Petőfi Népe, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-25 / 226. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1986. szeptember 85. Továbbképzések, koncertek a Kodály iskolában • Ladies Tamásné: — Szívesen fogadjuk az érdeklődőket... (Méhes! Éva (elvétele) Eggyel több lehetőség pedagógusoknak 1981-ben egészült ki a Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola és Gimnázium a zeneművészeti szakközépiskolával. Éhnek következményeként teljes létszámúra növekedett az intézmény művésztanári kara. Jóllehet, a pedagógusok eddig is részt vettek az országos, illetve a megyei pedagógiai intézet által szervezett továbbképzéseken, mégis most az iskola vezetése arra az elhatározásra jutott, hogy házon belül, saját igényeiknek megfelelően rendez továbbképzéseket az idei tanévben. — Ügy tudom, a továbbképzések nem lesznek zártkörűek... — érdeklődöm Ladies Tamásné igazgatóhelyettestől. — Ez így igaz, nyitni szeretnénk a megye állami zeneiskolai és általános iskolai ének-zene tanárai felé. Vagyis: ebből a kezdeményezésből nemcsak a mi pedagógusaink fognak profitálni, hanem a megye valamennyi érdeklődő zenetanára. Tulajdonképpen egy új lehetőséget nyújtunk, az eddig elérhetők mellett. — Kik szerepelnek a meghívott előadók listáján? — Neves zeneakadémiai tanárok. Pongrácz Péter oboa-, Prölhler Henrik fuvola-, Kovács Béla klarinét-, Fülemile Tibor fagott-, Baranyai László zongora- és Perényi Miklós gordonkaművész, Kurtág György zeneszerző. A meghívottak között van Reményi János, a Magyar Rádió kórusának vezetője, aki iskolánk énekkarainak meghallgatása után tart majd konzultációt. Erre az alkalomra is várjuk az énéktanárokat, csakúgy, mint Dobszai László előadására. A továbbképzéseket egyébként meghirdetjük a Petőfi Népe hasábjain is. — Nem jelent-e ez a kezdeményezés valamiféle konkurálást? — Valójában nem. Mi az iskola gyakorlati példáján keresztül, az oktatás folyamatában ragadjuk meg az egyes problémákat. És persze itt vannak a gyerekek is. Saját magunknak szervezzük ezt a továbbképzést, de nem akarunk kizárni más érdeklődőiket sem, ha úgy érzik, nálunk is épülhetnek. — Ha már a nyitásról beszélünk, ejtsünk néhány szót a megye, illetve a város közművelődésében betöltött szerepről is. — Ismét megszervezzük a főiskolai hallgatóknak és a középiskolásoknak ifjúsági hangverseny-sorozatunkat. Ennek már csak azért is nagy jelentősége van, mert a középiskolákban kevés az énekórák száma, a szakmunkásképzőkben pedig egyáltalán nincs. Ez a hat koncertből álló sorozat, amely a Szólótól a kamarazenekarig címet viseli az idén, talán még némi kapcsot jelent majd az ifjúság és a zene között. Az előadók egyébként iskolánk művésztanárai közül kerülnek ki. — Gondolnak-e ismét a felnőtt zenebarátokra? — Az idén neves énekesek lépnek pódiumra, s a hagyományokhoz híven Lehotka Gábort is meghívjuk, aki zeneművészeti szakközépiskolánk vegyeskarát kérte föl közreműködőnek. Orgonánk a közelmúltban "cimbelcsillaggal egészült ki, így izgalmas hangzások fültanúi is lesznek koncertlátogatóink. Kormos Emese A DUNA—TISZA KÖZE KE RÁ MŰKINCSEI ( VIII.) A középkor agyagművessége KÖNYVESPOLC Miért lesték meg Zsuzsannát a vének? (Kultikus gyógymódok, legendák — mai szemmel) A kerámiaművesség emlékei a Duna—Tisza közén címmel időszaki kiállítás nyílt a kecskeméti Katona József Múzeumban. Ebből az alkalomból bemutatjuk *z értékes régészeti leleteket, áttekintést adva évezredek agyagművességéről. A kerámiát kezdetektől fogva nemcsak edények készítésére használták, már az őskorban is megjelentek különböző, égetett agyagból készült használati tárgyak és eszközök (hálónehezék, orsógomb és -karika, szövőszéknehezék, játékok). E tárgyak egy részét szinte változatlan formában készítették az újkorban bekövetkezett gépesítésekig. Habár tudjuk, hogy a tégla, a tetőcserép, a kál'yhacsempe égetett agyagból készül, hajlamosak vagyunk elfeledni, hogy ezek is kerámiatárgyak. A régészeti korok közűi az építészet megnövekedett szerepének köszönhetően a kerámia alkalmazása a római korban és a középkorban volt a legszélesebb körű. Mindkét korban még a vízvezetékcsöveket is gyakran készítették égetett agyagból. A Duna—Tisza köze középkori építészetében szívesen használták a kővágóerekben bányászható réti mészkövet — népi nevén a darázskövet. Valójában azonban kőben szegény vidék lévén, a tégla is hamar szerepet kapott az építészetben. Miután agyagból sablonnal könnyen és gyorsan számtalan azonos méretű és formájú darab készíthető, a gótikus építészetben — amikor bordás keresztboltozatok és fél- oszlopokkal tagolt falfelületek készültek — fokozott jelentősége volt a téglának. A középkori téglák méretei hosszúság és vastagság tekintetében is igen változóak, ritkán felelnek meg az újkorban használt 2:1 (hosszúság— • Gótikus kályhaszem, XV—XVI. század. (Fotó: Kiss Béla) szélesség) aránynak, amely a téglák problémamentes hossz- és keresztirányú elhelyezését teszi lehetővé. Az épületkerámia körébe kell sorolnunk a fűtőberendezések tartozékait is — kemence- és kályhaszemek, csempék, füstelvezetők, de a középkori Magyar- ország területéről padlófűtés-maradványokról is tudunk. A 15— 18. századi régészeti anyagban felszínre kerülő kemenceszemek a főúri palotákban és városi pol- f'árházakban álló gótikus kályhák formáit, díszítőmotívumait utánozzák a gótika mérműves szerkesztésmódjának jegyében. Készítőik fazekasmesterek, evak- ran azonban egy úi mesterség, a kályhásság képviselői voltak. Blczó Piroska Noha a cím kissé megtévesztő (vagy szándékosan blickfangos?), könnyed, ám nem minden tanulság nélküli olvasmány Fórra i György könyve. Mondhatnánk úgy is, hogy ezekből a tanulimá- nyos-népszerűsítő dolgozatokból tizenkettő egy tucat, de nem lennénk igazságosak. Mert hol van az előírva, hogy ismereteinket csak fáradságosan, azaz nyögvenyelősen, szárazon, rosszul megírt tankönyvekből vagy tanulmányokból szerezhetjük meg? Ugyanakkor ez a könyv szellemesen, mert szemléletes példákkal bizonyítja azt is (lásd a Vigyázat: Hamisítják! című fejeze-- tét), hogy maga a tudomány is előbbi tévedésein átbukdácsolva, azokat korrigálva jut előbbre, s olykor bizony még a nagy tekintélyű tudósok sem riadnak vissza holmi csalafintaságoktól (hogy ne nevezzük durván nevén a csalást), ha hírnévre vágynak. Márpedig — ők is csak emberek —, miért is. ne vágynának. Am Forrai György nem polihisztor, és a nagy vitakedvű Benedek István indulatával és szándékával pásztázza végig a kultúrtörténetet a Bibliától a mai babonákig. Azért szembesíti az ókori—középkori írásokban fellelhető kultikus gyógyító eljárások. betegségek leírásait a mai (s itt a hangsúly a main, tehát a jelenkori ismereteinken van) tudománnyal, hogy mintegy játékosan gazdagítva ismereteinket. Hogy a könyv címére is válaszoljunk, ama bibliai vének természetesen kíváncsiak voltak Zsuzsanna bájaira és ez alkalom Forralnak arra, hogy elmondjon néhány meghökkentő tényt az idős kor szexualitásáról, s egyáltalán, az idős korról. A dolognak nem annyira a pikantérikus oldalára helyezi a hangsúlyt, hanem az élettanira, lélektanira. Miért van erre szükség? Mert mai életünk is tele van beidegződésekkel, hiedelmekkel, sőt előítéletekkel is. Ezeknek a forrása bizony ma is a tudatlanság, a műveletlenség, mert ezen a téren mintha alig lépett volna előbbre az emberiség, akár az ókorhoz képest is. A szerző ugyanis nem azért gyűjtötte össze és kommendálta az említett leírásokat, hogy fölényesen elverje eleinken a port. Sőt! Hatásában a könyv inkább szerénységre, a századunkra oly jellemző gőg letörésére, tompítására szolgál. A világ igenis megismerhető, illetve soha nem mondhat le az ember erről az igényéről. De, hogy milyen bonyolult szerkezet az emberi test (s akkor még nem szóltunk a társadalomról, az emberi tudatról). arra éppen századunk biológiai-kémiai felfedezései döbbentenek rá minket. Egy furcsa és triviális példát emelek ki a könyvből. Olcsó és kitűnő emberi táplálék, állati takarmány a bab (a lóbab). De vannak a Földön vidékek, ahol ennek fogyasztása súlyos betegségeket idéz elő (sárgaságot). Sokáig nem tudták megfejteni a rejtélyt, mígnem a genetika ki nem derítette, hogy bizonyos kromoszómákibák milyen elváltozásokat okoznak. S ez érvényes más élelmiszerekre, élvezeti cikkekre (lásd: tej, alkohol, hús, fehérjék) is. (Medicina, Bp., 1986.) HorpácsI Sándor Ó, szent foci! Ha a hangulatot, amely ezen a délutánon öt perccel három óra előtt a ;Dobbantó családban (felállás: Dobbantó papa, Dobbantó mama és Dobbantó Giziké) uralkodott, egyetlen szóval fcellene érzékeltetni, az a szó csak ez lehetne: síri. A papa a konyhából csoszogott befelé. Az inge ujja csak a jobb karján (volt felgyűrve, a nadrágtartójának egyik kantárja lecsúszott. Félő volt, hogy lecsúszik a másik is, de nem tudta visszaigazítani, mert az egyik kezében a szifont, a másikban a borosüveget szorongatta a pohárral együtt. A poharat úgy fogta, hogy a mutatóujjával belenyúlt, jés hozzányomta az üveg oldalához. A papát nem lehet ránevelni arra, hogy ne dugja bele az ujját a tiszta pohárba. A mama úgy nyoma- kodott mögötte, ahogy a buszmegállóban szokott, hogy lehetőleg még az ajtónyitásban elébe furakodjék, mert ha nem lesz elkészítve a hely az üvegnek, a pohárnak meg a papa fenekének a tévé előtt, oda a békesség, a papával nem lehet bírni. Népeket ölhetnek halomra, az emberi szellem csodálatos alkotásai vonulhatnak fel, a papa számára egyetlen szent dolog létezik a tévében, a foci. \ Amióta nem jár meccsre — három évvel ezelőtt egy idegtépő mérkőzésen tévedésből leköpték a vadonatúj kalapját —, a tévéközvetítések valóságos szertartássá léptek elő, amelynek hagyományos tartozéka a liter asztali és a teljes zavartalanság. A foci-analfabéta család csak jelbeszéddel érintkezhet, ha a szomszédasszony ilyenkor jön ST, ijedten tuszkolják a konyhába, ha pedig vendéget hoz ide a rossz sors, az ki van nézve, mert a papa előtt az olyan ember, aki a másikat meccsnézés közben zavarja, társadalmilag veszélyesnek és hivatalból üldözendönek számit. Ezért a siri hangulat. Giziké bénultan figyeli az óramutatót. Giziké egy nappal múlt tizennyolc éves. Giziké olyan frászban van, amilyenre nem is emlékszik. Két és fél perc múlva három óra. Két és fél perc múlva kézdődik a sorsdöntő nagy mérkőzés. Két és fél perc múlva csönget Bandi. öt perc múlva ki lesz rúgva Bandi. Most ki. Mert Bandi mindig akkor jött, amikor a papa meccset nézett. Ebből kifolyólag ameny- nyire imádja Bandit Giziké, annyira utálja a papa. Pedig Bandi roppant rendes fiú. Etnográfus, és folyton úton van, ritkán és rendszerint csak hétvégeken tud átjönni a szomszédos megyeszékhelyről, éppen akkor, amikor azok a dögséges meccsek vannak, de ő igazán nem tehet róla, hogy ilyenkor ér be a vonatja. A papa szuszog, tölt és iszik. . A mama az asztaltéritö szélét morzsolgat- ja, pedig ő nem is tudja, mi lesz itt máma. Ne gyere, Bandikám, csak most ne gyere! Még egy perc. Pedig ő mindent megtett, hogy meglágyítsa a papa szivét. — Igazán nem szép tőled, papa, és igazságtalan is, hogy te utálod Bandit, pedig ö nagyon bír léged — engesztelte a múltkor is. — Hogyhogyhogy? És mi az, hogy bír? — Azt mondta, roppant érdekled őt, mert te olyan anakronisztikus vagy és monokul, túrás. — Énrólam az ilyen ember ne mondjon semmit, mert hiába vagyok én neki anti- krisztus, vagy mi az isten, meg manókultúros, akiben nincs érzék a dolgok iránt, attól őrizkedni kell, neked is csak azt ajánlom, punktum. Istenem, miért is nem néztük meg a mai tévéműsort. A csapatok kifutottak a pályára. A stadion olyan, mint a hánykolódó tenger. Beúszik a riporter hangja is. Biztos Vitray lehet, milyen jókedvű ez a méregkeverő. Szólni kellene a mamának. A magyarok kezdenek. IValaki elfutott a szélen, de milyen szépen futott el — lelkendezik a közvetítő —, ebből lehet valami — csap magasra a hangja. Csengettek. A papa keze a pohár felé nyúltában félúton megáll. Giziké holdkórosan indul az ajtó felé. A mama egyszerűen jiincs is. „Egy hosszú szöktetés, eléri? Nem éri el. Eléri! Lövés! És a labda messze elszáll az alapvonalon túlra. Kirúgás következik." Bandi ott áll az ajtóban. Kirúgás következik. A papa feláll. Giziké akkora kínban van. hogy semmi sem jut az eszébe. Pedig most kellene valamit mondani, valami jót, valami vicceset, mielőtt kitör a botrány. „Nem, nem, úgy látszik, ellenfelet is érintett a labda, nem kirúgás lesz. Szöglet." A papa visszaül. Giziké magához tér. — Hallottad, papa, nem lesz kirúgás, nem lesz kirúgás. A papa semmit sem hall. Előredőlve bűvöli a focistát, aki úgy csavarja be a labdát, hogy az érintés nélkül hull a hálóba. Kitör az őrület. A papa odarohan a tanácstalanul állongó fiúhoz, diadalmasan ráharsog: — Látta? — Láttam — rebegi a fiú, pedig nem is látott semmit. — Milyen volt? — A maga nemében figyelemreméltó, sőt sorsdöntő is lehet. ' — Akkor meg mi a fenét ácsorog itt? üt« jön le valahová. A mama tisztán hallotta, amikor Giziké kifelé osont a konyhába még egy pohárért, s így fohászkodott: — 6, te szent foci! Várhelyi József Irányjelzö VESZÉLYEK A VÁROSBAN Nézzük az emberi oldalt! Sokszor és sokféle fórumom foglalkoztak már azzal, hogy a technika rohamos fejlődése milyen hatással van a közlekedés biztonságára. Az összetevő^ közül az emberi tényezők vizsgálata során néhány, a biztonságos vezetést befolyásoló veszélyforrással kell számolni. Ezek a következők lehetnek: Figyelem és előrelátás hiánya a partnerkapcsolatokban, fáradtság és idegi kihatások a vezetés technikájára, a közlekedési taktika és manőverezési készség hiánya, az udvariasság és az intelligencia szerepe a konf- liktüshelyzetek feloldásában és nem utolsósorban á közlekedési szabályok megszegése: helytelen jelzésadásdk, gyorshajtás, relatív sebesség túllépése, elsőbbségi jog megsértése stb. A következőkben — a teljesség igénye nélkül — a városi közlekedés néhány — az emberrel kapcsolatos — konkrét veszély- forrását vizsgáljuk, s azok csökkentésének lehetőségeit. Az ilyen veszélyforrások egyike az irány- jelző helytelen használata, sávváltáskor, előzéskor. A nem kellő időben, csak az utolsó pillanatban irányjelzést adók nem tudják. hogy nem a végrehajtást, hanem a szándékot kell jelezni, és azt természetesen időben. A KRESZ-módosítás új problémákat vet fel a kanyarodó főútvonalakon haladó, illetve arról letérni kívánó járművek számára az irányjelzést illetően. Tudjuk, hogy egy balra kanyarodó főútvonalról letérni szándékossó járműnek jobbra kell jeleznie ha egyenes irányban tér el attól, és akkor is, ha jobbra kanyarodik. Ebben az esetben igen fontos tényezővé válik az a szabály, hogy az iránvjelzőt kellő időben és kellő ideig kell használnunk. Ha a főútvonaltól egyenes irányban térünk el. ..késleltetett” irányjelzést kell alkalmaznunk. Ebben az esetben csak az útkereszteződésben kezdünk el jelezni. így válik világossá, hoev itt már nem fogún^ jobbra fordulni. Az irányjelzés helytelen használatának példája, amikor az íránvielzőt „kint felejtik”. Ezért, ha egv útkeresztezés felé közeledő gépkocsi jobbra jelez, a partnerek joggal feltételezhetik, hogy az Útkereszteződésnél beikíváin kanyarodni. Csak a gyakorlott vezető nem indul el e jelzés láttán, mert „megérzi”, hogy az adott gépkocsi tempója nagyobb annál, hogysem be tudna fordulni. Itt sokat segít a közlekedéstechnikából ismeretes „tempó- és nyomelv” alkalmazása. A városi közlekedés kiemelkedő veszély helyei között kell említeni az iskolák, óvodák, játszóterek környékét. Ezeken a helyeken bármely pillanatban felbukkanhatnak figyelmetlenül közlekedő gyerekek, akik körültekintés nélkül, sokszor rohanva kelnek át az úttesten. Ilyen helyeken jelzőtáblákkal is figyelmeztetni kell a járművek vezetőjét a lassításra, de tiltani kellene az. iskolák környékén a nagyméretűi tehergépkocsik megállását és a kilátást korlátozó tárgyak elhelyezését is. Súlyos a szülő felelőssége, amikor gyermekét a gépkocsiból az úttest felőli oldalon úgy engedi kiszállni, hogy ki vágódik a kocsiajtó, és a következő pillanatban már szinte vakon rohan a gyerek az úttesten az iskola felé. Nem nagyobb a biztonság sajnos a felnőttek körében sem. Piacok, vásárcsarnokok közelében gyakran találkozunk cipekedő emberekkel. akik figyelmetlenül lépnek az úttestre; vagy moziból, sportpályákról kitóduló tömeggel, emberekkel, akik gondolataikban még az előző események hatása alatt vannak és nem tudnak kellően a közlekedésre figyelni. Hasonló a helyzet ünnepi felvonulások után, vagy a peremkerületekben, kisvárosokban még gyakori esküvői menetek esetében is. Itt is igen fontos a kritikus helyek fokozott óvatossággal történő megközelítése. Különös figyelemmel kell közlekednünk a megállójában álló autóbusz mellett elhaladva, mert gyakori jelenség a busztól takart gyalogos, aki a busz előtt a másik oldalra vagy a túlsó oldalról a busz felé szalad. Későn ész'elve a járművet ilyen helyzet alakulhat ki egy nagy felépítményű parkoló jármű előtt?- vagy mögött átkelni szándékozó esetében is. TÁSKÁVAL A ZEBRÁN Melyik a legbiztonságosabb? A vakáció ideje alatt különleges baleseti veszélyek leselkednek a gyermekekre. Ezek a nyári veszedelmek azután az. iskolakezdéssel egycsapásra eltűnnek, és felnőttnek—gyereknek nagyon rövid idő alatt alkalmazkodni kell a lakóhelyükön szokásos közlekedési körülményekhez. E nagyon rövid idő természetesen jó néhány napig eltart, az iskolaév első két hetét minden bizonnyal igénybe veszi. Ekkor a tanmenet is lassúbb tempót diktál, időt adva a gyerekeknek, hogy figyelmük, a nyári vakációt feledve, az iskoláé legyen. Ilyen lassúbb tempóra az utcán közlekedők nem számíthatnak, a forgalom nincs tekintettel a naptárra. A forgalom nem veszi figyelembe a gyerekeket, és ők is nagyon nehezen vesznek tudomást az őszi forgalomról. Pedig lenne'mit tapasztalni, hiszen sokuk a lakóhelyétől távol töltötte a nyár jelentős részét, ez alatt számos változás következett be. Az a fiatal is más életmódot követett a nyári hónapokban, aki nem utazott el. Most megváltozik a „menetrend" : iskolakezdésre kell úticéljukhoz eljutni. A tanév kezdetekor a szülők jeladata, hogy megtalálják az iskolába vezető legbiztonságosabb utat, felhívják a gyerekek figyelmét a különféle veszélyhelyzetekre, esetleg az előző tanév befejezése óta beállt változásokra, és arra, hogy az iskolakezdés nagyobb forgalmat is jelent. A tanulóknak akkor kell közlekedniük, amikor csúcsforgalom nehezíti haladásukat. A szülő akkor jár el helyesen, ha fokozatosan vezeti be gyermekét a közlekedésbe, így szoktatja hozzá a megfelelő viselkedéshez, és folyamatosan figyelemmel kíséri annak elsajátítását. Nem szabad megfeledkezni arról sem. hogy a gyerekek figyelik az utánozzák a felnőtteket, ezért kétszeresen is fontos, hogy a szülők példamutatóan közlekedjenek még akkor is, amikor éppen nem „házi feladat” a gyerek közlekedési oktatása. Az iskolához vezető legjobb útvonal nem feltétlenül az, amelyiket a felnőttek használnak. Fontos a legkisebb kockázatot ígérő átkelőhelyet (helyeket) megtalálni. Ennek megítélésében segíthet, ha olyan kijelölt átkelőhelyet keresnek, ahol nem kényszerül a gyerek közvetlieniül kanyar után, vagy emelkedő közelében az útra lépni, vagyis idejében észlelheti a közeledő járműveket. A gyerekekkel közösen végrehajtott átkelések során felhívhatjuk a figyelmüket arra, hogy óvakodni kell nagyméretű jármű előtti átkeléstől, még akkor is, ha az lassan közeledik, mert eltakarhat egy előzésébe- kezdő, gyorsabb járművet. A szülő példamutatása, a pedagógusok segítsége akkor érhet el jó eredményt, ha ehhez a járművezetők körültekintő magatartása, az iskolák környékének & gyermekek igényeit figyelembe vevő kialakítása társul. Az iskola-közeli átkelőhelyek gondos kialakítása, a megfejelő - világítás, az iskolakezdés és -befejezés óráira elrendelt sebességkorlátozás. és még számos hatóságii intézkedés segítheti a gyerekek biztonságosabb közlekedését. Nem pótolhatják még az esetleg költséges megoldásokat sem az iskolai zebrát őrző közlekedési úttörők, akik piros tárcsájukkal gyakran társaik megvédése helyett magukat is veszélyes helyzetbe sodorják. Veszedelmesebb gyalogos-átkelőhelyek őrzését rendőrre, vagy legalább szakavatott pedagógusra, szülőre kellene bízni. A szülők, pedagógusok példaadását feltétlenül ki kell egészítenie annák a tantervi koncepciónak, amely az általános képzés részének tekinti a közieke-, dési nevelést. A tantervnek nagy érdeme lenne, ha arra is ügyelne, hogy a legszükségesebb közlekedési ismeretek már a tanévkezdés napjaiban eljussanak *■ gyerekekhez.
