Petőfi Népe, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-28 / 23. szám

4 • PETŐFI NÉPE # 1987. január 28. VITA A pofonról és egyebekről Ne végső érv legyen! HONISMERET — HELYTÖRTÉNET ELKÉSETT FEDDÉS Még egyszer Thúry Józsefről A Petőfi Népe 1987. január 21-ei számában Nagy Szeder István tollából „Kiskunhalas tudós fia: Thvky József ” címmel jelent meg írás. A cikk tényszerűen ismerteti a tudós tanár fontosabb életrajzi adatait, azonban néhány sorával mégis vitatkoznunk kell. A szerző mindjárt az első sorokban így indít: „Ki volt Thúry József, akinek a munkásságát a tudo­mányos világ ma is számon tartja, Halason pedig alig idézi valami az emlékezetét? Az az indítvány, hogy róla utca neveztessék el, először majd'három­negyed századdal előbb hangzott el, de a múlt — az elintézés helyett — a közönyösségbe fullasztot­ta." Majd: „A város és a gimnázium története szem­pontjából joggal kifogásolható, hogy az emlékét idéző elgondolások csak kisebb hányada valósult meg...” Nagy Szeder István közli, ez évben van száz esz­tendeje Thúry első tudományos föllépésének, s„ ... ez ad alkalmat arra, hogy figyeljünk föl a nagy tudósra...” A cikk szerzőjétől eltérően, mi születésének 125. évfordulóját tartottuk ilyen nevezetes alkalomnak, s ez az elmúlt évben volt. Intézményünk az 1980- os évet Thúry József emlékének szentelte, s az ez­zel kapcsolatos elképzeléseinket már 1985-ben el­juttattuk a városi tanácshoz. Ebben kértük azt is, hogy a Kard utcát a tudósról nevezzék el. Nagy Szeder István bizonyára emlékszik arra is, hogy Thúry József emlékére 1986. június 4-én „Halas az irodalomban” címmel kiállítást rendeztünk, hiszen az egyik sajtóhibára — a kiállítás helyszínén — sze­mélyesen hívta föl a rendezők figyelmét. Itt is meg­köszönjük. Tanulóink a Thúry-év keretében pálya­munkákat írtak a kiállítás anyagához kapcsolódóan. A kiállítás megnyitóbeszédét a Petőfi Népe 1986, június 16-án teljes terjedelmében közölte. 1986. december 18-án emlékünnepséget tartottunk, a tudós tanár emlékét idézte dr. Vásáry István, az ELTE keleti tanszékének docense, és dr. Szabó Mik- lósné, iskolánk könyvtáros tanára. Ez alkalommal Szabó Károly tanácselnök emléktáblát helyezett el a Thúry Józsefről elnevezett könyvtárunk falán. Beszédében méltatta az iskola hagyományőrző mun­káját, s a többi között arfól szólt, hogy gimnáziu­munk kérésére a városi tanács végrehajtó bizottsá­ga határozatot hozott a Kard utca Thúry József utcává történő elnevezéséről. A határozat kivona­tát iskolánknak 110/1986. V. B. szám alatt meg is küldte. A Halasi Hírekben az utcanév-változtatást a lakosság számára közzé tették. Mindezt azért mondtuk el, mert Nagy Szeder István erőteljesen ostorozza a múltat. Azonban saj­nálatos módon nem derül ki, hogy a közelmúltról, vagy a távolabbi múltról van szó. Végül már most szeretnénk elmondani és közzé­tenni, hogy iskolánk névadója 150 évvel ezelőtt szü­letett. Ez év őszén minden érdeklődőt, öregdiákot várunk, hogy emlékét közösen idézzük. Sallay Sándor, a Szilády Áron Gimnázium igazgatója KÉPERNYŐ Az egyetértés és helyeslés erő­sített meg hozzászólásom megté­telében. Bár Koloh Elek — mond­hatni — eretnek gondolatokat tár elénk, az élet és a napi gyakor­lat bizonyságai azt sugallj ák, hogy valamennyiünk titkolt vagy kimondott véleményét tükrözik a január 14-én megjelent sorai. A pedagógia igen sokrétű, bo­nyolult, buktatóktól terhes tevé­kenység. E munka során egy-egy elhibázott lépés helyrehozhatat­lan károkat okoz. Ugyanúgy egy szokatlan, merész megnyilvánulás meglepő eredményt szülhet. A baj csak az, hogy a nevelés fo­lyamatában a lehetetlennel hatá­ros azt megítélni, hogy a válasz­tott módszer és eszköz célrave- zetŐ-e, vagy sem. Fegyelem és fegyelmezettség rokon fogalmak, de amíg az előb­bi egy pillanatnyi állapotot, az utóbbi egy viszonylag hosszabb .folyamat eredményét jelöli. A fegyelem időleges megteremté­séhez elegendő lehet az időben elcsattanó pofon, de ugyanez ke­vés a fegyelmezettség kialakítá­sához. Elgondolkodtató, hogy a gyermekek nevelésének és okta­tásának nagy részét vállaló is­kola pedagógusai számára tiltott a testi fenyítés alkalmazása, ugyanakkor a szülők rendre élnék e lehetőséggel. Pedig a családi együttlét ritka óráit alattomosan mérgezi az „atyai” nyakleves. A testi fenyítés alkalmazásáról gondolkodva okvetlenül szüksé­ges figyelembe venni, hogy a po­fon soha nem lehet a nevelési folyamat egyszerűsítése. Más módszert és eszközt csupán ez­zel nem szabad helyettesíteni! A pofon csak elodázza a prob­lémát, ám végleges megoldást kizárólag a magasabb rendű, em­beribb megnyilvánulás hozhat. Az arculcsapás fizikai kényszer. Nevelő és diák kapcsolatában általában a pedagógus lehetősé­geinek kimerülését, végső határát kell jeleznie, és nem tehetetlen­ségét. különösen nem gyengesé­gét. E végső határig azonban hangsúlyozottan ritkán szabad csak eljutnunk. A pedagógus sze­mélyisége, emberiessége válto­zatlanul nagyobb nevelő érő a legjobban irányzott pofonnál! Általában megfogalmazható, hogy a meghökkentő pedagógiai szituációkban a nevelő részéről nemkülönben meglepő reakció le­het eredményes. Igen ám, de a folyamatosan emelt hangon be­szélő pedagógus számíthat-e si­kerre. ha adott esetben már nem képes hangosabban szólni? Vagy mit ér az olyan tanár po­Ezt a sajátos történelmi helyzet iis magyarázza. Míg nálunk ter­mészetes az, hogy egy napilapban versek jelenjenek meg, addig — épp Hubay Miklós, tapasztalatát idézhetem — Olaszországban ez nem szokásos. Nálunk más a helyzet: versben szól a. vőfély, verssel próbálkozik sok fiatal, szárnyukat próbálgatva a külön­böző antológiákban. Így nem in­dokolatlan itt szólnom a Kecs­keméten napvilágot látott Ho­mokfúvás című versgyűjtemény­ről, melyben Agócs Sándor, Do­bozi Eszter, Tural Kamill, Józsa Fábián, Csikós Zsuzsa és Tábori Kálmán versei jelentek meg, Buda Ferenc bevezetőjével és szerkesztésében. Most egy új fiatal költő verse­it olvashatjuk Szélfútta szavak című kötetében: Büki Attiláét. Életének néhány fontos adata ott található kötete hátlapján: 1948- ban született Szombathelyen. 1984 óta Budapesten él. Versel megje­lentek a Pannóniát ének. a Rad­nóti koszorú la, a Hétköznapok'és a Soproni füzetek című antológi­ákban. Első önálló verskötete volt nz Arcomon szél söpör című 1978- ban. A Szélfútta szavak-at az An­tikva jelentette meg Bar ti s Fe­renc költő szerkesztésében, Ányos fonja, aki elég gyakran folyamo­dik e „végső lehetőséghez”? E ' kérdésekben ott rejtőzik az egy­értelmű feletet is... A tanítványaival kiegyensú­lyozott, nyugodt kapcsolatot ■ fenntartó tanár, aki finoman, vá­lasztékosán ápolja-fejleszti a gyermek érzékeny személyiségét,- adott esetben a hangosabb figyel­meztetést Is eredményesen al­kalmazhatja. A tanuló súlyos hi­báját súlyosan torolja meg a ne­velő a pofonnal. Különösebb bi­zonyítást nem igényel, mennyi­re fontos, hogy a büntetés álljon arányban az elkövetett „bűnnel”, hogy a válaszlépés azonnal kö­vesse a fegyelmezetlen megnyil­vánulást. Fontos, hogy a pofon ne végső érv legyen! Hosszú meggyőző utómunkálatra van szükség ezután! A szülők kor­rekt tájékoztatása elengedhetet­len feladat. A társadalmi környe­zet és közhangulat soha nem igazán felhasználható nevelőerő, szinte egyetlen történelmi kor­ban sem, legföljebb rövid időre, a pozitív változások lendületes éveiben. Az értékrend eltolódása és de- fonrnálódósa napjainkban rop­pant veszélyes az alakuló sze­Sok szülő teljesen meggondo­latlanul, gyermeke érdeke ellen cselekedve elmarasztalja, felje­lenti a tanárt, aki megfenyíti ne­veletlen, csintalan csemetéjét. Pedig van gyerek, aki a szóra nem hallgat, és itt a fenyítés az egyedüli járható út. Én rögtön a beiratkozáskor kértem az igazgatót, hívja fel a figyelmét az illető pedagógusnak olyan módszerek alkalmazására, amelyek a gyermekeim érdekeit szolgálják, és közöltem, hogy én soha nem fogom az illetőt felje­lenteni, ha megfenyíti" őket. N® legyen az oktató goromba, de a neveletlen, csintalan diákoknál egy jól időzített kisebb pofon, kormos nem lehet ártalmas. Na­gyon ritka az olyan pedagógus, aki indokolatlanul elragadtatja magát és talán igazságtalanul dor­gálja meg a gyereket. A peda­gógus tekintélye nem szenvedhet csorbát, nem járathatja le ma­gát, a diákok előtt különösen nem! Az a szülő azonban, aki rögtön feljelentésekkel operál, árt gyermekének és kétségtelenül csorbítja a nevelő tekintélyét. Imre grafikáival. Büki Attila szeretné megmenteni gyerekkori emlékeit a Kalligráfiák a kölyök- konból című versében: „alpoknyi hófelihőket”, „lódenkabátosokat”. regösök énekét, az anyja szemé­iben megbúvó könnyeket stb. A téli világ ragadta meg jobban őt. a havas karácsonyok és szilvesz­terek, a Fekete-ér jégpáncélja. A táj neki „öregasszonyos”, a ku­tyák a Holdat ugatják, és lassú halottvivőket vesz észre. Az apró táj- és emlékmotívamokból épülő vers befejezése érdekes: a távo­labbi múlt, a történelem megőr­zendő voltára figyelmeztet: „fel­szökik a föld alól / hallgatni nem­zete nyelvét / — a magyar Gato — / Felsőbüki Nagy PáL”. A kötet félig címadó versének nevezhető az Amikor szélfútta szavakba kezd az ember cimű, hisz ennék Jelzős szerkezetét őrzi a cím. Egyszerre érezteti versé­ben a kimondott és leírt szavak bizonytalanságát, gyorsan elröp- penéíét, hiszen a szél elfújja a szavakat. S ugyanakkor a Jelen­ben élő kö’tő előtt az „időket pörgető” tüzek Jelennek meg, népi hiedelmek múlt-árnyai, a föld aló! e’őbúvó alakok és kép­zeletbéli figurák. Közel áll hozzá a képzőművé­mólyiségre. Az Iskola és a szülői ház együttműködésére, közös erőfeszítéseire, egyirányú hatá­saira' tatán még soha nem volt ilyen nagy szükség. Napjainkban a zsúfolt oktatási intézmények­ben, nehéz körülmények között, nagy osztálylétszámokkal dolgoz­nak a pedagógusok. Ilyen körül­mények kényszerében csökken az egyéni bánásmód lehetősége, a személyes, meggyőző hang, a rá­érős kedvesség, ám nem csökken­het az emberi melegség. Gond, hogy a közoktatás jelenlegi rend­szerében és a fenti nehézségek közepette az átlagostól eltérő ma­gaviseletű gyermekkel nem — vagy alig — tud mit kezdeni a pedagógus. A támogató szülői igyekezet hiányában az ilyen gyermekek arcán csattan legha­marabb a pofon. A fáradtság, türelmetlenség gyakorta szül keménységet, sőt durvaságot Is. A legalapvetőbb kötelességeit elmulasztó szülő is jogai érvé­nyesítésére törekszik. A szakem­berek dolga, hogy megítéljék az adott esetek súlyát, és körülte­kintő mérlegelés után döntsenek, kiutat mutassanak. Hogy ne csak az iskolában, hanem, az élet­ben Is kevesebb képletes „pofon” csattanjon — ez már valameny- nyiünik közös ügye. A család és az iskola ki kell, hogy egészítsék egymást. A gyer­meknevelés legkedvezőbb közege a család. Csakhogy éppen erre a családinak ma nincs sok ideje. A gyerekek egész napjukat óvodá­ban, iskolában, napköziben töl­tik. A szülők dolgoznak, és este már nem tudnak foglalkozni ve­lük, mert mindannyian fáradtak. Ráadásul a hétvégéket is kihasz­nálják, külön munkát vállalva fi­zetésük pótlására, jövedelmük nö­velésére. A pedagógus húsz-har­minc gyerekkel foglalkozik egy­szerre, ő közösségben, csoportok­ban nevel, s nem lehet minden­kinek anyja helyett anyja, apja helyett apja. Szerény javaslatom: Be kelle­ne vezetni, hogy az anyák csak -négy órát dolgozzanak munkahe­lyükön, amíg gyermekük nem tölti be a 14, évét. Így szükség­telenné válnának a napközik, a menzák. Ez talán az államnak is megtakarítást jelentene és az anya többet foglalkozhatna gyer­mekével. Dr. Gyarmati Károly kiskőrösi szülő szel. Verseihez Ányos Imre gra­fikáit fűzte, de. verses ikisgaléniá­jában Nyár a Dunakanyarban címmel ír Ányos Imre akvarell- jéről („sárga és kék a színek melle”). Asszociációik címmel vall Bertha Zoltán két festményéről, míg a Sorok címűben Markó Ödön Ecce Homo-ját ■ i'dézi fel: „lettél / mint jászolban Jézus / magad árvája / hogy megkeserít­senek / és eláruljanak.” Büki Attila verseiben igyakori a „csend”, amikor a „harang se szól”., a „tenger- csillámuk” és szinte „énekelnek a csendek”. Az elviselhetetlen magányon szeretne túllépni, megkeresve a lélek egyensúlyát. Olykor „monológo­kat” mond versben, de nem a színházban. Megszólal neki a „színpadi deszka”, a „súgólyuk” a „színpadfüggöny”. Verset ír Babits Mihály emlékének Az elő­li egyi ablakok alatt címmel, és Jónás próféta helyett Jeremiást idézi. Megjeleníti Szindbádot, ki­csit Krúdyt is asszociálva a „ta­valyi lányok szoknyás harangvi­rágait” kérésivé. Nem felejti Pus­kin hősnőjét. Tatjánát: „Jaj a szerelem elpártol / magamra ma­radok végleg / Süket és vak le­szek Uram / ha nem jön ki meg­áld engem”. Egyik versében el­zarándokol a kolozsvári hézson- gáirdi temetőbe, a másikban a kö­röndi bögrét áruló asszony üze­netét foglalja verssorokba: „Még időiként álmodik de rettegés mar­kolja: / a tilos szó a tilos fény a tilos jog és a vér / Megérkezett az üzenet / s látom ahogy köze­ledek a nap a hegyoldalra". Szűkszavú, fegyelmezett versek Büki Attila költeményei. ígéret­tel teljesek. Beváltása főleg rá tartozik, A fiaital költővel ma délután S órakQr közelebbről Is megismer­kedhetnek az érdeklődők az Er­dei Ferenc Művelődési Központ­ban rendezendő író—olvasó talál­kozón. Halál minden Ezren, sok ezren hunyták le örökre szemüket a képernyőn 1986-ban is. Bugyuta kalandfHí­mekben hullottak az emberek, ■mint a legyek. Megfojtott, lelőtt, a magasból lehajított, megmér, gezett, leszúrt, agyonütött, gép­kocsi elé lökött, fürdőkádban ká- szenivedett, elégetett, fölakasztott, ienyiiíazott, megbicskázott, el­gázolt, áramtól sújtott férfiak, nők, gyerekek tetemei hevertek szobámban, szobánkban naip mint nap. Már nem is háborgunlk a be­leérző képességünket, együttér­zésünket lohasztó gyilkosságok miatt, már a tévén felnövő kis­gyermekek is természetesnek ér­zik az erőszakot. E!őbb_utóbb kö­zönyösen' nézik a gyiioktól pusz­tulok utolsó pillanatait. Mondhatná valaki: egyik-má­sik Shakespeare-drámában szin­te csak a szerző maradt élve. E remekművekben azonban az öl­döklő és az áldozat egyaránt tud­ta az élet értékét, egyszeri cso­dáját. Elemi Indulatok, kozmikus szenvedélyek oltárán fejezték be életüket a tragikus hősök, vagy végzetes hibákért bűnhődők. Most szíre-szóra vér csöpög készülé­künkből. Jó, jó, tudjuk, legin­kább piros lé zubog a képer­nyőről. Elképzelhető, hogy az es­te nyolckor kivégzett embert két óra múltán viszontlátjuk egy másik szerepben. Az egész csak játék, nem kell komolyan venni. Még — meddig? — figyelmez­teti a. gyerekes szülőket, a gyen­gébb idegzetűeket a műsorveze­tő, ha igazi halottak, megfagyott honfitársaink következnek a mű­sorfolyamban ... Egy amerikai miniszter világ­szerte közvetített öngyilkossága még sokkolta — merem remélni — a nézők többségét. Az állító­lag ártatlanul elmarasztalt poli­tikus így akart bosszút állni a szerinte felületes vagy rosszin­dulatú bírón? Nézzétek, a halál­mennyiségben ba kergetett! Ö a bűnlös, ő a vét­kes! Még csak a lövést, az azon­nal elomló testet láthattuk kéz­nyújt ásnyi közelségből, a ránga­tózó test látványától megkímélt bennünket a műsorszerkesztés. Bevallom, a dráma emberi vo­natkozásai miatt néztem meg a későbbi kiadást. A lövés előtti pillanatok érdekeltek. Fürkésző szem földfedezheti az önmagát halálra ítélt utolsó pillanataiban az elszántságot, a rettegést, a f eszültséjet... • A halál jeleit kerestem az El­veszett paradicsom szerda esti sugárzásán is. Sejthette-e Páger az utolsó forgatási napokon: a halál pitvarában áll. Gesztusai, rezdülései jelezték-e a közelgő véget? Aligha gondolhatptt * ar­ra az utolsó munkanap végén: két nap múltán halálhírét tudat­ja a félelmetes hatalmú televí­zió. Hírlik, ő ügyeskedett, braityi- zo.tt a miniszterrel a képernyőn, amikor búcsúzott világunktól. Bizonyára föladta volna az ügyeletes műsorszerkesztőnek a leckét a rossz hír,, ha egy-két órával előbb érkezik a stúdióba. M',t csináljunk, szakítsuk meg az adást? Közöljük, hogy az előb­bi percekben és a következő nie­gyed- vagy félórában látható, a rossz ügyben leleményes paraszt­embert alakító színész minies többé? Megrendezni nem lehetett vol­na — kimondom: szebben — a kiváló színész búcsúzását. Az öreg Sebők, a sorstól megtépá­zott Sebők szelíden, csendesen bizonygatja élete példájával, hogy Igenis értelmessé teheti létünket a tisztességes munka,'a fölismert hivatás szolgálata, mondja, nem tudni, hogy a sze­rep átélésétől vagy a több mint nyolcvan év terhétől fáradtan akkor is, ha munkájának gyü­mölcsét, esetünkben a tragikusan szép torzó főszereplőjén dk re­meklését csak halála után lát­hatják százezrek. * Hiába közölnek rendszeresen nyelvvédő cikkeket lapjaink, ha ezeket éppen, a legsűrűbben vét­kezők nem olvassák. Ha igazán tisztelnék az általuk, képviselt ügyeket, akkor nem csúfítanák nyelvünket. Egyre többen kikap­csolják figyelmüket, ha a szánok „terén”, .kerül” és hasonló el­szegnél ytelenítő szavakkal ködö­sít. Miért figyeljék mondandójá­ra., ha mondatai tisztességes meg­fogalmazására sem ügyel, ha köz­helyekkel múlatja az időt gondo­latok közlése helyett. Talán, talán a mindenható tévé megállíthatja az elszomo­rító nyelvromlási folyamatot. Tetszik,. ígéretes az Álljunk mt>g egy szóra! Legutóbb a felé „szörnyűségről” értekeztek oko­san, meggyőzően. Megfoghatatlan számomra, hogy a tömegszerve­zet miért nem a tanácsnak küldi él' javaslatait, miért a tanács felé, a nagy hivatal osztályveze­tője miiért „felézget”, a felelősök, az intézkedésre hivatottak meg­nevezése helyett. A nagyszerű műsor előtt né- háily perccel olvasgattam egyre bosszúsabban egy pénteki ta­nácskozásra készített tájékozta­tót. Sűrűn felszlsszentem: megint egy felé. Legszívesebben, fölhívtam vol­na telefonion Vágó István műso­rának kezdetekor a jelentés ösz- szeállítóját, jóváhagyóját, elfo­gadóit. Kapcsolják be a készülé­ket! Fogadják meg végre — ők Is, mások Is — a szíves jó taná­csokat, beszéljenek, fogalmazza­nak szépen magyarul. Kíváncsian várom legközeleb­bi hivatalos kiadványaikat. Megemelem a kalapom a tévé előtt, ha az említett tájékoztató illetékesei és hasonlóik szerkesz­tői, tanácskozásokon felszólalók, a jövőben pontosabban megne­vezik, hogy kinek szánták ész­revételüket, küldeményüket, minit ahogy én sem általában a tévé­nézők felé irásódtottaim kérése­met. Holtai Nándor lYVESPOLC Szélfútta szavak Hazánkban a líra csaknem mindig vezető műfaj — ponto­sabban fogalmazva: műnem — volt. Irodalmunk kiemelkedő egyéniségei közül több a költő, mint a prózaíró, és a külföldi lexikonok is inkább a magyar költőket tartják számon. Ez a líraközpontúság ma is tart: nagy példányszámban jelenik meg minden évben a Szép versek című antológia, folyóira­tainkban és napilapjainkban is gyakran találkozunk versek­kel. S talán nem indokolatlan, ha Hubay Miklós megállapítá­sára hivatkozom, aki azt fejtegette, hogy valóban sok a költő. Ez a „vád” gyakran elhangzik, de a magyarság sorskérdései­vel mégis a költőink foglalkoztak legtöbbet Adytól Illyésig. Lengyel László tanulmányi felügyelő Család és iskola Szekér Endre Szappan«* István grafikája TZ if?T 17 A ivei rA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom