Petőfi Népe, 1987. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-28 / 74. szám

1987. március 28. • PETŐFI NÉPE • • PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottsága pályázatot hir- -det Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemi felvételre, az 1987/88-as tanévre. Az alábbi esti egyetemi tago­zatok indulnak: I 1. Hároméves általános tagozat. 2. Kétéves szakosított tagozat. 3. Speciális továbbképző .tan­folyamok. Jelentkezési lapokat az illeté­kes városi, nagyközségi, illetve megyei irányítású nagyközségi. pártbizottságoknál, valamint az oktatási igazgatóságon lehet be­szerezni. Valamennyi tagozatunk­ra pár.tonkívüliek is kérhetik fel­vételüket. O HÁROMÉVES ÁLTALÁ­NOS TAGOZAT. E tagozat elsősorban állami, gazdasági és mozgalmi életben tevékenykedő' vezetők képzését szolgálja, akik­nek politikai, világnézeti szem­pontból felkészültnek kell len­niük. Kivégzését javasoljuk mind­azoknak, akik középfokú állami iskolai végzettséggel rendelkez­nek és munkakörükhöz előírják; valamint párt- és tömegszerveze- * ti propagandistáknak, akik a ká- derfejlesztési tervben szerepel­nek. A résztvevők filozófiát, politi­kai gazdaságtant és munkásmoz­galom-történetet tanulnak, de ké­sőbb a munkásmozgalom történe­te helyett a tudományos szocia­lizmust tanulmányozhatják. A jelentkezés feltétele: érett­ségi, továbbá munkahelyi vezetői, pártalapszervezeti javaslat, és or­vosi igazolás. A hallgatók heten­te háromórás foglalkozáson vesz­nek részt, félévkor beszámolnak, év végén vizsgáznak a tananyag­ból. • Tandíj egész évre: 300 Ft, amit a munkahelyek is átvállalhatnak. Tanfolyamok indulnak: Kecs­keméten, Kiskunfélegyházán, Ba­ján, Kalocsán, Kiskunhalason, Kiskőrösön, Bácsalmáson. © KÉTÉVES SZAKOSÍTOTT TAGOZAT. E tagozaton a marxizmus egy-egy ágát maga­sabb színvonalon, elméleti, tudo­mányos igényességgel sajátíthat­ják el a hallgatók. Elvégzését ja­vasoljuk: egyetemet, főiskolát végzett értelmiségi, tudományos munkakörben dolgozó fiatalok, pedagógusok, népművelők, újság­írók, propagandisták, illetve ve­zetői munkakört betöltők részére, akiket a káderfejlesztési tervben szerepeltetnek és .perspektívában is számításba vettek. A jelentkezés feltétele: főisko­lai, egyetemi végzettség; illetve munkahelyi vezetői, pártalapszer­vezeti javaslat, és orvosi igazolás. A hallgatók hetente háromórás foglalkozáson vesznek részt, fél­évkor beszámolnak, év végén vizsgáznak a tananyagból. Tandíj egész évre: 500 Ft, amit a munkahelyek is átvállalhatnak. Tanfolyamok indulnak: Kecs­keméten: Filozófia; Politikai gaz­daságtan ; Nemzetközi munkás- mozgalom története. O SPECIÁLIS TOVÁBBKÉP­ZŐ TANFOLYAMOK. E tanfolyamok általában a párt-, állami, gazdasági, tömegszerveze­ti vezetők, propagandisták, váro­si, nagyközségi pártapparátusok munkatársai és a választott testü­letek tagjainak továbbképzését szolgálják. Az egyéves tanfolyamokon a korábban szerzett marxista mű­veltség kiegészítésére, elmélyíté­sére, felfrissítésére, a társadalom- tudományok újabb kutatási ered­ményeinek feldolgozására nyílik lehetőség. A tematikák elméleti igényességgel tárgyalják az adott témakörhöz kapcsolódó átfogó és sokrétű kérdéseket. ~ A tanfolyamon végbizonyít­ványt kapnak a hallgatók, amely a káderképzési tervnek megfele­lően az.ötévenként előírt tovább­képzésben való részvételt igazol­ja. A hallgatók hetente három­órás foglalkozáson vesznek részt, és tanulmányaikról beszámolnak. Tandíj egész évre: 600 Ft, amit a munkahelyek is átvállalhatnak. Az alábbi tanfolyamok indul­nak: 1. Politikai rendszerünk idősze­rű kérdései: Jánoshalma, Kecs­kemét, Kiskőrös. 2. Szociológia: Kecskemét. Kis­kunhalas. 3. Művelődéspolitika: Bácsal­más, Kecskemét. 4. Társadalmuk és az erkölcs: Kecskemét. 5. Esztétika: Kecskemét, Kis­kunhalas. 6. Bevezetés a marxista vallás­elméletbe: Kecskemét. 7. Gazdaságpolitika: Baja, Kecskemét, Lajosmizse. 8. Világgazdaság: Kecskemét, Kiskunhalas. 1 9. Nemzetközi politika: Kecs­kemét, Kiskunfélegyháza, Kis­kunhalas. ! 10. Vezetési ismeretek: Baja, Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Kiskunmajsa, Kunszentmiklós. 11. Politikai nevelés: Kalocsa. 12. Fejezetek Bács-Kiskun me­gye agrártörténetéből: Izsák. 13. Korszerű gazdálkodás, veze­tés, szervezés: Kalocsa, Tiszakécs- ke. 14. Deviáns viselkedésmódok és visszaszorításuk szociológiája: Kecskemét. 15. Az MSZMP honvédelempo­litikájának alapjai és ideológiai kérdései: Kecskemét. * Tájékoztatásul közöljük, hogy az Esti Egyetem általános és szakosított tagozatá­ra jelentkezők felvételi vizsgán vesznek részt, amelyet 1987. június 1—12. között tartunk. A felvételi vizsgák helyéről, időpontjáról a jelentkezőket kü­lön értesítjük; egyidejűleg a fel­vételi vizsgatételeket is megküld­jük. A továbbképző tanfolyamokon a jelentkezők felvételi beszélge­tésen vesznek részt, melynek idő­pontja előreláthatóan július eleje lesz, erről szintén külön értesítést küldünk. A hiánytalanul kitöltött jelent­kezési lapokat —- 2 db saját név­re megcímzett és bélyeggel ellá­tott válaszborítékkal együtt — kérjük 1987. április 30-áig az il­letékes pártbizottsághoz, illetve az oktatási igazgatóság tanulmá­nyi hivatalához (Kecskemét, Ady Endre út 18.) eljuttatni. KECSKEMÉTI TAVASZI NAPOK Gyermekkórus Japánból Hogy Kodály zenepedagógiája milyen, méntékiben népszerű a ja- pán zenepedagógusok körében; arról a Kodály Zoltán Zenepeda­gógiai Intézet 10 éve visszatérő japán hallgatóitól már sokszor halhattunk. Többek között a tokiói Keilchi Fujiit» professzor­tól Isi, aki egy zenepedagógiai in­tézet vezetőjeként talán a leg­többet tett Japánban a Kodály- mód&zer népszerűsítéséért. Az el­múlt tíz esztendő imaigyairországi tapasztalatait összegyűjtve azon igyekezett, hogy ezek az ered­mények élővé váiljanak a gyakor­latában is. Hogy célját milyen, mértékben sikerült megvalósíta­nia. azt csaik • a beszámolókból tudhatjuk, azt azonban — a kedd esti hangversenyen — közvetle­nül is .tapasztalhattuk, hogy Bar­tók és Kodály gyernnekkairi mű­ved milyen mértékben népsze­rűek Japánban. Nagy várakozás előzte meg a Tokióból1 érkezett kórus fellépé­sét a napokban az Erdei Ferenc Művelődési Központ színházter­mében. A nemzetközi hírnevű énekkar harmincöt éves múltra tekinthet vissza. Alapítója Na- gadandkava Shindchi és Paulo Anni atya. Tizenkettedik alka­lommal koncerteznek külföldön, adtak már hangversenyt a wa­shingtoni Lincoln Center meg­nyitóján, a Vatikániban, II. Já­nos Pál pápa előtt, Kanadában, az NSZK-bain, Ausztriában, Ang­liában, Dél—Koreában, Ausztrá­liában és Üj-Zélandon. Most lép­itek fel első ízben európai szocia­lista országban. A Nemzetközi Ifjúsági Kórusszövetségben 1955 óta képviselik: hazájukat. Jelen­legi vezetőjük, Shnichi Hasegava és leánya, Saeko Hasegava kar­nagy a százhúsz tagú kórusból negyvenöt gyerekkel érkezett hat. zánlkba. A zsúfolásig télit nézőtéren az érdeklődők között — a program előzetes ismeretében — sok ze­nepedagógus és gyerek várta iz­gatottan,, hogyan szólalnak meg idegen kiejtéssel, a jói Ismert szerzőik sokszor énekelt művel, a XX. századi magyar (kórus,muzsi­ka mely sajátosságaira ítegfogé- konyaihhaik a más kultúrában élő. de több nemzet zenéjében is otthonos általános iskolás korú fiúik és leányok. Magával raga­dó élmény volt — egyebék mel­lett — az Esti dal és a Legény­csúfoló előadása közben figyelni, hogyan segít ráérezni a kifejező muzsika a szavakra, a hozzájuk tapadó hangulatokra, hogyan ta­lálnak rá segítségével — félig ösztönösen, félig körvezetőjük irányításával — a. szöveg mögött a zene áramlására. A zenetörté­net több konszaflcából válogatott gazdag program — gregorián éne­kek, Dufay, Josqudn des Pres, Pa­lestrina,, Bach, Kodály, Bartók, Poulenc és mai japán1 szerzők művei — kiváló lehetőséget adott, hogy egy-egy nemzeti zene vál­tozatos stílusú, hangulatú meg­szólaltatásával1 bemutassák adott­ságaikat, kiváló technikai tudá­sukat. Az est kétségkívül1 legérdeke­sebb szakaszát a kortárs japán művek előadásának köszönhette a közönség. Az anyag, az elÁ adók személye és az előadásmód külön-Jkülön is kuriózumnak szá­mított, hiszen a kortárs japán, művészetből a zenét ismerjük legkevésbé. Érdekes volt Ko­dály kompozícióinak társasá­gában találkozni velük, megle­pően sok hasonlóságot mutattak föl elsősorban a gyermek szemé­lyiségére figyelő játékosságuk­ban, de ritmikai, metrikád és dal­lamvilágukban is. A népi zenei hagyományokban is nagy szere­pet játszó ritmuskíséretek, oszti- natók speciális módon gazdagí­tották a dallamot. A fából ké­szült, többféle nitmushangszer „száraz” hangszíne jellegzetes hangzást adva vált a dallam ré­szévé. Károlyi Júlia F orradalmárok neve röp­pent föl, mint fényes v - üstökös, a tavaszi ün­nep alkalmával, szólongatta, megidézte őket egy-egy pilla­natra az emlékük őrzésére, életük, hősi magatartásuk, már- tiromságuk szép példájára utaló beszéd. Idősebb szom­szédom csöndes, suttogó sza­vai senkit sem zavartak, ami­kor szinte magának mormol­va megjegyezte: — Vajon ha azok a hősök egy kis időre felébrednének, mit monda­nának, mi lenne a véleményük a világról? Hirtelen támadt gondolatai felől kérdezősköd­ni nem állt módomban, ké­sőbb pedig elsodortak ben­nünket egymástól az esemé­nyek. A kérdés azonban ben­nem rekedt, s fel-feltör aka­ratlan. Azóta néha azon kapom magamat, hogy a hajdani for­radalmárok tiszta idealizmu­sával, jövőt szépítő romanti­kájával — ne szégyelljük, minket is megcsapott ennek a szellője — vizsgálom hétköz­napi életünket. Amíg mind­annyiszor rá nem jövök, kép­telenség olyan szemüvegen át nézni a világot, amely azok­ból a régebbi időkből láttat­ná a jelent, mai életünket: bot­lásainkat, tévedéseinket, koc­kázatos győzelmeinket és a sikert is felhozó kudarcainkat. Valójában nem is az a kér­dés, hogy mit szólnának mind­ehhez a börtönt, kínzást el­viselő, sőt életüket áldozó ré­giek, hanem végtére is az: miként lehetne jobbítani, szehbé, boldogabbá tenni ezt a mai valóságot, a ma embe­rének az életét. Olyan-e ez áz élet. amilyennek mi is el­képzeltük, vagy eltervezték fiaink, lányaink, s ahogy el­várják tőlünk unokáink, ké­sőbbi utódaink? Messzire vivő gondolatok ezek, s nem is hiszem, hogy hirtelen fel lehetne sorolni akár csak címszavakban a Az élet minősége töprengés egyes szakaszait, állomásait. Amiért mégis ér­demesnek tartottam egy rö­vid fejtegetésre, az annak a felismerése, hogy legtöbbször még a kérdés feltevéséig sem jutunk el országos gondjaink közepette. - Ritkán kérdezzük meg egyéni és társadalmi mé­retű gazdasági bajaink sere­gében, hogy miért lehettünk derűsek, bizakodóak, kitar­tók, akadályokon átlábalók, kínlódást tűrök sokkal nehe­zebb és kilátástalanabb idő­szakokban? És miért vagyunk türelmetlenebbek mostanában? Csak azért-e, mert a közeli­nek látszó céljaink messzebb­re tolódtak, talán az időseb­bek életében már el sem ér­hető távolságra kerültek? Valljuk be, az a kérdés, hogy mit szólnának az ősök a jelenünkhöz, valójában ben­nünk is feldereng, csak ép­pen nem beszélünk róla. Nem jutunk el a kimondásáig, mert úgy érezzük, hogy talán. fe­lesleges is, köznapiasan szól­va, mert „ki figyel oda?” Min­denki el van foglalva a ma­ga . környezetének ezernyi fontos ügyével, az országos — vagy annak vélt — terhek odébb görgetésével. Az élet minőségéről alko­tott elképzelés — nevezhet­jük szocializmusnak vagy kommunizmusnak — sok em­beri áldozatot követelt az el­múlt évszázadnyi vagy még régebbre is visszatekintő idők során. Hiszen már Batsányi és Petőfi is ilyen ember- és nemzetfelszabadító célokért küzdöttek hajdanán. De nyil­vánvaló, hogy minden gene­rációnak magának kell meg­írnia a korszerű életvitelről, életnívóról, a társadalom és az egyén viszonyát szabályo­zó értékrendjéről a saját kis­kátéját. Ami nem azonos — ha alapvető emberi törekvé­seiben hasonló is — a negy­vennyolcas, tizenkilences, a negyvenötös, az ötvenhat utáni, netán a hatvanas évek­ben kitűzött közvetlen célok- kal. * • || Beszélnünk kellene gyak­rabban ezekről a törekvések­ről, hogy kikristályosodjanak, pontosabb értelmet kapjanak a mára is érvényes normák, amelyek betartásáért, s a cé­lok, amelyek eléréséért élni, alkotni, küzdeni érdemes. Amelyek megtartása révén egy igazságosabb, a beleszóló embertől — másként kifejez­ve: a demokratizmustól — sem félő társadalom körvo­nalait rajzolhatnánk meg kontúrosabban a kissé elmo­sódott, némelyek szerint „el­maszatolódott” szocializmus­kép helyett. Nem ám az ősök visszajáró szelleme és a szemrehányó szavaiktól való félelem miatt — bár rájuk is tekintve —, hanem éppen a mai fiatalabb nemzedék érdekében. Akik közül elég sokan rákénysze­rülnek arra, hogy tanult hi­vatásukat elhagyva, energiá­juk javát fektessék a képes­ségüket, tudásukat — emberi értékeiket — meg sem köze­lítő munkába. Talán fel sem ismerve eléggé valódi lehető­ségeiket. Idős szomszédommal azóta is "folytatom a csöndes dispu­tát magamban, egyetértve és vitatkozva, mint olyan so­kan másfelé is hasonlókép­pen elmélkednek közös dol­gainkról. Ügy vélem, hangot kellene adni naponta minden lehetséges fórumon az élet minőségéről alkotott vélemé­nyeknek, amelyek őszinte megfogalmazása nélkül nincs értelmes cél és jövőt építő társadalom. F. Tóth Pál . ' WBSSSKBm Lakókonténerek, kerti bútorok Halasról A Kiskunba- > lasi Fa- és Épí­tőipari Szövet­kezetben már a tavaszi buda­pesti Nemzet­közi Vásárra készülnek, ahöl évről évre ki­állítják lakóko­csijaikat. Je­lenleg két tí­pusú — egy- és kéttengelyes — lakókocsit, illetve lakó­konténert gyár­tanak. évente 130—140 dara­bot. A szövetkezet Ötféle kiérti bú­tort készít. A fehér fa garni­túrák asztalból, székekből és pádból állnak. Tavaly ezekből a termékekből húszmillió forint értékben forgalmaztak, fele belföldre ké­szült, a többi pedig Franciaor­szágba és a Német Szövetségi Köztársaságba. (Kép és szöveg: Méhesi Éva) • Szerelik a kéttengelyes kon­ténert, melyet a Bajai Vízügyi Igazgatóság részére fürdőko- esinak alakítanak ki. • Az extra típusú kerti szék — amely nyugággyá is alakít­ható — összeállítása A csodálatos Oberstdorf főterén várakoztam néhány esztendeje. Egy pádon üldögélve pihen­tem az alföldi embernek szo­katlan magashegyi sétálgatás fáradalmait. Jártam az egyik havasi legelőn, ahol különfé­le állatok felpántlikázva, fel­díszítve várták az ünnepélyes búcsú, őszi hazatérés kezde­tét. Közelről szemügyre ve­hettem a világhírű síugró­sáncot. Jó hangulatban nézgelőd- tem a bajor üdülőhely köz­ponti terecskéjén. Élveztem a cirógató októberi napfényt, a turisták nyüzsgését. Mintha mindig vasárnap volna a he­gyi, kínosan tiszta faluban. Mintha minden a vendégek gyönyörködtetéséért teremtő­dött volna. Mintha mindenki a turizmusból élne. Mintha minden a szórakoztatást szol­gálná. Virágok szegélyezték a járdákat, sehol egy szalma­szál, papírdarabka vagy ci­garettacsikk. Az élményt ízlelgetve alig- alig vettem észre, hogy kis görgőkön kétfelé szalad a mögöttem álló ház hatalmas kapuja. Nem akartam hinni a szememnek: legalább húsz szarvasmarha álldogált a pa- tikatiszíaságú istállóban. Ha­Sí és tehenek marosan újra bezárult a kai pu és az előtte sétálgatók nem is sejthették, hogy egy jó­módú gazda az egyik legfor­galmasabb idegenforgalmi csomóponton tartja állatait. Miért is ne engednék a ha­tóságok? A turisták szívesen nézegetik, fotózzák az állato­kat. A szomszédok akkor sem tűrnék meg a bűzt, a koszt, ha egyetlen idegen sem ve­tődne Oberstdorfba. Megszól­nák az istállóját elhanyagoló gazdát, elmaradnának vásár­lói. Arrafelé rangja van az állattenyésztésnek, az állat- gondozónak. Szép honunkban a kanász jelző a legsúlyosabb sértések közé tartozott. A lányaiból diplomást csináló, vagy szá­mukra ilyen férjet óhajtó ter­melőszövetkezeti gazda — akad ilyen — legfeljebb kíván­csiskodni engedi hazalátoga­tó gyermekeit az ólak kör­nyékére. Bepiszkíthatják ma­gukat 1 Ruhájukba beveszi magát a disznók, bárányok jellegzetes szaga. Az állattenyésztésben tu­dós, világlátott ismerősöm lelkesen újságolta, hogy Hol­landiában a legszebb lányok ki öltözve vezetik a nyilvános mustrára * tenyészállataikat Magam láttam Augsburg kör­nyékén Mercedessel és egy szép ifjú hölggyel szülei jó­szágát levegőztető egyetemis­tát. A városiasodás, a kulturá- lódás tehát nincs ellentétben ez állattartással. Csak sajnál­hatom azokat a századfordu­ló körüli kecskeméti polgá­rokat, akik fölháborodva kö­vetelték a „falusias viszonya­inkra” emlékeztető Csirke, Tyúkláb és hasonló utcane­vek megszüntetését. Azok szégyelljék magukat, akik a huszadik század végén úgy gondolják, hogy az elha­nyagoltság, a trágyaszag, a por és a sár szükségszerű ve­lejárója az állattenyésztésnek. Nem is kell messzire menni jó példáért. Fiatal koromban olyan rábaközi istállókban jártam, amelyekben akár ebédhez is teríthetett volna a gazda. Aligha véletlen, hogy abban a faluban büszkélked­hettek a legjobban tejelő, re­korder-tehenekkel. (És mel­lesleg ott olvasták ronggyá a népszerű mezőgazdasági köny­veket.) H. N.

Next

/
Oldalképek
Tartalom