Petőfi Népe, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-30 / 204. szám

1986. augusztus 30. • PETŐFI NÉPE 3 ÖTÉVES SZÁMVETÉS Zöldút a kisiparnak Beszélgetés Rehák Lászlóval, a KIOSZ megyei titkárával A Kisiparosok Országos Szervezete ötéven­ként értékeli, hogy tagsága eleget tett-e gaz­dasági, társadalmi kötelezettségeinek, össz­hangban tevékenykedett-e a párt gazdaság- politikájával, a munka változó feltételei mi­ként hatottak a vállalkozói kedvre stb. A VI. ötéves terv időszakát ebben az évben elem­zik} Bács-Kiskunban ma ül össze a megyei küldöttgyűlés, hogy lezárja az elmúlt öt esz­— Bács-Kiskun kisiparosai ér­tékelik-e » politika biztatását? — kérdezem Rehák Lászlótól, a KIOSZ megyei titkárától, aki­séi a küldöttértekezlet alkalmá­ból interjút kértem. — Válaszul hadd idézzem a legutóbbi megyei pártértekezlet határozatának egy bekezdését: „A kisárutermelők jelentős sze­repet töltenek be a megye la­kosságának ellátásában. Számuk emelkedik, de még mindig keve­sen vannak a lehetőségekhez vi­szonyítva. Elsősorban a szolgál­tatásban és a választékbővítésben értek el figyelemreméltó ered­ményt, de a nagyüzemeknek vég­zett munkájuk is jelentős. Ki­emelkedő tevékenységük a nép- művészeti és a kézműveshagyo­mányok megőrzése." Ebből az értékelésből nem ne­héz kivenni, hogy a párt elis­meri a kisiparosok munkáját — ezt a hétköznapok gyakorlatá­ban is tapasztaljuk —, hogy hosszú távon számít e réteg te­vékenységére. Ezzel függ össze, hogy az elmúlt években nőtt a magánkisiparosok társadalmi el­ismertsége, anyagi biztonsága és a jövőbe vetett bizalma. — Kifejezi ezt a létszám alakulása? — Nyolcvantól 1985. december 31-ig 475-tel nőtt a kisiparosok száma a megyében, s valamivel meghaladta a 7500-at. Megjegy- *em, a tervidőszak közepén en­nél magasabb is volt, mintegy háromszázzal. A létszámbővülés sajátossága, hogy az új iparosok zömmel gépjármű-fuvarozók és taxisok. — Ügy tűnik, a kisiparos- életforma sokakat vonz mos­tanában. — Aki sokat és jól dolgozik, szépen boldogul, talán ez az oka. Persze, sokan azt képzelik, hogy elég, ha kiváltják az ipart — ezt az utóbbi időben már állampol­gári jogon tehették —, és már dől is a pénz hozzájuk. Csalód­nak, visszaadják a jogosítványu­kat. A próbálkozások gyakorisá­gát jelzi a fluktuáció, a személy­cserélődés aránya; ez az utóbbi években harminc százalék fe­lett volt Bács-Kiskunban. — Megjegyezte, hogy több iparosa is volt már a megyé­nek. — Erre az időszakra esik a tel­jes körű társadalombiztosítás ki- terjesztése a magánkisiparosok­ra, amivel az érintettek régi vá­gya teljesült. Azonban ennek költségkihatása is volt, nőtt a fi­zetendő járulék összege. Az egyéb terhekkel együtt ez számos kisiparosnak a műhely bezárását jelentette; esetleg a főállásból mellékfoglalkozást csináltak. — A csaknem kétmilliárdos múlt évi teljesítmény milyen munkákból származik? ,— Döntően a lakossági szük­ségleteket kielégítő szolgáltatá­sokból, hiánycikkek, alkatrészek és tartozékok készítéséből, vá­lasztékbővítő áruféleségek előál­lításából, lakáskarbantartásból, es.nem utolsósorban a magán­erős^ lakásépítésben való részvé­telből. A megyében a szolgálta­tások 62 százalékát végezték már tavaly kisiparosok, öt éve még csak 50 százalékát. A lakáskar­bantartás 80—85 százalékára ők vállalkoznak. — Exportra tcrmeltck-e? — Becslés szerint öt év alatt mintegy 80 millió forint volt a megyei kisipari export értéke. A vállalkozókedvet serkentette az anyag- és energiatakarékosságot segítő termékek gyártására, a másodlagos nyersanyagok, a hul­ladékok hasznosítására mozgósí­tó kormányprogram. — A műszaki színvonal emelése kulcskérdés a népgaz­dasági hatékonyság javításá­nál. A megye kisipari műhe­lyei mennyire felelnek meg a mai követelményeknek? — Felmérésünk szerint csak a 15 százalékukra mondható, hogy korszerűen felszerelt. Negyvenöt százalékuk elfogadható színvo­nalon áll, a fennmaradó, sajnos meglehetősen tekintélyes hányad, negyven százalék, elmarad a kí­vánalmaktól. Ez utóbbiak általá­ban a nyugdíj és a munkaviszony melletti ipargyakorlók műhelyei! — Mi az oka, hogy nem fej­lesztenek az iparosok? Egyeseknél a tőkehiány, má­soknál a maradiság. tendőt, s hogy új célokat tűzzön a magánipa­rosok elé. E réteg jelentős erő a helyi gazda­ságban: teljesítményértéke 1985-ben 1,9 mil­liárd forint volt. A kisüzemek, kisműhelyek zöld utat kaptak, a népgazdasági reform fon­tos szerepet szán nekik a szolgáltatás fejlesz­tésén kívül a szocialista nagyipar hátterének erősítésében és az árutermelésben is. — Szerencsére mindezek ellenére erősödik a megyében a kisipar. Szakember-utánpót­lás van-e? — Évente 250—300 elsőéves ta­nulót szerződtetnek mestereink. Tavaly év végén összesen 849 fia­tal tanult szakmát Bács-Kiskun­ban kisiparosnál. Ezzel a szám­mal első helyen állunk a me­gyék között, bár még több tanu­lót is szívesen nevelnének iparo­saink. Hogy jól elsajátítják a szakmát, azt tanúsítja az orszá­gos tanulmányi versenyeken el­ért több első, második, harmadik helyezés. A kihaló szakmákat választó fiúknak, lányoknak kü­lön ösztöndíjat is juttat a KI­OSZ. — Jó a Duna—Tisza köd mesterek híre az országban? — A KIOSZ gazdaságszervező tevékenységében lényegesnek tartjuk e hírnév öregbítését, a kisiparnak a népgazdaság egé­szébe való szerves kapcsolódásá­val együtt. Az elmúlt öt évben több bemutatón szerepeltek a kézműves iparosok. Átütő sikert arattak Gödöllőn az első orszá­gos kisiparos-találkozón és -ki­állításon. Elnyertük a KIOSZ or­szágos elnökségének első díját. Az SZMT művelődési házával közösen megrendeztük a Mes­terségek, mesterek kiállítást, szintén sikerrel. A megyei párt- bizottság is helyet adott székhá­za előcsarnokában az iparosok remekeinek, amit külön elisme­résként értékeltünk. A harácsoló, a magánkisipar hitelét rontó em­berekről most nem beszélnék; sajnos, kis számban ilyenek is vannak sorainkban — amíg a la­kosság vagy a közületek panasza alapján el nem távolítjuk őket a KlOSZ-ból. — Ai imént a KIOSZ gaz­daságszervező tevékenységét említette. Ez Valami új feladat, vagy pedig a > hagyományos teendőket illetik a tetszetős ki* fejezéssel? — A népgazdaságban rendkí­vül fontos az innováció, a meg­újulás gyorsítása. Ebből a ha­gyományos szolgáltatások színvo­nalának emelése mellett a kis­iparnak is ki kell vennie részét, részben a háttéripari szerepkö­rében, részben pedig áruterme­lőként. Ez magával hozta a KI­OSZ korábbi, inkább érdekvédel­mi beállítottságának a megválto­zását. Elő kell segítenünk, hogy a termékelőállító iparosok a szo­cialista vállalatokkal kooperál­, va kapcsolódjanak be a meg­újulási folyamatba, segítsék azt korszerű alkatrészek, részegysé­gek készítésével. A felek egy­másra találásában, a piacszer­zésben is vannak teendői a KI- OSZ-nak. Ez az egyik olyan mun­katerületünk, ahol a jövőben erő­sítenünk kell, mert jelenleg még a személyi feltételek is hiányo­sak. A KIOSZ gazdaságszervező feladatainak megoldását jelentős mértékben segíti, hogy középszer­vezetünk január 1-től önálló jo­gi személy. Ez azt jelenti, hogy akár vállalatot, kisszövetkezetet is alapíthat a KIOSZ, és gazdasá­gi munkaközösségeket is. Az új lehetőségekkel egyelőre csak is­merkedünk. Legelőször is az anyagbeszerzésre tervezünk gmk- kat létrehozni. Ezek elősegíthet­nék a munka folyamatosságát. Megjegyzem, hogy a magánsze­mélyekből álló ilyen csoportok érdekképviseletét újabban a KI­OSZ látja el. ha tagjaik belépnek szervezetünkbe. A megújulásban igyekszünk felhasználni külföldi tapaszta­latokat is. Együttműködünk a zombori iparkamarával és aláír­tuk már a megállapodást az olasz- országi. modenai. kisiparos-szer­vezettel is. Szakembereink köl­csönösen tanulmányutakat tesz­nek majd egymáshoz. — Végül: hogyan tekint a következő öt év elé? — Bízom benne, hogy a kis­iparosság a mostani jó politikai légkörben, a párt és az állam támogatását élvezve dolgozhat, a megye gazdaságának szerves részeként a lakosság még jobb ellátásáért, az általános társadal­mi, gazdasági fejlődésért. — Sikeres tanácskozást. A. Tóth Sándor — Pedig kedvezményeket I* kapnának, — Igen, 1982-től lehetőség van rá, hogy a kisiparosok a jövedel­mükből adómentesen műszaki fejlesztést hajtsanak végre, erre pénzalapot gyűjtsenek. Kevesen élnek vele. öt év alatt 203 — na­gyobb jövedelmű — iparos alig több mint 44 millió forintot köl­tött adómentesen tevékenysége korszerűsítésére. A hagyományos szolgáltató szakmák esetében — cipész, női szabó, fodrász stb. — az általában alacsonyabb jöve­delem eleve rontja az esélyeket. Ami a hitelt illeti: ugyanebben az időszakban mintegy 1800-an vet­tek fel átlagosan 45 ezer forintot. A kölcsönfeltételek véleményünk szerint nem eléggé ösztönzőek. — Azért egy-két jó kezde­ményezésről is hallottunk az utóbbi években. — Bizonyára a bajai és a kis­kőrösi műhelyépítő szövetkezetre gondol és a két városban elké­szült üzletsorokra. Ezek valóban jó elképzelések voltak. Egyébként az említetteken kívül öt eszten­dő alatt összesen még 96 új kis­ipari szolgáltatóműhely létesült a megyében. — A korszerű kisüzem ak­kor termel igazán hatékonyan, ha benne a mester rendelke­zik a mai szakmai tudnivalók* kai. — A kisiparban is célbavett intenzív fejlődés enélkül valóban elképzelhetetlen. Évente mintegy 3500 iparost tudunk mozgósítani a KIOSZ által szervezett szakmai továbbképző tanfolyamokra, a gyárlátogatásokra, amelyek az új anyagok és új technológiák, eljárások megismertetését szol­gálják. A divatszakmák meste­reinek is teremtünk lehetőséget az irányzatok követésére. Orszá­gos szakmai napokat rendezünk, azokra máshová is elmegyünk. Az utóbbi időszakban a gépjármű- javítók és az építőiparosok szak­mai napja jelentett alkalmat a tájékozódásra, tapasztalatszer­zésre. A továbbképzésben jó partnereink: a megyei tanács, a KIOSZ országos oktatási és szak­mafejlesztési központja, az itteni építőipari vállalatok, sőt az épí­tőanyagokat forgalmazó Alföldi Tüzép is. Elmentek iparosaink például a Videotonban tartott színestévé-j avítási továbbképzés­re. A közgazdasági jellegű tájé­koztatásra külön gondot fordí­tunk, ugyanezt mondhatom a ránk vonatkozó jogszabályok ér­telmezéséről. — Ha már együttműködést említett: milyen a KIOSZ és a magánkisiparosok kapcsola­ta a szocialista gazdálkodó szervezetekkel? — Azt hiszem, dicsekvés nél­kül mondhatom, hogy e téren or­szágosan kezdeményező szerepet töltött be a KIOSZ megyei kö­zépszervezete. A kecskeméti ÉP- SZISZ szövetkezettel kezdődött az együttműködés, amely alvállal­kozóként vonta be az iparosokat a lakáskarbantartásba, a -felújí­tásba. Később a magánerős la­kásépítésben is fölfedeztük az együttdolgozás lehetőségét. Ez a kapcsolat csaknem ötven kisipa­ros rendszeres foglalkoztatását jelenti. Sokat ér számunkra a gépkölcsönző vállalatok hajlandó­sága: egy-egy munkához korsze­rű eszközöket adnak bérbe a kis­iparosoknak. Az említettekhez hasonló együttműködés a megye más városaiban is kialakult. A kooperáció nem ritka formája, amikor a kisiparos alkatrészeket gyárt vállalatnak. — Ezek a kapcsolatok se?** tenek a kisipari teljesítmény növelésében. Mi az, ami hát­ráltatja azt? — Égető gondjaink egy része az anyagbeszerzéssel kapcsola­tos, a nem kielégítő ellátással. A kisiparosok hasznos munkaidejük tizenöt—húsz százalékát anyag- vásárlással töltik el, mert csak sok utánajárással sikerül célt ér­niük. Az igazsághoz tartozik, hogy a hiány gyakran csúszópénz adására kényszeríti őket, ami nem vet jó fényt sem rájuk, sem ar­ra, aki elfogadja. Viszont a kis­iparos anyag nélkül bezárhatja az üzletét. Fájlaljuk, hogy a nagy­kereskedelem elzárkózik a kisi­parosok nagykereskedelmi áron való kiszolgálásától, tehát marad a fogyasztói áron történő vásár­lás, ami költségnövelő tényező. UTASOK SZÁZEZREI A tompái átkelési ponton Az utolsó szolgálat A tompái határállomás épületének mindkét ol­dalán „lüktetett az élet”, azaz személygépkocsik, la­kókocsik, kamionok érkéztek-indultak ide és tova Jugoszláviába. Júliusiban az amúgy is igein jelen­tősnek számító forgalom tizenhatszázalékos növe­kedést mutatott, ami azt jelentette, hogy 35 ezer­rel több, összesen 213 ezer személy útlevelét kellett a határőröknek ellenőrizniük. — Ez a szám — mondta Kalmár Endre határőr százados, a forgalomellenőrző-pont parancsnokhe­lyettese — júliushoz viszonyítva augusztusban még tíz százalékkal 'növekedett. Bár számunkra ez na­gyobb fáradságot, több munkát jelent, örülünk ne­jei. Az utazók? Hatvannyolcféle nemzetiségű állam­polgár, köztük magyar, jugoszláv, osztrák, NSZK- beli, görög, török útlevelét ellenőriztük. S mint ahogy már az lenni szokott: ha több az utas, s ezt szeretném aláhúzni, több a feledékenységből, ha­nyagságból történő tiltott határátlépés kísérlete. Ez főként abban nyilvánul meg, hogy otthon felejtik az útiokmányt, nem vizsgálják meg az érvényességét, s emiatt vissza kell küldenünk őket. Ebben az év­ben, szerencsére, határsértés nem történt... A személygépkocsisor szinte pillanatonként elő­rébb halad. Az utasok jókedvűek, igaz, ilyen itt a fogadtatás is. Juhász György határőr talán a szo­kottnál is vidámabb, de ez az éberségére, a szolgá­lat ellátására semmilyen hatással sincs. Udvaria­san, mosolyogva kéri, vizsgálja át az útiokmányo- kat, s ha mindent rendiben talál, beüti a pecsétet, jó utat kíván az utas nemzetiségének megfelelő nyelven. Hármas a határőr öröme. Ezen a napon teljesíti utolsó szolgálatát, leszerel, egy hete kötött házasságot, s felvették a rendőrség kötelékébe. — Huszonegy éves vagyak, iitit lakom néhány kilométerre, Kelebián. Szüleim és feleségem is ott élnek. Bevonulásom előtt a községben a ruhagyár­ban dolgoztam műszerészként. Több mint egy évet 'töltöttem itt, a forgalomellenőrző-ponton, nagyon megszerettem a fegyveres szolgálatot, ezért jelent­keztem a rendőrségre. Nyomozó szeretnék lenni. Kiskunhalason rövidesen megkezdem a rendőri szolgálatot. A határőrségtől leszerelő Juhász György számá­ra van bőven ajánlólevél. Kétszer szerezte meg a • Juhász György határőr egy osztrák személygépkocsi utasának útlevelét ellenőrzi. kiváló címet, s nem egy alkalommal — közösei* a pénzügyőrökkel — bűncselekményt is felderített. — Néhány héttel ezelőtt egy osztrák rendszámú kamion érkezett Törökországból. A gépkocsivezető magyar vendégmunkás volt. A szabályoknak meg­felelően, alaposan átvizsgáltuk a gépkocsit, s nem kevesebb, miint 30 ezer magyar forintot találtunk. A gépkocsivezető Törökországban olcsón vásárolta, s be akarta csempészni... Történet akadna több is, izgalmasabb is, de­nen» a tilalmak megszegőinek sereglése jellemző a forgalomellenőrző-pontra, hanem a sok százezer be­csületes ember áthaladása, akik szórakozni, pihen­ni, világot látni utaznak. S amikor a magyar ha­tárra ér az utazó — legyen hazánk fia vagy kül­földi — derűs, jóindulatú fogadtatást tapasztal, gyors útlevélkezelést, s elviszi ennek hírét haza, a világba. Gémes Gábor A betörő MEGKÉRDEZTÜK Mikor nyitják meg újra a kecskeméti szabadidőközpont strandját? Augusztus 20-1 számunkban» arról adtunk hirt, hogy karbantartó és fertőtlenítő munkálatok miatt néhány napig nem lehet fürödni a kecskeméti szabadidőközpont strandján. A tóban azóta is ott a Fürödni tilos! tábla és üresen áll az óriáscsúszdaf is. Mi a fürdési tilalom oka, számíthatnak-e a város lakói a még hátralevő napsü­téses hétvégéken egy nyárbúcsúztató csúszdázásra? Mini megtudtuk, ■ fürdést ■ KöJAl tiltotta meg a záportározó­ban. A legutóbbi vizmintavétel- nél ugyanis koll-baktérlum szeny- nyezödést találtak. A tó vízminő­ségéről dr. Temprii Ágnes, a me­gyei Köjál igazgató főorvosa a kővetkezőket mondta: — Az idén háromszor vé­geztünk hatósági mérést a záportározó tóban. Áprilisban megfelelőnek találtuk a víz minőségét, júniusban már mutatkozott némi szennyező­dés — erre fel is hívtuk egy levélben az üzemeltető Víz­mű Vállalat figyelmét —, az augusztusi mintavételnél pe­dig elérte a szennyezettség azt a határt, ahol kötelesek vagyunk intézkedni. Ekkorra néhány lakossági bejelentés is érkezett hozzánk. Fürdés köz­ben különböző szennyező anyagokat észleltek az embe­rek a vízben. A szennyezés eredetének ki­derítése az üzemeltető felada­ta. Természetesen ehhez a közegészségügy szakmai se­gítséget nyújt. Szerintem az a legvalószínűbb, hogy mégnem alakulhatott ki a tóban az ön­tisztuláshoz szükséges bioló­giai egyensúly. Egy mestersé­ges tó létesítésénél kell bizo­nyos idő. hogy megtelepedjen a növényzet és állatvilág. Szó­ba jöhet emellett mint szeny- nyezőforrás a tóba nyíló két csapadékvíz-csatorna, és bi­zonyára hozzájárult a víz mi­nőségromlásához a hosszan tartó kánikula is. Jelenleg fo­lyamatosan mérjük — az üze­meltető kérésére — a víz mi­nőségét. de egvelőre nem ta­pasztalható javulás. A szabnriid'.kőipont ős a tó gazdái» az í szak-Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat. Szekeres István fömt'rnök tgv nyilatkozott a kialakult helyzetről és a terve­zett intézkedésekről: — A víz minőségét magunk is kezdettől folyamatosan mér­jük. és az idei nyárig sem. miféle gondunk nem jelent­kezett. Az előző évekhez ké­pest egyetlen változás történt a tó életében: megnyitottuk a fürdőzók előtt. Május óta 80 ezren látogattak a szabadidő­központba. és ebből 60 ezer vendég a kánikulai hetekben, július végén, augusztus elején jött. többségében fürödni. Na­gyon gyorsan népszerűvé vált a tó, és bekövetkezett, amit előre nem lehetett megjósol­ni: a terhelés elért egy kriti­kus szintet, amit az öntisztu­lás a körülmények egybeesé­se — a nagy meleg, a csapa­dékhiány — miatt nem tudott ellensúlyozni. Fontosnak tartom, hogy a víz kémiai összetétele, oxigén- tartalma kiváló, egyedül a hu­mán eredetű baktériumok ér­téke magasabb a megenge­dettnél. Ehhez hazai fürdési szokásaink is hozzájárultak. Sajnos, sokan elmulasztják az előtusolást és nem ügyelnek a higiéniára. A széchenyivárosi tó elsőd­legesen záportározónak épült. Ezért is van belekötve két nagyméretű csapadékcsator­na, az egyik a lakótelep, a má­sik a kórház felől. Kizárt, hogy ezeken szennyvíz folyjon a tó­ba, hiszen annak elvezetésé­re egy másik csatornarendszer szolgál. Ha viszont valaki be­leengedi mondjuk a fáradt­olajat az utcai víznyelőbe, ez megjelenik a tóban is. Mindezt figyelembe véve a jövő évre megoldjuk a tavon belüli mesterséges vízáramol­tatást, és hogy kizárjuk a kül­ső szennyezés lehetőségét, a két csapadékcsatornára egy- egy homokfogó műtárgyat építünk. Számítunk a fürdő­vendégek — különösen a szé- chenyivárosiak — együttmű­ködésére is. Ügy érzem, jog­gal, mert a szabadidőpark tisztaságával kapcsolatban kedvezőek a tapasztalataink. Nem kérünk lehetetlen dol­got, csupán annyit, hogy tart­sák be a higiéniai előírásokat. Ne menjenek tusolás nélkül a vízbe, és a gyerekeket figyel­meztessék, mit nem szabad csinálni ott. ahol mások is fürdenek. Ennek ellenére elő­fordulhat. hogy a legforgal­masabb napokon korlátoznunk kell a fürdővendégek számát. Az öntisztuláshoz bizonyos időre van szükség, ezért az idén valószínűleg már nem lesz lehetőség a fürdésre. Jö­vőre viszont szeretnénk az ideihez hasonlóan megnyitni a strandot is a szabadidőköz­pont látogatói előtt — mond­ta a Vízmű Vállalat főmér­nöke. Lovas Dániel Dementem a fürdőszobá­u ba borotválkozni, de mivel vártam a tapétázót, nem, zártam be az előszobaajtót. Megnyitottam a csapot, de a vízcsobogás ellenére meghal­lottam a lépéseket az előszo­bában. — Tudom, hogy betörő jár ott — kiáltottam ki tréfásan az ajtón keresztül. — De ennek ellenére érezze magát otthont — Szívesen — vette a lapot a betörő. — Űgyse fogadott még eddig senki ilyen előzé­kenyen! — Remélem, hogy bár be­törő, nem húzza le rólam a bőrt is — kiáltottam vidáman. A betörő is jó hangulatban volt: — Ha lehúznám a bőrét, azért még külön tíz évet kap­nék! — Legyen szíves figyeljen, mert az ajtó nyitva van, va­laki még bejöhet és tetten érheti magát — folytattam. — Ennyi kockázat a szakmá­val jár — válaszolt a betörő. — De biztosan van valaki, aki ilyenkor figyelmezteti? — folytattam továbbra is tréfál­kozó hangnemben. — Nehéz időket élünk, egye­dül kell boldogulnom — vá­gott vissza a betörő. — Rögtön kész vagyok a bo­rotválkozással — mondtam, ezúttal komolyan. — Köszönöm a figyelmezte­tést! Aminor hallottam, hogy a tapétásnak gondolt vendéit még mindig ragaszkodik a tréfás hangnemhez, én is visz- szaváltottam: _ Figyelmeztetem betörd ú r, revolverem van! — Akkor vége a viccnek! Természetesen azt hittem, az idegen megint tréfál. De ezúttal tévedtem. Sietősen ösz- szeszedte a különböző tárgya­kat, amelyek még a szobában maradtak, és a kijárat felé indult. — Gondolom, éppen az aj­tóhoz igyekszik tele zsákkal? Az előszobából nem jött vá­lasz. Meglepődtem. Hirtelen kinyitottam a fürdőszoba aj­taját. Még láttam, ahogy az elöszobaajtón keresztül vil­lámgyorsan eltűnik valaki. Amikor kisiettem a lépcső­házba, már senki nem volt ott. — Vicceltünk egy jót egy­mással — gondoltam, és csak akkor komolyodtam el. ami­kor megláttam, mennyi min­den hiányzik. Ekkor csengeni kezdett a telefon. A tapétás telefonált, hogy valami közbejött neki, nem tud eljönni. — Egyáltalán ne is jöjjön el! — kiáltottam bele a kagy­lóba. — A dolog nem aktuá­lis... Janusz Oseka (Fordította: L.-né Bánfalvi Júlia)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom