Petőfi Népe, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-26 / 227. szám

1986. szeptember 26. • PETŐFI NÉPE • 3 A Bács-Kiskun Megyei Tanács V. B. pályázati felhívása Az államigazgatási szervek működésük során elkerülhetetlen adminisztrációs tevékenységet vé­geznek. Mindezek közben, a központi és helyi erő­feszítések ellenére újból és újból megjelenik az ügy­intézést hátráltató, az állampolgárok érdekeit sér­tő nemkívánatos bürokrácia. A megyei tanács végrehajtó bizottsága feladatá­nak tartja a bürokrácia ezen jelenségeinek vissza­szorítását, amelyben valamennyi államigazgatási dolgozó hatékony részvételére számít, ezért pályázatot hirdet a következő feltételekkel: Aki: — az államigazgatási munka ésszerűsítésére, egy- «zerűsítésére, az állampolgárok ügyeinek gyors és szakszerű intézésére, a munkaidő-alap megóvására, — az ügyintézés során használt nyomtatványok (határozatok, értesítések, levelezések stb.) célszerű szövegmódosítására, — az indokolatlan jogszabályi kötöttségek, eljá­rási előírások megváltoztatására vagy megszűnteié* sére javaslatot nyújt be a megyei tanács végrehaj­tó bizottságához, — az — a javaslatban foglaltak­tól függően — 500 forinttól 3000 forintig terjedő jutalomban részesülhet. A javaslatokat minden év december 15-ig lehet a megyei tanács vb-titkárához előterjesztem. A beérkezett pályázatokat bizottság bírálja el, a következő év január 31-ig és erről a pályázókat írásban értesíti. A Végrehajtó Bizottság számít az államigazgatás­ban dolgozók hatékony közreműködésére és várja, hogy pályázatok előterjesztésével segítsék a bürok­rácia elleni küzdelem minél szélesebb körűvé és eredményessé tételét. Új tantermek Félegyházán A kiskunfélegyházi 608-as Ipari Szakmunkásképző Intézet 6 új tan­teremmel bővül. A Kunép jövő szeptemberre ígéri, hogy megkezdőd­het az új szárnyban a tanítás. Berendezéssel együtt 27 millió forintos költségre számítanak. Az 1064 tanuló 30 százaléka most délután kénytelen tanulni. Ha be­fejeződik az építkezés, minden tanulócsoportot délelőtt tudnak majd foglalkoztatni. (P. Z.) Korszerűsített melioráció A VII. ötéves terv időszakában 900 ezer hektáron kerül sor me­liorációs beavatkozásra; korsze­rű eljárásokkal javítják a talaj termőképességét, elejét veszik az eróziónak és a földek vízforgal­mát is javítják. A munkákat nagyrészt az AGROBER irányít­ja és a tervezésben-kivitelezés­ben is jelentős szerepet vállal. Szakemberei új, szabadalmazta­tott eljárást dolgoztak ki a me­lioráció egyik legköltségesebb műveletének, a talajvíz szabá­lyozásának megoldására. Az új eljárást Csongrád megyében több helyen is sikerrel próbálták ki és a következőkben üzemszerűen alkalmazzák. A földeken összegyűlt csapa­dékot, amely a talajszerkezettől függően eltérő mértékben szivá­rog a mélybe, eddig úgynevezett dréncső-hálózattal egyesítették a föld mélyén, majd nagy kiterje­désű felszíni árokrendszerekben gyűjtötték össze. A szabadalmaz­tatott eljárás szerint az eddigi­nél kisebb arányban alkalmaznak nyílt árkokat — amelyek egyéb­ként is csökkentik a termőterü­letet —, ezeket főleg föld alatti gyűjtőcsatornákkal helyettesítik. Ezekben szinte önműködően áramlik a víz, annak nívója ön­magától beáll, ám ha túlságosan nagy a telítődés, akkor önműkö­dően bekapcsol a szivattyútelep, s egy további gyűjtőrendszerbe to­vábbítja a felesleges vizet. A kor­szerű eljárással jelentősen csök­kenthetik a vízrendezéssel kap­csolatos kiadásokat és a rend­szer fönntartása is kevesebb munkát ad a mezőgazdasági nagy­üzemeknek. Az AGROBER az új módszer segítségével máris több helyen tervez úgynevezett térségi melio­rációt. A KÖZLEKEDÉSI TÁBLA BECSÜLETE Valamikor, valahol azt olvastam, hogy egy-egy közlekedési tábla több ezer forintba is belekerül. Járkálva Kecskemét utcáin, elég sokszor fedezhető fel félrebillentett, vagy teljesen ki is döntött, — főleg tiltó — tábla, mint a mellékelt fényképen is látható. Ez a tábla a Petőfi Sándor utcai garzon­ház mögött várja, hogy történjék vele valami. Ki­döntötte egy Lada személygépkocsi, szabaddá téve Így azt az útszakaszt a járművek addig tiltott, de ezóta akár egész napos, vagy hetes, de akár hóna­pos várakozására is. Ennek több mint egy éve már! Járt azóta erre­felé közlekedési rendőr, Kecskemét város címeré­vel díszített egyenruhás ember is, de a kidöntött tábla ma is ott szomorkodik. Meddig? Vagy nincs szükség már a közlekedési táblára? —s —r Csökkent képességgel — teljesértékűen Mintegy háromszázezerre tehető azoknak az állampolgá­roknak a száma, akik a nyug­díjkorhatár elérése előtt kény­szerültek feladni eredeti fog- ’ailkozábukat Valamilyen egész­ségkárosodás miatt. Többségük azonban nem teljesen veszítet­te el munkaképességét. Közü­lük is az ötven év alattiak — kétszázezerre becsülhető a számúik — még eredményesein rehabilitálhatók lennének más munkakörben, megmaradt ké­pességeiknek megfelelő, egész­ségükét tovább nem károsító foglalkoztatással. Kérdés, hogy valóban ösz­tönző-e számukra az új mun­kahelyen, új beosztásban elér­hető ikereset — ha egyáltalán el tudnak helyezkedni —, s van-e irántuk fogadókészség a vállalatoknál. Több törődést igényelnek Bács-Kisikunban több cégnél hagyományai Vannak a meg­változott munkaképességűek a jka'.mazásának. Kiemelkedő­en jó példával szolgál egyebek között a Kecskeméti Baromfi­feldolgozó Vállalat, ahol házon belül találnak munkaalkalmait minden dolgozójuknak, s ha van rá lehetőség, előítélet néL- kül felvesznek újonnan jelent­kezőket is. A káskuinifél egyházi Lenin Tsz pedig, üzemi körül­mények között nem foglalkoz­tatható rokkantak részére vé- dőmunikahelyet lét esi telt a vá­rosiban. De a hatékonysági kö- veteíimlányek hangsúlyozioittab- ibá válásával a munkáltatók többsége inkább szeretne meg­válni a foglalkoztatás meg­szervezésében több törődést, gondot jelentő emberektől, mintsem újább csökkent mun­kaképességűeket alikatimazinii. Az elmúlt években több in­tézkedés történt a vállalatok érdekeltségének növelésére — különböző dotációik, adóked­vezmények formájában —, ám ezek hatása erősen közvetett, nyereséget semmiképpen nem eredményez. (Dotáció címén például a vállalatok 608, a megváltozott munkaképességű­ek foglalkoztatására alakult célszervezetek pedig 244 imáil- 'Mó forintot kaptak tavaly, de a jövedelemszabályozási rend­szer keretében ennek több imint fele visszafolyt az állami költségvetésbe. (Emellett — vagy inkább helyett — új be­ruházásokra, rehabilitációs munkahelyek létesítésére for­dítható támogatásra lenne szükségük. Ügyeskedésre kényszerítve Igen gyakran -hiányzik a betegek érdekeltsége is az el­helyezkedésben-. Mivel a hely­ben! átképzés többnyire nem megoldott, általában csak szatkiképesíjtést nem igénylő — eredeti foglalkozásukkal kere­sett fizetésüknél szinte .tör­vényszerűen alacsonyabb jöve­delemmel járó — beosztást vállalhatnak. Ha erre mégis hajlandók, elveszítik a rok­kantságuk mértékétől függő, de -tulajdonképpen munka nél­kül is járó nyugdíjat, illetve járadékot. (Melyet a kisebb fokban sérültek a háztájiban vagy alkalmi, munkavállalá­sokkal többszörösére növelhet­nek — a felajánlott rehabilitá­ciós munkahelyen elérhető fi­zetség, de akár a korábbi fog­lalkozásukkal szerzett jövedel­mük is kevesebb lehet ennél.) Pedig nem lehet vitás : óriá­si pazarlás a népgazdaság, ré­széről az átképzéssel, munka­rend-változtatással, esetileg munkaeszköz-átalakítással — illetve speciális védómunkahe- lyeken — eredményesen fog­lalkoztathatók passzivitásra vagy ügyeskedésre kényszerí­tése. Hasznosabb, s hosszabb .távon biztosan megtérülő len­ne „visszacsábíitásuk” a terme­lésibe akkor is, -ha az új beosz­tással együttjáró keresetcsök­kenést az állami költségvetés kompenzálná. Ez a keresetki­egészítés természetesen nem járhatna azoknak, ákik a fel­ajánlott — egészségi állapo­tuknak és karuknak megfele ő — munkakört indokolatlanul nem fogadják el. Mert végül Is az az igazi rehabilitáció, ha az egészségkárosodott em­ber olyan munkaterületen, dol­gozik, ahol képességeihez mér­ten százszázalékos teljesít­ményit érhet el. Feloldható ellentmondás Nem valószínű, hogy a ke- •resetkiegészítési rendszer be­vezetése túlságosan megnövel­né a -költségvetés terheit. 1985-ben mintegy negyven­ezer rel gyarapodott a csökkent munkaképességűek száma. A részükre 'kifizetett rokkantsági nyugdíj csaknem 2 milliárd forintot tett ki. (Az összes- láktíy korú rokkantnak kifize­tett összeg pedig meghaladta a 9 imiiliárdot.) Ha a jelenleg nyugdíjból és járadékból élőik bizonyos szá­mú csoportja munkát vállal­na, korábbi nyugdíjukat, illet­ve járadékukat csupán át kel­lene tenni fegy más-ik „kalap­ba”, s számukra immár kere- setkiiegészítés címén juttatni -belőle. (Belőle, mert hiszen jövedelmet kiegésztand keve­sebből lehet, imint valakit -teL- jes egészében eltartani.) Arról nem is beszélve, hogy a meg­változott képességű munkavál­lalók további értéltolt teremt­hetnének, melynek egy részét az erre nem képes rokkantak hathatósabb -támogatására le­hetnie fordítani. Az ellentmondások feloldá­sára csakis egy Végre minden­ki számára előnyös megoldás alkalmas. A lehetőségek szám­bavételekor aoznban nem sza­bad elfelejteni: bár kétségte­lenül fontos tényező a csök­kent -munkaképességűek fog­lalkoztatásának gazdaságossá­ga, a -rehabilitáció valódi cél­ja mégis az, hogy a rokkantak Ss a társadalom teljes értékű, hasznos tagjainak érezhessék magukat. Szabó Klára Számítógép és vérellátás A világviszonyatban is ma­gas színvonalú technika al­kalmazásával, teljes kapaci­tással üzemel az Országos Hematológiai és Vértranszfú- ziós Intézet számítógépes rendszere. A Magyar Tudo­mányos Akadémia Központi Fizikai Kutató Intézetében kifejlesztett nagy teljesítmé­nyű, TPA—11/440-es típusú számítógép —, amelyhez ed­dig nyolcképernyős adatbe­viteli állomást kapcsoltak — nyilvántartja az intézet vér­adóinak személyi adatait és vér jellemzőit, s hogy mikor és milyen célra adtak vért. A vérkészítmények előállításá­nak folyamatát is nyomon kö­veti, és ellenőrzi, hogy a le­vett vér, s az abból előállított készítmény minősége megfe­lelő-e, használható-e transz­fúzióra, gyógykezelésre. Ké­pünk a gépteremről készült. ÉRTELMES LÉT VAGY TÄRGYIMÄDAT ? I. A presztízsfogyasztás bűvöletében Néhány évvel ezelőtti példázat. Több esztendős közel-keleti kikülde­tésből végleg hazaérkezett a görög és a magyar szakember. Hazánk­fiát nyugati márkás személygépkocsival, hi-fi-toronnyal, videomagnó­val, színes tévével felpakolva fogadhattuk. Minden pénzt fogyasztási javakra költött, legfeljebb bizomyos összeget tartalékolt turistautak- ra, újabb vásárlásokra. A görög szakember ellenben valamennyi meg­takarított külföldi keresményét drachmára átváltotta, s odahaza „tő­késítette”: kis panziót épített belőle a tengerparton. Vagyis a magyar felélte magas jövedelmét, a görög pedig felhalmozta, és új szükségle­tek kielégítésére „áldozta” jelentős részét. Nyugati minták Napjainkban talán már nem ilyen éles a kontraszt. Bár a hely­zet gyökeresen nem változott. Megéri például már nálunk is a kemény devizát forintra átváltani, a forintot pedig érdemes „tőké­síteni”, különféle vállalkozások­ba fektetni, 9—11 százalékos ka­matra az államnak kölcsönadni. Bár a -behozatali feltételek több­nyire enyhültek, mégis érzékel­hetően mérséklődött — persze távolról sem a kívánt mértékben — a lakosság érdekeltsége a fo­gyasztási javak közvetlen „im­portjában”. A lakossági „import” rövid távon -gazdasági eszközök­kel jelentősen tovább csökkent­hető. Csak legyen a magyar de­vizásboltokban elegendő és elő­nyösen megvásárolható nyugati fogyasztási cikk! Hosszabb távon is nehéz viszont mérsékelni az anyagi javak széles körű hajszo­lását, a társadalom fogyasztási beállítottságát. Amikor a 60-as évekre magas­ra szökött a fogyasztási láz a fej­lett tőkés országokban, még élt nálunk a hiedelem, hogy a mű­szaki-gazdasági fejlődés negatív társadalmi hatásait hazánk ha­táránál megállíthatjuk szilárd erkölccsel, puritán hagyományok­kal, a szocialista humanista ér­tékek védelmezésével, valamifé­le ideológiai sorompóval. Erre az illuzórikus elképzelésre azonban az élet, a társadalmi gyakorlat élesen rácáfolt. Megsokszorozód­tak hazánkban is a fogyasztás bűvkörébe vont tárgyak, anyagi javak. Átformálták a háztartást, a szórakozást, a szabadidőt, gyö­keresen megváltoztatva az egész életvitelt. Miközben Nyugaton is, ná­lunk is a fogyasztás lényegében egyneművé vált. Vagyis a külön­böző társadalmi és anyagi hely­zetben lévő rétegek, családok fo­gyasztásában hasonló cikkek, szolgáltatások szerepelnek, per­sze igen eltérő minőségben és színvonalon. A motorizációs szükségletek kielégítését egy­aránt szolgálja például a több évtizedes Trabant és a legújabb típusú Mercedes. Mint ahogyan külföldi utazás a romániai kiruc­canás és a thaiföldi IBUSZ-út is. Az igények kiegyenlítődtek, az anyagi lehetőségek viszont élesen különbözőek. Az új és új divathullámok ha­tására egy szezon után elévül a butikruházat. Korábban a búto­rok több nemzedéket kiszolgál­tak, most egy család élete során is többször cserélődnek. A ha­gyományokat szétfeszíti a presz­tízs-fogyasztás. „Minél alacso­nyabb egy társadalom civilizá­ciós színvonala, mind nagyobb az értékbizonytalanság, annál in­kább követi a divat sugallatát. A divat és a jog lépett az erköl­csi közvélemény és a hagyomá­nyok helyébe” — vallja Pataki Ferenc, a Pszichológiai Intézet igazgatója. Az új fogyasztói igényeket, a legújabb divatirányzatokat a tömegtájékoztatási eszközök nap­rakészen és „világszínvonalon” közvetítik. A fejlett tőkés orszá­gok fogyasztási mintáit mutatják be a filmek, a televíziós adások. A szükségletek e hatásokra for­málódnak, és egyre inkább el­szakadnak a reális gazdasági­műszaki lehetőségtől. A feltransz­formált igények, és a viszonyla­gos szegénység ellentmondása különböző módon nyilvánul meg: társadalmi feszültségben, nyo­masztó hiányérzetben, szoron­gásban, devianciában. Az elérhetetlenség határán A fejlett tőkés országokban az ipar és a kereskedelem szüntele­nül megújuló választékával ver­senyez a fogyasztó pénzéért, va­lósággal felkorbácsolja az igé­nyeket. A szocialista országokra jellemző áruhiány a keresletet egyáltalán nem mérsékli, hanem a hiánypszichózis révén gyakran a sorban állók számát, igényét növeli. A szükségletek minden korban megelőzték a lehetősége­ket, és ösztönözték a termelést, serkentették a munkakedvet. Napjainkban azonban olykor már-már elérhetetlenek a csa­ládi célok, ösztönző hatásuk pe­dig ellentmondásos. Az alkotó- energiák, a többletteljesítmények, döntően a második gazdaságban érvényesülnek. Kovács József (Következik: 11, Hosszabb távú életcélok) A divat sugallata

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom