Petőfi Népe, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-13 / 216. szám
művelődés * h Avatás előtt ESKULITS TAMÁS ÚJ TÉRPLASZTIKÁJA „Érzékletes hangulatteremtésre törekszik, érzékeny jellemábrázolásra, Unom formai megoldásokra. Plasztikájának fő erénye a jó invencióval, lendületesen mintázott felület” — olvasható egyebek mellett Eskulits Tamás szobrászművészről, a kortárs magyar képzőművészek életrajzát ismertető kötetben. Sóskúton született, 1947-ben. Tizenkét esztendeje szerzett diplomát a Képzőművészeti Főiskolán, Pátzay Pál növendékeként. Több hazai kiállításon, továbbá Kölnben és Firenzében mutatkozott be eddig szobraival. 1977-ben Derkovits-ösztöndíjat kapott. Tagja a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának, valamint a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének. Kisteleken látható Petőfiről, Dunave- csén pedig Vikár Béláról készített térplasztikája. Ez év májusában avatták fel Győrben Vénusz című, kitűnő alkotását. 1983-ban telepedett le Kecskeméten. Liszt-szoborraI gazdagodik Kalocsa — Pesten egy parányi pincében dolgoztam, ahol nagyobb méretű szobrot csinálni egyszerűen lehetetlen volt — magyarázza Eskulits Tamás. — Ezért gyakran lejártam ide, Kecskemétre, a művésztelepre, ahol ideális feltételek mellett, nyugodt körülmények között alkothattam. Itt hallottam, hogy rendbehozzák a műkertvárosi művészlakásokat, s pályázat útján döntik el, kik kaphatják. Éltem a lehetőséggel. Szerencsére, hiszen nagyon jól érzem itt magam. A családommal, természetesen. _ — Állítólag festőnek készült, s csak később cserélte vésőre az ecsetet. — Ennek eléggé furcsa, véletlenszerű története van. Annak idején, az egyik festő barátomnak támadt az az ötlete, hogy szobrot farag. Mondtam neki, hogy menjünk el Sóskút- ra, a nagymamáékhoz, ott legalább lehet erre alkalmas követ találni. Találtunk is, de a barátom hasztalanul vesződött vele; az elképzelt női torzó nem akart formát ölteni. Gondoltam egyet, s elkértem tőle a vésőt. Mitagadás, nemcsak ő, de én is meglepődtem, hogy milyen könnyedén, gyorsan sikerült kifaragnom ... Hát, így kezdődött, s nem sokkal később, már tudatosan készültem a szobrászi pályára. A müvészlakás melletti pázsiton, csonkult gipszminták, különböző szerszámok, csiszológépek mellett magasodik Liszt Ferenc egész alakos bronzszobra. — Ez kerül majd Kalocsára? — Igen, az érseki palota előtt lesz felállítva. Igyekeznem kell az utómunkálatokkal, hiszen október elsején avatják. — Ki a megrendelője? — Kalocsa Város Tanácsa. Van egy Lisztről készült kisplasztikám, amely évekkel korábban szerepelt egy kollektív kiállításon Bács-Kiskunban. Az idén tavasszal kértek fel a kalocsaiak, hogy a Liszt-évforduló alkalmából, csináljam meg városuknak — melyhez a nagy zeneszerző kötődése közismert — életnagyságban ezt a kisplasztikát. — Első ránézésre is megállapítható, hogy nem csak méreteiben változott közben ez a szobor. Azaz, nem puszta nagyításról van szó. — Ez egyrészt azért van, mert a mennyiségi — méretbeni — változás szükségszerűen követeli a minőségi módosításokat. Szakzsargonnal élve; „rászól a szobor az emberre”, magyarul: ami húszcentis nagyságban természetes, az nem biztos, hogy annak hat kétméteres változatban. Másrészt a térplasztika esetében meghatározó maga a környezet is, amely körülveszi. A harminc-negyven éves Liszt Ferencet idézi Eskulits Tamás új köztéri alkotása. Jellegzetes orr, haj, kicsit hátravetett fej, csukott szem, talpig hullámzó köpeny, nyakba kötött kendő ... — Az ábrázat, a tartás és az öltözet egyaránt a romantikára utal. — Nemcsak a zenei világát, egész életét próbáltam minél jobban megismerni Lisztnek, s természetesen tanulmányoztam a róla készült képzőművészeti alkotások fotóit is — meséli az új Liszt-szobor megálmodója. — Kétségtelen: nagyszerű egyéniség volt. S nagyon remélem, hogy mindazokat a gondolatokat, amelyek — a könyvek, albumok, lemezek társaságában, illetve a Liszt életéről sugárzott tévésorozat hatására is — megfogalmazódtak bennem, sikerül sokak számára érthetően elmondanom ezzel a szobrommal. Koloh Elek ZALÁN TIBOR Soltvadkert, 1986 -— nyár (Dóra Ferencéknek) Vége hót ennek is — a nyárnak — a táj fölött mutatóujj suhan s itthagyja a jelet A Jókról lassan lefoszlik a jelmez mint lányok hullámzó csípőjéről a napszagú simogatás Közhelyesen egyszerű: az ősz itt suhog fölöttünk hűvösek a szelek s dermedten csillognak fű között a hajnali kövek. Húzódjunk összébb Barátaink lehet utolsó nyarunk ez — ne csapjunk tenyérrel az asztalra ereszkedő darazsak közé. Övék lesz minden itt mikorra a fű zúgva benövi a keréknyomot gyermekek kiskacsa-lépteit. Poharainkban még sárgállik a fröccs s a buborékokkal fölszállnak augusztusi csillagaink is az égre; elmúlhatunk csodáink ittmaradnak. Mint bokoralj krumplit a villa — szerteguríthat minket a betakarító idő. De a mustszagú levelek visszahoznak majd de a nyaraló teraszára már mindörökre értünk száll le a hó. Tudjuk és előre emlékezünk. Délelőtt a tónál jártam elnéztem hogyan játszik a vízzel a semmi és nyugalom fogott el és megérintett az öröm: hazaértem. Pipacs utca 15 — itt sem voltam boldogtalanabb mint máshol, bár meglehet itt voltam boldogabb, és rázzák kint a szelek a fenyőfákat És a kihalt utcán nyárról ittfelejtett kutya szűköl panaszkodik s az alkonyat felé rohan Petőfi a képzőművészetben A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége és'Kiskőrös Város Tanácsa ebben az évben is meghirdette a Petőfi a képzőművészetben című pályázatot. Ez alkalommal témaként nagy költőnk Alföld című versét jelölték ftieg. Pályázni még lehet, a határidő: október 31. Az elfogadott alkotásokat szilveszterkor. Petőfi születésnapjának előestéjén tárják közszemlére Kiskőrösön. A zsűrizett műveket a jövőre kialakításra kerülő Petőfi Képtárban helyezik majd el. A következő hónapban Pápán rendezik meg a Petőfi- emlékhelyek képviselőinek országos találkozóját. A különböző emlékhelyeken már javában folyik a Petőfi-hagyomá- nyokat feldolgozó, helyi képanyaggal szemléltetett, jelentős irodalmi értékekkel bíró írások, dokumentumok gyűjtése, amelyekből a Petőfi Társaság által kijelölt szerkesztők önálló kiadványt szerkesztenek jövőre: Pe- tőfi-emlékhelyek topográfiája cimmel. 1986. szeptember 13.
