Petőfi Népe, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-17 / 296. szám

r * • PETŐFI NÉPE • 1986« december 11. ZONGORAMŰVÉSZNEK KÉSZÜLT, ~ — BÖLCSÉSZKART VÉGZETT, SZÍNÉSZNŐ LETT HONISMERET — HELYTORTENET A primadonna próbatételei Karácsonyi népszokások Kalocsa környékén A hivatásos muzsikusokon kívül kevés ember mondhatja el: jobb zeneművészeti szakközépiskolásokat megközelítő színvonalon zongo­rázik. Azt hittem, rosszul jegyeztem meg a Pécsről néhány hónapja Kecs. kemétre költözött karcsú, elegáns művésznővel, Nagy Annamáriával tervezett interjú helyét, mert gyönyörű Mozart-dallamok szűrődtek ki a megadott klubszoba ajtaján. Mielőtt bekopogtam, néhány pillanatig élveztem a pianínón is stílusosan gyöngyöző muzsikát. Meglepődtem. Eddig is tudtam a kecskeméti színház új primadonnájáról, hogy a magyar szaktárgyi verseny leg­jobbjaként, felvételi nélkül egye­temi polgár lett. . . Emlékszem arra a kedves duna­újvárosi kislányra, aki 1970-ben az itt rendezett országos középisko­lás vers- és prózaimondó ver­senyben a vidékiek közül a leg­jobbnak bizonyult. (A pestiek különdíját Zsurzs Kati kapta.) Graituláltam sokoldalúságához. Miközben hellyel kínállt — ér­zékelve érdeklődésemet — meg­említette: kétszer jutott közép­iskolai tanulmányi versenyen az országos döntőbe. Szánté . hangosan töprengve kérdeztem. - * — Hátrányos helyzetű létére? Olvastam színházi beköszöntőié­ben, hogy sanyarú családi kö­rülmények szomoritották gyer­mek- és diákéveit. Anyagi gon­dokkal küszködtek? — Nehezen éltünk. Apám ko­rán meghalt, anyám és egyik testvérem sokat betegeskedett. Szerencse, hogy az akkoriban megszervezett ének—zened isko­lába kerültem. Bizonyítani kel­lett létjcgosultsógunfciait, ezért az énekes iskolában mindig többet követeltek. — Ott barátkozott meg a hangszerekkel? — Már korábban. Még nem tudtam írni és olvasni, amikor kinyilvánítottam: zongorázni szeretnék. Máig sem tudom, hogy miként fészkelt meg ben­nem ez a gondolat. Szüleim hal­laná sem akartak elképzelésem­ről. Elvittek a zeneiskolába: ott majd biztosan lebeszélnek sza­márságomról. Másként történt. Azonnal beírattak a zeneisko­lába. Székely István szolfézs- tanán beszélte rá szüléimét az énekes iskolára'. Ott meg Vörös János tanár úr kóruspróbáin gyarapiithaibtam zenei ismeretei­met. I — Középiskolába is Dunaúj­városban járt? — Kiváló tanáraim voltak. Abaffy L ászióné magyartanárom nyitotta ki szememet a világra. Nélküle zavaros családi körülmé­nyeim miatt aligha gondolhattam volna /felsőfokú tanulmányokra. Ügy nyesegette hibáimat, úgy adott újabb és újabb célokat, mintha saját gyermeke lettem volna. Becsületből, hálából is ki kellett tennem magamért, csak így viszonozhattam szeretetét. Ö készített fel a tanulmányi verse­nyekre, a Szép magyar beszéd vetélkedőkre. — A műsorfüzetből tudom; háromszor ismerték el szép ma­gyar beszédét Kazinczy-éremmel, Más ennyi siker-biztatással habo­zás nélkül jelentkezik a színmű­vészetire. — Vívódtam, mit tegyek. Az élet megtanított, hogy reálisan számoljak esélyeimmel. Koráb­ban lemondtam a Zeneművészeti Főiskola pécsi tagozatáról, mert előtte egy-két évig zenei szakkö­zépiskolában kellett volna tanul­nom. Senkire sem számíthattam, nem volt miiből. Az érettségi után visszariadtam a kockázat­tól. Mit csinálok, ha nem vesz­nek fel? Az Eötvösön biztosra mehettem. — A fővárosban sem volt ol­csóbb az élet? — A felvételi után azonnal munkába álltam egy dunaújváro­si üzemben. Egyetemistaként minden nyarat végigdolgoztam. Énekeltem a Magyar Állami Né­pi Együttes kórusában. — Diplomásként ekkor válo­gathatott volna ígéretesebbnél ígéretesebb állások között. Mégis rövid ideig dolgozott csak nép­művelőként a Nemzeti Múzeum­ban. — Közben megszereztem az előadóművészi oklevelet. Játszot­tam az Egyetemi Színpadon Buszt József együttesében, éne­kelni tanultam egy operaénekes­• Sybill Petro wal (Turpinszky Bä») TÖPRENGETŐ A látószögről Különbözőképpen látjuk a dolgokat, aszerint, milyenek vagyunk: a dolgok jók és rosszak, szépek és rettenete­sek — attól függ, milyen szemmel nézzük őket. (Karel Capek) Aki messze lát a jövőbe, a múltba is messzebb lát. Ezért emlékszik jobban a ma embe­re a kőkorszakbeli ősére, mint a római polgár, aki pedig idő­ben közelebb volt hozzá. A múlt fokozódó feltárása dön­tő bizonyíték arra, hogy ha­ladunk a jövő felé... hogy közeledünk valami messze hegygerinc felé, ahonnan egyszerre pillantjuk majd meg bölcsőnket és koporsón­kat. (Karinthy Frigyes) Érdemes megfigyelni, mily különböző érzelmi reakciót vált ki valamely esemény bi­zonyos emberekből. Néme­lyek szörnyű csatákat élnek át, a' halállal néznek szembe, és elképzelhetetlen borzal­makon mennek keresztül, mégis ép lélekkel kerülnek ki belőle, míg másoknál a hold­fény remegése a sivatagi ten­geren, vagy egy madár éneke az erdő sűrűjében olyan megrázkódtatást okozhat, hogy egész lényüket megvál- toztaitja. Vajon ez az erő, vagy a gyöngeség jele? (Sommerset Maugham) Marie azt mondta, hogy sze­retné megismerni Párizst. El­mondtam neki, hogy éltem már ott, és megkérdezte tő­lem, hogy milyen. Azt mond­tam: piszkos. Sok a galamb és sok sötét udvar van. Az embereknek fehér a bőrük. (Albert Camus) Semmi sem okoz akkora örömöt az embernek, mint az a túdat, hogy van ellensége, aztán megpillantani az ellent, s meggyőződni, vajon tény­leg olyan-e, mint elképzeltük. (Italo Calvino) A rútságnak van egy elő­nye a szépséggel szemben: a szépség elmúlik, a rútság megmarad. (Honoré de Balzac) Nagyon buja, friss zöld volt minden, mióta utoljára látta, s hogy azóta a folyónak ez az alsó szakasza történelmi je­lentőségűvé vált, az semmit sem változtatott rajta. (Ernest Hemingway) (Gyűjtötte: Havasházi László) • Denise a Nebántsvirágban. tői. Eladtam szekrényemet, eb­ből fizettem ki a tánctanárt. Gondoltam, lesz, ami lesz, beko­pogtam Vámos Lászlóhoz az Operettszinházba. Azonnal szer­ződtettek. Ösztöndíjasukként irat­koztam be 1978-ban a főiskola musical szakára. Készségesen se­gített Bairlay Zsuzsa is. Föl térké­pezte anyagi helyzetemet, és in­gyen vállalta hangom, énektech- nikám csiszolását. — Egyaránt használható be­széd- és énekhangja. Táncolt, szavalt, mégsem vált az Operett- színház felkapott művészévé. Mellőzték? — Jó szerepeket kaptam. Vol­tam JúMa Fényes Szabolcs, A kutya, akit Bozzi úrnak hívnak című operettjében, Figaro lako­dalmában C he rubin és Nebánts- virág. — Most jut az eszembe; a Film Színház Muzsikában lelke­sen dicsérő fényképes cikket ol­vastam a zárdanövendékből pri­madonnává lett Denisét alakító Nagy Annamáriáról. Méltatták természetességét, szép szöveg- mondását, kulturált énekét. — Sorolhatnám szerepeimet, méltató sorokéit 'ás idézhetnék, de kár szépíteni. Mégiscsak kezdő voltam, a könyöklés ás idegen tőlem, másként alakult, mint re­méltem. — Hogyan került Pécsre? _ Kiváncsi voltam, mát érek. K is műsort állítottam össze, és úgy terveztem; végigjárom vele a vidéki színházakat. De már az első állomáson, Debrecenben szerződtetni akartak. Mégis el­utaztam Pécsre. Azt mondta az igazgató: ne menjek máshová, merít ők minden ajánlatra rá­ígérnek. Maradtam. Jól döntöt­tem. Életem eddigi legboldogabb éveit töltöttem a dunántúli nagy­városban. Olyan kitűnő kollégá­im voltak, mint a nagy tudá­sú, segítőkész Váry Éva. Szinte állandóan a színpadon voltunk. — Mégis igent mondott Lend- vay Ferenc hivó szavára. — Olyan ügyetlenül engedtek el, amilyen ügyesen odahívtak, ■— Megbarátkozott-e már Kecskeméttel? — Ismerkedem, mert ez a vá­ros "nem az, mint amit érettsé­giző diáikként megismertem. Még csak tervezgették a mosta­ni művelődési központot. Barát­nőmmel sétálgatva röfögő kis­malacokat nézegettünk egy ház udvarán, nem messze a Nagy­templomtól. Tudom, az a színész, ház Is új, amiben lakom. Két ope­rettben is játszom, közreműköd­tem a két főiskolai zenekar kö­zös koncertjén. — Sajnálom, hogy be keil fe­jeznünk a beszélgetést. Másfél óra múlva kezdődik az előadás. Kilencven perc alatt Nagy An­namáriának át kell alakulnia Sybillé. HelUt Nándor Egykor a paraszti munka kora , tavasztól késő, őszig tartott. A hajnali' harangszó a mezőn érte a dolgos embereket. Sokszor még az esti kongatás is kint találta őket. Így pihenésre csak a rövid éjszaka maradt. Év közben csak egy^egv ritka ünnepnap engedte meg, Hogy a kapa. a kasza meg­pihenjék. A termények -kamrába, padlásra kerültek, s András-nap után a téli szálláshelyükre haj­tották az állatokat. Beköszöntött a tél. Mind gyakrabban kopog­tattak a barátok, rokonok, isme­rősök egymás ajtaján. Alkalom is kínálkozott bőven, mert a jeles napok egymás után sorakoztak. A megbékélés, az erőgyűjtés, a jövőbe vetett hit, a családok ösz- szetartozásának nagy ünnepe a karácsony. Cubányi Imrénét, a Népművé­szet Mesterét arra kértem meg, hogy a gyermekkorában megis­mert- karácsonyi szokásokat me­sélje el. Alma és összetartozás — Karácsony előestéjén a csa­lád minden tagja otthon volt, várta* az ünnepi ceremóniát. Mindannyian az asztal mellé áll­tunk. A családfő behozott egy szép piros almát, majd végig­mért mindenkit, s az almát any- nyi felé vágta, ahányan voltunk. A szeletke almát magához vette felnőtt és gyerek.1 azért, hogy a család mindig tartson össze. Az élet bárhova is sodor bennün­ket. ilyenkor, karácsony estéjén mindenki térjen haza. Szalma és gyertyaszál — A családfő a hátára kötött jó nagy porció szalmával tért be a szobába, a kezében égő gyer­tyaszál volt. A következő köszön­tőt mondta: „Feljött az égre az esthajnal csillaga, köszöntelek ti­teket, mert karácsony este va­gyon. Szálljon az áldás e Szerény kis házra, apraja-nagyja nyugod­jon a szalmába. Legyen köztünk mindig szeretet és béke, tartson össze bennünket Jézus születése." Fokhagymaevés — Családunk kilenctagú volt, így a tányérra kilenc gerezd fok­hagymát készítettek elő. Egy másik tányérba mézet tettek. Va­lamennyien belefosgattuk a hagymát a mézbe és megettük vacsora előtt. Ezt azért kellett megenni, hogy a kígyóktól, bé­káktól védve legyünk. Gabona a szakajtóban — Ismét bejött a család feje két, szakajtóval a kezében, az egyikben búza, árpa, rozs, zab, kukorica, nap.'jaforgó volt. A termények tetejére egy csóva szénát és kisbaltát helyezett. A balta azt jelképezte, hogy Agyén béke közöttünk. A szaikajtónyi gabona az asztal alá került, ami­hez aprószentek napján szaba­dott ' csak hozzányúlni. Majd aprószentekkor ebből a gaboná­ból kaptak a négylábúak és a baromfiak egyaránt. Azért ebből az eleségből, hogy védve legye­nek a szörnyű betegségtől, a dög­vésztől. A másik kosárkában ki­válogatott dió volt. A papa ke­zével méricskélte, válogatta szét a diót. s közben azt mondta: „a jókat a tálba” — (magunknak) — „a rosszakat a szájba” — (az éne­keseknek). Csemegének parázsbab — Az asztalfőre ült a papa, majd elkiáltotta magát, hogy „körű, körű, mellé”. (Ekkor lehe­tett az asztalhoz ülni.) A maima (a család nyaka) behozta a va­csorát, a sóban-vízben főtt bab­levest, s a második fogást, a tú­rós és mákos gubát. Ezután jött az aszalt gyümölcsből készült le­ves. Csemegének parázsbabot kaptunk. Ez nem volt más, mint sós vízben megfőtt tarkabab, aminek leszűrtük a levét és meg­szárítottuk. Az íze olyan volt, akár a gesztenyéé. A betérő kö­szöntőket parázsbabbal vendégel­tük meg. Sűrűn kínálgattuk. hogy sok fogyjon, mert minél többet ettek meg belőle, annál több sze­rencse járt helyébe. Merről jön a vőlegény ? — Csak karácsonykor takar­tuk le az asztalt fehér házi szőt­tessel, rojtos abrosszal. A vacso; ra után megmaradt morzsát ösz- szegjsűjtpttük,: és-^az abrosz alá söpörtük. Aprószentek napján (János-nap) egy fehér zacskóba gyűjtöttük, majd a kemence vál­lára került. Betegségünkkor eb­ből a morzsából készítettünk teát. Az ünnepek alatt összegyűlt disznócsontokat ezen a napon tettük a tűzre, ezzel űztük el a gonosz szellemeket. Baromfihúst ilyenkor nem ehettünk,' mert a csirkék „kikaparták” volna a szerencsét a háztól. A lányok azt is megtudhatták az űdvaira ki­tett csontból, hogy melyik falu­ból jön a jövendőbelijük. Még- pediglen úgy, hogy amilyen irányba vitte el a kutya a cson­tot, abból az irányból érkezik a vőlegény. Én is kllestem egyszer (sokáig vártam, majd lefagyott a lábam), hogy Jionnét várhatom a jövendőbelit. Hát biza’ nem onnan érkezett, ahonnan vártam. Mérgemben úgy odavágtam a ku­tyához a csávakeverőfát, hogy menten éltört a lába ... Bort, búzát, barackot... — Sógor, koma, jó barát kará­csony este meglátogatta egy­mást. Kézfogással, egy-egy po­hár borral köszöntötték a szent estét. A köszöntő így szólt: „Azért gyüttem fagyon, mert ka­rácsony este vagyon. Adjon az isten békességet, bort, búzát, ba­rackot, kurta farkú malacot, Po­harunknak feneket, hogy ihas­sunk eleget. Tartsa mög az isten a parasztok szokását, szerencse mindig a fele-barátját.” A fel­köszöntés az éjféli miséig tartott. Háromkirályok — A gyerekek 8 óra tájban már a szobában széthintett szal­mán ültek. Akkortájt kezdődött még az igazi ünnep. Jöttek a Há- romkirályok (kislányok voltak felöltözve) fehér ruhában, a fejü­kön díszes süveggel, a kezükben kis csengővel. Kinyitották az aj­tót, s azt kérdezték: be szabad-e jönni? Erre mi azt feleltük, hogy bejöhetnek. S elkezdtek énekel­ni: „Menjünk be, menjünk be Betlehem városába. Köszöntsük Máriát, Máriának szent fiát, ál­dását nyájunkra, malakztját ma­gunkra. József és Mária alle ... allein ja”. Miután elmentek a Háromkirályok, követték őket a betlehemezők. A fiúkból álló csoport kifordított subát húzott magára, A kezükben nagy ju­hászbot, a fejükön fehér bunda- sapka. Az egyik betlehemező pi- kulasípot fújt, így már előre tud­tuk. hogy mikor érkeznek hoz­zánk. Az elöl menő fiúnál volt a betlehem, (házilagosan készült), a másodiknál a pdkulasip, a har­madiknál a tarisznya, amibe az ajándékokat gyűjtötték. Megkap­ták a kis ajándékot és tovább- álltak. Ezután az énekesek jöt­tek, az ablakot ilyenkor nem függönyöztüík be. ami azt jelen­tette, hogy fogadjuk őket. Az éne­kesek egy diót vagy egy kocka­cukrot kapták. Éjféliig az egész falu visszhangzott az énektől és a köszöntőktől. Az éjféli misével zárult a nap. Sibározá$ — Aprószentek napján csopor­tokba álltak á gyerekek és ház­ról házra jártak si báró zni. Be­mentek mindén házhoz és meg­kérdezték: hányán vannak az aprószentek? Mire azt feleltük, hogy minden sarokban egy sza­kajtóval, majd mi kérdeztük: ti kinek a katonái vagytok? Mire ők azt felelték, hogy Heródes ki­rályé. Ekkor volt szabad sálbá- rozni. Körültapogaittak öreget, fiatalt, azért, hogy mindenféle sebektől, ótvartÓL megvédjék a család tagjait. Jutalmul egy-két fillért kaptak. • Gubányl Imréné: Disznótor (1983j. Tamás László KÉPERNYŐ A falu jegyzője A legigazibb és legkomorabb magyar regények egyike Eötvös, A falu jegyzője. Amikor Kos­suth Lajos még a nemesi me­gyéktől várta a nemzeti meg­újulást, 1 a polgári átalakulásit sürgető politikus publicista a század botrányának érezte létét. Ma is ökölbe szorul az ember keze parlagország buta és go­nosz kihívásaira. Az értelem, az Igazság ravatala volt a messzi­ről oly idillinek láttatott Tak­sony megye. A tobzódó hatalom és a makacs tudatlanság sárba taposta az értelmesebb jövő magvait, a nép sorsát jobbító csírákat. Hazad filmiparunk miént mel­lőzte ezt a sokféle nézőt igény­re rímelő kitűnő realista re­gényt? A mozgalmas alaptörté- net leköti az erjesztő gondola­tokra érzéketleneket, a sorskér­dések iránti fogékonysága feled­teti némely szereplő egysíkú irányzatos ábrázolását. Bűnügyi história és félelmetes korrajz, 1848 tavaszát előkészítő tett A falu jegyzője. Biztatjuk a televíziót hasonló vállalkozásokra! A falu jegyzője tévéváitozaita a mű értekeiből viszonylag ke­veset áldoz ott föl a tömegszóra- koztatás oltárán. A kirai alkatú, a romantikus, cselekményes já­tékokat kedvelő Zsurzs Éva ren­dező leginkább az elvadult, a gondozatlan táji környezet, az elesettség hítetőbb ábrázolásával, a viszolyogtató nyomorral ma­radt adós. A „nép körében” ját­szódó jelenetek egyUce-másiika stúdióízű volt. Zsurzs Éva szokott színészeihez ragaszkodott. Választásainak kö­szönhető: mindegyikük biztosan hozta, amit tud. És ez • nem cse­kélység! A jó értelemben mon­dott rutin biztonságával valósí­tották meg a rendezői elképzelé­seket. Hasonló szerepeik emléke óhatatlanul béleszövődött azon. ban a televízióban látható tör­ténelmi játékoknál nyersebb, életesebb realista regény általuk életre keltett figuráiba, ami min­denképpen az író eredeti szándé­kai dien dolgozott. Mondhatnák persze: hol va­gyunk már a reformkori politi­kai küzdelmektől, ki prókátor- kodna ma a letűnt feudális rendszer védelmében. A nemze­dékekbe beivódatt szokások, ma­gatartások azonban ma is hat­nak, az érdek „mint a gazda” igazgat ma Is némely elölállókat, sok haragosa, irlgye támadhat ma ás a tisztességesek igazának. A Tengelyi jegyzőben — a magyar Irodalomban először! —1 megtes­tesülő értelmiségi hivatás vál­lalása sem kockázatmentes. (Tu­dok állami gazdaságról, ahonnan ‘mennlök kellett a hibás, a nép­gazdaságot milliós veszteséggel megterhelő igazgatói döntéseket kritizálófcnak...) A világért sem szeretném napjainkhoz kapcsol­ni A falu jegyzője problematiká­ját, csupán utalni szere'nék olyan, minden korban Időszerű tartalmak és mondandók jelen- j létére, mint az igazságsze retet, mint a becsület, mint a meghu- t nyászkodö gén natelenteg. „A valódi költészet bélyegét” vélte fölismerni a kortársi kriti­ka a regényalakokon. Vagyis | többségük jód egvéníitett, hús-vér figura volt. Kozák András elhi- tetöen jelenítette meg az érdek­egyesítő Tengelyi jegyzőt. A sze­gény lányt szerető, egykori mó­dos gazdalegény, Viola talán a regény legszebb alakja. Juhász Jácint váltakozó sikerrel küzdött a rátapadt szerepemléfcekkel. A néoes szereplőgárdából külön említésre érdemes Kézdy György, mint Peti cigány, Vilma, azaz! Orosz Helga. H. N,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom