Petőfi Népe, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-10 / 135. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE ; ;• - ' • o s '■ AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLI. évf. 135. szám Ára: 1,80 Ft 1986. június 10. kedd A Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének üléséről Ma, Budapesten megkezdi munkáját a Varsói Szerződés tag­államai Politikai Tanácskozó Testületének ülése. (MTI) Mitterrand a Szovjetunióba látogat Francois Mitterrand francia elnök a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa elnökségének meghívására július 7. és 10. között hivatalos láto­gatást tesz a Szovjetunióban — közölték hétfőn egyidőben Moszkvá­ban és Párizsban. FELTÖRIK A GYEPEKET, SZŐLŐT, ZÖLDSÉGET TERMESZTENEK Hasznosítják a parlagot Soltvadkerten A söitvadkerti József Attila Termelőszövetkezetet úgy emlege­tik, mint jó példát arra, hogyan lehet hasznosítani a parlagiterüle- teket, az elhagyott szőlőkéit, gyü­mölcsösöket, s a talajvédő gyepe­ket újból művelésbe vonni. Mind­ezt egy szóval rekultivációnak ne­vezzük. Bárány Antal elnök elmondja, hogy vidékükön hagyomány a szőió- és gyümölcstermesztés. A régi telepítések művelői már idő­sek, sokam közülük nem bírják a munkát. Otthagyják a területet. Minden évben újabb parlagok keletkeznek. Nemcsak a földről van itt szó, a hozzá tartozó tanya is romossá válik az elhanyagolt­ság következtében. A termelőszö­vetkezet vezetősége megszünteti a romos épületeket, hasznosítja a parlagot. Az állam a rekultiváció­hoz 30 százalékos anyagi támoga­tást ad. — Három év alatt 104 hektár gyepet törtünk fel szántóföldi művelés céljaira, 62 hektáron új szőlőt telepítettünk — tájékoztat az elnök. — A terület egy részén — 10 hektáron — az asszonyok- foglalkoztatása céljából zöldség­féléket: paradicsomot, paprikát, uborkát, fokhagymát termesztünk. A szétszórt parlagokat, amelye­ket a nagyüzem nem tud táblá- sítarai, meghatározatlan időre bér­beadják. Egy személy 3 ezer négyzetméter használatára köthet megállapodást, összesen 222 bér­lőjük van. Nemcsak a tagok, kí­vülállók is jelentkeznek az elha­gyott területek megművelésére. A kő vetkeze tes szervezőmu nk ána k köszönhetően minden földdarab gazdára talál, szinte sorban állnak a jelentkezők. K. S. Parlamenti bizottság a környezetvédelemről, az ivóvízellátásról iAz országgyűlés településfej­lesztési és környezetvédelmi bi- 'zoittsága tegnap Straub F, Brúnó akadémikus elnökletével ülést tartott a Parlamentben. Az ülésen — amelyen részt vett Sarlós István, az országgyűlés el­nöke — a testület elsőként az Országos Környezet- és Tenrrté- szetvédelimi Hivatal 1985. évi költségvetésének végrehajtásáról tárgyalt. Ábrahám Kálmán állam­titkár, az OKTH elnöke az írásos előterjesztésihez fűzött szóbeli ki­egészítésében elmondta, hogy ha­zánk környezeti állapota a tava­lyi intézkedések és az elért ered­mények ellenére sem alakult ked­vezően, ezért a környezetvédelmi problémák megoldásában határo­zottabb előrelépésre van szükség. Reális célként azonban egyelőre csak a környezet romlásának fé­kezésé tűzhető ki. A képviselők ezután aa Orszá­gos Vízügyi Hivatal és az OKTH előterjesztése alapján megvitatták a települések vízellátásának és szennyvízelvezetésének, valamint a szennyvíziszap ártalmatlanítá­sának helyzetét és annak környe­zeti hatásait. Kovács Antal állam­titkár, az OVH elnöke vitaindító­jában elmondta, hogy a VII. öt­éves tervidőszakban alapvető fel­adat a települések közműves víz­ellátásának fejlesztése, a vízkész­letek minőségének védelme, s ez­zel kapcsolatban a szennyvíztisz­tító hálózat bővítése, valamint a közcsatorna-építés. Jelentős vál­tozás azonban csak a VIII. ötéves tervidőszak alatt várható. Addig Is öt év alatt újabb 600 ezer la­kos jut vezetékes ivóvízhez, s a vízvezeték-hálózatba kapcsolt la­kások száma 406 ezerrel növek­szik. A fejlődés ellenére 374 köz­egészségügyileg veszélyeztetett településen kell tmajd továbbra is gondoskodni olyan vízről, amelyet csecsemők és terhes anyák is ihatnak. A vitában felszólalt többek kö­zött Tóth Istvánná Bács-Kiskun megyei képviselő is. 4» '■z-< Kádár János és Mihail Gorbacsov mondott beszédet Barátsági nagygyűlés a Csepeli Szerszámgépgyárban Mihail Gorb&'csov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, aki a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságá­nak meghívására havát! látogatáson tartózkodik hazánkhan, tegnap délelőtt megkoszorúzta a Ma­gyar Hősök Emlékművét a Hősök terén. Miután a magyar és á szovjet zászlókkal díszített téren az emlékmű két oldalán felsorakozott a disz- őrség, Mihail Gorbacsov feleségével, Raisza Gorba- csovával, valamint a kíséret tagjaival együtt elhe­lyezte a kegyelet és a tisztelet virágait. Ezután a szovjet vendégek ugyancsak ünnepélyes külsőségek között megkoszorúzták a Felvonulási téri Lenin-szobrot, a bolsevik párt és a szovjet ál­lam alapítójának, első vezetőjének, a tudományos szocializmus nagy teoretikusának emléke előtt tisz. telegve. A kegyeletes megemlékezés a lobogókkal díszített Szabadság téren folytatódott. Itt a hazánk felszabadításáért életüket áldozott szovjet hősök emlékművének talapzatán helyezett el koszorút az SZKP KB főtitkára és kísérete. A koszorúzás! ünnepségeken részt vett Szűrös Mátyás, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára, Kótai Géza, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője, Radics Katalin, a Központi Bizottság tudományos, közoktatási és kul­turális osztályának vezetője, Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke, valamint Rajnai Sándor, hazánk moszkvai nagykövete is. O Az SZKP KB főtitkára koszorút helyez el a Lenln-szobornál. Gyárlátogatással folytatódott Mihail Gorbacsov magyarorszá­gi programja: a Csepeli Szer­számgépgyárat kereste fel, azt a nagymúltú üzemet, amelynek termékei évtizedek óta jelen van­nak a Szovjetunió iparában is. Az SZKP KB főtitkárát az üzem magyar és szovjet zászlók­kal díszített pártbizottsági ta­nácsterme előtt Kádár János, az MSZMP főtitkára, Grósz Károly, az MSZMP Budapesti Bizottságá­nak első titkára és Havasi Fe­renc, az MSZMP KB titkára, a Politikai Bizottság tagjai; Szűrös Mátyás, a KB titkára, Kapolyi László ipari miniszter, Rajnai Sándor, hazánk moszkvai nagy­követe, valamint a városrész és az üzem vezetői fogadták, a dol­gozók képviselői pedig kedves szóval, virággal köszöntötték. A meleg hangulatú fogadta­tást követően Erdei István vezér- igazgató tájékoztatta a magas rangú vendégeket, a több mint kétezer dolgozót foglalkoztató nagyüzem munkájáról, röviden képet adva a magyar iparban dolgozó munkások, mérnökök élet- és munkakörülményeiről is. Mint mondotta: Csepelen ki­váló szakemberek, műszaki értel­miségiek és szakmunkások keze nyomán mind magasabb színvo­nalú gyártmányok készülnek. Ilyenek például azok a CNC számítógép-vezérlésű gépek, ame­lyek a legkorszerűbb gyártási rendszerekbe kapcsolhatók. Ter­mékeik háromnegyedét expor­tálják, a legtöbb közülük a Szov­jetunióba kerül. Három éve, mió­ta a CNC-esztergákat, illetve megmunkálóközpontokat a szov­jet piacra szállítják, a forgalom csaknem a tízszeresére növeke­dett. A csepeli gyár és a Szovjetunió ipara közötti kapcsolatok im­már két és fél évtizedes múltra tekintenek vissza. 1977 óta együtt­működési szerződés köti össze a Csepeli Szerszámgépgyárat és a moszkvai köszörűgépgyárat. Né­hány napja a moszkvai Ordzso- nikidze szerszámgépgyárral Ír­tak alá műszaki-tudományos együttműködési megállapodást, amelynek alapján a moszkvai gyár tervezte megmunkáló gépe­ket magyar számítógép-vezérlés­sel szerelik majd fel. A műszaki és termelési együttműködés nyo­mán szoros, közvetlen szakmai és baráti kapcsolatok szövődtek a .magyar és a szovjet dolgozók között. Ezt a baráti viszonyt fe­jezte ki a csepeliek vállalása is, amelyet 1977-ben a nagy októ­beri szocialista forradalom 60. évfordulója tiszteletére tettek, s amelyből nemzetközi méretű munkaverseny bontakozott ki. A tájékoztató után vendégek és vendéglátók között kötetlen be­szélgetés alakult ki, amelynek so­rán Mihail Gorbacsov számos — nemcsak a gyár, hanem a ma­gyar ipar egészét, s az együttmű­ködés korábbi lehetőségeit érin­tő — kérdést tett föl. Elsőként az üzem, a termelőberendezések technikai állapotáról, életkorá­ról, kihasználtságáról érdeklő­dött. Az igazgató válaszában meg­jegyezte: érzékeny pontra 'tapin­tott rá a főtitkár, hiszien a gyár jelenlegi gazdasági helyzetében nem engedheti meg magának, hogy valamennyi elöregedett gépet kiselejtezve átfogó re­konstrukciót valósítson meg. Csak kis lépésekkel haladhatnak előre, ám így is képesek új gyárt­mányokat kifejleszteni, a beru­házások szűkösségét a munkás­gárda tudásával, vállalkozó ked­vével, ügyességével pótolva. Húsbavágó kérdés a műszakki­használtság is, hiszen nincs ele­gendő a magasan kvalifikált szak­emberekből, így nemhogy a három-, de még a kétműszakos termelés sem teljes körű — hangzott az őszinte válasz. Nem véletlenül kérdeztem ezt — mondotta erre a szovjet párt­vezető —, mindig foglalkoztat, hogy a szocializmusban rejlő va­lóságos előnyöket eddig miért nem tudtuk megfelelően kiaknáz­ni, például a műszaki fejlesztés d inaim izmus át tekintve, vagy a munkaidő mind teljesebb hasz­nosításával. Hozzáfűzte: az SZKP Politikai Bizottsága éppen a gép­ipa rnaik a termelés fejlődésében játszott elsődleges szerepét szem előtt tartva fogadott el nagysza­bású programot az iparág meg­újítására. A beszélgetés során a főtitkár felidézte, hogy Kádár Jánossal folytatott előző napi tárgyalásain szóba került a vállalati tanácsok intézménye is. Behatóan érdek­lődött az új irányítási forma be­vezetésének csepeli tapasztala­tai iránt, nagy figyelemmel hall­gatva az igazgató beszámolóját arról, hogy a tulajdonosi jogok gyakorlásával összefüggő érde­mi, döntéshozói szerepet mind a testület tagjainak, mind a gaz­dasági vezetőknek még tanulniuk kell, hogy az irányítási forma ad­ta lehetőségeket a vállaltat hosz- szú távú fejlődése során kama­toztassa. A tervezettnél jóval hosszabb­ra nyúlt kötetlen eszmecsere részt­vevői egy témára minduntalan visszatértek: hogyan lehetne itt. a csepeli üzemben, a szovjet partnereiknél, és általában a szo­cialista közösség országaiban az együttműködést eredménye­sebbé, hatékonyabbá tenni, az együttes munka új formáit, a kooperációt, a gyártmányszako­sítást, vagy közös vállalatok lé­tesítését mind szélesebb körben meghonosítani. A baráti beszélgetés emlékére Erdei István az üzem régi törzs- gárdatagjainak munkáját elis­merő aranygyűrűt nyújtott át Mihail Gorbacsovnak. A tájékoztatót üzemi séta kö­vette, amelynek során a vendé­gek ismerkedtek a marógépsze­reidében, az alakostest-meg- munkáló és a futógépműhelyben dolgozók munkájával, s a gép­gyár legkorszerűbb technikát képviselő termékeivel: a rugal­mas gyártórendszerrel, a meg- munikálócellával. A szovjet párt főtitkára őszinte érdeklődéssel figyelte a szakavatott mozdula­tokat; Blazsek János horizon- tálesztergályossal beszélgetve megtudta, hogy a szakmunkás a Szovjetunióban is népszerű „Yas- da” megmunkálóközponttal dol­gozik. Ezután Horváth László CNC gépkezelővel váltott néhány szót Mihail Gorbacsov, majd a nyugdíjasként is aktív Palotai László ' tervezőtechnikustól az iránt érdeklődött: a gyárban el­töltött több mint 45 esztendő után hogyan alakulnak életkörülmé­nyei, hogy illeszkedik be a meg­fiatalodott kollektívába. Az idős szakember elmondta, hogy sok fiatallal kedveltette meg a mun­kát. s szívesen dolgozik együtt velük ma is. A fúró-marógépszerelő üzem­ben Kun László brigádvezető ké­résére Mihail Gorbacsov emlék­sorokat jegyzett be a Béke szo­cialista brigád naplójába. A szer­számgéplakatosok kollektívája — amelynek tagjai kiváló minő­ségű munkájuk, és aktív közéleti tevékenységük elismeréseként többször elnyerték „a vállalat ki­váló brigádja” kitüntető címet — kezdeményezte a nagy októberi szocialista forradalom 60 éves ju­bileumának tiszteletére kibonta­kozott munka versenyt. Az SZKP KB főtitkárának bejegyzése utal arra, hogy a brigád tevékenysége kapcsolódik annak az elsőrendűen fontos feladatnak a megoldásá­hoz, amely az új társadalom építésének szolgálatába állítja a legfejlettebb technikát, a tu­domány eredményeit, az alkotó­munka erejét. „A szocialista Ma­gyarország felvirágzása érde­kében végzett munkában újabb sikereket kívánok a dicső forra­dalmi hagyományairól ismert Vörös Csepel kollektívájának, minden dolgozójának” — írta Mihail Gorbacsov. Az üzemláto­gatás alkalmával Kapolyi Lász­ló rögtönzött termékbemutató­ra invitálta a vendégeket: a kiál­lítás a magyar ipar csúcstechni­kát képviselő berendezéseiről nyújtott áttekintést. A program az üzem tanácster­mében rendezett barátsági nagy­gyűléssel folytatódott. Erdei Ist­ván megnyitó szavait követően elsőként Baráz Andrásné, az üzemgazdasági osztály vezető­je kapott szót. Elöljáróban emlékeztetett arra: ez a gyár csaknem 100 éve ad munkát és kenyeret az emberek­nek, sok szállal kapcsolódik a magyar ipar egészéhez, s azon igyekszik, hogy olyan termékeket gyártson, amelyek hasznára vál­nak a népgazdaságnak. Ma már a közeli jövő. a robotok alkalma­zása számára készítik elő itt a gépműhelyeket. — Tudjuk, hogy vannak még a munkaidőnek kihasználatlan tar­talékai, hogy lehet okosabban dolgozni. S aikl igazán szereti a munkáját, önmaga is mindig meg tud újulni. Legnagyobb tartalé­kunk a .munkafolyamatok jobb megszervezésében rejlik — mon­dotta és beszámolt arról, hogy új bérezési rendszert vezettek be az üzemben, amely ev célokat szol­gába. hiszen a dolgozók teljesít­ménye és fizetése az eddigieknél szorosabban kapcsolódik egymás­hoz. Hozzáfűzte: elgondolkodtató, hogy az új rendszer bevezetése­kor a dolgozók leginkább attól féltek, hogy telje?Itményüket, ke­reseti lehetőségeiket szervezetlen­ség, és az ebből adódó imunkaidő- knesések csökkentik. „A becsüle­tes emberek — és ők alkotják a döntő többséget — dolgozni akar­nak. Nekünk, vezetőknek pedig minden szinten meg kell teremte­ni ebhez a feltételeket” — hang­súlyozta. Simoncsik Attila, a fúró—mar 6- gép-szerelde lakatos szakmunkása szólalt fel ezután. Dolgozótársai, a gyár fiataljai nevében is üdvö­zölte a vendégeket, s személyes élményeit felidézve elmondta, mi­ként sajátította el a korszerű gé­pek szereléséhez szükséges szak­ismereteket, s válhatott így a kol­lektíva hasznos. munkájában maga ás örömét lelő tagjává. A szerszámgép-gyártásban — tette hozzá — a követelmények nem áfának meg a gyárkapunál, meg­jelennek a munkapadoknál is. Ezeknek a követelményeknek nem könnyű megfelelni, a szün­telen fejlődés sok feszültséget, el­lentmondást is felszínre hozott, de az előrelépéssel elkerülhetetle­nül együttjáró tennivalókat itt is tudomásul kellett venni. — Nagy figyelemmel ki'értük az SZKP XXVII. kongresszusának munkáját, ismerjük a gyorsítás atit meghirdetett stratégiáját — hangoztatta. — Gépeink jelentős részét szovjet exportra szállítjuk, h Ígérjük eivtársainknak, hogy az itt gyártott korszerű szerszámgé­peket nagy gonddal, kiváló minő­ségben készítjük el. Ezt követeli tőlünk ’a munkásbecsület, és gaz­daságpolitikai céljaink megvaló­sítását is így segíthetjük elő. A fiatal szakmunkás szólt arról is, hogy a moszkvai köszörűgép­gyárral kialakított testvéri együtt­működés, a brigádok kölcsönös tapasztalatcseréi során módjuk volt közvetlenül is megismerni a szovjet emberek bókevágyát, azt a felelősséget, amelyet a világ békéjének megvédése érdekében a Szovjetunió magára vállalt. — őszintén kívánjuk önnek. Gorbacsov elvtárs, hogy a Szov­jetunió a testvéri szocialista or­szágokkal közösen a jövőben is eredményesen munkálkodjék a háborútól, fegyverektől mentes világ komplex békeprogramjának megvalósításáért — mondotta. Ezután a résztvevők nagy tap­sa közepette Kádár János emel­kedett szólásra. ® A szovjet vezető emléksorokat ír a Béke szocialista brigád naplójába a Csepeli Szerszámgépgyárban. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom