Petőfi Népe, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-21 / 44. szám

szabad idő művelődés A gépjármű-vezetői alkalmasság vizsgálatáról A közlekedésben részt vevők :özül legfontosabb szerepük a ;épjánnűvezetőknek van, akik- lek alkalmasságmegállapítását íz 1/1976. EüM-rendelet szabá- yozza. A vizsgálat célja annak negállapítása, hogy a gépjár- nűvezetőnek vagy jelöltnek ián-e olyan betegsége, testi, zellemi, érzékszervi fogyaté­kossága, ami őt a vezetésre igészségileg alkalmatlanná te- kzi, illetve milyen fogyatékosság setén lehet még gépjárművet jezetni. Előzetes orvosi vizsgálatot le­let végezni azoknál, akik 16. ■letévük betöltése után gépjár- nűvet kívánnak vezetni. A vizs­gálat módjáról a körzeti orvo- iok, illetve a közlekedési tanin­ézetek pontos felvilágosítást idnak. A jelöltek, illetve vezetők két ;soportba sorolhatók: akiket a cöznapi nyelvhasználatban úr­vezetőknek nevezünk (tehát a »épjárművezetés nem hivatá­suk), illetve akik gépjárműveze­tői munkakörben dolgoznak. Mivel a vizsgálat célja a veze­tő egészségi állapotának megha­tározása, előzetesen ki kell kérni a körzeti orvos nyilatkozatát, hogy a vizsgált személy előzete­sen kezelés alatt állt-e valami­lyen tartós betegség miatt. Erre vonatkozóan még a „Jelentke­zési lap”-on is nyilatkozni kell. A vizsgálat elvégzéséhez száz- forintos okmánybélyeg is kell. Ha a gépjárművezető — lakását megváltoztatva — más helyi­ségbe költözik és a soron követ­kező alkalmassági vizsgálatra lakóhelye szerint már más orvo­si szem illetékes, úgy az előző helyen kitöltött törzslapját ma­gával kell vinnie. A vizsgálat egyszerű belgyó­gyászati jellegű. Ugyanakkor fontos a látás és az esetleges színtévesztés megállapítása is. Elváltozások esetén további szakvizsgálatra is sor kerül. A kizáró okok közül meg kell említeni a magas vérnyomás, a szívbetegségek, a mozgásszervi és az idegrendszeri elváltozások megállapítását. Külön hangsú­lyozni kell — mint kizáró okot — a túlzott alkoholfogyasztást, az epilepsziát, az elmebetegsé­get. A cukorbetegség csak sú­lyosabb esetben jelent alkalmat­lanságot. A test vagy a végtagok torzulása, illetőleg a végtagok csonkoltsága nem jelent feltétle­nül alkalmatlanságot, az ilyen testi fogyatékosok legfeljebb átalakított gépjárművet hasz­nálhatnak, ha megfelelnek az egyéb egészségügyi követelmé­nyeknek. Az alkalmassági vizsgálatot első fokon a csoportvezető bel­gyógyász főorvosok, az üzemi omosok, valamint az erre kije­lölt omosok végzik. Alkalmat­lanság megállapítása esetén vé­leményük megfellebbezhető, melyet az ügyfél kérésére azon­nal továbbítanak az orvosszak- értői bizottsághoz. > A hivatásos gépjárművezetők állásvállalás esetén pályaalkal­massági vizsgálaton is kötelesek részt venni. A vizsgálatot végző orvosok a biztonságos közlekedés érde­kében nagy felelősséggel, szi­gorral végzik munkájukat. Dr. Faragó Kálmán főorvos Ez is, az is - a divatról Az aktuális divat néhány jellegzetességéről szá­mol be rajzos illusztrációnk. S ha közülük valame­lyik ismerősnek tűnne, ne csodálkozzunk: hiszen a divat 5—10 -20 év nként ismétli önmagát. 1. A legújUaktualitások egyike az Y- vonal. Vagyi .3 a váll, vékony a derék, és a csípő csakúg), mint a keskeny lábsziluett. 2. Hosszú és szűk a klasszikus szoknya divatvo­nala, kihangsúlyozza az alakot — hasonlóan az 50-es évekhez. 3. Ismét mellényt viselünk! Most a legdivatosabb az úgynevezett férfimellény fazon és ennek különfé­le változatai. 4. Cipővásárlás előtt jó ha tudjuk: az új cipőmódi a fekete lakk — reggeltől estig különböző fazonok­ban és sarokmagassággal. Ml LETT A KÉZMŰVESMÜHELLYEL? VILLON A szerencsémet szidd, ne engem azzal hiába harcolok. Villon Nagy testamentumából idézünk. Vas István fordításá­ban; folytása a vízszintes 1. és függőleges 1. számú sor. VÍZSZINTES: 1 .Az idézet első folytatása (Zárt betűk: N, G, L.) 14. Kimegy a fejéből. 15. Lőszeres láda. 16. Négylábú. 17. Fekete István írása egy gó­lyáról. 18. A Ludolf-féle szám neve. 19. A Rákóczi-szabadság- harc elindítója (Tamás.) 21. Foghús (ford.) 22. A tömeg mértékegységének röv. jele. 23. A nóta szerint ennek tövén költ a ruca. 25. Énekhang. 26. Boly­gó. 28. Hitvány. 31. Azonos be­tűk. 32. Erőművéről ismert, Várpalotához csatolt helység. 34. A mondás szerint: minden­nek ... van. 35. Korallzátony. 37. Folyó Thaiföldön. 38. Me­sealak. 40. Irat. 41. NSZK-beli és portugál gépkocsik jele. 42. Metszet. 43. Csonthéjas gyü- 'mölcs, névelővel. 44. A vas vegyjele. 45. Silány ló. 46. Heves lefolyású. 47. Tudományos té­tel. 48. Egy svájci nagyvárosból való. 50. Goriot... (Balzac írá­sa.) 51. Közép-európai folyó. 54. Tova. 55. Az istenek ... (H. G. Wells regénye.) 58. Áramfor­rás. 59. Három római szám: az első a másodiknak tízszerese, a harmadiknak ötvenszerese. 61. Befog. 62. Szolmizációs háti 64., Fohász. 65. Meglátszik. 67 Gázló része! 68. Csend jelzöj lehet. 70. Az ujj része. 7! Mc; szüntető a tüzet. 73. Ki .'áj zi. 75. Egyhangú. FÜGGŐLEGES: 1. A vers­idézet befejező része. 2. Augusz­tus 18-án van. 3. Főiskola rövi­dítése volt. 4. Egykori címzésrö­vidítés. 5. Férfinév. 6. Női név. 7. Férfinév. 8. Te meg ő. 9. ... gabona (Petőfi.) 10. Kicsi­nyítő képző. 11. Északi férfinév. 12. Nincs egy,... sem (szólás­mondás.) 13. Érzékel. 18. Pom­pás tollazatú madár. 21. Ceru­za. 23. Kártyaszín. 24. Szerepet formáló. 27.... Gallen. 29. Fü­zér. 30. A Bánk bán egyik alak­ja. 33. Zenei kifejezés (gyöngé­den, kedvesen.) 36. Boka egyne­mű betűi. 39. Francia terület- mérték. 40. Tromf. 42. Tisztító- és pipereeszköz. 43. Juhok istál­lója. 44. Skálahangok egy Ka- rinthy-mű címéből. 45. Gina egynemű betűi. 46. Franz Kaf­ka ismert regénye. 47. Színültig. 49. Nem kell (két szó.) 50. Szop­ránszerep A denevér című daljá­tékban. 52. Csakhogy. 53. Har­cias nő. 56. Páncélszekrénybe tesz. 57. Attila egyik hadvezére, kivel meg akarták öletni. 60. „ ... a levelem Balog Máriá­nak” (műdal.) 63. Algériai kikö­tő. 66. A Tizenkét szék egyik társszerzője (Ilja.) 68. Unc­le. .., az USA tréfás alakja. 69. A toll művésze. 72. Állóvíz. 73. Szögfüggvény rövidített jele. 74. ' Fontos kormányszervünk nevé­nek rövidítése. E. B. Beküldendő: a versidézet. A február I4-én közölt rejt­vény helyes megfejtése: KO­VÁCS MARGIT; CZOBEL BÉLA; VAJDA; FERENCZY; K ERÉNYI JENŐ; BAR- CSAY. ' • elmúlt héten közölt kereszt- itvény megfejtői közül könyv- ■Iványt nyertek: Palásthy Gé- Hetényegyháza; özv. Pataki iidorné, Mélykút; Komlósi Ri- iu, Bácsalmás; dr. Gáspár Zsu­zsa, Kecskemét; Petz Eszter, Baja. HORGÁSZOKNAK t természetes vizek halállo- \ mányának védelme miatt Mezőgazdasági és Élelme­sügyi Minisztérium Bács- iskun megye egész területére ljes horgászati tilalmat rendelt t 1987. február 13. és február !. között. A rendelettel kap- olatban kérdeztük Selmeci mőt, a Magyar Országos Hor- isz Szövetség Bács-Kiskun legyei Intéző Bizottságának lkárát: — Mi inddkolja a tilal- at? — A rendkívüli téli időjárás, vastag jégréteg miatt nem volt Megkérdeztük: — Mi indokolta a tilalmat? megfelelő az asszimiláció — mondta. — A víz alatti növény­zet nem termelte, hanem fo­gyasztotta az oxigént. A zárt horgászkezelésű vizek iszapréte­géből káros gázok szabadultak fel. Mindezek —• halélettani szempontból —- veszélyes hely­zethez vezettek. Az ország kü­lönböző helyeiről már jelentet­tek halpusztulást is. Szerencsére a megyében nem tapasztaltunk hasonlót. Ez alapvetően annak köszönhető, hogy nagyon sok vizen védték a halállományt. A szikrai holtágban például nyolcvan léket vágtak halőreink és a horgászok. Sajnos, a horgá­szok közül nagyon kevesen segí­tettek a vízben élő halfajok élet- feltételeinek biztosításában. Voltak, akiknek az aktivitásuk abban nyilvánult meg, hogy a lékeknél „pipáló” haícsapato­kat merítőszákkal „mentették”. Halőrünk két horgászt ért tet­ten a szikrai Holt-Tiszánál. Öt pontyot és egy balint talált a szákjukban. A halak szájában azonban nem lehetett fellelni a horog által okozott sérülést. Február 3-án este a töserdei me­legvízi befolyónál ketten „hor­gásztak”, s megpróbáltak kere­ket oldani. A halőr azonban utolérte őket, önkéntes rendőr­ként felnyittatta a gépkocsi cso­magtartóját és több mint ötven kiló halat talált. Feltehetően a náluk talált vágóhoroggal, szi­gonnyal fogták a halat. A tör­téntek alapján kértük a horgá­szati tilalom elrendelését, hiszen valamennyi lék mellé nem tu­dunk a megyében őrt állítani. Ebben a rendkívüli helyzetben csakis az lehetett a cél, hogy a horgászok ne a halfogással, ha­nem a halmentéssel foglalkoz­zanak — mondta Selmeci Ernő, a MOHOSZ megyei IB-titkára. B. 1. M ajd két évvel ezelőtt, la­punk Művészportré so­rozatában vallott munkásságá­ról Nagy Kristóf szobrászmű­vész. Mint az ilyenkor lenni szo­kott, szóba került a jövendő is. A városhoz közeli volt tanyasi iskolában egy kézműves sza­badiskola terve, ehhez illeszked­ve az egyre gyarapodó, régi mesterségek szerszámait, eszkö­zeit felvonultató gyűjtemény, a mintegy harminc különféle sze­keret, szánt számláló kocsipark, és nem mellékesen, a lovak. Kérdezhetném, mi valósult meg mindebből, de tudom, hogy semmi. Éppen ezért inkább azt firtatom, mi (nem) történt azó­ta, mi az oka annak, hogy — úgy tűnik — Nagy Kristóf ak­kor a „fellegek között lova- golt”. — Három éve — amikor visz- szaadtuk műtermünket a város­nak — utalták ki a szóbanforgó tanyát, amit azóta megvásárol­tam. A legideálisabb helyszíne lett volna régóta dédelgetett vá­gyam, a kézművescentrum lét­rehozásának. Úgy gondoltam, még nem késő, élnek olyan idős mesterek, akiktől el lehetne les­ni a különféle mesterségek for- télyait, s a fogásokat megtanul­va — akár videón is megörökít­ve — meg lehetne őrizni, s to­vább lehetne adni. Ehhez jött volna pluszban a gyűjtemé­nyem’ amit — nem mellékesen — föl is ajánlottam a városnak. Rendkívül gazdag anyagom van kovács-, faműves-, faze­kas-, textiles- és bőrösszerszá­mokból, olyan régi mezőgazda- sági eszközökből, mint amilyen például a szárazmalom, s nem is beszélek a kocsikról és a szá­nokról. A tanya mellett bérel­tem öt hold legelőt- Azt tervez­tem, hogy ezeket a ma már csak múzeumban látható eszközöket működés közben is bemutatom. A gyűjtemény egyébként né­hány millió forintot ér. — Esnem talált támogatókat? — Pontosan. Ráébredtem, hogy ez az egész nem kell senki­nek, nem tekintik értéknek. Per­sze nem olyan helyen áll a ta­nya, hogy idegenforgalmi látvá­nyosság lehetne. De gondolhat­nánk az iskolákra, tanfolyamo­kat tarthatnának, művészeti to­vábbképzéseket, remek műhely- háttere lehetne a népi iparművé­szeti múzeumnak. Az a baj, hogy senki sem lát benne üzle­tet. Saját erőből pedig nem bí­rom. Nem kis pénzbe került csak az, hogy a gyűjteményt megmentsem az enyészettől. A harminc kocsinak is magam építettem kocsiszint. Korábban azért tartottam a lovakat és azért próbálkoztam a lovastan­folyammal — ami végül nem jött be —, hogy mindehhez anyagi alapot teremtsek. Akkor meg rámfogták, hogy milliomos vagyok. Felületesen ítélnek az emberek. Személyesen nem győ­ződtek meg arról, mit csinálok a tanyán, csak hallomásból sze­rezték az értesüléseket. — Mindez azt jelenti, hogy belefáradt, feladta a terveit? — Szó sincs róla. hz tény, hogy rossz a közérzetem, ku­darcot vallottam. De ebbe nem nyugszom bele. Harminchat évesen az ember nem helyezked­het olyan álláspontra, mintha nyugdíjas volna. Nem elégedhet meg azzal, hogy álmait csak részben tudja valóra váltani. Az itt eltöltött első tíz év biztatott arra, hogy ilyen terveket dédel­gessek, de valami időközben megromlott körülöttem. Lehet, hogy én sem tudok alkalmaz­kodni ... A tanyát mindenkép­pen megpróbálom tovább üze­meltetni, — Jiosszú idő után végre beszerelték a villanyt is. Nem mellékesen el kell ugyanis tartanom a családomat, négy gyermekemet. Megélhetési gondjaim vannak. — Mint szobrász, min dolgo­zik jelenleg? — Vártam a kérdést, sokszor kérik számon, miért nem mű- vészkedem. Csakhogy ahhoz kedvező légkör kellene. Napi gondokkal küszködve nem le­het alkotni. Hogy kimentem a tanyára, messzebb kerültem a lehetséges megrendelőktől. Olyan ez, mint mikor a színész nem kap szerepet — elfelejtik. — Ezek szerint nem kap? — Évek óta nem kapok hiva­talos megrendelést. Tavaly lett volna egy játszótéri megbízá­som a bajai Petőfi-szigetre. A terv elkészült, végül — min­den indoklás nélkül — egy pesti művész kapta a feladatot. Saját magam szereztem megbízást a Gerébi-kastély parkberendezé­seinek, kerti bútorainak, plasz­tikáinak elkészítésére. Most is ezen dolgozom, a profilomba vág. Emellett inkább intimebb témákkal foglalkozom: érmeket csinálok, apró kőszobrocskákat faragok. Ennek ellenére nem mondom, hogy holtvágányon vagyok. Kormos Emese DOPP azaz Ducki Krzysztof, Orosz István, Pinczehelyi Sándor és Pócs Péter. Ők négyen, plakáttervező grafikusművészek, mutatják be alkotásaikat a Kecskeméti Galériában. A nyolcvanas évek magyar plakátművészete felvirágzásának ékes bizonyítéka ez a kiállítás. Az alkotók nagyjából egyivásúak, talán Pinczehelyi tartozik egy korábbi generációhoz. O már egy évtizede —a pécsi műhely tagjaként — a politikai plakát megújításán dolgo­zik. Pócs Péter a lengyel szürrealista iskolára visszavezethető motívu­mokkal vonult be a magyar alkalmazott grafikába, s készítette meg­állásra kényszerítő munkáit. Ducki Krzysztof ugyancsak ebből a régi plakáthagyományból merít — nem direktbe. Orosz István művei a századeleji metszetekre emlékeztető mívességükkel tűnnek ki. A művészek nem csak a kiállítás idejére csoportosultak: közösen terveznek és készítenek olyan plakátokat, amelyekkel a plakátmű­vészet megújulását szolgálják. Egyebek mellett ezekkel a gondola­tokkal ajánlotta a nagyszámú érdeklődő figyelmébe a bemutatott anyagot a megnyitón Lóska Lajos művészettörténész. A kiállítás március 31-éig lesz nyitva. Aki félrevezette a világot Ha valaki egész életében vigyázott a stí­lusra, akkor ősszel búcsúzik. Nem az élet­től, mert azt nehezen lehet megszervezni, csak a munkahelyétől. A megkomponált bú­csúhoz hozzátartozik a fáradt őszi napfény, a száraz falevelek zizegése, meg a szüreti hangulat. Nagyapám szegény már áprilisban ment volna Isten hírével, de visszatartotta a stí­lusérzék. Nem mondom, túl sokat nem dol­gozott szeptemberig, ám aktív volt — már ami a munkakönyvi bejegyzését illeti. Ez a várakozás jó alkalmat adott neki az önvizsgálatra, számbavételre, amit a nyug­díjas-búcsúztatók egy tarlóra fantáziátlan szónokai megtett útnak, meg jól végzett munkának, esetleg dolgos életnek szoktak emlegetni. Mivel a befelé tekintés nemigen tartozott nagyapám pszichológiai erősségei közé, szüksége volt hallgatóságra, akinek elmesélhette ezt az úgynevezett megtett utat. Ez voltam én, aki egyrészt kéznél is voltam, másrészt két-három kismálna fejé­ben az ajtónyikorgást is elhallgattam volna napestig. Legott elballagtunk a kocsmába, kiül­tünk az udvaron az eperfa alá, nagyapám megrendelte a kismálnát meg a fröccsöt, és megkezdődött a visszapillantás. — Tudod fiam, mekkora úr voltam én a Gerédy-majorban? Gépész úrnak szólított a sok rongyos. (Más kérdés, hogy a család­ban — mint később megtudtam — az egy főre eső cipők száma körülbelül egy volt, minthogy a négy gyereknek összesen két párra tellett.) — Aztán amikor a háború után fölültem a Hoffer traktorra, csak úgy bámult a sok ágrólszakadt! (A szóban forgó ágrólsza- kadtak aztán olyan sikerrel érvényesültek a történelem viharaiban, hogy amelyiküknek nincs ma emeletes háza, annak az unokája csak a kertek alatt mer szégyenszemre el­sompolyogni a diszkóba.) — Amikor a kendergyárba kerültem és tőlem függött, hogy működnek-e a gépek, bizony mindenki szeretett. (Nocsak, gon­doltam, megindult a deklasszálódás. Elő­ször urazzák, aztán bámulják, most már csak szeretik?) — De a mostani téesszel is nagyon meg vagyok elégedve. Akárhogy töröm a fejem, nem jut olyan az eszembe, hogy valamikor is bántottak volna a ßnökeim. (Ez az gondoltam — stimmel. így lesz az úrból szolga.) ' — Tudod fiam, mi az én sikerem titka? Az, hogy soha nem ellenkeztem, mindig haj­lottam a jó szóra, elvégeztem a munkámat becsülettel és nem követelőztem. Ez az én példám fiam, jegyezd meg jól! Elhallgatott, fürkészve nézett rám, mint aki azon töpreng, vajon elmondhatja-e en­nek a gyereknek, hogy hol ásta el a Lajos- aranyakat. Én egyre jobban feszengtem, a következő kismálna is időszerű lett volna már, amikor közelebb hajolt hozzám. — Elárulok neked egy titkot fiam, de jól őrizd meg! Átvertem én ezt az egész világot. Mindenkinek igazat adtam, mindig azt csi­náltam, amit mondtak, negyven évig helye­seltem, de — és föltartotta a mutatóujját — hogy közben miket gondoltam! Ha ezek tudnák! — és úgy elkezdett nevetni, mint akinek sikerült a nagy hecc. Félrevezette az egész világot. Hámori Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom