Petőfi Népe, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-30 / 204. szám

t • PETŐFI NÉPE 0 1986. augusztus 30. AHROMEJEV MARSALL FELSZÓLALÁSA STOCKHOLMBAN A Szovjetunió tettekkel igazolja egyetértési törekvését A nemzetközi helyzet alakulá­sát jelentősen befolyásolja az a program, amelyben a Szovjet­unió és a többi szocialista or­szág javasolja, hogy az ezredfor­dulóig semmisítsék meg az atom- és az egyéb tömegpusztító fegy­vereket. Európában csökkentsék a fegyveres erőket és a hagyo­mányos fegyverzetet — jelentet­te ki Szergej Ahromejev marsall. A szovjet fegyveres erők ve­zérkari főnöke, a honvédelmi mi­niszter első helyettese pénteken Stockholmban felszólalt az euró­pai bizalom- és biztonságerősítő, valamint leszerelési konferencia plenáris ülésén. A szovjet kato­nai vezető országa további jelen­tős békekezdeményezésénak mi­nősítette az egyoldalú szovjet atommoratórium 1987. január 1-ig történt meghosszabbítását, amelyet Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára jelentett be a közelmúltban. Ahromejev megállapította, hogy a megbízható biztonsági rendszer létrehozásában nagy szerepe van a stockholmi konferenciának is, és ezért a szovjet fél azzal a szi­lárd meggyőződéssel érkezett er­re a nemzetközi fórumra, hogy elősegítse a kölcsönös megértés, az érdekek kölcsönösen elfogad­ható egyensúlyának elérését. Emlékeztetett arra, hogy a na­pokban megállapodtak: bejelen­tik az európai területre történő csapatátdobásokat, s ez fontos láncszem az európai biztonság szavatolását célzó megállapodá­sok rendszerében. — A Szovjetunió tettekkel tá­masztja alá azt a törekvését, hogy egyetértés szülessen a stockholmi konferencián — mondta Ahro­mejev marsall. — Joggal várjuk azonban a NATO-országoktól a válaszlépéseket. Részükről egye­lőre nem tapasztalható viszont­reagál ás a konferencia témakö­rét tartalmazó számos fontos kér­désben. Vonatkozik ez például a hadgyakorlatok nagysága kor­látozásának problémájára. Ha figyelembe vesszük, hogy a NATO-országok hadgyakorlatai sokszor különösen veszedelmes, sőt destabilizáló jellegűek, akkor teljesen jogos az európai orszá­gok többségének igénye, hogy lé­nyegesen korlátozzák az ilyen hadgyakorlatokat. Szergej Ahromejev a továb­biakban kifejtette: ha meg aka­runk állapodni a katonai tevé­kenység bármilyen formájának bejelentésében, akkor pontosan meg kell határoznunk, hogy konkrétan milyen katonai tevé­kenység esik bejelentés, és követ­kezésképp ellenőrzés alá. Az ellenőrzésről szólva Ahro­mejev kijelentette: a szovjet kor­mány elfogadhatónak tartja a helyszíni felügyelet alkalmazását azzal a feltétellel, hogy az nem okoz kárt egyetlen ország bizton­ságának sem. A Szovjetunió konkrét elképzelése, hogy a stock- hólmi konferencia minden részt­vevője az európai földrész hatá­rain belül a saját területén évi egy-két alkalommal engedélyezné a helyszíni felügyeletet. Ez más résztvevő országdk felkérésére történne, ha felmerül a gyanú, hogy megsértik azokat a bizalom­erősítő intézkedéseket, amelyek­ről a jövőben 'kell megállapodni. A stockholmi szovjet nagykö­vetségen pénteken sajtóértekezle­tet. tartottak, amelyen Ahromejev marsall válaszolt az újságírók kérdéseire. HETI VILÁGHÍRADÓ AZ ESEMÉNYEK KRÖNIKÄJA HÉTFŐ: Nümbergben megkezdődött az SPD kongresszusa. — Becs­ben összeült az Atomenergia Ügynökség rendkívüli konferenciája. — Kamerunban tárgyalt Peresz izraeli miniszterelnök. Az afrikai ország ismét felvette a diplomáciai kapcsolatokat Izraellel. KEDD: Amerikai fenyegetés Líbia ellen, a líbiai partok előtt amerikai —egyiptomi hadgyakorlat folyik. — Hararéban megnyílt az el nem kötelezettek csúcstalálkozóját előkészítő tanácskozás. — Dzsema- jel libanoni elnök üzenetet küldött Mihail Gorbacsovruak. — Sze­mélyi változások a román kormányban. SZERDA: Külügyminiszter-helyettesek vezetésével szovjet—amerikai konzultáció Washingtonban az úgynevezett regionális vitakérdé­sekről. — A Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszter-he­lyettesei Moszkvában tanácskoztak. — Elvi megállapodás Stock­holmban a katonai mozdulatok előzetes bejelentési kötelezettsé­géről. CSÜTÖRTÖK: Az SPD ismét Willy Brandtot választotta mleg elnöké­nek. — Bolíviában kivételes állapotot rendeltek el a szakszerve­zetek által meghirdetett általános sztrájk hírére. — Véres rendőr, terror Dél-Afrikában, különösen Sowetóban. PÉNTEK: Nagyszabású hadgyakorlatot kezdett a NATO Nyugat- és Észak-Európában. — Amerikai flottacsoportosítás a Földközi-ten­geren. — Véget ért az SPD kongresszusa. — Befejezte munkáját a bécsi atomkonferencia. — Voroncov szovjet külügyminiszter-he­lyettes a Közel-Kelet országaiban tárgyal. • A hét három kérdése: Miért fenyegetőzik az USA újabb, Líbia elleni légitámadásokkal? Az nem újdonság, hogy Wa­shingtonban időről időre azzal vádolják Líbiát, és személy sze­rint Kadhafi ezredest: támogat­ja a különböző terrorcsoportokat, legyenek azok palesztinok vagy — észak-írek... Ez év tavaszán amerikai harci repülőgépek bom­batámadásokat intéztek líbiai célpontok ellen. A nyílt agresz- sziót azzal indokolták, hogy ke­véssel azelőtt Nyugat-Berlinben egy diszkóban terroristák bom­bamerényletet hajtottak végre, s a CIA bizonyítékokkal rendelke­zik: líbiaiak szervezték meg az amerikai áldozatokat is követelő merényletet. (A bizonyítékokaf a CIA azóta sem hozta nyilvános­ságra.) A Líbia elleni amerikai táma­dás politikai következménye az lett, hogy Moszkvában szolidari­tási nyilatkozatok hangzottak el, szovjet segítséget helyeztek kilá­tásba a károk helyreállítására, s ilyen körülmények között lehe­tetlenné vált a májusra terve­zett Sevardnadze—Shultz talál­kozó is. A szovjet és az amerikai kül­ügyminiszter most szeptember 19—20-án találkozni fog! Nincs kizárva, hogy Washington egyes „héjái”, akiknek a „fészke” va­lahol a Pentagon táján találha­tó, nemcsak Líbiát célozták meg, hanem a szovjet—amerikai tár­gyalási folyamatot is. Természetesen főleg Kadhafi imperialistaellenes magatartása nem tetszik az USA vezető kö­reinek. S világos az a politikai cél is, hogy az úgynevezett „mér­sékelt” arab államok (Egyiptom, Szaúd-Arábia, Jordánia, Marok­kó) befolyását növelné, ha a „Szi­lárdság Frontja” országainak, Lí­biának. Szíriának helyzete meg­gyöngülne. A „pax americana”, a Közel-Kelet és a Földközi-ten­ger térségének „amerikai békéje”, az Izrael javát szolgáló rendezés — így gondolják Washingtonban — akkor valósulhat meg, ha Lí­biát visszaszorítják, netán semle­gesítik. Mire alapozza reményeit a nyugatnémet szociáldemokrácia? Nürnbergben, amelynek a neve nemcsak a hitlerizmussal, majd a háború után a náci háborús bű­nösöket felelősségre vonó nagy nemzetközi perrel kapcsolódott össze, hanem, a német munkás- mozgalomnak is egyik fellegvára volt, az SPD, a Nyugatnémet Szo­ciáldemokrata Párt kongresszust tartott. A küldöttek tiszteletre­méltó egységet tanúsítottak a ve­zetőség újraválasztásakor, az új kancellárjelölt, Johannes Rau megerősítésében, és a párt prog­ramjának elfogadásában. Rau kijelentette, hogy az ab­szolút többség elnyeréséért küzd a párt a jövő év elején esedékes Bundestag-választásokon. Ez per­sze, nagyfokú derűlátást jelzett, hiszen még Willy Brandt pártel­nök is úgy nyilatkozott előbb, hogy 43 százalék elérése már nagy eredmény lenne... Az új kancellárjelölt viszont nyíltan megmondta, hogy más pártoktól szeretne elhódítani választókat: a „zöldektől” éppúgy, mint a keresztény pártoktól. A környe­zetvédőknek tetszik például, hogy az atomenergiáról való le­mondást hirdette meg, az pedig az SPD balszárnyának és a „zöldeknek” régi követelése, hogy távolítsák el az NSZK területéről az „eurorakétákat” és a vegyi­fegyvereket, a nyugatnémet ipar ne vegyen részt az amerikai „stratégiai védelmi kezdemé­nyezésben”, azaz az űrháborús előkészületekben. Az SPD kongresszusán ki­mondták, hogy a választások után egy párttal sem keresik a koalí­cióalakítás lehetőségét: sem a „zöldekkel”, sem a szabaddemok­ratákkal. Ez mindenesetre vilá­gos beszéd. Viszont például a „zöldek” azzal replikáztak, hogy — csakúgy másik szociáldemok­rata k*ancellárjelölttel lehetne esélye az SPD-nek kormánykoa­líció alakítására, amelyben igen­is helyet kell biztosítani a „zöl­deknek”. A dél-afrikai vezetők valóban az „öngyilkosságot” választják? A szóhasználat a nyugati pol­gári sajtóból való, éppen egy nyugatnémet diplomata fogalma­zott így: „Pieter Botha elnök a polgárháborút' választotta, mert ezt kevésbé kockázatosnak tart­ja, mint azt, hogy tárgyaljon a fekete többséggel, engedménye­ket tegyen, az USA és a Nyugat- Európa által ellenőrzötten ...” Minden jel valóban arra vall, hogy a dél-afrikai rendőrség fent- ről kapja az utasítást: lőni min­denre és mindenkire, aki színes­bőrű, és aki szembeszegül a ha­tósági intézkedésekkel. A hé­ten például 21 halottja volt — még a hivatalos közlés szerint is — Sowetóban, Johannesburg feketék lakta negyedében a rend­őrterrornak. A színesbőrűek az el­len tiltakoztak, hogy láthatóan provokatív célzattal felemelték a hatóságok a lakásbérleti díja­kat. S ha mégsem „az öngyilkossá­got” választaná Botha és a dél­afrikai vezetés? A forgatóköny­vet — mondjuk a brit nemzetkö­zösséghez közelálló körökben — így képzelik el: 1. A dél-afrikai kormány szabadon engedi Nel­son Mandelát, és az ANC, az Af­rikai Nemzeti Kongresszus ne­vű, eddig betiltott pártnak mű­ködési engedélyt ad. 2. Mandela a különböző fekete mozgalmak koalícióját teremti meg, beleért­ve a 6 millió zulu vezetőjét, Bethelezit, valamint a szakszer­vezetek vezetőit. 3. Tárgyalások a kormánnyal új alkotmányról, amely a fehérek jogait is bizto­sítja. 4. Népszavazás az alkot­mányról. 5. A népszavazás si­kere után Mandela lesz az új ál­lam elnöke, alelnöke pedig egy fehér, egy „afrikaner”. A kor­mányban feketék, félvérek, hin­duk, angolajkú fehérek és „afri- kanerek” egyformán képviselet­hez jutnak. Sajnos, a forgatókönyv ma még illúziónak tűnhet a terror láttán. Meglehet azonban, hogy az erőszak erőszakot szülvén, a sok-sok gyilkosság valóban a hajthatatlan fehér vezetők „ön- gyilkosságához” vezet. Pálfy József LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • Csapatkivonás Afganisztánból Valentyin Falin, a Novosztyi szovjet sajtóügynökség elnöke pénte­ken közölte, hogy a Szovjetunió nyolcezer fővel csökkenti az Afganisz­tánban tartózkodó korlátozott csapatkontingens létszámát. Az AP ame_ rikai hírügynökséginek adott nyilatkozatában Falin kijelentette, hogy a csapatkivonás az idén ősszel kezdődik, és arra a Szovjetunió meg­figyelőként külföldi újságírókat is meghív. A neves szovjet közéleti személyiség egyben kijelentette: a Szovjetunió reméli, hogy az ameri­kai kormány változtat a szovjet gesztussal kapcsolatban eddig hangoz­tatott negatív álláspontján. Utalt arra is, hogy szovjet részről nem zárják ki Esetleges további egységek Afganisztánból történő kivonásé, nak lehetőségét sem. Erre azonban — szögezte le Falin — csakis ak­kor kerülhet sor, ha nemzetközi garanciákkal megbízhatóan szavatol­ják az afganisztáni belügyekbe való külföldi beavatkozás felszámo­lását. Az Elnöki Tanács módosította a belkereskedelemről szóló törvényt Tegnap ülést tartott a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa. A testület a Miniszitertanács előterjesztése alap­ján módosította a belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvény, valamint a magánkereskedelemről szóló törvényerejű rendelet egyes rendelkezéseit. A törvény korszerűsítését a megalkotása óta a gazda­sági életben bekövetkezett változások — a válla­latirányítási rendszer korszerűsítése, a tevékenysé­gi kör szabadabb meghatározása, új üzemeltetési formák bevezetése — és a magasabb szintű jog­szabályok korábbi módosítása tette szükségessé. Az új jogszabály a belkereskedelem alapvető felada­tául az elosztási jellegű ellátási tevékenység he­lyett a kereslethez igazodó árukínálat kialakítását, a kereskedelmi, a vendéglátási és az idegenforgal­mi szolgáltatások bővítését határozza meg, és egy­ben elő kívánja segíteni a kereskedői foglalkozás jobb elismerését is. A lakosság ellátásának és vá­sárlási lehetőségeinek javítása érdekében a kiste­lepüléseiken, illetve a megfelelően el nem látott te­rületeken lehetségessé válik a magánkereskedés és a kisipari tevékenység együttes gyakorlása. Az új szabályozás a magánlkereskedés kereteit is kiszéle­sítette. A jövőben a jogszabály által meghatározott körben, az állami és a szövetkezeti kiskereskedelem tevékenységét kiegészítve, vendéglátási, kereske­delmi és idegenforgalmi szolgáltatás is végezhető. Az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletet ho­zott egyes szövetkezeti jogszabályok módosításáról. Ennek célja az érdekképviselet érdemi munkáját is meghatározó vezetési-döntési rendszer fejlesztése és a választott szövetkezeti testületek irányító szerepé­nek fokozottabb érvényre juttatása. Az cktaitásról szóló 1985. évi I. törvény hatályba lépésével összefüggésben az Elnöki Tanács tör­vényerejű rendeletet alkotott a Magyar Népköztár­saság felsőoktatási intézményeiről. Ezen intézmény- rendszerben bekövetkezett változások szeptember 1-jén lépnek hatályba, s végrehajtásuk folyamato­san történik. A továbbiakban a testület kinevezésről döntött, bírákat mentett fel és választott meg, valamint más időszerű ügyekről tárgyalt. Üj jogszabályok a dolgozók átcsoportosításával kapcsolatos munkaügyi kérdésekről A Minisztertanács Tájékozta­tási Hivatalának szervezésében tegnap a Parlamentben Bukta László, az Állami Bér- és Mun­kaügyi Hivatal elnökhelyettese és Nagy Sándor, a SZOT titkára tájékoztatta az újságírókat a munkaerő-átcsoportosítások idő­szerű kérdéseiről, és az ezzel ösz- szefüggő új munkaügyi jogsza­bályokról. Bukta László rámutatott, hogy hazánkban a munkaerőhelyzet el­lentmondásos, szinte minden te­rületen, minden vállalatnál egy­szerre van jelen a munkaerő-fe­lesleg és -hiány. A felesleges mun­kaerőtől a vállalatok nehezen szabadulnak, a munkerőhiányt pedig nem tudják munkahely-ra­cionalizálással enyhíteni vagy megszüntetni. A munkaerőhiányt a másutt feleslegesen foglalkoz­tatott, vagy alacsony hatékony­sággal dolgozók átcsoportosítá­sával lehetne enyhíteni, mégpe­dig oly módon, hogy ez az embe­rek érdekeit lehetőleg ne sértse. A dolgozók hatékonyabb fog­lalkoztatása érdekében a gazda­ságirányítás arra törekszik, hogy az eddigieknél is fokozottabban ösztönözze és késztesse a válla­latokat a munkaerővel való ész­szerűbb gazdálkodásra. Ezért várható, hogy a kevésbé ered­ményesen gazdálkodó vállalatok a jövőben kénytelenek lesznek megválni dolgozóik egy részétől. A szeptember elsejével életbe lépő új jogszabályok azoknak a dol­gozóknak az elhelyezkedését kí­vánják elősegíteni, akik a létszám csökkentése vagy vállalatuk eset­leges megszüntetése miatt kény­szerülnek új munkahelyen állást vállalni. Az új jogszabályok a területi­leg illetékes munkaügyi szol­gáltató irodák feladatává teszik, hogy ha valamely vállalatnál egy­idejűleg legalább tíz dolgozó munkaviszonyát szüntetik meg, akkor számukra gondoskodjanak megfelelő új munkahelyről. Az új munkakörnek olyannak kell lenni, amely megfelel az érintett dolgozó képzettségének, egész­ségi állapotának. Emellett a dol­gozók várható keresete sem le­het lényegesen — legfeljebb csak 10 százalékkal — alacsonyabb a korábbiaknál, s a napi munkába járáshoz szükséges idő a tömeg- közlekedési eszközökön nem ha­ladhatja meg a két órát. Ha a munkaügyi szolgáltató irodák nem tudnak ilyen mun­kahelyet felajánlani — s közben magük az érintettek sem talál­nak elképzelésüknek megfelelőt —, akkor felmondási idejük leg­feljebb hat hónapig meghosszab­bítandó. Ez idő alatt a dolgozók az átlagkeresetüket kapják, és az új munkaihely kereséséhez szük­séges szabad idő biztosítása érde­kében nem kell a régi munkahe­lyükön dolgozniuk. A vállalato­kat a munkaerővel való éssze­rűbb gazdálkodásra ösztönzi, hogy ilyen esetekben a felmondá­si időre jutó bér nem az átcso­portosítást végrehajtót terheli, hanem azt a költségvetés megté­ríti a munkáltatónak. Nagy Sándor azzal folytatta a tájékoztatót, hogy a szakszerve­zetek javaslatára született meg az a döntés, ami szerint ha a fel­mondási idő hat hónapig történő meghosszabbítása alatt sem sike­rül az átcsoportosított dolgozók­nak megfelelő munkahelyet biz­tosítani, akkor további hat hóna­pig elhelyezkedési támogatásra jogosultak. Az elhelyezkedési tá­mogatás összege az első három hónapban az átlagkereset 75 szá­zaléka, a további három hónap­ban pedig 60 százaléka. Ez az idő is folyamatos munkaviszony­nak számít, s ebből munkaügyi szempontból semmiféle hátrá­nyuk nem származhat a dolgo­zóknak és társadalombiztosítási ellátásra is jogosultak. Az új jogszabályok arra esetre, ha vállalatok felszámolá­sa válna szükségessé, szociális kedvezményeket is garantálnak e vállalatok úgynevezett jogi állo­mányiban levő — példáiul sorka­tonai szolgálatát töltő, gyeden vagy gyesen levő, illetve tartó­san külföldön levő — dolgozói­nak. Az ő esetükben vállalatuk felszámolását követően, a felszá­moló szerv gyakorolja tovább a munkáltatói jogokat, s ha vissza­térnek a munkába, nekik is a lakóhelyük szerint illetékes mun­kaügyi szolgáltató iroda köteles új munkahelyet felajánlani. Ha ez nem sikerül, ezeket a dolgo­zókat is ugyanazok a jogok ille­tik meg, mint azokat a társai­kat, akik tényleges állományban voltak. Befejeződött az atomkonferencia (Folytatás az 1. oldalról.) gármenlesítés kérdéseinek, vala­mint a sugárbetegek gyógyításá­nak tanulmányozására. Valerij Legaszov a záró sajtó­értekezleten rendkívül sikeres­nék minősítette a bécsi tanácsko­zást és elismeréssel beszélt ar­ról, hogy a világ több száz kiváló szakembere a szovjet kollégák­kal együtt kereste a választ a nukleáris biztonság kérdéseire. Legaszov kizárta azt a lehetősé­get, hogy a most foganatosított újabb biztonságtechnikai intéz­kedések után még balesetre ke­rüljön sor a csernobilihez ha­sonló típusú atomreaktorokban. A különböző típusú reaktorok építése, tervezése változatlanul folyik, s bármelyikről is legyen szó, a teljes biztonság az első­rendű szempont — hangoztatta. A konferencián részt vett ma­gyar küldöttség tagjai elmondot­ták, hogy Csernobil — minden tragédiája mellett — rendkívül sok egyedülálló gyakorlati tapasz­talattal szolgált az atomtudomá­nyok szakembereinek, amelyek felhasználása lényegesen erősíti a biztonságot. A csernobilitől el­térő típusú paksi reaktornál egyébként már kezdettől fogva azokat az elveket érvényesítik a személyzet képzésénél és a biz­tonságtechnikában, amelyekre a bécsi konferencia most ráirányí­totta a figyelmet. ERŐSÖDŐ KAPCSOLATOK (Folytatás az 1. oldalról.) lakosság élet- és munkakörülmé­nyeiről, a megyék közötti kapcso­latrendszerről, a településfejlesz­tésre ható tényezőkről, a kezde­ményezőképesség jelentőségéről és még számos olyan témáról, amelyet nemcsak nagy érdeklő­déssel fogadtak, hanem kérdések feltevésére is késztette a hallga­tóságot. A válaszokból a megyei vezetőség több éve hangoztatott törekvései is kitűntek, egyebek Gyógyító tapasztalatok (Folytatás az 1. oldalról.) A következőkben témakörök szerint értékelte az elhangzott előadásokat. Jól mutatták az egészségügyi szakdolgozók ta­pasztalatait, a gyakorlati munka tudományos összegzését. Vége­zetül köszönetét mondott a szín­vonalas és körültekintő szerve­zésért, amelyet a Hollós József Kórház—Rendelőintézet dolgozói végeztek. Pályamunkájával első helyezést ért el dr. Tőkés Jánosné üzemi szakápolónő (Kecskemét), máso­dik lett Sárossy Lászióné oktatá­si főelőadó (Baja), s ugyancsak második a Szumji Józsefné, Kónya Erzsébet, Rigó Ilona szerzőhár­mas (Kiskunfélegyháza). A díjak átadásával befejeződött a tudo­mányos értekezlet. G. G. között az, hogy regionális gazda­ságfejlesztésre van szükség a gyorsabb és hatékonyabb előrelé­pés érdekében. Az előadás után kötetlen meg­beszélésre került sor, az egyetem tanszékvezetőinek, dékánjainak és rektorának társaságában. Csá­kány Béla rektor az algebra és számelmélet tanszék vezetője a megyében kialakult és jól fejlő­dő kapcsolatot is értékelte. Meg­említette, hogy a bajai III. Béla és a kecskeméti Katona József Gimnáziumokkal, mint bázisin­tézményekkel, együtt.munkálko- dásuk eredményes és példaadó. (Folytatás az 1. oldalról.) pülések nagy laksűrűsége, s a háztartások technikai korsze­rűsödése is, különösen, ha a kü­lönböző eszközöket nem kellő odafigyeléssel használják. Mindezek mellett azonban az is tapasztalható, hogy a tűzvé­delem színvonala visszaesett, mert nerh tudott lépést tartani sem személyi, sem tárgyi felté­teleiben az egyéb területek fej­lődésével. Számos gazdálkodó- egységnél mellékesként kezelik e kérdést — szükséges rossznak tekintik, s indokolatlanul hivat­koznak esetenként a takarékos­ságra —, és lazult az állampolgá­ri fegyelem is. A változtatáshoz az szükséges, hogy mindenki fel­ismerje a tűzvédelem fontosságát, A tanszékeken folyó tevékenység bemutatásával arra is fény de­rült, hogy van lehetőség újabb együttműködésre. Miskó István, Tiszakécske ta­nácselnöke beszélt a várossá ala­kulás körülményeiről, terveikről, majd Nagy László, az egyetem pártbizottságának megbízott tit­kára köszönte meg a vendéglá­tók gondoskodását, a hasznos programokat. Az esti órákban dr. Gajdócsi István, a megyei ta­nács elnöke is találkozott a JÄ­TE vezetőivel. A tanácskozásso­rozat ma záródik. Cs. I. s vezető, beosztott, tűzvédelmi fe­lelős tegye a maga dolgát — meg­felelő határozottsággal, hatás­körrel. Nagy József tűzoltó őrnagy, az országos parancsnokság képvise­lője az elhangzottakhoz hozzáfűzte, hogy ehhez elengedhetetlen a munkahelyek tűzvédelmi hely­zetének tárgyszerű — szépítgetés nélküli — feltérképezése. E mun­kával el kell készülni ez év vé­géig. Ez a Minisztertanács hatá­rozatából adódó feladatok közül az egyik legsürgetőbb, hiszen csak ezután lehet reálisan meg­tervezni az előrelépéshez szük­séges anyagi fedezetet és a tech­nikai eszközök mennyiségét. Ez után Nagy József szólt az egyéb teendőkről, majd válaszolt né­hány felvetésre. V. T. Meg kell előzni a tűzeseteket!

Next

/
Oldalképek
Tartalom