Petőfi Népe, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-01 / 153. szám
/ 4 6 PETŐFI NÉPE • 1986. július 1. NÉPMŰVÉSZEKRE EMLÉKEZÜNK Király Ilus és Kővágó Maris Kalocsáról és híres népművészetéről gyakran jelennek meg könyvek. Ismert, hagyományápoló népművészeiről is látott már napvilágot kiadvány. A Népművészet mesterei sorozatban Lengyel Györgyi Király Húsról és társairól írt. Megtalálhatók a kötetben csodaszép munkáik. leírásaik. Amiért most kezembe vettem a szép , kiállítású könyvecskét, annak szomorú aktualitása van. . Emlékezünk a már nem élő népművészekre, Király Ilusra és Kővágó Marisra. Kovács Jánosné Király Ilus 1886. május 25-én született Kalocsán. s 1966 júliusában hunyt el. Számos pályázatról tért haza sikerrel, legtöbbször első díjjal jutalmazták munkáit Az elsők között kapott — 1953-ban — Népművészet Mestere kitüntetést. Szerte a világban ismerték. A szerény asszony sokat tett azért, hogy Kalocsa népművészete megmaradjon, s ha hibákat látott, arra kritikusan hívta fel az illetékesek figyelmét. Ha élne, bizonyára ma is lenne dolga, ami az útmutatást illeti. Vallomásainak egy része Lengyel Györgyi könyvében olvasható: „Azt. hogy mai formájában van művészetünk, csak az eredményezte, hogy elgondolásaimat művészi formában megalkottam, és mivel másoknak is tetszett, sokan törekedtek utánozni. Tanítványaim voltak, akiket lelkesedéssel tanítottam, és az egész környék asszonyai igen szerettek és hallgattak szavamra, hogy csak az ízléseset szeressék. Szinte az egész kalocsai népművészetet átformáltam, mind az írást, mind a színezést és a különböző varrástechnikákat. Aki hozzám fordult tanácsért, eligazítottam.” * Molnár Gáborné Kővágó Maris Király Ilus tanítványai közé KÖNYVESPOLC • Kővágó Maris bejárta a világot. pingá- lásait sokan megcsodálták. • Király Ilus remek terveivel teremtett hagyományt. tartozott. Életének mintegy öt évtizedét állította a népművészet szolgálatába. Kétszer kapott Kis Jankó Bori-díjat. Bejárta a világot, pingálásaiit sokan csodálhatták. Pontosain harminc évvel ezelőtt kapta meg o Népművészet Mestere kitüntető címet. Kővágó Maris hatvanöt esztendős lenne, de már fél éve nincs közöttünk ... *1933 óta foglalkozott mintaírással, hímzéssaii, a nyári időszakot szorgos paraszti munkával töltötte, csak télen maradt ideje az alkotásra. A kalocsai Népművészeti és Háziipari Szövetkezetben kezdetben művészeti felelős, majd 1976-ban elnök lett. Ismét Lengyel Györgyi sorait idézem: így ír Kővágó Marisról: „Jelentős szerepe van abban, hogy a túlzások megszűntek a hímzéseken: a nagyméretű minták kisebbek, a harsány színek finomabbak lettek, az olykor túlzsúfolt kompozíciók helyett harmonikusabb, mértéktartóbb, korszerűbb lett a díszítménykincs." Király Ilus és Kővágó Maris tevékenysége tehát meghatározó volt Kaocsa népművészetében. Nemzedékek teremtettek világszerte ismert hagyományt, s folytatóik őrzik tovább a tőlük tanultakat, az általuk megjelölt úton haliadnak tovább. A ma népművészei a „nagy öregek” emlékezetét Is méltóképpen megtartották. Borzák Tibor Metszetek az agrártársadalom struktúrájából Társadalmunk szerkezetéről leggyakrabban olyan álláspontot olvashatunk, amely négy jellemző csoportot különböztet meg: a munkásosztályt, a paraszti osztályt, az értelmiséget és a kispolgárságot. Abban a pillanatban a viták középpontjában találjuk magunkat, ha e négy társadalmi ‘csoport tartalmára kérdezünk rá. Ezt tette Simó Tibor is, amikor azt vizsgálta, hogy a tulajdonformák miatt van-e különbség a mezőgazdaságban dolgozók között? Első tanulmányában megállapítja; ha „az állami gazdasági, illetve szövetkezeti dolgozó munkahelyei cserél, nem osztályhelyzete, hanem munkahelye változik meg”. Természetesen a munkahelyek között lehetnek eltérések, de ezek, Simó szavaival élve, nem sűrűsödnek osztálykülönbségek- ké. Az egyszerűnek tűnő megállapítást egy módszerében gazdag, tartalmas tanulmánnyal bizonyítja. A kérdőívek, magnós interjúk, csoportos és egyéni beszélgetések sok érdekes tényt tárnak fel a mai magyar faluról, a mezőgazdaságban dolgozókról. Nemcsak arról tudósít ez a dolgozat, hogy milyen á falusi lakosság anyagi helyzete, hárny éves kórban jutnak önálló lakáshoz, milyen ivóvizet fogyasztanak, vagy hány órát töltenek munkában, hanem egyebek között arról is, hogy például Izsákon kit tartanak legtekintélyesebb embernek, vagy milyen szakmákat sorolnak a legjobbak közé. A szabadidő és kulturális tevékenység mellett a szerző szól a faluban működő szervezetékről, és — a marxista szociológus felelősségével — megfogalmazza kérdőjeleit és következtetéseit is., Ezek közül most csak egyet emelünk ki: „hiányoznák az alulról felfelé szerveződő és működő érdek- szervezetek, egyesületek”. Ezen változtatni kell a demokrácia további kibontakoztatása érdekében, azért, hogy a társadalom megújulási képessége fejlődjön. A kötet másik írásának a címe: A mezőgazdasági szövetkezetek fiataljai a társadalom struktúrájában. Első olvasásra talán túl ridegnek tűnik, de mögötte egy élettel teli 'tanulmányt olvashat az érdeklődő. Az izsáki Sárfehér Termelőszövetkezet és a keceli Szőlőfürt Szákszövetkezet több mint ezer dolgozóját kérdezte meg a szerző. A kérdőívek sok mindenről vallanak, például arr hogy milyen okok hátráltatják a munkaszervezetekben való előrejutást vagy milyen a vállalkozási készség. (A táblázatokból az derül ki, hogy Kecelen nagyobb.) Az természetes, hogy a tanulmány nem foglalkozik minden ifjúságot közvetlenül érintő területtel, de így is fontos teendőiket fogalmaz meg a szerző. Véleménye szerint az ifjúság éls a jövő érdekében a családi lakásépítést kell támogatni. A megoldásra váró feladatok közé sorolja azt is, amelynek lényege a fiatalok átirányítása a szolgáltatás szféráiba. Harmadik javaslata a hatékonyság és a keresetnövekedés összekapcsolását szolgálná, de ennek érdekében „a bérmunkás viszonyt, ahol ez lehetséges, jó lenne alvállalkozói viszonyra változtatni, mivel ily módon égy új munkakultúra is kialakulhatna”. Könyvének címében a „metszet” szót használja a szerző. Jogos ez a megjelölés, hiszen nem a társadalom egészét, hanem csak egy szeletét vizsgálja. Az már az írások erénye, hogy fontos tényeket tudunk meg a társadalom egészéről, vagyis Simó Tibor hozzájárul alhihoz, hogy érdemleges választ kapjunk a társadalmi szerkezet milyenségére is. (MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete, 1986.) Komáromi Attila fü ehéz fejjel és kiszáradt 1' torokkal ébredtem. Eszembe jutott a tegnap esti vacsora. Hirtelen támadt ötlettel kikerestem a telefonkönyvben a legközelebbi spekulációellenes bizottság címét, megmosakodtam, ittam egy pohár hideg tejet, és elmentem. A ügyeletes inspektor fogadott. — Tehát azt mondja, hogy ez feltűnően költséges vacsora volt? — kérdezte. — Egyáltalán nem volt olyan, amilyet ma az ember megengedhet magának. Én megértem, hogy ünnepen az emberek kitesznek magukért, de hogy egy egész sonkát feltálaljanak csonttal együtt! — Talán falun él a családjuk — mondta az inspektor. — ,Szó sincs róla — tiltakoztam, — Jól ismerem őket, évek .óta szomszédok vagyunk. Egyébként nemcsak sonka volt az asztalon. hanem volt vesepecsenye, karaj, kolbász és más húsféle is. Még tea is volt citrommal! Az inspektor határozatlanul dobolt ujjaival az Íróasztalon. — De hiszen maga mondta, hogy ünnepeken az emberek hitesének magukért. Kezdtem ideaes lenni. — De minis miből telik ilnen embereknek ekkora vacsorára, A revans amikor nemrég cserélték ki a bútort, és még külföldi színes televíziót is vettek — a „külföldi" szót külön hangsúlyoztam. — Es maga ezt mind a saját szemével látta? — Hót persze, meghívtak az ünnepi vacsorára. Az inspektor felállt és odament a kartonos szekrényhez. — Hogy hívják a szomszédját? — Kafarek. Antoni Kafarek. — Kapcerak, Kacperzak... — silabizálta a neveket az inspektor. forgatva a kartonokat. — Megvan. Kafarek Antoni. Leült az íróasztal mellé, kinyitotta a dossziét. — Azt akarja, hogy a bejelentését csatoljam az aktához? — Azért jöttem — mondtam idegesen. Gyorsan írt és amikor befejezte. bólintott felém. — Köszönöm — mondtam azzal a menkönnvebbüléssel. amelyet az államvolaári kötelessé- nfit. teljesítő ember érezni szokott. — Emi pillanat — tartott visz- sza az inspektor. — Es maga? GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET ORSZÁGOS HELYEZETTEK Benjámin első, Donát harmadik lett! Mindig különös öröm olyan gyerekekkel találkozni, akik szorgalmuk, ügyességük, tehetségük eredményéként több ezer társuk között a jók között a legjobbaknak bizonyultak. Dunapatajon az elmúlt napokban ilyen különleges találkozóra került sor: a negyedik osztályba induló Bálint Donát a SZÖVOSZ által hirdetett rajzpályázaton az országos harmadik, a hetedikes Radios Benjámin pedig első helyezést érdemelt ki. A két fiú — és szakkörvezető tanáruk, Tóth Jánosné — örül az eredménynek, annak, hogy a pályázatra érkezett 9 ezer 600 darab rajzból a szakértő, művészekből és pedagógusokból álló zsűri először háromezret választott ki, majd a következő „rostán” 208 rajzot. Végül huszonegyen kaptak díjat és emléklapot. Donátka — ahogy a tanárnőtől is megtudom — azóta rajzol, amióta jár: a kiságyát körbejárva ceruzát kapott a kezébe és a failra apró körökből1 szabályos lánc-sort „firkált”. Azután már minden papírra rajz került! Még nem járt óvodába, amikor figyelmeztették szüleit: kedves, embert, madarat, virágot megörökítő rajzait tegyék el! Tavaly a Béke-pályázaton,, amit ugyancsak a SZÖVOSZ .hirdetett, a kisfiú egy szép, épületekkel övezett téren álló tankot rajzolt, csövén egy kismadárral. Rajztanára, Schill Mátyás a tanórákon irányítja, a . szakkörre korengedményesként Járhat. — Hárman vagyunk testvérek — mondja —, ha a toishúgoimnaik rajzolok, már figyeli a kezemet! — Mi szeretnél lenni? — Még nem tudom. De azt már igen, hogy a rajzolást soha nem akarom abbahagyni. A harmadik helyezésért megkaptam a pályá• Bálint Donát a dunapataji rajzszakkör legkisebb tagja. zaton díjat nyert rajzok katalógusát meg ötszáz forintot. A szüleimnek adtam, ők őrzik, mert biciklit szeretnék venni, igazi versenybiciklit ! Benjámin nyolcéves kora óta él Dunapatajon, a nevelőotthonban. Amikor kollégám fényképezi, néhány vonallal papírra rögzíti az iskola előkertjében levő Kossuth-szobrot az érdekes körvonalú talpazattal. A tizenöt éve tanító pedagógusasszony szerint a legjobb képességű azok közül, akiket tanított. A nagy örömnek azonban van egy kis szépséghibája is. — Nem nagyon szeretek tanulni — mondja Benjámin. — Állami gondozott vagyok, nem tudom, kik voltak a szüleim, ők sem kerestek engem. Befejezem a,z általános iskolát itt Patajon, és nagyon szeretnék rajzolni! Megmutatja a pályázatra ké# A SZÖVOSZ-pályázat országos- első helyezettje. Radies Benjámin % Kossuth-szobrot örökíti meg. (Kiima Győző felvételei.) szített munkáját is. A kép sertéseket etető férfit ábrázol. Benjámin megkapta a címet, azután leült és lerajzolta gondolatait. — Mit szeretsz rajzolni? — Mindent! De legfőképpen állatokat. — Országos elsőnek lenni egy ilyen rangos pályázaton, komoly dolog. Tudom, hogy pénzt is kaptál. Mire költöd? — Átadtam a nevelőtanáromnak, megőrzésre. De azt hiszem, ruhát szeretnék venni. Meg eszközöket a rajzolásihoz, hiszen még csak három éve vagyok a rajzszakkör tagja. Azóta tudom, hogy milyen gyönyörűség a rajzolás! Biztosan lesz jövőre is valamilyen pályázat, de ha nem, akkor is jönnek a keddek, a szakkör napjai! Rejtvényfejtőknek Gyerekek! Olvassatok! fm O A 0 □ 3 m\ [a € E zk A m c 0 A a 3 A o □ □ A € m 0 A E u A O A □ A 3 3 3 zk A E A 3 m 0 A E € □ O Üjra odament a kartonos szekrényhez és kihúzott belőle egy elég vastag borítékot.. Zavartan figyeltem, hogyan kezdi olvasni a legfelül fekvő papírt. — Maga nemrég vett egy szőnyeget 120 ezerért. . Ügy éreztem, megdermedek. — Igen..,, de csak 118-ba került. Valóban igaz, hogy a feleségemnek többlete volt az üzletben, így tehát vásároltunk. Dobtuk volna a szemétbe azt a pénzt? — kérdeztem önmagámtól drámai hangsúllyal. Az inspektor közben elfordult eav pillanatra, én pedig gyorsan megnéztem az íróasztalon fekvő papírlapot, és úgy éreztem, mintha ihirtelen sósavval öntöttek volna szembe — a papíron Kafarek aláírását láttam. — Es kell erre valamilyen magyarázatot adnom? — kérdeztem az inspektortól, amikor magamhoz tértem. ■ — Egyelőre nem, majd az erre alkalmas időben. Ügy mentem ki az irodából, mintha mankókkal jártam volna, és közben megfogadtam, hogy soha többet nem hívok meg hozzánk senkit. Feliks Derecki (Ford.: Lipcseyné Bánfalvi Júlia) Az itt látható képen egy kivételével valamennyi ábra négyszer szerepel. Melyik ábra a kivétel? A megfejtéseket levelezőlapon kérjük beküldeni (Petőfi Népe Szerkesztősége, Kecskemét, 6001 Pf. 76.) Július 10-ig. A helyes megfejtést beküldők között tíz darab könyvet sorsolunk ki, postázunk elmükre. Itt a vakáció! Végre! — mondjátok a legtöbben, és nagyot nyújtóztak az ágyban, amikor — már óra nélkül! — feliébredtek. Elérkezett a pihenés ideje, de most sem érdemes vég nélkül lustálkodni, elfecsérelni az értékes napokat, órákat! Gazdálkodjatok jól a szünidő napjaival. Olvassatok, ajánljátok fel segítségeteket szüléiteknek, nagyiszüleiteknek. Egy kis házimunka senkiinek sem árt. A nyár folyamán e rovatban igyekszünk jó ötleteket kínálni nektek. Az időt legfőképpen olvasásra, szabadban való sportolásra, mozgásra', úszásra, tollas- labdázásra, kerékpározásra fordítsátok. Aktív pihenésre —, ahogy a felnőttek megfogalmazzák. Reméljük, hogy az idén is beszámoltok a táborban töltött napokról, kirándulásról, országjárásról. Természetesen mi is szeretnénk minél több csapat-, vándor-, váltó- és sátortábort felkeresni, hírt adni arról, hogy kikkel találkoztunk. A továbbiakban folyamatosan ajánlunk számotokra érdekes könyvöket. Az első kínállat: Kdlt- temberger Kálmán: Vadász- és gyűjtőúton Kelet-Afrikában. (Az ajánlást könyviszerető úttörő készítette!) Hogy ki volt Kitteniberger Kálmán, biztosan tudjátok: Af- rika-vadásiz és kutató volt, aki izgalmasan írta meg élményeit! Most új kötette jellent meg: ..Vadász- és gyűjtőúton Kelet-Áfri- kábam — címmel. Ha időt szántok elolvasására, többet tudtok meg Afrika állatvilágáról, Tanganyika népeiről. A könyv rendkívül olvasmányos. Nélkülözi az Afrikával foglalkozó legtöbb könyv hibáját, azt, hogy a növény- és állatvilág bemutatása mellett nem foglalkozik az ott élő emberekkel. Ebben a könyvben viszont sző van — és milyen érdekesen! — jó néhány törzsről, Például a ndorobdkról, mianyémákró'l. nyerőkről. A legizgalmasabb fejezetek azok, amelyekben! a szerző a rátámadó vadak legyőzését írja le. És nagyszerűnek tartom, hagy a köttet végén egy csomó eredeti kép is van! És még egy figyelmeztetés: ha már megvan otthon a Kelet-Af- rika vadonjaiban című Kitten berger-könyvetek, akkor ezt már ne vegyétek meg! Ugyanis teljes tartalma azonos ezzel a könyvvel! Persze, újra olvasva la nagyon érdekes, abbahagyhatatlan olvasmány! Ieári-piciri könyvek címmel a közelmúltban új sorozatot Indított a Móra Kiadó. A méretében is doiri-plciri, sok képpel illusztrált könyv a legkisebbek, az- óvodások és az olvasni kezdő gyerekek kedves olvasmánya lehet, hasonlóan a már korábban megjelent két kötethez (József Attila: Betlehemi királyok és Andersen: A császár új ruhája). A betűk viliágában már otthonosabban kalandozókat Kalóriába vezeti Terloux: Kiből lehet király című írása. A meseregény hősének, Szilárdnak nevéhez illően szilárd akarattal kell kiállnia Komonfi, Igazfii, Sürögdi, Mosakszi, Éberfi és Erényfi miniszterek által kitűzött hétpróbát, hogy király lehessen. S hogy sikerül-e neki? Megtudjátok, ha elolvassátok ezt a sok tanulsággal is szolgáló művet. Közben az is kiderül, hogyan segít Szilárd Zajvár lakóinak, és hogyan küzd meg a Füsttelep sárkányával. Másodszor jelent meg László Gyula: 50 rajz a honfoglalókról című műve, a honfoglaló elődeink mindennapjaiba visz el bennünket. Megtudhatjátok, hogyan lehet felállítani a jurtát, hogyan zajlott a vadászat, a halászat. a szántás, az aratás, ösz- szeb'^onlí that j átok a fiúk és kislányok akkori játékait a mai játékait okkal. — feIUSS BENEDEK: Rigót hallok Rigót hallok, feketét, feketerigót! Forgasd eszed • kerekét, ne tipeg) gyalog! Sárgarigó s fekete: fitty-füttyögjetek! Pörög eszem kereke — verslábon megyek! Tudósítóink jelentik Akasztói kisdobos, Beszedics Zita (Fő út 181.) írt nekünk levelet: „Tízéves vágyók, nagyon szeretem a rejtvényeket, de csak a gyerekeknek valót. Szeretném, ha a vakáció idején Is gondolnának a fejtörőket kedvelő gyerekekre”. Szívesen teszünk eleget Zita és a többi gyermek kérésének: már csak a sók jó megfejtést várjuk! Az elmúlt alkalommal Bélyegcsodák címmel közöltünk fényképpel illusztrált cikket a kecskeméti úttörőház kiállításáról. Az első díjat a bajai gyakorló általános iskola végzős úttörője, Goretich Norbert — nem Nándor! — nyerte. Úttörő lettem! — ez a mottója a jánoshalmi Magyar! Szilvia levelének. „Hat próbalkövetelmémyt teljesítettem, részt vettem a 'felvételi akadályversenyen is, sikerrel. Nagyon örültem, amikor a piros. nyakkendőt megkaptam az aviatószülő'mtől. Szeptembertől kezdve még jobban figyelek az órákon, többet tanulók, részt veszek a mozgalma munkában. Erre kötelez az, hogy úttörő lettem.” *, LEG-pályázat a bajai úttörőházban'. Szeptember 15-ig várják a bajai úttörőház vezetői a bogár-, lepke-, ásvány-, kőzet-, préselitvirág- és levélgyűjteményt, vagy bármilyen magatok gyűjtötte, és alkotta különleges és meghökkentő pályaművet. A pályamunkákat kiállítják, a legjobbak összeállítói jutalomban részesülnék. (Gyerekek! Pályázzatok!) *■ A kiskunhalasi úttörőházból ma délelőtt 10 árakor gyalogtúrázóik indulnak a Sóstóra! Holnap, szerdán honismereti napot tartanak, a kertvárossal ismerkednek a gyerekek, csütörtökön pedig ugyancsak Itt órás kezdettel a házban rexvensenyt rendeznek. (Menjetek minél többen!) Összeállította: Selmeri Katalin
