Petőfi Népe, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-06 / 210. szám

1986. szeptember 6. • PETŐFI NÉPE • * \ KNDÉGEK — VÉLEMÉNYEK Nagyobb szerepet kap az ésszerűség (Tóth Sándor felvétele.) A Hírős Napokon szerzett be­nyomásairól kérdeztem Tamássy Istvánt, a Kertészeti Egyetem rek­torát. — Professzor úr, ön más szem­mel néz egy ilyen kiállítást. Azt látta, itt, amit szeretett volna? — Az egyetem négy karán mi öt-tíz évvel előre tekintve, az akkor várható, bevezetendő ter­mesztéstechnológiákra, gondolkor dásmódra oktatjuk hallgatóinkat. Ilyenkor láthatom, hogy kollégáim és jómagam tíz éve hogyan dol­goztunk. Például az, hogy meg­jelent és gyorsan elterjedt a bio­technika a kertészetben, bizonyít­ja: a mezőgazdaság talán leg­inkább innovatív szakemberei ebben a sokak által mostohagye­reknek tartott ágazatban, a ker­tészetben dolgoznak. Kis és nem túl gazdag ország vagyunk. Te­hát nagy szükségünk van a szel­lemi erők mozgósítására. Továb­bá láthattam új fajtákat, ame­lyek már üzemi méretekben meg­jelentek. — A kertészeti ágazatot azzal vádolják, hogy drágán termel. Az egyetem, a honi oktatás felleg­vára mit tehet a költségek csök­kentéséért? — Kétségtelenül igaz, hogy ter­melhetnénk olcsóbban, egysze­rűbben, de meg kell jegyeznem, a mezőgazdaságban felhasznált ipari segédanyagok árai még mindig jobban emelkedtek, mint az ágazat felvásárlási ára. Ettől függetlenül a párt és a kormány távlati elképzeléseit figyelembe véve állítjuk össze tantervűnket, amelyben az utóbbi években egy­re erősödik a közgazdasági szem­lélet. Mind nagyobb szerepet kap az ésszerűségre, az olcsó módsze­rekre törekvés. A lakosság köz­érzetének szempontjából messze nem mindegy, hogy az ágazat termékeivel milyen áron talál­kozhat a vásárló. • ' — Végezetül ilyen szép kiállí­tást nem illik kritizálni. De bi­zony, keveset láttunk a tartósí­tott kertészeti termékekből. Ez talán azt is bizonyítja, hogy meg­tanultunk már jól termelni, vesz­teség nélkül betakarítani, csak az agrármarketing, az értékesítés jár még gyermekcipőben. Az áru legyen kiváló minőségű Nemes Tibor, a Hungarofruct Szövetkezeti Külkereskedelmi Vállalat vezérigazgatója a Hírős Napok első napi tudományos ta­nácskozásán korreferensként, az általa képviselt vállalat üzletpo­litikájáról, a piaci lehetőségeket latolgató előadást tartott. E gon­dolatokat talán szélesebb körben sem árt ismerni, ezért is beszél­gettünk. — Ügy tudom, nem szokásos, hogy egy exportáló vállalat bel­földön állítson ki... — Valóban, mi is inkább kül­földön költjük el a reklámra szánt pénzünket. Ez a kecskemé­ti rendezvény talán az egyik leg­jelentősebb hazai kertészeti ese­mény. Ráadásul abban a megyé­ben, ahonnan a legtöbb féle, és a szabolcsi alma után a második legnagyobb mennyiségű terméket visszük külföldre. Azt szerettük volna bemutatni, hogy a magyar áru igényes csomagolásban mi­lyen lesz, amikor a fogadó orszá­gok piacán megjelenik. — Előadásra is vállalkozott. Miért? — Közgazdász diplomám meg­szerzése után húsz éve a szak­mában vagyok, és szeretnék in­nen is nyugdíjba menni. Hiszek benne, hogy az elmondott szó­nak foganatja van és lehet még előrelépni. Nem rég óta vezetem a vállalatot. Sokan szidják elő­deinket. Ezt én aligha tehetném, hiszen jó ideje a vállalati dönté­seket előkészítők köréhez tar­toztam, mielőtt vezérigazgató lettem. Szerencsére a szakmát jól értő, egységes „társaságot” ve­hettem át. így sikerült elérni, hogy emblémánk, a Laci bácsi fémjelezte márkánk minőségi árut takar. Hát erről beszéltem, és véleményem szerint erről so­kat kell még beszélni. — Vezérigazgatóként össze- kapcsolható-e már valamilyen új törekvéssel munkássága? — Talán igen. Piacszervezéssel foglalkoztam intenzíven. A tar­tósított termékeinket most már az óceán túlpartjára is eljuttat­juk. Megerősítettük márkapoli­tikánkat, egyelőre paprikával és hagymával. Tudatosítani szeret­nénk tőkés vásárlóinkkal, hogy ez állandóan jó minőségű ma­gyar áru. Ha ezt elfogadtatjuk, akkor már a termékek körét is Kerékasztal a háztáji kisgépekről Agroker rendezett kerek- asztal-beszélgetést. A fórumra a szervezők meghívták a kis­termelőkön kívül a gyártók, a kereskedők és a MÉM Mű­szaki Intézetének képviselőit is. A beszélgetés során átte­kintették a gépgyártás minő­ségét, a jelenlegi és a jövőben várhatóan felmerülő piaci igényeket. . Az eszmecsere, amelyet az Agroker a Hírős Napok ke­retén belül rendezett, vala­mennyi résztvevő számára hasznos információkkal szol­gált. Magyarország a hetvenes évek elejétől megteremtette a háztáji és kisegítő gazdasá­gok működési és jogi feltéte­leit. Azóta a kistermelés ma már szerves részévé vált. ag­rárgazdaságunknak. A hazai gépgyárak azonban nem tud­ták kielégíteni a munkához szükségessé váló eszközigényt. Napjainkra jelentősen javult a helyzet. Sokan gyártanak sokféle gépet a kistermelők­nek. A háztáji kisgépek és be­rendezések ellátásának je­lenlegi helyzetéről tegnap az (Straszer András felvétele.) bővíteni tudjuk, hiszen az emb­lémát megismerve a vevő a mi­nőségre garanciát remél. — Korábban az exportpiac nem volt ilyen bonyolult. A Hunga- rofruct mónopolhelyzetben vé­gezhette tevékenységét. Vissza­sírják-e ezt az időszakot? — Nem. Már csak azért sem, mert azóta a Hungarofruct-elle- nes hangulat enyhült. A terme­lők nyomására, kérésére szétosz­tották a külkereskedelmet. Mint­egy megnyitottak egy szelepet. Kiderült, -hogy hiába van több kereskedő, az országot nem hagy­ja el több áru, mint korábban, de több valutát sem kapunk érte. A monopolhelyzetnek termeléssza­bályozó szerepe is van. Például volt olyan időszak, amikor kül­földön negyven fillért kaptunk egy kilogramm hagymáért. Mi pedig 4,50 forintot juttattunk a termelőnek. Ha ezt nem tettük volna, ma Magyarországon nem lenne hagyma. Persze, más cik­keken, — akkoriban a spárgán és a meggyen — megtérült a veszteségünk. Nem szabad azon­ban elfelejteni, hogy a magyar exportáló vállalatok igen nehéz körülmények között tevékeny­kednek. Ugyanis a tőkés piacot .prognosztizálni lehetetlen, hi­szen több tízezer termelő látja el áruval,’ teljesen ellenőrizhetetle­nül. Naponta változik az érték­ítélete. Itthon többcsatornás a külkereskedelem, vagyis a kur­rens cikkekért versengünk ide­haza, nyugaton pedig egymás alá ígérve adjuk el. Véleményem sze­rint inkább kevesebbet vigyünk külföldre, az viszont legyen ki­váló minőségű, ezért a tömegter­méknél lényegesen jobb áron ér­tékesíthető. Tardi Gábor: /lakótársak ________________\____________________ 25. — Mégis, mekkora az a táv? — Húsz kilométer — mondta találomra a kőműves. Az öregasszony keresztet hú­zott a levegőbe. — Édes jó is­tenem, odavesznek mindketten: a gép is, az ember is... — Ne aggodalmaskodjon, öreg­anyám — intette le a kőműves. Már a nyeregben rugózott, len­dületet vett. — Erős vagyok, a szivem bírja a megterhelést. — De a lába, akár a madáré! — kiáltotta utána az öregasszony. Meg sem hallotta. — Az asszony negyven percet késett. Kockás ingben, farmer- nadrágban volt, lábán zárt vá­szoncipőt viselt. — Üdvözlöm! — nyújtotta ke­zét, miközben érdeklődéssel szem­ügyre vette a férfi ruházatát. — Lesz kitartása? — Hogy lesz-e? — kacagott föl magabiztosan a kőműves. — Üticél? 4 — Félig megkerüljük a tavat: *a déli parton megyünk, az észa­kin jövünk. A kőműves szája megvonaglott. — Mennyi az? — kérdezte. — Mi mennyi? — Kilométer. Mármint az út. — Az út száznegyven. Mindösz- sze. — Mindössze... — ismételte elhaló hangon a kőműves. Nem volt ideje sokáig csodál­kozni, mert az asszony máris ne­kilódult, élrehajtott, könnyedén tekerte kerékpárját. A kőműves rádőlt a kormányra, talpával taposta a pedálokat. Sze­mét az előtte mozgolódó ülepre szegezte. Megpróbálta tartani a távolságot. — Mintha lapos lenne a kere­kem! —. szólt előre. — Legalább nem ráz! — kiál­totta hátra az asszony. Kis idő után az asszony egy parti bisztró elé kanyarodott, a pénztárnál kávéblokkot váltott. A kőműves ekkor érkezett. — Engem meg se kérdez! — dohogta. — Azt hittem, lemaradt. — Még hogy lemaradtam! Az asszony rámosólygott. — Jól van, igya meg az enyé­met, ha annyira kívánja — nyúj­totta a poharat. — Nem erről van szó — rázta a fejét a kőműves, s függőleges irányba fordított tenyerével el­hárító mozdulatokat tett. Meg­próbált derűsebb képet vágni. — Inkább nézzünk meg kétszer ket­tő ver eset tisztán! — Mit nézzünk meg? — hu­nyorgott az asszony. — Mi mást, két deci bort... — Bort? Azt lehet. A kőműves sietségében bak­ugrásszerű mozdulatokkal köze­lítette meg a pultot, a csapost ujjpattintással sürgette, s ahogy vitte a poharakat, a vörösbor kétszer is a fehérzoknis lábujjá-- ra csöppent. — Vérré váljon! — kiáltotta. — Egészségére — bólintott az asszony. — Még egyszer? — vigyorodott el a kőműves, amint kiürültek a poharak. — Nem, nem. Elég volt. — Pedig erőt ad. — A végén még ittragadnánk. — És akkor mi van?! — neve­tett fel öblös hangon a kőműves. — Holnap is lesz egy nap ... Az asszony csúfondáros han­gon kérdezte: — Hol tanulta ezt az eredeti német közmondást? — Nem tudtam, hogy német mondás — válaszolta a kőműves visszafogottan. — Egyébként a nagyanyám mondogatta annak idején, mikor sokáig kint marad­tunk a kertben, mi gyerekek go­nácsa székházának aulájában a jászberényi,- a kisteleki, az újszá- szi, a nagykőrösi, a kiskunhalasi* a csongrádi, a kalocsai, a kecs­keméti és a bajai kertbarátkörök mutatják be valóban gyönyörű gyümölcseiket, zöldségeiket, sőt az ezekből készíthető szörpöket, borokat, lekvárokat, befőtteket, likőröket. Dikán Lajosné, a Hazafias • A Gyenes-kertészet méltán öregbíti a kecskeméti virágkul. túra hírnevét. • A büszke Csaba. Népfront bajai kertbarátkörének tagja négy társával rendezte be kis kiállítóhelyüket. Tőle tud­tam meg: — A livodai részen a Monos­tori és a Szegedi út mentén lévő kertekből harminckilencen hoz­ták el termésük színe-javát. Az aszály és a jégverés után nem volt könnyű feladat összeállítani hibátlan gyümölcsökből a kiál­lítási anyagot. A Hírős Napok legrégebben kiállítója Gyenes István kecske­méti dísznövénykertész. A pa­ravánon bemutatott oklevél ta­núsága szerint már 1932-ben és 1934-ben az akkori Hírős Héten ezüstéremmel ismerték el tudá­sát. Az idei Hírős Napok alkal­mával aranyérmet kapott ő és szép gerbéráit bemutató László fia. c*. r. KERTEK DÍSZEI A gazdák büszkesége Az állattartók sátrában eze­ken a hideg éjszakákon amennyi­re lehet, összebújva melegsze­nek a szomszédos ketrecekben galambok, csincsillák, nyulak, ludak, díszbaromfiak. A sátor előtt mintegy őrt áll Csaba, Or­bán Vilmos kerekegyházi juhász méltán remek állatnak tartott kaukázusi kecskebakja. A rossz- .nyelvek szerint — persze a szép­ség okáért — impozáns fejdíszét lakkozzák is. Amikor kora reggel meglátogattam, barátságosan ro­pogó ízületekkel felállt, s jött minikarámja kerítéséhez. Hiába, ez a hely szűk a tágasabb tér­hez szokott ál­latnak. Hajnalonta takarítják a galambket­receket, töltik fel etetőjüket. Könyves Lász­ló és Szabó Ist­ván, az Univer Áfész Báldi Bálint kisál­lattenyésztő szakcsoport­jának 93 hús­hasznú galamb­ját etetgeti reg­gelente. Tizen­három fajtát, vagyis a teljes hazai húsgalamb­kínálatot vonultatták fel a Kecs­kemét közeli galambászok. De a szakcsoport tagjai elhozták kü­lönleges baromfiaikat, valóban fantasztikus külsejű kakasaikat is. Talán okkal, hogy a gyerekek­től némi nyugalmuk legyen, ke­rültek a magasabb traktusba a selymes bundájú csincsillák. A Szakszervezetek Megyei Ta­lyózni... — Látván az asszony kerekre tágult a szemeit, magya­rázatba kezdett: — tudja, acél- és csontgolyókkal játszani, ami­ket végül stoppolt harisnyába„ gyűjtött az emberfia, hogy vígan pörgethesse hazafelé menet a fe­je fölött; persze, csak akkor, ha nyerésben távozott. — És maga általában nyert? — kérdezte az asszony. — Azt éppenséggel nem mond­hatnám — vallotta be a kőműves. — Volt olyan, hogy egyetlen szem golyó lapult szégyenszemre a tarsolyomban, az is agyagból ké­szült ... Nevettek. — Ideje lesz indulni — komo­lyodott el az asszony, s átlendí­tette a lábát a kerékpár nyergén. Mire a kőműves ' felocsúdott, már csak a hátát látta. Fújt egyet, nehézkesen indult utána. Lehaj­tott fejjel darált, hogy utolérje. — Maga az ELTÉ-n végzett? — pillantott az asszony a férfi trikójára. — Teccik parancsolni? — hu­nyorgott a kőműves. — Azt kérdeztem, hogy az „Ötvösön" végzett-e. — Én aztán nem — rázta a fejét a kőműves. — Kuruc bá’nát szabadultam. Ahogy mondani szokták: szigorú volt, de igazság­talan. — Rövid nevetés buggyant ki belőle. — De sokszor találko­zott a képem a tenyerével, míg megismertem a szakmát! — JVÍár azt hittem, hogy egye­temre járt. (Folytatjuk.) • Bács.Kiskunból évente mintegy 50 ezer tonna zöldséget és gyü­mölcsöt exportál a Hungarofruct. • Mekkorát fordult a világ! — csodálkozik el egy bácsi­ka a Kecskeméti Borgazda, sági Kombinát pavilonja előtt. — Már a bordóból is üdítőital folyik... PROGRAM SZOMBATON 9 órától 17 óráig: Filmvetítés és videóműsorok bemutatása a Tud®- mány és Technika Házában. 10 árától: Ünnepélyes díjkiosztás. A kinaíkatverseny értékelés« tat Erdei Ferenc Művelődési Központban. VASÁRNAP 11 órakor: A II. nemzetközi agrárfilm. és -videoszemle értéke­lése, ünnepélyes díjkiosztás a megyei tanács nagytermében. A Kassam szlovák né pláne együttes bemutatója a Kossuth téren. 15 órakor: Látványos szüreti íélyaniulás, hinták, fogatók, versenylo­vaik bemutatója a Petőfi Sándor utcában, a Dobó István körúton év a Kossuth téren. Néptáncbemuitató a Kossuth téren, majd utoabáL • Készül a birkapőrkölt a kiskunhalasi Vörös Október Termelőszövetkezet csárdá. jánál. • Érdeklődést keltett a kis. traktorra szerelt permetezőgép, amelyet a sza. hadkirályi Fémipari Szövetkezet gyárt. A HÍRŐS NAPOK KÉPEKBEN , (Gaál Béla felvételei.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom