Petőfi Népe, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-06 / 262. szám
1986. november 6. ® PETŐFI NÉPE • 3 A TAGCSOPORT MEGTALÁLTA FELADATÁT Tanárnő a magyar—szovjet barátságért — Reális képet szeretnénk adni diákjainknak a mai Szovjetunióról. Ebben látom munkám és társadalmi megbízatásom lényegét — kezdi a beszélgetést dr. Sztanojev Györgyné, a kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium tanára, az iskola Magyar—Szovjet Baráti Társaság (MSZBT) tagcsoportjának ügyvezető elnöke. A tanárképző főiskolát Pécsett végezte el 1960-ban. Szerbhorvát és magyar szakos általános iskolai tanár lett. Később a szegedi József Attila Tudományegyetemen középiskolai orosztanári képesítést szerzett. Kezdettől fogva orosz nyelvet és irodalmat tanít. — Előző munkahelyemen, a kecskeméti Petőfi Sándor Általános Iskolában 1980-ban megalakult az MSZBT-tagcsoport. Engem bíztak meg az ügyvezető elnöki feladatok ellátásával — folytatja a tanárnő. — A 'következő évtől azután a Bányai Júlia Gimnáziumban tanítottam. Kezdetben ez a tagcsoport is csak a tájékozódásnál, ötletgyűjtésnél tartott, hiszen rövid idő telt el a megalakulás óta. A tagcsoport ügyvezető elnöke 1983 óta vagyok. Már túljutottunk az útkeresés gondjain, megtaláltuk a számunkra megfelelő feladatokat. Fontos, hogy tanulóink érdeklődését felkeltsük az orosz nyelv és irodalom iránt. Ezt indokolja nyelv- oktatásunk mai helyzete is. Két éve szervezünk pontszerző oroszháziversenyt, s örömmel tapasztaljuk, hogy idén iskolánk minden harmadik tanulója részt vesz a közös játékban. Levelezési szakkörünk nemcsak a nyelvtanulást, hanem a két nép közti barátság ápolását. is segíteni igyekszik. Az orosz klasszikusokkal ismerkedhetnek meg azok a diákok, akik részt vesznek rendszeres budapesti opera- és színházlátogatásainkon. — Tavaly hirdettük meg először a békenapi szavalóversenyt, melyen orosz és magyar nyelven hangzottak el a versek. Nyaranta 10—15 diákunk tölti el szünidejének egy részét a tiszakécs- kei idegen nyelvű táborban. Közülük a legügyesebbek a Szovjetunióba is eljuthatnak. Ez lesz az úticélunk a tavaszi szünetben. — Az idén Budapesten rendezték meg az orosznyelv-taná- rok kongresszusát. Részt vettem ezen, és sok tapasztalatot, anyagot gyűjtöttem, melyet egy kiállítás keretében diákjaimmal is szeretnék megosztani. Ide minden érdeklődőt szívesen várunk. Egyébként valamennyi rendezvényünk nyitott, s ez nagyban elősegíti a • város MSZBT-tagcso- portjaival kialakult jó kapcsolatunkat. Sokat várok a mostani tanévtől az iskolában. Izgalmas feladatnak, és egyik legszebb munkámnak ígérkezik az idén indított speciális orosz tagozatos osztály tanítása. Az idejáró gyerekek különösen vonzódnak e nyelvhez. Remélem, közülük sokan lesznek olyanok, akik a Szovjetunióban folytatják majd tanulmányaikat, hogy minél alaposabb tudással térjenek haza. így is tovább mélyíthetik a két nép közti barátságot. • A Magyar—Szovjet Baráti Társaság ez év november 22-én tartja VIII. országos értekezletét. Bács-iKiskun megye tagcsoportjait tizenegy küldött képviseli, köztük dr. Sztanojev Györgyné, akit a megyei konferencián az országos elnökségbe is delegáltak. Farkas Andrea TORNACSARNOK TATAHÁZÁN • Tataházán az általános iskola telkén 9,6 millió forint költséggel 12- szer 24 méter alapterületű tornatermet építenek. A Dunaújvárosban gyártott vasszerkezetből kialakított — jövőre elkészülő — csarnok megoldja az iskolai testnevelés gondját, s helyet kapnak majd itt a község sportolói, a tömegsport kedvelői is. (Stra- szer András felvétele.) Közélet munkaidőben? isimét divatba jöhetne a munkanap-fényképezés. Mindenesetre jó lenne 'tudni, hogy mit csinálunk munkaidő alatt, amikor nem dolgozunk. Magánügyet intézünk, telefonon vagy személyesen „házon kívül”. Gyakran anyagra, szerszóimra, feladatra várunk, s előfordul, hogy értekezünk, közéletet élünk. Miért gyakoriak a társadalmi rendezvényeik, az értekezletek munkaidő alatt? A felelet kézenfekvő: felértékelődött a szabadidő és leértékelődött a munkaidő. A szabadidő ára forintban is kifejeződik a vállalati gazdasági munkaközösségek mintegy 2,5-sze- res bérszorzóival. Sok család rákényszerül különmunkák végzésére, hogy korlátozott jövedelemforrásait ezáltal bővítse. Mindenki rohan munkaidő után. Magas és „nyomott” ár A szakemberek mind határozottabban felvetik, hogy a munkaerőnek nem lehet kettős ára: egy magas szabadpiaci, és egy nyomott „állalmi”. A főidiős munkabérek fel kell hogy zárkózzanak a vgmk-k, a kisvállalkozások és más különmunkák színvonalára. Csak így lehet — állítják — rendet, fegyelmet, teljesítményt követelni, a „vatta” munkaerőt kiszorítani. Bizonyos felfogások szerint a munka és a politizálás eleve kizárják egymást. Vannak, akik az erőteljes ösztönzésben, valamiféle bérmunkás mentalitás kialakításában látják a megoldást. Pedig a közéletiség problematikája, az értekezések ügye ném rendezhető automatikusan a főmunkaidő és a munkaerő felértékelésével. A japán tapasztalatok, az élenjáró külföldi üzemek próbálkozásai, példái, tapasztalatai félreérthetetlen módon bizonyítják, hogy a magas színvonalú, igényes munkához az anyagi ösztönzésen túl olyan erkölcsi mozgatórugók, érzelmi motivációk is szükségesek, mint amilyen a munkával', az üzemmel, , a dolgozó kollektívával . ivaló azonosulás. A szocialista gazdaság nem mondhat le a dolgozók magas- fokú tudatosságáról, érzelmi, politikai elkötelezettségiéről. A gazdasági fejlődés élénkítéséhez ugyanis nem elég a fegyelmezett végrehajtás, hanem •minden szinten' öntevékeny; kezdeményező, felelős magatartás szükséges, olyan vezetők és beosztottak kellenek, akik megértik és vállalják korunk parancsoló követelményeit. Nem véletlen, hogy * a vállalati 'kollektívák túlnyomó többsége éppen napjainkban önkormányzatra, az igazgatók megválasztására, nagy horderejű ügyek eldöntésére kapott lehetőséget. A demokratizmus érvényesítése pedig minden munkahelyen és minden politikai-társadalmi testületben idő- és fórumigényes. Legyen lényegretörő! Ha érdemi eredményeket akarunk elérni, nemcsak a gazdaságot, hanem a közéletet is új fejlődési pályára szükséges állítani. Itt is szakítaná kell a mennyiségi szemlélettel, a rendezvényoentrikus- sággaíl és mindennemű önoé- lúsággal, merevséggel. A közélet legyen lényegretörő, vonzó, ne általában segítse az országos politikai célok megismertetését, elfogadtatását, hanem a helyi politikával szoros egységben úgy, hogy a közvetlen feladatok megoldásának is tevékeny részesévé váljon. Eleve a politikai, társadalmi rendezvények, értekezletek kritikája, ha rájuk munkaidőben kerül sor, mert máskor nem jön össze a kellő számú résztvevő. Komolytalanná válik minden jószándékú érvelés például a fegyelmezett, szervezett, hatékony munka mellett, ha az valamilyen munkaidőt rabló rendezvényen hangzik el. A tájékoztatás, állásfoglalás, a demokratikus vitafórum nélkül elképzelhetetlen. Ilyenkor viszont az izgalmas, közérdekű téma, az érdekes előadásmód legyen a munkaidőn •kívüli tanácskozásra a közönségcsalogató. Természetes dolog, hogy lakógyűlést, tanácstagi, képviselői beszámolót nem lehet szervezni, csak akkor, amikor az államipolgár ráér. Volt idő, amikor lasszóval fogták az embereket. Mostanában már egyre gyakoribbak érdeklődést felkeltő, felelősséget, beleszólási igényt-" felébresztő lakóhelyi összejövetelek. Az idő pénz — tartja a szólásmondás, s a szabadidős rendezvényt joggal aszerint értékelik az emberek, megérte-e rá elmenni vagy ^em-? Az idő pénz Sokfelé mégis mintha az idő nem . lenne pénz. Felesleges tanácskozások sorát rendezik házon belül és kívül, kizárólag munkaidőiben, tehát ott és akkor, amikor az idő bérköltségekben, teljesítéskiesésben mérhető. Kimutatható törvényszerűség: a hierarchia szintjével, a beosztás nagyságával egyenes arányban nő az értekezletek száma és haszna. Érdemes egy-egy tanácskozáson gyorsfényképet, .kasszát” csinálni, összeadni a jelenlevők egy órára vagy egy percre jutó keresetét. í gy mechanikusan mérhetővé válik,- hogy miibe kerül a tanácskozás, egy-egy felszólalás. (Azért csak mechanikusan, mert az, időveszteség okozta teljesítménykiesés hatása pontosan nem mutatható ki.) Országos és megyei rendezvényekre már sor került néhányszor hétvégi szünnapokon. A munkahelyeken, szakmai körökben az ilyen gyakorlat ma még nagyon ritka, ha olykor találkozni is társadalmi-politikai összejövetelekkel munkaidő előtt vagy után. „A szakmai, a hivatali tanácskozás az munka, így beleszámít a nyugdíjba” — mondják. A társadalmi és a szakmai munkát általában könnyű megkülönböztetni egymástól. A szembeállítás, az értekezletek igényszintjének egyoldalú leszállítása árra hivatkozva, hogy az egyik „munka”, a másik társadalmi elfoglaltság, nem szerencsés. Nemcsak azért, ment a végiggondolatlan és haszontalan szakmai értekezéseknek szintén van bérköltség- és vesz- teségvonzatuk, hanem azért, mert a követelmények lazításával 1 akasztják a társadalmi aktivitást, az értelmes áldozatvállalást hiúsítják meg. A munka és a közélet szoros egységben léteznek, csak egymást segítve, erősítve,. a negatív hatásokat kölcsönösen nyesegetve fejlődhetnek. K. J. Bővülő társadalmi szereppel Az Imre Gábor Nyugdíjasklub közgyűlésén Évről évre érdeklődéssel figyeljük a kecskeméti Imre Gábor Nyugdíjasklub munkáját. így teszünk most is, abból az alkalomból, hogy tagjai, százki- lencvenöten, eseményekben gazdag egy esztendőre emlékeztek kedden Kecskeméten, az SZMT székházában tartott idei közgyűlésükön, amelyen — több más tisztségviselővel együtt — ott volt dr. Kőrös Gáspár, az SZMT vezető titkára, Fischer István, Kecskemét Város Tanácsának elnökhelyettese és dr. Kalmár Sándor, a városi tanács egészségügyi osztályvezetője. Nádas János klubelnök a tagság sokszínű programjáról adott számot. Jártak a szarvasi arborétumban, a gyulai gyógyfürdőben, ellátogattak a Dunakanyarba és a Tősendőbe. Orvosi előadásokat hallgattak a daganatos betegségekről, zenedélutánokon, filmvetítéseken, sakkversenyen, jogi tanácsadáson, ki mit tudón és különböző szórakoztató rendezvényeken vettek részt. Voltak kiállításokon és szoboravaitásokon. A páhiakon kívül ismeretséget kötöttek szentendrei nyugdíjasokkal is. Meghívták őket, jöjjenek el Kecskemétre. Abban, hogy a Szilády Károly utcai klub az idősek'legtöbbjének már szinte második otthona lett, az intézmények és az üzemek — elsősorban a Baromfifeldolgozó Vállalat, a BRG magnetofongyára, a Habselyem Kötöttárugyár megyeszékhelyi üzeme, s a Kecskeméti Textiltisztító Kisszövetkezet — anyagi és erkölcsi támogatásának is része van. Ennek köszönhetően pingpong- és tekejátékkal bővült a sportolási lehetőség. Új vonása a klubnak, hogy már nyolc nem nyugdíjas .tagja- is van. Őket — mérnököket és más műszaki dolgozókat — meghívják a rendezvényekre, ahol tájékozódhatnak a segítségnyújtás formáiról. Ajtó-, ablak-, pingpongasztal- és vezetékjavítás dicséri eddigi munkájukat. A klub sajátos érdekvédelmi feladatokra is vállalkozik. A Megyéi Társadalombiztosítási Tanács megbízásából környezettanulmányt végeztek tíz olyan idős személy otthonában, akiknek indokoltnak tartották a nyugdíját október 1-jével 200—400 forinttal felemelni. Ezenkívül a gyógyszersegély-kérelmek elbírálásához szükséges javaslatokkal, áruvásárok megrendezésével (mint ez az októberi szak- szervezeti napok alkalmával is történt), s nem utolsósorban a Kecskeméti Szakszervezeti Művelődési Központnak a tagság kulturális tevékenységéhez nyújtott támogatásával erősödik a klub társadalmi elismertsége, nő munkájának hatékonysága. A közgyűlés végén a legjobban dolgozó klubtagok ajándékokat kaptak. K — 1 A nagyüzemekben kezdődik Az egészséges sertésállományért A Minisztertanács határozatára-. az ország sertésállományának egyes fertőző betegségeiktől való mentesítésére központi program kezdődik. Az intézkedéstől egyfelől az állattartás veszteségeinek csökkentése, másfelől a külpiaci értékesítési feltételeik, illetve a 'hazai ellátás javulása várható. A hazai állategészségügy sikerrel számolta fel a jelentős veszteséget okozó Brucellózis-betegséget; a program keretében továbbra is fenn tartják ezt az állapotot. A felszámolás következő két állomása: az úgynevezett Aujeszky-betagség és a Leptospi- rózis. Mindkét betegség jelentős számú vetélést okoz a telepeken, és 'magas a halvaszületések száma, és a fiatal állomány elhullása is. A betegséggel fertőzött állományban, a csökkent teljesítőképesség miatt, az indokoltnál nagyobbak a feLnevelési költségek. A program keretében fokozatosan lecserélik az állattelepek fertőzött állományát, helyükre egészséges utódok kerülnek. A gazdaságok számára jó lehetőséget kínál, hogy máris 50 ezer anyakoca mantes a Brucellózistól, az Aujeszky-ihetagségtől, illetve a Leptospiróziis.tól. A kormány jövőre 150 millió forintot fordít a mentesítési program támogatására, természetesen maguk a gazdaságok is jelentős ősz- szegeket áldoznak e óéira. A mentesítési program 1987. január 1-jén kezdődik. Mindazok a mezőigazdasági nagyüzemek, amelyek vállalkoznak a szakmai teendők ellátására, fertőzött kocáik egészségesekkel történő cseréjéhez, állatonként 2500 forint támogatást kapnak. Mindazok az üzemek, amelyek betegségtől mentes hízóállománnyal rendelkeznek, az értékesítésre leadott vágósertések minden kilója után 1 forint felárat kapnak. ■ A mentesítési program a te- nyészamyag előállításában fő szerepet vállaló nagyüzemekben kezdődik meg. Várhatóan 1989- től terjesztik ki a háztáji gazdaságokra. . Borpancsolásból él a Duna—Tisza köze népe? Kedvelem a Magyar Nemzetet. Havi — egy-egy időszerű közügyet megvitató — mellékleteit összefűzve gyűjtöm. Nagyra becsülöm dr. Buda Béla pszichológust. A Hazafias Népfront kitűnő napilapjának tematikus mellékletei közül az alkoholizmus pusztításait, a védekezés, a megelőzés, a gyógyítás lehetőségeit összefoglaló, a közvéleményt, a hatóságokat riadóztató legutóbbi mellékletét különösen fontosnak érzem. Döbbenetesek az italozó társadalomról nyilatkozó tudós megállapításai, következtetései: „Társadalmi mintaként ivódott be az alkohol az emberek kultúrájába. Alkalom az ivásra minden: az öröm, a bánat, a temetés, a születés, az ‘esküvő, a névnap. A feszültségekkel teli inger- és örömszegény életből a kimenekülés ideig-óráig üdvözítő eszköze az ivás. ... kialakultak olyasfajta esélyegyenlőtlenségek, hogy az egyik ember meggazda'godhat, a másik pedig állandó megélhetési gondokkal küzd.” Bármennyire megalapozottnak érzem a társadalmi veszély által erjesztett, a társadalmi tehetetlenség miatt keserű indulatát, tiltakoznom kell torzítóan általánosító kijelentése miatt. Dr. Buda Béla sem gondolhatta komolyan-, hogy „az egész Duna—Tisza köze borpancsolásból él”. Idetartozónak érzem magam, de soha egy pohárnyi bort sem pancsoltam. Szomszédaim se. Három-négy család gondoz kis szőlőt abban a nagy társasházban, ahol lakom. Ezren és ezren élnek Bács-Kiskun megye falvaiban, akik boltban vásárolják a szőlőt, esetenként a bort, pálinkát. Olyan gazdákat is ismerek szép számmal, akik indokoltan büszkék jól kezelt, tiszta borukra. Örömre és bánattá címmel közölte a tudós nyilatkozatát a Magyar Nemzet. Elismerő örömmel szólnék az interjúról, ha a- bántó általánosítás helyett azt mondta volna: sokan élnek borpancsolásból a Duna—Tisza közén. Még szerencse, hogy nem tartozom azok közé. akik a pohár után nyúlnak igazságtalanságot, önérzetrongálást tapasztalván. Kettővel is lehajtanék mérgemben. H. N. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Kawasaki és gyermekélet A Kecskeméti Városi Bíróság egy nem szokványos közlekedési baleset ügyének tárgyalásába kezdett tegnap. A vádlottak padján egy 32 éves bajai fiaitalem- ber, Bednárik István ül, aki tagadja, hogy bűncselekményt követeti; volna el. Ö csak motorozott a Kawasaki gyártmányú, drága japán gépcsodáján. Arra, hogy miként került május 2-án a járműve elé egy kislány, a bíróságnak keli megkeresni a választ. Mindenesetre az ügyészség a helyszíni szemje adataira, a szakértői véleményekre, valamint a tanúvallomásokra támaszkodva, halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségével vádolja a fiatalembert. Mégpedig azért, mert Baján, mintegy 100—110 'kilométeres sebességgel haladva, elütötte az úttesten tőle jobbról haladó kislányt, Kochl' Beátát, aki a -balesetben olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy május 3-án a kórházban életét vesztette. Halálát az agy durva roncsolódása okozta. A vádirat azt is tartalmazza, hogy az elszenvedett sérülések és a halál beállta között közvetlen okozati összefüggés állapítható meg. A tegnapi és a mai tárgyalás eredményéről, valamint a-z első fokú bíróság ítéletéről tájékoztatjuk olvasóinkat.T. B. KÉPERNYŐ Műtűz és műhalál Amikor a vasárnap esti ítévé- krimiben a rendőrtisztnek szánt -bcmbacsomag a szomszéd kislány kezében, felrobbant, s az áldozattal szirénázva elindultak a mentők a képernyőin, eszembe jutott: helyénvaló-e a filmbeld izgalmak fokozásáért egy gyermekmisk — még ha jelképesen is — sérülést okozni. A film készítőd azonban nem álltak meg itt. A kislánynak — a nagyobb hatás kedvéért — szemünk láttára kellett meghalnia a kórházi ágyon. Két nappal később pedig jött Isaura, ,a soros folytatás. Nem mesélem el, mi történt, hisz majd’ mindenki látta. Egyszerre két szimpatikus főszereplőt pusztítottak el szemünk láttára a délamerikai filmeseik. Ráadásul az egyik legikegyeltenebb halálnemet, a tüzet választatták. Sem a brazil, sem az NSZK- beli filmkészítők szakmai hozzáértését nem vonom kéltségbe. A Magyar Televíziót sem hibáztathatom, amiért műsorra tűzte ezeket az alkot ásókart. Hisz amit láttunk, műtűz volt és műhalál. Mégsem vagyok nyugodt. A televízió, ha áttételesen iß, tükröt tart elénk. S látjuk, tapasztaljuk, mennyire természetessé, hétköznapivá vált mindennap- jainikban is az alig leplezett erő-, szak. Elég,' ha a közlekedésre gondolunk. Ijesztő, hányán száguldanak nap mint nap — ki józanul, ki ittasan — 'mindenféle szabályt felrúgva. Nemcsak saját testi épségüket kockáztatják — másak életét is. Egy idős emberét. Vagy éppen egy gyermekét... Az élet értékének lefokozását nem tudom elfogadni. Filmen, képernyőn csak olyan halál történjen — miág ha jelképes is —, aimiiyet a 'helyzet valóiban indokol. Ne váljon tömegcikké, tucatáruvá. Maradjon meg kivételeles, az embert- felkavaró esemányhefc. S persze az életben is. A tévésorozatok logikáját ismerve látok esélyt, hagy még találkozunk a hátralévő folytatásokban Xobdiasszal és Malvina asz- szornyal is. Bizakodhatunk. A műhaloi írtak legalább időnként feltámadnak a képernyőn. De miig ott sem mindig... Lovas Dániel