Petőfi Népe, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-21 / 44. szám
Siikösd határában járok. Kocsin kínlódva nyüszít, nehezen mérkőzik ; hóval, mígnem végképp feladja a küz delmet. Gyalog indulok tovább, nyúj tott birkabégetés terel helyes irányba Erdélyi Zoltán megyehatárokon túl i híres nyáját keresem. Már közel a csa lógató hangok, végre a tanyát is megle lem. Vackába húzódva pihen a puli fejét komótosan mellső lábaira hajtja úgy szendereg. Lusta vakkantásáva jelzi érkezésemet. Talpon a gazda, ; falkát fürkészi. Lehelete sűrű ködkén gomolyog előtte, kucsmája dértől fe hérlik. A pattogó tűz hirtelen melegé nél idézzük a múltat. — Négyéves lehettem, amikor elő szőr bábáskodtam bárány születéséné — fűzi szavakba emlékeit Erdélyi Zol tán. — Apám iparos volt, de birka nél kül nem éltünk soha. Az kellett. A há tartozéka volt. Tartalék ínségesebi időkre. Állandóan a falka körül nyü zsögtem. Ott éreztem jól magam Ahogy befejeztem az általános iskolái a Kunfehértói Előre Tsz-ben juhász kodtam. Szép birgék voltak, komol állomány. Kezem alatt kivakaróztak összeszíneződtek, kiváltak a többitől Maszek 64-ben lettem, hetven anyáva meg harminc toklyóval. Akkor kezd tem el a tenyésztést. Igényes voltam Válogattam, bundára, formára, a b< tejelőket megint külön. Szépen alakul a falka, évről évre nőtt a gyapjúhozam javultak a szaporulati mutatók, edzett egészséges lett a nyáj. így telt el köze húsz esztendő, szívós, kitartó munká val. — Tán négy éve történt. Nyár volt ti kkasztó forróságtól vibrált a levegő A galagonyásban deleltettem, magam is ledőltem egy bokor alá. Egyszer csak g yanús neszt hallok, látom, egy fekete Volga lopakodik a tisztáson. Idegenek voltak, urasan öltözve. Közülük egy, az idősebbnek tűnő, cserkészik a nyáj felé. A kutya morogta, de ő rá sem hederített. Szemügyre vette a falkát. A nézéséből láttam: ért a birka nyelvén. T anév professzor volt Bulgáriából. Egymásra találtunk, pörögtek a szavak, a tolmács alig győzött fordítani. A professzor híres juhtenyésztő, jókat h allott rólam, ezért keresett. Barátságot kötöttünk. Meghívott hozzájuk, nézzem meg a tenyészetét. Az invitálást elfogadtam, visszafelé két aszkániai kost hoztam magammal. Ötszáz közül válogattam, még bundában voltak, erősek, mutatósak, nyakukon sok ránc, akár a rakott szoknyán. A következő tavaszon ettől a két kostól született az összes bárányom. Levettem a spermát tőlük, mesterségesen termékenyítettem. Kevés anya maradt „üresen”. Gyönyörű, egészséges bárányok jöttek világra, ugrándoztak, játszadoztak. Az a tavasz volt legszebb életemben, bátorságot adott, reményt, hogy érdemes csinálni. Erdélyi Zoltán tenyészetének hamar hí re ment birkás berkekben. Felkereste dr. Veress László, a Debreceni Agrár- tudományi Egyetem tanára, eljött f " kösdre az Országos Juhtenyésztési tézet igazgatója is, Kaposvárról szinte., érdeklődtek. Az első évben nyilvántartásba vették az állományt, másodikban „ már törzstenyészetnek jelölték. A gazda adminisztrációt vezetett, egyedi jelölést alkalmazott, elindult a hírnév felé. Meghívták a Debrecenben tartandó nemzetközi juhtenyésztési konferenciára. A résztvevők az ő tenyészetét i m eglátogatták, elismerően nyilatkoz tak munkájáról. A bíróságok felfigyeltek hozzáértésé re , birkás perekben szakértőként nyíl vánított véleményt. A továbbtenyész tésre kijelölt 110 kosbárány közül 9 elit, 11 első osztályú, kettő másodosztályú minősítést kapott. Beért hát több évtizedes munkájának gyümölcse. — Ekkor történt a baj — kesereg a g azda. — Amikor eladásra értek, nem volt vevő. Hiába, a birkatenyésztés mélyponton van vagy még az alatt. Mindenki hagy utánpótlást a magáéból, nagyüzemek, maszekok, egyre megy. Úgy vélik, az olcsóbb, pedig tudom: nagy pocsékolás! Egyszerű parasztember vagyok, nem jártam sok iskolát, mégis mondom: a tenyészérték, a genetikai képesség, az a haszon biztos ígérete. Szóval, alig adtam el néhányat a kosaimból, a többi vágóra ment. Gondolhatja, milyen érzés volt látni, hogy mivé válik munkám eredménye, amire oly nagy gondot fordítottam. Nem tagadom, kicsordultak a könnyeim. Vesztettem, beletört *a bicskám. A birka bolondja voltam világ életemben, nem hazárdíroztam soha, mégis büntet az élet. De nemcsak én jártam pórul, a népgazdaság is kárát látja. Mennyi érték ment így veszendőbe! Erdélyi Zoltán nagytestű állománya sz inte egyedüli az országban. Nem ritka a 80 -90 kilogrammos anyajuh sem, a kosokról nem is beszélve. Az anyákról 8 kilogramm kiváló minőségű gyapjút nyír, ami duplája az országos átlagnak. Kétszáz százalékos a bárányszaporulat, feltűnően sok a hármas ikerbárány. Ám egy anyának csak egyet • A tömött, finom szálú, hosszú gyaf, magáért beszél. hagy, a többit elajándékozza, elad röv iddel születése után. A szopósbár nyok 95 százaléka megéri az értéke: test, valamennyi külpiacra kerül. An kor a tartási körülményekről esik sz Erdélyi Zoltán feledi a bút, felvidul t kintete. — Ellés előtt nem szabad sajnálni o 0 s H > rft E Ö75 2 PS m ITT' 2^ =P2'^ >3 nye, amely azonban nemcsak a kölcsönös engedmények miatt nem nyugtatja meg a szakértőket, de azért sem, mert a pénzügyi rendszer állapota alapvetően nem az európai gazdaságok közötti viszony függvénye. Stoltenberg nyugatnémet pénzügy- m iniszternek az a véleménye, hogy a válságban közrejátszott a márka drágulására játszó spekuláció, amely a dollár árfolyamesésére kezdett cselekedni. Amikor a dollár mélyrepülésbe kezd, és a tőke elfordul tőle, a piacon mindig is növekszik az attraktívnak tartott márka iránti érdeklődés. Az EMS létrejötte óta mindig is akkor „lógtak ki a valutasorból” a gyengébb pénzek, a francia frank, az ír font, vagy az olasz líra, amikor a dollár veszített értékéből. Mértékadó szakemberek szerint tehát a stabil nyugat-európai pénzpiac csak akkor működőképes, ha drága a dollár, ha viszont gyengélkedik az amerikai valuta, akkor szétzilálódik az egyeztetett európai pénzügyi rendszer is. A Nemzetközi Valutaalap szakértője i s azt hangsúlyozta, hogy az EMS sebezhetővé mindig is a dollár miatt vált, vagyis a rendszer az amerikai pénzpolitika függvénye. A tőkemenekítés célpontja a legtöbbször a márka, ha a zöldhasú amerikai pénzzel bajok vannak. Az árfolyamváltozás mögött persze ■ mélyebb folyamatok húzódnak meg, így aligha nyújthat megoldást az a javaslat, hogy ne csak Nyugat-Euró- pán belül, de az NSZK, USA, Japán háromszögben egyeztessék a pénzpolitikát. Amerika függvénye Jellemző, hogy a japán jen is látván yosan drágult az ejmúlt időkben, amire a japán bank tekintélyes összegű dollár vásárlásába kezdett. A felvásárolt amerikai pénzt azonban ismét csak „a megbízható” nyugatnémet márkára váltották át. Vagyis hiába volt azonos Japán és az NSZK törekvése, hiába az egyeztetés, a szigetország dollármentése maga is elmélyítette az európai pénz- rendszer feszültségeit. Sokan úgy látják, hogy a nyugateu rópai pénzügyi rendszer zavara csak a világgazdaság nyomasztó egyensúlyi problémáinak mellékes válságtünete. A tavaly 170 milliárd dollárt elérő amerikai kereskedelmi mérleghiány állandó teherként nehezedik az amerikai pénzre, és a jelek szerint az amerikai kormányzat nem is törekszik a számára kedvező folyamat megfordítására. Az amerikai áruk versenyképessége javulhat, ha — mint fogalmazzák az európai fővárosokban — a dollárt mesterségesen alacsony szinten tartják. Az amerikái adminisztráció tudatosan törekszik a dollár gyengítésére — közölte a minap a New York Times, és ezt az állítást nem is cáfolta a Fehér Ház. Marton János A francia és nyugatnémet pénzpiaci vit ák könnyebben orvosolhatók lennének, ha a „dollár hanyatlása” nem gyakorolna olyan erőteljes nyomást a nyugati valutákra — fogalmazták meg a szakértők a gondolatot már akkor, amikor a két vezető nyugat-európai ország ádáz harcot vívott a frank és a márka árfolyamáról. A vitát azóta megoldották — a keserű tanulságokról azonban még hosszú ideig fognak elmélkedni a szakemberek. Ismét bebizonyosodott ugyanis, hogy az amerikai pénzpolitika befolyása következtében nem lehet működtetni a „stabil nyugateurópai pénzügyi övezetet”, és ameny- nyiben ez igaz, akkor a márka legutóbbi felértékelésével sem lehetett tartósan orvosolni a pénzpiaci feszültségeket. Ádáz viták A hetvenes évek végén azzal a céllal h ozták létre — főként Helmuth Schmidt kancellár, és Valérie Giscard d’Estaing államfő ösztönzésére — a nyugat-európai pénzügyi rendszert (EMS), hogy biztosabb támpontot kapjon a nyugat-európai gazdaságpolitika. Ennek szolgálatába állították a valutáris rendszert, amely a korábban szabadon lebegő valuták árfolyam- mozgását fékezte meg. A nyolc tagország valutája csak rögzített határok között ingadozhat, és amennyiben az erősödő, vagy a gyengülő pénzek megközelítik a felső, illetve az alsó árfolyamkorlátot, — a tagországok egyeztetett akciókkal gondoskodnak a kilengések tompításáról. Ha a pénzek eladásával, vásárlásával s em sikerült kordában tartani az árfolyamokat, nem maradt más hátra, mint a pénzügyi rendszer átrendezése. Erre pedig az EMS létrejötte óta 13 alkalommal került sor — mindig ádáz viták, éles feszültségek közepette. A legutóbbi vita alkalmából Washingtonban elégtétellel szemlélték, hogy a bírálatok legfőbb címzettje nem az amerikai pénzpolitika. Valóban, elsősorban a márka erősödé se és a frank gyengülése körül támadt ádáz vita Párizs és Bonn között. A Szajna partján azzal érveltek, hogy a francia gazdaság állapota megfelelő, és nem emiatt került vészhelyzetbe a frank. A Rajna mellől viszont az elhúzódó francia sztrájkmozgalomban látták a bajok okát. Ennek megfelelően az egyik fél a nyugatnémet kormánytól, a másik a franciától várta, hogy lépést tegyen a valutaárfolyamok helyreállítására, vagyis mentse meg a bajba jutott nyugat-európai pénzügyi rendszert. Emlékezetes, hogy sokáig tartott a huzavona, hiszen Párizs a társadalmi bajok felhalmozódása közepette nem akart a frank gyengítésével is olajat önteni a tűzre, Bonn viszont a márka felértékelésével a vállalkozók kedélyeit nem akarta felborzolni a választások előtt. Tőkemenekítés márkával Mérsékelt márkadrágítás volt tehát a kialkudott kompromisszum eredméf D> >-r cl ^2. w sr |3 JT —-T-g fD 13 "o E: rt>> Q/l fD Berki Viola 1932-ben született Kiskunhalason. A szülői ház még ma is áll a város központjában. Sok-sok élménye fűzi ide. Ott próbálkozott először rajzolással, a ház fehér falára különféle állatfigurákat „komponált”. Később, amikor szülei felfedezték Viola kézügyességét, a szobájában jelöltek ki egy falrészt, ahol kedvére rajzolgathatott. Azt szerették volna, ha festő lesz belőle, hiszen a család neves rokonára, Thorma Jánosra valamennyien büszkék voltak. Édesapja is festege- tett. Thorma feleségével, Kis Margittal harmadikos elemista korában ismerkedett meg Berki Viola. A festőművésznő megdicsérte a szoba falát díszítő műveket, s ígéretet tett: tanítani fogja Nagybányán, ahol Berki Viola Budapesten, a Szépmüves Líceumban (a későbbi Képzőművészeti Gimnáziumban), majd a Képzőművészeti Főiskolán ta- nult. Főnyi Géza növendékeként. Nehezen találta meg sajátos festői világát. Kezdetben Szentendrén alkotott, majd az első sikeres kiállítás után fokozatosan hátat fordított addigi stílusának. Sok mindennel foglalkozott, könyvillusztrációkat, nagyméretű mozaikokat, történelmüvelődés mi témájú képeket festett. Barátságba került kortársaival, Kondor Bélával, Gross Arnolddal, Korniss Dezsővel. Berki Viola műveit könnyedség, virtuozitás jellemzi. Kitalált és létező hősök szerepelnek romantikus, groteszk világában. Csodálatos környezetben alkot, az egykori Kondor-műteremben, a budapesti Bécsi utca egyik épületének toronyszobájában. A tágas, világos helyiségben növények, piciny madarak között valóban öröm festeni. DIJAK, ELISMERÉSEK Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács díja és a „Miskolci iparvidék a képzőművészetért elnevezésű plakett — 1968; Pest-Buda egyesítésének 100 éves évfordulójára kiírt pályázaton a Fővárosi Tanács I. díja — 1974; Munkácsy-díj — 1975; Szolnoki Triennálé II. díja — 1975; Szegedi Nyári Tárlat I. díja — 1978; A Magyar Népköztársaság érdemes művésze — 1984. BÚTOROK, ÖTVÖSMUNKÁK, KERÁMIÁK It Hová lettek a mesebeli kertek?" TWvVVá Nagy László: Viola rajzai (részlet) Úgy láthatok Violára hogyha nézek írott képre. Kitálalva itt a hattyú feketére sütött vére. Föltekinte csokros fára, ahány asszony, annyi szoknya, cifra zsivány függesztette, hogy lábukkal harangozna. (..) A szülőkről — Apám festő vagy tanár szeretett volna lenni. Nem valósult meg az álma. Elvégezte a gazdasági akadémiát és a borászati főiskolát. Az örökölt földön, Kötönypusztán gazdálkodott. Festőileg is nagyon hangulatos táj volt ez a vidék: homokbuckák húzódtak meg a határban, gyönyörű nyárfák szegélyezték az utakat. A tanyához szőlő is tartozott. Birkák, tehenek^ magyar ökrök legeltek a mezőn. Természetesen, nekem nagyon tetszett a tanyasi élet. Sokat segítettem a ház körüli munkákban. Aratás után szekérrel hordtuk a búzát, a kévéket. Különös izgalom fogott el, amikor én hajthattam az ökröket. Fönn ültem a rakomány tetején, alattam rengett a kévékkel megrakott szekér. Büszke voltam arra, hogy két fa között át tudtam hajtani úgy, hogy közben sem dőltek le a kévék. A szántás idején fogtam az eke szarvát és kormányoztam az ökröket.-L: Édesanyám is állandóan tett-vett a tanyán, soha nem ült tétlenül. Csirkéket, aprójószágokat tartott. Nyáron dinnyét ültetett. Különös gonddal ápolta a virágoskertet. Anyám a halasi Gyenizse családból szármaCsaládi fotó a húszas évekből a Kossuth utcai ház udvarán. Berki Viola édesapjával, a tanya környéki út szélén. zik, apja ügyvéd volt. Gimnázf-' umban tanult. Gyakran előfordult, hogy teljesen kiürült a családi kassza. Ennek ellenére soha v, v; „- " **V.-. Főiskolásként gyakran festett nyaranta Kiskunhalas határában. sem mondták, hogy tanuljak olyan szakmát, amit tisztességesen megfizetnek. Változatlanul kitartottak amellett, hogy folytassam a művészpályát, ne adjam fel az eredeti elképzeléseimet. Még akkor sem, ha néha a kudarcok elkeserítenek. Mindig biztattak: csak csináljam, nem szabad meghátrálnom. Édesanyám — apám halála után — felköltözött Budapestre. A Fővárosi Növény- és Allatkertben talált munkát, növénygondozó volt. Abból éltünk, amit ő keresett és olykor-olykor nekem is befutott valamilyen lehetőség, megbízás. — Nehéz volna megmondanom, hogy milyen tulajdonságokat örököltem a szülőktől. Tulajdonképpen nem hasonlítok rájuk ... Apám nevelési elve az volt, a gyerekeket nem szabad „nyesegetni”, hagyni kell, hogy maguktól fejlődjenek, alakuljanak. Mindent úgyis megtanulnak előbb• A csatád festötagja: Thorma János, Berki Viola édesapjának első unokatestvére. utóbb, az egyéniség formálásában nem szabad korlátokat állítani. Azt hiszem, engem különösképpen nem kellett „szabályozni”. Eléggé gyámoltalan gyerek voltam, ha rám szóltak, akkor megszeppentem, elbújtam. Sokszor még hánytam is, annyira izgultam, ha az iskolába kellett menni. Pesten, a Szépműves Líceumban nagyon jól éreztem magam, kiváló tanáraim voltak. A főiskolán eleinte visszavonultan éltem, nem tudtam beszélgetni sem. Egy iskolatársammal közösen tanultunk, ő bátorított, szoktatott rá a határozott fellépésre. Szóval, az ember folyton nevelődik, hol itt, hol ott... A tanyáról, Kiskunhalasról és Kecskemétről — Halastól 12 kilométerre laktunk egy tanyán. Ez az életforma sokkal inkább színesebbnek tűnt, mint a városi. Kiskunhalast én már akkor is városnak tartottam, pedig hol volt az még attól?! Szombaton és vasárnap mindig bekocsikáztunk a központba, de vágytam vissza, a szabadba, a tanya környékén találtam fel a legjobban magamat. Gyenizse nagymamám halasi csodaszép kertje a mai napig el vénén él emlékezetemben. Sokat játszottam ott az unokatestvéreiméi. _— Azóta átalakult a város képe, szinte már eltűnt Halas régebbi arca. Hová lettek a mesebeli kertek? A változás nagyanyám gyönyörű kertjét is elsöpörte, ahol mindig önfeledten ereztem magam. A tanyánk ugyancsak teljesen megsemmisült. Bár, az csak egyszerű épület volt, valamikori „kapásház” a szőlőben. Még csoda, hogy a Berki-ház szigetként áll a Kossuth utcában. Ennek udvarán készült ez a családi fotó, amit közlésre kölcsön adok. — Kiskunhalassal hosszú évek -után újra jó a kapcsolatom. Szabó Károly tanácselnök felkeresett és azt mondta: szeretné, ha újra otthonomnak tekinteném a várost. Azóta többször jártam ott, mindig a legnagyobb szívélyességgel fogadtak. Kezd kopni az a rossz érzésem, ami hajdanán kialakult Halassal kapcsolatban. Tavaly augusztusban kiállítást rendeztek műveimből az Általános Művelődési Központban, most pedig a házasságkötő terembe készítek nagyméretű képet. Kecskeméthez is erős szálak fűznek, nagyon szerettem odajárni, a művésztelepre. Ott úgy éreztem magam, mint valaha, gyermekkoromban, a tanyán. Minden otthonos volt... Felültem a kerékpárra és útnak eredtem a környező tanyákra. A város zajától távol, csendben, egyedül maradhattam. Kell ennél szebb dolog? Bármikor szívesen megyek Kecskemétre, de nemigen er rá az ember utazgatni. Idézet Furkó Zoltán Berki Violáról szóló könyvéből „Berki Viola képi meséivel, játékos kompozícióinak meleg színeivel valóban hamar meghódítja nézőjét. Képeit—mint a híres régi képmutogatók históriáit — a történet, a fantázia gazdagsága fűzi össze egységgé, varázsos világegyetemmé. A gyanútlan publikummal elhitetni, hogy mindez csak a képzelet szülötte, mint egy mesefilm kockái: csodás helyzetek, egykori hősök, régi korok újraálmodásai. Igaza van egyik kritikusának, amikor módszerét Weöres Sándoréhoz hasonlítja, aki Psyché-jében egy hajdani költőnő nevében adja közre írásait. Berki Viola is maga teremt és talál ki egykori vagy soha nem is volt hősöket és helyzeteket. Modern, jellegzetesen XX. századi historizmusa, képszerkesztésének, technikájának eredetisége kapcsolta be a festőnőt a 60-as évek újabb törekvéseibe. A nyíltság, az oldott természe- tesseg voltak azok a vonzó lehetőségek, amelyekkel a tanulóévei alatt megkövetelt pózoló, naturalisztikus valóságabrázo- lásba belefáradt Berki Viola is élt (igaz, erősebb szubjektivitásával lényegesen különbözik kor- és pályatársaitól).” Borzák Tibor Gazdagodó Bozsó-gyűjtemény Míg a Klapka-ház melletti műteremben beszélgetünk, percenként cseng a telefon. Utazási irodák, vállalati népművelők keresik a múzeum vezetőit. A naptárban sokasodnak a bejegyzések. Kohászbrigád Dunaújvárosból, zirci középiskolások, Kecskemét város szovjet vendégei. — Sokan, sok- felől zarándokolnak el ide, hogy megcsodálják Bozsó János festőművész — szülővárosának ajándékozott — Közép-Európában egyedülálló ritkaságokat rejtő gyűjteményét. Vannak itt remekmívű XV. századi ácsolt faládák, XVII. századi faszobrok, ikonok, barokk, reneszánsz, rokokó bútorok, festmények Rubens és Tintoretto iskolájából, ónedények, korsók, habán cserépedények, ritka értékű iparművészeti és néprajzi anyag a Kárpát-medence minden tájáról. Jó hír: a megnyitás — 1979 nyara — óta is több száz műtárggyal gazdagodott az impozáns bemutató. A Kecskeméti Városi Tanácsnak, valamint az adományozó művésznek azon kell gondolkodni, hogy ha teljességében ki akaiják állítani az anyagot — miként bővítsék a XVIII. században épült műemlék lakóházat? — Látogató van bőven, tavaly például 40 ezer vendégünk volt — mondja LomGUHh • Ritka kincs ma már a XVU. századi faragott népi bútor. A gyűjteményben látható gondolkodószékkel 1772-ben készült el a mestere. (Mébesi Éva felvételei) ránd Klára muzeológus, a gyűjtemény vezető munkatársa. — Ez persze annak is köszönhető, hogy jó kapcsolatban vagyunk az utazási irodákkal, az idegenforgalmi hivatallal és az iskolákkal. Örömünkre szolgál, hogy a kecskemétiek szívesen kalauzolják el ide vendégeiket, barátaikat. Folyamatos a feltáró, feldolgozó munka is. A gyűjteményünkről 1982-ben jelent meg egy reprezentatív katalógus magyar és német nyelven, amely remek fotókkal mutatja be legértékesebb műtárgyainkat. Rövidesen újabb négy nyelven publikálunk múzeumi vezetőt. Nagy az igény ezekre, hiszen a tavalyi látogatóknak körülbelül egyharmada külföldi turista volt. Úgy látjuk — mert vendégeink keresik — időszerű lenne egy nagyobb, alaposabb monográ- fiajellegű elemző munkát is közreadni, amely részletesen is bemutatná a nálunk őrzött értékeket és bővebben szól az adományozó munkásságáról is. — A gyűjteményt állandóan bővítjük, gazdagítjuk — veszi át a szót Bozsó János. — A gyarapodás művészettörténeti szempontból az anyag újraértékelését teszi szükségessé. Ma is rendszeresen vásárolok, vásárolunk műtárgyat, régiséget. Szívesen fogadunk tehát mindenkit, akik ilyen „ügyben” kopogtatnak a Klapka-ház kapuján. Sajnos, gyűjtés szempontjából az utolsó óra legutolsó percei- - ben járunk. Népi kerámia- kincsünk még fellelhető darabjaiból, valamint a magyar és az erdélyi szász ötvösműhelyek kallódó értékei közül azért mostanában is ráakadhatunk néhányra. Gyűjtőktől, műkereskedőktől és laikus „felfedezőktől” jutott a gyűjteményünkbe több, igen ritka és rendkívül értékes műtárgy, melyeknek vizsgálata, restaurálása, leltározása és muzeológiai leírása jelenleg is tart. Reméljük, rövidesen felújítják a múzeumot, s ezt követően majd szeretnénk egy külön kiállításon is bemutatni az újabb darabokat. — Mire a legbüszkébb az új szerzemények közül? — Talán a bútorokra. Már megtekinthető egy Dunántúlról származó paraszt barokk edényes és egy XVI. századi reneszánsz vörösfe• A legújabb műtárgyak közűi legtöbben az 1594-ben készült aranyozott ezüsttel díszített kókuszdió kupát csodálják meg. • A XVm. századi ónfedeles söröskupák német mesterek ügyességét dicsérik. nyő szekrény, 1569-es évszámmal. Szintén kihelyeztük a XVIII. századi, copf stílusú intarzitás tabernáku- lumot (írószekrényt). Említésre méltó — a többi között — a XVIII. századból való rokokó ruhásszekrény is. Vásároltunk egy XVII. századi, németalföldi, bőrrel kárpitozott támlás széket és egy nagyon szépen faragott gondolkodószéket, ami 1772-ben készült. A kisebb méretű műtárgyak közül a legértékesebb a XVI. századi — pontosabban 1594-ben készített — erdélyi ötvösmunka: egy gazdagon cizellált, aranyozott ezüsttel díszített kókuszdió serleg. Gazdagodott ónedénygyűj- teményünk is. Örülünk az igen ritka holicsi fajanszoknak; szépek az erdélyi szász boroskancsók (XVIII. század) és a német műhelyekből származó ónfödeles söröskupák (XVIII. század). Sok másféle tárgy is hozzánk került, köztük, egy bronzharang Jászszentlász- lóról. A régiségek, a műves munkák szerelmese vagyok. Ez úgy tűnik, nem múló szenvedély. Gyűjtök, amíg élek... Farkas P. József CSORBA GYŐZŐ GONOSZKODIK A TEST Gonoszkodik a vén test: handabandáival szemem fülem figyelmét magára kanyarítja Óránkint és naponkint tesz fel kérdéseket az okot és a célt és az értelmet kutatja gonoszkodik a vén test: pórázra vett kutyák falkáját hajkurássza gondolataim körbe növök egy-lényegessé ki tengely és közép és csúcs és mag s egyéb mást bagatellizálok négymilliárddal együtt rám is kiosztatott e szörnyű csoda-század szégyene dicsősége egyetlen rögdarabról se mondhatok le még élek: birtokolnom kell az egész világot egyetlen rögdarabról se mondhatok le még élek: mind a világért rajtam a felelősség mi történik a földben a vizek mélyein a föld alatt s mi az elérhető egekben erősen érdekeljen és szóljak is bele (cipőm ruhám ügyébe legbenső dolgaimba) gonoszkodik a vén test: nyűgös kényes hiú szeretne bőröm bortön-faíaiba bezárni de régi jó szokása szerint nem tűri a lélek s nagy mozdulással ki-kivág tömlöcéből 1987. február 21. > o D r~t D c/T Ö> D jat. Lassan, óvatosan kell terelni, tágas, kényelmes delelő állást keresni. Hajnalban illik találkozni a harmatcsep- pekkel, hűvösben jó legeltetni, s amikor a nap bukóra áll, újból elindulni. A birka nem műszakban legel, itt nem lehet órára dolgozni. Az időt a lelkiismeret méri. A korgó gyomrú, sántikáló birge a gazda szégyene. Az ilyen gazdát a többi juhász lebecsüli, kerüli, nem bratyizik vele — ez a mi törvényünk! Évente egyszer elletek, nem zsigerelem az anyákat, így látom jónak. A nemzeti ünnepen, március idusán várom az első bárányokat, azok a hírhozók, a tavasz követei. Ettől a naptól szép igazán a juhász élete. Zs. Kovács István • | ■j» 1 I 1 ff M 5* H ff i1 ti II *»> & N -;rl $ I 1 1 L 1 1 t 1 ff; 9 c/j Jj * P | I 5 I Í I I' 1 <; c/j -t c/3 c/3 se N 3 2'S.81 ÜS.OT ej» 3 O &:■> yr* aj ^olsgaigN-g cr- fsg-?- í 5T Í - o £■ o. § 3 !M (R _ N <73 Q- I 3 o= ,n> ca I sr&l-S1* s §*§■ 3 a ^gí-p,-■áz-o i ^ 3 o . ■* ~ o »3' O! 3 a»' p- tt O-t Q. O 5" U 0‘S fű © 3 7T p 5" _ O: CL N fD r* 7T A kiskunhalasi Sóstó mellett nádat rakodnak. Sztakó Gábor hajlik, emel, lendít és a nádkéve, mint karcsú madár, éppen Nagy András karjai között köt ki. Ő hajol, rendez és a nádbugák máris egymás mellé simulnak. A két ember mozgását akár kottázni lehetne, nyugodt, tempós ritmust diktálnak egymásnak: — M i a titka a nádrakodásnak? — Ez hosszú nád, másképp kell rende zgetni, mint a rövidebbet. Úgy kell igazítani, hogy a kéve „töve” fogja, tartsa meg a következők fejét. Akkor nem csúszik szét. A Hortobágyi Állami Gazdaság erdő- és nádgazdasági ágazata pirtói üzemének feldolgozóját csak jóindulattal lehet az üzem címmel felruházni. Egyetlen hosszú, lapos épület, benne két gép, egy csöppnyi iroda, hatalmas hóborította szabad terület, telis-tele nádkúpokkal és egy szín a készterméknek. A sárga ház első ajtaja mögül ütemes gépcsattogás hallatszik. — A telepvezetőt keressük — köszönü nk be. A látvány azonban beljebb csalogat. Alacsony, törékeny nő áll a gép mellett, kezében drótvágó olló. Kiss Mária még a beszélgetés ideje alatt is hajol, igazítja a nádat, majd emeli ki a kész stukatúrtekercset. — Naponta 20-at, 28-at tudok meg- csi nálni egyelőre, de ha nagyobb lesz a gyakorlatom, talán többet is. November óta dolgozom itt, eleinte furcsa volt a cipőfelsőrészek helyett a náddal bánni. Igaz azonban az is, hogy nem volt teljesen új a munka, hiszen a húgom, Ica, régi nádfeldolgozó, sokat segítettem neki. A stukatúrt még könnyű készíteni a géppel. De amikor a nyers nádat kell odébbtenni! Bizony roppan az ember dereka! Főleg az elmúlt hetekben, amikor a kévékbe belefagyott a víz, emeltünk harminc kilókat is. A telepvezető kuckójába éppenhogy befé rünk. Körösi István asztaláról még az egyébként üzemvezetői létszükséglet, a telefon is hiányzik: — Hogyan tart kapcsolatot az anya- vállalattal, a Hortobágyi Állami Gazdasággal? — Távirat, levél és a községi posta a k ommunikációs csatornánk. De ez talán a legkevesebb. A huszadik században elfogadott munkakörülményektől messze elmaradunk. Az üzemben nincs folyóvíz, ha a dolgozók inni akarnak, kuncsorognak á szomszéd tanyán. Nyáron egy szál lavórban moshatják le a port magukról. ígéret természetesen van a szociális létesítményre, de ígérni már az előző gazdánk, a Csongrádi Állami Gazdaság is tudott. Az igazsághoz annyit viszont hozzá kell tenni, hogy Hortobágyhoz csupán tavaly január eleiétől tartozunk. Í L y. p 5 n n rra o> ^ n o, *4-'J p 3? jr1 3.' < n> o* n 3* n p EL p 2*- o 0-3 3 ÖL fj. £L I ^ ? ?r ^ r r ^ í Isis" n ~ o- n <£!' Si N «= o sr =•!=: jc g «- » n JJ- & S! -P < o '— °iN 2. ” £}■. 2: 3 ~ rr; 5 °- g- r 3 o: 2 2- § 00 g 3 o: s S. 8= s — N £L- §' ° — § 5 £L 3 S- s li&äFlSJil-ä.ä !l| ! is s-3! £51 ill 151- -.ia-B - § jss sfjirif £ I STg; % § i '» £ ! £ <= 3 I' g. J §j !. ft 8 g Z S' “'1:1 g-; Jfw § 3. 5* ?. s I §' 111“ sit !.^ Sj ? 1 S: 3 S ~ g 8» I !«f<! g. ^ S' £ S-1 r I q ? ••• 13 g ; - S ^ S. g* s | § §■ 3 3 a ~ o g. £ 5; g £ a 2;ü|g:|:ls= * s |e <g a g-J §'|-^g5g.§<s | s-e s-s-«;;; gslilig: r g* 5! I' g-'i f ^ I- § i: s; s & 11-1 o' s: 3 § I f ^ 7^3-?rS2, CT7T3-P 3 er I 3 B s 2 3 § j= a S» 3 tr r s’ £,^3 M.p ja, ?T ^ p. p 3 p f - r j 5- £ ! 1 1° I lzz>?'t I i !li|if 3 3 : s: I s is p ~ §' S. g: 8 £ p & 0.2 --2 o.^ I 8^|^-2^?Sp ! a R S. n h "B E E : 5' S-« 2 c.& S £. 3 I 8* ! S Í' ” e ? ? ? 3. 3 3 5s megállás. És hogy még nehezebb le gyen a dolog, ezt télen és a szabadbár végezzük. Azt mondják, a jó nádtető úgy szol g álta a házban, a lakókat, mint a ju hászt a bundája: télen melegítette, nyá ron hűvöst tartott felette. Ma az újon nan, nádfödelesnek épített házak kü lönlegességnek számítanak, ugyan úg; mint a nádaratás, nádfeldolgozás nen mindennapi munkája. Gi, Eszter 1 I ^§'1 2*- ö •í* 8 If s I st • a Spi frSf r* S Ss 65 r ff ^ S fi? ff ^ se SS & 1 \ 3 »5 f g. & ?? 9 ÍJ f§: 2, ■r i 5 J te R* 5?' te
