Petőfi Népe, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-06 / 31. szám

/ 1987. február 6. « PETŐFI NÉPE • 3 Bizalommal fordulnak a tanyai tanítóhoz Tanácstagi beszámoló — a választók otthonában Mást jelent nagyvárosban ta­nácstagnak lenni, mint egy köz­ségben. s megint mást, ha valaki tanyai körzetben látja el ez a feladatot. A tanyán lakó ember­nek más gondjai és lehetőségei vannak. A városban természetes dolog az, amiért egy községben, s főleg egy tanyai körzetben har­colni kell: villany, ivóvíz, ké­nyelmes fűtés, vagyis a civilizá­ció alapvető áldásai. Halasi Mihály harminc éve él Lajosmlzse peremkörzetében, Benén. Tanyai pedagógusként dolgozott itt sokáig. A mai na­pig a Baracsi úti iskola egykori szolgálati lakásában lakik csa­ládjával, s nem is áll szándéká­ban elköltözni a környékről. Munkahelye azonban megválto­zott: 1976 óta a lajosmizsei diák­otthonban dolgozik. A tanyai is­kolák ugyanis megszűntek, a gyerekek Lajosmizsén, a községi iskolában tanulnak, s hét közben kollégiumban élnek. — Száztíz-százhúsz választó- polgár él a körzetben — mondja Halasi Mihály. — Közülük szin­te mindenkit ismerek. Tisztában vagyok gondolkodásmódjukkal. Ehhez persze az kell, hogy az embereket ne csak hivatalos fó­rumokon lássam. Tanítottam, s most is tanítom a gyerekeiket. Tudja mit jelent, hogy hosszú évekig tanyai pedagógusként dol­goztam? Az emberek bizalommal vannak irántam. Több mint húsz éve engem jelölnek, s választa­nak meg tanácstagnak. Ha kér­vényt kell írniuk, ha nyomtat­ványt kell kitölteniük, hozzám fordulnak. Tudják, hogy a kör­nyéken egyedül nekem van tele­fonom, ezért, ha a családban hir­telen megbetegszik valaki, hoz­zám jönnek, hogy hívjak orvost. — Ismerem a környéket, mint a tenyeremet. Tanácstagi beszá­molóimat gyakran tartom úgy, hogy sorra járom a tanyákat és személyesen beszélek az embe­rekkel. A tanyasi ember általá­ban örül a látogatónak, hiszen a távolságok miatt jórészt el van zárva a világtól. Sok a problé­ma a körzetben: ivóvízgondok, a fűtés megoldatlansága, nehéz­kes közlekedés, családi problé­mák, rossz anyagi körülmények. Gond az alkoholizmus, sőt az is, hogy sokan — különböző okok­ból — több gyereket vállalnak, mint amennyit el tudnak tarta­ni. — Nagy eredmény, hogy a kör­zetben már évekkel ezelőtt szin­te minden tanyába bevezették a villanyt. Ebben az én munkám is benne van. Ha a vezeték meg­hibásodik, ma is engem kérnek meg, hogy szóljak be a DAV- hoz, vagy a téeszközpontba, Sok az egyedül élő, idős ember. Szük­ség esetén elintézem, hogy a rá­szorulók gondozásban részesül­jenek, vagy bekerüljenek a szo­ciális otthonba. — A múlt évben személyesen beszéltem a választóimmal a te­lepülésfejlesztési hozzájárulásról is. Lajosmizsén egészségház épí­tésére fordítjuk a befolyt össze­get, melyben ott vannak a be- neiek forintjai is. Ezen a vidé­ken, ahol az emberek nehezebb körülmények között élnek, meg­értették, hogy a közös gondokra közösen kell megoldást találni, Tóth Margit A TUDOMÁNY KÖZVETLENÜL HASZNOSUL A TERMELÉSBEN Biotechnológiai beruházások Az idén országszerte több új biotechnológiai beruházást fe­jeznek be, illetve kezdenek meg. Ezek a VII. ötéves terv bio­technológiai programjához kap­csolódnak, amely tizenegy köz­vetlen termelési célú, és öt, a későbbi tennivalókat megalapozó feladatot tartalmaz. A beruhá­zásokkal azt segítik, hogy a ku­tatási eredmények minél előbb hasznosuljanak a termelésben. A két legjelentősebb bioteoh- nológiai nagyberuházás kivitele­zését ebben az évben Gödöllőn és Szegeden kezdik meg. Gödöl­lőn áprilisban látnak hozzá a félmilliárd forintos költséggel lé­tesülő mezőgazdasági biotechno­lógiai kutató- és oktatóközpont építéséhez. A 6000 négyzetméter alapterületű, több laboratóriumot magába foglaló intézményben több mint félszáz kutató dolgo­zik majd a mezőgazdaság szá­mára új biotechnológiai eljárá­sok kifejlesztésén. Szegeden a Magyar Tudomá­nyos Akadémia biológiai központ­jához kapcsolódik az új biotech­nológiai kutatópark, amelynek .200 millió forintos beruházását megkezdték. 1989-ben készül el az új létesítmény, ahol a bioló­giai központban elért alapkuta­tási eredmények alapján első­sorban a gyógyszeripar számára fejlesztenek majd ki fermentáci­ós technológiákat és új gyógy­szergyártási eljárásokat. A biotechnológiai eredmények gyakorlati alkalmazását segíti elő a Budapesti Kertészeti Egye­tem épületében a közelmúltban átadott nemzetközi mikrobioló­giai gépbank. Itt a biológiai el­járásokhoz nélkülözhetetlen, már szabadalmaztatott mikroorganiz­musokat el lőhet helyezni meg­őrzésre. A génbankban máris több ezer szövettenyészetet tá­rolnak. Á Meriklon Gazdasági Társa­ság nemzetközileg is elismert sejt- és szövettenyésztési tech­nológiája alapján az országban hat új laboratóriumot létesítenek. Módszerükkel egy növényből több százezer, teljesen azonos tulajdonságú testvérnövényt le­het előállítani. A hagyományos­nál lényegesen gyorsabban és ke­vesebb munkával termelik a pa­lántákat. A társaság tavaly csak­nem 200 000 dollár értékben ex­portált burgonya-, szőlő-, virág- és különböző keleti növénysza­porító anyagokat. Az idén egy­millió dollár értékű növényi sza­porítóanyag előállítására és szál­lítására kötöttek szerződésit. A növekvő igények kielégítésé­re hozzák létre a hat új labora­tóriumot, amelyek szövetkeze­tek, állami gazdaságok és egyéb vállalatok beruházásában épül­nek. Az új laboratóriumokban egye­bek között burgonya-, dísznö­vény-, banán-, kiwi-, és pálmasza­porító anyagokat állítanak majd elő, s ezeket többnyire a nyugat­európai piacokon értékesítik. Ha­zánkban az idén a korábbi évek­nél több gyümölcsfát kívánnak telepíteni a mezőgazdasági nagy­üzemek, ezért a Meriklonban és az új laboratóriumokban nagy mennyiségű gyümölcsfaszaporí­tó anyagot is termelnek. Az ország legnagyobb kaktuszgyiíjteménye • Korszerűen felújított kör­nyezetbe került az ország leg­nagyobb kak- tuszgyűjte. ménye a deb­receni Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem botanikus kertjében. A ma már jelen, tös természet- tudományi ér­téket képező gyűjteményt 27 éve alapították, és abban csak­nem 2600 faj mintegy 15 ezer példánya lát­ható. Csak azok a fajok hiá­nyoznak, me­lyek nagy mé­retük miatt nem tarthatók üvegházban. iiaíoM Pályázati felhívás! A KISKUNSÁGI VENDÉGLÁTÓ VÁLLALAT VÁLLALATI TANÄCSA (Kecskemét, Katona J. tér 8.) pályázatot hirdet A MEGÜRESEDETT igazgatói munkakörének betöltésére A munkakör betöltése határozott időre szól. Az igazgató besorolása az 5/1983. (XI. 12.) ME. sz. rendelet bérhatárainak megfelelően történik. Alapvető feladata, hogy a vállalat működési területén szín­vonalasan, kulturáltan, hatékonyan és nyereségcentrikusan biztosítsa a kereskedelmi vendéglátás, a munkahelyi, diák- étkeztetés területén a folyamatos jó ellátást. A munkakör betöltésének alapvető feltételei: — felsőfokú szakirányú szakmai és politikai végzettség. — 10 éves szakmai és legalább 5 éves vezetői gyakorlat, — erkölcsi és politikai feddhetetlenség. A pályázatot 1987. február 25-éig lehet benyújtani a Kiskun­sági Vendéglátó Vállalat, vállalati tanács elnökhelyetteséhez. A pályázatnak tartalmaznia kell a pályázó munkahelyét, eddigi szakmai és vezetői tevékenységét. A pályázathoz mellékelni kell: — önéletrajzot, — kitöltött „személyi adatlapot”, — a felsőfokú iskolai végzettséget igazoló oklevél másolatát. 358 A pártszervezetek parlamentje A beszámoló taggyűlések az idén február hónapban kez­dődnek. Az alapszervezetek nagy része jelentős tapaszta­latokkal rendelkezik a be­számoló taggyűlés előkészíté­sében és megszervezésében. A tapasztalatok értelmes hasz­nosításának azonban semmi köze nincs a rutinszerűséghez. Mindig igaz, hogy egyik év sem olyan, mint a másik, ezért a politikai munka értékelése, megtervezése is mindig konk­rét adottságokra épül, és an­nak megfelelő követelménye­ket elégít ki. Az idei esztendő ilyen szempontból különös fi­gyelmet érdemel. Ehhez nél­külözhetetlen eligazodást nyújt a Központi Bizottság 1986. november 19—20-ai ha­tározata. A mostani beszámo­ló taggyűlésekkel szemben alapvető politikai követel­mény a KB-határoaat fő po­litikai ‘ útmutatásainak újbó­li átgondolása. Hogyan felelt meg hivatásának? A beszámoló taggyűlés alap­vető célja, hogy a pártszerve­zet vezetősége számot adjon ez elmúlt év során végzett munkájáról. Arról, hogy ho­gyan irányította az alapszer­vezet politikai tevékenységét, mennyire tudott megfelelni hi­vatásának. A szervezeti sza­bályzat rögzíti a vezetőségnek ezt a kötelességét, illetve a ta­Í goknak azt a jogát, hogy ér­tékeljék pártalapszervezetük tevékenységét, minősítsék a vezetőség munkáját. A taggyűlés természetesen nem térhet ki minden rész­letre, az alaptevékenységgel összefüggő politikai munkára kell összpontosítania. így pél­dául a vállalatoknál működő pártszervezetek azt állítják figyelmük középpontjába, hogy a politikai munka esz­közeivel hogyan segítették a gazdasági feladatok megoldá­sát, a párt gazdaságpolitiká­jának érvényre juttatását. Nem arról van szó, hogy a taggyűlés vállalati mérlegbe­számoló szerepet töltsön be, és az adatok halmazával árasz- sza el a párttagokat. Az össz- tevékenységét kell minősíte­nie, hogy az alapjaiban meny­nyire van összhangban a po­litikai követelményeivel. A gazdasági vezetés politikai megítélésének alapja csak az lehet, hogy milyen eredmény­nyel, milyen erőfeszítést fej­tettek ki ennek érdekében. A politikai értékelés fontos ösz- szetevője, hogy mind az ered­mények, mind a lemaradások okairól reális állásfoglalás szülessen: mi az, amivel mint objektív körülménnyel kell számolni, és mi az, ami szub­jektív tényezőkön múlik. Szempontok sokasága A Központi Bizottság no­vemberi határozata alapján a gazdasági tevékenység poli­tikai elemzése is összetettebb, bonyolultabb vizsgálódást kö­vetel. Feltétlenül tekintettel kell lennünk olyan szempon­tokra, mint a korszerűség, a nemzetközi mércével mért összehasonlítás, a megújulá­si készség, a fejlesztési dina­mizmus, a minőség, a teljesít­ményelv érvényesítése, az érdekeltségi viszonyok befo­lyásolása, a napi és távlati gondolkodás összhangjának biztosítása. A gazdasági tevékenység politikai minősítése megkö­veteli annak vizsgálatát is, hogy mit tett a pártszervezet a feladatok teljesítése érde­kében, hogyan, milyen mód­szerekkel segítette a munkát, miben érdemli ki az elisme­rést, netán az elmarasztalást. Ide tartozik az is, hogy a párt­csoportok mennyire állták meg helyüket, és milyen szín­vonalon érvényesül a kommu­nista példamutatás, hogyan alakították. Végeredményben a politikai munka minősítésé­nek egyik fő mércéje, hogy a kommunista kollektíva képes volt-e magával ragadni, jobb és nagyobb teljesítményekre hangolni a dolgozók közössé­gét, adott-e elegendő támo­gatást a kezdeményezőknek, az újítóknak, a fejlesztés fő­szereplőinek. Tapasztalatok, tanulságok A gazdasági kérdések kö­zéppontba állítása nem merít­heti ki a beszámoló taggyűlés témakörét. Figyelemre mél­tó, hogy az alaípszervezet a maga működési területén mennyire tölti be a politikai munka fő irányítójának és szervezőjének szerepét. Töb­bek között nem szorulhatnak háttérbe a pártszervezet belső viszonyaival összefüggő kér­dések sem. Az elmúlt év, a beszámolá­si időszak bővelkedett iz­galmas eseményekben, a poli­tikai közvéleményt foglal­koztató kérdésekkel társadal­mi gondjaink sem lettek ke­vesebbek. Ilyen körülmények között a közhangulat alakí­tása, politikai befolyásolása nem kevés feladatot adott pártszervezeteinknek. Érde­mes ezeknek a tapasztalatait is számba venni, nemcsak azért, mert hozzátartoznak az elmúlt év politikai mérlegé­hez, hanem azért is, mert ta­nulságai a jövőre nézve is hasznosak. Különösen annak vizsgálata időszerű, hogy a pártszervezet, a kommunisták nehezebb körülmények kö­zött mennyire állják meg he­lyüket, milyen az elvhűségük, eszmei-politikai szilárdságuk, kiállásuk. A Központi Bizottság 1986, novemberi határozatának fel­dolgozása a pártegység szem­pontjából is fontos tanulság­gal szolgál. Nyilvánvalóbbá tette, hogy milyen kérdések körül vannak a viták, — mi­ben tapasztalhatók eltérő vé­lemények, hol szorul erősítés­re az eszmei-politikai neve­lőmunka. A beszámoló tag­gyűlések fontos feladata, hogy értékelje az alapszervezethez tartozó párttagok ideológiai, politikai egységét, cselekvési készségét, és meghatározza az ezekkel összefüggő tenniva­lókat is. A decemberi párttaggyűlé­sek, a januári munkásgyűlé­sek és pártnapök során a2 alapszervezetek sok politikai kérdést tisztáztak, számtalan konkrét helyi teendőre irá­nyították a figyelmet. Teljes egészében azonban nem ol­dották és nem oldhatták meg sem az elvi tisztázással, sem pedig a konkrét intézkedések kimunkálásával kapcsolatos sokrétű feladatot. Ezt a mun­kát most a beszámoló taggyű­lések fórumát is felhasználva folytassuk tovább. Kovács Péter, az MSZMP KB alosztályvezetője 5. Állomás vagy végállomás? Május elején lehetőségem is adódott, hogy elhagyjam a fővá­rost, megismerhessem a vidéket. Az egyetemen szociológusok és nyelvészek közösen szerveztek terepgyakorlatot egy indiánfalu­ba Michoacan államba. Egy hó­napig bennszülött indiánok lakta faluban élni, ahol csak a pap be­szél spanyolul, tetszetős élmény­nek tűnik, hiszen sok izgalom­mal kecsegtet az egzotikus isme­retlen felfedezésének varázsa. Végül is a másik lehetőség mel­lett maradtam és vállaltam, hogy a Mundiál idején tolmácsolok a Népsport újságíróinak. Így dön­töttem és bár utólag nem érde­mes sopánkodnom, mégis ezt a döntésemet a mai napig bánom. Igaz, hogy a labdarúgó-világbaj­nokság is nagy élmény volt Ira- puatóban, meg Leonban, de még milyen nagy! Megrázóan nagy!.,. Május elsején érkezett meg a világbajnokság színhelyére az el­ső csapat, Argentína válogatott­ja. Harminc nappal a vb kezde­te előtt érkeztek, volt tehát elég idejük alkklimatizálódni. Végiggondolta-e egyáltalán va­laki, hogy éppen ez az argentin válogatott nyerte meg a Mun- diált? ! Persze erre akkor még senki sem gondolhatott. Mikor kiderült, hogy nevem nem szerepel a ma­gyar küldöttség akkreditálási lis. táján, már le is mondtam a vb- ről, és helyette a Michoacan ál­lambeli indiánfaluba tervezett utamat szerveztem, kapcsolódva a néprajzosokból, szociológusok­ból, nyelvészekből álló csoport­hoz. Május 14-én kaptam az üze­netet, hogy 15-étől mégiscsak szükség lesz rám, mert akkor ér­keznek a Népsport és az MTI munkatársai. Bo&kovics Jenőtől megkaptam a repülőjegyet, ő a félórás re­pülőút helyett az ötórás autóutat választotta Borbély Pállal és Gye- nes J. Andrással. Május 17-én es­te szálltam repülőgépre és félórás — félelmetes — repülőút után érkeztem meg a leoni katlanba, vagyis a hegykoszorúkkal öve­zett 1,3 millió lakosú mexikói- európai szőke hajú városba. A lab­darúgó-stadionhoz vezető főút mellett feküdt kedves kis szállo­dánk, fehérre meszelt falú két­szintes épület floridai stílusban, melyet Hotel Estanciának nevez­tek. — Estancia annyit jelent, mint megálló, állomás. — Nos, tréfálkoztunk is eleget a névvel, mondván, hogy válo­gatottunknak is pusztán egy ál­lomás lesz Leon, aztán tovább- állunk. Persze, akkor senki sem gondolta közülünk, hogy az ál­lomásból végállomás, a további útból pedig egyenesen hazafelé vezető út lesz. A szálloda U alakban elhúzódó két szárnya termálvizes úszómedencét fog közre, körülötte fényesre nyírt pázsit, bokrok, kúszónövények, élénk trópusi színekben pompá­zó virágok. A Hotel Estanciában a magyar újságírók első fecskéi a következők voltak: Borbély Pál, Boskovics Jenő és Gyenes J. András. Tíz napon keresztül egyedül ők lehettek tanúi, ők lát­hattak, hallhattak és tapasztal­hattak olyan dolgokat, melyeket a később érkezők már csak hal­lomásból ismerhettek meg, vagy még abból sem. Király Ferenccel eredetileg úgy beszéltük meg, hogy nekik, a Népsport munka­társainak tolmácsolok, később azonban tágult a kör. No, de ne vágjunk a dolgok elébe! Autópályán négy óra, repülő­vel fél óra az út a fővárostól északra, az ország földrajzi szí­vében fekvő Guanajuato szövet­ségi állam székhelyéig, Leon vá­rosáig. Leon, azaz oroszlán a ne­ve, annak az 1,2 millió lakosú városnak, melyet 300 évvel ez­előtt a spanyolok alapítottak. A mexikói embernek a város nevének említésekor azonban nem az oroszlán, hanem a cipő jut az eszébe, melyet immár majdnem 200 éve nagy hozzáér­téssel készítenek mesterembe­rek és mesterkezek a helyi kis­üzemekben és a nagy gyárakban. A világhírű leoni bőripari kultú­ra titka az ügyes és emberi ke­zekben, szorgalomban és a gene­rációk óta fölhalmozott és tovább­adott szaktudásban rejlik. A vá­ros; impozáns kirakataiban, cipő- áruházaiban és bőrszalonjaiban mindenféle cipő és más bőráru megtalálható, az egyedi kivitele­zésű krokodilbőr zakóktól a di­vatos tásikáki'gi, vagy a divatos, finom tervezésű gyermekcipő­kig. Simon János (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom