Petőfi Népe, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-24 / 225. szám

1986. szeptember 24. • PETŐFI NÉPE O 3 AHOL ÖSSZEFOGNAK AZ EMBEREK CSEMEGEUBORKA NÉGYTAGÚ CSALÁDNAK, HÍRŐS SÜTŐIPARI ÁRUK látóiig exportjával jelentős mér­tékben részt vesz a külpiaci el­adásiban. Nem 'messze a konzervgyáriétól a Kecskeméti Sültó- és Édesipari Vállalat mapicikked. Annak kö­vetkeztében, hogy kapcsol aitibair»- álinaik az ország összes füszént- j éveli, sokféle tartós édesipari terméket hoznak forgalomba. Sa­ját készítésű 'áruikból, a Hírős- piskótából és tallérból az idén 25-26, jövőre pedig már 32—34 tonnát szállítónak az üzletekbe — tájékoztatott Bagi Árpád anyaig- és áruforgalmi osztályvezető, aki elmondta még: 1987-ben mégy új termékkel kívánják bővíteni a vállalat édesi parcilkk-ikíraálaitát. A vásárlátogató fogyasztó, sze­mével is nézve a sütőipari kiál­lítást, feltűnik: a zsemilsimorzsia, a kerekegyháza lebbencs- és eper- 1 evőit] ész ta, kenyér, kalács és zsemle mellett ott a sóskifli is, elérthető távolságban. Bár ilyen közel lenne hozzánk hétköznapo­kon, minden életaüszenboltbairn, mint itt, a BNV-n! A könnyűipar egyéb (területed­ről is jöttek kiállítók. A félegy­házi Asztalosipari Kisszövetkezet négy és ifié1 méteres rusztikus szekrénysorát, a kecskeméti Asz­talos Kisszövetkezet pedig koló­niái könyvesfalát, könyv-, tv*- és fehérneműsszekrényét. Harmónia fotelját, puffját, dohányzóasztalát és nekamiiéját hozta el bemutatni. Részt vesz a BNV-n a féleigyházi Kiskun Cipőgyár is, amely a Vi­lágpiacon keresetit varrott, ké­nyelmes, könnyű lábbelikkel hív- ta föd magára a figyelmet. A Sancrispinó technológiával készült fénfifélcipő mindössze 30 deka­gramm; utcai 'haszbálaitra és sporthoz egyaránt megfelelő. A gyár Prowoiker tipuisú, hátul tá­masztott kérgű félcipőjét az Or­topéd Világkongresszus láb egész­ség ügyi szempontból kiválónak értékelte. Kohl Antal / Befejezéshez közeledik a takarékszövetkezet új irodaházának építése. 0 Délelőtti terefere a csólyosi főutcán. Az önfenntartó kisközség, Csólyospálos Osztozva a BNV-n vásárdíjas áruval jelen lévő megyei kiállí­tók örömében, más termelők be­mutatóját ás felkerestük. A Kecskeméti Konzervgyáréit az éppen ott tartózkodó Hantos József igazgatóval együtt tekin­tettük meg. A gazdag választékú, 40-ifajita bébiétel és tízféle -ital mellett arról, is képet kaptunk, hogy hol tartá/hak a Ikínálatbőví- téslben. Újdonság a világpiacom könnyebbem értékesíthető kisebb, lapos dobozos csemegekukorica és az a másfél literes üvegbe iböL- tötbt uborka, amely például egy négytagú család szükségletét elé­gíti ki. A 0,20—15 kilogramm kö­zötti paradicsomsűrítmény-fccin- zeeveikkel a kis- és nagyfogyasz­tók eltérő keresletét veszi alapul a gyár, amely a kukoricás salá­táktól, gyüm^lcsl evektől, a para- dicsomportól a dzsemek bő kíná­JAVÍTÁS NÉLKÜL Egymillió 150 ezer kilométer Kiemelkedő teljesít­ményt értek el Rába-mo- torral a Balaton Volán aj­kai üzemében. Egy Ika­rus 226-os autóbuszba be­épített 200 lóerős Rába szériamotorral főjavítás nélkül egymillió 150 ezer kilométert tettek meg 11 év alatt. Rába-motorral gyár­tásuk megkezdése óta még nem értek el hasonló tel­jesítményt. Az elmúlt években jó né­hány autóbusz és kaúiion 60Ű—800 ezer kilométert is futott Rába-motorokkal, anélkül, hogy azokat ala­posabban javítani kellett volna. A rekorder motorral, il­letve autóbusszal három gépkocsivezető járt, Töre­ki Ernő és fia Töreki György, valamint Tóth Ven­del. A nagy teljesítmény­hez nyilván az is hozzájá­rult, hogy a motort mindig kímélték és gondosan kar­bantartották. A szakszerű­en vezetett és karbantar­tott motorral negyedéven­ként 800—1000 liter üzem­anyagot takarítottak meg. A 11 évi összmegtakarítás elérte a 35 ezer litert. Segíts magadon... — Nem túl nagyok — mondja Kiss Zoltán, a csólyospálosi ta­nács elnöke —, de reálisak. Sze­retnénk még az idén megépíteni n községi temetőhöz vezető szi­lárd burkolatú utat. Javítani kí­vánjuk az oktatás, a közműve­lődés, a tömegsport feltételeit. Folytatjuk a gázhálózat bővíté­sét, és — a kömpöci tanáccsal közösen — ide próbálunk csábí­tani egy főállású fogorvost is. Jelentkező lenne, csak engedélyt nem kaptunk még az alkalmazá­sára. S ami a távlati elképzelé­seink között szerepel: pályázatot nyújtottunk be a Csólyospálost Kömpöccel összekötő út építésé­re. Éhhez azonban állami tá­mogatásra is szükségünk lesz. Máshoz ilyet nem kérünk, nem is kapnánk. A megyében is ritka „önfenntartó” községek közé tar­tozunk. — A felsorolt célok némelyike egymagában többet visz el, mint a tanács összes bevétele. Hon­nan teremthető elő a különbö­zet? — Sok-sok forrásból — moso­lyog a tanácselnök, majd össze­ráncolt homlokkal teszi hozzá: — Ha ma egy kistelepülésen nem fog össze mindenki mindenkivel, az a falu elveszett. Mi például együttműködési megállapodás­ban rögzítjük a gazdálkodó egy­ségekkel, intézményekkel, szer­vezetekkel: ki, hogyan, mivel já­rul hozzá a község fejlesztésé­hez, s mit nyújt ennek fejében a tanács. — Mondana néhány példát? — A legszélesebb körű együtt­működést — érthetően — a he­lyi lakosság többségét tömörítő Kunság Szakszövetkezettel ala­kítottuk ki. Csak a legfrisseb­bek közül: a szövetkezet építő­brigádja — szabad időben és hétvégeken — már megkezdte a munkát a felsőpálosi tanyai is­kolánál, ahol egy tanyaklubot alakítunk majd ki. Azután: a Kunság volt irodaházában mű­ködik a művelődési házunk — a régit eladtuk vendéglőnek, mert egyetlen nagyterme lévén, telje­sen alkalmatlan volt kiscsopor­tos foglalkozásokra —, ők fize­tik az üzemeltetési költségeket, az esetleges tiszteletdíjakat, a tanács mindössze évi 30 ezer fo­rinttal járul hozzá a fenntartás­hoz. Ugye, nem kell mondanom; ennyiből nem lehetne közműve­lődést csinálni... Röplabdapálya és számítógép Kétezerszáz lakosú település a megye délkeleti csücskében. Tehetős ember,ek lakják Csólyospálost, látszik ez a falu fris­sen bepucolt és épülőfélben levő házain, a takaros udvarokon. A tisztes jómódnak persze ára van: nemcsak a szakszövetke­zetben dolgozó többség, hanem a tanár, a boltos, a tanácsel­nök is a földeken tölti „szabad” ideje jó részét. A helyi tanács pénztárcájában ennek ellenére is alig van több, mint néme­lyik gazda bankbetétjén: nem egészen hét és félmillió az idei bevételi tervük — a tehóból befolyó 380 ezer forinttal együtt —, ami jószerivel saját intézményeik fenntartására sem lenne elég, nemhogy a község fejlesztésére. Pedig a falunak nagy tervei vannak ... Ami nem is csak olyan tessék- lássék módon megy Csólyospálo- son; a kultúrházban filmvetíté­seket, ismeretterjesztő előadá­sokat tartanak, itt működik az ifjúsági és az asszonyklub, s itt tartja próbáit a megyehatáron túl is gyakran fellépő citeraze- nekar. De nemcsak a szellem építésé­re figyelmeznek a faluban: a község sportegyesülete a tömeg­sport-mozgalom kiszélesítését tartja legfőbb feladatának. Meg is van a látszatja: a csólyosiak mindig jó eredményekekl térnek haza a falusi dolgozók spartaki- ádjairól. Mondhatnánk, könnyű ezt elérni olyan községben, ahol — például — öt(!) röplabdapá­lya van. Csakhogy ezeket — szin­te kizárólag társadalmi munká­ban — meg is kellett építeni. Ahogy a közös érdekeken ala­puló összefogás kézzelfogható példája az iskola új számítógépe és színes televíziója is. — A tévé a szakszövetkeze­tünk, a számítógép pedig a jász- szentlászlói takarékszövetkezet ajándéka — mutat az iskola­könyvtár félreeső zugában még dobozban pihenő masinára Do­bos László, az általános iskola igazgatója. — A matematika­szakkörben használhatják majd a gyerekek. Igaz, egyelőre még a szakkörvezető kolléga is csak tanulgatja a programozást. Hiá­ba — tárja szét kezét a negyven körüli igazgató —, a mi időnk­ben még nem oktattak ilyesmit. — Mindkét ajándék együtt­működési megállapodás gyümöl­cse, saját erőből egyikre sem lett volna az idén pénzünk — folytatja megkezdett beszélge­tésünket, már a falu árnyas fő­utcáján ballagva, a tanácselnök. — Milyen érdeke fűződik a jászszentlászlói takaréknak ahhoz, hogy az itteni gyerekek számító­géphez jussanak? — Kirendeltségük működik nálunk, épp most épül az új iro­daházuk. Mii elengedtük nekik a gázbekötési hozzájárulást, ők pedig cserébe vállalták, hogy évente 15 ezer forintot adnak az ifjúsági alapunkhoz. De vannak nekünk más, nem falubeli tá­mogatóink is. És már sorolja is: a szanki Haladás Tsz — amelynek üzem­egysége' van a községben — évi 25 ezerrel segíti a helyi célok elérését. A jövő esztendőben lép a megállapodók közé a majsai Mezőgép-gyár — évi 20 ezer fo­rintos támogatással —, ahová vi­szont nagyon sok csólyospálosi jár el dolgozni. És ez a titok nyitja: a gazdálkodó szervezetek voltaképpen saját dolgozóik jobb életfeltételeinek, kényelmének megteremtésére áldoznak. Okos, megtérülő befektetés: mennyivel nyugodtabban dolgozik az az édesanya, aki tudja, hogy gyer­meke kellemesen, biztonságban — barátságos óvodában, korsze­rű iskolában — tölti a napot. Maradt a tisztító A község kereskedelmi ellá­tottságának szinten tartása — ahol lehetséges: javítása — a ta­nács és a kiskunmajsai áfész között létrejött együttműködési megállapodás lényege. Hat helyi üzlete közül a Kossuth utcai ve­gyesboltba térünk be. Déltájban bőven van még kenyér — a maj­sai pékségből hozzák — kapható minden, a háztartásokban leg­szükségesebb árucikk. Ám mint­ha túl kevés lenne a húsfelhoza­tal... — A jégszekrényben tartjuk a többit — tájékoztat Maróti Nán- dorné boltvezető. — A hűtőpult­ban csak kiszáradnak, megbar- nulnak. De van elég — erősíti-, hiszen most már minden más­nap kapunk friss húst. Méghozzá fél sertéseket és ne­gyed marhákat — tudom meg a részleteket —, melyek a három törékeny eladónő bárdesapásai alatt válnak karajjá, vesepecse­nyévé. Itt rendeli meg napi hűsszükségletét az óvoda és az iskola napközije, valamint a he­lyi közétkeztetést is megoldó kis­vendéglő. — Egyébként nemcsak az üz­letek ellátottsága, az egyéb szol­gáltatások is jónak mondhatók — állítja Kiss Zoltán, akivel to­vább folytatjuk falujárásunkat. — Jól felszerelt egészségházunk, orvosi, fogorvosi rendelőnk van, utóbbiból, mint már említettem, csak egy főállású fogorvos hi­ányzik. Igaz, a patikánk csak ki­segítő gyógyszertár — mentege­tőzik, látva, hogy az épület előtt elhaladván megakad a szemem a „cégéren” —, de a majsai köz­pontban másnapra elkészítik a készen nem kapható orvosságo­kat. A szépülni vágyó lányok, asszonyok pedig nemcsak fod­rászhoz, kozmetikushoz is jár­hatnak. Az említett szolgáltatók bizo­nyára meg is élnek a forgalom­ból, nem így a Kiskunhalasi Ru­hatisztító Szövetkezet kihelye­zett részlege. — A falusiak inkább otthon mosnak — hallom a magyaráza­tot. — Olyan kicsi volt a forga­lom, hogy meg akarták szüntet­ni a telephelyet. A tanács ezért május óta havi ezer forinttal já­rul hozzá a fenntartáshoz. Saját intézményeink szennyesének tisz- títtatása még ezzel a különki­adással is olcsóbb, mint az al- kalmazottainkkal mosatni. Arról nem is beszélve, hogy megma­radt a faluban ez a — lassan mégiscsak teret hódító — új szol­gáltatás. A jövőben a ruhatisz­tító szövetkezetét is szeretnénk bevonni a tanáccsal együttmű­ködő partnerek sorába. Bővülő melléküzem Utolsó úticélunk a szakszövet­kezet egy éve létesült mellék­üzemága, a Szegedi Ruhagyár­nak dolgozó varroda. — Elég szűkén vagyunk — mu­tat körül a helyiségben Gyuris Vencelné varrodavezető —, de már készül az új épületünk. Most húsz asszonyt tudunk foglalkoz­tatni, ha felépül az új szárny, legalább negyvenet. Biztos lesz elég jelentkező, a kisgyermekes anyukáknak nagyon vonzó, hogy itt csak egy műszakban kell dol­gozni. S ha jól „ráhajtanak”, a számításukat is megtalálják. A tanácselnök szavai jutnak eszembe: ha egy kis faluban nem fognak össze az emberek, az a település elveszett. De mert a csólyosiak ismerik ezt az igaz­ságot — itt mindenki megtalálja a számítását. Szabó Klára • Látogatók a Kecskeméti Konzerv­gyár termékeinél. (Tóth Sándor felvételei) • A tejipari áruk közt jó néhány Bács- Kiskun megyei található. DÖNTÖTT A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG Felmondás létszámcsökkentés miatt • A Kunság Szakszövetkezet átvevőtelepére szállítják a környékbeli gazdák, téeszek a fűszerpaprikát, mely innen „utazik” tovább a KAGE feldolgozóhelyeire. (Méhest Éva felvételei) Egy intézmény tisztviselőjének azzal az indoklással mondtak fel, hogy munkakörét megszüntetik. Kérelmére a munkaügyi döntő- bizottság a felmondást hatályta­lanította és a munkaviszonyt helyreállítatta.. A határozat ellen az intézmény a munkaügyi bíró­sághoz fordult, de elutasították. Az ítélet szerint az intézmény nem tudta bizonyítani: a fel­mondás időpontjában valóban tett-e intézkedéseket az admi­nisztráció átszervezésére. A leg­főbb ügyésznek a jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvásá­ra a Legfelsőbb Bíróság a mun­kaügyi bíróság döntését megvál­toztatva, a felmondást érvényes­nek mondta ki. A határozat indoklása rámu­tat arra, hogy az intézmény az egyszerűbb és gyorsabb ügyinté­zés érdekében elhatározta: szer­vezeti felépítését megváltoztat­ja,. Rövid idő alatt három mun­kakört megszüntetett, és ellátá­sukat a többi tisztviselő között elosztotta. Tévedett a munkaügyi bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a felmondás idején az átszervezés még nem kezdő­dött meg, tehát a tisztviselőt nem emiatt bocsátották el. A munka­kör megszüntetéséhez nem volt szükség különösebb előzetes át­szervezési intézkedésekre; ahhoz csupán a munkáltató elhatáro­zása kellett, ezt pedig a felmon­dólevélben közölte. A felmon­dásnak ugyanis nem feltétele, hogy a megszüntetett munkakör átadása már az elbocsátás idő­pontjában befejezett legyen, fő­képpen, mert a tisztviselőnek a munkakörét, az az alól történt felmentéséig, el kellett látnia. A felmondás okául a munkaerő­nek az eddiginél hatékonyabb és célszerűbb kihasználására irányu­ló gazdasági, társadalmi és po­litikai célkitűzések szolgáltak. A munkaügyi vitát elbíráló szer­veknek nincs joguk vizsgálni, vajon az átszervezés célszerű volt-e vagy sem. Ennek eldönté­se kizárólag a vállalatvezetésre tartozik. Elhullott lovak A perben a megyei bíróság megállapította, hogy egy vállalat az egyik tsz-nek nagy mennyi­ségű zabot szállított, amit a lo­vak etetésére használnak fel. Né­hány napon belül három ló el­hullott. Az Országos Állategész­ségügyi Intézet, valamint a kör­zeti állatorvos megállapította; az állatok mérgezés következtében fellépett heveny vérömléses bél­gyulladásban pusztultak el. A vállalat által szállított zab, és a tsz által az almozáshoz használt szalma, valamint a megetetett széna fertőzött volt a betegséget okozó méreggel! A méreganyag mennyiségét azonban egyik ter­ményben sem lehetett elkülönít­ve kimutatni. Azonban, amint a vállalattól kapott zabbal a lova­kat többé nem etették, megbete­gedések nem fordultak elő. Eb­ből a megyei bíróság azt a kö­vetkeztetést vonta le, hogy az ál­latok a nagy mennyiségben fo­gyasztott zabtól hullottak el, ezért az azt szállító vállalatot a tsz 150 ezer forintot kitevő ká­rának megfizetésére kötelezte. A vállalat fellebbezésére a Legfelsőbb Bíróság isimét szak­értőt hallgatott meg, és ennek véleménye alapján nem osztotta a megyei bíróság álláspontját, amely szerint az elhullást kizá­rólag a mérgezett zab okozta. Az Állategészségügyi Intézet lelete szerint ugyanis nemcsak a zab­ban, hanem a szalmában és a szénában is elhullást okozó mér­get találtak, de ennek mennyi­ségét már nem lehetett külön- külön megállapítani. Ebből kö­vetkezik: nem mondta fei egyér­telműen, hogy a lovak kizárólag a zabtól pusztultak el. A tsz te­hát a kára bekövetkezéséhez ma­ga is hozzájárult ahhoz, hogy fertőzött szálastaikarmányt hasz­nált almozásra, illetve etetésre. Ezért közrehatása arányában a maga okozta kárát viselni tar­tozik. Ennek arányát a felmerült teljes kár egyhanmadábam álla­pította meg. A Legfelsőbb Bíró­ság a megyei bíróság ítéletét ha­tályon kívül helyezte, és a vál­lalatot csak 100 ezer forint meg­fizetésére kötelezte. Megyei ízek a BNV pavilonjaiban

Next

/
Oldalképek
Tartalom