Petőfi Népe, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-08 / 288. szám

4 © PETŐFI NÉPE « 1986, december 8. $ PÁLYAVÁLASZTÁS ELŐTT Ahogy haladunk az iskola tan­konyhája felé, egyre rafináltabb illatok birizgálják orrunkat. A rossz étkezési szokásokhoz híven, délelőtt tíz órakor üres az em­ber gyomra, enyhén szedeleg az éhségtől, így nem csoda, hogy a konyhában való látogatásunk önsanyargatással ér föl. A kecskeméti Széchenyi Ist­ván Kereskedelmi és Vendég­látóipari - Szakmunkásképző In­tézet minden évben egy napra az iskolába invitálja azokat a nyolcadikosokat, akik vonzal­mat éreznek az itt tanulható szakmák iránt. S minek van a legmeggyőzőbb ereje? Annak, ha személyesen tapasztalhatják, mi fő a fazékban. Döntsön az érdekelt — Ez alkalommal 28—30 vég­zős általános iskolást fogadtunk, Itt a csoportnak csak az egyik része nézelődik, a többiek a cuk­rászatban vannak — mutat kör­be Hazag László igazgató, a fehér köpenyes gyerekek között. — A legtöbben a Lánchíd utcai, a Molnár Erik, a Jókai, a Ma­gyar Ilona és a Forradalom ut­cai iskolából jöttek. Telt ház van, mert kollégáink is érkeztek a békéscsabai szakmunkásképző­ből tapasztalatcserére, — Láthatóan jól érzik magu­kat a gyerekek. Nem akarok rosszindulatú lenni, de egy ilyen kiruccanás remek alkalom az iskolából való igazolt távolma­radásra,. nem beszélve arról, hogy az „alkotásokat" tudomá­som szerint a foglalkozás végez­tével meg is lehet enni. Duplán is vonzó tehát ez a pályaválasz­tási bemutató. Lehetséges, hogy ezért ekkora az érdeklődés? — Közrejátszhatnak az előbb elmondottak is, de nem ez a jel­lemző. A gyerekek többségét va­lóban érdekli a szakma, kíván­csiak, mire számíthatnak, ha itt folytatják tanulmányaikat. Ta­pasztalatunk szerint, általában a szülők határoznak a gyerekek helyett pályaválasztásukat il­letően. Viszont, ha személyesen győződnek meg a szakma szép­ségeiről és nehézségeiről, s megtetszik nekik, amit itt lát­nak, tulajdonképpen már ők döntöttek, ők választottak pá­lyát maguknak. A konyha patyolat tiszta, min-, den csili og-villog, a rendről' maguk a tanulók gondoskodnak. A harmadikos szakácsjelöltek keményített süvegben sürgö­lődnek árgus tekintetek kereszt­tüzében. Az órarend szerinti gyakorlati foglalkozás anyagá­ban ezúttal hidegkonyhai ké­szítmények szerepelnek. Kü­lönféle töltött ételek, gyümölcs­saláták, rokfortos itúrókrémék — figyelembe véve a korszerű táplálkozás alapkövetelményeit. Bele kell kóstolni! A sort a munkaigényesebb al­kotások zárják: aszpikos liba­máj, hal, sonkahab. Mindezt Domokos József mesterszakács­tól, a tanulók szakoktatójától tu­dom meg, mint azt is, hogy a tálalást — mert persze ehhez is érteni kell — követő értékelés­nél milyen szempontokat vesz­nek figyelembe. Tételhúzás a konyhában Dobrai Csaba főztjét, a hús­krémmel töltött karalábét és az aszpikozott libamájkrémet egye­lőre csak a műleírás alapján tudjuk magunk elé képzelni, ugyanis még a hűtőben várják az utolsó simításokat. — A gyakorlati órák előtt ter­mészetesen tudomásunkra hoz­zák, melyik anyagrészből • fő­zünk. Itt, a konyhában tételt hú­zunk, szóban vázoljuk az elké­szítés módját, s ezután nekilá­tunk. Szerintem - ez a legszebb területe a szakácsszakmának, igaz, rendkívül munkaigényes is. Dobrai Csaba láthatóan türel­metlen, csinálná a dolgát. Any- nyit még elmond, hogy most az Aranyhomokban tanul, s ha le­het, szeretné pályafutását szál­lodában kezdeni. ­Legnagyobb meglepetésemre Bíró Zoltán, a Buday Dezső Ál­talános Iskola nyolcadikosa egy fél szakácskönyvnyi ételt felsorol, amikor megkérdem, tud-e főz­ni. A húslevest, tejespitét, pap­rikáskrumplit úgy említi, mint más hasonló korú fiú társa a lágytojást vagy a pirítóst. — Apukámtól tanultam főz­ni, nálunk ez családi szokás. Eé­gi elképzelésem, hogy szakács leszek, s csak most sajnálom igazán, hogy hamarabb nem jö­hettünk el ide körülnézni. Már ellestem egy-két fogást is, pél­dául eddig neim hallottam, hogy a keménytojást célszerű ecetes- sós vízben főzni. Most, hogy kö­rülnéztünk, még jobban tetszik * A hidegkonyhai remekek mustrára sorakoznak. (Méhesi Éva felvétele) a szakma, bizto'san ide jelent kezem. Csábító szakmák Az utóbbi években megnüv'e- kedett az érdeklődés a vendéglá­tó szakmák iránt, egyre többen szeretnének felszogálók, eladók, szakácsok vagy cukrászok lenni. A jelentkezők száma mindig meghaladja a felvehétőkét. Benézünk a cukrászatba is, a minden mozdulatot figyelő, a látnivalók között válogatni alig tudó pályaválasztók szép szá­ma jelzi, jövőre sem kell az is­kolának lasszóval fogni elsősö­ket. Miként készül a függőlegesen csíkos, hivatalos nevén legyező­torta? A nem mindennapos ügyes­séget igénylő műveletnek va­gyunk szemtanúi. Könyves Mi- hályné mestercukrász boszor­kányos mozdulatokkal keni a piskótát. — Ma tizannégyféle tortát sütünk. Diákjainknak vala­mennyi .süteményt el kell tud­niuk készíteni, amiről elméletben tanultak. Ez a legyezőtorta egyike a legnehezebb feladatok­nak. A bemutató után a tanulók következnek, lassabban, sutáb­ban, többszöri nekifutással, de tiszteletre méltó igyekezettel. Polereczki Ildikó másodévest is többen figyelik. Cukorszörppel öntözgeti a piskótát, ki gondolta volna, hogy ebből lesz a puncs­töltelék. Aggodalmaskodó kér­désünkre, mely a rengeteg, édes­ség sorsát firtatja, megnyugtató választ kapunk: elfogy. Ez al­kalommal természetesen vendé­gül látják a nyolcadikosokat, ha nincsenek plusz fogyasztók, a torták egy része ebéd utáni desz- szertként szolgál a menzán, a többit a kollégisták kapják. Hogy a tanulók által készített süte­mények után a legkifinomultabb ízlésű vendég is megnyalná a tíz ujját egy cukrászdában, ta­núsíthatjuk — mi is ezt tettük a kóstoló után. Kormos Emese FILMJEGYZET Mary Poppins ' Hozzászokhattunk már, hogy a nyugat-európai és a tengeren túli játékfilmgyártás darabjai gyakran egy évtizednyit is késve érkeznek el hozzánk. Ám a gyerekeknek szánt produkciók közül a Walt Dis- ney-filmek még ezeken is túltesznek. A tavaly té­len vetített Hamupipőke például közel tíz évvel öregebb, mint a most bemutatandó, 1964-ben ké­szült Mary Poppins. Travers meseregényét a Disney-cég kétrészes musicalváltozatban filmesítette meg. Rendezője Robert Stevenson, aki ezen a produkción kívül e minőségben működött közre A szórakozott profesz- szor (1960), a Vigyázat, feltaláló! (1962) és a Feke- teszakáll szelleme (1967) című, nálunk is bemuta­tott alkotásokban. Stevenson persze csak egy, nem is a legfoglalkoztatottabb volt a Disney-cég számos, állandó rendezője közül. A legismertebb rajzfilmek mellett készültek természetfilmek, televíziós show-k. és ugyancsak élő személyes „peremfilmként” a Ma­ry Poppinshoz hasonló, romantikus, mesés-miszti­kus, ma már naivvá kopott erkölcsi példázatokkal tűzdelt hosszú játékfilmek Is. ' A részleteiben a legkisebbek számára is élvezhe­tő, szórakoztató produkcióban — a jó kommersz minden tulajdonságát felvonultatva a Disney-világ teljes díszében, pompájában tárul elénk. A fordu­latokkal, kalandokkal zsúfolásig töltött történetben 'a képzeletbeli és valóságos kalandok között nem akad kitöltetlen pillanat. Hogy 1910-et írunk, azt — ha tudnák — legfeljebb a cipő-, ruha- és ka­lapdivatból következtethetnék ki a gyerekek. Egyéb­ként is e világban úgy működik az idő, ahogyan a gyakran fantasztikus események, no és persze a gyerekék logikája kívánja. A főszereplő kisfiú és ■nővére azokkal a gondokkal küzd, amelyekkel a legtöbb mai gyerek; szüleik valódi és kreált elfog­laltsága miatt magányosak, kezelhetetlenek, „rosz- szak”, alkalmi nevelőnőik sorra hagyják el őket. 'A komoly banktisztviselő apa és a közéleti szere­peivel tökéletesen elfoglalt anya hirdetést ad föl a Times-ban. Ugyancsak meglepődnek, amikor a gyermekek előzőleg széttépett, irreális igényeket sorakoztató hirdetését lobogtatva megjelenik a ter- Ynészetfölötti képességekkel rendelkező, s azt a jó ügy szolgálatába állító Mary Poppins. Sok (Oscar- díjas) dal és tánc után természetesen a hagyomá­nyos heppiend sem marad el: a két szülő vissza­talál szeretetre éhes és szeretetre méltó gyermekei­hez. Hosszasan lehetne részletezni a Disney-világon belül is műfajt teremtő produkciók jellegzetességeit, ■például az élő szereplőkkel fölvett és rajzolt jelene­itek kombinációját. E különleges technika kidolgo­zása a neves cég egyik fő találmánya, az első fél évszázaddal korábbi kísérletek is Disney nevéhez fűződnek. — A filmművészet fejlesztésében is je­lentős érdemeket szerzett technikát csak ritkán al­kalmazták. de olyan hatással talán még egyszer (sem sikerült, mint a Mary Poppins „Vidám ünnep” <cimü jelenetében — írja az életmű egyik méltatója. Az öt Oscar-díjas produkció eddigi nézőinek szá­mával csak hallgatóinak száma vetekedhet, a Sher­man fivérek által komponált tizennégy betétdal i— ma már örökzöld slágerek — között a nézőtéren ülő szülők bizonyosan több ismerőst is felfedez­nek. Julié Andrews-t (Mary Poppins) e szerepe indí­totta el a világhír felé. Dé sorakoztathatnám a mér­leg másik serpenyőjéből az ellenérzéseket, a kifo­gásokat,' sokunk rossz közérzetének okait, egy való­ban mai képi, érzelmi és ízlésvilág, társadalomkép ’nevében. Az mégis Disney mellett szól, hogy amit gyerekeink láthatnak, néhány kivétellel nézni kény­szerülnek, ázok között alig hiszem, hogy húsz-har- 'mlnc év múlva lesz olyan, mely ha nem is üzlet, de élvezhető vagy legalábbis nézhető. Károlyi Júlia SAJTÚPOSTA A NEB VIZSGÁLTA Húsáru-forgalmazás halasi módra? Bállá Erzsébet, Kalmár László, né, Melkvi Zoltánná, Pálfi Sán- dómé, Pétemé Tandorl Zsuzsan­na és mások mondották el az alábbiakat: — Örömmel értesültünk arról, hogy a húsipar .szakboltot nyi. tott városunkban. Kiskunhala. son. Eleinte gazdag volt a vá. lasztéka, mostanában egyre sze­gényesebb. Főleg a közkedvelt pacalt keressük hiába. Gondoltuk, a kereskedők mé­rik fel rosszul az igényeket, emiatt van ellátási zavar. De ímeggyőződ'tünk róla. e problémá. ,nak egyéb oka is van. Nevezete, sen, hogy az áru egy része a hát­só ajtón át kerül az úgynevezett (bennfentes vásárlók kosarába. Szerintünk e módszer távol áll a szocialista kereskedés alap­vető normájától, mely a kereslet- kínálat tisztességes rendjét, a fo_ gyasztásl cikkek megkülönböz­tetés nélküli -kiszolgálását jelen­ti. Nálunk baj van e szabályok maradéktalan betartásával... A közérdekű ügyben felkéré. •sünikre vizsgálatot folytatott a Kiskunhalasi Városi Népi Ellen­őrzési Bizottság, mely többi kö- Kött megállapította: Az idén május eléje óta mű­ködő bolt heti három alkalom., mai rendel, esetenként 20—30-fé- le árut a kiskunfélegyházi hús­ipari' vállalatnál, amely rendsze­rint a kért választék egyharma- dát, § a mennyiség felét juttatja csak a helyszínre. A gyakorlat az, hogy egyszerre több fél 'tartást küld, I húsos csont, az oldalas, a imarhalábszár és a sertéstarja azonban kimarad a szállítmány­ból. Ami a pacalt illeti, abból a (megnyitás napjára érkezett az eddigi legnagyobb mennyiség, 200 kiló, k e tétel azóta csökken. Elő­fordult. hogy mindössze 65 kiló- nyit kapott az üzlet, melyet tel. jes egészében a Tompa! Kossuth Tsz-nek továbbított. Másik alka­lommal a kiszállított 20 kilónyl •pacal fele az állatforgalmi és húsipari vállalat helyi kirendelt- ségvezetőjéneld volt névre szólóan címezve. Az efféle adásvételnél az árut csak, a bolt számláján tűn. tették fel, az eladótérbe, vagy a raktárba kihelyezésről nem kel­lett gondoskodni. A népi ellenőrök végezetül fel­hívták a Bács.Klskun Megyei Ál­latforgalmi és Húsipart Vállalat Vezetőinek figyelmét, hogy ve. gyek elejét a hústermékek hiá. nyos szállításának, s a pacal sza­bálytalan eladásának, melyek joggal kiváltják a vásárlók bí­rálatát. Az előzőekhez hozzáfűzzük: A húsipar — közlése szerint — megyénkben' több mint 400 üzlet megrendelését teljesíti rendsze­resen. Mivel a marha lábszár, az oldalas, a sertésvelő, a húsos csont és a pacal iránt a legna. gyobb a kereslet, ezt az igényt csak részben, vagy egyáltalán nem tudja kielégíteni. Például azért, mert sertésvelőböl napon, ta 20—25, marhalábszárból kö­rülbelül 50 kilónyl a termelés, egy átlagos súlyú marhából pe­dig csupán 4 kilónyl pacait tér. melhet ki a hentes. Ez a szűkös produktum még inkább arra kö­telezi a vállalatot, hogy a sza^. üzleteiben — nemcsak Halason, másutt is — szigorúan betartsa az értékesítés elemi szabályát, vagyis azt: az epiberek érkezé­sük szerint vásárolhassanak, de csakis az eladótérben! Építési tilalom — meddig? ÉPÍTÉSI TILALOM — A vasúthoz körülbelül 30 méter távolságra lakunk. Nem mondom, hogy nyugodt környe­zetben, hiszen a jövőmenő sze. relvények " dübörgése.csattogása tökéletesen hallatszik nálunk, de hát ez megszokás dolga. Egyet­értettünk az illetékeseikkel, hogy tervezik az épületek kisajátítá­sát. vagyis az onnan való elköJ. tűzésünket. A szándékot már 1974-ben tett követte, amikor elrendelték az építési tilalmat errefelé. Gon­doltuk, ' hamarosan döntenek végleges sorsunkról. De nem így történt. Múltak az évek, csalt a tilalom maradt meg változatlanul. Sokszor érdeklődtünk ez ügyben, de ugyanaz volt a válasz: vas­úti védőterületet alakítanak ki jelenlegi lakóhelyünkön. Az elmúlt 12 esztendőben már nem is egyszer kellett volna re- peráiini, sőt. felújítani a házun­kat, melynek állaga egyre rom­lik. Ápn a tilalom miatt semmit nem javíthatunk rajta. Legutóbb felkerestük a Szegedi Vasútigaz. gatóságot, ahol elmondták, hogy' 1995-ig nem végeznek felénk na­gyobb beruházást, amiből követ­kezik: az épületünk közeli lebon­tásával sem kell számolnunk. Am ha még 8—10 évig sem nyúlha- tnk a lakásunkhoz, félő, hogy a 90-es évek közepén már összedől­het. Nem szeretnénk ezt az álla­potot megérni... — panaszolja a Jánoshalma. Madách u. 5. szám alatt lakó Oláh Ferencné. Mindezekről informáltuk a me­gyei tanács építési osztályát, ahol a következőket tudtuk meg: Az országos közforgalmú vasút szélső vágánya és a lakóépületek kő7.ött általában 50 méter védő- távolságnak kell lennie. A túl­nyomórészt beépített térségben azonban mérsékelhető ez a tá­volság, mégpedig a helyileg ki­alakult építési gyakorlatra tekin­tettel. Olvasónk ügyében az ve­zetne megoldáshoz — akár a ti­lalom megszüntetéséhez is —, ha a tanács és a többi érintett szerv felülvizsgálná korábbi határo- zatáL Amennyiben a hatóság új. ra helybenhagyná a tilalmat, fel­lebbezni lehet ellene a megyei építési osztályhoz. Elmondjuk még, _ hogy az idén július elseje óta érvényben lévő Országos Építésügyi Szabály­zat értelmében az építési tilalom alatti terület építményein elvé­gezhetők az állékonyságot, az egészséget, az élet-, iköz- és va­gyonbiztonságot veszélyeztető kármegelőzési, illetve kárelhá- rítási munkák, a lakóházat pe­dig lehet korszerűsíteni, s az alap- tenületét legfeljebb 25 négyzetmé­terrel növelni. Az Ily módon lét­rehozott értékek természetesen beszámítandó’* a későbbi kártala­nítás összegébe. VISSZHANG „Tanyát szeretnék venni...” November 5-ei lapszámunk e rovatában közreadtuk egyik solt- vadkerti olvasónk aggodalmát: néha — a hivatali bürokrácia „jó­voltából” — kissé körülményes a tanya adásvételének lebonyolí­tása, s erre ráadás, hogy van me­zőgazdasági nagyüzem, mely sor­sára hagyja a birtokába került ilyen ingatlant. Egyidejűleg is­mertettük az illetékes válaszát, miszerint Bács-Klskunban hosz- szú távon számolni kell a tanyák létezésével, szabad forgalmazásuk pedig korlátlan, ha a területileg érintett gazdaság lemond elővá­sárlási jogáról. Cikkünket olvasta a Kecske­mét. Mezőfl u. 8. szám alatt lakó Tóth János is. aki régóta tervezi, hogy a városi zajos világot dél­utánomként mgg hétvégeken fel­cseréli a csendes, kellemes kör­nyezettel, a tanyával. Mivel a 44-es úit mentén már többször felfigyelt egy jó állapotú, üresen álló épületre, közlésünktől fel­buzdulva eldöntötte, hogy köze­lebbről is szemügyre veszi. A to­vábbiakról ekképpen számolt be levelében: A lakóházat és melléképületet magasra nőtt gaz veszi körül. A falak épek, a tetőzettel sincs baj, ezért így, elhanyagoltan is tet­szik a tanya. A szomszédok sze­rint óvó gondossággal vigyázott rá az utolsó lakója. Megtudtam, hogy jelenlegi tulajdonosa a he­lyi Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet, mely sem­mit sem tesz a még mindig ér­tékes ingatlan védelmében. Ez csak megerősítette szándékomat, s felkerestem a tsz jogtanácsosát, akinek elmondtam, hogy tanyát szeretnék venni. Türelmesen meghallgatott, de láttam, nem lelkesíti, amiről szól­tam. Tömören válaszolt: jogsza­bály tiltja, hagy tanyát adjanak el magánszemélynek. Mire azt feleltem, beleegyeznék abba **i ha csupán bérelhetném. Ekkór hosszasan megmagyarázta, hogy a bérbevétel útja sem járható. Korántsem rendhagyó eset, hogy a termelőszövetkezet gaz­dálkodási tervében szerepel egy- egy tanya lebontása, földterüle­tének a nagyüzemi hasznosításba való bekapcsolása, míg azonban erre sor kerül, talán bérbeadha­tó lenne. Igaz. a bérleti díj ré­vén nem gazdagodna meg a tsz, de társadalmi szempontból alig­ha minősülne csekélységnek, ha 1—2 évi. netán hosszabb Ideig valamelyik vállalkozó család él­vezhetné az efféle bérlemény termelési eredményeit, pihentető miliőjét. Milyenek a buszmegállók? Ha az ember községben él, ügyes-bajos dolgai elintézése vé­gett gyakran megy a városba. Aki nem saját kocsival, hát vonat­tal vagy' autóbusszal. Én is ez utóbbi közlekedési eszközt ve­szem Igénybe, s míg a járatra várakozom, bizony elszorul a szí­vem. Miért? Mert a megálló és környéke piszkos, rendezetlen. Mindegyik helyi megállóra ez a jellemző. Tudom, hogy az ott megfordu­ló utasok között nem mindenki­nek erénye a tisztaság, ám éppen, ezért illene ezt a területet leg­alább esetenként takarítaniuk az illetékeseknek, akikhez ez ügy­ben még augusztusban fordultam levélben, de válaszra sem mél­tattak ... — sérelmezi a Lajos- mizse, Telepi u. 14. szám alatt lakó Vona Lajos. Köszönet a gyógyításért A megyeszékhely Borbás nevű külterületén lakik a •rokkantsági nyugállomány­ban levő Berényi Sándorni, aki a szerkesztőségünkhöz érkezett levelében magán­ügyről, pontosabban örö­méről számol be. Története megérdemli a nyilvánossá* got: . I , „Immáron több hete, hogy a saját családommal és otthonommal, a bará­tokkal és szomszédokkal, valamint a tágasabb kör­nyezettel ismerkedem. Mondhatnák, ez a sorsa annak, aki hosszabb időt töltött a messzi távolban. Csakhogy én sohasem utaz­tam el hazulról. Mindössze annyi történt velem, hogy újra látok. Elmondhatatlanul gyöt- rőek voltak azok az évek, amikor százszázalékos vak­ként éltem, s a nappalo­kat nem tudtam megkülön­böztetni az éjszakáktól. Csu­pán a hangok, az észlelt mozgások tartották bennem a lelket és a remény, hogy egyszer sikerül felgyógyul­nom e szörnyű betegségből. Idén szeptember 8-án tezdődött életem szinte sors- löntő időszaka: mindkét sze. mem megműtötték a kecs-' kemétl megyei kórházban. Dr. Oláh Miklós és dr. Kiss Gabriella főorvosok végez­ték a bravúros munkát, amelynek eredményeként visszanyertem látásomat. Nekik és a szemészeti osz- tálv többi dolgozólának, akik tisztelettel, szeretet­tel gyógyítottak, ápoltak, ezúton felezem ki hálás köszőnetemet. Amit értem tettek. íelér egy úiraszüle­Szerkeszti: Veiket Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 27-611

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom