Petőfi Népe, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-10 / 135. szám

1986. június 10. ® PETŐFI NÉPE • 3 Hűség a proletár osztályszolidaritáshoz Nehéz és bonyolult időket élünk, elvtársak. De teljes meg­győződéssel kijelentem: az em­beriség nemcsak arra képes, hogy fennmaradjon, hanem arra is. hogy megtanuljon emberi mó­don, vagyis békében és szabadi Ságban élni. Ezért azonban küz­deni kell. Keményen és közösen. Nemcsak a háború veszélye ellen, hanem az államok nemzetközi együttműködésének elmélyítésé­ért is, s azért, hogy még telje­sebben aknázzuk ki Földünk és a világűr lehetőségeit. A közeli napokban a Szovjetu­nió elvi fontosságú javaslatot ter­jeszt az ENSZ elé. Lényege egy­szerű: tegyük a világűrt a „csil­lagbéke” ne pedig „csillaghábo­rú” színterévé. Az emberiség ké­pes rá, hogy együttes erővel, kö­zös fellépéssel előbbre jusson a világmindenség kutatásában és kiaknázásában, közös földi szük­ségleteink kielégítése érdekében. Ez komoly, nagyszabású prog­ram. Javasoljuk, hogy megvaló­sítására az ENSZ keretében hoz­zák létre á kozmosz-világszerve­zetet. Ez megfelelne minden — kis, közepes és nagy — állam érdekeinek. Az a gyakorlat, ame­lyet a szocialista országok az In- terkozmosz szervezetben szerez­tek, bizonyítja, hogy ez valóban így van. A történelem úgy alakult, hogy országainkban a szocializmus Sor­sa kezdettől fogva szorosan ösz- szefonódott. A szocialista forrada­lom oroszországi győzelme meg­nyitotta a magyar munkáshata­lom létrehozásának távlatát is. A hősi harc az 1919-es Magyar Tanácsköztársaságért — s ebben Csepel proletariátusa is részt vett — elősegítette a szovjet ha­talom megerősödését is orosz­földön. Lenin, a szovjet és a ma­gyar kommunisták első nemze­déke örökül hagyta ránk a pro­letár osztályszolidaritáshoz való hűséget. Ez a szolidaritás segít abban, hogy megvalósítsuk, s ha kell, bátran védelmezzük közös vívmányainkat, mindazt, ami a legjobb, a legértékesebb a népe­ink közötti kapcsolatokban, a kommunista célokat és eszmé­nyeket. Még egyszer köszönöm a szí­ves fogadtatást. Sikereket kívá­nok önöknek, az egész magyar népnek a szocialista építésben, az MSZMP XIII. kongresszusa határozatainak megvalósításá­ban. Dfadalmaskodjék Földün­kön, Európában és határain túl a béke és az együttműködés! Mihail Gorbacsov nagy taps­sal fogadott beszédét befejezve a magyar forradalmi munkásmoz­galom számára különösen érté­kes emléket adományozott a gyár kollektívájának: Venyiamin Szi- birszkijnek, az OSZSZSZK nép­művészének „Üdvözlet a magyar munkásoknak” című festményét. A kép Lenint és Szamuely Tibort ábrázolja 1919 májusában, a Vörös téren. Az SZKP KB főtit­kára az ajándékot átadva fel­idézte, hogy Szamuely Tibor részt vett az egykori moszkvai május­ünnepen, s Lenin akkor adta át neki a magyar munkásokhoz írt levelét, a Tanácsköztársaság di­csőséges időszakának fontos kor­dokumentumát. A kollektíva nevében Erdei István köszönte meg az ajándé­kot zárszavában, s a magyar munkások ajándékaként a Ta­nácsköztársaságot idéző szobrot nyújtott át Mihail Gorbacsov- nak. Ezzel fejeződött be a barát­sági nagygyűlés és a szovjet ven­dégek csepeli látogatása. VÁROSNÉZÉS, NYILATKOZAT A MOSZKVAI TV-NEK „Intenzív, alapos tárgyalások voltak” Mihail Gorbacsov belvárosi sé­tával folytatta tegnapi program­ját. Ide is, miként Csepelre, el­kísérte felesége, Raisza Gorba- csova, s ott voltak a magyar ven­déglátók, akikhez csatlakozott Kádár Jánosné is. Ugyancsak je­len voltak az SZKP KB főtitká­rának kíséretében lévő szovjet vezetők. Pontban 13 órakor, mikor a belváros szokott kora délutáni életét élte, Mihail Gorbacsovot és feleségét Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke, Szűcs Istvánná, az V. kerületi pártbi­zottság első titkára és Szekeres László, az V. Kerületi Tanács el­nöke üdvözölte a Váci utca, és a Kígyó utca sarkán. Úttörők vi­rágcsokrokkal kedveskedtek a vendégeknek, akik hazai járóke­lők és külföldi turisták érdeklő­désétől kísérve, gyalog indultak a Vörösmarty tér felé. Mihail Gorbacsov útközben többször is megállt, és szót váltott a járókelőkkel. Fiatalok egy cso­portjától életűikről, tanulmá­nyaikról érdeklődött. Egy szov­jet turistacsoport tagjait is meg­szólította, tréfásan kérdezve őket: üzennek-e haza valamit. Elismeréssel szólt a megújult Vá­ci utca hangulatos városképéről, külön is érdeklődve tcbb múlt századi épület koráról, felújítá­sának idejéről. Megállt a Taver­na Szálló előtt, s nagv tetszéssel nyilatkozott a tervezők és a kivi­telezők munkájáról. A belvárosi séta során — a Vörösmarty téren — Mihail Gor­bacsov válaszolt a szovjet televí­zió riporterének arra a kérdésé­re: milyen eddigi személyes be­nyomásai vannak a magyarorszá­gi látogatásról? — Örülök, hogy a nagy mun­ka közepette feltette ezt a kér­dést — mondotta egyebek között. — Kádár elvtárssal csaknem 7 órát tárgyaltunk, kisebb szüne­tekkel, és még így is kevés volt az idő. Intenzív, alapos tárgyalá­sok voltak ezek, amelyekkel na­gyon elégedettek vagyunk: még közelebb kerültünk egymáshoz. Nincs olyan nyugtalanító prob­léma, amely megbeszélésein­ken, tárgyalásainkon különle­ges gondot okozott volna. A két párt, a két ország, a két nép kö­zötti kapcsolatok fejlődésének új szakaszába léptünk, új prob­lémákkal találkozunk — s ezek álltak figyelmünk középpontjá­ban. Jól érzem magam itt, mert na­gyon régi ismerősök vagyunk Ká­dár elvtárssal, akiben régi bará­tunkat tisztelhetjük. Kapcsola­tainkat soha semmi sem árnyé­kolta be. Ezek mindig tartalmas, szívélyes kapcsolatok voltak, a teljes bizalmon alapulnak, az őszinteség, a nyíltság jellemzi azokat. S a találkozók Kádár elv­társsal mindig gazdagítanak bennünket. Szeretném hangsú­lyozni, hogy kellemes is és hasz­nos is volt a mostani találkozó, sok tapasztalatot merítettünk belőle. Gondolom, nagy jelentőségű lesz ez a látogatás kapcsolataink további fejlesztése és elmélyíté­se szempontjából minden téren. Vonatkozik ez mind a szocializ- ' mus fejlődésére a jelenlegi sza­kaszban, mind pedig a béke meg­őrzését, a nemzetközi helyzet megjavítását célzó közös erőfe­szítéseinkre. Tudja, hogy .mivel kezdtük tegnapi beszélgetésünket Kádár elvtárssal? Már rögtön az üdvöz­lések után szinte teljesen ugyan­azt mondtuk, más-más szavakkal. Kezdődik a találkozó és — mint mindig — tabu téma nem létezik, így volt, Kádár elvtárs? (Kádár János: Igen, így volt.) — Nagyon jó benyomások, na­gyon jó érzések maradtak meg bennünk — folytatta Mihail Gor­bacsov. — A magyar nép pártjá­nak vezetésével nagy sikereket ért ed. Ma a barátsági gyűlésen mindketten mégis inkább a prob­lémákról beszéltünk. Ez is rea­litás. Az eredmények is és a prob­lémák is egyaránt hozzá tartoz­nak a valósághoz. Ez mindig így lesz, amíg csak előrehaladás van. Ezek nehéz, nem egyszerű prob­lémák, de mi megoldjuk őket. Riporter: És mit tenne ehhez hozzá Kádár elvtárs? — Egyetértek Gorbacsov elv­társ értékelésével, csatlakozom hozzá — mondotta a többi között Kádár János. — Ma délelőtt a Csepeli Szerszámgépgyárban egy nagyon jó légkörű gyűlésen ta­Mihail Gorbacsov tegnap a Központi Bizottság székházában találkozott Kádár Jánossal és a Magyar Szocialista Munkáspárt más vezetőivel. A megbeszélésen részt vettek az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke és a Központi Bizottság titkárai. Szov­jet részről jelen volt Vagyim Med- vegyev, az SZKP KB titkára, Nyikolaj Krucsina, az SZKP KB tagja, a KB osztályvezetője, va­lamint több más szovjet szemé­lyiség. Elvtársi beszélgetésre került sor az MSZMP XIII. és az SZKP XXVII. kongresszusa határoza­tainak végrehajtásával össze­függő időszerű kérdésekről. Meg­különböztetett figyelmet szentel­tek a szovjet—magyar együttmű­ködés fejlesztése és elmélyítése távlatainak. Megerősítették az SZKP és az MSZMP eltökéltsé­gét, hogy fejlesztik együttmű­ködésüket a szocialista építés minden területén, gazdagítják a párt- és államközi kapcsolatok tartalmát, minden eszközzel elő­lálkoztunk a munkások képvise­lőivel. Ott is .megmutatkozott, hogy a mi egyetértésünk nemcsak Gorbacsov és Kádár egyetértése, hanem sokkal szélesebb körű. És ez nagyon jó feltételeket ad ah­hoz, hogy a kétoldalú kapcsolatok terén, s a nemzetközi kérdések­ben még egységesebben küzdjünk. Ehhez jó egészséget és sok sikert kívánunk Gorbacsov elvtársnak, a szovjet vezetésnek a XXVIII. kongresszus határozatainak vég-* rehaj fásában. És — gondolva a feladatra — nem irigyeljük őket, de bízunk a sikerükben. segítik a gazdasági, műszaki-tu­dományos és kulturális együtt­működés hatékonyságának növe­lését, új korszerű formáinak al­kalmazását. A találkozón hangsúlyozták a testvéri szocialista országok ösz- szehangolt erőfeszítéseinek meg­különböztetett jelentőségét a béke, a nemzetközi biztonság sza­vatolásáért és a leszerelésért ví­vott harcban. Kifejezték a két ország szándékát: a jövőben is tovább erősítik a szocialista kö­zösség egységét és összeforrott- ságát, amely a béke' és a társa­dalmi haladás legfontosabb té­nyezője. A találkozó szívélyes baráti légkörben, a kölcsönös megértés és a teljes egyetértés jegyében zajlott le. Este a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága dísz­vacsorát adott az SZKP KB fő­titkárának tiszteletére a Parla­ment Vadásztermében. A vacso­rán Kádár János és Mihail Gor­bacsov pohárköszöntőt mondott. Szovjet szakértők sajtókonferenciája A nemzetközi politikai helyzet időszerű kérdéseiről, valamint a nemzetközi feszültség csökken­tésének lehetőségeiről sajtókon­ferenciát tartott tegnap a Hilton Szállóban az a szovjet szakértői csoport, amely Mihail Gorbacsov magyarországi látogatása és a Varsói Szerződés Tagállamai Po­litikai Tanácskozó Testületének budapesti ülése alkalmából tar­tózkodik fővárosunkban. A tájékoztatón Vlagyimir Pet- rovszkij külügyminiszter-«helyet­tes, Nyikolaj Cservov vezérezre­des, a Szovjetunió Fegyveres Erői vezérkarának csoportfőnöke, Roald Szaggyejev akadémikus, a Szovjetunió Tudományos Aka­démiája Űrkutatási Intézetének igazgatója, Valerij Legaszov aka­démikus, a Kurcsatovról elneve­zett atomkutató intézet igazgató- helyettese és Georgij Osztrou- mov, az SZKP KB tanácsadója vett részt. Vlagyimir Petrovszkij emlé­keztetett arra, hogy az Egyesült Államok szinte korlátlan fegy­verkezési hajszába kezdett, to­vább növelve a nemzetközi hely­zet feszültségét. Veszélyes ten­dencia alakult ki: a világban fel­halmozott fegyverzetek sokkal nagyobb arányban nőnek, mint amilyen mértékben sikerül elő­rehaladni a fegyverzetkorlátozá­si tárgyalásokon. Felhívta a fi­gyelmet arra, hogy a Szovjetunió korunk realitásaival számolva a jövőben is mindent megtesz az egyetemes biztonság erősítésé­re, a nukleáris és hagyományos fegyverzetek korlátozása, vég­ső soron felszámolása érdekében. A szovjet külügyminiszter-he­lyettes az MTI munkatársainak kérdéseire válaszolva kiemelte a SALT—II. szerződés felmondá­sára irányuló amerikai szándék veszélyességét. Cservov vezérezredes az ame­rikai döntésre adandó lehetséges szovjet válaszról szólva felhívta a figyelmet arra, hogy a Szov­jetunió rendelkezésére álló mint­egy háromszáz nehézrakéta a SALT—II. szerződésben rögzített tízzel szemben akár 14, vagy 16 robbanófejet is hordozhat. A szovjet vezérkar csoportfő­nöke ugyanakkor rámutatott ar­ra is, hogy a SALT—II. szerződés érvénytelenítéséről hozott ame­rikai döntés csupán a legreak- ciósabb, legszélsőségesebb körök győzelmét jelenti, s ezekhez az erőkhöz semmiképpen sem so­rolható a NATO egész szövetsé­gi rendszere, valamennyi tagál­lama. A kora délutáni órákban a Rozmaring Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezet Meriiklon Gazdasági Társulásánál folytatódott Mihail Gorba­csov programja. A pesthidegkúti !tisz-központbam Havasi Ferenc, Pál Lénárd és Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkárai, Kótai Géza és Radics Katalin, a KB osztályvezetői Krasznai Lajos, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának első titkára, Váncsa Jenő mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter, Berend T. Iván, a Magyar Tu­dományos Akadémia elnöke, Láng István, az MTA főtitkára, valamint több tudományos intézet vezetői fogadták a szovjet vezetőt. Murvai László, a főváros II. kerületében és a pilisvölgyi térség ,tiz községé­nek határában itöbb mint 4200 hektáron gazdálkodó szövetkezet ve­zetője tájékoztatta a Rozmaring alaptevékenységéről, valamint a Me­rik Ion Kutatási, Fejlesztési, Termelési GT-ben folyó munkáról. Szívélyes légkörű találkozó a KB székházéban FELELŐSSÉGGEL, ÖNÁLLÓ CSELEKVÉSSEL Közéletformáló pártszervezetek A XIII. kongresszus határozatainak ered­ményes végrehajtása aliglha képzelhető el a pártalapszervezetek önállóságának, öntevé­kenységének fejlődése, a párttagok cselekvő részvétele nélkül. A pártalapszervezetek ilyen szellemben kezdtek hozzá a kongresszusi ha­tározatok feldolgozásához, a helyi feladatok meghatározásához, és a végrehajtás megszer­vezéséhez. A párt tagjai, tisztségviselői ön­álló, magukért és tetteikért teljes mértékben felelős emberek. A fejlődés, a pozitív irá­nyú változás azon múlik, hogy a pártszerve­zetek helyileg mennyire ismerik fel felada­taikat, mit és hogyan cselekszenek, politizá­lásukért milyen felelősséget vállalnak. Mégis ma úgy tűnik, a növekvő feladatok, a szaporodó gondok, feszültségek miatt elő­fordul — talán erőteljesebben, mint koráb­ban, hogy a helyi gondok, problémák meg­oldását „felülről” várják, cselekvés helyett panaszkodnak. Mintha a politikai vezető sze­repből következő felelősségvállalásban kis­sé elbátortalanodtak volna a kommunisták. Gyakori hivatkozás történik arra is, hogy nem elég a pártalapszervezetek „jogosítvá­nya” az erőteljesebb, hatékonyabb politikai munkához. Mások úgy érzik, nincs elég ön­állóságuk a pártalapszervezeteknek a tőlük várt feladat megoldásában. A fejlődés követelményei A párttagok körében is tapasztalhatók he­lyenként kedvezőtlen hangsúlyeltolódások a kétkedés, a bizonytalanság irányába. Hely­telenül a vgmk-kal is összefüggésbe hozzák, hogy egyesek nem használják ki megfele­lően a főmunkaidőt, és reklamálják a vég­zett munka tekintélyének visszaállítását, a munkafegyelem megszilárdítását. Az ilyen pártalapszervezetekben nem érzik vagy is­merik fel működési területük politikai hely­zetéért, állapotáért a felelősséget. A vgmk-k nem kötelező előírásra született szervezetek, hanem mint lehetőségek állnak a gazdálko­dó egységek rendelkezésére. Létrehozásuk, működtetésük kizárólag a helyi döntés ered­ménye lehet. Helyileg szükséges a velük kap­csolatban minden irányú tapasztalatot is mi­nősíteni, megítélni, ha indokolt változtatni és ha szükséges, a felelősséget is vállalni. A mai nehezebb helyzetet nem lehet már többé újnak, kivételesnek tekinteni. Az el­múlt évek már komoly impulzusokat és le­hetőséget is adtak a kedvezőtlen körülmé­nyekhez való alkalmazkodáshoz, az öntevé­kenység kibontakoztatásához, az önálló cse­lekvéshez. Annál is inkább, mert társadal­mi fejlődésünk növekvő követelményei, a gazdaságirányítási rendszer továbbfejleszté­se nyomán az utóbbi években felgyorsultak a társadalmi és gazdasági változások. Ennek meghatározó jellemzője: a gazdálkodó egy­ségek, intézmények, és az alsóbb állami szer­vek, szervezetek önállóságának növekedése. A megnövekedett önállóság, gazdasági hatás­kör és mozgástér szükségképpen nagyobb önállóságot ad és több felelősséget, kezdemé­nyezőkészséget és határozottságot kíván a pártszervezetektől működési területük politi­kai irányításában, befolyásolásában. Gazdagodó eszköztár Az irányító pártszervek — a Központi Bi­zottságtól kezdve a megyei, városi pártbi­zottságokon át — már az eddigiekben is csök­kentették a kötöttségeket, a kötelezően elő­írt napirendeket, új irányítási formákat ve­zettek be. A fokozatosan fejlődő demokra­tizmus, az irányításban is növekvő diffe­renciáltság nyomán: gazdagodott a helyi esz­köztár, öntevékenyebb alapszervezeti munka alakul ki, bátrabb és sokoldalúbb együtt­működés jön létre szervek — szervezetek között. A pártmunka új tervezési rendjében a kiválasztott témák a pártalapszervezetek- től a Központi Bizottságig jobban egymásra épülnek. Az öntevékeny alapszervezetek megértet­ték: a kongresszusi határozatok megvalósí­tásáért találékonyabban, fegyelmezettebben és eredményretörőbben kell dolgozniuk. Fel­ismerték, hogy az önállóság felelősséggel jár együtt. Fokozódó tömegkapcsolattal, kellő politikai nyitottsággal napirendre tűzik terü­letük „kényes” kérdéseit. Nem takargatják munkahelyük gyengeségeit, nem védik a „mundér” becsületét. Bátran vállalják a kommunisták fórumain, vagy a széleskörűbb vitákat is a helyi gmk-val, a helyi munka- fegyelemmel, a helyi káderügyekkel kapcso­latos kérdésekben. Reális értékelés Panaszkodások, magyarázkodások helyett: pártszervezetenként, aiapszervezetenként, vállalatonként, szövetkezetenként, intézmé­nyenként, munkahelyenként mérlegelik, vizs­gálják, hogy valójában melyek a külső, ki­védhetetlen okok, s melyek a saját gondjaik. A saját helyzetből indulnak ki, azt önkritiku­san, felelősségteljesen vizsgálják. Annak fel­ismeréséig is eljutottak, hogy nem csak a népgazdaság egészének helyzetére hivatkoz­nak, elhelyezik benne önmagukat is. Olyan szemléletet alakítanak ki, amely a helyzet reális értékelésével felismeri és őszintén be­mutatja saját szervezetük gyengéit, hibáit, elszalasztott lehetőségeit. Egyre inkább fel­ismerik, hogy nemcsak az a fontos, hogy ki képviseli a párt politikáját, hanem legalább annyira az, hogy miképpen, milyen módon. Nevén nevezik, kit terhel felelősség az elma­radásért, az előrelátás hiányáért, a szüksé­gessé vált kezdeményezés vagy a gyors reagá­lás elmulasztásáért. így az okok alapos, hoz­záértő elemzése és őszinte feltárása nyomán megteremtődik a reális lehetősége a korrek­ciónak, a hibák felszámolásának. A lehető­ségek, az erőforrások gondos számbavételé­vel, az előrelépés módozatainak kidolgozásá­val pedig az önmegújulásnak, a fejlődési ütem gyorsításának, az intenzitás növelésé­nek. A helyi elképzeléseket, a megoldandó fel­adatokat a kommunista — szélesebben — a munkahelyi közösségek maguk állítják ösz- sze. Megértették, hogy az élet a politika gya­korlati módszereiben is változtatást kíván. A közös motiváció megtalálását, a közös gon­dolkodás és érdekeltség megteremtését igény­li. Napjainkban az üzemekben, gazdálkodó egységekben megkülönböztetett figyelmet for­dítanak az új vállalati irányításra történő áttérésre. Miközben helyesen pályázat útján meghirdetik az igazgatói munkakör betölté­sét, nem felejtik el a kommunistákkal sem a véleménycserét e fontos kérdésben. Szemléleti gátak áttörése Felismerték a gazdálkodó egységek egy részében, hogy a helyi vezetés fejlesztése, korszerűsítése nélkül nem juthatnak előbb­re. Ezért a vállalat, üzem szervezetén, terve­zési, irányítási rendszerén változtattak, kor­szerűsítettek, fokozatosan alkalmazkodva a piaci-szabályozási feltételekhez. Kialakítot­ták a vállalaton belüli támogatások és elvo­nások rendszerét, öntevékeny munkacsopor­tok, részlegek szervezését, az egyéni és cso­portos kezdeményezőkészség erősítését. Igye­keznek fejlesztőmérnökeik, konstruktőreik Új törekvéseit, korszerű elképzeléseit, találé­kony ötleteit megvalósítani. Az öntevékeny alapszervezetek felismer­ték, hogy sorsdöntő kérdés ma a szemléleti gátak áttörése is. Miközben igénylik, kérik a kommunisták véleményét, javaslatait, kri­tikai megjegyzéseit, fel is lépnek a mindent megkérdőjelező, pesszimista bizalmatlanság­gal szemben. Nem engednek teret az olyan felfogásnak, amely nem tesz különbséget a tisztességes munkával, a kiemelkedő telje­sítményekkel, illetve az illegális úton, tör­vénytelen eszközökkel szerzett jövedelmek között. Így a munkán alapuló jövedelemkü­lönbségek pozitív szerepe megértésre talál az elkerülhetetlen feszültségek ellenére is. Az öntevékeny pártalapszervezetek így alakít­ják ki az igazi közéletet, melyben az embe­rek érzik, lehet és érdemes a közös ügyért dolgozni, lehet és érdemes beleszólni a kö­zös dolgokba. Horváth Árpád, az MSZMP KB munkatársa « ELKÉSZÜLT A BUDAVÁRI SIKLÓ • Hosszú szünet után ismét sikló­val utazha­tunk a Vár­ba Elké­szült Buda­pest új ne­vezetessé­ge, a 102 méter hosz- szú pályán mozgó bu­davári sikló. A két. egyenként 24 szemé­lyes kocsi háromper­cenként közleke­dik a 30 fo­kos emel­kedőn.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom