Petőfi Népe, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-06 / 210. szám
gazdaságpolitika JÓ SZERENCSÉT! A kiskunsági olajmezőkön is a hagyományos „Jó szerencsét!” köszöntéssel üdvözlik egymást a'bányászok. El is kel ma náluk — és a szénmezőkön dolgozó társaiknál is — a szerencsekívánat. Újból fellángoltak a viták a hazai széntermelés körül, s az olaj világpiaci árának csökkenése a fúrótornyok környékén dolgozók munkáját is átértékeli. Az energiagazdálkodási stratégia cikcakkjai azonban nem csökkentik a sújtólég- vagy a kitörésveszélyt, a termelői'árak változásai sem befolyásolják az időjárást. A toronyban, fent a kapcsolóálláson ugyanúgy süvít a szél, vagy éppen perzsel a nap, legfeljebb a fizetés kevesebb. A műszaki fejlődéssel, az elektronikának a bányászatban is tért hódító terjedésével mintha csökkenne a foglalkozás hagyományos romantikája is. A bányásznap - - immár a harminchatodik — mégis a bányászbecsület ünnepe mara\ A föld mélyét kutató ember áldozatvállalása, odaadása nélkül — amire (vitathatatlan) továbbra is szükség van —, ugyanis nem működnének a dízelmotorok, közlöniűvek, szeparátorok, de még a számítógép sem. Pontosan a jelenlegi nehezebb helyzetben van szükség a hagyományos értékek zászlajának magasba emelésére, mert enélkül úrrá lenne a könyörtelen piaci bizonytalanság. Jó szerencsét! Komputer a szántóföldön SZÁMÍTÁSTECHNIKA ÉS MÉLYFÚRÁS Olajkutat fúrni: veszélyes művelet. Példa rá jóné- hány gázkitörés a közelmúltból. A fúrómester a föld felszínén áll. a szerszám kétezer méter mélyen, a szemek elöl eltakarva dolgozik. Sokszor csak sejteni lehet, hogy körülbelül mi folyik a mélyben. A fúrás irányítása ezért nagy szakértelmet kíván, de a tapasztalt ember is tévedhet. Ha elérték a kívánt mélységet, következik a lyuk „bevizsgálása". A geológiai adatok feldolgozása után perforáció a különböző rétegekben. Hosszadalmas munka. Tavaly úti a kiskunsági — világbanki kölcsönből finanszírozott — mélyfúrásokat a torony mellé telepített „Geoscrvices" műszerkabin segíti. Az elektronika a szénhidrogén-bányászatba is bevonult. Milyen sikerrel? Kérdéseinkre a szolgálatos észlelő, Danyi László olajipari technikus válaszolt. A müs/erkabinban Schall István, a vállalat fúrástechnológiai osztályának vezetője is gyakran megfordul. — Kérem, magyarázza el, hogy kerül ide ez a műszerkabin, s mi a feladata! — Ez egy TDC műszerkabin, ami a Total Drilling Control, vagyis a „teljes fúrásellenőrzés” rövidítése. Nevében benne van a feladata is. Korábban a vállalat nem használt ilyet, de a világbank kölcsönfeltételei előírják a korszerű technikai alkalmazását. — Mit tud a berendezés? — A francia, „Geoservices” cég által összeállított műszerkabin 1K millió forintba került. 32 csatornán, folyamatosan ellenőrzi és rögzíti a fúrás összes paramétereit. A fúróberendezésen elhelyezett adók jeleit egy angol műszercsoport fogadja, s egy amerikai HP 1000- es Hewlett—Packard számítógép rögzíti mágnesszalagra. A komputerhez egy rajzoló (plotter), egy somyomtató és két terminál tartozik. Az utóbbiak közül egy itt van a kabinban, a másik a fúrómester barakkjában. Az adatokat a mágnesszalag mellett a műszerek milliméterpapírra regisztrálják, de a számok folyamatosan láthatók a terminál képernyőjén is. A kabinban ezen kívül van mé|» egy kisebb számítógép, a geológiai háttéradatok feldolgozására. Folyamatosan ellenőrizzük például a fúróiszap sűrűségét, a fúróterhelést, az iszap hőmérsékletét, gáztartalmát, s egyéb, a fúrás szempontjából fontos adatokat. Mindezekről a fúrómester- nelcegyébként csak közvetett, nehezen hozzáférhető, szubjektív információi lennének. — Milyen gyakorlati haszonnal járnak ezek az ismeretek? Először is biztonságosabbá teszik a fúrást. Az alpári mélyfúrásnál például már 200 méterrel előbb jelezni tudtuk, hogy 3600 méter körül túlnyomásos réteg következik. Ez megköny- nyíti a kitörésveszély elhárítását. A költségeket is tudjuk csökkenteni. A fúrás közben ugyanis előfordul, hogy a szerszám „beletörik” a lyukba. Ilyenkor jön a „mentés”, ami hét tíz napig, de sokszor hónapokig eltart, s közben nőnek a kiadások. A műszerkabin segítségével hasznos technológiai tanácsokat adhatunk a fúrómeste- < reknek, s így elkerülhető, hogy a csapat mentésre kényszerüljön. A rögzített geológiai háttéradatok pedig a lyuk bevizsgálását könnyítik meg. ' — A fúrómesterek hogyan fogadják meg a tanácsokat? — A munkáért a főfúrómester tartozik felelősséggel, mi csak javaslatokat teszünk. Egy időben magam is főfúrómester voltam, így tudom, hogy a kabint jobban ki lehetne használni. Akik a vállalaton belül még nem ismernek bennünket, eleinte bizalmatlanok. Előfordult, hogy a fúrómester legyintett arra amit mondtunk, s a fúró egy görgője „lent is maradt” a lyukban. Ezt követően persze hallgatott ránk, és sikerült egy 4500 dolláros fúró károsodását megelőzni. Javaslatunkra jóval a szokásos idő előtt elrendelte a „kiépítést”, s valóban kiderült, hogy helyes tarfácsot adtunk. A számítástechnikának a szénhidrogén-bányászatban való alkalmazása tehát olyan, mint minden más új dolog. Kezdetben nehezen terjed, de ha megszokják az emberek, utána már nem akarják nélkülözni. B. F. I. A műszaki értelmiségnek a művészetek iránt legfogékonyabb részét — az építészek mellett — mindig a bányamérnökök adták. Előbbieknél érthető az adottság, hiszen foglalkozásukhoz elengedhetetlen a szépség szeretete, viszont a bányászok is szívesen átadják magukat az esztétikai gyönyörűségnek. Sokuknál magasfokú ízlésbeli iskolázottsággal is párosul a hajlam, mert a természet gigantikus erőivel szüntelen harcban álló ember keresi a harmóniát. S csak úgy találja meg, ha a tudatára nehezedő műszaki gondolatrendszer kilotonnáinak nyomasztó keménységét ellenpontozni tudja egy vers, fametszet, vagy akár egy őskori bronzcsat látványának feloldó műélvezete. Emellett persze más is van, ami a bányászokat a művészetek felé viheti. A földtörténeti korok ismerété felkeltheti az érdeklődést a kultúrtörténeti időszakok iránt is, annál is inkább, mivel a bányászat és a kultúra úgyszólván egyidősek. A Selmecbányái diákhagyományok ma is élő tisztelete szintén fogékonnyá teszi a hazai felsőoktatásnak ebből a vonulatából kikerülő szakembereit különböző, nem anyagi értékek iránt. Fáik Miklós, olajmérnök, a kiskunsági üzem üzemigazgatója is közéjük tartozik. Gyakran emlegeti, hogy a petróleumot már az ókori kínaiak is használták, s hogy a bibliai Sodorna és Gomora feltehetően szénhidrogénkitörés következtében pusztult el. A rádióban nemrég egy jeles geológus-bányamérnökre emlékeztek, aki a hajdúszoboszlój hévizek felfedezéséig tartó vándorlásai során mellesleg jeles néprajzkutatóvá vált. A „folyadékki- hozatal-intenzifikálás” és a „vízbesaj- tolásos másodlagos művelési mód” mellett Fáik Miklós is hozzáértéssel beszél a göcseji és mezőtúri fazekasság hasonló, vagy különböző vonásairól. Bizonyítván, hogy ő is megtalálta az említett harmóniát, s hogy az igazi.mű- veltségben a műszaki, természettudományos és a szükebb értelemben vett kultúra oszthatatlanul egyetemes. Nem csoda tehát, hogy az általa vezetett kiskunsági üzem jelentős szerepet játszik Kiskunhalas város és a környék kulturális életében. Felcímünknek és az írás mottójának József Attilától származó sorait az üzemi művelődési bizottság egyik tájékoztató kiadványa nyomán citáljuk, bizonyítván, hogy a bányászlélek könnyen érti, amit a költő mond. A természeti kincseket felszínre hozó ember szó szerint is a kövek alá rejtőzve lehet „ . . . egy fűszálon a pici él,...” hogy ezáltal nagyobb legyen a .......világ tengelyénél”, min t ahogy a versben olvasható. A tájékoztató az idézett poémán keresztül köti össze az üzem dolgozóinak munkáját művelődési törekvéseikkel. • Az olajbányászok kultúrapártolásának ékes bizonyítéka. Az átadás előtt álló Gy. Szabó Béla-emlékház Szánkon. Harmincnégy éve a szakmában Kiváló olajbányász m • Már egy egész vitrint megtöltenek Horváth Vilmosnak, a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat Kiskunsági Üzeme motorszerelő csoportvezetőjének kitüntetései. Ezek közül bizonyára a legutóbbira lesz a legbüszkébb, amelyet most, a bányásznapon vett át. Harmincnégy éves kiemelkedő munkájával érdemelte ki szakmája legnagyobb elismerését, a kiváló bányász megtisztelő címet. — Már kissrác koromban megtanultam keményen dolgozni — idézi fel a múltat Horváth Vilmos. — Égy dcl-dunántúli kis faluban. Iklódbördőcén éltünk. Szüleim szegényparasztok voltak. Még alig értem a kamaszkorba, amikor már kőrakodást kellett vállalnom az útfenntartóknál. Később az erdőgazdaságban — szintén alkalmi munkában — nehéz rönköket pakoltam. Bár vékonydongájú, gyengécske fiú voltam, nem tehettem mást: kellett a pénz a családnak. A nehéz gyermekévek után 1952 telén, huszonnégy éves korában vették fel az olajosok a Zala megyei Lovásziba fúrósnak. Eleinte lyukvizsgáló, majd szaktanfolyamot végez és átkerül Bagócsára egy Rotari- 20-as fúróberendezéshez. — Manapság sem mindig könnyű a fúrósok élete, de jóval „szelídebb”. mint azokban az időkbe^ — mondja Horváth Vilmos. — Emlékszem, egy alkalommal. mikor már kétezer méter mélyen járt a fúrás, beszakadt » szerszám a kútba. Már akkor is óriási értékű volt egy ilyen berendezés. Nem hagyhattuk odaveszni. Ki kellett menteni. Május végén kezdtük a mentési munkákat és augusztusban fejeztük be. Legtöbbször úgy néztünk ki, mint az ördögök. Az egész testünk ragadt a fekete iszaptól. Sokszor csak a szemünk fehérlett ki alóla. Mi azonban nem csináltunk ügyet ebből. Tettük, amit vállaltunk. A nap végeztével aztán csak bcleugráltunk a berendezés mellett lévő hatalmas víztartályokba. így tisztálkodtunk. Szerencsére az idő mindvégig kegyes volt hozzánk, nem fáztunk meg. Bár mostanában időváltozáskor gyakran fájnak az ízületeim. Ilyenkor mindig eszembe jutnak azok a kényszerű iszap- és kádfürdők. Végül háromhónapos megfeszített munka eredményeként sikerült a csövek mellett magát a fúrót is felszínre hozniuk. A nem mindennapi teljesítményt komoly elismerés követte. A munkában résztvevők valamennyien sztahanovista oklevelet kaptak. Horváth Vilmos ekkorra már végleg eljegyezte magát az olajbányászok nehéz, de szép hivatásával. Ám c szakmán belül egyre inkább a fúróberendezéseket kiszolgáló gépek felé fordult érdeklődése. T udta, hogy ehhez a munkához még többet kell képeznie magát, de ezt is vállalta. Egymás után végezte a különböző tanfolyamokat. Végezetül autószerelő szakmunkásvizsgát tett. — Szerencsém volt — vélekedik az őszülő gépész. — Olyan emberek közé kerültem, akik szerették a szakmát. Egyre többet akartak tudni róla. Számtalanszor előforduit, hogy alig álltam a lábamon egy- egy kimerítő műszak után, mégis elmentem az oktatásra. Egyszerűen magukkal ragadtak a kollégák. A Dunántúlról 1967-ben került át Kiskunmajsára. Fiatal volt még akkor ez az üzem. Akadt bőven tennivaló. Aztán egyre több berendezést állítottak üzembe, nőtt a létszám is. Néhány tevékeny, de nyugodtabb esztendő után 73-ban egy évig Irakban dolgozott. Nyolcvanban ismét az arab országba utazott. Szavai nyomán megelevenednek a történtek: — Bászra közelében folyt a munka, mikor kitört a háború. Kirendeltségünk tetejéről végignéztem a kikötő bombázását. Még most is előttem a kép, amint sűrű fekete füstbe burkolózva elhamvadt egy találatot ért tartályhalyó. Csomagoltunk. A vállaltnál hamarabb, három hónappal érkezésünk után haza kellett indulnunk a harcok miatt. Két évre rá azonban ismét kimentem fömotorosnak. A helyzet — sajnos — nem sokat javult az eltelt idő alatt. Közvetlen veszély talán nem fenyegetett bennünket, de számtalanszor hallottuk a fegyverek dübörgését. Falán hihetetlennek tűnik, de én sohasem féltem. Lefoglalt a munkám. Eltelt az esztendő, s azóta ismét itthon dolgozik. Dolgozik, a tőle megszokott szorgalommal, hozzáértéssel. Nem lazít, hiszen tudja, hogy rajtuk, gépészeken nagyon sok múlik, ők a berendezések gépeinek orvosai. Áttelepítéskor tőlük is függ, mennyi idő múlva „fordul termőre" az új kút, éltető energiát adva az országnak. — Én pár év múlva ny ugdíjba megyek — mondja véjjül Horváth Vilmos —, de a családban megvan az utodom. Vili fiam dízelszcrelő a szegedi olajosoknál. Remélem, nem adja alább ő sem, mint az apja: kiváló bányász lesz! G. B. Rendezvényeik nyitottak. író—olvasó találkozóikra, érem----és plákett—, vagy gyermekrajz-kiállításaikra a környék lakosságát is várják, mint ahogy a szíjgyártó mesterek munkáinak bemutatásával a kiskunsági kultúra hozzájuk is utat talál. A Gőzön István Művelődési Központ Csontváry Stúdiójának rendezvényei az üzem támogatásával szerveződnek, ami meghívóikon is olvasható, s reklámnak sem rossz. A Halasi Műsor is tele van a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat emblémájával, jelölve az önálló, vagy a város más kulturális intézményeivel közösen szervezett programokat. A fogalmazás nem véletlen. Az üzem ugyanis a környék egyik önálló kulturálté intézményének számít, különösen az Olajipari Galéria kiállításai révén. Bemutatkoztak itt már fotóművészek, munkásfestők, de olyan világhírű alkotó munkái is jellemzőek a színvonalra, mint a fametsző Gy. Szabó Béla. A zsanai gázkitörés szétolvadt készülékei ma kiállítási tárgyak Zalaegerszegen, az olajipari múzeumban. A kiskunsági olajipari galériában „A hónap műtárgyai” sorozatban ott van egy művészi faragású körmeneti kereszt, szintén Zsanáról. A két körülmény együtt jelképezi, amit már mondtunk, s amit a bányászok is tudnak: a kultúrában a technika és a művészet, a múlt és a jelen — összetartoznak. Művészetpártoló, mecénás tevékenységük csúcspontja a Szánkon épülő Gy. Szabó Béla-emlékház. A kínaiak által is a világ első számú fametszői között számontartott erdélyi művész a 40-es évek elején hosszabb időt töltött Szánkon, s akkor Homokvilág címmel albumot jelentetett meg. A nyolcvanas évek elején újra idelátogatott, a község s az olajbányászok vendegeként. Néhány munkáját a helybelieknek adományozta, ezek kapnak most méltó helyet. A kiskunsági üzem dolgozói jelentős társadalmi munkával járultak hozzá az emlékház felépítéséhez. Sajnos, csak emlékházról beszélhetünk, mert az idős mester tavalyi, hirtelen halála miatt nem lehet ott a gyűjteményes kiállítás rövidesen sorra kerülő megnyitóján. Stúdió, galéria, emlékház. Az olajbányászok művelődésének, művészetpártolásának bizonyítékai. Fáik Miklós fontos megjegyzéssel teszi teljessé a képet: — Mindez nem öncélt). Nap mint nap győztesen kell megvívni harcunkat a természet erőivel. A természet azonban állandóan lesi az alkalmat, készül a visszavágásra. Csak akkor számíthatunk sikerre, ha rend van az emberek körül. A rend pedig a kulturált emberek sajátja, ennek elérésében segít minden lépésünk, amit a művelődésért teszünk. Hogy is mondja á költő? Nem én kiáltok, a föld dübörög! Bálái F. István A Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat Kiskunsági Üzeme több mint húsz éve foglalkozik szénhidrogén-bányászattal a Duna—Tisza közén. Nevük hallatán az átlagember fúrótornyokra gondol. Valóban a nagy acéloszlopok tövében végzett munka a legizgalmasabb, hiszen télen, nyáron, hóban, sárban, esőben és napsütésben egyaránt haladnia kell a „mélyítésnek”, ügyelve a kitörés elkerülésére is. A nagy dízelmotorok, bonyolult olaj- és gázipari berendezések szakszerű kezelése azonban éppen úgy tevékenységükhöz tartozik, mint a fúrócsövek összekapcsolása. (Gaál Béla képriportja.) A KULTÚRA MECÉNÁSAI „Rejtőzz a gyémántok fénye mögé, Kövek alatt a bogarak közé .. (József Attila)
