Petőfi Népe, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-28 / 23. szám

1987. január 28. • PETŐFI NÉPE • 3 FALUGYŰLÉS CSÁSZÁRTÖLTÉSEN Nincs több sáros utca * ^ * ' Ugyan, ki jön ilyen zord idő­ben a falugyűlésre? — Ezen gon­dolkodtam, miközben a Bajától Császártöltésig tartó — máskor harminc perces — autód thoz más­fél órára volt szükség. — No de sebaj, nem megyek hiába. Van jó néhány ismerősöm, majd el­beszélgetek velük. Nem így történt! Jó, hogy egy­általán bejutottam a művelődési ház nagytermébe: a négyszáz ér­deklődő még az előcsarnokot is megtöltötte. Amiint Wiedner Ist­ván tanácselnöktől megtudtam, Császártöltésen mindig ennyien jönnek. Ezért azután a külső te­remben már jóelőre elhelyezték a hangszórókat, hogy akinek itt jutott hely, az is minden szót jól halljon. Népszerű a szakrendelés Az elnöki beszámolóban először a hóról esett szó. A kritikus na­pokban a tanács Zetor traktora vitte a tejet, kenyeret az elzárt tanyákra, ahol volt olyan idős házaspár, mely három hétig nem tudott kimozdulni. S ha régen önellátásra rendezkedtek is be, ennek már vége: az öreg tanya- lakóknál errefelé nincs már se jószág, se kemence. Egy tanácsi mikrobusz szintén a tanyavilágot járja: általa oldódott meg a há­zi gondozás. Méltán büszkék a császártölté­siek arra, hogy a hazai községek közül ők alakítottak ki először fiziikotherápiai szakrendelőt. A kezdet óta még csak három hó- najp telt el, de máris közkedveltté vált, naponta 35—40 beteg láto­gatja. Egy alkalommal hatvan­nyolcán keresték fel a fizikothe- rápiai szakrendelést. Azért az örömükbe üröm is vegyül: az üze­meltetéshez ugyanúgy nem kap­tak anyagi támogatást, mint a tavalyelőtt létesített kislaborató- riumlhoz. Pedig e két egészség­ügyi szolgáltatás a népgazdaság­nak jelentős összeget takarít meg, nem beszélve a betegek ké­nyelméről, az utazás megszűnésé­ről, és a munkából való távoliét csökkenéséről. Wiedner István örömmel jelen­tette a falugyűlésnek: befejezték a község belterületi útjainak szi­lárd burkolattal való ellátását. Nincs többé sáros utca Császár- töltésen! Gázvezetés kilátásban A szép eredmények nem kel­tenek önelégültséget, készülnek az idei nagy tervek végrehajtá­sára. Megépítik a már korábban megígért ABC-áruházát, és be­kapcsolódik a község a földgáz- hálózatba. A tanács előtervet ké­szített, amely szerint a beruhá­zás több mint harminc millióba kerül. Azért ilyen sokba, mert a gerincvezetéket 11 kilométer tá­volságról kell idevezetni. A helyi gazdasági szervezetek is hozzájá­rulnak a költségekhez, a tanács ide adja pénzének jó részét, szá­mítanak a megye segítségére, és a lakosságtól 20 ezer forint ön­kéntes hozzájárulást kérnek. A napokban a tanácstagok és a népfrontaktivisták minden csalá­dot felkeresnek, és kérik a vé­leményt. A falugyűlés érezhetően a gáz bevezetése mellett foglalt állást. Hárman is felszólaltak, hogy ezt a lehetőséget nem szabad elsza­lasztani, meg kell ragadni az al­kalmat: Komáromi József, Szeitz István és dr. Marin István. A falugyűlés megszervezésekor gondoltak arra is, hogy nem min­denki szeret sok ember előtt be­szélni. Ezek a kérdéseket írásban tették fel és lehetett akár név nélkül is. Mind a huszonkét kér­désre szabatos választ kaptak, mégpedig az illetékes szakember­től. A Hosszúhegy! Mezőgazdasá­gi Kombinát például élelmiszer­boltot ígért a Fő utcában levő, szanálásra váró présháza helyé­re. Az őszinte válasz: az idén nincs rá pénzük. Svábbál — háromszor Nagy érdeklődést keltett Sze­itz István tsz-tag felszólalása. Véleménye szerint az új házadó­rendelet igen hátrányosan érinti a falusi lakosságot. Valamikor, 10—20 évvel ezelőtt a középkorú­ak építkeztek, úgy, hogy az idős szülőknek és a gyermekeknek is legyen hely a házban. Mára a szü­lők elhaltak, a gyerekek kiröpül­tek, a tulajdonosok megöreged­tek. És magukra maradtak az egy-két embernek nagyon nagy portán, a felújítás, a karbantar­tás minden gondjával, és hozzá S' nagy adóteherrel. Szívesen sorolnám fel az ösz- szes kérdést, és a válaszokat. Mindegyikből a közösség sorsáért érzett felelősség, a jobbítás szán­déka tükröződött. Egy olyan kö­zösségé, mely maga veszi kezébe ügyeinek intézését, egyengeti jö­vőjének útját és ápolja hagyomá­nyait. Amelyben ma is él a né­met nemzetiségi múlt (a svábbált például háromszor kellett meg­rendezni, hogy mindenki ott le­hessen), és amely büszke arra, hogy lakóhelye, környezete a rend és tisztaság példája. A jó han­gulatú falugyűlés ugyanazt a szívvidámító benyomást keltette bennem, mint maga a község, amikor hetenként kétszer végig­utazom rajta. Gál Zoltán Huszonhárom részből álló sorozat közlésétkez- di meg lapunk február 2-án, hétfőn. A kisre­génynek is beillő Mundiál-napló témája a lab­darúgás, az 1986. évi mexikói Mundiál, amelyen a vártnál gyengébben szerepelt a magyar labda­rúgó-válogatott. A téma több szerzőt is megih­letett, hiszen nem kevesebb, mint öt (!) könyv jelent meg róla. Ezek után okkal kérdezheti az olvasó, mit mondhat még egy hatodik írássorozat, amikor az előzőek — részint egymást kiegészítve — már csaknem mindent elmondtak. Nos, Simon János, az MSZMP KB Társada­lomtudományi Intézetének tudományos munka­társa, a Mundiál-napló szerzője, aki ösztöndíjas­ként tartózkodott Mexikóban, nem a korábban megjelent írásokkal, szerzőikkel kel versenyre. Erre nem is vállalkozhatna, hiszen nem szak- ember. De a magyar labdarúgó-válogatott, a sportújságírók felkért tolmácsaként sokat látott, hallott. Írásai ezért érdekesek, olvasmányosak, és ma is időszerűek, mert a történtek személyes átélésének hitelességét tükrözik. .^Nyelvismeretem segítségével — írja egy he­lyen — néhány dolgot egészen tág optikával szemlélhettem, egyesek szerint túl sokat meg­láttam, s így nemegyszer sajátosan nehéz hely­zetbe kerültem, hiszen mint tudjuk, szép szám­mal akadnak olyanok, akik szerint nem az a bűnös, aki a hibát elköveti, hanem aki fölfedi". S amíg mindez igaz a labdarúgás rejtelmes világában, addig — öt könyv után is — idősze­rűek Simon János írásai. Hiszen a hibákból okulni sohasem késő! Mert Mundiál lesz 1990-ben is ... Szigor és meggyőzés Valószínűleg már nem él az a finnországi idős orvos, akivel Lahtiban, Pécs testvérvárosában ismerkedtem meg egy hivatalos találkozón. Nem is akárki volt az öreg úr, hanem a városi tanács doyenje, koreinöíke, aki valamikor egészségügy- miniszterként küzdött az északi országban elha­rapózott alkoholizmus ellen. Asztaltársam volt a tiszteletűnkre adott díszvacsorán, és módom­ban állt hosszasan elbeszélgetni vele az egész országot felbolygató egykori nagy antialkoholis­ta-kampányról, amely gyakorlatilag egészség- ügyi felvilágosító .munkából, és hivatalos állami rendeletekből állt, amelyekkel a törvény szigo­rával is igyekeztek meggátolni, beszüntetni, vagy legalábbis csökkenteni a szeszfogyasztást. Tapasztalatok Finnországból Sajnos hamar kiderült, hogy ez utóbbiak ko­rántsem bizonyultak olyan hatékonynak, mint várták. Az erőszak, a büntetés önmagában so­hasem pótolja a nevelőmunkát, a ráhatás embe­ri vonatkozásait. Kitiltották például a boltokból az égetett szeszes italokat, egyszerűen megszün­tették a vodka árusítását. Az emberekkel azon­ban csak a tiltó rendelkezést közölték, magya­rázatával — legalábbis tömeges méretekben — adósak maradtak. így azután a falvakban, erdei tanyákon házilag kifőzött vodka megkerülve az állami, vagy legalábbis az állam által ellenőr­zött magánkereskedelmet, a feketepiacra került, méregdrága áron, és a mohó fogyasztás renge­teg bajt, egészségügyi károsodást, sőt, gyors ha­lált okozott. A finn szesztestvérek reggelenként az állomá­sokat lepték el és a vidékről beutazó feketézők­től vették meg az „árut”. Csakhogy az állomá­sokon ott voltak a rendőrök, hatósági szeszellen­őrök is, és nem engedték kivinni a vasúti terü­letről a becsempészett tömény alkoholt. A vá­rosba vezető kapukat lezárták, mindenkit ala­posan megmotoztak. Egyetlen módja maradt a drága áron megvásárolt, és annyira áhított szesz elfogyasztásának, hogy mindjárt ott, az állomás mellékhelyiségében bevedelték. Lett is , aztán haddelhadd, ájulásba torkolló lerészegedés, rosszullét, sőt, gyakran halált is okozott a hir­telen nagy mennyiségben elfogyasztott vodka. Elszaporodtak az ittas állapotban elkövetett erőszakos cselekedetek, a munkahelyekről mind többen hiányoztak, mind tűrhetetlenebbé vált az iszákosok családjának helyzete is. Bebizonyo­sodott, hogy büntetéssel, tiltásokkal nem lehet megoldani ezt a kérdést sem, csakúgy, mint a többi égető társadalmi gondot sem. Együtt kell alkalmazni a tiltás, a büntetés, az egészségügyi felvilágosítás, a profilaxis (megelőzés) esz­közeit és a medicinákat, de még így is jelentős elhúzódással, visszaesésekkel kell számolni. Gyanús értékű világelsőség Finnországban drámai módon vissza is kellett lépni, csökkenteni, sőt, megszüntetni az alkoho­lizmus visszaszorítására hozott hatósági rende­leteket, és gyakorlatilag mindent elölről kezde­ni. A sors iróniája, hogy mind a két irányzat parlamenti előadója — mint illetékes miniszter, ugyanaz a személy —, lahti asztalszomszédom volt. Érdeklődésemre, hogy mit érzett az általa kidolgozott alkoholellenes rendszabályok vissza­vonásakor, elgondolkozva válaszolt: — Az embereket mindenről meg kell győzni, különben saját, személyes érdekeikét sem isme­rik fel. Amikor ez a beszélgetés lezajlott, nálunk még nem volt annyira súlyos az alkoholizmus, leg­alábbis kevesen tartották annak. Talán ott is 'hagyta volna a hallgatóság azt a szónokot, alti főtémaként az alkoholizmus veszélyességéről be­szélt volna. Csakhát az elmúlt negyedszázadban nálunk is sokat romlott a helyzet. Az alkoholiz­mus valósággal népbetegséggé vált. Kivívtuk a világelsőség gyanús értékű minősítését. Morbus hungaricus alatt már régen az alkoholizmust értjük, a csaknem teljesen leküzdött tuberkuló­zis helyett. Az egészségügyi kormányzati szer­vek, az orvostársadalom régóta igyekszik köz­üggyé tenni az alkoholizmus elleni küzdelmet, de nem is tagadja, hogy csupán a szép, meggyő­ző szó nem pld meg semmit. Nálunk éppen meg­fordított a helyzet: messze vagyunk még attól, hogy drákói rendszabályokról beszéljünk, az al­koholista a mi szóhasználatunkban beteg, gyá- molításra szoruló beteg embernek számít. A vo­natkozó törvények, törvényerejű rendeletek alig hatnak, nincs bennük elrettentő erő. Nagy­fára például szinte protekcióval juthat be még az is, aki önként kéri beutalását. Nevetségesen olcsó és majdnem hogy minden következmény nélküli a kórházakban alkalmazott elvonókúra, a kijózanítóállomások tevékenysége. Évek kellet­tek, amíg végre megszületett a bolti szeszárusí­tást korlátozó úgynevezett „kilenc-órai rende­let”, de még mindig sok a kivétel; végül is aki nem tud meglenni a reggeli alkohol nélkül, egy kis előrelátással még mindig beszerezheti a reg­geli felesre valót. Mindenütt tiszta fejjel, józanul A legfontosabb most az, hogy a munkahelyek­re vonatkozó eltiltásokat valóban betartsák. Nemcsak az elit üzemekben, nemcsak ott, ahol már hagyományai vannak az alkoholszondázás­nak', hanem ahol most kell először alkalmazni, ahol bizony morognak az üzem vezetői, munká­sai és alkalmazottai a szondázás miatt. Szándé­kosan rangsoroltam az első helyre a vezetőket és az alkalmazottakat. Ma már nagyon sok al­kohol lecsurog a tisztviselők, irodisták, sőt a vezetők torkán is. Sokkal könnyebb elfogadtat­ni a kisébb beosztásúakkal, a gyár zömét alko­tó fizikaiakkal a szondázást, az ivástilalmat ott, ahol az igazgató is megszondáztatható, ahol az irodákban sem isznak, ha vendéget fogadnak, ha a főnök névnapját ünnepük. A határozott in­tézkedés, a vezetők jó példája, önmegtartóztatá­sa, a sokoldalú, alapos meggyőző szó segít elke­rülni a drákói — tehát minden bizonnyal hatás­talan — rendelkezések bevezetését. Nem kell ágyúval lőni a verebekre, de a felvilágosító szó­val sem megyünk sokra, ha nem támasztjuk alá hatósági intézkedésekkel, a fegyelem megköve­telésével, a fegyelmezés eszközeivel. Megfigyeltem, hogy az alkoholizmusról szóló előadások, cikkek általában csak a szorosabban vett termelés területére vonatkoznak, pedig a problémakör ennél sokkal szélesebb. Ne igyon az üzemi munkás, ne okozzon balesetet, ne gyárt­son selejtet, ne késlekedjen, tartsa a határidőt, mutásson jó példát a munkásutánp'ótlásnak. De ne igyon a pedagógus sem, az egészségügyi ká­der sem, a szállítómunkás sem, a szolgáltatásból is száműzni kell az alkoholt. Józanul kell gon­dozni, etetni az állatállományt, tiszta fej kell a kertészetben végzendő munkához is. Az élet minden területén kell a rend, a józanság, a fel­világosító, jű szóval párosított szigor és törvény- tisztelet. Vasvári Ferenc KORSZERŰSÍTÉS HALAS ÉS FÉLEGYHÁZA KÖZÖTT Beruházások a MÁV-nál A forgalomirányítás automa­tizálására, a biztosító- és távköz­lő-berendezések korszerűsítésére évek óta kiemelt figyelmet fordít a MÁV. A mostani ötéves terv- periódusban — a fejlett európai országok vasútjaiihoz hasonlóan: — a vasút a teljes beruházási költségének 13—14 százalékát erre a célra költi. Ezek a beruhá­zások elősegítik a nagyobb biz­tonságot, a nehéz fizikai munka­körök. felszámolását, s — az át­bocsátóképesség növelésével — hozzájárulnak a pályák és a nagy­értékű járműpark hatékonyabb kihasználásához. A korszerű esz­közök egyúttal megváltoztatják a hagyományos vasutasmunka jel­legét: az újonnan kialakuló ké­nyelmes, kulturált munkahelyek a korábbinál vonzóbb elhelyezke­dési lehetőségeket kínálnak a pá­lyakezdő fiataloknak. Az elmúlt év egyik legjelentő­sebb eredménye volt az első köz­ponti forgalomellenőrző rendszer üzembe helyezése a miskolci vo­nalon. Ennek segítségével az egész hálózat forgalma áttekinthető Hatvantól Mezőzomborig. A mis­kolci központban levő vizuális berendezésen figyelemmel kísér­hető a vonatok mozgása, s tele­fon-, illetve rádió-összeköttetés révén lehetőség van a forgalmi zavarok megelőzésére. Ugyancsak tavaly építették ki az országos főmenetirányítói mikroelektroni- kus telefonhálózatot, amely a forgalom optimális szervezéséhez nyújt segítséget. E két nagyobb munka mellett tíz állomáson te­lepítettek korszerű biztosítóbe­rendezéseket, 43 kilométeren ön­működő térközt építettek ki, s 43 fél-, illetve fénysorompót létesí­tettek az elmúlt évben. Mind­ezekkel együttvéve sikerült csak­nem 30 — háromműszakos — fi­zikai munkakört megszüntetni­Az idén 700 millió forintot for­dít a MÁV a biztosítóberendezé­sek korszerűsítésére, automati­zálásra és az információtechnika fejlesztésére. A ferencvárosi ren­dezőpályaudvaron automatikus gurítóberendezést, s korszerű ál­lomási biztositóberendezést he­lyeznek üzembe. Több más állo­máson — így például Fonyódon, Albertirsán — befejeződik az új biztosítóberendezés telepítése, Hatvanban és a budapesti Keleti pályaudvaron pedig folytatódnak ezek a munkálatok. Automata tér­közt 87 kilométeren építenek ki az idén, egyebek között Puszta- szabolcs és Dunaújváros, Felső- zsolca és Hidasnémeti, Kiskun­halas és Kiskunfélegyháza, Aszód és Vác, valamint Tapolca és Sza- badbattyán között. Folytatódik a vasútvonalak hírközlésének fej­Zsana egészségügyi helyzetéről, valamint a járó- és fekvőbeteg- ellátásáról tanácskozott a helyi tanács végrehajtó bizottsága. Mint a beszámolóban elhangzott, a csaknem ezer lakosú községnek harmadév óta van körzeti orvosa, s ezzel együtt körzeti ápolónőt és védőnőt is foglalkoztat. A járóbe­teg-ellátás a szolgálati lakással egybeépített orvosi rendelőben történik — melyet négy éve EKG- műszerrel Is elláttak — napi öt órában. Kedvező jelenség, hogy a betegség miatt kiesett munkana­pok száma az utóbbi esztendők­ben csökkent. A gondozásra szoruló fekvőbe­tegek látogatása a körzeti ápoló­nő feladata, aki többnyire kismo­tor i'íénvbevételével végzi el te­endőit A terhes nők tanácsadása, látopsíá^a és a csecsemőgondozás szintén megoldott. A csecsemőha­lál esztendők óita ismeretlen a településem. Hagyománya van a községben a nyár eleji önkéntes véradásnak. Két éve 67, tavaly 62 rendszeres véradót tartottak nyilván. Lénye­gesen többen vannak azonban, lesztése is: a főváros és Pécs, Miskolc és Ózd között építik ki a vonali rádióhálózatot, mely a menetirányítók és a mozdonyve­zetők közvetlen összeköttetését te­remti meg. Több mint 30, úgynevezett to- latási rádiókörzetet is létrehoz­nak, s ezzel állandó összekötte­tést teremtenek a forgalmi szol­gálattevő, a mozdonyvezető és a tolatásvezető között. Az utasok jobb informálására Szombathe­lyen vizuális utastájékoztató be­rendezést helyeznek üzembe, a budapesti Nyugati pályaudvaron pedig bővítik a meglevőt. akik esetenként a véradóállomá­son adnak vért. 'A községiben évente komplett rákszűrő-v izsgálatot is végeznek. A kiszűrt betegeket kivizsgálásra küldik, szükség esetén gondozás­ba veszik. Az egészségügy helyi irányítói az egészségnevelési tevékenység­ről sem feledkeznek meg. Evég- ből programozott egészségügyi előadásokat tartanak, főleg az ál­talános iskolában. A kisközség a jelentkező igé­nyek kielégítésére alkalma® kézi gyógyszertárral rendelkezik. Ez­zel összefüggésben a lakosság gyógyszerigénylése és -fogyasztá­sa többnyire az orvosi javalla­tokhoz igazodik. Gondjuk, hogy a 16 esztendeje épült, 4X4 méternyi alapterületű körzeti orvosi rendelő bővítésre Szorulna. Emellett mind a bútor­zata, mind a padlózata megérett a cserére. A falai vékonyak, nem tartják a meleget, s ez a járóbe­teg-ellátást telente megnehezíti. S. B. Egészségügy Zsanán %/ v- v0 mu» >■. ■ v ' * *** '■ \ • Az elmúlt évben adták át a Posta és az OTP-kirendeltség új épületét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom