Petőfi Népe, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-17 / 141. szám

4 • PETŐFI NÉPE 6 1986. Június 17. Egy-egy művészeti díj értékét növelheti vagy csökkentheti az ez­zel kitüntetettek munkásságá­nak színvonala. Ha végigtekin­tünk a kétévenként adományozott SZMT-díjjal kitüntettek névso­rán, akkor a mind tekintélyesebb, valódi értékeket elismerő díjak közé sorolható a szakszervezeti ki­tüntetés. Véleményemet erősíti az idei SZMT-díjasok ki­választása. Nemcsak nekik ad az eddiginél is több tekintélyt a tömegszervezet elismerése; a kitüntetés rangját is emelik most is ^méltányolt kulturális, mű­vészeti teljesítményekkel. A munkásélet megörökítője SZMT-díjasok A'szíriai El-Barizinban 1943-ban született Bah- get Iskander főiskolai hallgatóként került hazánk­ba. Itt választott feleséget, és azóta Magyarországon él. Kohász üzemmérnöki képesítését tanári diplo­mával is kiegészítette. Több mint egy évtizede él Kecskeméten, előbb a Szerszámipari Műveknél dol­gozott, jelenleg a Kecskeméti Mezőgép Vállalat mar­keting-előadója. Főként a dolgozó embereket, a tanyavilágot vál­tozásokban bemutató fotói 1974 óta láthatók ha­zai és nemzetközi kiállításolkan'. Élet- és munka­kedv árad a cselekvő, a világ dolgaiba beavatkozó embereket megörökítő, velük rokonszenvező dina­mikus képein. Különleges alkalmakkor készített so­rozatai kifejezik az adott szituáció jellegzetességeit, sajátos légkörét. 1984-ben az Erdei Ferenc Művelő­dési Központban állította ki az Algériában dolgozó magyar munkásodról készített összeállítását. 1985- ben Moszkvai találkozások címmel tárta a közönség elé a világifjúsági találkozó különleges atmoszférá­ját felidéző fotóit. Fotóművészeti munkásságát eddig csaknem száz díjjal ismerték el. 1980 óta tagja a Magyar Fotó­művészek Szövetségének. Szívesen vállakozik üzemi tárlatok rendezésére. Karvezető, zenepedagógus Sokan úgy érzik, hogy hosszú évtizedek óta dol­gozik a megyeszékhelyen Erdei Péter zenepedagó­gus, a Kecskeméti Kodály Intézet igazgatója, noha csak 1974-ben került a zenepedagógiai intézet élé­re. Már fiatalon megszerzett tekintélyével, a rá jel­lemző céltudatossággal megalapozta a kecskeméti ze­nepedagógiai műhely hazai és külföldi jó hírét. Szá­mottevő érdemei vannak a magyar énektanárak, kar­vezetők felsőfokú továbbképzésében, a kecskeméti nyári Kodály-szemináriumok megszervezésében. Bács-Kiskun megye székhelyén és a Zeneakadé­mián tartott-előadásaival, az általa vezetett tanfo­lyamokkal segítette a Kodály Zoltán nevetési el­veit érvényesítő magyar zeneoktatási módszer ér­vényesülését, értékeinek kibontakoztatását. Kül­földi tapasztalatai révén elméleti igényű következ­tetéseket dolgozott ki a Kodály-módszer külföldi, más nemzetek hagyományaiba illeszkedő alkalma­zásában. Az általa egy évtizede irányított Kecske­méti Pedagógus Énekkar 1984-ben érdemelte ki a Művelődési Minisztérium és a Népművelési Intézet által adományozott kiváló együttes címet. Eddig öt külföldi szereplésre kaptak meghívást. Gyakran vállalnak társadalmi és kulturális ünepségeken fel­lépést. Az elmúlt években Bács-Kiskun megye éle­tében egyik legbiztatóbb és a legmegbízhatóbb fej- lődésű műhelyévé vált az SZlVÍT-díjas Erdei Péter karvezető irányításával működő, fesztiválkórus dip­lomával. címmel kitüntetett Kecskeméti Pedagó­gus Énekkar. • Bahget Iskander • Erdei Péter • Papp Istvánné Festő- és fotóművész A Magyar Képzőművészek Művészeti Alapjá­nak 1974, a Magyar Fotóművészek Szövetségének 1982, a Diaporáma és Multivíziós Szövetséginek 1981 óta tagja a szeremlei születésű Kovács Lász­ló, a bajai Eötvös József Tanítóképző Főiskola do­cense. Festő- és fotóművészeti sikerei mellett művészet- szervező-, kultúranépszerűsítő tevékenységét is méltányolta a díj odaítélésekor a Szakszervezetek Bács-Kiskun Megyei Tanácsa. 1979 óta, az új tehet­ségeket felnevelő Duna Fotóklub elnöke. Három­szor nyerte el a kiváló címet ez a bajai alkotókö­zösség. Számíthat rá minden jó ügy, részt vett a hajósi képzőművészeti és a nagybaracskai szocio- fotó-tábor alapításában. Kiállításokat és ankétokat szervez, gondozza a tanítóképző főiskola galériá­ját. Sokirányú elfoglaltsága ellenére számos egyéni és közös kiállításon szerepelt. Hasonlóan Bahget Iskanderhez, megkapta a megyei tanács művészeti díját. Első díjra érdemesítették képeit 1967-ben és 1968-ban az országos pedagógus fotópályázaton. El­ső díjas lett a Székely Aladár-emlékpályázaton is. Moziüzem- vezető Háromszor kapta meg a Vállalati Kiváló Dolgozó kitüntetést az izsáki Papp Istvánné született Hor­váth Irén". Két évtizede moziüzem-vezető a nagy­községben. Szervezőmunkájának köszönhetően jó kapcsolat alakult ki a filmszínház, az ottani okta­tási intézmények és munkahelyek között. Az érté­kes filmek népszerűsítéséért 1979-ben megkapta a Szocialista Kultúráért miniszteri kitüntetést. 1985- ben Izsákon tizenötezren váltottak jegyet, magyar filmekre. A vörös grófnőt 340, a Redl ezredest 238 néző tekintette meg. Szovjet filmekre 6800 jegyet vásároltak. H. N. I Immár rendelkezünk az \ ^ * 'J eszközzel, melynek se­gítségével képesek leszünk meg­érteni, miért viselkedett Monroe úgy, ahogy viselkedett utolsó évei filmjeinek forgatásán. Ezek lesznek élete legjobb filmjei, a művészet egy bizonyos neme a tökélyig emelkedik bennük — sűrű lánccsörgés közepette készül­nek, a legkülönfélébb akadályok dágványába gázolva, a tervezett menetrend folyton felborul, az egyik rendező a másik után kap hajszál híján idegösszeomlást, a partnerek gyűlölik, és olykor a munkamódszere is csődöt mond, mely különben a kollégák sze­mében filmről filmre mindinkább csak merő fegyelmezetlenségnek és dilettantizmusnak tűnik. Pedig mindeközben Monroe művészete mind elmélyültebb. Egyre jobb színésznő. Egyre több dimenziója van. A Kallódó em­berekben már nem is annyira nő, mint inkább jelenség, nem is színésznő, hanem letisztult lé­nyeg — hiperbolákban beszé­lünk, de ez illik hozzá. Merőben képi lényként jelenik meg ezek­ben az utolsó filmekben, lénye­gileg más, mint az összes többi színész, s így légendája elvá­laszthatatlan a filmvászontól, ahol megszületett. Mivel azonban a Buszmegálló volt az utolsó olyan jó filmje, amelynél nem volt garantált dráma minden egyes forgatási nap, talán érdemes szólnunk ró­la egy-két szót. Logan szemé­(N. Mailer: Marilyn — Coronet Kiadó, 1S14; — magyar fordítása im-ban Jelenik meg a Corvina Kiadónál. Ebből közlünk része­teket.) 9 Igében olyan rendezője volt, aki tisztelte és ösztönösen megérez­te (Strasberg és Greene intel­meinek hatására), hogy hagynia kell Monroe-t, hogy a maga módján, hosszú vargabetűket té­ve és közben mindenki idejét rabolva, kidolgozza e szerep effek­tusait. Igen, Logan sokat tudott, eleget ahhoz, hogy tudjon együtt dolgozni Paula Strasberggel és Milton Greene-nel, aki egyéb­ként életveszélyes, krétafehér maszkot tervezett Monroe-nak, mely „szinte olyan volt, mint egy bohócmaszk”, éppen mert Che­rié, a kis déli énekesnöcske zár­óráig énekelt züllött bárokban és kávén meg aszpirinen tenget­te az életét. A maszknak az volt a funkciója, hogy szánalmassá tegye a viselőjét — a tehetség­telen kis énekesnőt, aki a nagy karrierről álmodik ... A Buszmegálló tehát nagy ala­kításra adott alkalmat Monroe- nak, de a film egészéről nem sok jót mondhatni, a tömegjele­netek olyanok, mintha az MGM valamelyik segédrendezője for­gatta volna őket, az atmoszférá­ja pedig, amit szükségképp az epizodisták adnak meg, csupa unt ál-kedély, mint egy túlsá­gosan régóta együtt turnézó szín- társulat nagyjelenetei. Az az ember benyomása, hogy Logannak csak Monroe rende­zésére futotta az erejéből, de ezenkívül semmi hitelt érdemlőt nem tudott produkálni, egyetlen sikerült jelenet kivételével, amelyben a film végén a férfi főszereplő, Don Murray és Mon­roe el jegyzik egymást; ez is nyilván csak azért sikerült olyan jól. mert a forgatást végigcivód- ta és veszekedte a két színész. Végül is Monroe már vadul gyű­lölte Don Murray-t, olyannyira, hogy egy jelenetben, amelyben arcul kell ütnie, olyan erővel vágott az arcába a szoknyája uszonyával, hogy a színész több sebből vérzett. El is határozta, hogy megköveti ezért a durva ügyetlenségért, de képtelen volt megtenni. Ehelyett zokogás fog­ta el és dühösen ráförmedt Mur- ray-re, hogy: „A fene egye meg — akkor se kérek bocsánatot magától, nem és nem.” Mintha a démonjai tiltanák. Amikor egyszer Murray megkérdezi tőle, miért beszél a napi munka után is délies kiejtéssel, ezt a vá­laszt kapja: „Nem vagytok ké­pesek megérteni, hogy bele kell élnem magam a szerepembe?” Nem mondhatni, hogy főhős és főhősnő nagyon kedvelték volna egymást, de hát ez is a pályá­val jár. A kritikák most először ko­molyan veszik Monroe-t, mint színésznőt, de az Akadémiai Díj­ra — legnagyobb fájdalmára — föl sem terjesztik. (Abban az év­ben Ingrid Bergman kapta meg a díjat — annak jeleképp, hogy Hollywood kegyes szíve megbo­csátott neki, amiért hozzáment Rossellinihez.) Jó hír viszont, hogy nem sokkal a forgatás be­fejezése után megjön Miller Re­jlőből. Ismét együtt New York­ban — megkezdődnek az esküvői előkészületek. (Bart István fordítása) (Folytatjuk.) Tázláriak a Szarvas-tónál Az iskolában üzenet vár: a kis­dobosok és úttörők nevelőikkel és szüleikkel a közelii Szarvas-tóhoz mentek kirándulni, a tanévzáró előtt még egyszer együtt lenni. Akácerdők, szőlők között haladva csakhamar megpillantjuk a színes csoportot, sátrakat, és szélben lo­bogó fényes sárkányokat, a tázlá- ri gyerekeket. Igen, éppen a sárkányeresztés zajlik megérkezésünkkor. A ha­gyományos rombusz-sárkányok mellett a legszebben az alufóliá­val bevont üres henger száll, szé­lén, sok színes szalaggal . . . — A Petőfi Sándor úttörőcsa­pat tagjai hiánytalanul eljöttek — mondja a csapat vezetője — és sok szülő is elkísért bennünket. Az esztendők során ez hagyo­mánnyá lett, együtt érezzük jól magunkat. Csakhamar kerítünk egy plédet Is, hogy összeüljünk, megtudjuk a gyerekektől: miért jó ehhez a csapathoz tartozni? A csöndet XJtasi Edit halle, szin­te csak magának mondott válasza töri meg: — Jó nyolc év volt, amit itt töltöttem ... Mindent és mindig a (teljes demokratizmus jetgyében tettünk; dolgoztunk egymásért. Most Halasra megyek, gimnázi­umba, és remélem, ezt a közös­ségi széliemet találom maid ott is. Edit feleletéin csak .pillanatokig tűnődnek a többiek: Pap Tibor, Sütő. Szilvia, Gáspár Adrienn. Berta Mária, Sörös Györgyi, Gu­lyás Ági, Papp Zsófia, Bondor Éva, Takó János — azután egy­mást kiegészítve, egymás gondo­lataihoz (kapcsolódva idézik a szá­mukra emlékezetes mozgalmi ese­ményeket. — Sok szakkörünk van, sport- körre, lövészetre és Ixib szak körre járok — mondja az egyik fiú. — Bábszakkörre azért, .mert még a bábokat ás magunk varrjulk. Az­után dramatizáljuk a kiválasztott darabot, és mindig nagy sikerünk van. — Sokat kirándulunk táboro­zunk. Sokan voltak közülünk Ve- resegyházán, Kígyós pusztán, Zán- kén és nagyon sokunknak emlé­kezetes az Esztergomba tett túra is*. — Tetszett az út tör öh ót, bizto­san azért Is, mert búcsúzom a csapattól. A dal .napja : felejthe­tetlen volt. sokat és (szépen éne­keltünk együtt. — összesen kétszázötvenen tar­tozunk a csapathoz, ismerjük egy­mást valamennyien. Számontart- juk egymás sikereit is. Büszkék vagyunk Papp Zsuzsira, aki a s za való verseny en, ért el szép si­kert, és Balázs Anitára, aki me­semondóként a területi versenyen lett első. — Sok mindent „viszek" ma­gammal most, hogy búcsúzom. A kerékpártúrák emlékét, a sport­versenyekét,. a Zánkán töltött időt. És emlékezetes marad a sok színdarab, amit előadtunk. Tor- nyay György tanai- úrral a Mária főhadnagyot, azután a Hófehérkét mutattuk be. Én az egyik törpe. Szende voltam. Soha nem felej­tem el.,! — Nékem a győri rajkirándu- 8ás jelentett maradandó élményt. A csapat kirándulások közül á ve­resegyházi volt a legérdekesebb. Büszke vagyok arra, hogy társa­immal levelet írtunk a községi tanács vezetőinek, játszótér kiala­kítására kérve őket. Kaptunk vá­laszt: foglalkoznak ötletünkkel. — Mi választhatjuk ki társaink közül a jutalmazásra érdemeseket — folytatják a beszélgetést —, az. elmúlt napokban így döntöttük el, kik képviseljenek beninürtket az országos úttörőtalálkozón. Gondo­san rendeztük meg a jubileumi avatást, felkötöttük á kék és vö­rös nyakkendőket a 40-es arany jellel. A sátrak felől hagymaillatot hoz a szél, és már várják a napközis konyha virsliuzsoinná.iát is. A Szarvas-tó partján időző gyerekek tudják, hogy a délután még kü­lön programokat tartogat számuk­ra: zsákba nf utast, kötélhúzást, labdatáncol tatást, kézilabda- és fecimeccset. Örömüket látva a Nap is ki merészkedett a felhők mögül. Az esőfelhők ezen a dél­utánon bizonyára „megijedtek" a magasan úszó sárkányoktól, és elsodródtak a Duna felé . . . Tudósítónk jelenti Első alkalommal jelentkezik beszámolóval a hatodikos Rácz Anikó Izsákról. „Nagy nap volt az izsáki Táncsics Mihály úttörőcsapat életében jú­nius I-je. A harsona községünk főterén kisdobos- és úttörőavatásra hívott. Hatnibalkó Ferencné csapatvezető díszparancsban értékelte az esztendő mozgalmi eredményeit, a születésnapi staféta változatos és gazdag programját. Lelkes és kitartó munkánk eredményeként sok-sok oklevél, kitüntetés és jutalom talált gazdára. Az úttörőhéten rende­zett úttörőtörténeti akadály- és' járőrverseny győztesei átvehették a helyi áfész, a Sárfehér Termelőszövetkezet KlSZ-alapszervezéte és a munkásőr századtörzs helyi képviselőjétől a jutalmakat. Az ünnep­ség után színes program várta a gyerekeket: békebazár, igazi vidám piaci kavalkád zajlott a művelődési hóz előtti téren. A2 áfész lufifújó. sportügyességi és zsákbafutó-versenyt rendezett inekünk. Az ügyesen kerékpározók is versenyre kelhettek. A jubileumi avatás nagyszerűen sikerült. Köszönet érte minden fel­nőttnek, aki ezért fáradt, dolgozott! Képünkön: az avatás előtti per­cek. SIKKR INDIÁBAN Zoli ezüstérmes! A gyermek-képzőművé­szek alkotásai esztendők óta az indiai Shankár-pá- l.vázaton méretnek meg. Óvodások, általános iskolá­sok — a felső korhatár 14 év — küldhetik el mun­káikat. Az országos előzsű- rizés után évente átlago­san 160 ezer rajz és fest­mény érkezik, abból válo­gatják ki az oklevélre ér­demes kétezret. Az 1985-ös értékelés is lezajlott. A ha­zánkból érkezett alkotások közül Szombathy Zoltán — a kecskeméti Zrínyi Ilona úttörőcsapat tagja — „Ka­rácsony" című rajzát ezüst­éremmel jutalmazták. Szószaporító A megyei úttörőelnökség és a Szalvay Mihály úttörőház ren­dezésében atmozgalom 40. évfor­dulója tiszteletére nagyszabású bélyegkiállítást rendeztek Kecs­keméten. Az úttörőházban tizen­négy bélyeggyűjtő csoport, il­letve egyéni gyűjtő harminc tár­lóban helyezhette el rendszerezett anyagát. A Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségének képvi­selőiből álló bírálóbizottság a ba­jai Goretich Nándor összeállítá­sát tartotta a legjobbnak. A má­sodik díjat a kecskeméti — kis­dobos! — Pataki Bálint nyerte el. Az ugyancsak kecskeméti Imrei Zoltán gyűjteménye a har­madik díjat érdemelte ki. (Tóth Sándor felvétele.) vak szaporításával, később, ,ha már gyakorlottan boncolgatjátok a négy-vagy ötbetűs szavakat, meg­próbálkozhattok hosszabbakkal is, de a játékidőt, ami megállapodás kérdése, itt föl kell emelni, mert minél több betű fordul elő egy szóban, annál töb­bet lehet képezni belőle. Kiváló művelői e játéknak több olyan új szót is tudnak képezni, amiben az eredetinek minden be­tűje megtalálható, de emellett elfogadják a rövi- debb szavakat is. Nézzük például a veréb szót. Eb­ből simán kijön >a véreb és a vérbe', de a révbe szó­ban is megtalálható mind az öt betű. Ezután jön­nek a rövidébb szavak: vér, ver, bére, vére. véré, rév, réve, ér, év. Egy efféle szószaporításra nagyon kevés idő elég, ha már van gyakorlatod a játékban, pár másodperc alatt megbirkózhatsz az ötbetűsökkel, de új játszótársak bevonásakor illik legalább három percet adni, hogy végiggondolhas­sák, és nyugodtan leírhassák. Csáky Ida Kivételesen nem az üres fecsegésről lesz szó, ha­nem a szórömi néven is ismert játékról, amit Ka­rinthy Ferenc leírásából ismerhetünk. A játék lényege, hogy egyetlen felírt szó betűit felhasználva, minél több új szót írjanak fel a szó- szaporitók. Egy betű egy-egy újabb szóban termé­szetesen csak egyszer szerepelhet, ha az alapszóban sem található meg többször. A hosszú és rövid ma­gánhangzók sem cserélhetők fel, mert ez túlságo­san megkönnyítené a szóalkotást. Ezenkívül mindent szabad! Betűszók, közismert rövidítések, becenevek, szakszók egyaránt szere­pelhetnek a képzettek között. Mivel mindenki kü­lön papírra jegyzi saját szószüleményeit, könnyű lesz összehasonlítani. Az nyer, aki több olyan szót tudott alkotni, ami a játékostársak listáján nem szerepel. Kezdetben elégedjetek meg a rövid sza­Bélyegcsodák fi Kovács László

Next

/
Oldalképek
Tartalom