Petőfi Népe, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-31 / 26. szám

házunk tája NEM ÖRDÖNGÖSSÉG Az almafa metszése S okan a kertészkedés legbonyolultabb munkafázisának a metszést tartják. Nem ör­döngösség ez, könnyen meg­tanulható. Aki maga gon­dozza a fáit és figyeli egész évben, hamar rájöhet arra, mit, s miért vágott le. Azt azonban nem árt tudni, hogy melyik a termőrész. Az alábbiakban azokra a legel­terjedtebb koronatípusokra adunk metszési receptet, amelyek megtalálhatók a kertekben. A termőfelület kialakításának munkájával most nem foglalkozunk. A termésszabályozási el­járások — ezek közé tarto­zik a metszés is — alkalma­zásával azt a megfelelő gyü­mölcs—levélzet egyensúlyt igyekszünk elérni vagy meg­közelíteni, aminek követ­kezményeként sok éven ke­resztül gazdaságosan ter­melhetünk gyümölcsöt. Fel­vetődhet a kérdés, hogyan állapítsuk meg a legnagyobb termésmennyiséget nyújtó ideális terhelést. Más sza­vakkal azt a fajlagos gyü­mölcsmennyiséget, amelynél akár kevesebbet, akár töb­bet „termelnek” a fák, a ter­més súlya nem lesz kisebb. Nagy tapasztalatú kerté­szek véleménye szerint meg kell mérni a törzs körmére­tét, és a „kapott” centiméte­reket be kell szorozni — a fa kondíciójától függően — 25 —30-cal, ennyi gyümölcsöt kell meghagyni. Mielőtt a metszőollóhoz nyúlnánk, nem árt tudni, a gyümölcskötődésnek szá­mos feltétele van. Angol ku­tatók megállapították, hogy a kötődés szempontjából a virágcsokrok mellett megje­lenő első, fiatal lomblevelek döntő fontosságúak, vagyis sokat számít a tavaszi, jó ki- lombosodási erély, ugyanígy a harmonikus virágzás, a ki­elégítő nitrogénellátottság, a virágzást követő két hét kedvező hőmérséklete és a harmonikus hajtásnöveke­dés. Azt hiszem, a fáit szeretőt vagy a terméstől hasznot vá­rót arra nem kell figyelmez­tetni, hogy csak jó, eles met­szőollóval és fűrésszel kezd­jen a munkához, mert a té­pett, nagy sebek lassan és rosszul hegednek, ugyanak­kor kapui lehetnek a fertő­zésnek. A sudaras és kombinált koronájú almafák hatodik­hetedik évben már elérik a négyméteres magasságot. Ekkor érdemes eltávolítani a sudárhajtást, ezzel a koro- nát kikatlanozzuk, így mér­sékelhetjük a további növe­kedését. Az első ágcsoport vázágaiból előtörő vessző­ket vagy tőből eltávolítjuk vagy hagyjuk metszetlenül, hogy minél előbb termést hozzanak. A ritkító metszéssel első­sorban a külső részeket kell gyéríteni, hogy elegendő napfény jusson a korona belsejébe. Azzal, hogy az elsűrűsö­dött külső koronafelületet rendszeresen ritkítjuk, az al­mafa termést hozó régiója kívülről befelé, mélységi irányban nő. Először az elhalt, letört és fertőzött ág-, illetve gallyré­szeket kell eltávolítani, majd lefűrészelni azokat az ág- és gallyrészeket, amelyek túl közel állnak egymáshoz vagy keresztezik egymást. A termő korú fákat évről évre rendszeresen kell met­szeni. A vázágakat és a tér­kitöltő elágazások vezér­vesszőit a növekedési erély­nek megfelelően kell vágni. A szatmári és nyírségi táj­egységben elterjedt a Nagy Sándor-féle módszer. Esze­rint a rövid dárdák és a sima termőnyársak kivételével lé­nyegében az összes vesszőt gyengén visszametszik. így a hsztharmattal fertőzött haj­táscsúcsokat eltávolítják. Ez egyébként munkaigényes, de elősegíti — különösen a jonatán-fajtáknál — a liszt­harmat elleni védekezést. Megint más módszer, de követhető az úgynevezett vékony vesszős módszer. Ennél a 6 milliméternél vé­konyabbakat minősítik „ki- dobandónak” és a 12 milli­méteres vagy annál vasta­gabb vesszőket tartják érté­kesnek. A 6—12 centiméter közöttieket pedig a fa növe­kedési erélye, termőrész- berakódása alapján hagyják meg, illetve távolítják el. A fák koronájából a legyen­gült vékony vesszőket, illet­ve a többszörösen elágazott, satnya termőrészeket a ko­ronaritkító metszés során el­távolítják. Az orsófák koronája szel­lős és laza szerkezetű legyen. Rendszeres termőrészritkí- tással a jó kötődést és a da­rabos gyümölcshozást segít­hetjük elő. Sok kertben megtalálha­tók az almasövények. A víz­szintes irányban rögzített vázkarokból függőleges irányban növekedő vessző­ket tőből kell eltávolítani, az oldalt növekedőket és a víz­szintes helyzetet megközelí­tőket pedig ajánlatos ritkíta­ni. A sövényfal mindkét irányban 50—70 centiméter- . nél szélesebb ne legyen. Ha a fa magassága a 2,5—3 mé­tert eléri, akkor 4—5 ágeme­letet lehet kialakítani. A metszéssel még nem fe­jeződött be az optimális egyensúly kialakítása. A legrégebben alkalmazott és a kiskertekbe javasolható eljárás a kézi gyümölcsritkí­tás. Ez körülbelül ugyan­annyi időt vesz igénybe, mint maga a szüret és június elejéig kell elvégezni. Legké­sőbb ekkor korrigálhatjuk a metszés idején elkövetett hi­bákat. Célszerű a virágcsok­rokból kialakult, már kötő­dött apró gyümölcskezde­mények felét, harmadát eltá­volítani. így a megmaradtak szebbek, jobban színeződ- tek, egészségesebbek lesz­nek. Czauner Péter • A KERTBEN A AZ UDVARBAN ess. mm jen, Házikertekben érdemes a re­tek hajtatásával foglalkozni, mert hőigénye igen alacsony, így a leghidegtűrőbb növények közé tartozik. Éppen ezért nem szabad megfeledkezni arról, hogy a hajtatás során, különö­sen a csírázást követően, a fólia­sátor levegőjének váratlan fel- melegedése következtében a gu­mókezdemények megnyúlnak, s az ilyen növények elvesztik faj­ta-jellegzetességeiket. Fényigénye alapján hosszú nappalos növény, a gumókép­ződés csak erős fény hatására tökéletes. A retek sok vizet kí­ván, ezért jó termés eléréséhez gondoskodni kell elegendő ta­lajnedvességről. Száraz talajban a retek gyorsan pudvásodik. A savanyú talajokat nem kedveli, a gyengén lúgos tala­jokban fejlődik szépen. A meg­felelő gumóképzödés érdekében laza szerkezetű, jó minőségű, tápanyagban gazdag talajt kell biztosítani számára. Hajtatásra hónaposretek-fajtákat érdemes használni, így jól hajtatható pél­dául a Korai legjobb, a Korai piros, a Piaci piros, a Szentesi hajtató és a Saxa. Házikertekben fűtés nélküli fóliasátrakban is lehet hajtatni, de 30—40 centiméter vastag melegtalpon még biztonságo­sabb, még sikeresebb a termesz­tése. Idős, tapasztalt kertészek megfigyelései szerint úgy kell időzíteni a talpkészítést, hogy az istállótrágya melegtartó ké­pessége biztosítani tudja a janu­ár végi vagy február eleji vetést. A vetéshez lyuggató deszkát célszerű használni, mert így biz­tosítható legegyszerűbben a 10x5 centiméteres sor- és tőtá­volság! A magvakat 1—1,5 cen­timéter mélységbe vessük, de a biztonságos kelés érdekében két szem magot helyezzünk egy-egy lyukacskába. Kelés után az erő­sebb növénykét kell meghagyni, a gyengébb növekedési erejűt el kell távolítani. Szikleveles állapotban a ret­ket alacsonyabb hőmérsékleten kell tartani, mert különben megnyúlik. A növénykék fejlő­désével párhuzamosan a hőmér­séklet már növelhető. A gumók fejlődése kezdetén 13 Celsius- fokot, később 16 Cesius-fokot kell biztosítani a retek számára. A gumóképződés kezdetéig csak mérsékelten öntözzünk, később a gumóvastagodás kez­detével ajánlatos növelni a víz­adagokat. A retek harmonikus fejlődése érdekében egy-két alkalommal 0,05 százaléknyi Wuxált is tehe­tünk az öntözővízbe. Ha szakszerűen ápoltuk nö­vényeinket, március közepéig- végéig akár két alkalommal is szedhetjük a tetszetős színű és egyöntetű megjelenésű, ízes gu­mókat. A nyúltartás egyik kritikus pontjának tekintjük az elletőlá­dát. Az a követelmény, hogy le­gyen meleg, lehetőleg zárt és sö­tét, hiszen a nyúl szereti a búvó­helyet. Ugyanakkor kívánalom, hogy tudjuk jól tisztítani, fertőt­leníteni. A leggyakrabban fur­nérelemből készítik a ládákat, de használnak farost lemezt, deszkát is. Ezek melegek, kelle­mes helyet adnak, de nem sok fertőtlenítést bírnak ki. A gyári­lag készített ládák 4—5 alapos fertőtlenítés után szétesnek. Áruk így alaposan megterheli a szaporítás eredményességét. Régebben sokan használtak el- letotálcákat. Ilyen esetben csak peremmel ellátott tálcákat he­lyeznek be, a nyúl nincs zárt „üregben”. Csak akkor javasol­ható, ha ketreceinket zárt épü­letben tudjuk elhelyezni, ahol a levegő is meleg. Szabadban semmiképpen sem használha­tók. Hidegebb időben pedig az elletések eredménye kétséges lesz. A fittónia, más néven hálós levél Peru csapadékban gazdag és páradús esőerdőiből került Európába. Kevés fényben is jól fejlődő, de a közvetlen napsu­Újabban műanyagból készí­tenek elletőládákat. Kezdetben minden oldala műanyag volt. Később rájöttek arra, hogy a műanyag lap csúszós, így az anya könnyen agyonnyomhatja a szopós fiókákat. Ezért módo­sították és a láda alapját farost­lemezzel helyettesítették. Ugyanígy kivehető és cserélhető alappal készítenek újabban fém elletőládákat. Ezek aránylag jól beváltak, tartósak, csak a poz- dorjalemez alapot kell időnként újra cserélni. Az elletőládát korábban a ketrecbe helyezték. Ezért a ket­rec méreteit úgy alakították, hogy a láda betehető és kivehe­tő legyen és előtte még szabad térség is legyen. Ma már ennek fölöslegességét jól látják és kí­vülről felakasztható ládákat használnak. Ezzel csökkenthető a ketrec belső tere. 120 x 60 cen­timéter helyett elegendő a 100 x 60 vagy*90 x 60 centimé­ter is. gárzást nem tűrő meleg- és pá­raigényes növény. Legjobban a 18—20 Celsius-fok körüli hő­mérsékleten érzi magát. Elfekvő növekedése miatt célszerűbb az A SZOBÁBAN átültetéskor nem cserépbe, ha­nem alacsony növénytálba ül­tetni. így az elfekvő hajtások is belegyökeresednek a talajba. Dugványról szaporíthatjuk. Könnyen gyökeresedik. Levelei a páralecsapódásra érzékenyek, s ezt a szaporításnál is figyelem­be kell venni. A piros fittónia — a Fittónia verschaffeltii — levelei zöldek, az erei viszont kárminpirosak. Szép díszes leveleinek a belső szerkezete figyelemre méltó, ugyanis a levelek színén rendkí­vül sok, parányi, csak mikrosz­kóppal látható, fénygyűjtő len­cseként működő, kova anyagú képződmény van. Ezek a pará­nyi lencsék az összegyűjtött fényt bejuttatják a bőrszövet alatti klorofilltestecskét tartal­mazó sejtekbe. A többszörös koronaszintű trópusi esőerdő­ben a talajra jutó fény nagyon kevés. A szórt fényből ez a nö­vény ilyen különleges módon biztosítja magának a szerves- anyag-készítéshez szükséges energiát. művelődés HATVANI DÁNIEL* Téli madárvonulás Téli estében felvijjog északi madárcsapat röpülik létem útját torkukban halál dagad Mely csillag nyomát követik merész meteor-ívben vagy várja őket egy régóta jéggé dermedt napisten Szárnyuk veri a levegőt szívemen mázsás tollak ragyognak mint sarkkörön túli temetetlen holtak * (Köszöntjük a most 50 éves Hatvani Dánielt, a Forrás főszerkesztőjét!) Csáky Lajos: Gondolatok a palánkon (grafika). BESZE IMRE Január Ott fönn alvó fák árnya s lent az égi álmok fátyla leng. Ott fönn pihen a fájdalom s itt lenn, a földön, születik már a csend, mint anyák ölében a rend. Ott fönn, a nap képzelt helyén valami tiszta hangselyem lebbenti földre fátyolát — nem ismerem a végtelent, csak sejthetem, mint a hóban isten lábnyomát. BACS-KISKUN MŰVÉSZETI DÍJASAI Ülést tartott a napokban Bács-Kiskun Megye Tanácsa. Napirendjén szerepelt egyebek mellett, az 1986. évi művészeti díjak átadása is. A végrehajtó bizottság határozata alapján, ez alkalommal Tornai Endre építész és Gyalai Béla festőművész részesült e rangos elismerésben. Tornai Endre A harminckilenc esztendős fővárosi születésű építész a Bu­dapesti Műszaki Egyetem épí­tészmérnöki karán szerzett dip­lomát. Jelenleg a Budapesti Középülettervező Vállalatnál dolgozik, mint építész-tervező. Legjelentősebb munkája a bajai zsinagóga 1845-ben emelt épületének rekonstrukciós ter­ve. A ma már Ady Endre Városi Könyvtárként funkcionáló léte­sítmény felújítását, átalakítását építészetileg magas színvona­lon, az eredeti forma és az új rendeltetésének teljes összhang­jával valósította meg. Vagyis a műemlékvédelmi elveket mesz- szemenően szem előtt tartva te­remtett otthont az egykori zsi­nagógában a városi könyvtár­nak, s ezáltal a klasszicista épí­tészet e nagyszerű alkotását megcsodálhatják majd a jövő generációi is. Gyalai Béla Tiszavárkonyon született, 1951-ben. Rajztanári diplomát szerzett, s azóta pedagógusként dolgozik. 1978 óta él es tanít Tiszakécskén. Az utóbbi évti­• Tornai Endre zedben egyre intenzívebben fog­lalkozik a festészettel; kifejezés- módja, képi világa figyelmet ér­demlő fejlődést mutat. Kétség­telen, hogy ma már a megye leg­eredetibb stílusú képzőművé­szeinek egyike. Valódi értékeket teremtő al­kotómunkája, illetve tanári hi­vatása mellett, jelentős energiát fordít évek óta Tiszakécske mű­vészeti életének szervezésére. Képzőművészeti szakkört vezet, s az utóbbi időben a Tisza-parti város képzőművészeti alkotótá­borának művészeti vezetését is ellátja. • Gyalai Béla Tíz éve rendszeresen szerepel a megye kollektív kiállításain és megannyi önálló bemutatkozá­sán győzte meg már tehetségé­ről a festészet kedvelőit. Négy esztendeje tagja a Magyar Nép- köztársaság Művészeti Alapjá­nak. „Nem tartozik az olcsó sike­reket mindenáron kergetők, sem a megemésztetlen irányza­tok szolgai utánzói közé —; ír­ták róla nemrég. — Festői gon­dolatai a XX. századi városi ember legsajátabb feszültségeit, életérzéseit fogalmazzák meg.. KÖNYVESPOLC Sükösd Mihály: Halottak napja: feltámadás Már megint egy besorol­hatatlan könyv! Regény, amely ön- és közéletrajz; markáns—olykor ugyan el­bizonytalanodó, érzékeny­ségre hajlamos — szellemi arcéi; egyedi (tehát: egyete­mes) ön-(tehát: köz-) érzet történet. Történelem a XX. század második felének ma­gyar értelmiségéről. Sorsmormoló: református erdélyi'ősökkel, feleségekkel és élettársakkal, egy láza­dásra hajlamos fiúgyermek­kel, no és természetesen a maguk kiszabott kálváriáját járó barátokkal. Sükösd regénye — akár a pók mozaikszeme — egyen­ként rakja össze a jelenté­kenyt, s látszólag jelentékte­lent, hogy ráláthasson a neki kimért időre. Az időre, lévén az szubjektív és intuíciókból építkező, amelyben egyfor­mán megfér a kizárólagosan csak regényíró példakép, Kemény Zsigmond, K. elv­társ, a „hatalom” szelíd és intelligens gyakorlója, az aleppói temető, Murad Tev- fik pasa, azaz Bem apó sírjá­val, az „események” 1956 októberében, Karesz, a de- billé vert állami gondozott fiú esettanulmánya . .. Az időlabirintusba való kalandozás támaszpontja 1981. november másodika, halottak napja. Akár Dante Vergiliusa, a kételkedés po­koli bugyrait járja meg az írói öntudat. Az értelmiségi létforma „örök” kérdéseivel szembesül és szembesít, ku­darcokat vesz számba, a szüntelen kereső-készenlét állapotába avat be e jelenből fakadó, s a múltat idegsejtje­iben „életben tartó” odüsz- szeia. A hatalom és a cselekedni akaró individuum konfron­tációja is ez a regény. A „szabad lebegését” feladni nem akaró, azt öntudattal vállaló, ám elkötelezettség nélkül hitehagyottá váló. önmagával könnyen megha- sonló réteg kibékíthetetlen sorsanalízise. Sükösd könyve a mind­annyiunkban benne élő ké­telyből született, a tudás és a morál elbizonytalanító bi­zonyosságából. Abból az emberi igényből, hogy meg­mérjük magunkat. Nyugta­lan, akár értelmiségi „hőse”, szorongató, akár a korszak, és kikerülhetetlen, mint a halállal való szembenézés. Temető, az ősszülékkel, az erdélyi Márkodon, teme­tő Budapesten, az első fele­ség urnájával, temető Bem József megdőlt, kétnyelvű (francia, lengyel —: magya­rul nem!) sírkövével a sziriai Aleppóban, temető a Halál Angyalának hatalmas fekete márványtömbjével Iowa City-ben. Temetők; az emlékezet felkavaró-megnyugtató azí- liumai. A tudat, az érzelmek mindannyiszor titkot rejtő fekete dobozai. Erőterek a túléléshez, laboratóriumok az önvizsgálatra. (Magvető Könyvkiadó — 1986.) T. J. 1987. január. 31.

Next

/
Oldalképek
Tartalom