Petőfi Népe, 1987. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-28 / 74. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1987. március 28. Mennyit fizet(het)nek a sertésért? ÉVENTE 15 MILLIÓ ELEM ÉS ALKATRÉSZEI Az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt az idén január elsejével megszűnt. Az országban 24 önálló állatforgalmi és húsipari vállalat alakult. Létrejött még a vállalatok szakmai irányítását és az önálló egységek közötti koordinációt ellátó Húsipari Központ és ennék igazgatótanácsa, amelynek valamennyi vállalat igazgatója, vezérigazgatója tagja. A kiskunfélegyházi székhelyű Duna-Tisza Közi Állatforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatójától, Suhajda Istvántól kértünk válaszokat a változásról, munkájukat segítő, illetve hátráltató tényezőkről, valamint az idei munkájukról, terveikről. Beszélgetés Suhajda^ Istvánnal, a Duna—Tisza Közi Állatforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatójával — A tröszt megszűnése milyen helyzetben érte a vállalatot? —: A gazdaságpolitikai folyamatokat és. változásokat elemezve mát két évvel ezelőtt úgy láttuk, törekednünk kell arra, hogy nagyobb önállósági lehetőségeknek is meg tudjunk felelni. A szervezet korszerűsítését megkezdtük, noha nem sejthettük, hogy J986 közepén határozat születik a tröszt megszüntetéséről. Ettől az időtől viszont felgyorsult ez a folyamat. — Mi a változás lényege? — Egy mondattal válaszolva: jobban figyelemmel kísérni és alkalmazkodni a piachoz, s az igényeket ehhez igazítani. Ennek érdekében a minőség és a jövedelmezőség javítására tettünk már 1985-től intézkedéseket, például az önelszámoló egységek létrehozásával. Napjainkra ebből már 17 alakult, amelyekben a dolgozók és vezetők munkabérükkel és prémiumukkal érdekeltek a minőségben, a gazdaságosság növelésében. A belső szerkezetkorszerűsítéskor a legfontosabb elv az volt, hogy a termelőfolyamat és az egymásra épülő, összefüggő tevékenységek egy irányítás alá kerüljenek. Az öt főosztályból kettőt alakítottunk ki. Az egyik feladatához tartozik a teljes belső munkafolyamat irányítása, az állatok levágásától a készárutermelésig, valamint a termék- értékesítés is. — Ezzel kizárták a főosztályok közötti egymásramutogatást például azért: nem tudjuk eladni, mert nem azt gyártatja a másik, amire igény van ... — Egyebek között erről is szó van, vagyis a nagyobb felelősségről és piac- érzékenységről. Ezzel a jobb szervezésre, előrelátóbb termékszerkezet-kialakításra is ösztönözzük a vezetőket. — A tárgyi feltételek miként alakultak? — Az elmúlt időszakban rekonstrukcióba kezdtünk. A termelés menynyiségét növeltük, s néhány korszerű berendezéssel is gyarapodtunk. Ennek folytatása az egyik legfontosabb feladatunk. A sertésvágót már bővítettük, s növeljük a feldolgozó kapacitást, 15 százalékkal több töltelékárut gyártunk. Megkezdtük az előhűtő, az úgynevezett technológiai hütő bővítését. Az albertirsai hűtőházból, amely tröszti érdekeltséggel épült, kétezer tonna áru tárolására alkalmas rész jutott vállalatunknak a tröszti tároló szétosztásával. — Mi lesz a vállalatnál keletkező melléktermékek sorsa? — Takarmányozási célra hasznosítjuk, ennek érdekében is készül egy feldolgozó üzemrész, ahol a nyár végén kezdődik a termelés. Magas fehérjetartalmú hús-csont pépet gyártunk. Ezt elsősorban azoknak a mezőgazdasági üzemeknek adjuk el, amelyek szerződés szerint a legtöbb élő állatot szállítják vállalatunknak. Hasonló pépet gyárt például a Pankotai Állami Gazdaság, amelynek felhasználásával a hizlalási eredmények térségünkben jelentősen javultak. — Az önálló húsipari vállalatok között érzékelhctő-e verseny? — Még nem, viszont azt tapasztaljuk, hogy azok a vállalatok, amelyek körzetében nem elegendő az élő állat, megbízottaik révén hol itt, hol ott fölvásároltatnak állatokat. — Miért jelent ez gondot? Ha még többet is tudnak fizetni, a termelők csak jól járnak... — Hatóságilag rögzített ára van az élő állatnak. A 95—120 kiló közötti, pigment nélküli, fehér hússertések kilónkénti átvételi ára 41,20, a foltosaké 39,30 forint. A megyei vállalat ezen felül minőségi felárat fizet, ami kilónként 1,20—5,80 forint közötti, az osztályba sorolás szerint. Ezentúl még egy forint mennyiségi felárat is adunk szerződött partnerünknek minden kiló élő sertésért. Az említetteken kívül még kedvezményes áron juttatunk az állattartóknak tenyészalapanyagot (kocát, kant) és átvállaltuk a mesterséges megtermékenyítés díját is. — Hallottam arról, hogy vannak felvásárlók, akik többet fizetnek az élő állatokért, mint a megyei vállalat. — Erről nekünk is van tudomásunk, s hogy a felvásárlókat kik hatalmazták fel a hatóságilag rögzített árnál magasabb fizetésére, azt nem tudjuk, kiderítése nem a mi feladatunk, s annak kikutatása sem, hogy milyen forrásból (pénzből) képesek erre. — Az említetteknek milyen következményei vannak a megyében? — A már említett kedvezmények több tízmillió forint vállalati befektetést jelentenek évente a háztáji állattar- -tós fejlesztésére. Tehát arról van szó, hogy a mi munkánk gyümölcsét mások szakítják le—méghozzá tisztességtelen úton és módon. Ez a helyzet megzavarja az állattartókat is, bizalmi válságot okoz, mert feltételezik, hogy mi is fizethetnénk többet, csak nem akarunk. Holott ez utóbbiról szó sincs. Másrészt az állattartás integrálását, szervezését végző mezőgazdasági üzemek érdekeltségének csökkenését eredményezi, ami viszont beláthatatlan és kedvezőtlen folyamatot indíthat el. Az integrátor ugyanis a nagyüzemi felárban (vagy ennek bizonyos részében a háztáji gazdával megosztva) érdekelt a sertéshiz- laltatás és felvásárlás folyamatában. Ha a portáról portára, tanyáról tanyára járó — időnként feltűnő — felvásárlók elviszik a sertéseket, az integráló nagyüzem is elveszíti a felárat és ezután nem fűződik érdeke a szervezéshez, s ahhoz sem, hogy a háztáji állattartást takarmányokkal segítse. Harmadik megjegyzésem: a fel-felbukkanó felvásárlók semmit nem juttatnak vissza a háztájiknak, csak a pillanatnyi érdekeik szerint cselekednek (és fizetnek). Az állattartóknak gondolniuk kellene az általunk nyújtott több kedvezményre, arra, honnét szerzik be olcsón a jó minőségű tenyészalapanyagot és meggondolandó, hogy mi ér többet: a folyamatos és biztonságos értékesítés, vagy a pillanatnyi előnyök. — Ez a gondolat a szerződéskötések pontos betartásához és betartatásához vezet. A vállalat képes arra, hogy a felajánlott sertéseket a megfelelő időpontban átvegye? . — Vállalatunk az integrátorokkal a mezőgazdasági üzemekkel, áfészekkel köt szerződést. Garantálhatom, ha az integrátoraink a szállítás előtt egy hónappal közlik, hol és mennyi sertést vegyünk át, azt elszállítjuk az egyeztetett, megállapodás szerinti napokon. Ha az előrejelzés pontatlan és sokkal több sertést hoznak az állattartók az átvevőhelyekre, akkor következnek be zavarok, amit igyekezetünk ellenére is nehezen tudunk áthidalni. — Mi történik azokkal az állatokkal, amit a vállalatnál nem tudnak levágni, feldolgozni? — A húsipari vállalatok igazgatótanácsának határozata szerint a fölmerült költségeken (szállítás stb.) túl 40 —50 fillér haszonnal átadjuk a társvállalatoknak. Az ebből származó bevétel többszörösét juttatjuk vissza a háztáji termelőknek, vagyis ez az összeg is a megyei sertéstartás fejlesztését szolgálja— Tehát eredményüket nem ezzel javítják. A tavalyi nyereségük hogyan alakult? — Csupán fél százalékos a nyereségrátánk, vagyis csaknem ötmilliárd . forint árbevétel mellett 25 millió forint a vállalat tavalyi eredménye. Ebből is kitűnik, hogy a fejlesztésekhez szükséges forintokon túli, a termelők, állattartók rovására történő nyereségnövelés nem célja a vállalatunknak. — Véleménye szerint az állattartók ' jobban jártak azzal, hogy módjukban van a sertéseiket minősíttetni? — Feltétlenül, de még nem eléggé általános az igény, ezért most is javaslom, akik fehér sertést hizlalnak, kérjék állataik osztályba sorolását, ezen veszítenivalójuk nincs, csak nyerhetnek. Másrészt jelentősen javult — egyebek között a tenyészanyag-kihelyezési akcióink hatására is — a fehér hússertések aránya. Míg 1984-ben az átvett állatoknak csak negyven, az idén eddig felvásárolt sertéseknek nyolcvanhét százaléka a fehér húsjellegű. Mindez azt bizonyítja, hogy erőteljesen elkezdődött megyénkben a sertésállomány minőségi átalakítása, amelyet vállalatunk a későbbiekben is jelentős összegekkel segít. Csabai István Nagyobb lehetőségek Kunszentmiklóson Imrehegyen megéri angóranyulat tartani Amikor az Imrehegyi Üj Élet Szakszövetkezet vezetői az angóranyúl-teny.észtés mellett döntöttek, aligha gondolták, hogy ilyen népszerű — nem utolsósorban jövedelmező — lesz vállalkozásuk. Mivel az angóragyapjú-kereslet kizárólagosan a világdivat függvénye, mostanában e Bács- Kiskun megyei falucskában árgus szemekkel figyelik a divat változásait. Vannak aggasztó jelenségek, az angóra- gyapjú világpiaci ára csaknem felére esett az elmúlt három esztendőben. Ám még mindig nem tartják ablakon kidobott pénznek az angóratenyésztésbe fektetett forintokat. Automatika és szakértelem Szőke István szakszövetkezeti nyugdíjas udvarában is nagy építmény található. Mi lenne más, mint nyúlház. Bent hűtő-fűtő-szellőztető berendezések diktálják a kívánt hőmérsékletet. Mindent automatika irányít. — Elsőként készítettem vasvázra feszített fóliából ólat — mondja a gazda. Olcsó, gyorsabban elkészül, kényelmes, nem rosszabb a többinél. Olajjal fűtök. Az idei tél bizony többet követelt a szokásosnál, megugrottak a kiadások. — A ketreceket, berendezéseket, alapanyagot a szakszövetkezettől vásároltuk. Onnét kapjuk a nyulat, a takarmányt, sőt ők küldik a nyírókat is. Leadáskor a gyapjú árából 15 százalékot levonnak a szerversén, szaktanácsadásért. Az állatorvosi költség viszont a mi zsebünkre megy. A tápot a soltvadkerti keverőben készítik, helybe • Szőke István naponta tíz órát tölt állatai gondozásával. szállítják. El vagyunk látva rendesen, igazán nem panaszkodhatunk. Mindenki ezt csinálja a környéken, fiatalok, öregek. Személygépkocsival nyíróbrigád érkezett. Szőke Istvántól megtudom, hogy egy jó anya 12—15 dekagramm gyapjút ad egy nyírás alkalmával, amit évente 4—5-ször ismételnek. A szaporulatot nyölcvannapos koruk körül „kopasztják” először. Minden nyírás után fertőtlenítés, nagytakarítás követ-' kezik. Éllések idején kétóránként kell ügyelni az állományra. A 270 anya és szaporulatának gondozása napi 10 óra munkát igényel. Kockázat nélkül nincs vállalkozás Flajsz József tanyájára egy félig beépített telken bukkanunk. Az előtérben épülő ház falai állnak, hátrébb már készen, beüzemelve szolgálja gazdáját a tágas épület. — Egy éve csinálom — biccent a fejével az istálló felé Flajsz József, aki a szakszövetkezet és egyben a falu K.ISZ-titkára. — Összespóroltaín az építkezésre valót. De mielőtt alapoztunk volna, játszottam a gondolattal: mi lenne, ha angórázni kezdenék? Nekivágtam, elköltöttem összekuporga- tott forintjaimat. Annyi biztos: a jelenlegi árak mellett később térül meg a befektetés. A szőlőre mostanában nem számíthatok, mert elfagyott, csak innen remélhetem a mellékest. Egyszerűen tudomásul kell venni: kockázat nélkül nincs vállalkozás - csak a mesében. így aztán folyamatosan építkezem, ahogy futja a bevételből. Szerencsét és türelmet kíván ez a munka, az ideges embernek nem való. Flajsz József fáfűtéses, légbefúvós kazánnal biztosítja az előírt hőmérsékletet. Amikor a nyulak gyógykezelése kerül szóba, panaszkodik. Elmondása szerint sokszor Kecelen, Kiskunhalason sem jutnak a szükséges gyógyszerhez. Nemesnádudvaron, Soltvadkerten könnyebb bevásárolni, csak a nagyobb távolság sok időt vesz igénybe. A kistermelők véleménye után, arra voltam kíváncsi, mit hoz a szakszövetkezet konyhájára az integráció. Csanádi Mihály főagronómustól kaptam tájékoztatást. Mint elmondotta, a kedvezőtlen adottságú szövetkezetre „jó hatással” van az akció. Mostanság azonban leáldozóban az angóra karrierje. Ettől függetlenül, a nagyobb odafigyelés, a lelkiismeret, a szakértelem még mindig jövedelmezővé ' varázsolja ' a nyállal foglalkozók munkáját. Habár egy esetleges további árzuhanás már megkérdőjelezi a vállalkozás sikerét nagyüzemben, háztájiban egyaránt. Remélik, e jelenség csak átmeneti. Amennyiben a divat továbbra is igényli az angóragyapjúból készült fehérneműket, öltönyöket, sálakat, felöltőket — bizakodva nézhetnek a jövőbe Imrehegyen. Zs. Kovács István PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Bács-Kiskun Megyei Tanács és a Magyar Élelmiszeripari Tudományos Egyesület Megyei Szervezete pályázatot hirdet új, korszerű élelmiszerek gyártására. A pályázat célja, hogy a tartósítóipari, hús- és baromfiipari, gabona-, sütő- és tej-, valamint az italipari szakmában dolgozó gyártmányfejlesztők, technológusok, a munkaköri kötelezettségüket meghaladóan elméleti és gyakorlati alkotásokkal segítsék az élelmiszeripar előtt álló feladatok meg- valósilását. A pályázatra jelentkezhetnek termékeikkel az élelmiszer-ipari vállalatok, szövetkezetek élelmiszeriparában dolgozó egyének, illetve kollektívák. A pályaművek, alkotások megyei értékelése minden év februárjában — először 1988. februárban — történik meg. A pályadíjakat, az értékelés szempontjait és módját részletes pályázati felhívás tartalmazza, amelyet a MÉTE üzemi csoportjaihoz már eljuttattak. Lapos zseblámpatelepből kereken 15 millió darabot használunk évente. Ezzel a mennyiséggel az Akkumulátor- és Szárazelemgyár maradéktalanul ellátja a hazai piacot. A vállalat kunszentmiklósi telepén ma már napi 60 ezer telepet .szerelnek össze. Tervezik: nemsokára exportra is jut belőle. Már nem Vácról kapják — Alapostelepek celláit már évek óta mi gyártjuk, ám összeszerelésük csak 1985 áprilisa óta történik Kunszentmiklóson — tájékoztat Bánfalvi Béla telepvezető. — A mintegy 14 éves budapesti gyártási tapasztalatot átvenni, meghonosítani korántsem volt egyszerű feladat. • A zsebtelep előállításának következő fázisa a cellagyártás. Ezen a munkahelyen Janovics Ferencné dolgozik. (Méhesi Éva felvételei) Jelzik a kezdeti nehézségeket, hogy az első évben naponta átlagosan 45 ezer zsebtelep készült el az üzemekben, s csak 1986 januárjától tudták mintegy 25 százalékkal megnövelni a termelékenységet. Ám amikor végre fellélegezhettek volna, újabb feladattal kellett megbirkózniuk. — Olyan döntés született, hogy a zseblámpatelep legfontosabb alkatrészének, a horganyhüvelynek a gyártását is Kunszentmiklósra telepíti a vállalat. Ezekét a részegységeket mind ez idáig a Váci Híradástechnikai Alapanyagok Gyárától kaptuk. Az Akkumulátor- és Szárazelemgyár megvásárolt a Váciaktól három nyugatnémet Schuler típusú horganyhüvely- gyártó gépet. De már hónapokkal ezt megelőzően a Duna-parti városban tanulták a „szakmát” Hajdú László és Takács Sándor kunszentmiklósi lakatosok, valamint Mező Sándor művezető. — Tavaly augusztusban megkezdtük a berendezések telepítését, majd az üzempróbákat — folytatja a telepvezető. — Szeptember közepétől pedig már el kellett látnunk magunkat horganyhüvellyel, mert a Vácról származó készletek akkorra elfogytak. Mindösz- sze egyetlen napra vált kritikussá a helyzet, de végül is fennakadás nélkül sikerült az átállás. Öreg gép — vén gép A Kunszentmiklóson dolgozó NSZK-beli berendezések közül kettő szolgálja ki a helybeli üzemet, a harmadikon a törökszentmiklósi Alföldi Szilikátipari Vállalat számára készítenek ceruzaelemhez szükséges horganyhüvelyeket. A kunszentmiklósi szárazelemgyártó részleg ezzel csaknem teljes mértékben önellátóvá vált: csupán a telepekbe történő masszát kapják Budapestről. — Gondjaink is akadnak — mondja Szappanos Albert műszaki vezető — köztük az első: a hazai szerszámanyagok nem megfelelő minősége. A horganyhüvelyek úgynevezett hideg- folyatással készülnek, a szerszámok igénybevétele nagy, a magyar acélok pedig gyorsan kopnak, deformálódnak. Vállalatunk ezért francia, illetve nyugatnémet szerszámanyagok beszerzésére kért és kapott lehetőséget. Az ebből készített szerszámokat sokkal ritkábban kell majd cserélni, így csök• Kovács János gépkezelő tízezerszám készíti a nyugatnémet berendezések egyikén a horganyhüvelyeket. kennek a gépállások, nő a termelékenység és ami a legfontosabb: javul a horganyhüvelyek minősége. Ami miatt még fáj a műszaki vezető feje, az a gépek öreg kora. A Vácról Kunszentmiklósra átadott berendezések 15 évesek, következésképpen meglehetősen sok csapágyat és más kopó alkatrészt „fogyasztanak”. Ráadásul már korántsem minden részegységük eredeti és kell még néhány hónap ahhoz, hogy a kunszentmiklósi szakemberek úgy igazából megismerjék a leggyakrabban előforduló hibákat. Igazán megnyugtató megoldást csak e gépek korszerűbbekkel való felváltása hozhat, amit tervbe is vett a vállalat. Az asszonyok vállalják ... Csörgő Benjáminnét, a pártalapszer- vezet titkárát láttam már gondterhel- tebbnek is. ;— Túl vagyunk a nehezén! — újságolja. — A szárazelemgyártás jól megy, a MEEI és a KERMI egyaránt kiválónak minősítette telepeinket. Az pedig, hogy a horganyhüvelygyártás is idekerült, nemcsak a feladatainkat növelte, hanem a lehetőségeinket, belső tartalékainkat is. A párttitkár ezt bővebben is kifejtette, hozzátéve: bonyolultabbá vált a termelés szervezése. Ugyanakkor a műhelyek között jó az összhang, az alkatrészgyártó és a szárazelem-szerelő részlegek ma már ott tartanak az együttműködésben, hogy a mindenkori valós szükségletnek megfelelően adnak át egymásnak munkásnőket. A kérdésre, hogy vajon mit szólnak ehhez az érintettek, Csörgő Benjáminná így válaszol: — Asszonyaink minden további nélkül elfogadják a helyzetet, vállalják, hogy ma az egyik, holnap esetleg a másik műhelyben dolgoznak. Könnyű volt megértetni velük, hogy az ily módon elért hatékonyság mindannyiunk közös érdeke. Ennél sokkal nehezebb helyzetben voltunk néhány éve, amikor azzal kellett odaállni eléjük: itt nincs elég munka, aki dolgozni akar, annak Pestre kell följárnia. Szerencsére ez — reméljük végérvényesen — a múlté. Sitkéi Béla / ^ ^■o»innrnriiirrinif%T^IIWMWIWWTni • Ilyen szép az angóranyúl, mikor bundája megnő.
