Petőfi Népe, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-16 / 295. szám

1986. december 16. • PETŐFI NÉPE • 3 Nyugdíjasként a közéletben Kikérik a véleményét Póttanácstag. A lakossággal tartja a kapcsolatot, ügyes-bajos dolgait tolmácsolja a tanács vezetői fe­lé. Sipos András Kiskőrösön egy éve póttánácstag. Nyugdíjasként tevékenykedik a közért, ötvennyolc éves. Alezredesként szolgált a honvédségnél. Első ránézésre is katonás, agilis ember benyomását kel­ti. — Tavaly jelöltek. Számomra meglepetés volt ez, hiszen nem vagyok kiskőrösi, 1959-ben költöztem ide a családommal. Ugyanakkor az Itteni emberek elsősorban mezőgazdasági munkából élnek, márpe­dig az én foglalkozásom ettől igen távol áll. Ráadá­sul civil életet is csak néhány éve élek ... — Ezek szerint a tanácsi munkával sem állt kö­zelebbi kapcsolatban. Akkor mégis miért jelölték? — Erre talán másoktól kaphatna pontosabb vá­laszt. Mindenesetre eddig is tiszteltek az emberek, sokszor felkerestek problémáikkal, és ha tudtam, segítettem. Azt hiszem, hallgattak és hallgatnak rám. Űton-útfélen megszólítanak, kikérik a taná­csomat. Ha valami sérti az igazságérzetemet, min­dent megteszek azért, hogy az illetékesek intézked­jenek. — Nem zavarja, hogy nem tanácstag, hanem pót- tahácstag? — Ebből hiúsági kérdést nem csinálok. Se elő­nyét, se hátrányát nem érzem. Egészségemnek és koromnak megfelelően igyekszem ellátni a felada­tomat. Rendszeresen részt veszek a tanácsüléseken és sotezor rákérdezek egy-egy, lakosságot érintő problémára. Én csak az egyenes beszédet szeretem, ahhoz szoktam hozzá, tehát a kérdéseimre egyenes választ is várok. — Mire szokott rákérdezni? — Ne gondoljon nagy horderejű dolgokra, mert tisztában vagyok a város lehetőségeivel. Olyan kér­dések foglalkoztatnak elsősorban, amelyek orvos­lása szebbé, jobbá teheti az életünket. Szerencsére nem panaszkodhatunk, mert az illetékesek igye­keznek megoldani a problémákat. Például az el­múlt időszakban szilárd útburkolatot kapott a Baj­za, az Arany János és a Deák Ferenc utca. Igaz, sok segítséget kaptunk az itt élő emberektől is. Jelentős társadalmi munkával járultak hozzá az aszfaltozáshoz. Jelenleg a Budai Nagy Antal utca csapadékelvezetésén fáradozunk. A tanácsi munká­ban kollégám dr. XJrbán János tanácstag, aki rend­szeresen kikéri a véleményemet. — Nyugdíjasként is sok a munkája. Mikor van ideje a családjával foglalkozni? — A póttanácstagi munkám mellett vezetem a helyi nyugdíjasklubot és TIT-előadásokat tartok. Valóban be van osztva minden percem, de azért a szőlőbe is járok és jut idő a két gyerekemre és a feleségemre. Ügyesen kell megszervezni a napot. Temesi László ÖNÁLLÓSULT FÉNYKÉPÉSZEK Üj műterem, új szolgáltatások Megvalósították terveiket % x ' Négy évvel ezelőtt, élve a jogszabály adta lehetőséggel, a Kecskeméti Fodrász- és Fényképészipari Szövetkezet 22 fény­képésze kivált a szövetkezetből, kisszövetkezetet alakítottak. Ez volt az első ilyen eset megyénk ipari szövetkezeteinek tör­ténetében, tehát járatlan úton indultak el. Miért törekedtek önállóságra? A „nagy szövetkezetben” a részlegek általában nem az eredményességük alapján részesültek a fejlesztési alapból. A fényképészek úgy érezték: többre lennének képe­sek, jobban boldogulnának, ha a tevékenységükből származó nyereséget saját céljaikra fordíthatnák. NAPKÖZBEN „Heringjáratok” Régi bölcsesség: fölösle­gesen nem érdemes zsör­tölődni. Ki ígérte ugyanis azt, hogy mára minden rendben fog menni? Mond­ta például a Kunság Vo­lán, 1986 végére egyedül megoldja tömegközlekedé­sünk problémáit? Nem. Ez egyébként sem csak jó­szándék kérdése... Nem is kérhetjük számon a vállalat illetékesein, hogy egy közvetlen megyei irá­nyítású nagyközségből — ahonnét sokaknak, sokfé­le ügyben kell például Kecskemétre utazniuk — a nap első felében' miért csak egy járatot indíta­nak a megyeszékhelyre, s azt is miért hajnali ötkor? Vagy, hogy két forgalmas csomópont — teszem azt Solt és Kecskemét — között miért csak úgy lehet utaz­ni, hogy a kedves „vendég” bebarangolja a fél Alföl­det? Fel sem tett kérdéseink­re a válasz úgyis ismert. A vállalat gazdálkodik. Dolgozói nyereséges cégnél kívánnak boldogulni. Nincs, aki kifizetné a deficitet. Ezért — így a válasz — racionalizálnak. De azért van, ami bánt. A túlzsúfolt járatok prob­lémája. Ez nem lehet gaz­dasági kérdés. A közönség ugyanis adott, s méltán várja el, hogy pénzéért emberhez méltó utazási le­hetőséget kapjon. Mire gon­dolok? Például a pénteki távolsági járatokra. Egy ilyen hétvégi utazás — például Kecskemét és Izsák között — fölér egy hithd láma aszkétikus gyakorla­tával. Nem véletlen, hogy a népnyelv heringjáratok- nak becézi azokat. Egy személyes példa. Pénteken két késő délutá­ni járat fel sem tudott venni, mert arra seny volt elég szabad tere, hogy a csuklós ajtót rendesen ki­tárja. Végül — két óra vá­rakozás után — mégis si­került feljutni az egyikre. Ott megértettem: van meg­oldás arra, hogy ebben az elhidegülő, elidegenedő vi­lágban az emberek nagyon közel kerüljenek egymás­hoz ... Mozdulni sem lehe­tett a zsúfoltságtól. Mint hallottam: nem egyedi eset ez. Az utasok többsége — például az in-? gázók, vagy az orvosi keze­lésre járók — régóta szen­vedik e kínt. Talán csak a vállalat illetékesei nem hallottak róla? F. P. J. A válás ellenzői nem jósol­tak fényes jövőt a bátor vállal­kozóknak, sokan a tevékenység bevételének növelésére sem lát­tak lehetőséget, hiszen " Kecske­méten, Orgoványon, Izsákon, La­kiteleken . évtizedek óta többnyi­re a szövetkezet, műtermeit kereste fel, aki fényképet akart. Konkurenciát csak a kisiparosok jelentettek, jelentenek számuk­ra ma is, velük szemben azon­ban — főleg a megyeszékhelyen — a szövetkezetiek a település központjában levő üzleteik révén előnyben vannak. A kételkedők úgy vélték, ezt már „fokozni” nem lehet, nem láttak addig ki nem használt tartalékot a bevétel nö­velésére. •A válás ellen agitáló érvekkel szemben csupán az önállóság elő­nyeit hozhatták fel a fényképé­szek — és nekik lett. igazuk. Megtalálták annak útját-módját, hogyan bővítsék megrendelőik körét: nem a műteremben vár­ják őket, hanem maguk mennek a helyükbe, felkínálva szolgálta­tásaikat. Óvodákat, iskolákat, sőt, üzemeket keresnek fel, és való­ban: az emberek kedvet kapnak a fényképezkedésre. „A legkü­lönlegesebb igényeknek is eleget teszünk” — mondja Réget De- zsöné, a szövetkezet elnöke. Volt olyan megrendelőjük, aki azt kérte, hogy a munkahelyén, mun­ka közben örökítsék meg; szo­cialista brigádok a naplójukba, illetve saját maguknak, „emlék­be” kértek képet, és így tovább. A kisszövetkezet új szolgáltatása a karácsonyi fényképezés, igény szerint a lakáson, családi körben. Amióta önállóan dolgoznak, szakmailag is jobban fejlődnek. Erre rá is kényszerülnek, hiszen a személyi jövedelem árbevétel- arányosán illeti meg a dolgozókat: zsebbe vágó érdekük, hogy töb­bet és jobban dolgozzanak. A közvetlen anyagi érdekeltség együttgondolkodásra, ötletekre, azok megvalósítására ösztönöz. Közösen rendszeresen elmennek szakmai kiállításra, pályázato­kon részt vesznek, s jól szerepel­nek. Korszerű, automata gépeket vásároltak; ha apránként is, de módszeresen fejlesztették tevé­kenységük műszaki színvonalát. Kecskeméten, a Rákóczi úti, nem a legjobb körülmények kö­zött levő műtermük helyett újat nyitottak a Dobó körúton. Ebben a megyei és a városi tanács, va­lamint a KISZÖV is segítette a szövetkezetét. Tevékenységük el­ismerését, a velük szembeni bi­zalmat jelenti ez. Hogy ezt mire alapozták, számokkal is kifejez­hető: 1983-ban, az önállóvá válás első kerek esztendejében 3 mil­lió 668 ezer forint volt az árbe­vételük, az egy dolgozóra jutó termelési érték 133 ezer forint. Tavaly kisebb létszámmal értek el nagyobb bevételt — 4 millió 504 ezer forintot —, így egy dol­gozó átlagosan 174 ezer forintot .hozott” a közös kalapba. Ered­ményeik az idén is hasonlókép­pen alakulnak. A. M. • Megnyílt a Dobó körúti, jól felszerelt műtermük. Ábra hám Jánosné fényképész örömmel dolgozik a szép környezetben. (Tóth Sándor fel­vétele) Negyven százalék MÓDOSÍTOTT RENDELET A költségvetési szervek nagyobb lehetősége A pénzügyminiszter 1937. janu­ár elsejei hatállyal módosította a költségvetési szervek — intézetek, hivatalok, üzemek — gazdálko­dásáról. valamint az állami pénz­ügyekről szóló törvény végrehaj­tási rendeletét. Az .intézkedések célja, hogy to­vább bővüljön a népgazdaság vállalati formában működő szek­tora, korszerűsödjenek a költség- vetési intézmények gazdálkodási feltételei. A módosított rendele- tek lehetővé teszik, hogy a költ­ségvetési intézmények megfelelő pénzügyi kedvezmények mellett váfil-alatöá alakulhassanak, éssze­rűbb működésükkel csökkentsék a költrégvetés terheit. Az úi gaz­dálkodási feltételek növelik az intézmények önállóságát, s a ko­rábbinál fokozottabb mértékben ösztönöznek az ésszerű takarékos­ságra és a teljesítménynövelésre. Január elsejétől egyszerűsöd­nek a .gazdálkodási szabályok, és átalakul az információs rend is. Így lehetőség van arra, hogy az állami költségvetés információs igényeinek kielégítése mellett to­vább erősödjék az üzemgazdasá­gi szemlélet. A. gazdálkodási önállóságot nö­veli az ás, 'hegy az anyagi érde­keltségi rendszerbe vont költség­vetési intézmények, vállalkozása­ik finanszírozására — a hitelpo­litikai irányelveknek, megfelelően — beruházási hitelt vehetnek igénybe. Az alapvetően költség­vetési támogatásiból gazdálkodó, állami feladatokat ellátó költség­vetési szerveik pedig lehetőséget kapnak arra, hogy forgóeszköz- hitelt vegyenek fel gazdálkodásuk segítésére. A keretjellegű szabályozás erő­sítésével, a kötöttségek oldásával a költségvetési szervek vállalko­zási lehetőségei bővülnek. A gaz­dálkodást szabályozó módosított rendelet lehetővé teszi a pénzügyi előirányzatok sáléit hatáskörben történő változtatásét a terven fe­lüli fejlesztések önálló finanszí­rozását. az állóefzköz-fenTiitairtási eszközökkel való gazdálkodást, az amortizáció elszámolásával a beruházási források bővítését va­lamint a személyi érdekeltségi rendszer javításiéit. a feladatok önálló kijelölését a bér- és mun­kaerő-gazdálkodás korszerűsítését. A rendelet a Magyar Közlöny 49. számában jelent ínéig. A negyven százalék hallatán a legtöbben talán azokra a két­gyerekes elvált apákra gondol­nak, akik éppen ennyi százalék­kal kevesebb pénzt visznek ha­za fizetéskor. Nemrégiben még szinte ehhez kötődött a „negy­ven százalékos” fogalom. Ma vi­szont már takarékpénztári ked­vezményhez is köthetjük ugyan­ezt. Amikor megjelent a rendel­kezés arról, hogy különböző ked­vezményes kamatozású hitelek határidő előtti — egy összegben történő — visszafizetése esetén negyven százalék engedményt ad az Országos Takarékpénztár a teljes kiegyenlítéskor, sokan fel­kapták a fejüket. Miért ilyen nagylelkű az OTP, s ha már ilyen, eddig miért nem volt, s vajon meddig lesz az? Betét—hitel egyensúly Nyilvánvalóan gazdasági érde­kek indokolják az ehhez hasonló lépéseket. A hetvenes évek vé­géig, a nyolcvanas évek elejéig a lakossági jövedelemgazdálko­dásban bizonyos automatizmus volt tapasztalható. A megtakarí­tott jövedelem gyűjtésének álta­lánosan elfogadott formájának a kamatozó vagy a nyereménybeté­tekbe való pénzelhelyezés számí­tott. A kamatpolitikában min­denkor tapasztalható volt egy olyan törekvés, hogy a betétben elhelyezett jövedelmek annyi ka­matot kapjanak, ami a tőke re­álértékét — a lassú pénzinfláló­dás ellenére — nem csökkenti. A. betéttulajdonosok általában tartós fogyasztási cikkekre vagy lakásra gyűjtöttek, így a gyűjtö­getés időszaka behatárolható volt. Ám a szükséges összeg nem mindig állt teljes egészében ren­delkezésre, így a hiányzó összeg megszerzésének szinte kizáróla­gos megoldásául kínálkozott a hitelfelvétel. Természetesen a lakossági be­tétek ez idő tájt fedezték a la­kossági hiteleket, így egy nagy nemzeti önsegélyező társulásra hasonlított a lakosság jövedelem­gazdálkodása. Az említett idő­szakban országos szinten a beté­teknek mintegy 65—70 százalé­ka volt kihelyezett hitel. A 80- as években viszont új tendenci­ák kezdtek feltűnni a lakossági pénzpiac láthatárán. A különböző szövetkezeteknél felerősödött a megtakarított személyi jövedel­mek bekapcsolása, a közös (eset­leg nagyüzemi) fejlesztések fi­nanszírozásába vagy azok kivi­telezésének meggyorsításába. A lakossági pénzeszközök ilyen jel­legű lekötése is legalább azt a kamatjövedelmet biztosította, mint az OTP legelőnyösebb le­kötési kamatrátája. A bankok versenye A takarékszövetkezetek tavaly ősszel és az idén megkezdték már a hosszúlejáratú hitelek kibo­csátását is. Így megindult az üz­leti verseny a lakossági bankok között. Mind az OTP-nek, mind a takarékszövetkezeteknek külö­nös érdeke fűződik ahhoz, hogy ösztönözze a lakosságot a jöve­delem egy részének megtakarítá­sára, s* azok betétként való el­helyezésére. Azoknak is érdeke, hogy legyen „hitelre való”, akik kölcsönért kívánnak a pénzinté­zetekhez folyamodni. Bács-Kis- kun megyében az OTP betétállo­mánya az idei év végére megha­ladja a 10 milliárd 500 millió fo­rintot. Az ezzel szemben álló hi­telállomány viszont már jóval 12 milliárd forint fölött jár. Így már érthető a sürgető enged­ményadás a további hitelkibo­csátáshoz, a betétállomány nö­vekedésének meggyorsításához. A pénzügyi kormányzat dönté­se értelmében az 1985. december 31-e előtt aláírt kölcsön- (adás­vételi) szerződések alapján ke­letkezett kamatmentes vagy évi 1, 2, 3 és 3,5 százalékos kamato­zású takarékpénztári hitelek (vé­telárhátralékok) határidő előtti — egy összegben történő — visz- szafizetése esetén 40 százalék engedményt ad a takarékpénz­tár. A teljes visszafizetést el nem érő rendkívüli törlesztés esetén az éves törlesztési kötele­zettségen felüli összeg 40 száza­lékának megfelelő engedmény nyújtható — december 31-én — ha a többletbefizetés az egyéves törlesztési kötelezettséget eléri. Ilyen esetben az engedmény ak­kor illeti meg az adóst, ha vál­lalja, hogy a kölcsönszerződésben megállapított havi törlesztőrész­letet változatlan összegben to­vábbra is folyamatosan fizetik. Vagyis így a kölcsön lejárata le­rövidül. Szabadulás az adósságtól Tartozni, adósnak lenni igen sok állampolgár számára kény­szerű, nem kellemes dolog. Most lehetőség adódott azoknak, akik fennálló tartozásuk mellett némi készpénzzel is rendelkeznek, hogy adósságuktól — ^nnak alig több mint felét befizetve — köny- nyen, gyorsan megszabadulja­nak. ök is jól járnak, meg azok is, akik hitelre várnak. Tuza Béla VlZÁTEMELŐ ÚJSZEGEDNEK Megkezdődött az Újszeged vá­rosrész csapadék- és szennyvi­zeinek összegyűjtésére és továb­bítására szolgáló új vízátemelő, s a hozzá csatlakozó zárt csatorna műszaki átadása Szegeden. A lé­tesítmények együttes beruházási költsége meghaladja a 100 millió forintot. A vízátemelő berendezés szi­vattyúi percenként öt köbméter vizet emelnek át a Tiszába. A több mint másfél méter átmérő­jű zárt csatorna előzetes árok­ásás és földkiemelés nélkül, úgy­nevezett sajtolásos technológiá­val épült. Csupán egy indítóak­nát készítettek, s onnan külön­leges sajtólóberendezéssel nyo­matták előre a betongyűrűket, majd a bennük maradt földet az aknánál a felszínre hozták és el­szállították. Így megtakarították a csatorna feletti földtömeg ki­emelésének és visszadöngölésé- nek költségeit, s nem akadályoz­ták a városrész forgalmát. A be­tonelemek előrepréselését lézer­sugárral ttrányítOitltálk, hogy pon­tosan célba érjenek. Az új vízátemelőmű jóval kor­szerűbb és nagyobb teljesítmé­nyű a réginél, előreláthatóan még az ezredfordulót követő né­hány évtizedben is kielégíti a szükségleteket. DÖNTÖTT A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG A hanyag ügyintézőnek felelni kell tettéért Egy évig húzódott az ügy, míg a Legfelsőbb Bíróságon pont ke­rült a végére. Hét évig dolgo­zott a mezőgazdasági szakszövet­kezetben a pereskedő munkaügyi csoportvezető. Számos mulasz­tást követett el, fontos nyilván­tartásokat nem vezetett, a mun­kakönyvek kezelését elhanya­golta, a MIL-lapokat ömlesztve tárolta. annak „D” szelvényét nem küldte vissza az előző mun­káltatóhoz. A szakszervezethez érkező fizetésletiltásokat hanya­gul intézte, az ellene szólókat eltüntette. Emiatt fegyelmi úton elbocsátották, kizárták a szövet­kezetből. A döntőbizottság hely­ben hagyta a kizárást. A mun­kaügyi híróság és a megyei bí­róság enyhítette a büntetést, a kizárás fegyelmi büntetés helyett munkadijesökkentést mondtak ki, és csaknem 40 ezer forint visz- sza tart ott munkadíj (járandó­ság) kifizetésére kötelezték. A Legfelsőbb Biróság elnöke törvényességi óvást emelt, mert az ítéleteket törvénysértőnek, enyhének találták: azok ellenté­tesek a büntetési és nevelési cé­lokkal. Különös jelentőséget tu­lajdonított a vezető beosztású dolgozó fizetésletiltásokkal kap­csolatos magatartásának, össze­férhetetlen volt munkakörével — mondja az óvás folytán született legfelsőbb bírósági döntés —> hogy maga intézte éveken át a sa­ját és az ugyanott dolgozó férje ellen érkezett letiltásokat. Beosz­tásával visszaélve olyan helyze­tet teremtett, amellyel a hitele^ zőket kijátszhatta, munkáltató­ját pedig készfizető kezesként felelőssé tette. Ez a cselekmény — mondja a Legfelsőbb Bíróság, az egyéb fegyelmi vétséget ké­pező cselekményen és mulasz­táson túl — már olyan súly, hogy kizárólag ezek miatt is helye lett volna a legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabásának. A Legfel­sőbb Bíróság a cselekménysoro­zatot súlyosnak ítélte, hiszen a munkaköri leírásban szereplő A dolgozót műszaki-gazdasági ta­nácsadói munkakörben alkalmazták, ahol az orosz nyelv ismerete és rend­szeres használata szükséges volt. Fel­sőfokú nyelvvizsgával rendelkezett, ds nyelvpótlék iránti kérelmét a mun­káltató elutasította. A munkaügyi döntőbizottság is elutasította az igényt. Hivatkozott a vállalati kollek­tív szerződésre, amely a nyelvtudás! pótlékot azoknál a munkaköröknél ismeri el. ahol az idegen nyelv hasz­nálata nélkülözhetetlen. Azokban a munkakörökben pedig, amelyekben az idegen nyelv ismerete előnyös, azt a dolgozó személyi bérbesorolásánál Veráik figyelembe. A döntőbizottság határozata ellen a dolgozó a munka­ügyi bírósághoz fordult, és havi béré­nek IS százalékát kitevő nyelvpótlék megállapítását kérte. A munkaügyi biróság sem osztotta a dolgozó állás­pontlát. A legtöbb ügyész a munkaügyi bí­róság jogerős Ítélete ellen törvé­nyességi óvást emelt. Ennek a Legfel­sőbb Biróság helyt adott. A jogszabály kimondja, hogy nyelv­tudást pótlékban kell részesíteni azt kötelezettségét a dolgozó szándé­kosan szegte meg, ezek az ese­tek ismétlődtek, és egy részüket vezető beosztásával visszaélve követte el. A munkaügyi csoport- vezető tehát- nem kerülhet visz- sza munkahelyére, helyes volt a kizárás fegyelmi büntetés, és az ezt helyben hagyó szövetkezeti döntőbizottság határozata. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a megyei bírósági ítéletet hatályon kívül helyezte, a felperes keresetét el­utasította. a dolgozót, aki olyan munkakört tölt be, amelyben a magyar nyelv mellett megbatározott - élő idegen nyelvrác rendszeres használata a kollektív szerződés vagy a munkaügyi szabály­zat szerint nélkülözhetetlen. A ren­delkezés szerint nyelvtudás! pótlék­ban lehet részesíteni azt a dolgozót is, akinek munkakörében a magyar nyelv mellett a megbatározott ide­gen nyelvek használata a munkakör ellátásához hasznos. A jogszabályi rendelkezésekből kö­vetkezően — mondja a Legfelsőbb Bíróság döntése —, a vállalati kol­lektív szerződésben (vagy munkaügyi szabályzatban) kell meghatározni azokat a munkaköröket, amelyekben az idegen nyelv használata nélkülöz­hetetlen, és rendelkeni kell arról ts, hogv me<y esetekben kell és lebet nyelvpótlékot fizetni a dolgozónak. A jogszabály a munkáltatóra bízza ezeknek a munkaköröknek a meg­határozását. A dolgozó munkájában hasznos volt az orosz nyelvtudás — amelyből felsőfokú nyelvvizsgája van —, ezért nem mondható túlzottnak a 15 százalékos pótlék iránti Igény. Kinek jár a nyelvpótlék?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom