Petőfi Népe, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-14 / 11. szám

1987. január 14. • PETŐFI NÉPE • * MÓDSZERE ORSZÁGOSAN ELTERJEDT — ÍR ÉS GYÓGYÍT I Min dolgozik, doktor úr? Ez volt az első kérdésem, ami­kor dr. Vágvölgyi Ferencet szom­bat délután is munkában talál­tam. Az asztalán vaskos fálián- :sok, jegyzetek, a szobában min­denütt régi imátok. — Nyugdíjas vagyok, hát így is megpróbálom hasznossá tenni magamat. Gyermekkoromat Csáit- ailján töltöttem — édesanyám ott tanított az elemi iskolában —•„ és a szép éveket azzal köszönöm •meg. hogy megírom a község tör­ténetét. Az anyaggyűjtés végé­tedé járok, és remélem, hamaro­san könyv lesz belőle. A helytör­téneti kutatásban egyébként nem vagyok már járatlan, mert 1946- tól nyugdíjazásomig, 1981-ig Bát- monostoron voltam körzeti orvos, -S ennek a községnek a monográ­fiáját elkészítettem. Sajnos, a ki­adására mo®t nincs .pénz, arra • jneg, hogy magán kia d ásba n je­lentessem meg, gondolni sem me­rek: pályám során mindig az •emberek szeretetét gyűjtögettem, az anyagiakat soha. — Arra számítottam, hogy az úgynevezett „gondozásos” beteg­ellátási módszer kidolgozójával találkozom. Nincs itt valami té­vedés? — Megnyugtathatom, jő helyen jár. Hadd térjek vissza az előz­ményekre: a szegedi egyetem or­vosi fakultásán végeztem 1938- .ibairu, és utána ott llettem Baló Jó­zsef professzor tanársegédje. Jó iskolám volt. tanított többek kö- .•zött Szenit-Györgyi Albert is. Az egyetemi évek alatt úgy ismertek, mint jó labdarúgót, de atlétiká­ban is voltak szép eredményeim: az első nemzetközi maratonii fu­tóversenyen például heted ilk let­tem. Nos, Csinády professzor, a hazai sportorvos tan első tudósa rajtam végezte kísérleteit. Futot­tam pédául 15 kilométert, majd pulzust, vérnyomást mént. Hát így keletkezett az ismeretségem a spórtdrvöálSsáal, illetve -élet­tannal. ­— Ez meg nem teljes válasz a kérdésemre. — Érdeklődésem az orvosi ku­tatások iránt megerősödött, ami­kor Pécsett a sebészeti klinikán Neubauer professzor mellett dol­goztam Bátmonostorra 1946-ban kerültem körzeti orvosnak. Az első voltaim, ugyanis a községnek még soha nem volt orvosa. Azon­nal. körülvett a fiatalság, a lab­darúgói iiúk hozták magukkal a lányokat, jó barátság szövődött közöttünk. Kialakítottam egy kol­lektívát, amelyet Vöröskeresztnek neveztem el. Egymás segítésére neveltem őket, nagyon jó véradók lettek. Magam is jó példával igyekeztem élenjárni, százhárom­szoros véradó vagyok. Orvosi hi­vatásom gyakorlása közben azt tapasztaltam, hogy rengeteg beteg hordozta a régi világ hagyatékát, a tbc-t, a reumát. Arra gondol­tam, hogy a legfontosabb teendő nem a betegség 'gyógyítása, ha­nem megelőzése. Házról házra járva minden lakost kikérdez­tünk, az adatokról kartont fek­tettünk fel, majd munkaitársaiim- mal meggyőztük az embereket, hogy jöjjenek el szűrő vizsgálatra. Megértették a szándékot és el is jött a község lakóinak 93 száza­léka. (Ez kiváló aránynak számít.) Ez volt az első szűrővizsgálat, amelyet egy községről végeztek, ez vo.it az első áttérés a karton- rendszerre, azaz együttesen ez a gondozásos módszer. — Ez a módszer nemzetközi viszonylatban is figyelmet keltett, hazánkban pedig mindenütt al­kalmazzák. — Rövidesen elterjedt a híre, és az Egészségügyi Minisztérium felkérésére előadást tartottam az összes megyei tiszti főorvos je­lenlétében. Az 1964-ben. Budapes­ten rendezett Nemzetközi Egész­ségügyi Kongresszuson „A kor­szerű betegellátás megszervezése Bátmonostoron’’ című felolvasá­somat három nyelven is kiadták, összesen 39 tanulmányom jelent meg az „Orvosi hetilap”-ban, il­letve más tudományos kiadvá­nyokban. Ennek köszönhettem azt a kitüntetést, hogy három ciklu­son keresztül tagjaváltam az Egészségügyi Tudományos Ta­nácsnak. Ezt a tisztséget tudomá­som szerint egyszerű körzeti or­vos nem töltötte be rajtam kívül. — Tudom, hogy színdarabokat Is irt. — Az ötvenes éveikben még voltak kuruzsióasszonyok, csont­kovácsok. Sok régi rossz szokás élt: például tahéntrágyával ta­pasztották a padlót, ment az nem porzott. Színdarabokat írtam te­hát, amelyekhez az óvodások és iskolások adtak bevezető műsort. Ha a gyerekek szerepelitek, akkor minden felnőtt eljött. Az egyik darabom az alkohol ellen szólt. Faluról falura jártunk, a bevétel­ből meg elláttuk műszerrel az or­vosi rendelőt. Erről a minisztéri­um még filmet is készíttetett. Később azután nem színdarabo­kat írtam, hanem dramatizált előadásokat. A legnépszerűbb lett „A tbc a vádlottak padján”, ezt Magyarországon imiindenütt ját­szották, de eljutott Csehszlovákia magyarlakta területeire is. — Most tölti be hetvenedik esztendejét. Az olvasók nem fog­ják elhinni, hogy az interjúhoz a fényképet most készítettem, húsz évvel fiatalabbnak látszik. Mi a titka? — Nincs titkom, szívesen el­mondom Minden délelőtt dolgo­zom. a helytörténeti kutatásokkal foglalkozom. Délután sportorvos vagyok, Baja és tizenhét társköz­sége sportolóinak egészségvédel­mét látom el. Nem dohányzóin, szeszes ital helyett teát iszom. Ha lehet, minden nap sportolok egy keveset, leginkább futok.. Egyetlen szenvedélyem van — de ez nem káros, inkább hasznos — az Utazás. Harmincöt országban jártam, Thaiföldtől Kanadáig. Ezt a szép korallt. 'itt a szekré­nyen, magam hoztam fel Kubá­ban a tenger mélyéről. Tavaly, hatvantoilenc évesen ... Gál Zoltán (A rádió 3. műsorában ma este 2Q.20 órai kezdettel Kovács Zol­tán beszélget dr. Vágvölgyi Fe­renccel.) 1947. JANUÁR 14.: TÖRVÉNY A FÖLDREFORM BEFEJEZÉSÉRŐL Az évezredes per Egy minisztertanácsi rendelettel kezdődött, és nem egészen két évvel később egy törvénnyel, a földre­form végrehajtását szentesítő 1947. V. törvénycikk­kel fejeződött be. A .két jogi aktus között a gyakor­latban zárult le egy ezeréves per: azé lett a föld, aki megműveli. Kétségtelen, nemzeti történelmünknek valóban az egyik legjelentősebb napja volt. 1945. március 17., amikor megszületett a földreformról szóló híres 600/1945. számú minisztertanácsi rendelet, ám ez csak Jogi keretet adott egy olyan akaratnak, amely­nek a puszta érvényesítéséért is még hosszú harcot kellett megvívni. Egy antifasiszta, demokratikus eszmei alapon ál­ló kormány szavazta meg akkor a maga polgári de­mokratikus erőviszonyainak megfelelő földreformot: teljes egészében elkobzandó a háborús bűnösök, a nyilas- és más nemzetiszocialista vezetők, és a Volks- bund-tagok földbirtoka; megváltás ellenében igény­be kell venni a 100 holdon felüli úri, és a 200 hold feletti paraszti birtokokat; az 1000 holdnál nagyobb birtokok teljes egészükben kisajátítandók; a gaz­dasági cselédek és a mezőgazdasági munkások mel­lett birtokuk kiegészítésére a szegényparasztok is földhöz juttatandók. Az események véletlen, ám jelképes egybeesése, hogy a rendelet végrehajtásának ünnepélyes meg­kezdésére, az első karók leütésére a Csongrád megyei Pusztaszeren éppen azon a két napon ke­rült sor, amikor a „nemzetvezető” Szálasi Ferenc és több mint kétszáz pribékje Kőszegnél eltakaro­dott az országból. Ma már talán kevesebben tudják, hogy az aka­ratból milyen kemény politikai küzdelmek eredmé­nyeképpen lett valóság. Az egyik oldalon a föld­igénylő bizottságokban szervezeti keretet találó né­pi mozgalom bontakozott ki, a másik oldalon pedig az 1945-ös választási győzelmeitől vérszemet kapó reakció indította meg a maga ellentámadását, amelynek középpontjába a földreform került. A reakciós erőknek a földreform eredményei el­leni nyílt offenzívájára a jelet Mindszenty József hercegprímás 1945. októberi pásztorlevele adta meg: „Nem a földbirtokreformot tesszük itt bírálat tár­gyává — írta Mindszenty bíboros —, hanem a ben­ne megnyilvánuló bosszúálló szellemet, mely ígéri vége ugyan a vagyonukból kiforgatott tulajdonosoknak a jóvátételt, de az ígéretekből aligha lehet valami. Magára a reformra is kénytelenek vagyunk megje­gyezni, hogy végrehajtásában nélkülözte a megfon­toltságot és méltányosságot, s ennek az elsietett, szenvedélytől fűtött munkának gazdasági következ­ményeit sínyli, és ki tudja, mily hosszú ideig síny- s leni fogja az egész lakosság, főleg a városi dolgo­zók.” ' A volt úribirtokosok, és sok olyan gazdagparaszt, aki a földreform miatt kénytelen volt megválni . földje egy részétől, most pert Indított. A Függet­len Kisgazdapárt jobboldali vezetői, továbbá az ál­lamigazgatásban meghúzódó reakciós erők pedig tá­mogatták ezt az akciót. A földihözjutottak ellenálltak. Küldöttségeket me­nesztettek Budapestre. Tiltakozó gyűlések ezreit tar­tották. Járták a bíróságokat, fellebbeztek a reakci­ós döntések ellen. „Földet vissza nem adunk!” — volt a jelszavuk. A Magyar Kommunista Párt, a Nemzeti Parasztpárt a leghatározottabban támo­gatta a földihözjutottakat. Helyileg éppúgy, mint a Nemzetgyűlésben és a kormányszervekben. A földreform kezdetétől az 1947. január 14-ei nemzetgyűlési ülésig „csupán” a következő változá­sok mentek végbe: A végrehajtott földosztás felszámolta a nagybir­tokrendszert, és megszüntette a nagy- és középbir­tokosok gazdasági hatalmát Magyarországon. A földosztás előtt az ország egész földterületének mintegy 30 százaléka ezer holdon felüli birtokosok kezén volt. Többek között csupán a római katolikus egyház 825 ezer, Esterházy Pál herceg 223 ezer, Fes- tetioh György herceg 69 ezer, Pallavicini őrgróf 51 ezer hold földdel rendelkezett. Mivel a nagybirtokon tőkés termelés folyt — és a földosztás során kisa­játították a bankok és más tőkés vállalatok földbir­tokait — ez egyúttal korlátozta a tőkés kizsákmá­nyolás lehetőségeit is falun. A földreform során felosztottak 3 258 738 hold földet 642 342 földigénylő között, akiknek 90 százaléka cseléd, mezőgazdasági munkás vagy törpebirtokos volt; egy igényjogosult átlagban 5,1 holdat kapott. A változások summázatát így is meg lehet fogal­mazni: az alig két esztendő alatt egy történelmi kor­szak zajlott le. Papp Gábor FELADÓK: KOSSUTH, KLAPKA, TÜRR A 48-as emigráció ismeretlen levelei Nemzeti értékű levélgyűjte­mény került napvilágra Pécsett. Az 1850 és 1870 között kelt leve­lek írói kiemelkedő történelmi személyiségek. Címzettjük: Med- nyánszky Sándor honvéd ezredes, aki a szabadságharc leverése után emigrált, előbb Londonban tele­pedett le, majd több éven át Kos­suth mellett élt Turinban. A ki­egyezést követően hazajött és a szigetvári kerületet képviselte az országgyűlésen. A kegyelettel őrzött levélgyűjtemény nemze­dékről nemzedékre hagyományo- zódott a családban, mígnem most — egy haláleset után — a kései utódé lett: dr. Mednyánszky Sán­doré, az Apáczai Csere János Ne­velési Központ könyvtárának igaz­gatójáé. A kollekció legértékesebb ré­sze: Kossuth levelezése Med­nyánszky Sándorral. A mintegy ötven oldalt kitevő, 17 Londonba küldött levél az utóbbi időben felfedezett legjelentősebb Kos- suth-kézirátgyűjtemény. A to­vábbi anyagból a legnagyobb iratcsomó Klapka Györgyé. A további levelek szerzői: Vuko­vics Sebő, a debreceni kormány igazságügyminisztere, Teleki László, a tragikus sorsú politi­kus és író, Kmety György hon­véd tábornok és Ihász Dániel honvéd ezredes, Kossuth hadse­géde, valamint Türr István tá­bornok. Garibaldi íuhadsegéde. Az egyik irat nem levél, csak egy írásos üzenet, mégis történelmi relikviának számít, mivel aláíró­ja az olasz szabadsághős, Gari­baldi tábornok. Mednyánszky Sándor most fel­dolgozza és publikálja a levele­ket. Veszélyes játékok Személyvomalt robog a vég­állomás felé, az utasok egy­kedvűen ül dögéin eik a fülkék­ben. E decemberi 'késő délutá­ni órákban kint már sötét van. Többen az ablakihoz nyom­ják fejüket, hogy jobban lás­sák, merre is járnak. A vo­nat zakatolását egyszercsak nagy csattanás, üvegcsöröm- pölés zavarja meg. Az ablak­nál álló együk utast a kitört ablaküvegeik véresre sértik. — Mi történt? — kérdik egymástól döbbenten. A vá­laszt röviddel később a jegy­vizsgáló adja meg: — Valaki kővel megint meg­dobálta a vonatot. Az említett epizód nem ki­talált esemény. Legutóbb de­cember elején történt ilyen Kisszállás és Kelebia között. S ez csak egy abból a sok ve­szélyes játékból (?), amelyeket a közlekedő vonatokkal szem­ben elkövetnek. De kik azok, akik ilyen dologra vetemed­nek: gyerekek vagy vandál felnőttek? A MÁV Szegedi Igazgató­ságán elmondották, hogy 1986- ban több mint negyven alka­lommal veszélyeztették vala. milyen formában a vonatok biztonságos közlekedését. Saj­nos, megyénkben is előfor­dultak ilyen esetek. Kővel dobálták meg a vonatokat, különféle tárgyakat helyez­tek a sínekre, vagy megron­gálták a vasúti jelzőiket. E cselekmények önmagukban is mond-mind veszélyesek, hi­szen nemcsak a vasúti beren­dezések megrongálásával jár­nak, hanem veszélyeztetik mások .testi épségét, életét is. A gyerekes csínytevésnek gondolt kődobálás súlyos kö­vetkezményekkel járhat. A nagy sebességgel haladó vo- * nathoz hajított kő iszonyú erővel csapódik a kocsihoz, vagy az ablakon át be a fül­kébe. A múlt év tavaszán egy ilyen kőtől sérült meg Kis- kundorozsma közelében a Bu­dapestről jövő gyorsvonat egyik utasa, akin fejiműtétet 'kellett végrehajtani. A betört ablak szétrobbant szilánkjai is súlyos sérüléseket okozhat­nak. Az utóbbi időben egyre gyakoribbak azok az esetek, amikor idegen tárgyakat, kö­veket, vasdarabokat, farön­köket, sőt távbeszélőoszlopot is a sínekre helyeznek. En­nek veszélye főleg akkor nagy. ha a mozdonyvezető későn észleli az akadályt. Ugyancsak veszélyesek a jelző- és fény­sorompó-rongálások is. Több­ször célpontnak használták a jelzők optikáját, üvegét ki­törték, s nem egyszer meg­rongálták a jelzők szerkeze­tét is (például Solt térségé­ben). így a berendezés már nem tudja betölteni szerepét, ezáltal nem az előírtaknak megfelelően reagál a közeledő vonatra, s ez veszélyekkel: jár­hat a közúton közlekedőkre is. Az említett cselekmények mintegy 40 százalékánál az elkövetők személyét a hatósá­gok kiderítették, de a rongá­lok többsége eddig ismeretién maradt. Mit lehet tenni? Hi­szen mindenhova rendőrt sem lehet állítani, minden beren­dezést nem lehet flrizmi. A megoldás eszköze egyedül a meggyőzés lehet. A cselekmé­nyek veszélyességére utaló meggyőző szó szükséges ott­hon a családiban, az iskolá­ban, és az élet minden terü­letén. Az összefogás, érté­keinkre való vigyázás. a „csínytevők” és a vandálok megfékezése lehet csak az egyedüli célravezető eszköz. G. J. HATEZER AKTIVISTA A Fogyasztók Országos Tanácsának tervei A Fogyasztók Országos Tanácsa Idei etsó ülésén azt vizsgálja, hogy a testület miként kapcsolódhatna be aktívabban az árcllenőrzés és a piac- felügyelet munkájába. Ez iévi prog­ramjaik között szerepel még a szab­ványok korszerűségének, a termékek osztálybasorolásának, csomagolásá­nak. a termékekkel kapcsolatos in­formációk feltüntetésének vizsgála­ta is. Az import termékekről és azok alkatrészellátásáról, valamint a hasz- nálteikk-kereskedelemről Is tanács­koznak ebben az évben. i Mintegy 180 fogyasztói érdek­védelmi szervezet működük az országban a Hazafias Népfront bizottságai mellett, több mint 6 ezer társadalmi aktivista köz­reműködésével. A FŐT elnöksé­ge havonta ülésezik. Felmérik a fogyasztói érdekvédelem jogi sza­bályozásának helyzetét, napi- renden tartják, hogy a lakásvá­sárlók a jótállás szabályai szerint intézhessék reklamációikat. Az elnökség foglalkozik majd az ingatlankezelő vállalatok, a Mer­kúr, az Állami Biztosító és a Hungária Biztosító munkájával), a közszolga Ital ás, a vendéglátás színvonalával. A FŐT szakértői bizottságai munkatér vükkel többnyire kap­csolódnak a már említett témák­hoz. Az árszakértői bizottság pél­dául már február elején megvi­tatja az 1987-es ártervet és a fo­gyasztói árpolitika időszerű kér­déseit. Következő ülésükön a bel­kereskedelmi vállalatok árma­gatartásáról és az 1986-os kiske­reskedelmi áralakulásról tarta­nak megbeszélést. A vendéglátó szervezetek ármagatartása, a ru­házati cikkek árának alakulása szintén a választott témák kö­zött szerepel. A lakásépítési és -fenntartási szakértői bizottság az. építési pe­rek tapasztalataival, a lakásépítés anyagainak m;nő«énével, az ener­giatakarékos építőanyagok, sze­relvények választékával foglal­kozik majd. Határőrök a madarasi tűz oltásánál Egy segítő a sok közül Január 5-e; este 8 óra volt. Fehér István határőr őrvezető komótosan hajtotta szét az asz­talon a levélpapírt, ráérőse» húz­ta le a golyósíron kupakját, majd akkurátusán ráírta a papírra a megszólítást... A madarasa ha­tárőr őrs ezekben a percekben csendes volt, a fiúik — hétfő lé­vén — nem ültek a tévé előtt, inkább el mélyül ten olvastak, ta­nultak, levelet írtak, pihentek. Ebbe a csendbe szinte berob­bant a niadó! — Tűzriadó... ! Mindenki fel­készül...! Gázálarcot! — hang­zottak a parancsszavak. Az őr­vezető — a múlt év augusztusáig a tiszakécskei Tisza étterem fel­szolgálója, s mindössze egy hete az őrs beosztottja — megszokott, gyors mozdulatokkal kapta, ma­gára a mikádót, kanyiarította vállára a gázálarctokot. Még öt perc sem telt el, amikor már sebesen száguldott vele, s társai­val a gépkocsi a faluiba, az iskola felé. — Mi történt? — kérdezték a katonák azt a pedagógusit, aki a teléfonriasztás után kocsival ér­kezett, hogy minél többen segít­senek. — Három tanterem gyulladt ki...! Iszonyú! Minden ég! Közben a gépkocsi már meg is érkezett az egyemeletes iskolá­hoz. A parancsnok egy pillanat alatt felmérte a tennivalókat. A lángok az ablakon át már a tető szélét nyaldosták. — öten fel az emeletre ... Menteni az értékeket... ! Gáz­álarcot fel! — kiáltotta. Fehér őrvezető társaival együtt rohan­ni kezdett fel a lépcsőkön. A sűrű füst egyre feketébb lett a szekrények, a padok fes­tékétől, s szinte kibírhatatlanul ■marta a torkukat. A gázálarc­ban már könnyebb volt a lég­zés, tisztább a levegő. Pedig mennyit szidtuk — villant át Fehér őrvezetőn —, de tovább futott... Néhány perc telt el, és a ha­tárőrök, ami még menthető volt, kihordták az épületből. Tovább nem maradhattak, mert a meg­érkező tűzoltók vízzel árasztották el a helyiségeket. .Ekkorára az iskola környékén tömeg gyűlt össze, de nem tátották a száju­kat, hanem segítettek, ki, mát tu­dott. Még a 7. és 8. osztályosok is ott sürögtek-forogtiak. A lángokat eloltotta a víz. de ezután éppen ellene kellett küz­• Fehér István határőr őrvezető. derei. Lapátokkal, vödrökkel, seprűvel merték, söpörték a vi­zet a tantermekből, a folyosó­ról. Először a tűzoltástól, másod­szor a vízhordástól izzadtak meg. Éjszaka 11 óra volt, mikorra nagyjából minden elrendeződött, s a határőrök is parancsot kap- .. tok a bevonulásra. — Nagyon megnetnd ültem a 1> látványtól — emlékszik vissza az őrvezető —, parancs nélkül te bementünk volna, hogy kiment­sük a tanfelszereléseket, az esz­közöket. Sajnos, annyira gyor­san terjedtek a lángok, hogy nem sok mindent tudtunk megóvná a tűztől. Fehér István őrvezető őrspa- rancsnoki dicséretben és juta­lomszabadságban részesült helyt- ' állásáért. • Két nappal a tűz után, amikof ott jártunk Madarason, az isko­la igazgatója elmondta: a peda­gógusok a szülői munkaközös­séggel két tantermet kitakarítot­tak. Az oktatást folytatják, an­nak ellenére, hogy a 9 terem kö­zül csupán hármat használhatnak. Az iskolások Ideiglenesen a párt­házban és a kulltúrházban kaptak lehetőséget tanulmányaik foly­tatásához. A községi tanácsnál már ezen a napon eldöntötték: újjáépítik az Iskolát. Gémes Gábor • Az egyik kiégett tanterem, két nappal a tűz után.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom