Petőfi Népe, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-22 / 94. szám

1987. április 22. • PETŐFI NÉPE • 3 Lenin és az átmeneti korszak kérdései A HATÁRIDŐ: JÚNIUS 15. (Részlet Lukács György 1968-ban publikált tanulmányából) 1 Leninnek eleve az volt az egyik fő szándéka a megszokás •elméletével, hogy segítsen meg­valósítani a jelennek ezt az ural­mát a múlt fölött. Ezért volt, hogy már a hadikommunizmus idején is szeretetteljes, de egyben kritikai figyelemmel követett és támogatott minden ‘ társadalmi megmozdulást, amelyben felfe­dezte ennek a jövőnek a csíráit. És a bürokrácia ellen sem csak •azért küzdött olyan szenvedélye­sen, mert idejekorán felismerte, hogy végül is mennyire tehetet­len a bürokratikus manipuláció, hanem azért is — sőt, szubjek- tíve talán elsősorban azért —, mert a bürokrácia a maga ru­tinszerű gyakorlatával a múlt uralmát erősíti a jelen fölött. Az úgynevezett kommunista szom­batok által életre hívott mozgal­mat is azért üdvözölte olyan örömmel, mert annak a társa­dalmi , öntevékenységnek a kez­deteit látta benne, amely — ha szükségképpen hosszú, ellent­mondásokkal és visszaesésekkel terhes lesz is ez a folyamat — oda vezet majd, hogy a jövő ke­rekedjék a múlt fölébe: elvezet majd a szocialista demokráciá­hoz, „a szabadság birodalmához”. Kétségtelen ugyan, hogy az ilyen tendenciák mindig az adott gaz- , daságon alapulnak, mindig a gazdaság adott fejlődési fokából indulnak ki, és ez meghatározza tartalmukat is; ám ez korántsem •jelenti azt, hogy egyszerűen a múltból kibontakozó gazdasági helyzet szükségszerű termékei volnának, valójában inkább an­nak a korszaknak az előfutárai, amelyben a jelen fog a múlton uralkodni. Lenin így határozta meg a kommunista szombatok lényegét: „...a mi gazdasági rendszerünkben egyelőre nin­csen semmi, ami kommunistá­nak nevezhető. .Kommunizmus’ csak akkor kezdődik, amikor megjelennek a kommunista szombatok, vagyis amikor egye­sek ingyen dolgoznak a köz ja­vára, ez a munka nagy mérete­ket ölt, és semmilyen hatalom, semmilyen állam nem szab nor­mát neki”. Nem véletlen, hogy Leninnek éppen ezek a megállapításai a szocialista átalakulás általános és lelkes igenlését váltották ki. Senki előtt sem volt titok, hogy milyen kétségbeejtő gazdasági állapotok uralkodnak a fiatal S zov j et -O roszországban. Lenin Imégis úgy reagált erre a hely­zetre, hogy miközben realista módon, minden megalkuvás nél­kül rámutatott a hiányosságok­ra és a visszamaradottságra, mindig észrevette a szocialista •jövő megvalósításának legszeré­nyebb kísérleteit, legkezdetibb tendenciáit is, mindig kitartott amellett, hogy a szocialista de­mokrácia elengedhetetlen és alapvető gyakorlati feltétele a szocializmus felépítésének. Ez volt az emberi alapja a lelkese­désnek, amelyet állásfoglalásai kiváltottak a tömegekből. Le­ninnek ez az állandó törekvése, hogy a legnehezebb körülmények között, is az ember emberré vá­lását tartsa szem előtt. Oroszor­szágon kívül is mély hatást gya­korolt, ha a demokráciára vo­natkozó gondolatait nem is min­dig értették meg. Engedtessék meg, hogy a magam egyik régi cikkére hivatkozzam: A kom­munista párt morális küldetése című írásomban Leninnek ép­pen a kommunista szombatokra vonatkozó nézeteit taglaltam, ha még egy sok idealista elfogult­sággal megterhelt marxizmus álláspontjáról is. Jóllehet Lenin a szociáldemok­rácia vulgarizált elméletei ellené­ben sokszor hangsúlyozta, hogy az állam elhalásával a demok­rácia is elhal, hogy, a megvaló­sult kommunizmus olyan formá­ció lesz, amely már túl van a demokratizálás feladatain, ma mégis sokszor feledésbe merül­nek az átmeneti korszakkal kap­csolatos állásfoglalásai, ame­lyekben mély — szocialista — demokratizmus nyilvánul meg. Ebben természetesen nagy sze­repe van annak is, hogy a pol­gári ideológiának érdekében áll Leninre vezetni vissza a szocia­lista demokrácia sztálini eltor­zítását. A bürokratikus konzer­vativizmus, amely fenn akarja tartani a sztálini elveket, és a hidegháborús ideológia, amely a maga módján harcol ellenük, egyaránt arra törekszik, hogy le­hetőleg Leninben találja meg Sztálin elméletének és gyakor­latának alapjait. Csak Sztálin tevékenységének marxista kri­tikája képes rávilágítani az el­méleti és gyakorlati diszkontinui­tásra Leniin és Sztálin között Ez a kritika mutatná meg azt a tör­ténelmi összefüggést is, hogy Sztálin politikája semmiképpen sem állt közelehb a lenini vo­nalhoz, mint későbbi ellenfeleié. Hazatérése után Lenin ugyan­ezért bírálta Kamenyevet és Sztálint: mindketten félreismer­ték a forradalom jellegét: és Sztá­lin később, a szakszervezeti vi­ta idején sem Lenin vonalát kö­vette, hanem Trockijét. Ha már érintettük a kontinui­tás problémáját, tanulságos lesz utánanézni annak Is, hogy Lenin hol- és milyen összefüggésben ér­tékelte pozitívan a kontinui­tást ... Az emberi együttélésnek és együttműködésnek a szocialista demokráciára jellemző szabá­lyait Lenin egyáltalán nem te­kinti gyökeresen újnak; nem gondolja azt, hogy az élettenden­ciák, amelyeket kifejeznek, csak a szocialista fejlődésiben alakul­nak ki; inkább arról van szó, ,hogy bizonyos elemi, már évez­redek óta ható erők csak a szo­cializmusban képesek valóban társadalmi általánossággal érvé­nyesülni. S ebben világosan meg­mutatkozik a módszer, amely szo­rosan Marxhoz kapcsolja Lenint, és radikálisan elválasztja őt Sztá­lintól és annak követőitől: Lenin elismeri bizonyos történelmi fej­lődéstendenciák kontinuitását, de ezt szervesen összekapcsolja az­zal a szükségszerűséggel, hogy a forradalmi átalakulások ide­jén gyökeresen megváltozik a funkciója ezeknek a tendenciák­nak. Éppen a világtörténelmi kontinuitásnak ez a felfogása ad­ja minden utópizmus igazi mód­szertani cáfolatát. Az utópisták szerint valami gyökeresen új, pusztán az „ész” törvényeiből le­vezetett ideáit kell átültetni a va­lóságba; a marxizmus szerint vi­szont bizonyos fordulópontjain maga a társadalmi-történelmi fej­lődés hozza létre az új dolgokat. Nem kell sosem volt újdonságok­ra várni, „pusztán” arról van szó, hogy az egész társadalomban általánossá válnak bizonyos em­beri beállítottságok és viselkedés- módok, amelyek korábban ha­tástalanok voltak, csak „kivétel­ként” valósultak meg. De ez is ugrás, ez is forradalmi változás, ha „pusztán” arra korlátozódik , is, hogy — általánosításuk révén — olyan jelentőséget adjon a társadalmi lét meglevő és a ma­guk módján régóta ható mozza­natainak, amilyent korábban szinte el sem lehetett képzelni. Ezt a folyamatot ábrázolja Le­nin a megszokásról szóló fejte­getéseiben. S ezek a fejtegetések az egész marxizmus általános módszerét is reprezentálják: „A marxizmus mint a proletariátus forradalmi ideológiája — mond­ja Lenin — azáltal tett szert vi­lágtörténelmi jelentőségre, hogy korántsem vetette el a polgári korszak igen becses vívmányait, hanem ellenkezőleg, magáévá tette és feldolgozta mindazt, ami az emberi gondolkodás és kultú­ra több mint kétezer éves fejlő­désében értékes volt”. Lenin nem hagyott hátra va­lamiféle csalhatatlan receptet az átmeneti korszak kérdéseinek megoldására, mint ahogy 5 sem kaphatott ilyent Marxtól vagy Engelstől. Felesleges azon töp­rengeni. hogy milyen konkrét megoldásokat talált volna ő, ha tovább él és tovább tud dolgoz­ni. Azt sem tudhatjuk, hogy mennyiben lett volna objektiv lehetősége akár Leninnek is ar­ra, hogy példamutató válaszokat adjon az orosz forradalom lénye­gileg „nem-klasszikus” voltából fakadó kérdésekre. Mégis azt hisszük, nem volt egészen ha­szontalan, ha megkíséreltünk fényt deríteni ekkori gyakorlatá­nak elvi és módszertani alapjai­ra. Fel sem merült, hogy megír­juk az egész átmeneti korszak történelmét, bár nagyon kívána­tos volna a feladat elvégzése. Csak egyetlen dologgal foglalkoz­tunk, de ez ma annál égetőbb. Hozzá akartunk járulni a felis­meréshez: a Lenint követő kor­szak politikai vezetése gyökere­sen szakított Lenin módszerével, s ez a szakítás szükségképpen oda vezetett, hogy gyakran sza­kítania kellett magával a mar­xizmussal is, noha a korszak po­litikai főszereplőinek döntő 'többsége saját meggyőződése sze­rint csak a valódi marxizmust— lenin izmust alkalmazta. (1968) JÓ MÓDSZER KISKUNFÉLEGYHÁZÁN A munkásosztály élcsapatának utánpótlására pártunk igen nagy figyelmet fordít; a KlSZ-alap- szervezeteket a kommunistává nevelés iskolájának tekinti. Ahol fiatalok tanulnak, dolgoznak, ott mindenütt fontos a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség jelenléte. Különös jelentősége van ennek az ipari szakmunkáskép­zőkben, hiszen ott nevelődik a jövő munkásosztálya. S hogy mennyire lesznek felvértezve a marxizmus—leninizmus tanítá­saival, lesznek elkötelezve a párt és társadalmunk iránt ezek a fiatalok, az nemcsak a pedagó­gusokon, hanem a munkahelyi pártalapszervezeteken, az ott dol­gozó kommunistákon is múlik. Kiskunfélegyházán a 608. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet­ben kommunista nevelők, üzemi pártszervezeti titkárok jöttek ösz- sze és vitatták meg a tennivaló­kat a kommunistává nevelésben. Az eszmecsere főbb megállapítá­sai előremutatók. Kommunistává nevelés az ipari szakmunkásképzőben i # Németh Sándor 0 Nagy János Bodor Sándpmé 0 Fekete Istvánné Losonczl Máté Csatorna épül a Kiskörúton • Készül la csatorna árka. 0 A kitermelt földet teherautón szállítják el. Néhány nappal ezelőtt Kecske­métien lezárták a Kiskörút Má­jus 1. tér és Lestár tér közötti szakaszát, az Észak-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalat dolgozói megkezdték ott a szennyvízcsa­torna. árkának kiásását, illetve annak víztelenítését. Mint Szeke­res Istvántól, a vízmű főmérnö­kétől megtudtuk, ez év június 15-éiig kell elkészíteniük a csator­nát, amely a tűzoltóság, a városi tanács és a fegyveres erők szenny­vizét viezeti el. Az építési munkálatok értéke meghaladja a 3 millió forintot, ebiben benne van aiz út helyreál­lítása ás. Mint említettük, a csa­tornát június 15-éiig kell elkészí­teni, ezután következik az út helyreállítása. A Kiskörút lezárásának, s az emiattii forgalomkorlátozásnak, a mellékutcákon való .bújócskázás- niak” egyetlen autós sem örült, nem is beszélve a tömegközleke­dési járművekről, amelyek kény­telenek jelentős kerülőket tenni. ‘ Ha a meglehetősen hosszú építési időt a csatorna elkészítése indo­kolja, kénytelenek vagyunk tudo­másul venni, hiszen a város csa­tornázása közügy. Reméljük azon­ban, hogy az út helyreállítására, s ezzel egiyddejűleg a forgalom átengedésére n|em kell heteket várakozni. A városi tanács szerint július 15-én kívánják átadni a Kiskörút lezárt szakaszát. Anél­kül, hogy a szakértő szerepében tetszelegnénk, szeretnénk elmon­dani, hogy e rövid útszakasz megépítéséhez, az útburkolati je­lek és táblák elhelyezéséhez szükségtelen ennyi idő! Megkoc­káztatjuk, hogy a városi tanács e július 15-d határidőt csak túl­zott óvatosságból mondta, s a Kiskörúton már júniusban közle­kedhetnek a járművek. G. G. Németh Sándor szakoktató, a szakmunkás- képző intézet pártalapszervezetének titkára: — Alapszervezetünknek 43 tagja Van, peda­gógusok, szakoktatók, az intézet más dolgo­zói tartoznak hozzánk, Tanulóink számára két jelentős ifjúsági szervezet teszi lehetővé a mozgalmi munkában való részvételt, a po­litikai, a közéleti tapasztalat megszerzését: az egyik a KISZ, a másik az ifjúsági szakszer­vezet. KISZ-itagságunk nagyon aktiv, az if­júsági szervezet keretén belül több ifjúgárda- szakalegység is tevékenykedik. A fiatalok, mint említettem, élnek a mozgalmimunka­végzés lehetőségével, amelyről a múlt év vé­gén számoltunk be a városi pártbizottság előtt. Akkor arra kérték alapszervezetünket, gondolkodjunk, hogyan lehet megoldani a fiatalok, a tizenévesek felvételét a pártba. Nálunk az intézetben nagyon kevés az olyan fiatal, aki a tizennyolcadik életévét betöltötte, -s alkalmas párttagnak. A sok töprengés de­cemberben határozattá érett, s alapszerveze­tünk vezetősége úgy döntött, hogy minden évben felmérjük a lehetőségeket, amihez az osztályfőnökök, kommunista pedagógusok se­gítséget nyújtanak. Az alapszervezet vezetőségének módszere alapos és célravezető. Figyelemmel kíséri azokat a fiatalokat, akik december 31-éig be­töltik a 18. életévüket, szakmai és politikai ismereteik megfelelőek, emberi magatartásuk nem hagy kívánnivalót maga után, tájékozot­tak, aktívak, a rájuk bízott társadalmi mun­kát elvégzik, családi hátterük stabil, és al­kalmasak nagyobb feladatok végrehajtására. — Jelenleg tizenkét jelöltünk van a tanu­lók között — folytatta Németh Sándor —, akiknek a névsorát elküldjük az üzemi párt- alapszervezeteknek, a városi pártbizottságnak. Az üzemi pártalapszervezetek vezetőségétől azt kérjük: foglalkozzanak tovább ezekkel a fiatalokkal, számítsanak rájuk a pártépítési munka során, s jelezzenek vissza, hogy tud­junk a sorsukról. A mi javaslatunk nem szentírás, de úgy érzem: segítség az alap- szervezeteknek. Nagy János, az intézet igazgatóhelyettese, a gyakorlati oktatás vezetője: — Ennek az is­kolatípusnak speciális helyzete van, hiszen a tanulók az idejük 50 százalékát itt, illetve az üzemekben töltik. A velük foglalkozó felnőt­tek, szakoktatók vagy üzemi munkások álta­lában párttagok, akik kötelességüknek érzik az orientálást, a kommunistává való nevelést. Erre számtalan példát tudnék felsorakoztatr ni. Az alapszervezet határozata előtt is jelez­tük az üzemeknek az általunk javasolható fiatalokat, akik közül sokan nagyon rövid idő múlva tagjai lettek a pártnak, s ma is kom­munista munkásként dolgoznak az üzemek­ben. Bodor Sándorné, a Habselyem Kötöttáru- gyár személyzeti vezetője, a pártvezetőség szervezőtitkára: — Üzemünkben 63 kommu­nista dolgozik, akik közül tizennyolcán 30 éven aluliak, de akadnak 20—21 évesek is. E fiatal párttagok 80 százaléka innen, az isko­lából került ki. A most ismertetett módszert rendkívül jónak tartom, mert általa szoro­sabbá válik a kapcsolat az üzem és az is­kola között. A múlt esztendőben négy olyan párttagot vettünk fel, akik innen indultak, ezek közül hárman munkásőrök, egy fiatal­ember pedig hivatásos katona lett. A kom­munistává vált fiatalok a KISZ-ben, az Ifjú Gárdában, a szakszervezetben dolgoznak; a jelöltek, a nevelési tervben szereplők erjesz- tói a KISZ-nek. Az iskola ilyenfajta segítsé­ge jó a pártalapszervezeteknek, elfogadjuk az értékeléseket, amelyek eddig általában be­igazolódtak. Ebben az évben eddig egy ilyen jelöltünk van. Fekete Istvánné, a Kiskun Cipőgyár sze­mélyzeti vezetője, pártalapszervezeti titkár: — Üzemünkben négy pártata pszervezet te­vékenykedik, s jó néhány fiatal kommunis­tánk van. Az iskola pár.talapszervezete által kidolgozott módszer nagyon jó, nagy segítsé­get jelent az alapszervezetek nevelési tervei­nek elkészítéséhez, a jelöltek kiválasztásához, majdnem kész embereket kapunk. Az inté­zet nevelői, oktatói még szélesebb ismerete­ket szereznek a fiatalokról, mint mi az üzem­ben. A korábban alkalmazott jelzés, figye­lemfelhívás sem volt rossz, ugyanis az el­múlt évben hat olyan párttagot vettünk fel, akik itt az iskolában szereztek szakmunkás- bizonyítványt. Eddig is jó volt a kapcsolat az iskola és az üzem között, de ezzel még szo­rosabbra fűzhetjük azt. E módszeren kívül a KISZ-szervezet ajánlása is lehetővé teszi a pártba való felvételt. Ilyen módon négy fia­tal került a pártba. Losonczl Máté, az Április 4. Gépipari Mű­vek pártbizottságának titkára: — Három év alatt tizenkét 30 éven aluli fiatalt vettünk fel a pártba, közülük tízet KISZ-ajánlással. Ezek a fiatal párttagok megfelelnek a köve­telményeknek, hiszen a KISZ-ben, a szak- szervezetben, a munkásőrségben, az MHSZ- ben bizonyították alkalmasságukat. Az ipari szakmunkásképző intézetben végzettek közül a már említett három év alatt kilencen let­tek a párt tagjai, ami igazolja az ott tevé­kenykedő KISZ- és ifjúsági szakszervezet, a pedagógusok jó munkáját. Hat alapszerveze­tünk évente nevelési tervet készít, amelyek­ben olyan fiatalok felvételét javasolják a pártba, akik munkájukkal, magatartásukkal kitűnnek, szívesen és jól végzik mozgalmi te­vékenységüket a KISZ-ben vagy más tömeg­szervezetben. Nagyon jónak tartom ezt az új­fajta módszert, mert számunkra is nagy se­gítség. Gémes Gábor AZ EGÉSZSÉGMEGŐRZÉST SEGÍTI Néptáplálkozási szűrővizsgálat Több megyében már befeje­ződött, s az ország többi részé­ben is végéhez közeledik az a nagyszabású néptáplálkozási fel­mérés, amelynek során csaknem 16 ezer felnőttet vizsgáinak meg, illetve kérdeznek ki étkezési szo­kásaikról a Köjálok dolgozói. Az Országos Élelmeáés- és Táplálkozástudományi Intézet felmérésének célja: reális képet adni a magyar nép jelenlegi táp­lálkozási ismereteiről, szokásai­ról, ez utóhbiak és a leggyako­ribb megbetegedések Összefüg­géseiről, különös tekintettel a halálokok között vezető helyet elfoglaló szív- és érrendszeri, emésztőszervi megbetegedések­re, valamint a cukorbetegségre. Választ kapnak a szakemberek arra is, hogy milyen a lakosság tápláltság! állapota — vagyis mennyi a kövér és a sovány em­ber a különböző korosztályok képviselői között —, mennyi fe­hérjét, vitamint, ásványi anya­got tartalmazó ételt fogyasztanak a megkérdezettek, valamint ar­ra, hogy a táplálkozás hogyan befolyásolja az élettani jellem­zőket. Az eredmények ismereté­ben a szakemberek javaslatokat dolgoznak ki a táplálkozási szo­kások megváltoztatására. Ez azonban természetesen már nem­csak az egészségügy, hanem az élelmiszertermelés és -kereske­delem feladata is. Az 1985 végén kezdődött vizs­gálatban részt vevőket az Álla­mi Népességnyilvántartó Hiva­tal segítségével úgy választották ki, hogy a „minta” — korra, nemre, életkorra, foglalkozásra való tekintettel — hazánk lakos­ságát reprezentálja. A tapaszta­latok szerint a felkértek többsé­ge segítőkészen vállalkozik ar­ra, hogy választ adjon a külön­böző kérdésekre, s alávesse ma­gát a különböző vizsgálatoknak. Elmondják egy hétköznapi és egy ünnepnapi étrendjüket, s éh­hez kapcsolódóan néhány — családjukra, jövedelmi viszo­nyaikra, szabadidejükre vonat­kozó — szociológiai jellegű kér­désre is válaszolnak. A vidéki tapasztalatok azt mutatják, hogy falun még min­dig elsősorban a hagyományos, igen zsíros ételek fogyasztása dí­vik, a fiatalok körében is, s csak a megkérdezettek kis hányada fogyaszt egészséges, zsír- és szén­hidrátszegény ételeket. A beérkező adatokat számító­géppel dolgozzák fel a pécsi Pol­lack Mihály Műszaki Főiskolán^ az eredményeket pedig az OÉTI értékeli.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom