Petőfi Népe, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-13 / 10. szám

« • PETŐFI NÉPE • 1081. január 13. wmmmm t 4\ 1 ’ \ - *; 1 f .-.***' Felzárkóztató művelődéspolitikát! Az új évben jobban meg •kell gondolnunk, mire meny­nyit költsünk. A vásárlási tervek hosszúra nyúlt listá­ját. kurtítani kell, ami első­sorban a kulturális kiadások további visszafogását jelenti. Kenyér, hús, tej biztosan ké­ri! majd az asztalra; meleg ruha, fűtőanyag, cipő — ugyan­csak nélkülözhetetlen. Spó­rolni ! ^egyszerűbben a mo­zik, színházak, hangverseny- termek, könyv- és lemezboltok kerülésével lehet. Kettős szorításban élnek a művelődni vágyók. Évtizede ■folyamatosan emelkednek a kulturális szolgáltatások és az információhordozók árai. A támogatások elosztása pedig — társadalmunk alapelveivel nem egyezően — nem igazán a demokratikus elvek szerint történik. Vagyis: művelődés- politikánk egyre kevésbé tud­ja (akarja!) csökkenteni az egyenlőtlenségeket. Akinek van-, annak még adnak; aki szűklben van, attól a keveset is elveszik. rális irányító szervei azt kí­vánták elérni, hogy a jövedel­mi viszonyoktól függetlenül szabadon hozzáférhetők le­gyenek — szinte képletesnek mondható térítés ellenében — a művészetek kincsei. Mára azonban egyre bizonyosabbá lett, hogy a kultúrának szá­mos olyan területe van — pél­dául a könyvkiadás, a sajtó, a hanglemezgyártás, a mozi, a színház stb. —, ahol a ja­vak és a szolgáltatások az áruviszonyok közvetítésével juthatnak csak el leghatéko­nyabban a fogyasztóhoz. A jö­vedelemfüggőség csökkentése ez esetben azt jelentené, hogy az említett kulturális termé­keket olcsóvá kellene tenni az egyes vásárlók, „fogyasztók” számára, hogy az olcsóság is ösztönözze az érdeklődést. Újraosztani Arisztokratikus jelleg? Szerintem nem szabadna le­mondani a már elért eredmé­nyeinkről. Nagy hiba lenne például, ha az európai kultú­ra alapműveit. nemzeti iro­dalmunk klasszikusait nem vásárolhatná meg házikönyv­tárába az is, aki kiskeresetű. A támogatások elosztásánál sajnos így is igen nagyok a különbségek. Régi panasz: színházba, hangversenyre többnyire csak a városok vagy „városias” községek lakossá­ga jut el. A városi, megyei, körzeti művészeti és közműve­lődési/ Intézmények egyszerű­en elfeledkeznek területi fel­adataikról, s minden erejük­kel arra törekszenek, hogy székhelyüket szolgálják; a vá­roslakóktól kapjanak elisme­rést. A főváros kulturális túl­kínálatáról, elosztási privilé­giumairól nem is szólva. Ár és érdeklődés m ?n Az urak szerepváltozása a legszembetűnőbb. Régebben ugyanis egyértelmű volt a cél: a kulturális értékek minél szélesebb rétegekhez jussanak el. Azért mert valakinek ke­vesebb jövedelme van, ne Je­gy.»-. kizárva a hangverseny- t v.ü kből, vagy a színházak­ból. Ezt segítette egy sokáig hi­bát:. ’ül működő támogatási r ■ is. Azaz a klasszikus, • íi, valamint a szociá­lis: zúvészeli értékeket mu­tató alkotásokat kiemelt tá­mogatás illette. A mecenatúra segítette az alkotókat, az okta­tást, az ismeretterjesztést. En­nek a segítségnek egyik fon­tos megnyilvánulása volt az árpolitika is. Az állam kultu­Vannak persze vélemények, amelyek szerint az emberek szívesebben áldoznak olyanért, amit ugyan nem értékelnek Igazán, de a magas árak mi­att jelentősnek minősítenek, így fordulhat elő — mondják —, hogy a drágább műalko­tás, esztétikai színvonaltól függetlenül, nagyobb vonzó­erővel bír, mint az olcsóbb. Szerintük a kultúra arisztok­ratikus — a kevés kiválasz­tottnak szóló — jellegét nem lehet támogatásokkal meg­szüntetni. Újra kellene osztani a kul­turális javakat! Az arányta­lanságokat korrigálni, s így kezdeni majd az általános ta­karékosságot. Az elosztás szer­veződjön egységes elvek alap­ján — nem feladva társadal­mi rendszerünk célkitűzését — s legyen felzárkóztató jelle­gű. Vannak tehát lelkes hívei, s harcos ellenzői az árpolitikai beavatkozásoknak. Többen Is figyelmeztetnek: ne veszítsük el a realitásokat! Bármekkora is lehet a kultúrpolitika sza­badsága, az áraknak az előál­lítási költségeket fedezniük kell. Ha ez nem sikerül, va­lamelyik „jövedelemtulajdo- mősnak” állnia kell a számlát. Drágák a könyvek, a leme­zek. a film és a színház. Ol­csóbbak nem Is lesznek mos­tanában, tudom. De legalább a fokozottan hátrányos hely- zetűekröl ne feledkezzünk meg, a fokozottan előnyös helyzetű­ek kedvéért. Ne higgyük, hogy Katymáron, Csengődön, Du- .natetétlenen vagy Újsolton nem szeretik, vagy nem sze­retnék a szépet, az értékeset, a gazdagítót. Ma még nem sok részük lehet benne ... Farkas P. József * ■'/' ,""r' SoRSai Gengszterek klubja Video-oktatási rendszer iskoláknak ft ■ ¥ Francis Coppola Ü)li4-ben ké­szített filmjének eredeti címe — — The Cotton Club — konkré­tabb ugyan a magyar változat­nál, de sokak számára valószínű­leg ennek ellenére sem mond többet. A klub a 20-as, 30-as években egyike volt a New York-i Harlem legelőkelőbb mu­latóinak A Harlem ezekben az évtizedekben még korántsem szá­mít a mai rossz hírű negyednek, hanem a „fekete Amerika fővá­rosa”, ahova elsősorban a jómó­dú fehér polgárok Jártaik szóra­kozni. •Ez az az Időszak, amelyből megszületett, s amelyről legtöb­bet beszélt az F. Scott Fitzgerald és E. Hemingway által képviselt modern amerikai irodalom. Kul­túrtörténeti adalék, hogy a cím­szereplő Cotton Klub azonos volt a dzsesszröl elnevezett korszak egyik zenei bölcsőjével is. Duke Eiiington például 1927-től együt­tesével 5 évet töltött Itt, ebben ez Időszakban komponálta — számos, ma is hallható örökzöld mellett — a filmben Is elhangzó, Creole Rhapsody című számot. A legií-mertebb dzsesszze neszek kö­zül Dizzy Gillespie Is Itt alapoz­ta meg hírnevét. A filmen Is lát­ható a korabeli gyakorlat, mely­ben „a zenekar táncra játszott, kísérte az énekeseket, és réázt vett a nagyszabású show-műsor- ban”. A még épp csak megszüle­tett modern Amerika „termékei”, az A1 Caponék is, akik Coppola előző filmjeiben Is jelentős sze­rephez jutottak. Hogy nem csak a Keresztapa rendezőjének vo't szimpatikus a filmművészek közül ez az örült, szenyedélves és szélsőséges, ma­gánéleti és politikai botrányokkal teli kor. azt (nálunk is bemuta­tott, viszonvlag új) produkciók flora — Milos Forman: Ragtime, Wim Wenders: Hammett, Woody Alien: Zelig — bizonyítja. Még­is, szinte biztos, hogy a rendezők közül Coppola az, aki a legtöbbet tud az amerikai módra mitizált, a mai filmvállalkozói, -gyártói közéletben is tapasztalható „gengszterromantikérór, ö az, akinek egész eddigi tevékenysége, életmódja és életműve azokról a totális kockázatokról beszél, me­lyek nélkül nem tudnának más­fél órára sem életben maradni hősei, és nem Jöttek volna létre maguk a produkciók sem. Coppola „show-ja” fantasztikus revüszámokkal tűzdelt gengszter- musical. A párhuzamosan futó •karriertörténetek két — férfi- — testvérpár és két nő életét köve­tik. Az egyik testvérpárból Di- xie-t, a pisztonost élete forduló­pontján ismerjük meg, amikor egy hírhedt gengszter életének véletlen megmentésével bekerül az üzlet és a gyilkosság világába. Barátnője az egyik gengszterfő­nök kitartottja, A másik páros néger, ízlg-vérlg táncosok, zené­szeik, jelentős részük van a kor extatikus, izzó hangulatának megidézésében. A legkitűnőbb főszereplő azonban a funkció nél­kül is mindvégig élvezhető zene. Ha a Gengszterek klubja nem Is számít amolyan ars poeticákkal megtűzdelt. klasszikus szerzői filmnek, azért Coppola az eddi­gieknél jóval többet beszél a szabadság megélésének lehetősé­ge’ ről. a hatalom és a művészet viszonyáról, a tehetség kiárusítá­sának mértékéből. A Dérbeszéde­ket olyan hősök szálába adta, nk'k jellemzése akár salát magáé, az ür’et- és magánemberé Is le­hetne. CooDola me-te-munkája nz^ban nem lenne telies. ha en­gedné. hozv eevet'en pillanatra is elfeledkezzünk arról, hoev mind­ez ewk játék. Csillogó fi nem és legalább ötvenmillió*. Dollárban. (Károlyi Júlia GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET Krisztián, a fehér labda bűvölője A kecskeméti Buday Betsö Általá­nos Iskela diákjai hosszú esztendők dia kiér. clkedS sikerrel sportodnak. Az ászt. lltenlszt fteurellk a legjob­ban. Nevük Jól cseng a különféle ver- •enyeken, ahol helyük a legjobbak között van. A kővetkező sorokban az Iskola egyik legsikeresebb versenyzője, az ötödikes Szabó Krisztián beszél arról, amit az elmúlt négy esztendő alatt számára az asztalitenisz nyújtott. — Nagyon szeretem ezt a spor­tot. mert úgy látom, hogy itt n«m vérre megy a játék, és nem va­gyunk durvák, nem Is lehetünk, hiszen egy nagy asztal választ el bennünket egymástól.,. Először az édesanyám biztatott, hogy sportoljak valamit, amiben örömömet találom. Azután Gaál Csaba testnevelő tanár hívott, próbáljak meg ütögetnl. Másodi­kos voltam akikor, és Csaba bácsi kiválasztott, elmehettem a váro­si úttörőbajnokságra. Ez volt az első versenyem, nagyon érdekes­nek találtam, bár nem nyertem semmit. mondta, hogy igyekezzek, lesz ez még jobb Is. Negyedikes lettem, s azt mondta Csaba bácsi, hogy jó lenne egye­sületben versenyeznem, ezért el­mentünk Itt, a Széchenyivárosban a Spartacusba. Azt hiszem, elő­ször nem nagyon akartak fel­venni, mert kicsinek tartottak, de addig pattogtattam a labdát az ütőmön — Stiga Ulf Bengson- ütőm van —, míg asztalhoz en­gedtek és játszhattam új edzőm­mel, Vad Sándorral. Ide járt a két legjobb az iskolából, Norbert és Zsolt Is, ők is játszottuk ve­lem. Akkor Jött a következő ver­seny. Bhol csak az NB I-es ifi­ben játszó Laczkó Tamástól kap­tám KI, így második lettem. Vi­szont korosztályomban győztem az iskolai és a városi bajnoksá­gon Is. Már tudom a városi bajnokság időpontját: január 17-én lesz. És én győzni szeretnék I Hetente háromszor Jártam edzésre, és Csaba bácsi azok kö­zé sorolt, akikkel külön foglalko­zott. Ez nekem nagyon jól esett. Készültünk az úttörőoHmpiára., és a nagyon erős Iskolai mezőny­ben csak két nagy fiútól. Kara Norberttól, meg Somodi Zsolttól kaptam ki. Harmadik lettem. Amikor hazavittem a bronzér­met, édesapám is örült, és azt A tavalyi év jelentős volt szá­momra. Megnyertem az Iskolai, a városi és a megyei versenyt, s elmehettem az országosra, Szekszárdra, ahol külön élmény volt számomra, hogy játszhfettaia Bátorít Zoltánnal Is! Egyébként négyen lettünk csapatban elsőik: Érti Blanka, Kovács Júlia, Lacz­kó Tamás és én. Közben Vad Sándor edzőt be­hívták katonának, ezért ebben a tanévben Kiskunfélegyházára já­rok edzeni, kétnaponta édesapám visz át. Az asztaliteniszen kívül sok minden érdekel. Négyes tanuló vagyok, hármasom nincs, néhány tárgyból pedig Jelesem van. Leg­jobban a technika órát szeretem, modelleket építünk, és az nagyon érdekes. Ha felnövök, szeretnék kapcsolatban maradni a sporttal, de még nem biztos, hogy testne­velő tanár, vagy edző leszek. Tu­dom, hogy erősségem a tenyeres kontra, de még sokat tanulha­tok. Eddig 19 arany-, 10 ezüst és 9 bronzérmem van. Remélem, lesz még több is. Lejegyezte: S. K. m Korcsra ro nrnffff aare. (jjh hikojbhhkob) 3auaHne yill. ’Ito k jikőoti? npoTOTaü paccKa3. HAUI KOHKYPC no pyccKOMy íbmky Az Elektrocoop Kisszövetke­zet legújabb termékéből, a video- oktatási rendszerből az idén vár­hatóan tízet készít különböző oktatási intézmények számára. A kisszövetkezet VIDOR fantá­zianevű rendszerének mintapél­dánya nagy érdeklődést keltett a különböző iskolák, művelődés'! házak körében. A rendszer elő­nye a hasonló célú berendezé­sekkel szemben, hogy fokozato­san, az anyagi lehetőségekkel összhangban bővíthető és végül egyszerre hatféle program is fut­tatható rajta, melyeket akár 24 vagy 38 tanteremben is figyel­hetnek. Alkalmas a videofilmek vetítésén túl számítástechnikai képzésre, nyelvoktatásra, az is­kola rádióprogramjának közvetí­tésére. H ohbhb jiíoójw b BOCKpeceHBe yrpoM JienaTB pajoM o nanoíi a roBopuTB o hum o coóaKe: Kan mh KyriHM coőaky h őyjeM o Heü 3aH0MaT£CH, Ka Ka fi oHa őyjeT ymax a khk óyjeT &a mhom xojhtb. Eme h jbőjiío urpaTB b maxNiaTH. Tojibko htoóh Bcerja bh- urpHBaTB. Ecjik He EKnrpHB3TB, Torja Jiyme ne urpaTB. Jltoöjno cMOTpeTB TejieBH3op: CMOTpro Bee, hto noica3HB8iot. Ü6TB moóTO h Bcerna noro oh6hb rpoMKó. J38d míiaTí CKa3KH. OH0HB JIíDŐJTKj 3BOH0TB HO T6Je$0Hy 0 IUiaBaTB TaM, rje MŰJIKO . Jboóxo xojhtb c MaMoü h nanoíi no ropojy. OneHB jhoőjuo cm6Htbch . ífaorja mhb cmshtbch He xoneTCH, ho h HanuHato cMeaTBcn, h nepe3 inra MHHyt mhb yate cmbiuho. H jnoőjno xojhtb b 30onapK h cmotpbtb cjiohoe. Kórja a őyjy űoTiBtiiOH, -Kymno ceőe cjiohb 0 nocTpoto eMy jóm. Jünőaio xoj0tb b Mara30H 0 noKynaTB MoposeHoe. H 0H6HB MHoro nero moőjno. A nero He jbójto - fax 8to xojhtl k 3yöH0My Bpany! Eme He jioőjno, Kórja npaxojHT tooth, bct0B8te Ha cTyj 0 HHTaTB CT0X0. He jioójd, Kórja nana c wawoil HjyT BenepoM b reaip. Eme He jbőjb, Kórja Mawa njeT 00 mhoü ryjHTB 0 Bjpyr _ BCTpenaeT P03y üeTpoBHy! Ohk Torja jojto otoht Ha ojhom MecTe 0 paaroBapBBanT, a a He 3Hato, hto me jemaTB. He moŐJtt) xojHTB b hobom KOCTBMe. He jtoŐJK, Kórja bo jsope őojBtime peóHTa oőaataioT MameHBKax. IIo B.ÄparyHOKOMy. A HTO TU JSOŐ0UIB 0 H6 JKŐHUIB? Orosz nyelvi vetélkedő A Puskin Orosz Nyelvi Intézet budapesti kihelyezett tagozatával 'közösen meghirdetett orosz nyelvi vetélkedőnk utolsó, nyolcadik fordulójához érkeztünk. Kérünk benneteket, hogy a megoldáshoz ezúttal is mellékel­jétek külön lapon a következő adatokat: név, pontos lakcím, anyja neve. iskola, osztály, és az orosznyelv-tanár neve. A cím: Szovjet Kultúra és Tudomány Háza, Puskin Orosz Nyelvi Inté- 1 zet budapesti kihelyezett tago- ] zata. HAUI KOHKYPC no PYCCKOMY U3MKY IjeM TBO0X rmceM. 1052 Budapest V., Semmelweis u. 1—3. A beküldési határidő a megje­lenéstől számított két hét. Az eredményhirdetésre egy ké­sőbbi időpontban kerül sor. ANEKDOT AKINCSTÁR Clair Vilmos adomái Idestova száz esztendeje, 1888-ban jelent meg Clair Vilmos Adomatár című kötete. A kötet tartalmára az alcíme utal: magyar tör­téneti és tásadalmi adomák, apróságok és szó­játékok találhatók a gyűjteményben. A sze­replők mára elfelejtett főurak, politikusok, de a legtöbb mosolyt fakasztó eset hőse b név­telen, egyszerű ember. Ebből következik, hogy a történetek többségében a népmesék dra­maturgiája dominál: a Jó elnyeri jutalmát, itt pedig mindig az adomahős a szellemi győz­tes, mert helyzetfelismerésével, véleményével, válaszaival látványosan teszi nevetségessé el­lenfelét. 1850-ben történt. Gyulai Gaál Ede teljha­talmú királyi biztost egy szegény öregasszony kereste fel, s arra kérte, váltsa föl egyetlen százas Kossuth-bankóját, mert elfogyott a pénze. — Menjen, kend, keresse meg Kossuthot! Váltsa föl ö a bankót, ha már megcsinálta! — szólt mérgesen a királyi biztos. — Csókolom a kezeit a méltóságos úrnak, hisz a császár százezer emberrel keresteti Kossuthot vagy már két álló esztendeje, és mégsem akad rá. Hogy találná meg akkor ilyen magamfajta öregasszony?! információk alapján helyre kell igazítanunk, mert az eset nem X. városban, hanem Z. fa­luban történt, s az illető egyén nem hajadon, hanem családos, nem komorna, hanem belső huszár, nem szerelem, de adósság miatt, és a világért sem agyonlőtte, hanem felakasztotta magát. — kitüntetést csak a csatatéren fogadhatok el! 1 — Ne bolondozzék! — válaszolt a király. — Maga miatt csak nem kezdhetek háborút!? — Aztán látott-e kend ott Boszniában ele­ven ágyút, András? — Hogy láttam-e? Az egyik még a bal lá­bamat is elvitte alólam, — De hiszen megvan kendnek a bal lába! — Persze hogy megvan. Mert amíg az em­ber Boszniából idáig jön, százszor is kinő a lába! A tudakozó intézetben: — Csak egy helyen van üresedés. Elmenne ön fürdőszolgának? — Szívesen. — Érti a vízkezelést? — Hogy értem-e7 Hiszen borkereskedésben voltam alkalmazva! — Főtisztelendő uram, meghalt a fiam, tartson valamiféle gyászbeszédet felette! — Szívesen — mondta a pap. — Dehát mi legyen a beszéd fő gondolata? Mondjon a fiáról valami jellemző tulajdonságot! — Hát, nagyon szeretett — verekedni! Egy fővárosi napilap valamelyik számában a következő klshirt közölte: öngyilkosság. X. városban egy hajadon ko­morna szerelmi csalódás miatt agyonlőtte magát. Másnap a szerkesztőség helyreigazítást adott: A tegnapi öngyilkossági hírünket hiteles Albrecht főherceg az 1850-es években kör­utat tett Magyarországon, amikor is az egyik tiszta magyar falu éktelen vivátl kiáltások­kal fogadta a főherceget. Éljen nem hallatt­szott egy sem. A főherceg kíséretéből valaki megkérdi a jegyzőt, miért nem mondják inkább azt hogy Éljen? — Veszett természetük van ezeknek — ma­gyarázza a jegyző —, mert az éljent nem tud­ják kimondani anélkül, hogy azonnal hozzá ne tennék azt, hogy Kossuth Lajos! A Bach-korszakban egy bizonyos Buday A. nevű férfit neveztek ki Beregbe adminisztrá­tornak. A kinevezett kerülni akarta az ün­nepélyes fogadtatást, senkit sem értesített a jöveteléről. Ennek dacára a megyei pandúrok Uszkay csendőrbiztossal az élükön a vendég elé lovagoltak a nyíregyházi állomásra, ott fogadták. — Dehát hogyan tudták meg az urak, hogy jövök — kérdi Buday —, mikor én ezt sen­kivel sem tudattam’ — Hja uram — válaszolt a kérkedő csendőr­biztos — messziről megérzi a kutya a dögöt! Nagy Frigyes porosz király egyszer jóked­vében érdemkeresztet adományozott egy had­nagynak. — Felség — szólt az elbizakodott tisztecske A történelmi nevezetességű königgrätzi csa­táról hazakerült osztrák közvitézt faggatták élményeiről a rokonok és ismerősök. A hat- cos pedig Háry János módjára sok meg nem történt esetet is elmondott, kiszínezett. Végül az egyik rokon megkérdezte: — Hogy van az, sógor, hogy maguk mindig csak űzték a burkust, maga volt mindig az első az üldözök közt, és mégis nem elölről kapta a lövést? — Hm — vágta ki magát a baka —, hát nem tudja, kend, hogy hátultöltő puskája volt a burkusnak? K. Gy. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom