Petőfi Népe, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-05 / 157. szám

2 C PETŐFI NÉPE 1986. július 5. Szovjet távirat Reagannek MOSZKVA , A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége távira­tot intézett Ronald Reagan amerikai elnökhöz az Egyesült Államok nemzeti ünnepe, a függetlenség napja alkalmá­ból. A Legfelsőbb Tanács jóllétet, békés és biztonságos életet kíván az amerikai nép­nek. Az üdvözlet hangsúlyoz­za, hogy e feltételeket vala­mennyi állam és nép számá­ra csak olyan gyakorlati lépé­sekkel lehet megteremteni, amelyek elősegítik a nukleáris és egyéb tömegpusztító fegy­vereik teljes és általános fel­számolását, a világűr miiliitairi- zálásánaik megakadályozását, a ■béke és nyugalom megszilár­dítását, az együttműködés fej­lesztését a világ minden tér­ségében. Felszólítjuk az Egyesült Ál­lamokat, hogy csatlakozzék erőfeszítéseinkhez az átfogó nemzetközi biztonsági rend­szer megteremtése érdeké­ben, Ez megfelel a szovjet és az amerikai nép, a földkerek­ség -minden népe alapvető ér­dekeinek — hangsúlyozza az amerikai nemzeti ünnep alkal­mából Reagan elnökmék kül­dött szovjet üdvözlet. AZ EDDIGI LEGNAGYOBB DIKTATŰRAELLENES MEGMOZDULÁS Általános sztrájk Chilében Az eddigi jelentések szerint 6 embert megöltek, 36-ot pedig megsebesítettek a biztonsági erők Chilében a kétnapos általános sztrájk idején. Mintegy 600 tün­tetőt vettek őrizetbe. A rendőr­ség és a katonaság brutalitása el­lenére a szerdán és csütörtökön tartott sztrájk az eddig legna­gyobb arányú diktatúra el lenes megmozdulás volt a dél-ameri­kai országban. Bár a különböző ellenzéki pár­tok, mozgalmak közt eltérés van a demokrácia visszaállításáért folytatott harc eszközeit illetően, a kétnapos sztrájkot az ellenzék minden vezetője sikeresnek és hasznosnak nevezte. A chilei ka­tolikus egyház nyilatkozatban ítélte el a hatóság erőszakos fel­lépését. A kereszténydemokrata párt vezetősége felszólította a jelenleg latin-amerikai körúton levő II. János Pál pápát, hogy emelje fel szavát a Chilében ural­kodó elnyomás ellen. Az amerikai külügyiminiszté­rium nagyon óvatos formában foglalt állást a chilei események­ről, A külügyminisztérium szó­vivője elítélte általában az erő­szakot, s mindössze arra szólí­totta fel a Pinochet-kormányt, hogy „tegyen különbséget az erő­szakos események felelősei és a békés tüntetők között”. Edward Kennedy demokratapárti szená­tor ugyanakkor „brutálisnak és semmivel nem igazolhatónak” ne­vezte a chilei hatóságok maga­tartását. Az alapvető emberi jo­gokat semmibe vevő chilei kor­mány törvénytelen — mondta a szenátor. Dél-Afrika marad reformellenes? A dél-afrikai külügyminiszter csütörtökön ismét elutasította mindenfajta politikai reform lehetősé­gét az országban, s egyúttal arra figyelmeztette honfitársait, hogy a külföldi szankciók hosszútá- vúaik lehetnek. Pik Botha Witbanklben egy nagygyűlésen szóno­kolt, s kijelentette, hogy ha a jelenlegi baráti kon­zervatív kormányok — mint az amerikai és a brit — gazdasági megszorító intézkedésekre szánják el magukat Dél-Aifrika ellen, akkor hiábavaló dolog azt várni, hogy a liberálisabb kormányzatok majd eltörlik azokat. A pretoriai vezetés megismételte azt az érvelé­sét, hogy a nyugati országok gazdasági büntető in­tézkedései mindenekelőtt a Dél-Afrikától gazdasági függésben lévő szomszédos országoknak fognak gondokat okozni. Az állásfoglalást ismertető Louis Nel tájékoztatási miniszter hamisaknak nevezte azokat az Információkat, melyek szerint Pretoria már szelektív gazdasági szankciókat léptetett élet­be Botswanával szemben. Oiver Tamfoo, a fajüldöző dél-afrikai rendszer ellen küzdő Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) vezetője csütörtökön úgy ítélte meg a helyzetet, hogy sok áldozatot követelő harcoik törhetnek ki Dél-Afrikában, ha a nyugati hatalmak nem haj; landók azonnal gazdasági eszközökkel fajüldöző politikája megváltoztatására bírni Pretoriát. A Dakarban tartózkodó afrikai vezető szerint a rendkívüli állapot kihirdetése óta az országban 40 ezer embert vettek őrizetbe. Ez sokszorosa minden eddig nyilvánosságra hozott adatnak. »v.r.v.-.v HETI VILÁGHÍRADÓ AZ ESEMÉNYEK KRÖNIKÄJA HÉTFŐ: Varsóban a LEMP X. Kongresszusán felszólalt Mihail Gor­bacsov. — Londonban megállapodás született a nyugat-európai „Euréka-ptrogram” résztvevői között. KEDD: Moszkvai külügyi sajtótájékoztatón Sevardnadze—Shulitz-ta- láLkozó lehetőségéről esett; szó. — Nallcaszone japán kormányfő­inek levelet küldött Mihail Gorbacsov, s ebben közölte: elfogadta a japán meghívást egy tokiói útira. — Európai körútra indult Csao Ce-jang kínai miniszterelnök. SZERDA: A francia külügyminiszter Mitterrand közeli moszkvai útja előtt a francia—szovjet kapcsolatok fejlesztéséről nyilatkozott. — Belgrádban tárgyal az új osztrák külügyminiszter. — II. János Pál pápa hétnapos látogatásra Kolumbiába érkezett. CSÜTÖRTÖK: Ismét Wojcieoh Jaruzelski! választották a LEMP első (titkárává. — A török kormányfő ciprusi látogatása során újból állást foglalt az „Észak-ciprusi Török Köztársaság” függetlensége mellett. — Jacques Dolors, a közös piaci bizottság elnöke Pe- - kingben Teng Hsziao-ipinggél tárgyalt. PÉNTEK: Reagan—M it tér r and - tál álkozó New Yorkiban. — Súlyos kö­vetkezményei vannak a chilei általános sztrájknak. A hét három kérdése: Mi lehet a fő oka a szovjet—amerikai csúcstalálkozó körüli diplomáciai huzavonának? Fel lehet vetni a kérdést úgy is, hogy kinek használ ez a hu­zavona? Hiszen akkor az okot is könnyebb megtalálni, ha kiele­mezhető a halogatás haszonél­vezője ... Minden bizonnyal közel járunk az igazsághoz, ha a Fehér Ház­ban keressük azt a személyt, aki­nek láthatóan szüksége van a csúcstalálkozó elodázására. Ro­nald Reagan mindenképpen időt akar nyerni, hiszen saját hazá­jában, saját kormányán belül nem dőlt el még az amerikai— szovjet megállapodást ellenzők és elfogadók vitája. Másrészt a csúcstalálkozó témájának állan­dó napirenden tartása, a sajtó­ban és a televízióban való örö­kös fölemlegetése az ő személyé­nek a fontosságát domborítja ki. Ügyszólván naponta nyilatkozik erről, személyes aktivitását bizo­nyítván ezzel akkor, amikor pe­dig rossz nyelvek azt mondogat­ják, hogy a 76. évében járó el­nök talán nem is olyan egészsé­ges és friss, amint mondják, s amint mutatja magát. A héten mindenesetre jelentős új elemek egészítették ki mind­azt, amit a világ eddig tudhatott a csúcstalálkozó feltételeiről, és egyáltalán: az előkészítéséről. Mihail Gorbacsov Varsóban a LEMP kongresszusán kijelentet­te, hogy az amerikai—szovjet pár­beszédben mindkét félnek reá­lis eredmények elérésére kell tö­rekednie, s nem szabad megen­gedni, hogy a tárgyalások a fegy­verkezési hajsza álcázását szol­gálják. A Szovjetunió nem haj­landó együttműködni az USA- val abban, hogy ilyen módon fél­revezessék a világot. Ugyanak­® A héten tar­totta X. kong­resszusát a Lengyel Egye­sült Mun­káspárt. A ké­pen Mihail Gorbacsov és Wojciech Jaru­zelski a tanács­kozáson. kor Moszkvában Petrovszkij kül­ügyminiszter-helyettes úgy nyi- • latkozott, hogy ■ megbeszélések folynak a külügyminiszteri esz­mecseréről, amely előjátéka le­het a második csúcstalálkozó idei megtartásának. Ennek nyomán a nyugati sajtó találgatni, kez­dett, mikor és hol ülhetne össze Sevardnadze és Shultz. Talán már a július közepén esedékes brit— szovjet külügyminiszteri talál­kozó után — Londonban? Ez a kérdés egyelőre nyitott. Azt min­denesetre teljes bizonyossággal ál­lítják az elemzők, hogy legké­sőbb szeptember végén, az ENSZ-, közgyűlés idején lesz amerikai— szovjet külügyminiszteri eszme­csere. Sok hírmagyarázó szerint Reagan elnök a novemberi ameri­kai kongresszusi választások után szeretné a találkozót. A washing­toni szóvivők különben egyre azt hajtogatják, hogy egyelőre még Moszkvától várják a találkozó időpontjára vonatkozó javasla­tot. Mi a legfőbb eredménye a LEMP kongresszusának? A lengyel testvérpárt kongresz- szusa már a következő évtizedek fejlődését kellett, hogy körvona­lazza, miközben a konszolidáció kérdéseire is választ vártak, s például a reform egyes elemeit szintén konkretizálni kellett. A kongresszus elé bocsátott programot több mint egymillió párttag, és mintegy 800 000 pár- tonkivüli, illetve más párt tagja vitatta meg előzetesen, s magán a kongresszuson szintén őszin­te, szókimondó módon ütköztek a vélemények. Beszéltek az élel­mezési problémák megoldásáról • A Volkswa­gen nyugatné­met autógyár munkásai amiatt tilta­koztak K.* (csel­ben, hogy a Kohl-kor. mány fel kí­vánja számol­ni az állami részesedést a gyárban. Aczél György látogatása Luxemburgban és Belgiumban Aczél György, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja a Luxemburgi Kommunista Párt és a Luxemburgi Szocialista Munkáspárt meghívására július 1-én és 2-án látogatást tett Luxemburgban, ahol megbeszé­léseket folytatott a pártok veze­tőivel, valamint az ország par­lamentjének " tisztségviselőivel. Belgiumban tárgyalt a Belga Kommunista Párt Politikai Bi­zottságának vezetőivel és a bel­ga parlament magyar—belga ba­ráti csoportjának tagjaival. Leo Tindemans belga külügyminisz­ter is fogadta Aczél Györgyöt. Jó munkamegosztás a szövetkezetek között Többféle szövetkezeti típus ho­nosodott meg hazánkban. A leg­újabbak a lakásszövetkezetek, amelyeknek elődei az áfészek, a mezőgazdasági termelő- és szak- szövetkezetek, takarék- és ipari szövetkezetek, hogy csak a leg­ismertebbeket említsük. Vala­mennyi azzal a céllal jött létre, hogy helyi igényeket — foglal­koztatásban, termelési eszközök hasznosításában, szolgáltatásban és értékesítésben — elégítsen ki. A továbbfejlődésüket az jelen­tette, amikor az azonos típusúak között együttműködés jött létre, majd ezt követte az eltérő típu­súak közötti kapcsolatrendszer kialakulása, s ma már egy­re több példa van arra is, hogy szövetkezetek, vállalatok, kuta­tóintézetek, kereskedelmi szer­vezetek társulást vagy közös vál­lalatot alapítanak. A legújabb tendencia a külföldi működő tő­ke megnyerése és az így létre­hozandó vegyes vállalatok szá­mának gyarapítása. Bizonyíthatóan hasznos volt az együttműködések különböző faj­táinak elterjedése, ugyanis a leg­több esetben területi és népgaz­dasági érdekek, célok megvaló­sítását, a hatékonyabb és jöve­delmezőbb termelést szolgálják. A szövetkezetek közötti együtt­működés tapasztalatairól tegnap Soltvadkerten, a Jóreménység Szakszövetkezet központjában tartott vitaülést a Hazafias Nép­front Országos Elnökségének szö­vetkezetpolitikai albizottsága. Ivanics Lajos, a kiskőrösi városi pártbizottság első titkára üdvö­zölte az ország különböző részé­ről érkezett albizottsági tagokat és meghívottakat, majd dr. Pál József, az Országos Szövetkezeti Tanács titkára beszélt a témával összefüggő tendenciákról, a HNF feladatairól. Az együttműködé­sek létesítésében eddig is segít­séget nyújtott a HNF elsősorban azzal a céllal, hogy a települések eltartóképessége és ellátása a magasabb szervezeti keretben méginkább javuljon. A szövetke­zetek között jó munkamegosztás alakult ki, a legtöbb helyen pél­dául a háztáji és kisegítő gazda­ságok támogatásában, munká­juk segítésében. A vitában dr. Szilvasán Pál, az albizottság elnöke az együttmű­ködések hasznosságát hangsú­lyozta és azt, hogy szövetkezeti összefogással lehet újabb sikere­ket elérni, és az együttműködé­sek bizonyos területeken nélkü­lözhetetlenek. A bizottság még megvitatta az élelmiszergazdaság helyzetét összefoglaló jelentést, majd a vendéglátó szövetkezet elnöke, Vincze József mutatta be a ne­gyedszázada alakult Jóreménység Szakszövetkezet fejlődését. Megnyílt a XXV. közgazdász-vándorgyűlés éppúgy, mint arról, hogy 2000-re mindenki lakáshoz jut, arról, hogy az alkotmányt módosítani fog­ják, s arról, hogy a következő vá­lasztások előtt keresik a módját a választási törvény demokra- tizimusa további bővítéséneik. Is­mét Wojciech Jaruzelski lett a párt vezetője. A központi bizott­ságban nagyarányú változás ment végbe: a kongresszus a régi, kb. 230 tagjának csupán az egyne­gyedét választotta be az új tes­tületbe. A kogresszus ezredfor­dulóig szóló, hosszú távú progra­mot fogadott el, s kijelölte az 1990-ig szóló ötéves terv elkészí­téséhez az irányelveket. A LEMP kongresszusának nem­zetközi súlyát növelte a testvér­pártok küldötteinek jelenléte is. Mihail Gorbacsov vezette a Szov­jetunió Kommunista Pártjának delegációját. Kongresszusi fel­szólalása világpolitikai jelentő­ségű volt, s természetfesen a LEMP és az ország számára az is fontos, hogy az SZKP főtitká­ra megállapította: „a szocialista JLengyelország kiállta a próbát!” Várható-e új fordulat Libanonban? Évek óta megszokta már a vi­lág, hogy Libanonban hol a ke­resztény pártok és a mohamedá­nok kerülnek szembe egymás­sal, hol pedig az egyik táborban és a másikban is a különböző csoportok birkóznak egymással. Rendszerint — rövid ideig... Most is valami ilyesmi történika mohamedánok soraiban. Végül is kibékülnek, főleg azon az elvi alapon, hogy egyetértenek Amin Dzsemajel köztársasági el­nök mielőbbi lemondat ásának követelésében. Már szeptembertől kezdve véget akarnak vetni a ke­resztény politikus — egyébként vajmi csekély hatékonyságú — elnöki hatalmának. Dzsemajel maga hallgat. Bejrutban „mohamedán nem­zeti kongresszust” kívánnak szer­vezni a nem is oly rég szemben­állóit, azt megelőzően pedig szö­vetséges pártok és csoportok. Űj- ra kovácsolódó egységük azzal is együtt járhat, hogy Nyugat- Bejrútban helyreállna a rend. A városnak ezt a mohamedán el­lenőrzés alatt álló felét a nyu­gatiak elhagyták, amikor a kö­zelmúltban a fegyverek ott tar­tósan ropogtak. A nyugatiak tá­volléte nyilván gazdasági gon­dokat is okoz, emellett pedig Li­banon mohamedán felének po­litikai tekintélyét is csorbítja. A „mohamedán nemzeti kongresz- szus” megpróbálja majd körvo­nalazni Libanon politikai jövő­jét, de egyelőre azzal is meg­elégednének a gyakran rivalizá­ló csoportok, ha létrehozhatnának egy tartós közigazgatási rend­szert, s az ország új életre kel­hetne. Pénteken a Miskolci Nehéz­ipari Műszaki Egyetem aulájá­ban megnyílt a XXV. közgaz­dász-vándorgyűlés. A Magyar Közgazdasági Társaság, a Szer­vezési és Vezetési Tudományos Társaság, valamint a TIT köz- gazdasági választmánya és annak Borsod megyei szervezetei által rendezett kétnapos tanácskozá­son politikusok, közgazdászok, vállalatok és intézmények veze­tői, együttesen több mint nyolc- százán vesznek részt. A tanács­kozás központi témája a vállalati magatartás és vállalati mozgástér. A megnyitó plenáris ülésen Csikós-Nagy Béla, a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd Pál Lénárd, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának titkára emelke­dett szólásra. Bevezetőben a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának üdvözletét tolmá­csolta a vándorgyűlés résztve­vőinek, s a magyar közgazdászok több mint negyvenezres táborá­nak. Részletesen szólt a népgazdaság helyzetéről, arról, hogy a gazda­sági folyamatok tavaly és az idei év elején kedvezőtlenül alakul­tak, mind a termelést, mind a külső egyensúlyi helyzetet, a bel­földi felhasználást és a személyi jövedelemkiáramlást tekintve. A tennivalókkal kapcsolatban hang­súlyozta, hogy a feladat e ked­vezőtlen folyamatok megállítása, az idei évre kitűzött célok eléré­se, vagy legalábbis megközelítése. Pál Lánárd ezután azokat a követelményeket elemezte, ame­lyek nélkül nem élhető el a gaz­daság dinamizálást; Űj szemlé­letet és gazdasági magatartást sürgetett a termelés műszaki szín­vonalának növelése, struktúrá­jának módosítása érdekében. Hangsúlyozta, hogy döntő fon­tosságú a versenyképességet meghatározó kutatási és terme­lésfejlesztési döntések mércé­jének szigorítása. A Központi Bizottság titkára a továbbiakban a vállalatok szere­péről, fejlődésük valós és vélt nehézségeiről szólt. Pál Lénárd előadása után a vendéglátó megye és város nevé­ben Fejti György, a Borsod Me­gyei Pártbizottság első titkára üdvözölte a ‘vándorgyűlést. Ezt követően Csikós-Nagy Bé­la összegezte a vándorgyűlés előtt álló feladatokat. Mint többek között hangsúlyozta, az eszme­cserének egyik központi kérdé­se a vállalati stratégia és az üz­letpolitika új vonásai, illetve ezek kibontakozásának feltételrend­szere. Nagyon fontos, hangsú­lyozta, hogy sehol se áldozzák fel rövid távú népszerűségért a vál­lalatok jövőjét. Hasonlóképpen az érdeklődés előterében állnak a tőkemegtérülés gyorsításával, a műszaki fejlesztéssel, a bérgaz­dálkodás és a foglalkoztatáspoli­tika korszerűsítésével kapcso­latos témák. A plenáris ülést követően a há­rom szekcióban folytatódott a vándorgyűlés. A gabona új átvételi rendje (Folytatás az 1. oldalról.) hatnak, a különbözetet tizennégy napon belül számolják el a vál­lalatok. Az ipar a kalászosgabona-ter- mésnek várhatóan valamivel több mint kétharmadát vásárolja föl. Bács-Kiskun megye szerepe igen jelentős hazánk gabonater­melésében. A múlt évben például az ország gabonájának 7,8 szá­zaléka itt termett meg. A minőségi átvételre vonatko­zó jelzéseket a megyei gazdasá­gok szakemberei az előzetes egyeztetés időszakában nem fo­gadták nagy lelkesedéssel. Az objektív minősítésről szóló ren­delkezésről a múlt év szeptem­berében esett szó hivatalosan is egy országos tanácskozáson. Ak­kor, amikor a mezőgazdasági üzemekben már — felkészülve a vetésre — nem sókat tehettek azért, hogy az acélosabb fajták vetőmagját beszerezzék. Bár, ha idő lett is volna rá — hangzott el a napokban egy TESZÖV-ta- nácskozáson —, akkor sem biz­tos, hogy a tömegtermesztéshez rendelkezésre álló fajták közöitt találtak volna olyat, amelyik ned­ves sikértartalma a minősítés­ben foglaltaknak megfelelő felső határt eléri. Pontosabban, azok a fajták, amelyek igazán jó minő­séget adnának, hozamban nem „tudnak” eleget. Viszont az árak közti különbség nem ösztönöz eléggé a minőségre. A megtermelt búzával szem­beni követelmények legfonto­sabbika, hogy a belőle készült lisztből — adalékanyagok nél­kül — jó kenyér süljön. Szorosan utána következik az, hogy gaz­daságosan. Ehhez azonban a fel­tételrendszert ki kellene alakíta­ni az üzemeknél és a felvásár­ló, feldolgozó vállalatoknál egy­aránt. A minősítéshez a Bács-Kiskun Megyei GMV úgynevezett bonyo­lítási tervet készített, megálla­pítva, honnan hová érkezik a gabona, s milyen ütem szerint. Az elbírálás, a küllemi, fizikai és beltartalmi érték vizsgálata, az adatszolgáltatás, a végső értékelés a GMV szakemberei szerint nem lassítja meg a folyamatos átvé­telt és a fizetést a gazdaságok­nak. G. E. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom