Petőfi Népe, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-23 / 224. szám
4 • PETŐFI NÉPE O 1986. szeptember 23. KECSKEMÉTI FESTŐ NYÍREGYHÁZÁN Bozsó János kecskeméti festőművésznek — október közepéig tartó — kiállítása nyílt a Képcsarnok nyíregyházi Benczúr- termében. A fogadtatás azóta visszaigazolta: az itt látható harminc festmény egyszerre finom érzékű, biztos kézzel szerkesztett realista mű — és több is annál, mint amit ábrázolni lehet. Ez a többlet egy mélyen átélt termé- szetimádás kifejeződése, ami csakis az alkotóra jellemző. A művészt, a kiskunsági élet és táj avatott ismerőjét nem kell bemutatni szűkebb hazájában, Bács-Kiskunban és különösen a megyeszékhelyen — Kecskeméten, — ahol él és dolgozik. Képei összevethetők a homoki tájba simuló tanyákkal, a solti pincékkel, a tulipános szegélyű hazakkal. Most például kiderüli, hogy mennyire hasonlítanak ezek a Duna—Tisza közi tanyák nyírségi társaikra! Bozsó János képei előtt 0 Bozsó János a látogatók gyűrűjében. (Császár Csaba felvétele) Szabolcs-Szatmár lakói közül sokan — ez sem maradt titok a megnyitót követő beszélgetéseken — hallottak már a kecskeméti alkotóról, emlékeznek újságcikkekre, rádiós és televíziós riportokra, amelyek a szülővárosnak ajándékozott gazdag népi és iparművészeti gyűjtemény létrehozójáról szóltak. A művész újra megerősítette: mindenekelőtt azért kezdte gyűjteni a cserépedényeket, régi bútorokat, pipatóriumokat, hogy lefesse őket. Aztán, amikor a kecskeméti Klap- ka-házat már megtöltötték az értékes tárgyak, elrendezve a köznek ajánlotta fel gyűjteményét. Ilyen előzmények után jó újra látni a színgazdag, árnyékok és ragyogás ritmikus ellenpontjaitól építkező képeket ebben az összetételben, jó néhány egészen friss alkotással együtt. □ □ □ Bozsó János otthon van a természetben, a tájkép választott műfajában. A szépség közérthető megszállottja. Ezért szeretik any- nyian a műveit? Vagy valami nosztalgia vezeti az embert a hagyományosabb kifejezésmód befogadására? Valóban, témáival is vonz: megfestette a Petőfi-há- zat, az ártéri erdőket, a múltidéző dűlőutakat... A festő útja öreg tanyák között, ré^l pincesorok előtt, erdei ösvényeken és tisztásokon, kanyargós falusi utcákon át vezet. Képei előtt hatalmába kerít az érzés: embervoltunknak azon a terepén járunk, amelyhez mind többen visszatérnénk, mert tudjuk, hogy meg kell menteni az eredeti és egyre ritkábbá váló természeti élményeket. Valami hasonló foghatta meg a Magyar Nemzeti Galéria X. csoportkiállításán azt a kritikust is, aki a Barokk szoba című festmény elé lépett. „Egyszer elmentem előtte — írta —, akkor nem tett rám különösebb hatást. A túloldalról visszapillantva viszont nem akartam hinni a szememnek. Ugyanaz a kép más megvilágításban! Az ablakon bezúduló fény szinte elemi erővel hasítja szét a hideg kék falak közé zárt díszes bútorokat. Bozsó érzékenyen és mesterien bánik a fényekkel. Nosztalgikus hevülettel sűríti-vásznaira a nyári délutánok melegét, aJT" alföldi táj színeit, a régi tárgyak vagy a roskatag tanyák hangulatát. Borzongató csendeket tud festeni. Halkan beszél, de nem színtelenül, és fénytelenül. A vendégkönyv tanúsága szerint erre mások is fölfigyeltek”. Saját paraszti sorsú gyermek- világából máig őrzi és vallja megszenvedett felismerését, amely szerint minden a földből vétetik és oda is tér vissza, s ezen a hatalmas erőn csakis odaadó szorgalommal, hittel, állandó tökéletesítésre szoruló tudással lehetünk úrrá. Körülbelül ez kell ahhoz is, hogy ne csak a külső, hanem a belső őserőt, az embereknek különböző módon és mértékben- megadatott tehetséget fegyelmezett, teremtő — másoknak értéket, élményt adó — alkotásokra bírjuk. Bozsó János festő módjára vált kivételesen érzékennyé a másoknak másképp vagy kevésbé felfogható színek, hangulatok, vibrálások iránt. És megtanulta ezeket megörökíteni. Sőt, alkotóan kifejezni. Ennyire egyszerű — ugyanakkor egyszeri és az utánzóknak éppen ezért elérhetetlen — a dolog. Ezért élnek annyira a fény- és árnyék-pontok, ragyognak a fehér, sárga, kék és zöld Bozsó-színek. Hat évtized napsütése és megannyi borzongása, alföldi békéje és széljárása, váratlan vihara, átható déli vakítása és alkonyi, esti búcsúzása — egyszóval: összegyűjtött tapasztalása — hitelesíti a képeket. □ □ □ Ennyit az úgynevezett Bozsó- jelenség lényegéről. A többi múló megjegyzés lehet, amit az idő bírál el. De a kecskeméti festő nyíregyházi kiállításáról és fogadtatásáról az is eszembe jutott, hogy mennyire kellenek a művészi és közművelődési „vérátömlesztések”. Mert Szolnokról például a kecskeméti Forrás- könyvek kiadása iránt érdeklődnek, Kecskemétről a pécsi újságfesztivál tűnik követendőnek, ahol a helyi sajtó mellett a központi tömegkommunikációs eszközök vezető személyiségei is találkoznak az olvasókkal és mindenünnen kíváncsiság fordul a ritkaságszámba menő békéscsabai kiadványok felé... "Van mit felmutatni. Miközben a Bozsó-kiállítás megnyílj;, az ország főbb kertészeti körzeteiből, így Bács-Kiskun tájegységeiből is mezőgazdasági szakemberek gyülekeztek tanácskozásra Nyíregyházán. Kelet-Magyarország szellemi központja ezt követően agrártörténeti eszmecserét szervez. Értő szem és okos szervezés kell tehát ahhoz, hogy minél több valós értéket „látva lássanak” ebben az országban. Mert odáig már eljutottunk, hogy nem a hely, az úgynevezett vidékiség a meghatározó. Hanem a mű, a minden ember számára elérhető igényes tett, cselekvés az érdekes. Csakis a saját színvonal mércéje minősít valamennyiünket, amiben egymás jobb megismerése, a nyitottság és az értékcsere is arra ösztönöz, hogy meghaladjuk mai önmagunkat. Halász Ferenc A városban a cipőgyár megnyitotta la „Tip-Top” boltot. A terem legszembetűnőbb helyé, re két széket és egy asztalkát raktak, az asztalra pedig egy elegáns „kielégítetlen kívánságokra vonatkozó vásárlók könyvét” "helyeztek. Feltehető volt, hogy a vevők a könyvbe beírják kívánságaikat, javaslataikat, észrevételeiket. És a vevők be is írták. * Itt jártam a boltban, de nem kaptam semmit. Nagyon szükséges volt már ez a bolt. Azelőtt, hogy semmit se kapjak, be kellett járnom ü fél várost. Most elég önökhöz betérni. Nagyon köszönöm. Buhvosztova, háromgyerekes családanya Itt jártam a boltban. Há-át... Ajtók, pultok, tükrök közötti falfelületek mind valódi bőrrel borítottak! Most már értem, hogy az árusításban miért csak műbőr cipőt lehet találni... < Nyikiforov, közgazdász Tudják önök, mi az a mo- kasszin? Nem, önök nem tudják, hogy mi az a mokasszin- Máskülönben haladéktalanul megszerveznék az üzletükben a mokasszinok eladását. 1 Én már nagyon szeretném tudni, mi az a mokasszin. Kolja T., 5. oszt. tan. A reklám ■— a kereskedelem örök mozgatója. A reklámosztály figyelmébe ajánlom saját készítésű reklámversemet: Már várjuk a forró nyarat — Vegyenek hát szandálokat! Felfújtat, aki kedveli, A papucsát megveheti. Elnézést, a harmadik sor sántít.' De nem \tudtam koncentrálni. Túl nagy itt a zaj. Olvashatatlan aláírás. • Szőke, 26 éves 170 cm ma. gas, ismerősei (véleménye szerint elbűvülő, irodalmi és konyhai érdeklődésű nő, a tudományok kandidátusa és a ritmikus gimnasztika mesterjelöltje, élettársat keres egy a bolttal kapcsolatban álló egyén személyében. Ligyija M. (tel.: 15-02-70, hétfő kivételével naponta) Fehér balettcipőket fognak árulni? 3. Smigerina, balerina • Üdvözlet Kolimából. Ez aztán az üzlet! Igaz, 48-as méretű cipőt itt sem kaptam. De nem baj. Meghívom Smigerina balerinát és az üzlet adminisztrációjának összes hölgy- tagját hozzánk, Kolimába. Majd fogunk halat, $ned egyebek. Huszejnov fóposta, poste restante Szobát keresünk bármely kerületben, bármily határidőre, bármilyen feltételekkel. Ólja és Kolja fiatal házasok. • Más munkahelyre való átmenet miatt sürgősen eladó: porszívó, padlókefélő gép, ülőke, ventillátor, , teniszütő, villanyfőző, villanyborotva, kutya, teknősbéka, akvárium, vasaló. Szidorov pénztáros Meghívjuk a 8—10. osztályt végzett fiúkat és lányokat . a nyitott kapuk napjára. Büfé van. Este tánc. Sztrelikov, a technikum szervezője (itt la sarkon) • Elveszett egy kutya. Fajtája: collie. Színe: fekete. Kérem a megtalálót, jutalom ellenében hozza, vissza. — Bármely kiválasztott cipőt ingyen megkapja. Szinjuhina a „Tip-top" bolt főeladója * Semmiféle megjegyzésem, kívánságom, javaslatom nincsen. Csak azért tériem be az üzletükbe, hogy megpihenjek. Elnézést. Sibanov, aspiráns. • A ikönyv ennél a beírásnál megszakadt. Az üzletet átadták a ruhagyárnak. Most „Elégiának” hívják. Rusztem Faljahov (Migray Ernőd fordítása) GYERM EKÉVEK - GYERMEKÉLET Üj mozgalmi évet köszöntünk Szeptember 29. a Fegyveres Erők Napja és az úttörőmozgalom csapatzászlóünnepe. Ezen a napon emlékeznek meg a fiatalok azokról a kisdobosokról, akik az 1848—49-es szabadságharcban meneteltek, és azokról az úttörőkről, akik 1919-ben megszervezték mozgalmukat. Teszik ezt a légkülönbözőbb formában, hagyományosan, ünnepi csapatgyűlés keretében és rendhagyó módon, különféle bemutatók, akadályversenyek, emlékhely-látogatások szervezésével, méltóan mindazokhoz, akik felkötötték a vörös nyakkendőt. Baján a felsővárosi iskola úttörőcsapata Ópusztaszerre indul, megtekinti a Nemzeti Emlékparkot. Az újvárosiak kisdobosai a Petőfi-szigetre, a játékvárhoz kirándulnak, a többiek akadályversenyen vesznék részt a Türr-emlékmű közelében. Mohácsra, illetve Orfüre mennek a II. Rákóczi Ferenc Iskola úttörői, a Dózsa György iskolába járók pedig sportvetélkedőt, kulturális bemutatót tartanak vendégeikkel, a jugoszláviai Vajdaságból érkezett zornbori úttörőkkel. Szigetvári kirándulást terveznek a sze- remleiek, a kisegítő iskola tanulói pedig Kunfehér- tóra, találkozóra mennek. A jánoshalmiak ezerkétszázan, 24 autóbusszal Budapestre indulnak, a Vár és a Várnegyed megtekintését vették tervbe. A kiskunhalasi Dimitrov téri iskola ifjúsága gyalogtúra keretében tíz kilométeres útra vállalkozott; Rekettyére, a hozzájuk tartozó tanyai iskolába mennek, hogy közösen ünnepeljék meg a mozgalmi év kezdetét. Több halasi iskola, és a zsanaiak is, az „Egy napot katona voltam” akciót választották, amikor laktanyalátogatásra „bevonulnak”, és néhány órás foglalkozás keretében megismerkednek a kiskatonák életével. Hagyományos, ünnepi csapatgyűlések mellett döntöttek a kiskőrösi iskolák úttörői, amelyet szeptember 29-én tartanak meg. Érdekes esemény színhelye lesz Páhi, ahol 27-én összetett honvédelmi versenyre, 28-án pedig ünnepélyes gárdaösszejövetel- re kerül sor, mivel 10 évvel ezelőtt alakították meg a nagyon szép eredményeket elérő úttörőgárdájukat. Hívják, várják az alapító tagokat és mindazokat, akik valamelyik egységben tevékenykedtek. Kunbaja, Bácsszőlős, Mátételke, Tataháza és Bácsalmás úttörőcsapatai csapatgyűlésen méltatják az útíörőév megnyitását. Csikérián községi ünnepen, a ,/Kivált! határőrközség” cím átvételével egyidejűleg nyitják az évet. Honvédelmi hét keretében tartják a mozgalmi év nyitását Lajosmizsén, ahol szeptember 29-én több mint ezren indulnak a Gerébi-majorba, lovasbemutatóra. A kiskunfélegyháziak közül a Bajcsy-Zsilinszky úttörőcsapat tagjai kétnapos kirándulást terveznek Zánkára, illetve Nagyvázsonyba. A Petőfi iskola tanulói a Parkerdőbe, a Nagyszőlő úti iskola kisdobosai pedig a környező erdőbe mennek kirándulni. A többi csapatnál a megemlékezés hagyományos lesz. A ladánybeneiek honvédelmi nap keretében harcászati bemutatón vesznek részt, az orgoványiak a Mártírok dombján tartanak honvédelmi akadályversenyt. A kecskeméti Zója utcai iskolában az úttörőgárdisták tartanak bemutatót, a II. Rákóczi. Ferenc úttörőcsapat több mint ezer tagja Pákozdra indul s az egykori csata színhelyén nyitja meg az úttörőévet. A kilencszáztagú Zrínyi Ilona csapat tagjai akadályverseny keretében emlékeznek, a Molnár Erik iskolába járók, a ballószögiek és a kerekegyháziak pedig egy repülőteret látogatnak meg. A ihunyadivárosi iskola honvédelmi kiállítást rendez, amelyhez a munkásőr-parancsnokság harci- eszköz-bemutatóval csatlakozik. A kunbaracsi gyerekek fegyvertechnikai kiállításon vehetnek részt, és nagyszabású számháborút is tartanak. Íme, a teljesség igénye nélkül egy csokorravaló a számos követésre méltó ötletből. Mikorra ezek a sorok megjelennek, már több csapatnál megvolt az ünnepélyes megnyitó, mások pedig még javában készülődnek a hivatalos ünnepre, szeptember 29-ére. Bárhogyan döntöttetek, ünnepeltek, tartalmas, élményekben gazdag úttörőévet kívánunk valameny- nyiőtöknek! Rejtvényfejtőknek TUDÓSÍTÓINK JELENTIK ■ ' ■ ■■ S 8 ' ^ ' s y- \ (Az új mozgalmi év első tudósítóját köszcmitjük Székeli Andrea személyében. Beszámolója hasznos tevékenységről szól, példájuk követhető). „Egy hétig üzemben, a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnál dolgoztunk, mi, a Molnár Erik Általános Iskola nyolcadikosai. Most már-bevalljuk: hétfőn még szorongtunk egy kicsit, amikor átléptük az üzem bejáratát. Azután oktatáson vettünk részt: megtudtuk, hogy milyen fegyelmet, tisztaságot, öltözködési módot kérnek tőlünk, és közölték velünk azt is, hogy a csomagolóüzemben fogunk dolgozni. Orvosi vizsgálat után osztály- főnökeink vezetésével állhattunk a futószalag mellé. Valameny- nyien gyorsan dolgoztunk, hogy minél több baromfi kerüljön a dobozokba. Már egészen jól ment minden, amikor leállították a szalagot, és aztt imcindltálk, hogy uzsonnázni megyünk. Hált erre azután igazán mám számítottunk: m!?ig uzisoniniáit is kaptunk! A továbbiakban miéig jobbéin ágyeikez- tüník. osztályfőnökeink is besegítettek a cscmaigoiádba. Igaz, közben megtudtuk, hogy nem teljesítménybért kapunk, hanem 16 forintot óránként, ez azonban nem vette el a kedvünket, mert tudtuk: hasznos munkát végzünk szülővárosunk egyik legnagyobb üzemében.” (Bár munkabérük felhasználásáról nem számolt be Andrea, bizonyára ügyesen, jól kamatoztatják majd. Gyerekek! Írjatok minél többen arról, hogy merre dolgoztatok, miit csináltatok!) * „Zánkán, úttörővárosunkban tölthettük a nyári vakáció utolsó napjait — írja levelében Hidas Zoltán, a császártöltési úttörő- és ifjúsági fúvószenekar tagja. — Az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy az Együtt a gárda elnevezésű vetélkedő résztvevőinek zenélhettünk. Ilyenformán sokat zenéltünk, de jutott időnk játékra és fürdésre is. Nagyon tetszett nekünk, hogy máa:srké7iésiür>ik wsipjám- mi. a tábor lakói vehettük ált az úittörő- város kulcsait. Azután minden reggel 9 órakor zenekari próbánk volt, és két nap kivételével ö Simon Zsolt. naponta felléptünk valahol: koncerteztünk a völgyi színpadon, Balatonföldváron és Kővágóör- sön. Zenéltünk sétahajón is. Emlékezetes marad számunkra augusztus 20-a, amikor vízii parádét, tűzii játékot láthat tonik. Gyorsan elszállt a zánkai tíz nap, de ez a gyönyörű nyár valamennyiünk emlékében megmarad.” * Igazi kisriportot készített a bajai Gál Krisztina jól , sportoló úttörőtársáról, s fényképet is mellékelt hozzá. , Simon Zsolt a bajai Újvárosi Általános Iskola hetedikese egyre jobb eredményiekéit ér e,l választott sportágéiban, a cselgáncsban. — Hogyan kerültél kapcsolatba a cselgánccsal? — Az iskolában volt toborzás, így lettem a BSK tagja. Három hóinup uítán már versenyen indulhattam, s helyezésit értem el, Ez nagjtcM ösztöinzöltit. És nagyszerű embernek tartom edzőmet, Kovács Dénest, aki igazságos és szigorú. — Mi a célod a sporttal? — Erőssé nevel bennünket, arra tanít, hogy elhatározásainkat véghez vigyük. Most négyes tanuló vagyok, de elhatároztam, hogy javítani fogok. Erősen remélem, sikerülni fog! — Legutóbb hol versenyeztél? — Szekszárdon, az úttörő kor- ■ osztályúak körzeti bajnokságán második lettem. Azután Kaposváron a rangsorbajnokságon — először — első helyezést értem el. — Valamennyi bajai úttörő nevében azt kívánom: csak így tovább! Logikai feladat: következtessétek ki, hogy miilyen számat kell a kérdőjel helyiére íinnd! Megfejtésül ezt a számot, valamint a kikövetkeztetés módját kérjük beküldeni szerkesztőségünk címére — Petőfi Népe Szerkesztősége, Kecskemét 6001 Pf. 76. — szeptember 30-ig, levedezőlapciru. A helyes megfejtésit beküldők között- tíz darab könyvet sorsolunk ki. TÖRŐ ISTVÁN Madárijesztő Áll a madárijesztő, pléhből van a képe, fut előle sok veréb, a varjú, s a vércse, nagysallangos kabátját a szél lobogtatja, nyűtt kalapja kilyukadt, fejét eső mossa, hosszú botján csak pihen, őrzi a vidéket, s nem tudhatjuk meg sosem mit álmodik ébren. Szulejmán mágus és a hangya — Kaukázusi népmese — Azt mondják, Szulejmán, a főmágus értett jnin- den élőlény nyelvén. Egyszer, hadba indulván egy sereg élén, útközben hangyacsapattal találkozott. A sereg lovai rátapostak a vonuló hangyákra. Az egyik hangya mérgesen felkiáltott: — Micsoda ostobaság! fiát nem tud kikerülni minket az, aki ezen az úton halad!? Meghallotta ezt Szulejmán mágus, és így szólt: — Fogjátok meg azt a hangyát, és hozzátok elém! Amikor odavitték a hangyát, Szulejmán csodálkozva szemügyre vette, és azt mondta: — Milyen parányi, és mégis, mennyire dühös! — Jobb kicsinek lenni, de bátornak, mintsem nagynak és semmirekellőnek — válaszolt a faangya. — És milyen nagy a te fejed! — Ez azt bizonyítja: legalább van helye az észnek — mondta a hangya. — És miért ilyen karcsú a derekad? — Mert ellentétben az emberekkel, én csak végső sorban gondolok a hasamra, és csak éppen annyit eszem, hogy éhen ne pusztuljak. — Mennyi táplálék elég neked egy évre? — Egy szem búzamag. — Beérnéd egy szem búzával? No ezt én nem hiszem! Próbáljuk ki: állításod szerint elég-e neked egy búzaszem egy egész évre ■— mondta Szulejmán mágus. Megparancsolta, helyezzék a hangyát egy dobozba, és tegyenek be neki egy búza- szemet. Eltelt az év. Szulejmán teljesen megfeledkézett a hangyáról. Egyszer aztán eszébe jutott, és belenézett a dobozba. A hangya egy év alatt csak a búzaszem felét ette meg. — Hogy-hogy, te beérted a búzaszem felével? —- kérdezte Szulejmán csodálkozva. — Azért ettem meg csak a felét, mert az az ostoba, aki engem a sötét dobozba záratott, egy teljes éven át megfeledkezett rólam. Ezért hát, minden ,eshetőségre gondolva: meghagytam a búzaszem másik felét — válaszolta a hangya. (Baraté Rozália fordítása.) Vásárlók könyve
