Petőfi Népe, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-01 / 258. szám

1986. november 1. • PETŐFI NÉPE ö 3 MIÉRT VONZÓ ÉS LÁTOGATOTT? Körzeti pártszékház Baján Mitől lehet vonzó, látogatott egy politikai párt székháza? — tettem fel a kérdést Katz Józsefnénak, a bajai V. körzeti pártalapszervezet titkárának. — Sok mindentől, de leginkább' attól, hogy azzal foglalkozunk, ami találkozik az emberek, a környékbeliek igényeivel — vá­laszolta. — Tudja, Kiscsávolyon — így nevezték régen a vasúton túli települést — hagyományai vannak ennek. Már a felszaba­dulás előtt is forradalmi körzet volt, sok ember lakott itt, akik tagjai voltak a kommunista párt­nak. Említhetem Varga Istvánt, aki Sopronkőhidán tűnt el, Gyu- rákovics István nevét is mond­hatom, aki a felszabadulás tatán halt meg. Azután Folcz Antalt, oki alapítója volt itt a kommu­nista pártnak, szinte minden idő­sebb ember ismeri. Katz Józsefné — aki 1948 óta egyfolytában tölt be alapszerve­zeti . titkári funkciót, s akit e körzet kommunistái 1961 óta új­ra és újra megválasztottak — fejből sorolja az adatokat, dátu­mokat, nincs szüksége emlékez­tetőre. — A környéken tizennégy üzem, hivatal van, s mindegyik­kel nagyon jó kapcsolatot alakí­tottunk ki. Ez is hozzájárul, hogy nyílt, látogatott, vonzó legyen a pártház. Bizonyára ebben a leg­nagyobb szerepük kulturális ren­dezvényeinknek van, az író-ol­vasó találkozóknak, műsoros es­teknek, orvosi és TIT-előadások- nak, jogszabályismertetéseknek, amelyek szinte' mágnesként vonz­zák a nyugdíjasokat, de a fiata­lokat is. A vetítettképes előadás, árubemutató, amelyek a Fi. nomposztó Vállalat, a kenyér­gyár, vagy a divat- és kozmeti­kai bemutató, amelyet a Bácska Áruház rendezett, szintén nagy sikert aratott." Rendezünk kiállí­tást és más egyebeket. Hagyománya van itt, az V. kör­zetben évente, kétszer a gyógy­üdülő-látogatásoknak, amelyeket főleg az idősebbek számára szer­veznek. Az egynapos zalakarosi, gunarasi, gyulai, igali fürdőuta- kat zsúfolt autóbuszokkal teszik meg. Megtartják itt a mozgalmi ünnepeket, a körzet népfront­bizottságával közösen emlékez­nek meg a történelmi évfordulók­ról. Igaz, a pártházhoz egy 360 személyes terem is tartozik, nagy színpaddal, öltözőkkel. — Mondanom sem kell — foly­tatta Katzné —, mindezeket nem­csak a párttagok részére szervez­zük. A szabás-varrás tanfolya­mon például a hallgatók fiata­lok, pártonkívüliek. S hogy ez miért vonzó, miért jönnek ide a város másik részéből? Megmon­dom: a tanfolyam szünetében kozmetikai előadást vagy irodal­mi felolvasást rendezünk. Mű­ködik nálunk hetven tagot szám­láló klub is, amely irodalmi es­teket rendez, fővárosi művészek közreműködésével. Az elmondottak után következ­ne, hogy mennyi tennivalót ad a foglalkozások, rendezvé­nyek szervezése. Érdekes mó­don, nincs kötött ' program. A pártalapszervezeti vezetőségi ülé­sek, taggyűlések, oktatások idő­pontja kötött, de a többi össze­jövetelt úgy szervezik, hogy csu­pán az időpontokat és a költsé­geket egyeztetik, s a hirdetőtáb­lán, személyesen vagy levélben értesítik az érdeklődőket. Mégis, kik azok, akik a szervezésben részt vesznek? A pártalapszerve­zet titkára óvatosan fogalmaz, neveket véletlenül sem említ! — A pártalapszervezet vezető­sége, aktivisták, s természetesen • A hirdetőtábla, amely mindig újat ajánl. • Katz Józsefné, az V. körzet pártalapszervezetének titkára. a Hazafias Népfront vezetősége. Sokat segítenek ebben a József Attila Általános Iskola tanulói és tanárai, valamint annak a hét üzemnek vezetői, kommunistái, akik idetartoznak. A tizenkétta- gú tanácstagi csoport is itt szo­kott ülésezni. Az természetes, hogy ők is besegítenek. A nyitottság nemcsak össze­hozza a környéken lakó kommu­nistákat, pártonkívülieket, de lehetőséget teremt társadalmi munka szervezésére is. Ebben az évben - az innen kiinduló kezde- ményézés hatására gyermekját­szóteret, a Stromfeld Aurél ut­cában 1200 méter hosszú beton- utat építettek, s 100 ezer forin­tot ajánlottak fel az iskola tor­natermének megvalósításához, amelyekhez a vállalatok is „hoz­zácsaptak” 300 ezer forintot. — Nem nagyratörő, inkább reális terveink vannak. A politi­kai munka elvégzésén kívül a társadalmi munka szervezésé­nek segítése, a kereskedelmi el­látás bővítése, s természetesen a kulturális program gazdagítása szerepel ezek között. Nemrégiben kaptunk színes tévét ‘S egy vi­deomagnót. Szeretnénk ídekötni a délszláv népitánc-csoportoh mert a környék lakói odavannak a délszláv folklórért. A többi programot is folytatjuk az igé­nyeknek megfelelően — A Jelky András utcán e csen­des őszi, verőfényes délután nem sókan jártak. Az a néhány járó­kelő, akinek a pártház mellett vitt el az útja, megállt a hirde­tőtábla előtt vagy szót váltott Katznéval: Mikor, mire lehet számítani ? Gémes Gábor Hogyan döntenek a döntőbizottságok? A munkaügyi bíróság bírája pa­naszkodik : apró-cseprő; ügyekben is neki kell ítéletet hozni, mert a vállalati munkaügyi döntőbi­zottságok vágy nem mernek iga­zán a vállalattal szemben a dol­gozó javára -dönteni, vagy éppen­séggel a napnál is világosabb ese­tekben is a dolgozó kárára elfo­gultak,- mert nem húznak ujjat a nekik is kenyeret adó vállalat­tal. Valóbán — anélkül, hogy az általánosítás hibájába esnénk — mennyire állnak feladatuk ma­gaslatán ezek az 1973-ban létre­hozott szervek? Az országban csaknem ötezer ilyen vállalati szerv működik, s a munkaügyi bíró; tapasztalatait erősíti meg az elmúlt évi tevé­kenységükről készített felmérés is. Hiszen a dolgozó akkor részesíti előnyben a bíróságot, ha nem re­méli ügye kedvező elbírálását a vállalati fórumon. Kevesebb vitás ügy Az elmúlt évben a döntőbizott­ságok 38 ezer vitás ügyet tárgyal­tak meg, ami 13 százalékkal ke­vesebb, mint 1982-ben. Ez a tény szintén bizonyítani látszik a mun­kaügyi bíró vélekedését, bár eb­be az irányba hat a vállalati jogsegélyszolgálat megléte is, amely sok esetben segít a vita elsimításában. Mivel mindannyian a piacról élünk, nem csoda, hogy a mun­kaügyi döntőbizottságok által befejezett ügyek számának csak­nem a fele, 42 százaléka a dolgo­zó anyagi felelősségével össze­függő munkaügyi vita. Mint­hogy ez a csoport magában fog­lalja a dolgozó tartozásával, megőrzési felelősségével kapcso­latos ügyeket, többek között a lel­tárhiánnyal kapcsolatos vitákat is, nem csoda, hogy a legtöbb ilyen ügy a kereskedelemben mer rült fel. A dolgozónak nem mind­egy, hogy akkor is neki kell-e fizetni, ha más, rajta kívül álló okok miatt lép fel ez a hiány. Sok ellentmondást szült az a tény, hogy a leltárhiányért • ko­rábban a boltvezető és a helyet­tese felelt, s ez bizony — enyhén szólva — nem tette érdekeltté a dolgozókat a hiánymentes mun­kában. Mivel a felelősséget újon­nan szabályozták, ráadásul úgy, hogy a hiányért nemcsak a ve­zető, hanem a beosztott" is felelős lesz, várható, hogy kevesebb munkája lesz emiatt □ vállalati munkaügyi döntőbizottságoknak. A munkaügyi döntőbizottság elé kerülő viták ugyancsak nagy csoportja a fegyelmi felelősségre- vonás miatt keletkező sok ügy. Noha széles körben emlegetjük az állampolgári és munkafegye­lem fellazulását, azért nem lany­hult a vállalatok fegyelmezési kedve sem. Más kérdés, hogy a dolgozók gyakran nem törődnek bele a rájuk nézve sérelmes bün­tetésekbe, hanem a döntőbizott­sághoz és a munkaügyi bíróság­hoz fordulnak igazságért. Munka helyett— fegyelmi A viták tapasztalatai sokszor mutatják azt, hogy a vállalatok tüneti kezelésként is a fegyelmi­hez fordulnak. Egyik vállalatnál, azért kapott fegyelmit a dolgozó, mert a munkahelyén aludt. A dolgozó azért fordult a munka­ügyi döntőbizottsághoz, azért érezte sérelmesnek a döntést, mert nem kapott kellő mennyi­ségű munkát, s ennek híján jo­gosnak érezte az elszundikálás lehetőségét. Ügy látszik, fegyel­mit egyszerűbb adni, mint mun­kát. Gyakran a dolgozók nincsenek tisztában jogaikkal. Ezért for­dulnak elő a munkaviszonnyal kapcsolatos döntőbizottsági ügyek. Nem figyelnek oda a munkaszer­ződés megkötésére, s később olyas­mit követelnek, amit csak szóban ígértek meg alkalmazásukkor. Például nem veszik észre, hogy munkaviszonyuk meghatározott időre szól, s így azt az időlejár- .takor a vállalat indok nélkül megszüntetheti. Igaz, ennek az ellenkezője is előfordul. A vál­lalat többször meghosszabbítot­ta a dolgozó munkaviszonyát, míg az utolsó esetben nem tette meg ezt a „formaságot”. így a munkaviszony határozatlan idő­re szólóvá alakult át, amit már nem lehet alapos indok nélkül felbontani. A vállalati béke fórumai A munkaügyi döntőbizottsá­gok fontos szerepet játszanak a munkaügyi viták elbírálása so­rán a munkahelyi demokrácia érvényesülésében, még akkor is, ha a vállalattól nem független szervek. Éppen ezért fontos, hogy tagjainak képzettsége megfelelő legyen, s az is, hogy olyan em­berekből álljon, akik képesek ki­állni ha kell, a dolgozó, ha kell, a vállalat igaza mellett. (Érde­kes, hogy már évek óta változat­lan az arány: az ügyek felében a dolgozónak, másik felében a munkáltatónak kedvező munka­jogi döntést hagyja jóvá a mun­kaügyi döntőbizottság.) Nagy­részt az ő munkájától függ, hogy a jövőben növekedni fog, vagy éppen csökken a munkaügyi bí­róságokra háruló teher. S az is, hogy az eddiginél kevesebb, vagy több kórházi ágyat foglalnak el az idegosztályokon a munkahe­lyi konfliktusok miatt oda ke­rült emberek. Gőz József Társadalmi­gazdasági fejlődésünk Termelés, fogyasztás, népesség — a statisztika tükrében A Központi Statisztikai Hiva­tal összefoglaló, a társadalmi­gazdasági fejlődés minden fon­tos mozzanatára kiterjedő áttér kintést készített az 1980-as évek első feléről. A kiadvány szöveges értékelése és részletes táblázatai tartalmazzák az elért eredmé­nyeket, a meg nem oldott prob­lémákat, az ellentmondásokat. Az eredmények közül említést érdemel, hogy a termelés 1981- től 1984-ig minden évben emel­kedett, s bár 1985-ben kis meg­torpanás következett be, öt év alatt a bruttó hazai termék (GDP) 9,1 százalékkal, évi átlag­ban 1,8 százalékkal nőtt. A kül­kereskedelmi mérleg egyensú­lya 1982-ben helyreállt, azt kö­vetően minden évben kiviteli többlet -képződött. Az 1985. évi aktívum azonban mind az előző évitől, mind a tervezettől elma­radt. Az export — a romló ér­tékesítési feltételek ellenére — a termelésnél és az importnál jóval nagyobb ütemben, öt év alatt 27 százalékkal emelkedett. A külső egyensúly javításában megnőtt az idegenforgalom sze­repe: 1981—1985-ben az idegen- forgalomból származó aktívum a szocialista országok viszonyla- tában 1,7-szerese, a nem szo­cialista országokéban hatszoro­sa volt az előző öt évinek. A piacorientált, hatékonyabb gazdálkodás érdekében új gaz­dálkodási formák (kisszövetke­zetek, szakcsoportok, gmk-k) jöt­tek létre. Szélesedett a magánte­vékenység is. Az egy lakosra ju­tó reáljövedelem öt év alatt 8,1 százalékkal, a lakosság fogyasz­tása 7,1 százalékkal, az előirány­zott mértékben emelkedett. A fogyasztáson belül a szolgáltatá­sok igénybevétele 15 százalékkal fokozódott. Bővült a tartós _ fo­gyasztási cikkekkel való ellátott­ság. Személygépkocsival a ház­tartások 36 százaléka rendelke­zik. A gondok között említhető, hogy az egyensúlyi helyzet javí­tása a beruházások mérséklését követelte meg: volumenük öt év alatt — az előző öt évhez képest — 10 százalékkal csökkent. En­nél nagyobb probléma azonban az. hogy a beruházások haté­konysága. összetétele nem javult. A feldolgozóipar két legnagyobb ágazatában: a gépiparban és az élelmiszeriparban az öt év alatt 30—33 százalékkal kevesebb volt a beruházás, mint a megelőző öt évben. A beruházások megvalósí­tási ideje továbbra is hosszú. A termelési szerkezet korszerűsö­dése nem tartott lépést sem a belföldi, sem a külpiaci igények­kel, a termékek versenyképessé­ge nem javult a szükséges mér­tékben. Ez is oka annak, hogy az exportban elért árak nem ellen­súlyozták az importár növekedé­sét, a cserearányok romlottak. Így a bővülő export nagy része az elszenvedett cserearány-vesz­teség ellensúlyozását szolgálta. A fogyasztói árak jelentős — évi átlagban 6,8 százalékos — növe­kedése folytán a reálbérek az 1982—1984. évben csökkentek, azok színvonala a tervidőszak vé­gén — az 1985. évi kismértékű javulás ellenére — elmaradt az 1980. évitől. Az időskorúak ma­gas aránya és a népesség nem kielégítő egészségi állapota mi­att a halálozási viszonyok rom­lottak. A születésszám csökkené­se és a halálozások számának nö­vekedése folytán a népesség szá­ma pt év alatt 73 ezerrel, 0.7 százalékkal, 1986. január 1-jéig 10 640 ezerre csökkent. SZOMBATI JEGYZET Szép rendben vacogunk Még itt sincsenek az igazi hidegek, s már fázom. Kiseb­bik lányom harmadik hete nem tud kilábalni a náthából, a nagyobbik is zacskószámra fogyasztja a papírzsebkendőt, feleségem plédbe burkolózva nézi a tévét. Panaszkodik a- szomszéd is, sőt, fölhívott a héten a széchenyivárosi la­kóterületi pártszervezet kép­viselője: írjam meg, hogy fáznak, s hogy ez tarthatatlan. Már majdnem nekiültem megírni az ilyenkor szokásos cikket, amikor találtam a pos­taládámban egy népszerű stí­lusban írt tájékoztatót, mely­nek lapjain a Kecskeméti In­gatlankezelő és Távfűtő Vál­lalat (IKTV) magyarázza meg a .helyzetet”. (Ünnepélyesen kijelentem: noha az IKTV szolgáltatásáról írok, magá­val az IKTV-vel semmi bajom nincs, munkatársait mélyen tisztelem.) A helyzet pedig az, hogy kötött velem az IKTV még a beköltözéskor egy szerződést. Szándékosan nem fogalmaz­tam úgy, hogy .kötöttünk”, mert nem így történt: aláír­tam — tehettem volna-e egye­bet? — egy fénymásolt pa­pírt, amelyet módosí(t)ta( ti­ni nekem soha nem állt és áll módomban. E papíron a szol­gáltató szavakban kötelezi ugyan magát, ám nem alku tárgya, hogy mire. Ami a lé­nyeg: nekem (nekünk) kutya kötelességünk fizetni. Fizetünk is, nem keveset, téli hónapok­ban csaknem havi ezer fo­rintot, ami — a fizetésünkhöz képest — nem csekély összeg. Ezért cserébe reggel 8-tól es­te 8-ig 20 fokot kell „kap­nunk”, estétől reggelig pedig 16 fokot. (Ez egyébként nem kö­telező — a 16 fok,;— de en­gedélyezett.) Miután bizonyos vagyok abban, hogy az IKTV csakis úgy szolgáltat(hat), ahogyan azt neki előírják, hangsúlyoznom kell: nem az IKTV-re haragszom, hanem azokra, akik — gondolom: pattogó kandallóláng fölött melegítve elgémberedett láb­ujjaikat — ilyen ésszerűtlen rendelkezéseket szültek. (At­tól ugyanis, hogy valami ren­deletben szabályozott, nem törvényszerűen helyes is.) Hogy miért? Először is: ne vitassuk a 20 fok ,.nagyságát”, mert ez egyéni ízlés és meg­szokás dolga, van, aki meleg­nek érzi. Ahhoz azonban még csak közepesen magas beosz­tás sem kell, hogy belássuk: az időhatárok a rosszak. A lakosság nagyobbik hányada a Híradó végeztével nem bú­jik ágyba, hanem fönt marad, inkább tizenegy, mint tíz órá­ig. Ugyanabban a lakásban ekkor már fagyoskodhat (fa- gyoskodik is), amihez gyor­san hozzáteszem: a házgyári épületek hőszigetelő-képessé­ge (ha van egyáltalán) a tű­rőképességünk alatt van (vagy ott se). Reggel: ismét a di­dergés: a legtöbben nyolcra elhagyjuk lakásunkat. Itt fágyoskodunk tehát, ki­szolgáltatottan, mert nincs választási lehetőségünk: kép­telenség ráfűteni bármivel is a központi fűtésre, ráadásul pedig — az úgynevezett sza­bályok szerint — szavunk sem lehet. Ha ehhez még hozzá­tesszük, hogy a hőmérséklet mérése is nélkülözi az elemi logikát, akkor be is zárult ez a bűvös kör. Tudniillik ott­hon, ahol gyermekeink mint­egy 14—16 órát töltenek, eny­hébbek a hő-rendelkezések, mint az óvodákban és az is­kolákban, ahol a fennmaradó ideig tartózkodnak. Az óvo­dában — logikusan — 20 cen­ti magasban kell hőt mérni, az iskolában fél méteren. Az' e logika alapján „természetes”, hogy otthon a mérési magas­ság 1,5 méter. (A nagyobbik lányom hetedikes, de még ő sincs 150 centiméter!) Ez a logika elismeri, hogy a gye­rek az óvodában a padlón játszik, de mintha azt kíván­ná: otthon játsszék a' plafon közelében (melyhez hasonló jókat ezúton viszont kívánok az Illetékesnek). Még egyszer aláhúzom: a lakó abszolút tehetetlen. Leg­följebb'gondolkodik: mi len­ne, ha előre megírt „szerző­déssel” ő állítana be a szol­gáltatóhoz? Egyáltalán: szóba állnának-e vele, vagy már a portás elzavarná a környék­ről? Mi az ördögöt kezdjen a nagy bötűs f ölszólítással: „MUNKÁNK JAVÍTÁSA ÉR­DEKÉBEN KÉRJÜK ÉS MINDIG SZÍVESEN FOGAD­JUK SEGÍTŐ SZÁNDÉKÚ ÉSZREVÉTELEIT!” És ha csak — tételezzük föl: jogo­san — bírálja munkájukat? Változik-e valami, válíoztat- nak-e? Éppen ez a "szörnyű: papír szerint minden ' rend­ben van, a vállalat nagyon jól dolgozik, (meglehet, ez egyébként így is van), elis­merést érdemel. Mi lenne,' ha annyian, ahá- nyan fizetünk (akikből tehát a bevételre szert tesz a szol­gáltató) követelnénk (kér­nénk), hogy másképp szolgál­tasson? Elég lenne a mi — több ezres — szavunk annak az egy rendelethozó szónak az ellenében? Egyáltalán: ki az „úr”? Aki fizet, vagy aki fi­zetésre kötelez? Mert hiszen most egy nem-tudom-ki ál­tal hozott (szerintem rossz) rendelet alapján végzett szol­gáltatáshoz van jogom, ám semmi máshoz nincs, noha nyilvánvalóan — ha már én fizetek — jogom lehetne ál­talam szabott feltételek alap­ján kérni a szolgáltatást. Nem a fodrász mondja meg, ho­gyan vágja le á hajam, én közlöm vele az elképzelése­met. Miféle energiaspóroló in­tézkedés az olyan, (mert hi­szen a háttérben nyilván ez a népgazdaságilag L valóban fontos cél húzódik meg), amely csak az emberek egy szűkebb körét sújtja? Mi ugyanis nem tehetünk arról, hogy távfűtéses lakásban la­kunk, nem választottuk, ha­nem kaptuk e fűtési módot. Egy gázfűtéses otthonban ki- nek-kinek a pénztárcája szabja meg a hőfokot, ami egyrészt helyes, másrészt föl­veti a kérdést: ha ő (szeren­cséjére) nincs korlátozva, én miképpen lehetek? Miféle lo­gika engedi egyiket, fogja vissza a másikat? Nem tudom e kérdésekre azt a választ, amit el tudnék fogadni. Ülök tehát a hideg­ben és fagyoskodom. Csak ülünk, és szép rendben vacogunk. Ballal József • A veszprémi Bakony Mű­vek Keszthelyi Gyárában augusztusban kezdték meg a Lada Szamara személygép­kocsik elektro­nikus gyújtás­elosztóinak gyártását. Az új gyújtásel­osztó nem tar­talmas mecha­nikus megsza­kítót, a gyúj­táshoz szüksé­ges nagyfe­szültséget elektronikus úton állítja elé. Még ebben az évben tSbb mint 23 300-at gyártanak szovjet meg. rendelésre. GYÚJTÁSELOSZTÓK A LADA SZAMARÁBA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom