Petőfi Népe, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-01 / 153. szám

1986. július 1. 0 PETŐFI NEPE © 3 MITŐL LEHETNEK ÉS MIBŐL VANNAK A VESEKÖVEK? Hajlam és fertőzés — gyógyszer Beszélgetés dr, Serényi Mihállyal, 0S műtét az orvostudomány doktorával Vizsgázók a tanösvényen Ha a vesekövekre terelődik a szó, még szakmai körökben is elhangzik a megállapítás: nép­betegség. Valóban az? Évente, országosan körülbelül húszezer ember jelentkezik ezzel a beteg­séggel az orvosoknál, de ez csak becsült adat. Nincs bejelentési kötelezettsége az urológusoknak, a kórházaknak, klinikáknak, el­lentétben néhány más betegség­gel. Ebből a húszezerből — ugyancsak éves átlagban — kö­rülbelül 3—4 ezer ember kerül a műtőasztalra, hogy megszaba­dítsák gyötrelmeitől. Mitől lehet valakinek veseköve, s miből van­nak ezek a pokoli kínokat ako­zó, olykor ökölnyd, máskor csu­pán parányi kövek, hogyan le­het elkerülni kialakulásukat, s ha már megvannak, a műtéten kívül milyen más gyógymódot ajánlhatunk a betegnek? Ezek­kel a kérdésekkel kerestük meg dr. Herényi Mihályt, az orvostu­domány doktorát, a Budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem Urológiai Klinikájának tudományos tanácsadóját. — Ha jól tudom, az ön alapképzettsége vegyész. Ho­gyan lett mégis az orvostudo­mány doktora? — Sajátosan alakult a pályám. Először erdőmérnök akartam lenni, de végülis a vegyész karra iratkoztam be. Az egyetemen fel­figyelt rám Clauder Ottó pro­fesszor, s miután megkaptam a diplomát, az Orvosegyetem gyógy­szerész karának szerveskémiai tanszékén lettem tanársegéd. Négy év elteltével, 1962-ben az urológiai klinikára hívtak tudo­mányos munkatársnak, a Ma­gyarországon akkor indult első műveseállomáshoz, ahol a keze­léssel összefüggő kémiai problé­mákat kellett megoldani. Ekkor terelődött a figyelmem a kövek­re, mert mint vegyész, ismertem azok összetételét, laboratóriumi kikristályosodásuk körülménye­it, feloldásuk módjait. Kezdett érdekelni, hogy azok miért csa­pódnak ki a szervezetben. Így ju­tottam el a kőbetegségekig. Hadd jegyezzem meg, hogy helyesebb szóhasználat a húgyúti kövekről beszélni, bár elismerem, ez nem annyira „szalonképes” szó, mint a vesekő. Tehát, ha a továbbiak­ban vesekövet mondunk, általá­ban húgyúti köveket értsünk alatta. — Mi okozza, mi okozhat­ja a kövek kialakulását, le­het-e egyetlen, vagy csupán néhány, de általánosságban ér~ vényes okot megjelölni? — Az ökok nagyon sokfélék, s egymástól gyakran távoleső té­nyezők vezethetnek a kövek ki­alakulásához, illetve az erre való hajlamhoz. Ilyen például a húgy­úti fertőzés, a fejlődési rendel­lenesség, amely vizeletürítési za­varokkal jár, s azután a táplál­kozási szokások is közrejátsza­nak: például a túltápláltság. Megfigyelték, hogy az állatifehér- je-fogyasztés emelkedő görbé­jével párhuzamosan halad, szin­tén emelkedő a kőgyákoriság gör­béje. Viszont ennek az ellenke­zőjére is van tapasztalat. Tu­dunk olyan fejlődő országról, ahol éppen a hiányos, gyenge tápláltság miatt — elsősorban a gyerekeknél — szinte járvány­szerű a hólyagkő gyakorisága. Jó tudni, hogy nemcsak a vese­betegségek okozhatnak köveket. — Ezek szerint tehát nincs konkrét és minden esetre ér­vényesnek mondható oka a kőképződésnek, még általá­nosságban sem? — Az általános okokat ismer­jük, például a tömény vizeletből könnyebben keletkeznek kövek, de maga a kőképződés, hogy úgy mondjam, egyéni. Ugyanazt a követ az egyik embernél ez, a másiknál egy másik tényező vált­ja ki. A 'kialakulás sokféle oká­nál lényegesen kevesebb a kövek kémiai összetételének a száma, vagyis az, hogy miből vannak. Körülbelül tízféle kő fordul elő leggyakrabban. Igaz, találtam már olyat — ezt a tízen felül em­lítem —, amelyikből tudomásom szerint Magyarországon csak egyet­lenegy fordiulit elő: dMdroxd- adenimt. A leggyakoribb a kal- cium-oxalát, amelynek kialakulá­sában a döntő tényező — a sok más egyéb mellett — a helyte­len táplálkozási szokás. Az orvosnak, a gyógyításban részt­vevő, azt segítő szakembernek azonban nemcsak az a feladata, hogy megszabadítsa fájdalmától a szenvedőt, visszaadja az egész­ségét, hanem az is, hogy segítsen a kőképződés megelőzésében. — Mit lehet tenni a meg­előzés érdekében, s ha már azt elmulasztottuk, mi a gyó­gyítás módja? — A megelőzés nem olyan egyszerű, ha figyelembe vesszük a 'kiváltó okokat. A kezelés alap­ja a diagnózis, a kőbetegség okai­nak felismerése. A, veleszületett hajlam, a fejlődési rendellenessé­gek stb. aligha szüntethetők meg, de például a húgyúti fertőzés megelőzésével, az egészséges táp­lálkozással nemcsak a vesekövet, hanem sók egyéb betegséget (cu­korbaj, elhízás, magas vérnyo­más), is elkerülhetünk Vannak minden kőre érvényes kezelési módok: fogyasszunk sok folyadé­kot, (de nem mindegy, hogy mi­ből és mennyit!), mozogjunk töb- . bet. Nem véletlen például, ha mondjuk vesemedence-gyulla- dáslkor vagy influenzás, lázas be­tegnek az orvos a gyógyszereken túl a sok folyadékot is javasolja, mert ilyenkor csökken a szerve­zetben a folyadék mennyisége, a vizeletkiválasztás lelassul, s könnyebben kicsapódhatnak ve­sekövet okozó vegyületek. Min­denre érvényes módszert azon­ban itt sem lehet ajánlani, mert szinte kőfajtánként más és más az eredményekre vezető megol­dás. — Ügy tudom, van gyógy­szer, amely bizonyos követ old, így a beteg műtét nélkül szabadul meg attól. — Nem ismeretlen a kőoldás és a kőzúzás sem. Az előbbiről • szólva ne vegye szerénytelen­ségnek, ha a Magurlit-ot emlí­tem, amely részben az én szaba- dailimam. Ez elsősorban húgysav­köveket old fel a szervezetben, de más esetekben is eredményesen alkalmazható. Hogy mikor, azt csakis körültekintő szakvizsgálat alapján lehet eldönteni. S ha már itt tartunk, elmondom, hogy a Harzalith elnevezésű kőanaliti- kai készletünket igen hasznos­nak miinősítették a szakemberek. A Harzalith olyan kőelemző módszer, amelynek segítségével a kő vegyi összetétele felismer­hető. S ha már ismerjük az ösz- szetételt, könnyebb a dolgunk. Az összetételtől függetlenül való­sággal szétporlaszthatók a vese­kövek az emberi testen kívül gerjesztett és a kőre fókuszált lö­késhullámokkal. A kő porát a beteg kivizeli. Kár, hogy Ma­gyarországon ilyen készülék még nincs. — Az emberi vesét úgy is felfoghatjuk, mint egy kis ve­gyi laboratóriumot, amelynek működését a kövek megzavar~ ják, gátolják, vagy leállítják. — Ha terjedelmét nézzük, ak­kor valóban kis laboratórium, de azt a munkát, amelyet elvégez, csak egy szoba nagyságú műszer tudná átvenni. Hozzáteszem azon­ban, hogy nem százszázalékig. A művese csupán a legalapvetőbb funkciókat képes helyettesíteni, időlegesen. A kövek tönkretehe­tik a vesét, már az egészen apró szemcsék elzárhatják valamilyen mértékig a vizelet útját, s így végül beáll a veseelégtelenség. Ezt természetesen nemcsak kövek okozhatják, de azok is: Éppen emiatt fontos a megelőzés, a biz­tonságos és végleges gyógyítás, esetleg a műtét. Egy vesét azon­ban csak néhányszor lehet műte­ni, többet nem bír ki. Tapaszta­lati tény viszont, hogy egy fél vese is képes ellátni a funkciót, jobban, mint a művese. — Általában mekkora kö­vek keletkezhetnek a húgy- utakban? — Ez rendkívül változatos. A milligrammtól a kilogrammig terjedhet a tömegük. Ez a két véglet és közöttük számtalan va­riáció lehetséges. — Végül egy személyes kér­dés: elégedett ember ön? — Jókedvvel, érdeklődéssel végzem a munkát, amelyet ma­gam választottam, megszerettem ezt a kutatási területet. Ha ered­ményeimet nézem, elégedett le­hetek. Több területen értem el tudományos fokozatot: a kisdok­torit kémiából, a kandidátusit biológiából, és a „nagydoktorit” az orvostudományból, ugyanak­kor beválasztottak a Magyar Tu­dományos Akadémia egyik anali­tikai, és a Frang professzor ve­zette, vesekövek kutatásával fog­lalkozó munkabizottságába. Ügy érzem, kollégáim, munkatársaim szeretnek, megbecsülnek. És még van néhány évem a nyug­díjig ... Gál Sándor HASE/VOS TUDNIVALÓK NYARALÓKNAK ' O HF HT ' A *• 1 rr 1 1 f SZOT-udulok kézikönyvé A SZGT-beutalta-fc számára készült kézikönyv második, javított kiadását jelentette mag a nya­ralási szezon kezdetére a Népszava Könyvki­adó. A kötet tájegységenként matatja be az üdülők környezetét, távolabbi kirándulóhelyeit; a környék történelmi, földrajzi nevezetességeit, műemlékeit. Részletesen ismerteti a SZOT-be- utalás formáit: a családos, a kisbabán, a felnőtt, a gyógy-, a szanatóriumi, a külföldi (turista vagy bajósfidüitetés), a gyermek- és ezakmun- kástacrüók bel- és külföldi üdültetésinek tudni­valóit és a SZOT üdülő-szanatóriumok igényfcí- vételének lekeifcégsSí, Közli az üdülési szabály­zatot, az üdülők címét, telefonszámát és osztály­ba sorolását Is, üdülőnként ismerteti a szolgáltatásokat, adottságokat; az emeletek számát (lift van-e), a saofeák milyen kamíarífokozaííai üzenteinek (f&rf&zcl’áy-e), ferausontóat hány creceSlyt tud fogadni, mik a szabadidő-eltöltési lehetősé­gek, mi bérelhető a portán (tv, kerékpár stb.), hol, hány turnusban étkeznek a beutaltak; mi­lyen tömegközlekedési eszközzel, hogyan érhető cl az üdülő. Jelzi a kötet, melyik üdülő szervez külföldi társasutazást, hová érdemes érvényes útlevelüket magukkal vinni. A gyermeküdültetés fejezet sok hasznos .ta­náccsal szolgál szülőnek, gyermeknek egyaránt (cscxagméret, súly helyes megválasztása, mi minüeni kell a gyereknek a ruhán, kívül becso­magolni). A kézikönyvből áttekintést kapunk a Szociál- iuriszt korlátozott számú külföldi útjairól is. Jól szerkesztett, nagy érdeklődésre méltán czámottarté, Időben a boltokba került kötetét nyújtja át a nyaralóknak a Népszava Könyv-, kiadó. Kerekez Mtegdtelaa Fehérsapkás gyerekcsoport vo­nul jegyzetfüzettel a kézben a Kiskunsági Nemzeti Park egyik nevezetes területén, a fülöpházi homokbuckák között. A fehér fejfedő jó szolgálatot tesz most, hiszen erősen tűz a délelőtti nap. Harminc fok fölött jár a hőmé­rő higanyszála. De miért hoztak magukkal jegyzetfüzetet a gye­rekek? Szükség van erre is, mi­vel nem kiránduláson — vizsgán vagyunk. Igaz, a hely és az idő­pont kissé szokatlan. A vizsgá­zók a budapesti XXII. kerületi 2. számú általános iskola diákjai. A tananyag pedig természetis­meret, > természetvédelem. Tízszer egy hét A Kiskunsági Nemzeti Park fülöpházi oktatási központjában befejezéséhez közeledik a nyári természetvédelmi tábor első tur­nusa. Kilenc másik követi még augusztusig. Hetente váltják egy­mást az ország különböző Vidé­keiről — köztük jó néhány me­gyei iskolából — érkező csopor­tok. Az itt eltöltött egy hét nem a hagyományos értelemben vett üdülés. Az általános iskolás gye­rekek szaktanáraik irányításá­val elvégzik a nemzetközi aján­lások szerint. kidolgozott oktatá­si programot. Esténként a nem­zeti park szakemberei látogatják meg a táborozókat, és beszélget­ve, diaképeket vetítve bemutat­ják a táj földtani értékeit, nö­vény- és állatvilágát. A foglal­kozások mellett jut idő a foci­zásra, közös játékra. A kirándu­lások pedig szerves részét képe­zik az itteni tananyagnak. Mi­ből is áll a tábori élet gerincét adó oktatási program? Másképp lépnek A fülöpházi oktatóbázis ve­zetője, Lendvai Mária így fog­lalja össze a lényegét: — Táborunk célja a környe­zeti szemlélet kialakítása egy élőhely módszeres vizsgálatával. A gyerekek maguk végzik el a méréseket, megfigyeléseket a ho­mokbuckás egyik általuk kivá­lasztott részén. Behatóan megis­merkednek a talaj, a növényzet, az állatvilág jellemzőivel, felfe­dezik a különböző élőlények egy­másra utaltságát. A hetedikesek osztályfőnöke, dr. Péterné Bedő Emma érdekes ' tapasztalatokat gyűjtött tanít­ványai viselkedéséről: — Az első napok után a gye­rekek átalakulnak. Másképp te­szik a lábukat, másképp mozog­nak a természetben, mint ami­kor ide érkeztünk. Ehhez a kor­osztályhoz az állatvilág áll a legközelebb, itt viszont sajátos lelki kapcsolat alakult ki a nö­vényekkel is, ahogy a gyerekek © Szaporodnak a bejegyzések a feladatlapon. Közös munka a tanös­vény egyik állomásánál. közelebbről megismerték őket. Jellemző például az, is: az egyik helyen, ahová kimentünk, sze­metet találtunk. Addig hozzá sem kezdtek a megfigyelésekhez, amíg önmaguktól, figyelmezte­tés nélkül össze nem szedték a szétdobált hulladékot. Az, hogy maguk elszórjanak valamit, mint otthon, itt eszükbe sem jut. S milyen élményeket gyűjtöt­tek a gyerekek az jtt töltött na­pok alatt? Perjés : Bori nagyon meglepődött, milyen sokféle élő­lény található azon a kétszer két­méteres területen, amit megvizs­gált: — Nem gondoltam, hogy ilyen növények, bogarak- is léteznek. A legjobban neki az őszirózsa tetszett. Barna Imrének, akiről úgy tartják, hogy a legtöbbet tud <1 csoportban, a gulipán és a cse- lőpók. — A többi az szokványos — mondja hanyag, felnőttes kézle­gyintéssel. Persze, Imrének könnyű, hiszen hetedikes létére már messziről felismer többféle madarat. Vetélkedő a részvételért A vizsgához visszatérve: szín­helye a nemzeti park tanösvénye. A Strázsahegy környékén táblák vezetik végig a tanulókat. Mind­egyikről többféle feladat olvas­ható le és a megoldást minden­ki feljegyzi saját munkafüzetébe. A tanösvény nagy sikert aratott a májusi nemzetközi konferencia résztvevőinek körében is. A ta­nácskozás dokumentumában, me­lyet Kecskeméti tézisek címmel fogadtak el, utalnak is az itteni tapasztalatokra: ,,A Kiskunsági Nemzeti Parkban tapasztaltak alapján országonként át kell te­kinteni és rendkívül gondosan tervezni, hogy a nevelés készít­se elő az- ifjúságot világunk utol­só értékeinek megvédésére. A környezet és a természet védel­me csak úgy lehetséges, ha azt az oktatásügy minden szintjén megvalósítják.” Azok a gyerekek, akik most baktatnak a homokbuckákon, nem minden előzmény nélkül csöppentek ide. A kerületi bioló­giatanári munkaközösség veze­tőjétől, dr. Héráné Wiener Ju­dittól megtudom, hogy jóval töb­ben jelentkeztek, mint ahány hely van a táborban. Az úttörő- csapat év közben tanulmányi versenyt rendezett, és a legjob­bak közül kerültek ki a táboro­zok. A tanárnő szerint itt olyan ismereteket szereznek, ame­lyekre az iskolai órákon nincs sem idő, sem lehetőség. Otthonosan a buckák között — Judit néni, véletlenül elta­postam egy hernyót! — mondja bánatosan az egyik vizsgázó. A tanárnő megnyugtatja, hogy et­től még nem borul fel az ökoló­giai egyensúly. A kis baleset egyből alkalmat nyújt egy sor fontos kérdés megbeszélésére. Fogynak a tanösvény állomásai, szaporodnak a bejegyzések a munkafüzetekben. Makovecz Magdi már túl van a legnehezebb feladaton: védett gerinctelen ál­latokat kellett séta közben fel­fedezni. Az imádkozó sáska és a rózsabogát- felismeréséhez még kellett egy kis tanári segítség. A környéken található fákat viszont a levelük alapján könnyedén azo­nosítják az ifjú természetbará­tok. Alig egy hét telt el, s a fővá­rosi gyerekek otthonosan mozog­nak a fülöpházi buckák között. Alkalmuk nyílt, hogy bepillant­sanak a természet kincsesházá­ba. Ök talán már gondosabban fqgják óvni a természetet, mint mi, mai felnőttek. S nem csak a tanösvényen... Lovas Dániel A laikus beleszól Nem tudom megállni, hogy ne egy példabeszéddel kezdjem: Az ács fönn dolgozik q. tetőn, alant megáll egy úr és figyeli. — Miért nem a másik oldalon szögeli a gerendát? — kiált föl. Az ács lenéz. — Ne szóljon bele, maga lai­kus ! — Maga tudja, mit jelent az, hogy laikus? — Hogyne tudnám: marha! A laikusok pedig lépten-nyo- mon beleszólnak a tudománytól a kézművességen át a művésze­tig mindenbe. Mostanában főkép­pen az építészet kap megkülön­böztetett figyelmet, s ennek van is némi alapja, hiszen a házak végül is a laikusok számára épül­nek. Itt van például Kecskeméten az Erdei Ferenc Művelődési Köz­pont. Nagyon szép ház, sőt ides­tova tíz év óta a kívánalmaknak is megfelel. Aztán beázott a te­teje, nyilván annak idején rosz- szul csinálták meg vagy gyenge szigetelőanyagot választottak, vagy az építés körülményei nem voltak megfelelők vagy rossz csillagzat alatt születtek az épí­tők vagy a szittya átok sújt ezút­tal is. Tavaly elkezdték a felújítást. Az optimális megoldás kidolgozá­sát olyan előtanulmány kísérte, melynek során a tetőtökéletesítés tervezője arra jött rá, hogy míg a lapostetőn megáll a víz, a ferde tetőről lefolyik. (E tételt egyéb­ként házi kísérletekkel minden­ki könnyen igazolni tudja, ha nem hiszi.) • A kérdés: vajon a Pompidou-központ, vagy egy hőközpont stílusá­ra hasonlít jobban ez az építészeti megoldás? (Gaál Béla felvétele.) A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Míg a hagyományos né­pi építészet arra törekszik, hogy a víz a tetőről kifelé-lefelé foly­jon, minek következtében a ház mellett ér földet, itt igazán mo­dern megoldással egy bizonyos negatív tetőt sikerült csinálni. A víz ugyan itt is felülről lefelé fo­lyik, de nem csak úgy, lesz ami lesz módjára, hanem az épület széleitől a közepe felé. Ennek következtében az össze­gyűlt vizet valamiképpen el kell majd vezetni. Hogy miképp? Na­gyon egyszerűen, a megoldás máris kész. Lefolyócsövek hálóz­zák be a művelődési központot, itt megy majd a víz. Az ott dol­gozók azzal vigasztalják magu­kat, hogy ezáltal sokkal jobban hasonlít majd az épület a párizsi Pompidou-központhoz, csak még azért nem olyan szép, mert ah­hoz képest kevés a cső. A kívülről befelé folyó esővíz tehát már nem gond. A tető anyaga vörösréz, drágább talán csak akkor lehetne, ha a hagy­makupolás moszkvai templomok mintájára aranylemezzel boríta­nák. így is nagyon impozáns, kár, hogy nem látja senki. (Egyik ba­rátom azt javasolta, szereljenek föl ferde tükröket, hadd élvezze az utcáról is mindenki a befelé lejtő vörösréz tető nem minden­napi látványát. Tálán még egy dologról kell szót ejteni, bár ez szőrszálhaso- gatásnak tűnhet, ugyanis csak ak­kor okoz gondot, ha esik az eső, ez pedig a mai száraz időkben túlzott aggodalomnak hat. Egy kiadós eső alkalmával ugyanis szerintem a művelődési ház — a lefolyó víz jóvoltából — olyan hanghatásokat fog produkálni, mint egy gigantikus mellékhelyi­ség. Persze ezt is meg lehet szok­ni. Ősztől a Katona József Szín­ház művészei is e falak között játszanak, mivel saját épületü­ket felújítják. Eddig esőről, ned­vességről, vízről volt szó, a szí­nészek sorsáról sem jut más eszembe: cseberből vederbe. — hámori — ® Herényi doktor a mikroszkópnál. (Straszer András felvétele) FÜLÖPHÄZI TERMÉSZETVÉDELMI TÁBOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom