Petőfi Népe, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-12 / 292. szám

2 O PETŐFI NÉPE • 1980. december 12. Kádár János fogadta Vilié Repót Kádár János tegnap fo­gadta Vilié Repót, a finn Weilin-Göös kiadó igazga­tóját. Az MSZMP főtitká­ra átadta annak a vissza­emlékezésnek a kéziratát, amelyet a kiadó felkérésé­re írt Urho Kaíeva Kek- konen elhunyt finn állam­fővel való találkozásairól, tárgyalásairól, személyes élményeiről. A SZOVJET KÜLÜGYI SZÓVIVŐ SAJTÓTÁJÉKOZTATÓJA A Reagan-kormányzat megbízhatatlan partner 99 A Reagan-kormányzatot vég­letesen megbízhatatlan nemzet­közi partnernek minősítette csü­törtöki sajtótájékoztatóján Bo­risz Pjadisev szovjet külügyi szóvivő, és figyelmeztetett arra, hogy Washington esetleg Szíria vagy Nicaragua megtámadásával próbálja elterelni a figyelmet iráni fegyverszállítási botrányá­ról. Bár' a Fehér Ház iráni fegy­verszállításainak ügye amerikai belügy, a Washingtonban zajló vizsgálat során felbukkantak a Szovjetuniót és más országokat aggasztó momentumok — muta­tott rá Pjadisev. — Egyre újabb tények kerülnek napvilágra ar­ról, hogy az amerikai kormány­zat nemcsak a nemzetközi jog általánosan elfogadott normáit szegte meg megengedhetetlen módon és habozás nélkül, ha­nem megsértette az Egyesült Ál­lamok féltucatnyi törvényét, kö­BIZTONSÁGI TANÁCS Vita a határviszályról A hondurasi hadsereg wa­shingtoni utasításra támadja Nicaraguát, s ez azzal a követ* kezménnyel járhat, hogy a fe­szültség háborúba torkollik — jelentette ki Nora Astorga asz. szony, Nicaragua ENSZmagykö- vete szerdán a Biztonsági Tanács ülésén. A testület aznap kezdett vitát a nicaraguai—hondurasi hatá­ron kialakult veszélyes helyzet­ről. A BT sürgős összehívását Managua kérte a határinciden­sek megvitatására. Mint jelen­tettük. vasárnap hondurasi terü­leten lévő amerikai TT hangoz* ta.tta, hogy a kapcsolatokat „amennyire csak lehetséges, ja* vítani kell”. zöttük a nemzetbiztonsági tör­vényt is. A Szovjetunió véleménye sze­rint nemzetközi kapcsolatokat és kétoldalú tárgyalásokat így nem lehet folytatni. A Szovjetu­nió attól tart, hogy az „Irangate” botrányból való kikeveredés ér­dekében az amerikai kormány­zat valamilyen kockázatos lépés­hez folyamodik, hogy elterelje faj figyelmet a botrány kivizsgálá­sáról. Esetleg közvetlen akciót követ el Szíria, vagy méginkább Nicaragua ellen. „Reméljük” — mondotta a szovjet szóvivő — „hogy nem tesz olyan lépést, ami bonyolítaná az anélkül is bonyo­lult nemzetközi helyzetet.” A szovjet külügyi szóvivő fel­hívta a figyelmet Mihail Gorba­csov keddi kijelentésére, misze­rint az amerikai kormányzat a papírkosárba dobta a fegyverke­zési verseny megfékezésére hi­vatott szerződéseket és megálla­podásokat. A Szovjetunió vállalt kötelezettségeinek megfelelően egy egységgel sem lépte túl a SALT—II-ben rögzített korláto­kat, egy robbantást sem hajtott végre az atommoratórium beve­zetése után. Mihail Gorbacsov kijelentette, hogy a Szovjetunió kész tovább menni ezen az úton, ha az Egyesült Államok hasonló­képpen válaszol. Pjadisev hang­súlyozta : Moszkvában remélik, hogy Washington felelősséggel fel tudja méi;ni cselekedeteinek következményeit. Ennek érdeké­ben jelentős szerepet játszhat­nak az Egyesült Államók szö­vetségesei és azok az országok, amelyek eddig ugyan üdvözölték a Szovjetunió önmérsékletét, 1 de e«v szót sem ejtettek arról, hogy ez az önmérséklet hiányzik az Egyesült Államok Részéről. Nadzsibnak, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt KB fő­titkárának pénteken kezdődő moszkvai tárgyalásaival kap­csolatban a szóvivőt megkérdez­ték, hogy vajón terveznek-e be­jelentést a második szovjet csa­patkivonásról. „A szovjet - kato­nai kontingens Afganisztánból történő kivonásának következő szakaszáról a Szovjetunió még nem tett bejelentést, így erről konkrét módon beszélni nem le­het” — mondotta Pjadisev, majd* kifejtette a szovjet vezetés elvi álláspontját, miszerint a szovjet erőket mihamarabb ki kívánják vonni Afganisztánból. Ennek fel­tétele a külső beavatkozás meg­szüntetése, annak szavatolása, hogy ezt a beavatkozást nem újítják fel. Ezt követően az af­gán kormánnyal történt egyez­tetés után a szovjet erők elhagy­ják Afganisztán területét. Az afgán helyzet megoldására reá­lis lehetőségek vannak. Intenzív tárgyalások folynak az ENSZ közvetítésével és az ezek napi­rendjén szereplő egyik kérdés a szovjet erőknek az Afganisztán körüli problémák rendezés.e utá­ni kivonása. NAPI KOMMENTÁR NAGY-BRITANNIA Jogfosztó törvényjavaslat Torpedótámadás Az angol alsóházban szerda délután óta megszakítás nélkül folyik a vita a kormány közok. taitási törvényjavaslatáról, amely gyaikprlaitilag megfosztaná a pe­dagógus-szakszervezeteket a kol­lektív szerződéseik megtárgya­lásának és megkötésének jogá­tól. A konzervatív kormány sze* retné még a karácsonyi szünet előtt elfogadtam ezt a javasla­tot. „Szilárd meggyőződésem, hogy Reagan elnöknek tudomása volt a törvénysértő, akciókról" —je­lentette ki Stephen Solarz, de­mokratapárti képviselő azt kö­vetően, hogy a képviselőház kül­ügyi bizottsága zárt ajtók mögött hallgatta ki szerdán William Casey-t, a Központi Hírszerző Hi­vatal (ClA) vezetőjét az, „iráni kapcsolat” ügyében indított vizs­gálat keretében. Casey nem volt hajlandó nyilvános ülésen tanús­kodni, így nem ismeretes, mit mondott. A .bizottság több tagja a meg­hallgatás után kijelentette: a vaU Jomás nem tárt fel új elemeket az ügyben, s mindazt, amit a CIA-főnök a nyilvánosság kizá­Az ellenzék több mint 250 mó­dosító indítványt terjesztett elő annak érdekében, hogy megaika* dályozza a törvényjavaslat elfo­gadását. Az ország különböző ré­szeiből érkezett pedagóguskül* döttségek közben lázasan érvel, nek, hogy meggyőzzék a képvi­selőket. A konzervatív képvise* löket arra próbálják rábírni, hogy szavazzanak a vita végén a kor. mány ellen. rásával mondott el, nyugodtan is­mertethette volna nyilvános ülé­sen is. Solarz megállapítása nagy vi­hart keltett, és több republiká­nus képviselő haladéktalanul szükségesnek tartotta leszögezni: az eddigi meghallgatásokon sem­miféle közvetlen adat nem me­rült fel annak bizonyítására, hogy Reagan elnök tudott volna az iráni fegyverszállítások hasz­nának törvénytelen, a nicaraguai kontrák felfegyverzését célzó felhasználásáról. Solarz ezek után maga is módosította kijelenté­sét: azt mondta, „nem tartja el­képzelhetőnek” a titkos akciókat anélkül, hogy az elnök ezekre n« adott volna utasítást. Az NSZK-ban januárban ese­dékes általános választások előtt minden világosnak látszik: a CDU—CSU—FDP koalíció a köz­véleménykutatások szerint ma­gabiztosan őrzi előnyét a szo­ciáldemokratákkal- szemben. Mégis, az utóbbi napokban miht- ha nyugtalanság támadt volna a kormány választási hajóján, s Kohl, a kapitány olyan gondok­kal kénytelen szembenézni, ame­lyekkel korábban nem számoltak a megfigyelők. A vihart kiváltott Kohl-inter- jú, amely a Newsweekben jelent meg, és amely miatt alaposan le­hűltek a szovjet—nyugatnémet kapcsolatok, már ártott a kan­cellár népszerűségének, majd a Rajna szennyezése miatt kelet­keztek bonyodalmak a politika, ban is. Most pedig egyenesen á koalíció elleni , torpedótámadás­ról beszélnek Bonnban. Kiderült ugyanis, hogy a kiéli HDW ha­jógyár tengeralattjáró-tervrajzo­kat' adott el a fajüldöző dél-af­rikai kormánynak. Ez nemcsak az ENSZ határozatával ellenté­tes, de megszegi a hatályos nyu­gatnémet rendelkezéseket is, ame­lyek tiltják a fegyvereladást Pre- tóriának. Az eset azért kínos a szövetségi kancellárnak, mert a gyár részben állami, részben pe­dig tartományi tulajdonban van, s így nagyon nehezen elképzel­hető, hogy Bonnban ne tudtak volna a tervezett üzletről. A szociáldemokratáknak az utóbbi hetekben — ismét csak a közvélemény-kutatási adatok sze­rint — sikerült mozgósítaniuk szavazótáborukat, s így a koráb­ban reméltnél szorosabb küzde­lem kezdődik majd az állampol­gárok voksaiért. Az SPD most Igyekszik kihasználni pillanat­nyi tempóelőnyét: Winfried Pen­ner szociáldemokrata' képviselő vezetésével parlamenti bizottság alakult a tervrajzügylet kivizs­gálására. A kormány annyit haj­landó elismerni, hogy a HDW * valóban „tapogatózott” a Dél- Afrikával lebonyolítandó ügy­letben, de a hivatalos válasz nemleges volt, s így a gyárnak le kellett volna állítani a továb­bi tárgyalásokat. A jelenlegi koalíció győzelmét nem fenyegeti komolyan ez az eset sem, ám korántsem mind­egy, milyen lesz például a szö­vetségen belüli erőegyensúly^ s milyen lesz az ellenzék manőve­rező képessége az új összetételű törvényhozásban. Ezért most mindkét fél — sőt, ha a zölde­ket is beszámítjuk, mindhárom fél — fokozottan igyekszik meg­győzni a választókat saját poli­tikája helyességéről, s egyúttal a többiek hibáiról. Az eredmény­re már csak néhány hetet kell várni, de nagy meglepetésre nem lehet számítani. Hacsak ki nem derül, hogy a kiélt torpedó a vizvonal alatt találta. a koalíció hajóját... H. G. KÍNA—TAJVAN Türelemjáték • A főváros, Tajpej üzleti negyedének egy részlete. „A- Kínai Kommunista Párt és a Kuomintang politikai állás­pontja azonos: csak egy Kína létezik” — ezt az első pillantás­ra talán méghökkentő kijelen­tést Li Csla-kuan, a pekingi Tár­sadalomtudományi Akadémia Taj- van-kutató Intézetének igazga­tóhelyettese tette a The Far Eeas- tern Economist Review című magazinnak. Ám, ha mindkét fél ez egysé­ges Kína híve, mi akadályozza hát az újraegyesülést? A válasz egyszerű: mind a majdnem egy­milliárdos Kínai .Népköztársaság, mind pedig a 19 milliós Tajvan a saját elképzelései szerint sze­retné megvalósítani azt. A taj­vani kérdés, most, hogy a brit koronagyarmat Hongkong és a portugál fennhatóság alatt álló Makao visszatérése az anyaor­szághoz megoldódni látszik, kü­lönösen hangsúlyt kap a kínai külpolitikában. Tajvan szigete gyakorlatilag a múlt századig periférikus szere­pet játszott a kínai történelem­ben. A kínaiak csak a XVII. században kezdtek oda bevándo­rolni. A sziget csak 1885-ben kapta meg a tartományi rangot, akkor is csak a növekvő japán fenyegetés miatt. Az 1894-es ja­pán—(-kínai háborúban elveszett, s egészen 1945-ig japán zászló lobogott fölötte. 1949-ben Tajvan ismét elsza­kadt az anyaországtól: a kom­munista hadsereg elől vissza­vonuló Kuomintang- (nemzeti párti) erők itt kerestek menedé­ket. Csang Kaj-sek generalisszi­musz 1975-ben bekövetkezett ha­láláig, sőt, egészen a mai napig a hivatalos Tajpej „kommunis­ta bandákat” lát a törvényes pe­kingi kormányban. Erre a logi­kára támaszkodva a magát Kí­nai Köztársaságnak nevező Taj­van Kína-politikájában a „há­rom nem” dominál: nem tárgyal­ni, nem tartani semmi kapcsola­tot, nem engedni. A Kínai Népköztársaság tekin­télyének növekedése, valamint az amerikai globálstratégiai kon­cepció változása miatt azonban a hetvenes évekre Tajpejnek egy­re súlyosabb gondokkal kellett szembenéznie. 1972-ben az ENSZ- ben (így a Biztonsági Tanács­ban is) lehetetlenné vált szá­mára, hogy a Kínai Népköztár­saság helyét tovább bitorolja. Az Egyesült Államok 1982-ben kötelezte magát, hogy évi 20 mil­lió dollárral csökkenti a szigetre irányuló fegyverexportját. Ám a washingtoni külpolitika e lát­ványos megnyilvánulása nem hozott érdemi fordulatot. Hu Jao- pang, a KKP főtitkára rámuta­tott: az évi 20 milliós csökkentés mellett az idén még 800 millió dolláros katonai támogatás csak 34 év múlva szűnik meg. Peking azonban türelmes. Bár a háta mögött lebonyolított fegy­verügylet erősen zavarja, tovább­ra is érvényben tartja békés új'- raegyesítést célzó nagyvonalú ajánlatát. Hongkonghoz és Ma­kaóhoz. hasonlóan Tajvannak is megengedné, 'hogy a visszatérés után ötven éven át megtarthas­sa társadalmi rendszerét. Sőt, olyan nagyfokú önkormányza­tot engedne még, amely mellett Tajpej megtarthatná haderejét is (!). De Tajpej nem enged. A Kuo­mintang saját létét érzi veszé­lyeztetve minden közeledési kí­sérletkor. Bár a lakosságot a „vö­rös veszélyről” szóló hivatalos propaganda megfélemlítetté, a tajvani turisták és levelek min­den tilalom ellenére utat talál­nak Kínába. A két ország kö­zötti, főleg Hongkongon és Ja­pánon keresztül lebonyolított il­legális kereskedelem eléri az évi 1,2 milliárd dollárt. Tajvanon egyes körökben lassan, de érez­hetően izmosodik a függetlene­dési törekvés. Pekingnek van reménye a mes­terségesen szétszakított ország­részek békés újraegyesítésére. A politikai realitások hatására Taj­pej a közelmúltban már egyszer feladta a „három nem” egyikét. Egy teherszállító gépe leszállt Kínában, s a pilóta menedékjo­got kért. A gép és a személyzet többi tagjának visszajuttatása érdekében a két fél — igaz, csak a légitársaságok szintjén — érintkezésbe lépett egymással. Tárgyalás — kényszerből — te­hát volt. S Peking nagy türe­lemmel talán elérheti azt is, hogy állandó kapcsolatok alakuljanak ki. Akkor tálán könnyebb lesz Tajpejt jobb belátásra beírni. Polgár Demeter KÜLPOLITIKA, KULTURÁLIS KÖLTSÉGVETÉS Bizottsági ülések a Parlamentben Az Országgyűlés külügyi bizott­sága Szűrös Mátyás elnökleté­vel tegnap ülést tartott a Parla­mentben. A bizottság munkájá­ban részt vett Péter János, az Országgyűlés alelnöke, Kótai Géza, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője és Várhonyi Péter külügyminiszter. Várkonyi Péter tájékoztatta a bizottságot a kormány külpoliti­kai munkaprogramjának meg-' valósulásáról, hazánk nemzetkö­zi tevékenységéről, majd vála­szolt a képviselők kérdéseire. A vitában a bizottság tagjai mégkülönböztetett figyelmet for­dítottak az .európai kontinens és a világ békéjével, biztonságával összefüggő kérdésekre. Méltat­ták a szocialista országok barát­ságát és összefogását szolgáló kül­politikai munkát, és szóltak az eltérő társadalmi rendszerű or­szágokhoz fűződő kölcsönösen előnyös kapcsolatok kiegyensú­lyozott fejlesztésének szükséges­ségéről. Kiemelt figyelmet ka­pott a szomszédos népekkel, or­szágokkal való sokrétű együtt­működés fejlesztése, a különbö-- ző nemzetiségeknek a kölcsönös megértést, a békés és gyümölcsö­ző kapcsolatok ápolását előmoz­dító szerepe. A. bizottságot Szűrös Mátyás tájékoztatta a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának a világ par­lamentjeihez és népeihez inté­zett t986. november 20-al felhí­vásáról. amely a nukleáris fegy­verektől mentes világ megterem­tésének óhaját és feltételeit fog­lalja össze. A testület részletesen megvitatta a dokumentumot, tel­jes egyetértéséről és támogatá­sáról biztosította a szovjet javas­latokat. A műve'ődési áeazat jövő évi költ«é?vetésének tervezetét tár­gyalta meg az Országgyűlés kul­turális bizottsága Tóth János titkár elnökletével tegnap a Par­lamentben megtartott ülésén. A képviselők elé terjesztett írá­sos tájékoztatóhoz fűzött kiegé­szítőjében Drecin József műve­lődési minisztéri jmi államtitkár hangsúlyozta: a jövő évi költség­vetés ’biztosítja a kulturális ága1 zat, elsősorban az oktatás műkö­dési és legszükségesebb fejleszté­si költségeit, valamint a közmű­velődési és művészeti- szféra szín­vonalának szintentartását. A rendelkezésre álló összegek az ideinél mintegy* 7 százalékkal na­gyobbak: a több mint 57,5 mil­liárd forint 88 százalékát okta­tási célokra, a, többit a kulturális­szolgáltatásokra kívánják for­dítani. A kulturális bizottság korábbi észrevételeire, valamint több kép­viselő kérdéseire váV.'r.zi>lva az államtitkár arról is szólt, hogy a gazdasági helyzet a jövő évben nem ; teszi lehetővé sem a kö­zép-, sem a felsőfokú intézmé­nyekben az oktatók bérének eme­lését. Az egyetemekkel és főis­kolákkal egyeztetve már. vizsgál­ják annak lehetőségét, hogy az in­tézmények saját belső bér- és lét­számgazdálkodásukkal oldják meg az oktatók terhelésének csökkentését, munka- és életkö­rülményeinek javítását. Ugyan­akkor — a Pénzügyminisztérium­mal együttműködve — 1987. ja­nuár 1-jétől néhány intézményben egységes pénzgazdálkodási rend- ’ szert alakítanak ki,, hogy némi­leg oldják a felsőoktatáé* gazdál­kodásának jelenlegi merev sza­bályozottságát. Napirenden tart­ják továbbá a pedagógusok túl­óradíjának/ emelését is. valamint az intenJíív pedagógustovább­képzést elvégzők és a doktori fo­kozattal rendelkező pedagógusok fizetésének javítását. Három ország Tisza-kutatóimk tanácskozása A Tisza-kutató Bizottság XVII. konferenciája csütörtökön kéz" dődött meg a Magyar Tudomá­nyos Akadémia szegedi bizottsá" gánnik székházában. A kétnapos tanácskozáson 'magyar, jugo­szláv és szovjet kutatók húszon" négy előadásban számolnak be legújabb kutatásaik eredmé­nyeiről, s összeállítják a jövő évi kutatások programját. Az első napon a szovjet kuta­tók tartottak előadást arról, hogy a Tisza felső vízgyűjtő területén, az Ukrán'Kárpátokban levő er. dők állapota milyen mértékben befolyásolja az árvizek kialaku­lását. A magyar munkacsoport tagjai a csongrádi, tőserdei, al­pári terület hidrológiai, botani­kai, zoológiái és természetföldraij* zi feltérképezésének munkáig ról. számoltak be. A jugoszláv tu­dományos kutatók a folyó alsó szakaszára végzett legújabb vizs* gálatok eredményeit pénteken ismertetik. Sürgető feladat: az egészség megftrzése Tegnap az Egészségügyi Mi­nisztériumban dr. Medve László miniszter sajtótájékoztatót tar* tott. Szakmai mérleget vonva az idei esztendő eredményeiről hangoztatta, hogy javult az egész­ségügyi ellátás színvonala, mind* amellett bőségesen van teendő a gyógyító intézmények munká­jának javításában, az egészség* ügyi szervezésben, s különöskép­pen a betegségek megelőzésében. Elmondta, a miniszter, hogy 1986"ban a korábbiakhoz képest kedvezőbben alakult a demográ­fiai helyzet. Egyebek mellett már érzékelhető a gyermekgondozá­si díj bevezetésének jótékony hatása: azóta több gyermek szü­letett. A csecsemőhalálozások aránya az újszülöttek számának 20 ezreléke alá csökkent. 5 Medve László szólt arról is, hogy a tervezettnek megfelelően sikerült beszereznie az egészség* ügynek a nagy értékű műszere­ket, számítógépes berendezése* két. Ami az egészségkultúrát illeti: az egészség megtartása, a beteg, ségek megelőzése, az egészséges életmódra nevelés, a káros szó* kásek — köztük a dohányzás, az italozás — elleni fellépés tarto­zik a legsürgetőbb feladatok kő* zé. Ennek jegyében formálódik a nemzeti egészségmegőrzési prog­ram is. A jövő év közepéig folyamato* san vezetik be a táppénzbe vé­telnek azt az új rendjét, amely szerint az üzemi orvosra tartó* zik majd a keresőképtelenség el­bírálása a járóképes betegeknél. Ezzel nemcsak egyszerűbb lesz az eljárás rendje, hanem a mun* kafegyelem is erősödhet, hiszen a helyi körülményeket jól isme­rő üzemorvost aligha lehet félre* vezetni különféle „látszatbeteg* ségekkel”, vagy rávenni olyan táppénzes állományba vételre, amely semmiképpen sem indo­kolt. Ezután a keresőképtelenség Idejére az első három napi táp* pénzt — a gyermekápolás és a baleset miatt igénybe vett táp.' pénz kivételével — minden eset­ben a munkáltatóknak kell fe* dezniük. Az üzemorvosoknak na­gyobb szerepük lesz az úgyneve­zett foglalkozási rehabilitáció­val kapcsolatos kérdések eldönté­sében is — mondotta dr. Medve László. ítélet a komáromi malomtűz vádlottainak ügyében. A Tatabányai Városi Bíróság dr. Berczeli Sándor vezette bün­tetőtanácsa tegnap ítéletet hir­detett a komáromi malomtűz két vádlottja ügyében. A Gaibcnaforgalmi V átlalat komáromi malemépületében ez év január 24-éről 25-ére virradó­ra keletkezett a tűz. Mire a 10— 15 perces késéssel riasztott tűz­oltók I helyszínre érkeztek, a százéves malomé,pület. a benne lévő ’ termelcberendezések, va­lamint az ott tárolt liszt és ke­nyérgabona nagy része már a lángok martaléka ■ lett. A kár meghaladta a 28 millió forintot. A vizsgálat k'derítette, hogy azon az éjszakán a bent levő dol­gozók az elsőrendű vádlott, Li- pót Antel kivételével, a másod­rendű vádlott Szalai András művezető javallatára név. és szü­letésnapot ünnepeltek, italoztak az öltözőben. Lipót Anitái egy hiányzó társ^ helyett is dolgo­zott, koptalós és hengerőri fel­adatot látott el. Vallomása sze­rint azért hagyta el a kijelölt munkahelyét, mert körbejárta, és ellenőrizte a kétszintes malom- épületet. Ezalatt a csaknem egy­órányi idő alatt ütött ki a tűz. Egy szállítócső eltömitödése ■miatt túljnelegedtek a meghajtó villanymotor ékszíjai, és ez okoz. ta a faiszerkezetek izzását, majd begvulladását. A tüzet elsőként Lipót Antal észlelte. Szalai And­rás ekkor a malom egy félreeső részében aludt. Lipót társaival hiába próbálta megfékezni a tü­zet, s a későn riasztott tűzoltók sem tudták megmenteni a mal­mot. 1 ‘ . j?' ’ A bíróság nagy vagyoni kánt okozó, gondatlanul elkövetett közveszélyokozás vétsége rn'att Lipót Antalt 2 év 4 hónapi. Sza­lai Andrást pedig 3 év 6 hónapi fogházban letöltendő szabad, ságvasztésre ítélte. Az ügyész az ítéletet tudomásul vette, a védők és a vádlottak enyhítésért, illet­ve felmentésért fellebbeztek. STEPHEN SOLARZ: Reagan tudott az akcióról

Next

/
Oldalképek
Tartalom