Petőfi Népe, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-24 / 20. szám
1987. január 24. • PETŐFI NÉPE • S | MOST MÁR KÉT HELYEN IS Életmentő művese • Hetente hat beteget kezelnek a kiskunfélegyházi műveseállomáson. (Méhes» Éva felvétele) Az alkohol hadállásai H azánkban az idült veseelég- telenscgben szenvedők — az egészségügyi ellátást tekintve — a „hátrányos helyzetű” betegek közé tartoznak. Sokuknak ugyanis olyan gyógymódra lenne szüksége, amelyet nem, vagy nem a megfelelő időben kaphat meg. Ezek egyike a veseműködést pótló kezelés. Alig több mint tucatnyi műveseállomás működik ma a tizenkilenc megyében. Így előfordulhat, hogy a vér- szűrésre, hasüregöblítésre szoruló betegnek hetente több alkalommal hosszú órákat kell eltöl- tenie azzal, hogy az állomást működtető kórházba utazzék. És ő még a szerencsések közül való. Mert kezelik. Félegyházi szenzáció Bombaként robbant a szakmában a hír: Kiskunfélegyházán négy hét leforgása alatt alig félmillió forintból műveseállomás létesült. Hogyan? És miért éppen itt? Az állomás létrejöttének történetéről a kiskunfélegyházi kórház igazgató főorvosát kérdezzük. Dr. Tóth Sándor az előzményekkel kezdi: — Betegeink korábban a négy megyét ellátó szegedi regionális műveseközpontba jártak kezelésre. Számuk folyamatos növekedésével azonban ez a korántsem ideális helyzet lassan tarthatatlanná vált. A klinika csak a rászorulók kisebb hányadát .tudta fogadni. Valami megoldást kellett találni. A megoldást a szegedi egyetem orvosprofesszorának, dr. Gál Györgynek a kezdeményezése hozta meg. Gál professzor ugyanis a kezdeti kísérletek után tömeges méretekben valósította meg az egyik legköltségesebb alkatrész, az eredetileg egyszeri használatra alkalmas vérszűrő újrafelhasználását. (A fertőtlenítés szigorú feltételei miatt ez másutt azóta sem engedélyezett!) Az így megtakarított pénzből fokozatosan kezdték kiépíteni a délmagyarországi műveseállomá- sdk hálózatát. S ami már csak a .félegyházira igaz: hetente többszöri szegedi kezelésre járó munkatársa érdekében a helyi Április 4. Gépgyár vezérigazgatója érdeklődni kezdett: mi lenne a feltétele egy saját műveseállomás létrehozásának? Amikor Tóth doktortól megtudta, hogy a szegediek a kórház rendelkezésére bocsátják a műDecemberben rövid hírben számoltunk be arról, hggy a Piért kecskeméti lerakatának Hírős brigádja karácsonyi ajándékokkal lepte meg a helyi idősek klubját. Szép -gesztus, s szerencsére nem egyedülálló, mert — erejéhez, lehetőségeihez mérten — sok közösség cselekszik hasonlóképpen. Egy átlagos munkanapon látogattam el e negyven dolgozót foglalkoztató munkahelyre. — Brigádunknak huszonhét tagija van — tájékoztat Szabó Sándor, a brigád vezetője. — Kezdetben. két brigád ja volt a lerakatnak, de 1984-ben egyesültünk, és a Hírős nevet vettülk fel. Elődeink szép múltra itekiimthetnek vissza, számos elismerést, kitüntetést kaptak. Tehát volt kikről példát vennünk. Legfontosabb feladatunknak a gazdasági célok, tervek teljesítését tekintjük, s ezek után következhetnek a társadalmi, kulturális tevékenységek. Ennek köszönhető, hogy az árbevételünket tizenhároímimil- lióval túlteljesítettük. A mi lerakatunk látja el Bács-Kiskun megyét papír- és írószercikkekkel. Az iskolaszezon — amely nálunk májustól augusztus végéig tart — kemény munkát követel tőlünk. Brigádunk vállalta, hogy több nappal előbb kiszállítja a meg• A* assaonyok as admlnisztrá- clós munkát végzik. szereket, ha Félegyházán előteremtik a működtetéshez szükséges vízlágyító berendezést — eldőlt az ügy. A gépgyárban társadalmi munkában elkészítették a vízlágyítót, a kórházban pedig nem egészen egy hónap alatt kialakították a fogadás feltételeit. A hatósági vizsgálatok után, január 6-án kezdődött meg a kezelés a kétágyas műveseállomá- son. — Most hat betegünk van a városból, illetve vonzáskörzetéből — mondja az igazgató főorvos. — Állapotuktól függően hetente 1—3-szor járnak kezelésre. Mivel közülük többen dolgoznak, összehasonlíthatatlanul kedvezőbb számukra is, munkáltatójuk számára is, hogy helyben kapnak ellátást. Besétálnak a kórházba, 4—5 órát itt töltenek, s rövid pihenő után folytathatják is a munkájukat. A miénknél gazdagabb országokban a hasonló betegségekben szenvedők a biztosítótól kapott berendezés segítségével otthon, szabad idejükben, maguk is elvégezhetik a veseműködést pótló rutinkezelést. Mi ettől még messze járunk. Mert bár a félegyházi állomás létrehozása a kórháznak alig több mint 300 ezer forintjába került (az ajándékba kapott vízlágyító maga mintegy 170 ezer lett volna), a fenntartása nagyon drága. — Megegyezésünk alapján az első évben mi csak a költségek kisebbik részét álljuk, a töhbit a szegedi regionális központ fedezi. Addig működési engedélyünk is ideiglenes. Ez idő alatt rendelt árukat. Munkánk hatékonyságának növeléséért minden alkalmat megragadunk. Októberben, az újítási hónapban rendszeresen megrendezzük az ötietnapot. Tavaly ötven új gondolat hangzott el. — Mind a brigád, mind a lerakat számára fontos esemény, hogy átadás előtt áll a gyorskiszolgáló raktáráruházunk. — Veszi át a szót Magonyi János raktári dolgozó. — Eddig havonta csak egy alkalommal .szolgáltuk ki a kiskereskedőket, de február rnásodi- kátói naponta jöhetnek. Mi, brigádtagok társadalmi munkában végezzük a takarítást, az utolsó simításokat. — Én egyéni vállalásként a zárak. tokiatok ellenőrzését, karban^ tartását végzem — kapcsolódik a beszélgetésbe ifi. Varga József, aki szintén a raktárban dolgozik. — Gyorsk’szolgálónk mellett egy csaknem háromszáz négyzetméteres raktárral is bővült egységünk. Most az átrendezés, költözködés pluszmunkát jelent a számunkra. Egyébként, visszatérve az ötletnapra: nagyon jó gondolatnak tartom, s magam is öt újítást nyújtottam be, melynek anyagi vonzata sem mellékes az egyén számára. — A legfontosabbat még mindig nem mondtátok el — szól közbe Mikó Zoltánná, az adminisztrációs csoport vezetője. — Mi olyanok vagyunk, mint egy család. Valóban sok kommunista műszakot, társadalmi munkát vállalunk, de nincs ebben semmi különös. Egyszerű a nyitja: szeretünk együtt lenni. Én már harminc éve dolgozom itt. Ez volt az első munkahelyem,. s ha tőlem függ. ez lesz az utolsó is. összetartunk, ahol tudunk, segítünk egymásnak. Ha valaki megbetegszik, rendszeresen látogattuk, s a gvesen lévő kismamákról sem feledkezünk meg. — Erre példa az én helyzetem is — folytatja Gyulai József. — Az édesanyám nyolcvannégy éves, és Ball ószögön él. Van egv kns szőlőié. A brigád férfitosiai már három év óta segítenek nekem a szőlő megművelésében. — Ugyan —, inti le Varga József — hiszen nem nagy területeldől: hogyan tudja betölteni feladatát az állomás. — E feladat egyelőre a város és környéke vesebetegeinek gondozása — folytatja Tóth főorvos, majd hozzáteszi: — Létjogosultságához, persze, most sem fér kétség. De szerepe változhat az idők során. Például, ha az eredmények mellette szólnak, nagyobb körzetből is fogadhatna betegeket. De ha olyan döntés születik, hogy a félegyházi kórház nem kapja meg a műveseállomás fenntartásához szükséges központi támogatást — ezek működését közvetlenül az Egészségügyi Minisztérium fedezi —, a gépet akkor is szeretnénk megtartani. Legalább a sürgős esetekre, például mérgezése« öngyilkosok megmentésére. Kecskeméti gépcsodák A szerény, de a célnak megfelelő félegyházi mellett még inkább csillogónak látszik a tavaly beindult kecskeméti műveseállomás. Vita nem férhet hozzá: itt minden a csúcstechnikát képviseli. A négy, nagyobbfajta éjjeliszekrény méretű gépezet a steril-tiszta kórterem négy ágya mellett és a technikai helyiséget teljesen behálózó vízlágyító szerkezet — szinte mindent tud, mondják a hozzáértők. Az Izsáki úti tömbben kialakított korszerű osztály értéke — ha teljesen kész lesz — eléri a húszmilliót. Bn.nek egy részét azonban itt sem kellett kiadni... — A berendezéseket egy nyűről van szó, s így együtt gyorsan megy a munka. Veszelszki Antalné számlázó eddig mosolyogva hallgatta a beszélgetést: — Mi, a férjemmel itt ismerkedtünk meg, s nem sokkal később össze is házasodtunk. A lányunk jövőre már iskolába megy. Ha kommunista szombat van, mind a ketten, bejövünk, mert egyikünk sem szeretne kimaradni a közös munkából, Persze, a kirándulásokról sem mondunk le. Tavaly Pécsen voltunk a brigáddal. — Mint már említettük, gyak_ ran hirdetünk társadalmi munkát, kommunista műszakot — veszi vissza a szót a bnlgádve2je- tő. — Az ezekből befolyt összegekkel már segítettünk óvodát, bölcsődét, tégla, jegyet váltottu/nd; a Nemzeti Színház javára és ti peremartoni földrengés károsultjaira is gondoltunk. Most szeretnénk egy állandó kapcsolatot kialakítani. Hát ez a története annak a karácsonyi meglepetésnek, melyet a kecskeméti időe<ek klubja számára készítettünk. — Míg önöket hallgattam, iegy kérdés merült fel bennem. Itt negyven ember dolgozik, s közülük huszonheten hrigádtaKok. Hogy lehet az. hogy a többi okét még nem vonták he a mozgal om. ba? — Lerakatünknál húszszázalékos a fluktuáció — válaszol Hajagos István lerakatvezető és brigádtag. — Bizonyos időnek el keli gatnémet cégtől kapta a kórház, ajándékba — avat be a „titokba” dr. Wórum Imre osztályvezető főorvos. — Amit cserébe kért érte: vállaljuk szocialista és fejlődő országok vesebetegekkel foglalkozó orvosainak, nővéreinek kiképzését, a kapott gépeken. — Miért éri ez meg a gyártónak? — Be akar törni a keleti piac- . ra is, és ezt jó lehetőségnek tart - ja. A gépeikkel me gismerkedő or ■- vosok hazaviszik a« hírt: ezek* at érdemes megvásárolni, ha az i it- lagosnál jóval drág ábbak is: M> art azok. A mi négy készülékünk a vízlágyítóval együtt körülb' alttl 5 millió 200 ezerbe kerülne. De szerencsére — élelanentő be rendezésről lévén szó —, még s i vámot sem kellett ki fizetnünk .. Kecskeméten pil lanatnyil ag kilenc beteget kezein ek, leg ti ibbjü- ket heti három alk alomm? J. De a megyéből több :mint b armin- can még mindig Szegedre járnak vesepótló kezelésre. Enne -k okairól így beszél Wóruim do ktor: — Igaz ugyan, hogy a kecskeméti állomást a Bác s-Ki skun megyei betegek ellátására hozták létre — kivéve most már • a Félegyháza környékieket —, ( le a jelenlegi egy műszakban,, e lakóra létszámmal erre sajnos nem vagyunk képesek. A fel' használható pénzügyi keret sem 1 tesz lehetővé jelentősebb bővíté st. Pedig a gépek három műszál ;ban is üzemelhetnének. Nemcsak a műsza .kok, az ágyszám bővítésére is megvan az elméleti lehetőség: két betegágy mellől csak a készül lékek hiányoznak. A vízlágyító ,t lerendezés falból előbukkanó k i- és bevezető csöveire bármikor csatlakoztathatók lennének. (Maga a vízlágyító egyébként tíz egység, azaz egyszerre tíz bet ,eg ellátására is képes.) A fejlődés eg’ yik útját a kecskeméti főorvos a vesepótló kezelések egyszerűb b fajtáinak otthoni lefolytatását «an látja. (Folynak erre kísérletek már nálunk is.) Ha ez á ltalán ossá válna, a mű- veseállonnások kórházi ágyait csupán azok ve nnék igénybe, akiken csak ott lehet segíteni. Még így sem kel lene attól tartani, hogy ezek a.z ágyak üresen maradnak. A laetegek száma évről évre nő. , Sol:uknak az életben maradás esélyével egyenlő, hogy idejében h ozzájutnak-e a kezeléshez víigv sem. Bács-Kiskunban tizenöten! már nyugodtan alhat- nak. te lnie ahhoz, hogy brigádtagok le gyenek az újonnan belépők. N álunk ki kell érdemelni, hogy k özösségünk tagjává váljon valaFarkas Andrea A ,^öiidért'’-bol.t ajtajában tábla: „Alkoholtartalmú italt csak 9 óra utón szolgálunk Iki”. Ez igen, itt betartják a rendeletét! Ilyesmi jut az ember eszébe az első pillanatban. Csak később „esik le a tamtusz”: Hogy is van ez? A zöldség, és gyümölcsfélék eladására szakosodott üzlet egyáltalán. milyen jogcímen árusíthat alkoholtartalmú italokat? Naiv kérdés. Persze, hogy tarthat ilyet, ha az engedélyt megkapta rá. Az indoka is egyszerű. Ezen nagyobb a haszon, ami kiegyenlíti az egyébként veszteséges áruféleséget. De hát miért veszteséges egy ilyen bolt, talán a nagy létszám miatt, vagy azért, mert élhetetlen a boltvezető? Netán alacsony a haszonkulcs? Bizonyára ezek is közrejátszanak, a kívülálló nem Láthat a dolgok mögé. Tény, hogy a veszteségességre hi_ vatkozva már zártaik be zöldségboltot nem is egy helyen. Érdekes, de hasonlók miatt kocsmát sosem kellett bezárni. Kilenc óra előtt az ABC- üzlet sem ad el szeszes italt, ez csak természetes. Kilenckor már kosárral a kézben várakozik a közeli lakásépítésen dolgozó munkások soros beszerzője, hogy elláthassa az unaloműző nedűvel társait. Látni, amint a 'belső munkára rendelt emberek délig a kok- saos kályha körül „piálgat- va” ténferegnek. Egy-kettő piszmog esaik közülük valami ‘munkával, alibiként. ha netán betoppanna egy felügyelóféle. A kívülről rájuk bámészkodók jelenléte egyáltalán nem zavarja őket, ez a megszokott errefelé. Az ABC-ben egyébként semmi sem változott a korábbiakhoz képest. Egy hosszú „utcasor” mindkét oldala teListeLi alkoholos Itallal. Az egyik oldalon csupa itoménysziesz, valóságos raktár, a másikon pezsgő- és boriéi ék. De pezsgő van kirakva helytöltőként áz el nem érhető felső polcokon' a bolt többi részében is. A kirakatban ugyancsak drága külföldi márkás .italok kelletik magukat. Hasonl ó a kép az állami gazdaság városi boltjában, de a szövetkezetieknél, s a megyei élelmiszer- ipari vállalat üzleteiben, is. Cukrászdát hirdet a cégtábla, odabent vágni lehet a füstöt. Aki nem dohányos, bizony viszolyogva lép itt a pult elé, hogy süteményt kérjen, mert annak is dohányfüstszaga van. Kocsma ez tulajdonképpen, süteményt nem látni az asztalokon, főleg sör és töményszesz járja. Van néhány söröző is a közelben, aztán egy étterem, tőle ötven .mé. térré pedig egy úgynevezett termelői p Vnarazó. A szeszmérésre mindegyik megkapta az engedélyt Igény van rá, mondják, az embereknek el kell tölteniük valahol a szabad idejüket. Apropó, időtöltés: sem egy nyilvános klubhelyiség, sem egyéb szórakozóhely nincs a lakótelepen. A munkahelyi ibalmé- rést, italozást megtiltotta a rendelet. De hogyan is van ez? —• kérdezi megint a bennem lakó kisördög Eddig talán szabad voLt italt mérni, és szeszes italt fogyasztani a munkahelyeken? Vagy volt valami rendszabály eddig is, csakhogy azt nem tartották be? És ezután? Vajon lesz-e akadálya annak, hogy X munkahely dolgozói — mint eddig is — kettesével, hármasával sétáljanak át a köziéit büfébe, felhörpinteni a délelőtti, majd a délutáni serkentő adagjukat? Bocsánat, nem valami farizeusi, képmutató erkölcsbíró szemlélet mondatja ezt velem. Csaik a saját kis ^körzetemből: vett tapasztalatok egy részét soroltam itt fel annak bizonyítékául, hogy ne várjunk csodát semmilyen rendelettől. Még nagyon mesz- szi vagyunk attól, hogy a közismert alkohol fogyasztási rekord ne növekedjék tovább. S attól még távolabb, hogy rohamosan csökkenjen az egészségre káros, önpusztító alkoholizál,ás egyik fő forrása, a munkahelyi és munkahely környéki fogyasztás. Vagyis csak azt akartam mondani, hogy az elburjánzott rossz szokásokat, például a családi életre és a munkamorálra is kiható túlzott alkoholfogyasztást nem lehet egyik, napról a másikra egy-két központi rendelettel megváltoztatni, megszüntetni. Vannak, akik úgy vélik, hogy ha a rendelet betűit a maguk munkaterületén betartják — például kilenc előtt nem mérnek szeszes, italt — máris megtették azt, ami tőlük ezen a .területen elvárható. Hogy a legtöbb helyen az alkohol kínálata reklámmal is felérő méreteket öltött, ezen nem óhajtanak változtatni. Látszólag érthető, hiszen ezek eladása továhbra is messzemenő üzleti érdeke a kereskedelemnek, s .tegyük hozzá, az államnak is. Ennek az ellentmondásnak a feloldása valóban nem a kiskereskedő feladatta, de az elvárható a boltostól is, hogy az élelmiszerüzletekben visszaszoruljon a túlzott — olykor az alapvetői élelimidkkek rovására történő — alkoholkinálat. Hasonló a helyzet az alkoholt árusító helyek engedélyezésével is. Az engedélyt bizonyára a rendeletek pontos alkalmazásával adták Jel, formailag nem lehet kifogás ellene. De vajon ezeknek a környezetükre gyakorolt hatását felmérte-e az engedélyez»? Miközben alapvető szolgáltatások hiányoznak mindenfelé, kőhajitásnyina találhatók az italmérések. Az alkoholfogyasztás utcai, munkahely környéki hadállásai széles fruntsza- kaszon húzódnak,, az általam felemlegetett példák csak egy saeleükéjét ábrázolták a tényleges állapotnak. Mindenki tudna mondani hozzájuk hasonlót. Vajha egyszer az egészséges életmód „frontján” is hasonló szívósság és szervezettség lenne tapasztalható. F. Tóth Pál a nyugdíjak, a Nem érte váratlanul az OTP-t, hogy az ügyfelek szinte tömegesen vezettetik az OTP átutalási betétszámlára az OTP-nél, vagy a postánál elhelyezett, évi 5%-kal kamatozó, de egyéves lekötésű betétjeiket. Felkészült az OTP a betétes ügyfelek ilyen döntésére, hiszen az OTP átutalási betét is most már évi 5% kamatos kamatot ad, és kamatveszteség nélküli forgalmazása nincs korlátozva egyéves lekötéshez, mint az OTP vagy a postai 5%-os kamatozású betét. Valóban a legkorszerűbb, a legtöbb kényelmet és pénzügyi szolgáltatást az OTP átutalási betét nyújtja, mert: — rendszeres betételhelyezésre, megtakarítások gyűjtésére is alkalmas, évi 5%-os kamatos kamattal, forgalmazási- idő-korlátozás nélkül; — az OTP átutalási betétszámláról az OTP kiegyenlíti a fizetési kötelezettségeket, mint például villany-, víz-, gáz-, tv-, telefon-, újság-, társasházi közös költségek, távfűtési díjak, hiteltörlesztő részletek stb.; — az OTP átutalási betétszámlára irányíthatók a különböző járandóságok, így munkabérek részben, vagy teljes egészében stb.; — az OTP átutalási betétszámla tulajdonosa OTP takarékcsekket is igényelhet, amivel az ország bármelyik OTP-fiók- jában, vagy postahivatalában készpénzt vehet fel, vásárlásoknál, szolgáltatások igénybevételénél az OTP-takarékesekkel fizethet. A modern kor embere nem nélkülözheti a banki szolgáltatásokat. OTP Átutalási betét = PÉNZÜGYI KULTÚRA. Az OTP bankfiókjai készséggel állnak ügyfeleik rendelkezésére. 193 Szabó Klára 9» A TAGSÁGOT KI KELL ÉRDEMELNI” Amikor a brigád összetart • A brigád férfitagjai közi ii a legtöbben raktári dol- g* jzók. (Straszer András f« ,‘lvételei)