Petőfi Népe, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-12 / 189. szám

I m PETŐFI NÉPE » 1986. augusztus 12. Visszapillantás a Zenei Fesztivál és a Kodály Szeminárium záróhangversenyeire Augusztus elején a résztvevők hangversenyével ért veget Kecskeméten a háromhetes Kodály-sze- minárium. A hagyománynak megfelelően a tan­folyam idejére szerveződött kórusok, kamaraegyüt­tesek és néhány szólista szerepelt. A műsor a ro­mantika és a magyar szerzők iránti érdeklődés je­gyében alakult. Szívesen láttuk, haLlottuk, hogy a külföldi szereplők is milyen szeretettel foglalkoz­tak nagy mestereink — Liszt, Bartók, Kodály — zenéje mellett kortárs szerző — Vajda János — müvével is. A hangversenynek, egyben az egész . szemináriumnak méltó befejezése volt a vegyes kar szereplése. Kodály 114. genfi zsoltárát énekelték íezúttal sajnos nem orgona-, csak zongorakíséret­tel ), majd Verdi Stabat Matere szólalt meg — ze­nekar híján — Lynn Leak ausztráliai tanárnő ki­váló zongorákiséretévél és Kiss Katalin illúziót keltő vezénylésével. . Az ezt megelőző napon, július 31-én hangzott el a nemzetközi békeév és a Liszt-évforduló tisztele­tére rendezeti nagyszabású műsor a Nagytemplom­ban. A két együttes — ének-, illetve zenekar — nemzetközi ifjúsági zenei táborok lakóiból verbu­válódott. A pécsi Jeunesses Musicales tábor két évtizede szolgálja a fiatalok zenei nevelését, szak­mai felkészülését és a maga sajátos eszközeivel a nepek barátságiinak gondolatát. Egyes posztokon igazán tehetséges, jól felkészült fiatalok foglaltak helyet a zenekarban. Egészében azonban inkább mutatta az alkalmi ifjúsági együttes képét, mint a .kecskeméti kórustáborban ugyancsak rövid fel­készülés; idővel rendelkező énekkar. A mintegy 120 tagú •vegyes kar Erdei Péter karigazgatói munkája nv imán összecsiszolódott, hangban és zenei biz­tonságban jól működő kórus benyomását keltette. A szólam >k betanításában Sároslné Szabó Márta, a Kodály-iskola tanára mellett Bo Aurehl (Svéd­ország) és David Vind.en (Anglia) vett részt. A Psalmus Hungaricus előadásából legszíveseb­ben a korái-téma grandiózus és megrázó második visszatérésére és Molnár András .tenorszólójára emlékezünk vissza. Aligha túlzás, ha azt mondjuk: Kodály müvének nagyszabású tenorszólója minden arra kicsit is alkalmas hangú tenoristának élete vágya os megtisztelő feladata. Molnár András ma — itthon mindenképpen — a legjobb előadója a *soltáros költő-prédikátor szólamának. Az eredetileg meghirdetett műsort Ligeti András karnagy egy önálló zenekari számmal, Liszt mél­tán népszerű Les Préludes című szimfonikus köl­teményével toldotta meg. A darab ezúttal is ked­vező fogadtatásban részesült, bár a templom kicsit hosszú visszhangot adó akusztikája veszélyeztette egyes részek plaszticitását. Talán ez volt az oka annak is, hogy a karnagy a Psalmus előadásában óvatosan adagolta a szabadabb tempókat, a rubátót. Liszt Esztergomi miséje — Verdi Requiemje mellett — a liturgikus szövegű romantikus egyház­zene legnagyobb alkotása. Lenyűgöző, lírai szépsé­gekkel és drámai csúcspontokkal ékes alkotás. Li­geti András ezt a művet is kotta nélkül, bámulatos biztonsággal vezényelte. A nagyvonalú áttekintés mellett bizonyos részletszépségekre, például egy- egy romantikus harmóniaváltás festői színeire is ráirányította figyelmünket. A szólisták — Matkócsik Éva, Németh Judit, Molnár András, Martin János — elég jól illeszke­dő hangú és megbízható együtteséből a már em­lített tenorista mellett a fiatal alténekesnő keltett figyelmet. Végezetül még azt kell elmondanunk, hogy a szemináriumi hangversenysorozatból lassan való­ban fesztivállá fejlődő nyári zenei program Kecs­kemét művészeti életének jelentős eseménye volt.. A rendezőik, szervezők — a Kodály-intázet és az Interlkoncert Fesztiváliroda — és a támogatók — köztük a Bács-Kiskun Megyei és a Kecskeméti Vá­rosi Tanács — nemes ügyet szolgálnak. Egy ilyen nagyszabású koncert népes hallgatóságát látva azt gondoljuk, hogy vannak még tartalékai nemcsak a ..zenei idegenforgalomnak”, hanem a városi ze­nei élet újabb fellendülésének is. A Liszt-mise előadása ezen túlmenően eredeti címéhez — Missa Solennis — valóban méltó ün­nepi esemény volt. Évente szívesen hallanánk ilyet Kecskeméten. A hangverseny, már csak a mise latin szövegének utolsó szavai miatt is, kife­jezője lett valamennyiünk békevágyának: Dona no­bis pacem! — Adj nekünk békét! A nemzetközi elcadógárda összehívása a művészet és a humani­tás legyében egy talán szerény, de nem lebecsü­lendő tett volt e gondolat valóraváltására. Várjuk a folytatást! Ittzés Mihály v DUN A—TISZA KÖZE KERÁMlAKINC SEI (V.) A római kor A kerámiaművesség emlékei a Duna—Tisza közén címmel időszaki kiállítás nyílt a kecskeméti Katona József Múzeumban. Ebből az al­kalomból bemutatjuk az értékes régészeti leleteket, áttekintést adva évezredek agyagművességéről. \ntlk hagyományokat követő kétkarú szarmata korsó. • Római zöldmá/.as korsócska: ft/ alföldi import egyik darabja. (Fotó: Kiss Béla) Amikor az Alföld, s ezen belül a Duna—Tisza köze római korá­ról beszélünk, elsősorban az i. sz. 1. században keletről bevándorló szarmata törzsekre gondolunk. Ez az iráni eredetű — szkítákkal rokon — népesség csaknem öt évszázadon keresztül élt itt. A szarmaták földjét csak a Duna választotta el Pannóniától, a mai Nyugat-Magyarország területén elterülő római provinciától. E szoros szomszédság majdnem tel évezredes történetében sűrűn- váltakoztak a véres háborúk és a békés kereskedelmi kapcsolatok korszakai. A történelmi események és ha­tásaik jól nyomon követhetők a szarmata kerámiampvesség ala­kulásában. Az 1. században bete­lepülő nagyállattartó, nomadizáló szarmaták 1-eletanyagában főleg durva kivitelű, kézzel formált edényeket találunk. Egy-két nem- zedÉknyi időn belül azonban a kelta fazekashagyományok és a szomszédos római tartomány ke­rámiapéldái alapján kialakulnak és gyorsan tért hódítanak a jel­legzetes szarmata, szürke, ió ki­dolgozású, kórongolt edénytípu­sok. Ezek egyben a megváltozott életformára is utalnak: a tágas dél-orosz sztyeppékról érkézéit népesség fokozatosan áttért a le­telepedett, földrhűveló-állattartó életmódra. A földművelés, nö­vénytermesztés ékes bizonyítéka­ként sűrűn kerülnek elő régé­szeti ásatások során például a nagyméretű hombáredények. A 2. században a több évtize­des markomann háborút (amely­ből több más barbár péppel együtt a szarmaták is jelentősen kivették részüket a rómaiak ellen vívott harcban) követő békés idő­szakban alakulnak ki rendszeres kereskedelmi kapcsolatok a római tartománnyal. Ennek jeleként számos római — Pannóniából és távolabbi provinciákból származó — importkerámiát találunk a szarmata telepeken és temetők­ben. Esztétikai értékük mellett :gen fontos szerepük van a velük együtt előkerülő tárgyak keltezé­sében — hiszen a rómaiak min­dennapi életéről, kézművességéről sokkal több írott forrásunk van, mint a barbár népekéről, így pél­dául több edénytípusnak ismerjük a pontos műhelyét, gyártási ide­jét. Kulcsár Valéria GYERM EKEVEK ^ GYERMEKÉLET Boglárka Lüneburgban nyaralt A kecskeméti Zrínyi ILona Általános Iskola az címűét moz­galmi évben több évtizedes ki­váló munkájáért elnyerté a KISZ KB Vörös Selyem zászló Csillagát, és. ezzel a lehetőséget, hogy a csapat egyik tagja az NSZK-boU nemzetközi gyermek­táborba. Lüneburgba mehessen, A csapat tagjainak szavazatai alapján a hatodikos Fehér Bog- lárkát érte a kitüntetés, hogy ín. dufl'n-atott a tizenkét Ország gyer­mekeit fogadó táborba. amit Lüneburg várostól 20 kilomé­ternyire szülők alakrto-tt.ak ki, s évente negyven külföldi fiatalt várnak ide. Boglárka Budapestien, a KISZ KB-nál vehette át repülőjegyét, amellyel Hamburgig utazott há­rom magvar úttörő és a kísérő tanár társaságában. Itt a tábort fenntartó szülők várták és vit­ték eket a táborhelyre. Négy hétig francia, o-ztrá'k, finn, brazil!1, sajvadorti, angol, dán, kanadai és cseh gyen. kék­éi A nemzetközi tábor résztvevői a világ különböző tájairól érkeztek. kel kirándult, strandolt, sétaiko- csikázott, spártait, étkezett, s részt vett a különböző tábori programokban a négy magyar pajtás. A kezdeti feszélyezettséget ha­mar feloldotta a sdk közös játék, gyalogtúra, a napi közös; spor­tolás. Természetesen sok kedves ba­KILENCNYUUVŰ TÁBOR Úttörőkkel Mongóliában A magyar úttörőcsapat a vendéglátókkal. Háttérben a tábor épületei. Nagy megtiszteltetés ért, » rajtam keresztül a megyei úttörőéletet is: a Magyar Úttiírök Szövetsége Országos Elnökségének döntése értelmében 1DS6. Július 3-töl július 26-ig magyar úttörőcsoport vezetőjeként táboroz­hattam a „Najramdal” (Barátság) el­nevezésű mongol nemzetközi úttörő­táborban. Csodálatos három hetet töltöttünk a távoli szocialista országban, mely- lyel a nagy távolság ellenére sok ro­konvonásunk van. Elég csak arra gondolnunk, hogy mongol barátaink is nagyon vendégszeretöek. A tábor elnevezése a legjobb kife­jezője a szocialista országokból ver­buválódott gyerekek között kialakult kapcsolatnak. Az Ulánbátortól 20 ki­lométerre, 1400 méter magasan, he­gyektől körülvett katlanban, festői környezetben, hat különböző stílus­ban készített faházakból épült tábor igazi otthont adott a 250 úttörőnek. Kora reggeltől késő estig piros nyak­rátság szövődött, cimieket cse­réitek, és ígéretet tettek, hogy hamarosan írni fognak egymás­nak, A nemzetközi táboriban a négy hét elegendőnek bizonyult arra. hogy egymás kultúráját és szo­kásait tisztelő, boldog ..gyerekek­ként jöjjenek haza. kendős, fehér Inges pajtások kaca­jától, játékától, kilenc nyelven fel­hangzó dalától volt hangos a táj. Ba­rátkoztak. címet, Jelvényt cseréltek a gyerekek, tanították egymást né­pük dalaira, játékaira, úttörőszerve­zetük, országuk életéről, munkájáról szóló tájékoztatóval, kiállítással csi­náltak jó propagandát hazájuknak. A szocialista országok gyerekei együtt ünnepelték Mongólia forradalmá­nak 65., Lengyelország felszabadulá­sának <2. évfordulóját, s Kuba nem­zeti ünnepét. A játék, a barátkozás, a vidámság mellett a pajtások nagy politikai de­monstrációja is volt ez a tábor. Jú­lius 25-én este, látványos szolidari­tási nagygyűlésen fejezték ki akara­tukat: kilenc nyelven kiáltották vi­lággá: le a háborúval, békét akarunk! A csodálatos három hét eltelte után már természetes volt. ha a Himnusz hangjainak felcsendülésekor, zászlónk ünnepélyes levonása alkalmával a házigazdák és minden vendég gyer­mek szemében megjelentek a könny­cseppek. miközben kiáltották: MIR I DRUZSBA! VISZONTLÁTÁSRA. NAJ- R.VMDAL! dr. Szedresi István Még húsz nap Csaknem három hét — pontosabban húsz nap — választ el benneteket a tanévnyitótól. Ez idő alatt még sokat lehet olvasni, át lehet lapozni a múlt év tankönyveit, elrendezni u bélyeggyűjteményt, vagy kimosni az akváriumot. Amelyikőtök ügyesen, oko­san osztja be idejét, jut belőle mindenre, viszont aki a lustálkodást választ­ja, annak ez a_ húsz nap is kevés lesz a' tétlenségre, t'albámulásra. Persze, még javában tar­tanak a táborozások, kirán­dulások, országjárások. Ezt bizonyítják azok a képesla­pok is, amelyeket szerkesz­tőségünkbe naponta hoz a posta. Biztosak vagyunk abban, hogy minden kirán­duló gazdagabban tér haza, mint ahogyan elindult, gaz­dagabban tudásban, tapasz­talatban, szemléletben. A hozzánk érkezett sorok tanúsága szerint sok kirán­duláson „halálosan” elfá­radtatok. Csaknem minden­ki léírja: ’’...olyan emlé­kezetes és szép volt az egész, hagy jövőre újra szeretnénk eljönni, még jobban megismerni a Me­cseket, Mátrát, Gerecsét, Vértest”. Használjátok ki tehát a szünidő még' hátralevő ré­szét ügyesen, hogy testileg és szellemileg frissen indul- h assa tok „ m un ka h el y etek - re”, az iskolába. összeállította: Selmeci Katalin Tardi Gábor: /lakótársak 1, — Mit irigykedik? — wrdult rá a kőműves, — Aki olgozik manapság, az viszi is alamire. Nem úgy, mint egye­3 k... A fiatalember egy ideig né­nin nézte a kőműves széles ar„ ít, dűlledt borjúszemét. — Az értelmiségiekre céloz? — érdezte kis mosollyal. — Vagy kétkezi munkásokra? A havi izetésból élőkre? Jól mondom, 'énes úr? Mtelőtt a kőműves válaszolha- itt volna: befordultak egy nyi- ytt kapun, az élen Bakos Áron­ul. a napernyőktől tarkálló te­lsz felé vették az irányt. Az er- j/ők alatt kicsiny asztalok, szí- es vászonnal bevont ülőkék oltak, melyek inkább napozó­itlaknak tűntek. A kőműves beledőlt az egyik löalkalmatosságba — az alkot­mány jókorát nyekkent. Fészke­lődön. de sehogyan sem tudott nenyelembe helyezkedni. Bakos Áron keresztbe vetett lábbal, szája szögletében enyhe mosoly- lyal figyelte; csak a felszolgáló- lány erkezése zökkentette ki szó­rakozásából. — Isznak valamit? — kérdezte unottan. Tizenhat éves lehetett, szem­öldöke helyén félkör alakú fes­tés, ajkán gyöngyházfény ű rúzs. Rövid teniszszoknyát és fürdő- ruhafelsőt viselt. — Világos van7 — kapta fel a fejét a kőműves. — Mit akar? — meredt rá a lány. — Sör! — A kőműves hangja támadóan zengett. — Világos sör. Az van? — Kizárólag import sörrel szolgálhatunk — mondta a lány. — Gold Fasst, Reininghaus, Gös­ser — sorolta. — Meg dobozos Amster... — Amstert kérünk, tündér — szóit közbe Bakos Áron. — Ket­tőt. A kőműves megkérdezte: — Mennyibe kerül az a do­boz? — Hatvan forint darabja — felelte a lány. — Mennyi? — ámult a kőmű­ves. Homlokán összerándult a bőr. — Van képük hatvan forin­tot kérni fél liter sörért? Mi­csoda. szabad rablás ez?! . — Három és fél deciért — vágta oda a lány. — Hozza csak, szaporán — sürgette Bakos Áron, majd a kőműveshez fordult: — Ne ag­gódjon. Dénes úr. itt én fizetek. A kőműves fanyalogva kor­tyolta az italt, noha ízlett neki. Amikor Bakos Áron a harmadik kört rendelte, kifakadt: — Mondja, honnan a francból van magának erre pénze?! — Baráti kölcsönökből, kisebb üzleti manőverekből.. . Miért érdekli? •— És azokat a kölcsönöket miből foaia meaadni? — kíván­csiskodott tovább a kőműves. — Hosszú még a nyár! Délutánra járt az idő. amikor feltápászkodtak, hogy folytassák útjukat. s— Érzi ezt a kellemes bódu­latot? — sóhajtott Bakos Áron. — Holmi gyengébb minőségű sör nyakalása után egész más érzése támad az embernek: te­lítettség, fejfájás ... Különö­sen a maga által előnyben ré­szesített „világosra” jellemző ha­tások. — Tudja, hány üveggel kap­tunk volna ennyi pénzért? — kérdezte a kőműves. — Ez is egy álláspont — mé­lázott el Bakos Áron. Megállt, szembefordult a kőművessel. — Árulja el: szeret kettyinteni? A kőműves nem hitt a fülé­nek. — Mit akar maga?! — hördült fel. — Szeret vagy nem szeret? — Mi köze hozzá?! — Semmi, csak rá akarom ve­zetni valamire. Nos. nyilatkoz­zék! — Szeretek. na!. Vagyishát szeretnék . — Helyes. Tegyük fel, hogy lehetősége adódik három átlagos külsejű nővel együtt lenni, vagy csak eggyel, egy csodaszéppel: melyiket választja? A kőművesen látszott, hogy erősen töri a fejét. —4 Nem tudom — mondta vé­gül. — Gondolkodjék! — Ezt akkor se tudom meg­mondani. — Miért ne tudná? — Hát csak azért, maga tök- filkó, mert énnekem még nem volt csodaszép nőm egy se! — tört ki a kőműves. — Átlagos külsejű is csupán elvétve... . (Folytatjuk.) DUNAVECSEIEK SZELÍDEN Igazi kánikulai napon kerestük fel a kalocsai körzet úttörőinek táborát a Szelldi-tónál. A néptelen kastély­ban egy kisdobostól, Kapitány Ár­pádtól kaptunk útbaigazítást: a hűs víz mellett találjuk meg a dunave- csel gyerekeket. Buczó Györgyné csapatvezető öt felnőtt segítőtársával — pedagógusok­kal és szülőkkel —, valamint két lfl- vezetövel érkezett a kastélybeli csa­pattáborba ötvenkét kisdobossal és úttörővel. Pontos, napraszóló tervet készítettek az itt eltöltendő Wore, amit a lehetőség szerint rugalmasan töltenek ki: ha a víz és a levegő hő­mérséklete megengedi, akkor sokat Fürödnek, napoznak. A felügyeletet ötletesen oldották meg: a felnőttek bemennek a vízbe, és mintegy bólyaként jelölik ki azt a vonalat, ameddig utánuk mehetnek a gyerekek. Amikor ezek a sorok megjelennek, már biztosan túl lesznek az egész na­pos kalocsai városnézésen, a kiskő­rösi kiránduláson, a sportnapon, és a pataji helytörténeti gyűjtemény megtekintésén. Együttlétüket ők 1» nagyszabású tábortűzzel szeretnék zárni, amin vendégül láthatják a csa­{ >atot patronáló Kara Mihályt, a Fém­pari Vállalat igazgatóját, a nagyköz­ség és a termelőszövetkezet vezetőit.. ft A Szelidi-tó partján húsz dunavecsei kisdiák remek homokvárat épített. > V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom