Petőfi Népe, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-17 / 14. szám
gazdaságpolitika CSIRKELÁBBŐR-KÁLVÁRIA k Kell-e, ami van? Néhány évvel ezelőtt a kezembe nyomtak egy furcsa anyagot, találjam ki, mi az. Gondoltam, ennél könnyebbet nem is kérdezhetnének, hiszen a vak is látja, hogy gyíkbőr. Nagyobbat nem tévedhettem volna, hiszen tapintásba, formára a nagyon kivételes anyaghoz annyira hasonlító valami nem más, mint kikészített csirkelábbőr, serpentilla. Az ügy akkor kezdett igazán érdekelni, amikor megtudtam, hogy a Kiskunmaj- sai Jonathán Termelőszövetkezetben megkezdték a gyártást. A történet azonban nem itt kezdődik, hanem... Jó kezdet után kifogások A Bőr Nagykereskedelmi Vállalat újítógárdája gyártót keresett szabadalmára. A majsai szövetkezet és az újítók egymásra találtak. Megszületett az együttműködési szerződés, még 1984 tavaszán. Tartalmazta többek között, hogy az értékesítést a Bőrker vállalja. Az év második felében ez 7,5 millió forintot jelent. Erre mondták azt a szö- vetkezetbeliek: lázálom. Az eredeti elképzelés szerint gyártani Bodogláron, egy régi iskola épületében? Ezt? Az újabb terv a gazdaság ipartelepén valósult meg, egy uj épület kepében. Ez már természetesen egy komolyabb és drágább üzem, ahol az újítás megvalósításához szükséges speciális gépeket is be lehet állítani. A múlt év közepén megindult a munka, nemsokára elkészült az első 10 ezer kikészített csirkelábbőr. Amit a Bőrker nem vett át, úgymond készletezési gondok miatt. Közben persze dolgozott az üzem, ismét 10 ezer serpentilla került a raktárba. A szállítás megindítását tudakoló kérdésre a válasz: minőségük kifogásolható. Ekkor a szövetkezet írásban kérte a minőségi követelményeket. A vállalattól érkezett minőségi ellenőr a darabonkénti vizsgálat után úgy ítélte, hogy az első 10 ezer darab 6 százaléka első osztályú. A Bőrker ekkor az együttműködési szerződésre hivatkozott, amelyben nem szerepelt „konkrét” értékesítési megállapodás. A másik hivatkozási alap: az eredeti szerződésben foglaltakat a szövetkezet nem teljesítette, azóta pedig megváltoztak a piaci igények. (Háttérinformáció: a Ferrokemia Vállalat 16—18 forintos áron kínálja a Bőrkernek a serpentilla darabját). Úszó forintok A Kiskunmajsai Jonathán Tsz-ben 1986-ban összesen 103 ezer csirkelábbőr készült el, ami végül is a Bőrker- hez került. Ezekben 40-—50 bedolgozó munkája fekszik. Ők nyúzták a csirkelábakat, amelyeket az üzem húsz munkása készített ki. A gazdaság természetesen perspektivikus tevékenységként kezelte a serpentillagyártást. Számításaik szerint egy csirkelábbőr készítésének önköltsége 21,30 forint, terveztek 35 millió forint árbevételt és ötmillió forint nyereséget. A pillanatnyi helyzet szerint viszont ebből semmi nem valósult meg. Pontosabban, a tervekhez képest hiányzik a gazdaságnak 35 millió forint árbevétele és 5 millió forint nyeresége. Az utóbbival egyébként az aszály okozta kieséseket akarták ellensúlyozni. Viszont van egy speciális, semmi másra nem használható gépekkel felszerelt üzem és hetven olyan dolozó, akiknek eddig munkát tudtak iztosítani. Mindamellett, hogy ez a gazdaságban meglévő és működő hatvan ágazatból csupán egy, mégis érzékeny veszteség. Lesz megoldás? A történtek után több kérdés vetődhet fel. Az első — talán legkézénfek- vőbb — miért kell egyáltalán ez a borfajta? Mert készíthetők belőle — igaz egyértelműen luxuskategóriába tartozó termékek, cipőkv szandálok, csizmák, bőrdíszművek. És az sem mellékes, hogy egy ragyogó ötlet megvalósult. A csirkék feldolgozásának eddig hasz- nosítatlan melléktermékéből érték születhet. A második kérdés lehetne az is, miért vállalkozott a gyártásra a Jonathán Tsz? Egyrészt mert saját vágójukból és számításaik szerint a későbbiekben más feldolgozókból — elő tudják teremteni a szükséges nyers csirkelábat. Másrészt — mint terveik bemutatásakor kiderült — perspektivikusnak, jövedelmezőnek ítélték a tevékenységet. Ezenkívül dolgozóiknak — bedol- ozóiknak — munkaalkalmat, biztos eresetet nyújthattak. A következő kérdés vonatkozzék a jövőre. Mi lesz most a serpentilla sorsa? A szövetkezet, keresve az értékesítés más csatornáit, külföldre is küldött mintákat. Egy tőkés vállalkozó — e AKI SZERENCSÉSNEK TARTJA MAGÁT Beszélgetés egy géemkázóval Molnár István lakatossal két évvel ezelőtt találkoztam először munkahelyén, a Kecskeméti Alumíniumipari Szövetkezetben. Kérdésem — hogyan ítéli meg a lehetőséget, hogy az újonnan alakult gmk-ban dolgozhat? —, váratlan reakciót váltott ki belőle: mentegetőzni kezdett. Higgyem el — mondta —, családjának szüksége van arra a plusz-pénzre, amiért egyébként nagyon meg kell ám dolgoznia! Miután sikerült megnyugtatnom, hogy nem látok kivetnivalót a vállalkozásában, őszintén elbeszélgettünk. A gmk-ról az volt a véleménye: jó, hogy van ez a lehetőség, de nem jó, hogy annyi más munkatársával együtt élni kénytelen vele. Abba kell hagyni, amint csak lehet —, akkor ebben maradtunk. Az abbahagyásnak azonban, úgy tűnik, még nem jött el az ideje: Molnár István ma is géemkázik. Hétfőtől péntekig napi 12—14 órát dolgozik, szombaton nyolcat. Kisebb megszakításokkal így megy ez már három éve. — Úgy lehet bírni — válaszolja most a kérdésemre —, hogy otthon nem csinálok az égvilágon semmit. Hazamegyek, kényelmesen megvacsorázok, fürdés után leülök a tévé elé. De rendszerint elalszom még a film elején. Az újságolvasásra vasárnap van alkalmam. Családom félreteszi nekem az egész heti Petőfi Népét. A gyerekekkel is csak vasárnap tudok foglalkozni. Róluk eszembe jut időnként: szerencsés időszakban születtek. Már nagyobbacskák voltak, elmúltak tíz évesek — miiyd a ketten, mert ikrek —, amikor elkezdtem géemkázni. Ha most l m ek kisebbek, nem vállalna túlmunkát? Molnár István lontolóra veszi a kérdést. Ebben nem vagyok biztos — mondja kis idő múlva. Alighanem akkor is dolgoznék, legfeljebb nagyobb konfliktusba kerülnék emiatt a saját lelkiismeretemmel. Az élet- színvonalunk megtartásához kell a plusz-kereset. Gondolja el: anélkül, hogy erre tanítottuk volna őket, a gyerekeim tényleg szeretik a fehér szalonnát! Nem csak nyáron, paprikával, paradicsommal, ilyenkor télen is, főtt krumplival. Mégsem kövérek. Fogy azért persze a boltból vett felvágott is, de a szalonnával sokat tudunk spórolni. OTP-hitelt nem fizetünk. *A szüleim házához ragasztott épületben lakunk —, már majdnem kész volt, amikor megnősültem. Nem fényűzően, de tisztességesen berendeztük. Annak idején még a fizetésünkből. Az öltözködés? Eltekintve attól, hogy a gyerekeknek megvesszük a drágább farmert is, általában nem visszük túlzásba. Nekünk luxus a kocsi, meg a nyaralás, a kirándulás. Azokért az utazásokért, az együtt töltött vidám szabadságért érdemes évközben hajtani! Az előző — nyolc évig használt kocsinkat most cseréltük újra, decemberben pzínes tévét vettünk. Ennyi tellett ki a géemkázásból eddig. Én legalább látom értelmét a túlmunkának, de az önálló életet most kezdők, a fiatalok ...! Egyikük fizetése rámegy a hiteltörlesztésre, a rezsire, a másik fizetésből kellene élniök, ruház- kodniok. Még jó, hogy van géemká, ez a lehetőség... A maga gyerekei hogyan boldogulnak majd? — Feleségem örökölt egy lakást. Emellett a nagymama takaréklevelet váltott, ugyanakkor mi is fizetjük az ifjúsági takarékbetétet. Szerencsések vagyunk, nem panaszkodhatunk. — Tehát közeledik az idő, amikor abba lehet hagyni a túlmunkát? — Mi, akik a géemkában együtt dolgozunk, egyelőre azzal vagyunk clfoglalva.'hogy meddig csinálhatjuk? Már az idén is több adót fizetünk, hat és fél százalékkal csökken a keresetünk. Én mégis optimista vagyok. Valami elkezdődött itt is, a szövetkezetünkben. Áttértünk a bértömeg-gazdálkodásra. Nagyobb teljesítményt ugyan nem tudunk nyújtani, az Aluszöv már régen felhúzta a versenycipőt, jtt eddig is tisJíségescn kellett dolgozni. De a jó munkát jobban meg tudják majd fizetni. És ha más haszna nem is lenne a géemká- nak csak az, hogy sok embert megtanított dolgozni, már akkor is nyertünk rajta, nem? — Erről jut eszembe: az újításairól nem is kérdeztem! Régen ráértem munkaidő után kikísérletezni az elgondolásomat, elkészíteni hozzá, amit kellett. Most már inkább csak amolyan apróbb ésszerűsítéseket szoktam bevezetni a saját munkám — a közös munkánk — megkönnyítésére. Nem is mindig szólunk róla a vezetőknek, ha mégis, csak azért, hogy a normát ahhoz igazítsák. — Arra gondolt-e, hogy mi lesz, ha a géemkázásból származó jövedelmet mégsem tudja semmivel pótolni? Nem tudom! Almási Márta Készül az új földtörvény Egyenrangú az állami és szövetkezeti tulajdon A földre vonatkozó jogszabályok, s azok módosításai ma már szinte áttekinthetetlenek. Ám már készül az új kódex, megjárta a társadalmi fórumokat, s a törvény tervezetét megtárgyalta az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága. Hamarosan a Minisztertanács elé kerül, majd az Országgyűlés tavaszi ülésszakán válik törvénnyé, ha a képviselők elfogadják. 0 Kuklis Antilláé a felesleges részeket távolítja el a bőrről. 0 Virágh László, üzemvezető, a minőséget ellenőrzi. , (Méhesi Éva felvételei) pillanatban úgy tűnik — lát fantáziát a termékben. A tárgyalások során még vegyes vállalat létrehozásának gondolata is felmerült. Addig — konkrétabban - kooperációs szerződés a kézzelfogható továbblépés. Ennek alapján a szövetkezet ebben az évben egymillió serpentillát ad át a vállalkozónak. Az ebben a hónapban várható tárgyalások egyetlen bizonytalan pontja: lehetséges-e, hogy a vevő kérésére az alapanyag 60 százalékát ne a csirkék, hanem esetleg pulykák és tyúkok „szolgáltassák”. És még véletlenül se feledkezzünk meg róla: a Bőrker Vállalat több tár- yalás után felajánlotta: az év első féléén 30 ezer kikészített csirkelábbőr garantált és ugyanennyi saját készletébe történő átvételét. A másik fél Az utolsó kérdés szóljon a Bőrker Vállalat illetékeséhez, Serdült Gyula műszaki igazgatóhoz: Mit vártak, mit várnak a kiskunmajsai serpentillától?- Abból is látszik, hogy fontosnak tartjuk a terméküket, hogy a teljes tavalyi mennyiséget átvettük tőlük. Hasznos bőripari anyagnak érezzük a kikészített csirkelábbőrt, annál is inkább, mert a környezetvédők a világon szinte mindenütt megakadályozták a hüllők irtását. Tehát ezek bőre nem kerülhet a piacokra. E bőrök helyettesítésére, pótlására alkalmas lehet a serpentilla. Piackutatásaink eredménye mostanában válik valóra. Exportajánlásainkra már érkeznek a válaszok. Reméljük, az üzlet beindul. A múlt év utolsó negyedében a Szigetvári Cipőgyár már felhasználta ezt az anyagot 10 ezer pár cipő készítéséhez. A Kiskunmajsai Jonathán Tsz vezetőivel úgy beszéltük meg, hogy március közepén újra tárgyalunk, az addig kialakuló helyzetnek megfelelően. Gál Eszter — A törvénytervezet bevezető rendelkezései között egy lényeges újdonságról feltétlenül érdemes szólni, — mondja Jójárt László, az Országos Földügyi és Térképészeti Hivatal osztályvezetője. — Ezután a föld rendeltetése számít majd, s nem az, hogy hol fekszik, bel-, kül- vagy éppen zártkertben. Ha tehát termőföldről beszélünk, akkor bárhol is fekszik, a termőföldre vonatkozó jogszabályok az érvényesek. És a termőföld mellett megkülönböztetünk építmény elhelyezésére szolgáló, különleges rendeltetésű, valamint hasznosításra alkalmatlan földet. Az utóbbihoz sorolhatjuk például a természetvédelmi célokra szolgáló területeket. — Változnak-e az állami földre vonatkozó szabályok? — Az állami föld továbbra is egységes és oszthatatlan, s csak állami vagy társadalmi szervezet kezelheti. Ám az új törvény által megvalósulna az állami és a szövetkezeti föld egyenrangúsága. Tehát a földtulajdon kölcsönösen átruházhatóvá válik. Eddig ugyanis csak a szövetkezeti földből lehetett állami, most ez fordítva is igaz lesz. — A mezőgazdasági szövetkezeteknek leginkább az okoz gondot, hogy évek óta használt állami földek tulajdonjogát nem szerezhetik meg, s így azt bármikor, kártérítés nélkül visszavehe- tik tőlük. — Valóban ez is rendezésre váró gond volt, s az új törvény szerint ezután majd megválthatják az általuk használt állami földet. Egyetlen korlátozást ismerünk el, ha arra a földdarabra a rendezési terv, vagy a helyi tanács végrehajtó bizottságának határozata alapján a tanács tíz éven belül igényt tart. És a tsz-nek arra is lesz lehetősége, hogy a tanácsi kezelésben lévő állami földeket átvegye.-— A tartós földhasználatra vonatkozó szabályok is sok vitára adtak okot, holott ez a forma egyre népszerűbbé válik. — Az a szabály ezután sem változik, hogy a föld építkezés céljára vagy gazdasági tevékenységre adható tartós használatba. Eddig úgy volt, hogy az építmény tulajdonjogával együtt a tartós földhasználatot átruházhatta a mindenkori tulajdonos. Ezután a gazdasági tevékenység céljára használatba vett földet is átadhatja az ültetvénnyel, növényekkel együtt. És eddig az is sok bonyodalmat okozott, hogy ki adhat engedélyt a tartós használatba álló földön létesített építmény bővítéséhez, újabb épületek emeléséhez, ha azt nem a tulajdonos, hanem a fia, rokona kívánja megtenni. Egyébként a tanács lett volna az engedélyező, tehát aki tartós használatba adta a földet, de sokszor meg sem kérdezték, vagy csak utólag, amikor már állt a ház. Ezután a tartós földhasználó maga engedélyezheti az építést. Ugyancsak sok problémát okozott, hogy a tsz csak a tagjának, alkalmazottjának adhatott földet tartós használatba, így ha a férj ebbe a körbe tartozott, s a feleség nem, akkor nem jegyezhették be őket a tartós használatba vett földön létesített épületre tulajdonostársként. A törvény szerint ezután erre is mód nyílik. — Régóta vitatott a földtulajdonra, tehát a telek-, lakás- és üdülőszerzésre érvényes jogszabály ... — A szerzés mértéke továbbra is korlátozott, de több körülmény megítélése változik. Eddig például, ha valaki a megengedett mértéken felül földet örökölt, akkor a régit vagy az újat el kellett adnia. Ezután viszont meghatározott mértékig megtartható lesz a többlettulajdon, tehát a lakás, üdülő telek, termőföld, ha az nem a tulajdon- szerzésre vonatkozó jogszabályok megsértésével, hanem örökles, örökbefogadás, vagy házasságkötés által került a család tulajdonába. Ha tehát mindkét házasulandónak van lakása, akkor azt nem köteles ezután eladni. Hasonló rugalmassággal jár majd el az állam a jogosulatlanul külföldön tartózkodók tulajdonával kapcsolatban is, amit a belföldön maradt családtag megszerezhet, természetesen az öröklési illetéket ki kell fizetni. — A társadalmi vitákon többen is nagyobb védelmet kértek a földnek, hogy a mindenkori tulajdonosa ne szipolyoz- hassa ki, az ne veszítsen az értékéből... — Eredeti szándékunk szerint is nagyobb hangsúlyt kap a földvédelem, s a társadalmi fórumok csak megerősítettek bennünket abban, hogy jo úton járunk. Jóval szigorúbb jogszabályok védik majd a földet. A művelési agat — az indokolt körben — változatlanul csak hatósági engedély birtokában lehet megváltoztatni, tehát a jó minőségű szántóból nem csinálhatnak máról holnapra legelőt. Ha más célra használták a földet, s az a tevékenység megszűnik, akkor kötelesek a földet újra művelésre alkalmassá tenni. S azt a földet sem lehet műveletlenül hagyni, ahol egyébként majd házat vagy mást épít a tulajdonos. Az építkezés kezdetéig azt is művelni kell. És természetesen azok a vállalatok, amelyek ipari, közlekedési vagy más célra földet vonnak el, kötelesek az után járulékot fizetni. Azok pedig, akik tevékenységükkel rontják a föld minőségét, bírságot fizetnek majd. Ezek a pénzek a központi földvédelmi alapba kerülnek, s ebből kívánjuk finanszírozni a rekultivációs és meliorációs munkákat. D. L. SZAKKÖNYVTÁR A SERTÉSPÖRKÖLT ES A SZÁMÍTÓGÉP A Valery Giscard d’Estaing megbízásából készített, s 1978 januárjában nyilvánosságra került Nora— Mine jelentés nagyban előrevitte Franciaországban a társadalom számítógépesítésével kapcsolatos gondolkodásmódot. Legfőbb értéke — írja dr. Barna Gyula —, előrejelzéseinek megalapozottságán túl az enciklo- pédista megközelítésben és értelmezésmódban rejlik. A számítógépesítés kérdését a technikai részletekre való összpontosítás helyett ( mellett), a legszélesebb társadalmi összefüggések rendszerében vizsgálta, így a téma a hagyományosan fontos politikai problémákkal egyenrangú tényezővé vált. Franciaországban egyetlen, az ország életébe befolyást gyakorolni kívánó csoport sem hagyhatja figyelmen kívül. A jelentést — amelynek köszönhetőén létrejött a francia Informatikai Ügynökség —, a Statisztikai Kiadó Vállalat 1979-ben magyarul is megjelentette, s a munka hazánkban is nagy feltűnést keltett. A létrehozott ügynökség egy évvel ezelőtt értékelte az eltelt időszak fejlődését, s a magyar változat most is példás gyorsasággal készült el. Talán a nyomdai munkaiatok elhúzódása az oka, hogy csak a napokban kerül a könyvesboltokba, az „Informatika Franciaországban — ma” címmel. Felfogható egy rendkívüli esettanulmánynak arról, hogy középtávon mennyire érvényesülnek a kiemelt kormányzati programok hatásai, de felfogható egy összefoglaló monográfiának is. Milyen C roblémák es szituációk adódnak egy olyan országán, amely 8—10 évvel előttünk jár az informatika alkalmazásában. Számos tárgyalt probléma máris jelentkezik hazánkban, mások még idegennek tűnnek ugyan, de esetleges felmérésük csak idő kérdése. Nagy tanulság, hogy az informatika egyfelől a társadalom és a gazdaság minden rétegébe elér — amire össznépi méretekben kell felkészülni —, másfelől a foglalkoztatásnak egy új szerkezetét hozza létre, amely jelentős átrétegezódéssel jár. Szakemberek számára különösen érdekesek lehetnek azok a részek, amelyek egészen friss összehasonlítást közölnek ugyanazon probléma franciaországbeli és más fejlett ipari országokban alkalmazott megközelítéséről, a fejlődési folyamatok összehasonlításáról. A könyy külön elemzi a nyolcvanas évek elejének mikro-informatikai robbanását. Annak ellenére, hogy megállapítja: az informatika az életmódra — amely voltaképpen meglehetősen állandó —, rövid távon ... f, FRANCIA INFORMATIKAI ÜGYNÖKSÉG JELENTÉSE • ancia informatikai Ügynökség jelentése — a fbj kevesebb, közvetlen hatást gyakorol, mint a gépkocsi, vagy a televízió, új kultúra születéséről beszél. Össze kell békíteni Jeanne d’Arc-ot a számítógéppel, s az informatikát a francia kultúra ugyanolyan integráns részévé kell tenni, mint a camember-sajt, vagy parfüm. Érzékelhető a magyar kiadás előkészítőinek azon szándéka, hogy a dolgot — mondjuk a sertéspörkölttel összevetve —, hasonlóan értékeljük, s az informatikai robbanás biztosítása számunkra mindazokat a technikai és gazdasági ütőkártyákat, amelyek nélkülözhetetlenek a mai világban, s az ebből születő holnapi világban. Ezért ajánlható a könyv a szűkebb értelemben vett szakemberek mellett a politika döntéshozóinak is. Bálái F. István
