Petőfi Népe, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-10 / 8. szám
a Petőfi Népe albuma Egy életen át természetlesen ELISMERÉSEI: Az Erdészet Kiváló Dolgozója — 1958, 1971, 1973 Ezüst vadászjelvény — 1961 Szakszervezeti Munkáért — 1965 Munka Érdemrend arany fokozata — 1983 r> erek János háza Érsek- csanád szélén áll. Nem kell kérdezősködni, hiszen az épület homlokzatán hatalmas szarvasagancs látható mestersége címereként. A bejárati lépcsőn kiterített szarvasbőr szárad. A fenyőkkel szegélyezett udvarban személyautó, erről is tudni, itthon találjuk Gemenc fővadászát. Lédi kutya nyugtalan, vendég érkezett, de ezúttal csalódnia kell, nem indulunk portyára. Nem tudja mire vélni a dolgokat, szaladgál ide-oda. Gazdája ..mehetünk" jelszavára ezúttal várnia kell még egy kicsit. A folyosó fala telistele agancsokkal, vaddisznóagyarral, kéE ekkel, egyébb dokumentumok- al. Ezek Berek János büszkeségei. A több száz fotográfia is, amit a meleg szobában nézegetünk. Mondhatnánk, könnyű helyzetben van a vadász, a nyakába akasztott fényképezögépE el a legtitkosabb pillanatokat is ifigyelheti, megörökítheti a megismételhetetlen jeleneteket. Az állatok nemigen szeretik a fürkésző pillantásokat. Mégis. Berek Jánosnak mintha engedelmeskednének. Az árvizek idején térdig állt a vízben, szinte együtt vonult, menekült a szarvasokkal. A téli zimankóban sem a meleget ontó kályha mellett üldögélt, hanem inkább a vaddisznókkal tartott. Nekik védelemre, segítségre, élelemosztásra van olyankor szükségük. Pedig akár a vaddisznók ellensége is lehetne Berek János. Miért? Kétszer birkózott velük. Egyszer sebzett vaddal. Rálőtt a sörétes puskával, de nem volt halálos a találat. A nádasban aztán szembenézhettek. Még egyszer eldördült a fegyver, a vaddisznó szemét találta el a lövedék. Ám az erős állat ellökte a vadászt, ordítva ismét támadott. Persze, ez nem tartott még addig sem, mint amíg papírra vetem a történteket. Gyors cselekvésre volt szükség, újból lőtt Berek János. Igen ám, de sörétes puskával sokkal nehezebb leteríteni a nagyvadat. Főleg, ha sebzett az állat. Mégis sikerült. Amikor a nádas már csak messziről látszott, a vaddisznó hörgése is csak távolról hallatszott, akkor lelte ki a hideg igazán a fővadászt. 0 4 teránkai > ad ászház. vadmacska, Duna menti őserdő. Vadak az árban. Hetedik árhullám. 1957 után Veránka-sziget lett a főhadiszállása. , Veránka: csodaszép sziget. Ám nemcsak szépséget rejteget magában. Sziget, abban az értelemben is, hogy ha beáll a kemény tél, nincs összeköttetés a külvilággal. Elszigetelten él olyankor a vadász. Ä jégpáncélborította Dunán legfeljebb csak gyalogszerrel lehet útnak indulni a szükséges élelemért. A kenyérből és egyéb alapvető élelemből legalább két hétre be kell vásárolni. Sokszor csak a távoli fények derengenek a hóbuckák fölött, megközelíthetetlenné válnak a települések. Átkiabálnak a túlsó partra, hogy életjelet adjanak magukról. Ilyen is Veránka. Érthető tehát, hogy a Berek házaspár 1979-ben beköltözött Érsekcsanádra. A falu szélén vettek házat, közel az erdőhöz. Innen nincs messze a Duna, Veránka. Ha a felesége nem kardoskodik a költözés mellett, még mindig az erdei vadászházban élnének. A szigettől való búcsú nem volt könnyű, de túl a nyolcvanon biztosabb, ha orvosközeiben telnek a napok. János bácsi szíve olykor-olykor „vacakol”, Erzsi néni ugyancsak gyógyszerekre szorul. Meg hát: a tél. Valamelyik évben igencsak fogad- kozott Berek János, hogy ha mínuszok röpködnek, nem indul útra. Megfagyott a lába, hiába védte bundacsizma. Baján feküdt a kórházban, hat hétig. Mi lesz a téli terepszemlével? Megígéri, bennünket is elvisz egyszer. Inkább várjuk meg a természet újjászületését, a tavaszt . . . Bár a fővadász szerint Gemenc szarvasbőgés idején a leggyönyörűbb. A királyi vadak küzdelménél nincs szebb a világon, állítja. Gemencet sokan kedvelik: külföldiek és magyarok egyaránt. Gyakran megfordulnak itt neves politikusok is. A szoba falán látok egy bekeretezett emléklapot, sorban olvasható, hogy kikkel vadászott együtt legutóbb Berek János. Mindent elkövet, hogy a reá bízott vendég a legjobban érezze magát. Ha be is van osztva a vadászok közé, akkor is az a célja, hogy mások arassanak sikert, inkább mások lőjék le a vadakat. A gc- menci fővadásznak egyébként is csak „selejtezésre" van módja, ami azt jelenti, hogy a beteg vagy rossz agancsú állatokat lö- heti ki. Az az érdeme, ha minél jobb selejt agancs van a birtokában. Ezeket külön díjazzák, Berek János több érmet kapott már. Azért látni a gyűjteményében szép, értékes példányokat is, három dámszarvasaganccsal ajándékozta meg az Egyetértés Vadásztársaság. Büszkén mutatja a 34 centiméteres vaddisznóagyart is, amely rekordnak számit. Berek Jánost természetközelség, a természetszeretet teszi barátságossá. Tiszteli az embereket és úgy érzi. ez kölcsönös. Gazdag élettapasztalat ad erőt számára a cselekvő mindennapokhoz. Nyoma sincs rajta a nyolcvanhárom esztendőnek. Ennek mi a titka? Talán abban rejlik, amit önként vállalt: az életét „természetlesen" tölti. Sokan csodálják a vadászok életét, talán még irigylik is. Nincs egyéb dolguk, mint hogy járják az erdőt, a nyugalmat árasztó tisztásokat, csónakáznak a vizeken. S ha mindezt Kö- zép-Európa egyik legszebb tájvédelmi körzetében, Gemenccn tehetik, nem is lehet az életükben ennél szebb ajándék. Berek János még most, nyolcvanhárom évesen is naponta útra kerekedik. Nem nyugdíjas. „Miért lennék az?” — háborodik fel. Nyáron beül a motorcsónakjába, s portyázik a Dunán. Lemegy Mohácsra, időzik a halászcsárdában, élcelődik a sokác asszonyokkal. Vagy Fajszra ruccan ki. Mindezzel még nem ér véget a napja, az erdei sétát semennyi pénzért nem hagyná ki. Korábban lovagolt is, talán hatéves lehetett, amikor először pattant a nyeregbe ... Berek János édesapja a kalocsai érseki uradalom fővadásza volt Pörbölyön. Együtt jártak vadászni, minden titkot elleshetett tőle. S az erdőőröktől, akiknél heteket, hónapokat töltött el nyaranta. Gyerekfejjel tanulta meg a mesterséget, ha nevezhető ez mesterségnek. Inkább hivatás, életforma a vadászoké. Soksok jóindulat és komolyság kell hozzá. Ilyen ember volt idős Berek, és ilyenné vált a fia is. Ez a munka persze ellenségeket, haragosokat is szül. Kíméletlenül kell bánni például az orvvadászokkal. Gyakran lefüleli őket, előfordult az is, hogy szembeszálltak vele. Még golyó is röpült a vadász lábaba, nem egyszer. Ma már ilyen véres viták nincsenek közöttük. A szülők a két világháború között Bogyiszlón éltek, később Pörbölyre költöztek. Tizennyolc esztendősen került vadásznak a kalocsai érseki uradalomhoz. 1921-et írtak akkor. Édesapja 1938-ban meghalt, utána Berek Jánost nevezték ki fővadásznak. Ezt megelőzően azonban a Súgóban, Gogán teljesített „szolgálatot”. Az ötvenes években Hortobágyon solymászkodhatott, szép eredményekkel, országos versenyekre jutott el, mutatja az erről szóló okleveleket. Aztán a Magyar Filmgyártó Vállalat alkalmazottjaként számos természet- rajzi produkció részese volt. Szereplőként, alkotóként, szaktanácsadóként vett részt a filmfor- atásokon. Néhány emlékezetes lm az akkori időkből: Kati és a • Szép g%ujtemeny a fol\ ovin. • t legnagyobb zsákmánnyal, a több mint kétmázsás vaddiszmival. 0 Berek János a soly mász. £ Borzik Tibor
