Petőfi Népe, 1987. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-02 / 51. szám

1981. március 2. • PETŐFI NÉPE e 3 GYERMEKNEVELÉSTŐL GÁZVEZETÉK-ÉPÍTÉSIG VENDÉGÜNK VOLT Kunszállásiak a fórumon ' A kunszállási falugyűlés részt­vevői alapos vita után egyetér­tésre jutottak a gyermeknevelés néhány időszerű kérdésében. Nem tévedés! Valóban, megbeszélték ezt a sokakat foglalkoztató té­mát a falu fórumán. Kunszállás azon községek közé tartozik, ahol ismerik és igény­lik az emberek az évente ismét­lődő falugyűlést. Most is több mint százan jöttek el. Akinek nem jutott ülőhely, az ajtóban állta végig a bő két órát. Ezalatt az illetékesek válaszaival együtt huszonnyolc felszólalás hangzott el. Szép számban érkeztek a kü­lönböző szolgáltató vállalatok képviselői, mintegy jelezve, hogy komolyan veszik a lakossági Igé­nyeket. Nem hiányzott a vendé­gek sorából a község országgyű­lési képviselője és megyei tanács­tagja sem. Nemcsak ültettek, gondozták is a fákat A helyi népfrontbizottság elnö­ke, Rákóczi Gábor több mint egy­millió forint értékű társadalmi munkáról adott számot a megje­lenteknek. Mint mondta, az előző évi iskolaépítés után nem követ­kezett újabb látványos akció, ha­nem sok-sok apró, de annál fon­tosabb tennivalónak jártak a vé­gére. Szerepel ezek között utca­kövezés a különálló falurészen, Fülöpjakabon éppúgy, mint a templomkert kerítésének felújí­tása, Bejegyezték a társadalmi munkák könyvébe azoknak az asszonyoknak a nevét is, akik kérés nélkül maguk vállalták az új gyógyszertár átadás előtti ta­karítását. S amire különösen büsz­kék a 'kunszállásiak: a tavaly elültetett négyszáz facsemete és cserje 80 százalékban maradt életben a gondozás eredménye­képpen. j A tanácselnöki beszámolóban Makány Ferenc megvonta a ta­valyi év mérlegét és szólt az idei tervekről. Tavasszal szeretnének hozzáfogni az új posta építéséhez, s a másik nagy feladat a fülöp- jakabi iskola korszerűsítése. A belterületi telkek iránt nagy a kereslet. Üj lehetőség is nyílt az építésre a tartósan tanyás terü­leteken. A hagyományok őrzésé­re egy felszabaduló épületben fa­lumúzeumot szeretnének 'beren­dezni, s lakossági kezdeménye­zésre emléktáblát állítani a te­metőben a második világháború­ban elesetteknek, a fasizmus ál­dozatainak emlékére. A megoldásra váró gondok so­rában említette a tanácselnök, hogy kevés a községben a kis­iparos, nem sikerült elindítani a szervezett szemétgyűjtést, és a nemrégiben kijelölt szemétlera- kóhelyen néhány ember fegyel­mezetlensége miatt sokat kell köl­teni a tereprendezésre. Kéményseprőnk lesz-e? Az első hozzászóló, Fazekas István mindenkit érdeklő kérdés­sel kezdte: — Tavaly, tavalyelőtt még arról beszéltünk, hogy mi­kor lesz vezetékes gáz a faluban. Most miért nem esett erről szó a beszámolóban? Réczi István a takarmányból! nyitvatartását kifogásolta: Mire a többség hazaér a munkából, a bolt éppen bezár, és szombaton sem tart nyitva. Bakró József hozzászólásában az űtmenti pos­taládák rongál óiról, a kóborló ku­tyákról, a szennyvízelszállítás nehézségeiről beszélt a lakosok felét kitevő fülöpjaikabiak ne­vében. Fritz Péter plébános egy idős néni gondját tette szóvá, dr. Csőké András állatorvos pe­dig a sportpálya rendbehozását javasolta a környéken lakók ösz- szefogásával. S még egy hozzá­szólás, amelyik nagy tapsot ka­pott, pedig csak egyetlen kér­désből1 állt: — Kéményseprőnk lesz-e valamikor? Népgyűlés? Népfőiskola? A válaszok sorában elhangzott, hogy a gázvezeté&re van lehető­ség, csupán pénz kérdése. A köz­ségi tanács megkezdte a költsé­ges beruházás előkészületeit. Az áramszolgáltató vállalat, a posta képviselője is részletes tájékoz­tatást adott. Hasonló hangulatú lehetett valamikor egy népgyű­lés. Vagy épp korunk népfőisko­láját tudom ilyennek elképzelni. A kérdések sokaságát, a szemé­lyes gondoktól a gyermekneve­lésig kanyargó hozzászólásokat hallgatva József Attila sorai ju­tottak eszembe a Hazám című verséből: „a hozzáértő, dolgozó nép okos gyülekezetében hányni- vetni meg száz bajukat”. Mintha erre láttam volna példát a kun­szállási falugyűlésen. Lovas Dániel « PARANCSNOKI POSZTON Helytállnak a megyéből érkező fiatalok Györgyi Ádám Zoltán szakasz- vezető egy 15 tagú kőművesbri­gádban dolgozott. Major Attila szakaszvezető Hercegszántón egyénilleg gazdálkodott, Józsefhá- zi Antal törzsőrmester a csávo- lyi ktsz-nél épületasztalos volt, Körmöczi Zoltán szakaszvezető Kunfehértóról a kiskunhalasi áfészhez járt dolgozni a bevonu­lás előtt. Az alap- és szakkikép­zés után több katonatársukkal együtt ők is tisztesvizsgát tettek, és alparancsnoki posztra kerül­tek. Érdeklődésemre a raj- és sza­kaszparancsnoki munkáról nagy hozzáértéssel nyilatkoztak. — A kezdés nagyon nehéz volt. Amikor legelőször a raj előtt áll­tunk, furcsán éreztük magunkat — mondták egybehangzóan. — A beosztottak tulajdonságait megismerni és az egyes szemé­lyeknél felismert hibákat meg­szüntetni nem könnyű dolog — állapította meg József házi törzs­őrmester. — Amelyik alparancs- nok bevonulása előtt semmilyen formában sem foglalkozott még neveléssel, vagyis irányító mun­kakörben nem dolgozott, nagyon nehéz helyzetben lehet. — A rajokban,, szakaszokban szervezettebb munka folyik és szigorúbb fegyelem van, mint például a korábbi munkahelye­men a kőmüvesbrigádban volt — vette át a szót Györgyi Ádáim Zoltán rajparancsnok —, ám sze­mélyes tapasztalatom: a jó közös­ségi szellem kialakítása kato- náéknál sem könnyű feladat. A rajok, szakaszok tagjai ugyan­is az ország különböző települé­seiből eltérő szokásokkal, maga­tartással, képzettséggel érkez­nek. Van köztük középiskolát, fő­iskolát, általános iskolát végzett katona. Bevonulásuk előtt kü­lönböző szakmában és munkahe­lyen dolgoztak. Az egyedülállók mellett sok a nős, családos is van. A fiatalok tagozódása tehát sok­féle. Következésképpen: a har­cosok nevelését differenciáltan kell, így célszerű végezni — je­gyezték meg beszélgetés közben a tisztesek.. S hozzátették, hogy az aktív, jói dolgozó közösségek kialakításának a legeredménye­sebb módszere — a határőrség­nél is — az egyéni meggyőzés. Az alparancsnokok véleményé­ből következtetni lehet: jól isme­rik beosztottjaik családi, szociális helyzetét, az egyének gondjait, vérmérsékletét, jellemtulajdon­ságait, s a munkájukhoz legszük­ségesebb nevelési elvek és mód­szerek birtokában eredményesen végzik a rájuk bízott katonák ki­képzését, oktatását és nevelését. Dózsa Károly és Rácz László százados véleménye: a négy tisz­tes kiválóan végzi a parancsnoki és szakmai munkáját. Gazsó Béla KIHASZNÁLTÁK AZ ELLENŐRZÉS LAZASÁGÁT A vállalat kárára tollasodtak Olvasóinkat is élénken foglal­koztatja az a bűncselekmény, amelynek rendőrségi vizsgálatá­ról a Népszabadság február 9-én Puha pihe csalások címmel már beszámolt. Csupán emlékeztető­ül: Lukács János, a Kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Ter­melőszövetkezet tallfeivásárlója tettestársaival — a 33 éves Gá­bor Elek exporttoH-mintavevővel, 'a 31 éves Tóth Imre tollkeverő- Vel és a 46 éves Béléi József cso­portvezetővel — súlyjegyzék-ha- misítással 3 millió 876 ezer 80 forint kárt okozott a Baromfifel­dolgozó Vállalat toliüzemének. Sarkadi Juhász László gépkocsi­vezetővel összejátszva pedig bi­zonyítottan csaknem 2 millió fo­rint értékű' bálázott tollat is el­vittek, azaz kiloptak a kecske­méti üzem területéről. Mindezt másfél évig észrevétlenül, zavar­talanul csinálták, míg végre sze­mélyesen felelnek üzelmeikért. A bűnügyben a nyomozást a me­gyei rendőr-főkapitányság befe­jezte és a vizsgálati anyagot át­adta az ügyészségnek. Jócskán szűrhetnek le tanulsá­got a tollügyből a termelőüzem vezetői és dolgozói is. A legfőbb kérdés számukra: lépést tart-e a termelés fejlődésével a vagyon­védelem? Hiszen egy maroknyi csoport csalással és lopással olyan vállalati közösséget rövidített meg, amely tisztességes és ered­ményes munkájáról ismert. A toliüzemre sokat, 78 millió forintot költöttek 1983-ban. Egy nagyobb szezonban, májustól őszig, 40 ezer bála, azaz 2 ezer tonna tollat hoznak-visznek a raktárakon ki és be, hogy kü­lönböző műveletek után több mint 90 százalékát nyugati piacokra exportálják. Az ország tolltermé- sének mintegy feie az itt dolgo­zók kezén, megy keresztül. Ám a nagy forgalom és a zsú­foltság ellenére is oda kellett Vol­na figyelniük arra, hogy például a súlyjegyzéket nem zárták el, elöl hagyták a mázsaasztalon; a vezetők a portakönyvi adatokat nem egyeztették a később kijaví­tott súlyjegyiziékelkkel) nem keltett gyanút, hogy Gábor reggelente miért jár be fél órával1 korábban dolgozni (valójában azért, hogy a csalásokban közreműködjön). Az sem .tűnt föl senkinek, hogy a raktárak ajtajai a háromműsza­kos üzemben — jóllehet a folya­matos munkának ez jobban meg­felelt — állandóan nyitva voltak. A már átvett (kifizetett) és a még minősítésre váró tollakat nem ikü lőni tették el Olyan mér­tékben, ahogyan azt a vagyonvé­delem megkívánta volna. így az­tán Gábor Elekkel együtt a 46 éves Lovas Jánosnak és a 29 esz­tendős Valkai Istvánnak nem nagy megerőltetésbe került, hogy a Lukács által behozott toll mi­nőségén és árán — már koráb­ban átvett — pehellyel javítsa­nak. Azt ugyanis mindannyian tudták; 1—2 forinttól 3 ezerig igen széles skálán mozognak a tollárak. Tízforintos csirketoll- hoz véletlenül sem, mindig csak a drágább pehelyhez nyúltak. Ilyen módon tollasodhatott meg, így osztozkodhatott a csalárdul szerzett pénzen a díszes társaság. A csalók és tolvajok toMügye élénk visszhangot váltott ki a vállalatnál. Valaki azt mondta: „Hogyan védjük meg magunkat hasonló esetektől, hiszen nem láthatunk a bűnözők fejébe? Nem tudhatjuk, ki mire készül?” Ami természetesen nem jelenti azt, hogy nem árt résen lenniük. A bűnügy tanulságain okulva, most már zárható raktárakban őrzik az értékesebb pelyhet. Az üzem-, a műszak- és a csoport­vezetők, valamint a raktárosok is anyagilag felelősek a rájuk bízott árükért. A súlyjegyzékeket, az első kézjegytől az utolsóiig, ellenőrzik, így nem fordulhat elő — mint az­előtt —, hogy három, egymástól eltérő kézírás észrevétlen ma­rad. Az árukísérő-jegyzéknek az elszámolásig a fiókban, nem pe­dig a mázsaasztalon a helye! Az átvevőhelyiségiet, két áruénkezés között, zárva tartják. A már át­vett és a még minősítésre váró tollat külön tárolják. Tanulva a történteken, az üzem , belső rendjét megszigorították. Nagy jelentőséget tulajdoníta­nak a munkafegyelem erősítésé­nek, a termelésirányítás mellett a helyes vezetői magatartásnak a társadalmi tulajdon védelmé­ért és annak, hogy ki-ki a ma­ga munkaterületén legyen ébe­rebb. Jelezze, ha bármilyen visz- szatetsző dolgot észlel. A toll— ügyet és tanulságait épp ezért megvitatják majd az áprilisi ter­melési tanácskozáson. A vállalati vagyon védelme tudniillik nem elsősorban rendőr­ségi feladat. Elválaszthatatlan része a gazdálkodási fegyelem­nek. k—1 Chen Li különleges tanácsadó A közelmúltban Kecskemé­ten vendégeskedett a Kínai Ipa­ri és Kereskedelmi Bank dele­gációja, amelynek vezetője Chen Li különleges tanácsadó, aki korábban a bank elnöke volt. A miniszterhelyettesi rangban lé­vő, ötven év körüli bankszakem­bert arra kértük, válaszoljon né­hány kérdésünkre. — Kérem mondjon valamit ar­ról a pénzintézetről, amelynek küldöttségét vezeti. — A Kínai Ipari és Kereske­delmi Bankot 1984. január 1-jén alapították, jelenleg több mint 20 ezer irodája van Kína minden részén, s nem kevesebb, mint 400 ezer alkalmazottat foglalkoztat. Már az alapítás évének végén az összes betétállomány elérte a 170,6 milliárd jüant, a hitelállo­mány pedig a 280,9 milliárd jüant. A banknak az a politiká­ja, hogy erősítse a hazai gazda­ságot. A kínai állam fontos gaz­daságpolitikai feladatnak tart­ja a lakossági takarékbetétek védelmét és azok gyűjtésének ösztönzését. A városi lakosság takarékbetét-állománya 1984- ben elérte a 67,5 milliárd jüant. A betétgyűjtés mellett a bank másik feladata a hitelezés. Első­sorban állami és magánvállala­tok részére nyújtunk hiteleket, de betétes ügyfeleink számára tartós fogyasztási cikkek meg­vásárláshoz, lakásépítéshez, -vá­sárláshoz és -felújításhoz is adunk kölcsönt. — Miért éppen az Országos Takarékpénztár munkáját ta­nulmányozzák? — Az utóbbi években erősödött az együttműködés népeink kö­zött. Azért, hogy ezeket a szála­kat tovább erősítsük, úgy vél­tük, hogy a pénzintézetek között is ki kell alakítani a kapcsola­tot. A Kínai Ipari és Kereske­delmi Bank nálunk ugyanazt a szerepet tölti be, mint Magyar- országon az Országos Takarék- pénztár, azaz a lakosság bankja. Amikor a mi pénzintézetünk be­lépett a Takarékpénztárak Nem­zetközi Intézetébe, — ez 1985- ben történt — akkor tudtuk meg, hogy Magyarországon az Or­szágos Takarékpénztárnak mi­lyen eredményes lakossági tevé­kenysége, üzletpolitikája és te­kintélye van. Mi már akkor kér­tük, hogy szeretnénk tanulmá­nyozni az Országos Takarék- pénztár felépítését, működési mechanizmusát, átvenni tapasz­talatait. — Magyarországon most éljük a gazdaságirányításnak azt a re­formját, amely a pénzintézeti rendszert is korszerűsíti. Ez egyet jelent a bankok közötti verseny­nyel. Kínában hasonló a helyzet? — Mint már említettem, 1984- ben választották szét Kínában a bankokat, azaz akkor kezdtük a pénzintézeti rendszer korszerű­sítését. Ettől az időtől kezdő­dően, a lakosság bármelyik bank­nál elhelyezheti a betétjét — je­lenleg Kínában öt szakosított bank és két pénzintézet műkö­dik — s ez már feltételezi, hogy a pénzintézetek versenyeznek egymással. Nemcsak a betétek elhelyezésében, de a kölcsönök folyósításában is. Igyekszünk mi­nél több pénzt bevonni a banki áramlásba, biztonságosabbá, egy­szerűbbé tenni a kölcsönök fel­vételét. Meg kell jegyeznem, hogy akárcsak önöknél az OTP, nálunk a Kínai Ipari és Keres­kedelmi Bank vezet a lakossági betétek elhelyezésében. — Rövid ideje tartózkodnak Magyarországon, mégis arra sze­retnék választ kapni, milyen ta­pasztalataik vannak? — Erre nagyon szívesen vála­szolok, mert rövid idő alatt igen mély benyomást tettek rám a magyar emberek. Az első: Kína és Magyarország között, a két nép között nagyon mély a ba­rátság, s már az első pillanat­ban észrevettük, hogy itt min­denki őszintén mondja el az eredményeket, de nem tagadják le gondjaikat sem. Másodszor: az Országos Takarékpénztárnak nagyon sok tapasztalata, ismere­te van, amelyeket szívesen ren­delkezésünkre bocsátották, s amelyek rendkívül hasznosak számunkra. Harmadszor: alkal­munk volt megtekinteni Buda­pestet, az üzleti negyedet, s azt tapasztaltuk, hogy bőséges áru- választék van az üzletekben. Bu­dapest és Kecskemét gyönyörű város — mondta befejezésül Chen Li. Gémes Gábor A SZÁZEGYEDIK ÉV A csengő gyakrabban is szólhatna Születésnapi monológ • Kun László, a Dégáz kecskeméti üzemegysége szocialista brigádjá­nak tagja Margit néni tűzhelyét ellenőrzi. (Tóth Sándor felvétele) Rádióhírek hangja szűrődött ki az ajtón, amikor megálltam a kecskeméti Szimferopol tér 22. számú ház egyik földszinti la­kása előtt. Pár csengetés után kattant a zár. A barátsággal te­li, beszélgetésre vágyó matróna — akinél egy évvel ezelőtt jár­tam — ismerősként fogadott, s mesélt: — Az én szórakozásom a rá­dió. Kikapcsolom, mert éppen vége a krónikának. Az a ked­venc műsorom, meg a hangver­senyek. Most, hogy karácsony óta az időjárás bezárt a szobá­ba, borzasztó így egyedül. Örü­lök, ha jön valaki, Tegnap a KSH-tól jártak itt. Feljegyezték az élettörténetemet. Csak úgy csodálkoztak ... Rendszeresen jön a tisztelendő, meg az orvo­som. Különösebb bajom nincs, de nagyon elégedetlen vagyok magammal. Ügyetlen lettem. Minden kiesik a kezemből. No, a derekam nem fáj, csak még egy ideig tilos a hajolgatás, a tévénézés. A múlt év végén ugyanis megműttettem ám a sze­mem! Húszéves hályog volt raj­ta. És most látok! A kecskeméti kórházban Oláh doktor műtött. Aznap, október 13-án én voltam az első. Úgy kezeltek engem azon a tíz napon, mint egy látványos­ságot. Kifogástalanul, előzéke­nyen bántak velem. Most meg valami köszvényféle van az ujjaimban. A finom mun­kákra, mint a tésztagyúrás, már nem alkalmasak. Azért telnek a napok. Éjjelibaglyoskodásom után ha felkelek, megcsinálom a reggelim, és a szent dolgot: a kávéfőzést. Ott az ablakban lé­vő ibolyát például most ültet­tem át, de a többire is sor ke­rül. Elpakolgatok, vasalgatok. Nagytakarítás is kellene már — mondtam Piroslkának. Tudja, ő jár fel hozzám naponta, meg­vásárolja, ami kell, meg az étte­remből hozza az ebédem. Csak ne lennék egyedül. Hetvenkét éve élek Kecskeméten. Nyolcunk közül már csak én. Elkeseredek néha. Jönne legalább a jó idő. Majd valaki előveszi a padom, kiülök, nézem a játszó gyereke­ket. Jó, hogy itt van egy kis grundjuk. Persze, néha a rosz- szabbak közül is idevetődik egy- kettő. Ha majd többet leszek le­vegőn, biztosan visszaszedem azt a pár kilót, amit lefogytam. A hajam is meg kellene csináltat­nom. Hol van már az egyméter- nyolccentis frizura! Igencsak ritka és hófehér. Korán őszültem. Persze, vénségére mit vár az ember? De az nagyszerű, hogy látok. Már levelet is írtam. Van még egy újságom. Kap­tam kétszáz forint nyugdíjeme­lést. Januártól 2706-tot hoz a postás. Persze így is, hogy alig mozdulok ki, hamar elfogy. Meg kell gondolni a filléreket. La­kásra kilencszáz, aztán az ét­termi ebédpénz, no meg a vil­lanyszámla. A gáz már ingyen van. A vállalat brigádja, a Pro- méteusz átvállalta a gázdíjam fizetését és rendszeresen eljön­nek ellenőrizni a tűzhelyt. Jó emberek. A csengőm is vacakol néha. Jó lenne, ha hangosabban szólna, meg hát... többször... Így öntötte ki a tegnap volt 101 éves szívét Róna Jánosné, Margitka néni, akinek születés­napja után is kicsit több segítő­társat és jószándékú csengetőt kívánunk. . Pulal Sára TERVEZÉSTŐL A KULCSÁTADÁSIG Bajai vállalkozás lakásépítésre Aki még soha nem építkezett, az nem is sejti, mit jelent pénzben, utá­najárásban, idegrendszerének kopá­sában a családi otthon tető alá ho­zása. Már az indulásnál két nagy ne­hézséggel kell ugyanis megküzdeni: az egyik az okmányok, engedélyek beszerzése, a másik pedig a különbö­ző építőanyagok felhajtása. Ezt kö­veti majd az építőkkel való vita, melyben — szakértelem hiján — az építtető csak a rövidebbet húzhatja. Ezen az áldatlan helyzeten kíván vál­toztatni a Baján, DOMINVEST néven megalakult közös vállalat, amely ki­vitelező, tervező és beruházó cégek társulásával jött létre. A tagok a kö­vetkezők: a Dutép, a TAEV, a Csong- rád Megyei Tervező Vállalat, a Bács- ber, a Bajai Városgazdálkodási Vál­lalat és a Bajai Városi Tanács. Amint a társvállalatok összeté­teléből látható, a DOMINVEST minden építéssel összefüggő meg­bízást vállal: nem épít, nem ter­vez, nem végez kivitelezést, de mindezeket megszervezi. Az épít­tető tehát csak a DOMINVEST- tel köt szerződést, amely azután minden' továbbit elintéz. Egy példa: a Bácska Bútoripa­ri Vállalat megbízta a társulást, hogy értékesítse a Kígyó utcá­ban levő telephelyének telkét. A közös vállalat elvégezteti a szanálást, a telekkönyveztetést, a tereprendezést, az építőközös­ség megszervezését és a teljes körű kivitelezést. Miután az itt felépítendő kétszintes lakások terveit elkészítette, a DOMIN­VEST, az építtetőnek nincs más dolga, mint az ízlésének (és pénz­tárcájának) megfelelő lakástí­pust és méretet kiválasztani, amely egyébként a jelen eset­ben 60 és 100 négyzetméter kö­zött változhat. Felmerül a kérdés, hogy a tár­sulást emberbaráti szándékok ve­zérlik-e, avagy üzleti szempon­tok. Nos, amint megtudtam, ez is, az is. Segíteni kívánnak az építkezőknek, de emellett sze­rény nyereségre törekednek, A DOMINVEST az eltelt két hónap alatt nem kevesebb, mint 55 millió forint értékű munkát vállalt, ami ékesen bizonyítja, hogy van igény a tevékenységé­re. Sorra érkeznek a közületek megrendelései: vállalták a ta­nácsháza tetőzetének és hom­lokzatának felújítását, két mű­emlék jellegű épület (Tóth Kál­mán u. 10. és Szabadság utca 6.) rendbehozását, az Újvárosban sorházas építkezésre szánt te­rület közművesítését, továbbá a társulás székhelyének befeje­ző munkálatait Gonda Péter igazgatónak szi­lárd meggyőződése, hogy ez a társulás bizonyítani fogja — — összhangban a kormány ilyen irányú törekvésével: a lakásépí­tési vállalkozás is lehet egységes: megfelelő szervezés és ésszerű kockázatvállalás esetén. Gál Zoltán 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom