Petőfi Népe, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-10 / 8. szám
txn f f »» ♦ »»t gazdaságpolitika Műszaki fejlesztés a Bács-Kiskun megyei székhelyű állami iparvállalatoknál A világgazdasági változások következtében az 1980-as években népgazdaságunk elsődleges feladata a külgazdasági egyensúly javítása, a fizetőképesség fenntartása. Ez megköveteli a tudományos és műszaki fejlődés üte- Tnének felgyorsítását, amelynek eredményeként fokozódhat termékeink nemzetközi versenyképessége, a piaci feltételekhez való rugalmas alkalmazkodás, a gazdaságosabb anyag- és energiafelhasználás, a termelésben felhasznált eszközök hatékony alkalmazása A ráfordítások alakulása A megyei székhelyű állami iparvállalatok a VI. ötéves tervidőszakban 762 millió forintot fordítottak műszaki fejlesztésre, amelynek 60 százaléka közvetlenül a kutatási-fejlesztési tevékenységre vonatkozó kiadás volt.,A többit az ezzel összefüggő tervezési, technológiai, szerkesztési, vizsgálati díjak, a műszaki információk, tájékoztatók stb. költségei tették ki. A műszaki fejlesztési ráfordításoknak a nettó árbevételhez viszonyított aránya igen alacsony volt, a vizsgált években 0,4 és 0,6 százaiéit között alakult. Csupán a nehéziparban haladta meg a két százalékot, de legmagasabb értéke itt is az 1981. illetve 1983. évben mért 2,3 százalék volt. A technikai felszereltség A vállalatok technikai felszereltségét az egy fizikai foglalkoztatottra jutó átlagos bruttó gépérték alapján vizsgálva, a nehéziparban igen jelentős javulás következett be. 1985-ben az egy főre számított gépállomány meghaladta a 250 ezer forintot, csaknem kétszerese volt az 1981. évinek. A megyei székhelyű élelmiszer-ipari gazdasági szervezeteknél 17 százalékkal javult a technikai felszereltség, a tervidőszak végére megközelítette a 220 ezer forintot. A köny- nyűiparban viszont kedvezőtlen a tendencia, ebben az időszakban 200-ról 170 ezer forintra csökkent a mutató értéke. Az elmúlt évben a megyei székhelyű iparvállalatoknál a nullára leírt gépek adagos bruttó értéke elérte az értékkel rendelkező gépek átlagos bruttó értékének egyötödét, ami 1981-ben még csak 14 százalék volt. A növekedés valamennyi iparágban bekövetkezett, legnagyobb mértekben a könnyű- és az élelmiszeriparban. A gépek elhasznált- sági foka 1985-ben 49 százalék volt. A gépek elhasználtsága valamennyi iparágban romlott az elmúlt években, legalacsonyabb szinten a nehéziparon belül a vegyiparban alakult, 1985-ben már csak 45 százalék volt. A műszaki fejlesztési ráfordítások aránya — a nettó árbevétel százalékában — a nehézipari vállalatoknál volt a legmagasabb, bár a tendencia itt is csökkenő. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a gépipari tevékenységet végző vállalatok túlnyomó részének kötelező a műszaki fejlesztési alap képzése. A nehézipar az egyetlen olyan iparág, ahol a gépek elhasználtsága csak minimális mértékben, 2,5 százalékponttal csökkent. Beruházások Az említett iparvállalatok az elmúlt tervidőszakban 3506 millió forintot költöttek beruházásokra, az ugyanezen években realizált nettó árbevétel 2,4 százalékát. A beruházások közül a műszaki színvonalat legközvetlenebbül érintő gépberuházások aránya csaknem 60 százalék volt, de a könnyűiparban megközelítette a 80 százalékot is. Lényeges az is, hogy az új gépek milyen műszaki színvonalat képviselnek. Az elmúlt tervidőszakban a gépekre történt kifizetéseknek alig több mint egytizedét fordították teljesen automatizált gépekre, berendezésekre. A részlegesen automatizáltaké ugyanakkor elérte a 40 százalékot. Az összetétel a könnyűipari vállalatoknál alakult a legkedvezőbben az elmúlt öt év során; e vállalatoknál az új gépek valamivel több mint kétharmada részlegesen vagy teljesen automatizált volt. A műszaki fejlesztés részaránya a nehéziparban volt a legmagasabb, ugyanakkor a gépekre fordított pénzeszközöké az 1981. év kivételével az ipari átlag alatt alakult. Az élelmiszer-ipari vállalatoknál pedig éppen fordított a helyzet. A könnyűiparban a beruházások mértéke mind az öt évben, a műszaki fejlesztésé pedig az utolsó két év kivételével az átlag alatt alakult. A fejlesztés forrásai A műszaki fejlesztési ráforditások túlnyomó részét gyártmányfejlesztésre és gyártástechnológiai fejlesztésre használták fel a megyei székhelyű állami iparvállalatok. 1981—1985. években a termékek korszerűsítésére fordították az összes műszaki fejlesztési kiadás közel 59 százalékát. A termelési folyamat korszerűsítésének fejlesztési költségei is meghaladták a 23 százalékot. Az alap- és alkalmazott kutatásra, az általános jellegű kutatásra, fejlesztésre, valamint az egyéb műszaki fejlesztésre kiadott összegek együttes aranya mindössze 18 százalék volt. A műszaki fejlesztési ráfordítások megoszlásában a nehézipari és könnyűipari vállalatoknál elsősorban a gyártmányfejlesztés kiadásai domináltak, az élelmiszeriparban pedig inkább a gyártástechnológiai korszerűsítés volt a jellemző. A műszaki fejlesztés különféle forrásai (árbevételbe beszámító ’ rész, központi műszaki fejlesztési alapból, illetve más vállalattól kapott összegek, korábbi évben képzett műszaki fejlesztési alap maradván' vállalati költségek terhére elszámolt ráfordítások stb.), valamint a központi műszaki fejlesztési alaphoz való hozzájárulás együttes összege 1 milliárd 461 millió forint volt az elmúlt tervidőszakban. A forrásokat összehasonlítva a tényleges műszaki fejlesztési ráfordítások összegével igen jelentős az eltérés, az előbbi a központi alaphoz való hozzájárulás nélkül is több mint 1,7-szerese az utóbbinak, az élelmiszeriparban meghaladta a 2,5-szeres értéket is. Ez a jelenség utal a gazdálkodó szervek nem megfelelő érdekeltségére a műszaki fejlesztésben. Az elmúlt tervidőszakban az összes műszaki fejlesztési forrás egyhatodát a nyitóállomány tette ki. Az eredmény terhére történt felhasználás aránya pedig mindössze 4 százalék volt. Elsősorban a könnyűiparban és az élelmiszeriparban a viszonylag magas nyitóállománnyal magas, eredményt terhelő kiadás párosult. Mindez arra utal, hogy mig egyes vállalatoknál magas a fel nem használt források aránya, ugyanakkor másoknál szűkösek a .lehetőségek. Csekély volt az átcsoportosításra került pénzeszközök részaránya. A költségvetésből, illetve a más vállalattól kapott visszafizetendő és vissza nem fizetendő összegek együttes aránya az 1981. évi közel egyötödös részarány után erőteljesen visszaesett, s évi. 4- -6 százalék körüli értéken stabilizálódott. Nemzetközi együttműködés A műszaki színvonal megfelelő ütemű emelésének egyik alapfeltétele, hogy a gazdálkodó szervezetnek fokozottan együtt kell működnie más vállalatokkal, kutatóintézetekkel és a lehetőségekhez mérten más, fejlettebb országok kutatási, fejlesztési eredményeit is hasznosítani kell. A VI. ötéves tervidőszakban a megyei székhelyű állami- iparban valamivel több, mint 57 millió forintot fordítottak külföldi szabadalom, licenc- és know-how-vásárlásra. A szellemi termékek nemzetközi forgalmába való bekapcsolódás nem megfelelő mértékű. Az összes műszaki fejlesztési ráfordítás elég kis részarányát használják fel erre a .célra. A licenc- és know-how-forga- lom a megyében csak néhány vállalatra korlátozódik. 1985-ben a vizsgált vállalatok közül 10 kapcsolódott be a nemzetközi termelési együttműködés valamely forfnájába, s 16 érvényes licenc- és know-how-szerződés volt a megyében; valamennyit tőkés partnerral kötötték. Lassú a termékszerkezet-váltás A vállalatok gazdasági tevékenységének, így a műszaki fejlesztésnek az eredményessége is végső soron a kibocsátott termékek színvonalával, versenyképességével mérhető. Az üzemszerűen gyártott termékeken belül megkülönböztetünk országosan és a gyártó vállalatnál új, korszerűsített és módosítással gyártott, valamint változatlanul előállított terméket. A megyei székhelyű állami ipar által üzemszerűen előállított kész- és félkész termékek értékesítéséből elért — folyó áron, forgalmi adó nélkül számí• kiskunlélegyházán, az Április 4. Gépipari Müvek törzsgyárában az utóbbi legjelentősebb műszaki fejlesztés egy nagy teljesítményű nyugatnémet sajtológép üzembe állítása volt, melynek segítségével 1986-ban már olyan nyomásálló edényfenekek gyártását kezdték meg, amilyeneket eddig a hazai vállalatok csak importból szerezhettek be. • Az elmúlt tervidőszak nagy beruházása a kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnál a konzervüzem, ahol korszerű berendezések segítették a termelést az elmúlt évben. (Gaál Béla felvételei) • Japán varrógépek a bajai Nett konfekcióipari Vállalatnál. tott — árbevétel értéke 1985-ben megközelítette a 20 milliárd forintot, melynek 88 százaléka (országosan néhány százalékkal több) változatlan formában, minőségben, méretben gyártott termék volt. Az elmúlt évben az üzemszerű gyártású, országosan is újnak minősülő termékek értékesítése megközelítette a 300 millió forintot, de aránya igen alacsony volt, az összes üzemszerűen gyártott termékek értékesítésének csupán az 1,5 százalékát érte el. Az új termék gyártására a piac által leginkább „rakényszerített” nehéziparban viszont magasabb volt, meghaladta a 8 százalékot. A könnyűiparban az átlagnál sokkal inkább, domináltak a korszerűsített, illetve az egyéb módosítással előállított és értékesített gyártmányok. Elsősorban a divatot követő ruházati ipar tevékenységéből adódóan a változatlanul gyártott és eladott cikkek aránya (52 százalék) jóval az ipari átlag alatt alakult. Az élelmiszeripar termékei pedig (egy százalék kivételével) a teljesen változatlan formájú termékek közül kerültek ki. A saját termelésű ipari kész- és félkész termékek külkereskedelmi célú értékesítése — a könnyűipari és élelmiszer-ipari tevékenységet folytatók kivételével az összes értékesítésnél is jobban koncentrálódott a változatlan konstrukciójú termékekre. Seres Ilona A MÉRNÖKI MUNKA FELTÉTELEI írta: dr. Henczi Lajos, a MTESZ főtitkárhelyettese Gyakran adunk hangot elégedetlenségünknek, amikor az ipar teljesítményét helyezzük nagyító alá. De nemcsak az elégedetlenség lesz úrrá rajtunk ilyenkor, hanem gyakran értetlenkedünk is. Nehezen tudjuk megérteni, hogy a nemzetközi összehasonlításban is elismerést kiváltó ipari vezetés — vállalati és ágazati egyaránt — miért produkál a lehetséges és elvárható szinthez képest ilyen gyenge anyagi és szellemi teljesítményt. A vezérigazgatók, igazgatók, főmérnökök, főkönyvelők 82 százaléka ma már diplomás. De a következő szinten — a főosztályvezető beosztásokban is — 65 százalékban felsőfokú végzettségű szakemberek dolgoznak. A kereskedők, konstruktőrök, technológusok, vállalati kutatók is nagy szakmai hozzáértésről tesznek tanúbizonyságot, többségük fiatal, jól képzett szakember. Ha egyik-másik munkakörbe — főleg a konstruktőri és tecíínológusi szakmákba — egyre nehezebb szakembert találni, ez önmagában nem magyarázat értetlenségünkre. írásomban nem vállalkozom teljes körű helyzetelemzésre, különösen nem tanácsadásra, de szeretnék néhány — a megértést elősegítő — mozzanatot felvillantani. Korszerű géppark Nem ritkák még azok a vélekedések, hogy 50—80 éves technikai eszközbázison, a század elején meghonosodott technológiával is lehetséges korszerű termékeket előállítani. Nem vitatom, ha egy-két termékről van szó, és időt, fáradtságot nem kímélünk, kijöhet ebből a tudásanyagból is néhány jó termék. Ha okos, tapasztalt mesterek „kifaragják” az anyagból ezeket a művészeti értékkel is bíró remekműveket. Ám az iparszerű technológia, amikor is jó minőségű termékeket kell nagy mennyiségben reprodukálni, más eszköz- és ismeretbázist követel. Á korábbi esztergapadok vagy mechanikus szövőgépek, amelyek falják az energiát és anyagot, ma már alig jók valamire. Olyan elektronizált eszközbázisok és technológiák léptek a helyükre, amelyek elektronikus adatutakon kapják a technológustól, konstruktőröktől a parancsokat, és képesek vásárlói, megrendelői igényeket személyre szabottan kielégíteni. A General Motors Manufacturing Automation Protocol néven ismertté vált termelési rendszere például összeköti a kutatás-fejlesztés, a gyártmány és technológia fázisait a terméket előállító rugalmas gyártórendszerekkel, egészen a vállalat irányításig, illetve a szervizhálózatig. Múzeumba kell tehát helyezni a technikai matuzsálemeket, helyükre olyan - nem kevés pénzbe kerülő — technikai apparátusokat kell állítani, amelyek tömeggyártási eszközökkel képesek akár egyedi igényeket is kielégíteni. A papíriparban például a norvég, finn és svéd üzemek alkalmaznak olyan — az egész gyárra kiterjedő — hálózati felépítésű, irányítási rendszereket — millwide system —, amelyek automatikusan szabályozzák a papírszalag nedvességtartalmát, vastagságát, hamutartalmát és átlátszóságát. A számítógépes energiafelhasználást ellenőrző és optimalizáló rendszerek alkalmazása révén 10—25 százalékos megtakarítások érhetők el. Az említett példák is azt bizonyítják, hogy a korszerű technológia szükséges feltétele a jó minőségű energia- és anyagtakarékos termékgyártásnak, illetve szolgáltatásnak. Elektronikus információs bázis A mérnök számára elérhető ismeretbázis sokáig az egyetem padjai közt memorizált információkból állt. Munkája során elsősorban ezekre támaszkodhatott. A kutatás-fejlesztés, illetve termelés infrastruktúrájához mindig is hozzátartoztak azok a találkozóeszmecsere rendszerek, fórumok, ván- dorutak, amelyek bővítették ezt a memorizált tudásanyagot. Napjainkban azonban lehetőség nyílik a világ különböző pontjain felhalmozott technikai-technológiai eszköztár közvetlen lekérdezésére. Elektronikus eszközökkel bővíthető a hozzáférhető ismeretek köre. A mérnöki munka szakmai tartalma jelentős mértékben növelhető. Magyarországról több száz nemzetközi adatbázis kérdezhető le azok számára, akik úgynevezett on-line terminálokkal rendelkeznek. A Magyar Posta Nedix adatátviteli hálózatán, az Osztrák Posta Radaus hálózatán, majd a Tymnet vagy a Telénet nemzetközi hálózatokon keresztül kapcsolatot teremthetünk például amerikai, svájci adatbankokkal. Az információszerzésnek ez a módja a tervező számára sok esetben helyettesíti a szakkönyvet, kézikönyvet. Rövidíthető az információszerzés — ezáltal a kutatás-fejlesztés — időszükséglete, ami előnyhöz juttathatja a szervezetet a versenytársakhoz képest. jól felszerelt laboratóriumok Közismert, hogy a termékek „életében” is megkülönböztetünk bizonyos periódusokat: kifejlesztés, piaci bevezetés, felfutás, telítettség, hanyatlás. Az új termékkel realizálható jövedelmező- seg nagymértékben függ attól, hogy a kifejlesztést milyen gyorsan követi az ipari gyártás. Ha sokat késlekedünk, a kedvező piaci lehetőségeket kiaknázzák a versenytársak. Az új gondolatok, kutatási-fejlesztési eredmények gyakorlati bevezetését jelentősen hátráltatja, hogy nagy különbség van a tömeggyártás és a kutatás-fejlesztés feltételrendszere között. A kutatóknak és fejlesztőknek sok esetben még a konstruktőröknél, technológusoknál is rosszabb feltételek között, és elavult, gyakran maguk gyártotta eszközökkel kell dolgozni. Mire ilyen körülmények között eredményt produkálnak, a téma jórészt elavulttá válik. Az iparilag fejlett országokban a helyzet fordított. A kutató-fejlesztő intézetek a holnapot, a jövőt megalapozó technikákkal, technológiákkal rendelkeznek. Ha az ipar „tudasszintje” mikron, akkor a laboratóriumokban mikron alatt a mérő és környezeti rendszerek pontossága. Ebből a jövőorientált környezetből kikerülő termékötletek — a termelő- és kutatószféra összehangolt norma- és feltételrendszere miatt a tömegtermelésben gyorsan realizálhatók és piacra dobhatók. A rosszul felszerelt laboratóriumokból kikerülő innovációs ötletekkel nálunk még évekig bíbelődni kell, mire gyártható termék válik belőle. Megjegyzem — mielőtt szememre vetnék —, hogy mindehhez nem kevés anyagi erő, rengeteg beruházás, drága csúcstechnológia kell. A korszerű termékgyártáshoz más utak viszont nem vezetnek. Kizárólag jó vezetési stílussal, hibátlan szervezéssel mindezeket nem tudjuk elérni. A mérnöki munka szakmai tartalmának bővítése, a kutatási-fejlesztési szféra feltételeinek az ipari követelményekkel szinkronizált javítása — „előreszaladása” — a tömeggyártás felé vezető „közlekedési utak” kiépítése, és elektronikusan vezérelt, hálózatszerűén összekapcsolt technológiai bázisok hordozzák főleg a jó ipari teljesítmények titkát. TIT-SZABADEGYETEM ÉS KISTERMELŐK AKADÉMIÁJA Továbbképzések — mindenkinek Azt mondjuk, a tél nyugalmasabb időszak, ilyenkor több óra jut olvasásra, önművelésre, vagyis az ismeretek gyarapítására. E szokásokat figyelembe véve és erre építve — rendezi meg a TIT megyei szervezete Bács-Kiskun- ban évek óta a Molnár Erik Szabadegyetem november—március közötti előadássorozatait. Az önművelődés szervezett, egyetemi szintű formája ezekben a téli hónapokban is sok érdeklődőt vonzott, annak ellenére, hogy a belépés nem díjtalan. A látogatottságból levonható következtetés: megéri a néhány forint, magas színvonalú előadások jellemzik a sorozatot. Kecskeméten, a Tudomány és Technika Házában, valamint az Erdei Ferenc Művelődési Központban megtelnek érdeklődőkkel a széksorok, például a nyugdíjasok, az agrártudományi és kertészeti szabadegyetemek előadásaikkor. A megyeszékhely környéki kistermelők, hobbikerMulajdonosok a hónap utolsó keddjén a művelődési központban a különleges zöldségfélék termesztését, étrendi előnyeit ismerhetik meg, a technika házában a borkészítéstől a gyümölcsök tartósításáig többféle kertészeti ismereteket sajátíthatnak el. Hétfőn (12.-én) például a paradicsom- hajtatásról és szabadföldi termesztésről hangzik el előadás. Valamennyi rendezvényein neves, a témát kiválóan ismerő szakember beszél a jelenlevőknek. A ház körüli termelés segítéséhez a megye 49 településén ebben az időszakban megtartandó 120 szakmai előadás is hozzájárul, amelyet a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya szervezett. Ez a kistermelők téli mezőgazdasági akadémiája, amely ugyancsak hagyományokra épül, és most is nagy sikerű. Programjában szerepel a sertés- és baromfitenyésztés, a méhészet, a növényvédelem, a szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermesztés. Tájékoztatást kapnak a resztvevők az árak várható alakulásáról, valamint az adózással összefüggő intézkedésekről. Félidejénél tart most ez az előadás- sorozat is. Érdeklődésre tarthat számot január 12-én Fajszon a nyúltenyésztés- sel, Jánoshalmán a zöldség-, szőlő- és gyümölcstermesztéssel, Kaskantyún az adózással, Kiskunmajsán a sertéstenyésztéssel, Soltvadkerten a bőrbetegségekkel foglalkozó előadás, hogy csupán a legközelebbicket említsük. Az utóbbit a helyi Jóreménység Szakszövetkezet tanácstermében, a többit a művelődési házakban rendezik a délután), illetve a kora esti órákban. Érdemes elmenniük a kistermelők téli mezőgazdasági akadémiájának előadásaira azoknak is, akik eddig nem tették. Ahhoz, hogy piacképesebb termékeket (esetleg még olcsóbban is) állítsanak elő, hasznosítható információkhoz juthatnak és új módszereket ismerhetnek meg.
