Petőfi Népe, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-10 / 135. szám
BARÁTSÁGI NAGYGYŰLÉS A CSEPELI SZERSZÁMGÉPGYÁRBAN Szoros egységben a szocializmus útján Kádár János beszéde {Folytatás az 1. oldalról.) A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának nevében, s a magam részéről köszöntőim a becsülettel és eredményesen dolgozó Csepeli Szerszámgépgyár kollektíváját, a magyar—szovjet barátságot kifejező nagygyűlés minden résztvevőjét, s az önök személyében köszöntőm a magyar munkásosztályt, dolgozó népünket. Kiemelkedően fontos és örvendetes politikai esemény számunkra, hogy meghívásunkat elfogadva baráti látogatást tesz nálunk, s most itt van közöttünk Mihail Szergejevics Gorbacsov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára. Enged elmükkel én is szeretném szívből köszönteni magas vendégünket, hozzánk oly közelálló elvtársunikat, Gorbacsov elvtársat, kedves feleségét és a kíséretében lévő valamennyi szovjet barátunkat. Személyükben a hazánkat a hitleri fasiszta megszállás alól felszabadító Szovjetuniót, a testvéri szovjet népet, a velünk jóban- rosszban kitartó, segítő, igaz barátot, nagy szövetségesünket köszöntjük. Gorbacsov elvtárssal a tegnapi napot munkával töltöttük. Tájékoztattuk egymást az országainkban folyó szocialista építőmunkáról, áttekintettük kétoldalú kapcsolatainkat,, a magyar— szovjet együttműködés továbbfejlesztésének lehetőségeit. beható eszmecserét folytattunk a nemzetközi helyzet főbb kérdéseiről. Új Magyarország születeti Tárgyalásainkon ismét bebizonyosodott, hogy egységünk szilárd" és megbonthatatlan, mert közös marxista—leninista elveink alapján, valamint országaink alapvető érdekeinek és távlati céljainak egybeesése nyomán pártjaink a szocialista építés és a világhelyzet kérdéseit azonosan ítélik meg. Közös az elhatározás abban, hogy a két- • oldalú magyar—szovjet együttműködést. minderte területen i ■továbbfejlesztjük és magasabb szín-, vonalra emeljük,— s abban is, •hegy a nemzetközi kérdésekben együtt, azonos célokért: a viszonyok megjavításáért, a tartós békéért, az emberiség nyugodt, pusztító fegyverektől mentes jövőjéért küzdünk. Magunkról, a szocialista építés magyarországi helyzetéről szólva reális tájékoztatást adtam Gorbacsov elvtársnak, őszintén elmondtam, hogy gondunk jelenleg is van, több mint elegendő, s a szocialista építés menetében igen nehéz akadályokat kell még leküzdenünk. De a helyzet valóságos megítéléséhez az is hozzátartozik, hogy a felszabadulás és az 1956. évi törés óta eltelt évtizedekben népünk, pártunk vezetésével, nagy és vitathatatlan történelmi eredményeket ért el a termelésben, az élet- körülmények javításában s a kulturális színvonal emelésében egyaránt. Viszonyaink már-rnár alig hasonlíthatók a néphatalom kivívása, a szocialista rendszer megteremtése -előtti helyzethez. Joggal állapíthatjuk meg: új Magyarország született a régi helyén. Meggyőződéssel mondhatjuk barátainknak azt is, hogy munkásosztályunk, szövetkezeti parasztságunk, a magyar értelmiség, népünk óriási többsége érti és támogatja pártunk politikáját. amelynek célja elért eredményeink, szocialista vívmányaink megőrzése és gyarapítása, a fejlett szocialista társadalom felépítése. Legfőbb törekvésünk, hogy ezen az úton járva békét és biztonságot, az eddig elértnél is különb életet, boldogulást biztosítsunk népünk, nemzetünk számára. 'Ennek útja mindenekelőtt — tudjuk —, a rendelkezésünkre álló termelőerők, saját lehetőségeink jobb kihasználása. A szocialista rendszer előnyeire építve hatékonyabban kell termelnünk, dolgoznunk, összpontosítani keil erőinket, hogy a termelés a leghaladóbb technika alapján növekedjen, s céltudatosan, fegyelmet és rendet tartva, a dolgozóik rovására élősködők mesterkedéseit megakadályozva megteremtsük egy gyorsabb fejlődés lehetőségét. Sok múlik az emberi tényezőn Előrehaladásunkhoz pártunk XIII. kongresszusa megfelelő irányvonalat, a VII. ötéves terv reális programot adott. Ennek végrehajtása megkezdődött, bár — őszintén megvallva — elég lassan és eddig még nem kielégítő eredménnyel. Igaz, vannak a munkát nehezítő, nem tőlünk függő, kedvezőtlen külső adottságok is. De most magunkról szólok. A helyzet azt igényli, hogy a Központi Bizottságtól kezdve a párt valamennyi szervezete, a társadalmi szervek, a kormányzati és a gazdasági intézmények, s általában a dolgozók most ne a nálunk szokásos módon először, tizedszer és harmincadszor is azzal foglalkozzanak, hogy mit, kinek és hogyan kellene elosztani, hanem először és azután még néhányszor azzal: hogyan lehet a rendelkezésünkre álló eszközökkel, a tudással, az emberek képességével jobban, felelősebben gazdálkodni és termelni. S ha így járunk el, nemcsak lesz mit elosztani és juttatni, hanem egyre több is lesz. Ha számba veszem összes mostani nehézségünket, tudom, hogy nem kis feladatokat kell megoldanunk. De tudom azt is, hogy voltunk már százszor nehezebb helyzetben is, és a párt, a társadalom, a nép erőit összefogva úrrá lettünk rajta, túljutottunk az akadályokon, és alig hihető, szép eredményeket értünk el. Most sokkal több erőnk van, pártunk és népünk tapasztaltabb, érettebb, tudása gazdagabb, mint régebben volt. Ezért sok múlik a céltudatosságon, az akaraton, a felelős hozzáálláson a feladatok megoldásakor — röviden szólva: sok múlik a jobb munkán. Az országos, a megyei, s még az üzemi átlagok is sok mindent eltakarnak. Gyakran az azonos feltételek között tevékenykedő kollektívák, vezetők, s az egyes dolgozók teljesítménye is különböző. Vannak közöttük, akik egészen kiváló eredménnyel dolgoznak, sokan közepesen, egyesek pedig csapnivalóan. Ez is mutatja, milyen sok múlik az emberi tényezőn. Ideje lenne a vezető szervek részéről, s a társadalmi megítélésben is az eddiginél határozottabban és egyértelműbben világossá tenni, az erkölcsi és anyagi megbecsülésben következetesen kifejezésre juttatni, hogy mi valóban a szervezett, fegyelmezett munkát megkövetelő vezetőket. a jól dolgozó kollektí- nVátafttíé» a jól dolgozó: embereket j támogatjuk. s Bízom abban, hogy erőinket • mozgósítva, s megfelelő lendülettel dolgozva pártunk és népünk meg tudja tenni mindazt, ami a XIII. kongresszus határozatainak végrehajtásához, az ötéves terv és az idei terv mind jobb teljesítéséhez szükséges. Saját erőink mozgósítása mellett rendelkezünk még más fontos erőforrásokkal is. A sokol-. dalú magyar—szovjet kapcsolatok fejlesztésével, a KGST keretében a többi szocialista országgal együtt a nemzetközi munkamegosztásból adódó lehetőségekkel jobban élve gyorsabban haladhatunk előre szocialista utunkon. Gorbacsov elvtárs, szovjet barátaink jelenlétében felelősen mondhatom: a Magyar Népköztársasággal, mint szilárd szocialista országgal, az együttműködés területén pedig mint megbízható partnerrel számolhat minden barátunk a jövőben Bizalom, tisztelet, megértés A Szovjetunió az emberiség legszebb reményeinek megtestesítőjeként lépett be a történelembe, és csaknem hét évtizede a társadalmi haladás és a béke legfőbb támasza. Tapasztalatainak és sikereinek jelentősége felbecsülhetetlen a szocializmus, az emberiség számára. Pártunk és népünk nagy érdeklődéssel és rokonszenvvel követte az SZKP XXVII. kongresszusának munkáját, és üdvözli annak határozatait. A lenini szellemben megfogalmazott törekvések és célok erősítenek bennünket is szándékainkban, s további gondolkodásra és cselekvésre ösztönöznek. Meggyőződésünk, hogy a dinamikus szovjet fejlődés nyomán a mi munkánk feltételei is kedvezőbbé válnak. Kívánjuk, hogy a szovjet nép további nagy sikereket érjen el a fejlett szocializmus építésében, a társadalmi és a gazdasági fejlődés gyorsításának útján. Viszonyunk a Szovjetunióhoz kipróbált, az élet által igazolt internacionalista elveken, baráti és jószomszédi összefogáson, közös érdekeken nyugszik. Kapcsolatainkat az egymás iránti bizalom, tisztelet és megértés hatja át. A magyar—szovjet barátság erősítését, sokoldalú együtt-' működésünk fejlesztését a jövőben is elsőrendű, nagy jelentőségű feladatunknak tekintjük. Holnap kezdi meg munkáját hazánkban a Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének soros ülése. Szövetségi rendszerünk párt- és állami vezetői feszült és ellentmondásos nemzetközi helyzetben tanácskoznak. A genfi szovjet— amerikai csúcstalálkozó után a világ egy fokkal több bizalommal tekintett a jövőbe. Már akkor számoltunk azonban azzal, s Kitartó küzdelem Pártunk, kormányunk, egész népünk nagyra értékeli, hogy a szovjet vezetés ebben a helyzetben is higgadtan, körültekintően válaszol a kihívásra. A Szovjetunió állhatatosam, kezdeménye- zően törekszik a nukleáris fegyverek felszámolására, a világűr militarizálásánák megakadályozására, a fegyverkezési verseny a legutóbbi hónapok tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy az imperializmus szélsőséges körei, a szembenállás amerikai és más hívei nem egykönnyen adják fel terveiket, tovább szítják a feszültséget, fokozzák a fegyverkezési hajszát. radikális korlátozására, a valamennyi állam számára elfogadható és megbízhatóan működő biztonsági rendszer megteremtésére. A hagyományos fegyverzet és fegyveres erők csökkentésére tett legújabb szovjet javaslat jelentősen segíthet bennünket az európai béke és együttműködés megszilárdításában. E szándékaiban a többi szocialista országgal együtt határozottam és aktívan támogatjuk a Szovjetuniót, és részt vállalunk valóra váltásukban. A Politikai Tanácskozó Testület üléséről még korai szólni, egyet azonban biztosan mondhatok: a Varsói Szerződés országai a béke érdekében fogják ismételten felemelni szavukat, és határozottan síkraszállnak a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett éléséért. Olyan világot akarunk, amelyben mindenki szabadon és biztonságban érezheti magát, s a biztonság a sokoldalú együttműködés szilárd alapjaira épül. Hazánk — szövetségeseivel összhangban — a maga eszközeivel és lehetőségeivel a jövőben is arra törekszik, hogy hozzájáruljon a közös célok eléréséhez. Szovjet barátainkkal együtt abból indulunk ki, hogy mai világunkban nincs fontosabb feladat, mint a békéért, az emberiség biztonságáért való kitartó küzdelem. Befejezésül ismételten hangot adok megelégedésünknek, hogy Gorbacsov elvtárs mostani látogatása tovább erősíti népeink barátságát, és újabb ösztönzést ad együttműködésünk fejlődésének. Kérjük önt, tisztelt Gorbacsov elvtárs, hogy hazatérve adják át a Szovjetunió kommunistáinak, a nagy szovjet népnek a magyar kommunisták, a szocializmust építő magyar nép testvéri üdvözletét. Teljes sikert kívánunk a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVII. kongresszusa határozatainak végrehajtásához. Mondják el azt is, hogy a magyar nép a szovjet néppel szoros egységben halad tovább előre közös történelmi utunkon, a szocializmus útján. Ezt követően Mihail Gorbacsov lépett a szónoki emelvényre. Diadalmaskodjék Földünkön a béke Szívből köszönöm a meleg, bensőséges fogadtatást, őszintén köszönöm önnek, kedves Kádár elvtárs, magyar barátainknak az országunkról és a szovjet—magyar barátságról itt elmondott meleg szavaikat. Nem először járok Budapesten. Ez az újabb találkozás az önök gyönyörű fővárosával és ismerkedésem a gyárral feljogosít arra, hogy kijelentsem: az ország jó munkaritmusban él. Itt, Csepelen érzem azt a szovjet munkáskollektívákkal történt találkozásaimból ismerős légkört, amelyet áthat, hogy az embereket nemcsak a saját üzemük ügyei, hanem az ország dolgai is érdeklik. Érezhető, hogy nem a régi módon akarnak dolgozni, hanem úgy, ahogyan most az idő megköveteli. Kádár elvtárssal vasárnap tartalmas beszélgetést folytattunk. Szót váltottunk a világban végbement jelentős változásokról, a szocialista világrendszer problémáiról: arról, hogy Magyarországon és a Szovjetunióban hogyan oldják meg a pártjaink kongresszusain kitűzött feladatokat. E feladatok lényege mind Magyarországon, mind pedig a Szovjetunióban világos: még jobban, még hatékonyabban kell dolgozni, úgy, ahogyan azt a jelenlegi idők megkövetelik. Történelmi kihívás Márpedig az idő nem tesz lehetővé más választást sem önöknek, sem nekünk, sem más testvéri országoknak. Az alkotó útkeresés új történelmi kihívás elé állítja a szocializmust. Nincs jogunk egy helyben topogni, lemaradni. Csakis gyorsított léptekkel állíthatjuk teljesebben a dolgozó ember szolgálatába a szocializmus óriási tartalékait és lehetőségeit. Ez azt is jelenti, hogy szilárdítjuk országaink, a szocialista világrendszer nemzetközi pozícióit, növeljük tekintélyét, fokozzuk vonzerejét, hatását a világeseményekre, az atomkatasztrófa elhárításáért vívott küzdelemre. Ez annak a stratégiának alapvető értelme és célja, amelyet pártunk a Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének meggyorsítására dolgozott ki. Ez a feladat, mint tudják, nagy és bonyolult, mind arányait, mind megközelítését, mind a megoldás módszereit tekintve. Mi lényegében éppen csak megkezdtük a végrehajtását, s az első, igaz, egyelőre még csak szerény eredményeket értük el. Sok még a tennivaló. Világos-e e téren minden? Azt hiszem, még nem. Világos a cél, az irányvonal. Nevezetesen: az egész népgazdaság intenzifiká- lása a legkorszerűbb technika és technológia bevezetésével. Továbbá: a teljes irányítási rendszer átszervezése napjaink követelményeinek megfelelően, a gazdasági mechanizmus bátor reformja a központosított tervezés tökéletesítése és a teljes gazdasági önelszámolás alapján. Ily módon, ha úgy tetszik, a szovjet társadalom élete számos területének alapvető megújításáról, mélyreható lélektani átalakításáról van szó. Az irányvonal — ismétlem — világos. Jóváhagyta a kongresz- szus, az egész párt, a nép. A felvázolt irányvonal megvalósításának taktikáját, módszereit, formáit azonban még ki kell dolgozni, finomítani kell, felhasználva ehhez természetesen mindazt, ami gyakorlatilag bevált mind nálunk, mind pedig a testvéri országokban. A siker kulcsát a tömegek alkotómunkájában, öntevékenységük széles körű fejlesztésében látjuk. Ezt pedig nem érhetjük el anélkül, hogy tovább tökéletesítsük a szocialista demokráciát, amely valóban vezető szerepet biztosít a dolgozóknak, szavatolja, hogy valódi gazdái legyenek a termelésnek, a társadalomnak, az államnak. Abból indulunk ki, hogy több dinamizmusra, több társadalmi és az együttműködés Mihail Gorbacsov beszéde igazságosságra, több demokráciára, egyszóval több szocializmusra van szükségünk. Az SZKP ebben látja a társadalomfejlesztés gyorsításának fő forrását és tartalékát. Ezt a vonalat, ezt a megközelítést munkásaink, valamennyi dolgozónk melegen támogatja, saját legbensőbb ügyének tekinti. örülünk barátaink sikereinek A szocialista közösség országaiban a gyorsításnak van még egy forrása, amelyet pártunk ugyancsak teljes mértékben igyekszik kihasználni. Ez: a szocialista építés tapasztalatainak a cseréje. Az SZKP figyelemmel és tisztelettel tekint azokra az erőfeszítésekre, amelyeket önöknél Magyarországon és más szocialista országokban tesznek, hogy megoldást találjanak a korántsem egyszerű gazdasági és társadalmi feladatokra. Mi örülünk barátaink sikereinek, igyekszünk átvenni tőlük mindent, ami országunk számára hasznosítható. Természetesen — és ezt saját tapasztalatunkból tudjuk — senki sincs teljesen biztosítva a kudarcokkal és tévedésekkel szemben. Számunkra, kommunisták számára azonban van egy döntő kritériuma a kísérletek indokoltságának, helyességének. Ez a kritérium pedig: a szocializmus tényleges szilárdítása minden téren: gazdasági, politikai, szellemi téren egyaránt. Most az van napirenden, hogy a szocialista országok internacionalista kapcsolatait is az intenzív együttműködés vágányaira helyezzük át, elmélyültebbé és eredményesebbé tegyük, megújítsuk a politikai és a gazdasági együttműködés mechanizmusát, a többi között a KGST kereteiben is. Példaként említhetem, hogy szovjet és magyar tudósok, közgazdászok, gazdasági szakemberek dolgoznak közös üzemek, vegyesvállalatok, tudományos csoportok, laboratóriumok megszervezésén. És helyes, hogy erre az elsőbbséget élvező gépgyártásban, elektronikában és mikroelektronikában, a robottechnikában, valamint a biotechnológiában kerül sor. Ez a feladat, gondolom, érinti a csepelieket is. Képletesen szólva ugyanis az önök gyárának műhelyei az első vonalban küzdenek azért, hogy dinamikusabban és mélyrehatóbban egyesítsük a szocializmust a legkorszerűbb technikával és technológiával. Napjainkban ez a testvéri pártok, népek és államok korszerű együttműködésének első vonala is. Az önök munkája pedig — éppúgy mint ezernyi más munkáskollektíva munkája — hozzájárul a KGST-országok tudományos-műszaki haladása komplex programjának megvalósításához. Ezen a találkozón feltétlenül szólnom kell nemzetközi kérdésekről is. A külpolitika ugyanis már régóta nemcsak a diplomaták dolga. Valamennyi embert, minden ember sorsát és életét érinti. Ez napjaink valósága, az atomkor valósága. Másfél hónapja megrázó szerencsétlenség történt: tönkrement a csernobili atomerőmű reaktora. Emberek vesztették életüket. A szerencsétlenség sok országban töltötte el fájdalommal az embereket. Felhasználva az alkalmat, szeretnék köszönetét mondani önöknek, Magyarország állampolgárainak a részvétért, a szolidaritásért és a segítőkészségért. Gondosan vizsgáljuk a baleset műszaki okait, levonjuk belőlük a tanulságokat, megteszünk mindent, hogy a jövőben elejét vegyük az efféle baleseteknek. Minden atomerőműnél — azoknál is, amelyek működnek, és azoknál is, amelyek épülnek — fokozott biztonsági intézkedéseket foganatosítunk. Csernobil ismét figyelmeztet: az ember működésbe hozott egy valóban fantasztikus erőt, amelyet keményen kordában kell tartani. Bizonyára tudják, hogy a Szovjetunió konkrét javaslatokat tett az atomenergetika biztonságos fejlesztését szolgáló nemzetközi rendszer lényeges megszilárdítására. És feltett szándékunk, hogy ezt elérjük. Gondolkodni lehetne például azon, hogy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség keretében szervezzük meg az atomenergetikában vezető országok együttműködését egy gazdaságos és főleg megbízható, új nemzedéket jelentő reaktortípus létrehozása céljából. Külön figyelmet érdemel a nukleáris balesetek nyomán keletkezett anyagi és erkölcsi-lélektani károk kérdése. Ügy véljük, hogy erre vonatkozóan olyan jogrendet kell kialakítani, amelynek keretében az államok köteleznék magukat, hogy ingyenes orvosi segítséget, lakást és más anyagi támogatást nyújtanak a szerencsétlenül jártaknak. Ilyen esetekben természetesen ki kell zárni minden arra irányuló kísérletet, hogy a szerencsétlenséget az államközi kapcsolatokban feszültség és bizalmatlanság szítására használják fel. <"-v' '*. \ %<?■'./ '‘‘■'-'-‘a > Az atomfegyvereket meg kell semmisíteni Még valamit a nukleáris biztonságról: nem szabad megengedni a nukleáris terrorizmust. Megtörtént, hogy szándékos károkat okoztak atomipari vállalatoknak az Egyesült Államokban és Nyu- gat-Európában, például dúsított hasadóanyagot loptak el. Ezért rendkívül fontos feladat egy megbízható intézkedési rendszer kidolgozása, hogy megelőzhető legyen az atomterrorizmus, annak minden megnyilvánulása. A békés atomenergia, éppúgy mint a békés világűr, azt igényli, hogy minden állam egyesítse erejét e kérdések megoldására, mégpedig nem a kiválasztottak körében, hanem széles nemzetközi fórumon, valamennyi érdekelt állam részvételével. De nem ez az egyedüli tanulság, amit le kell vonnunk az atomenergetikai szerencsétlenségekből. A csernobili baleset sem mérhető össze azzal, hogy milyen következményekkel járna akár a jelenlegi mércével mért legkisebb atombomba robbanása is. Világszerte pedig tíz- és tízezer atomtöltet halmozódott fel, s ezek mindegyike — hangsúlyozom, mindegyike — olyan katasztrófa előidézésére képes, amelynek méreteit egyszerűen még elképzelni is lehetetlen. Ez atomkorszakunk valósága. A nemzetközi ügyekben vallott véleményünket így lehetne megfogalmazni: atomháborút nem szabad megengedni, az atomfegyvereket meg kell semmisíteni. Ebből kiindulva a Szovjetunió előterjesztette az atomfegyverek teljes megsemmisítésének a gyakorlatban is megvalósítható programját. Támogatják ezt barátaink és szövetségeseink, támogatja minden józan gondolkodású ember. Ezért vagyunk ilyen eltökéltek, elvtársak az atomkísérletek kérdésében. Ha betiltjuk ezeket, máris felépítettük az első szilárd gátat a tömegpusztító fegyverzet növelésének útjában. Az pedig, hogy ehhez a problémához hogyan nyúlnak az államok, sajátos fokmérője politikájuknak. Aki az atomfegyverek megsemmisítésére törekszik, az a kísérletek betiltását követeli. Aki ragaszkodik ehhez a fegyverhez, az el is követ mindent, hogy a kísérletek folytatódjanak. Washington az emberiség sorsát teszi kockára Csaknem egy esztendeje, hogy a Szovjetunió nem végez atomrobbantásokat. Ez azt bizonyítja, hogy komolyan, felelősségtudattal kezeljük a háború és a béke problémáját. De tekintsünk csak az Egyesült Államokra. Ott szinte egy napot sem tudnak elképzelni atomfegyver-kísérlet nélkül. Azt mondják: a jelenlegi körülmények között enélkül nem lehet sem növelni, sem korszerűsíteni a meglévő fegyverzetet. Nos, valóban újabb kísérletek nélkül a régi fegyver nem tökéletesíthető, új pedig nem hozható létre. De hiszen mi éppen ezt akarjuk! A Szovjetunió azt javasolja, hogy semmisítsék meg az atomfegyvert. Ezért, a béke érdekében vállaltuk a kockázatot, amikor meghosszabbítottuk egyoldalú moratóriumunkat. A Szovjetunió szeretné meggyőzni az Egyesült Államokat, hogy kövesse példáját, majd állapodjanak meg az atomkísérletek végleges betiltásában, beleértve az erről szóló megállapodás végrehajtásának átfogó, megbízható ellenőrzését. Az eddigiekből ítélve azonban Washington csak arra hajlandó, hogy kockára tegye az emberiség sorsát saját önző érdekei miatt. Lehetetlen, erkölcstelen és veszedelmes politika ez! Még egy dologról feltétlenül szólnom kell itt, Budapesten. Az európai helyzetről. Európában annyi atomfegyver halmozódott fel, hogy sűrűn lakott földrészünk a szó szoros értelmében a földkerekség legrobbanékonyabb helye lett. A genfi szovjet—amerikai tárgyalásokon új tervezetet nyújtottunk be, amelynek célja Európa mentesítése a közepes hatótávolságú szovjet és amerikai rakétáktól. Ez összességében néhány száz olyan atomtöltetet jelent, amely képes Európa földjét „felperzselt földdé” változtatni. Egyedülálló esélyt adtunk arra, hogy megnyíljék az út az atomleszerelés felé Európában és szerte a világon. Igaz, Angliának és Franciaországnak is vannak atomfegyvereik. Ezek egyelőre semmilyen tárgyalások napirendjén nem szerepelnek. Álláspontunk a következő: a legfontosabb, hogy ez az erő ne növekedjék, ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok megsemmisíti közepes hatótávolságú rakétáit. Mi azonban készek vagyunk tovább is lépni, s már javasoltuk Londonnak: ha lemond az atomfegyverről, akkor a Szovjetunió arányosan csökkenti nukleáris eszközeit. Természetesen ez a kérdés azonnal nem oldható meg. De. haladhatunk fokozatosan. Mondjuk, megállapodnánk abban, hogy az azonos biztonság elvei alapján és megbízható ellenőrzés mellett kölcsönösen, szakaszosan és arányosan csökkentjük az atompotenciálokat. A Szovjetunió kész ilyen tárgyalásokat kezdeni Angliával is és Franciaországgal is. Azt kérdezik tőlünk: és mi legyen a nem-nukleáris fegyverekkel? Hiszen ezekből is nagyon sok van Európában, és önmagában ez is nagy veszélyt jelent. Országaink amellett vannak, hogy lényegesen csökkentsék a hagyományos fegyverzetet Európában, az Atlanti-óceántól az Urál-hegységig. Ilyen részletesen kidolgozott és meghatározott időtartamra szóló programot készülnek megvitatni Budapesten a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének holnap megnyíló ülésén. (Folytatás o 3. oldalon)
