Petőfi Népe, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-15 / 113. szám

1986. május 15. « PETŐFI NEPE ® 3 A ZSŰRI ELNÖKE A MISKOLCI TV-FESZTIVÁLRÓL A legnagyobb filmszínház, a legolvasottabb újság... Olyan tekintélyes tu­dóst, politikust, művészt kér fel zsűrielnöknek minden esetben a mis­kolci tévéfesztivál ren­dezősége, aki egyaránt ismeri a magyar való­ságot és tudományos, kulturális, gazdasági, társadalmi közügyeink országos összefüggéseit. Idén Romány Pál, az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának első titkára töltötte be ezt a sokirányú tájéko­zottságot kívánó tisztsé­get. (A 15 tagú bíráló- bizottságnak összesen — sajnos — 4 vidéki tagja volt...) Kedden este beszél­gettünk tapasztalatairól. m Derű a bírálóbizottság tanácskozásán: Romány Pál és dr. Kun László, az IV1SZMP Borsod Megyei Bizottságának titkára. (Kurucz János felvétele) Először azt kérdezem, hogy milyen szempontok szerint dolgozott a zsűri? — Abból indultunk ki, hogy a televízió az ország legnagyobb filmszínháza, hazánk legolvasottabb újságja, legváltozatosabb programú továbbképzési intézete, leglátogatottabb szórakoztató nagyüzeme. A tévét megillető felelősséggel, gondossággal és sze­retettel elemeztük, minősítettük a versenyműsort. Azzal is tisztában voltunk, hogy nem a televízióról általában, hanem az itt és most látott filmekről, összeállításokról kell véleményt formálnunk, ami természetesen közvetve, közvetlenül általánosítha­tó megállapításokat, következtetéseket is tartalmaz. — Milyen módszerrel dolgozott a bíráló- bizottság? — Naponta tanácskoztunk, három kategóriába soroltuk a látott alkotásokat. Külön írtuk a díja­zásra érdemeseket, másik csoportba kerültek az esetleg számba vehető filmek és a harmadikban az elismerésre semmiképpen sem alkalmasak. Az összegező megbeszélés éjszaka 11 órakor kezdődött és hajnali fél 3-kor fejeződött be. Többször szó­többséggel foglalt állást a zsűri egy-egy alkotás mellett. — Ha már itt tartunk, talán annyit el­mondhat, hogy voltak-e olyan produkciók, amelyeket személy szerint többre értékelt, mint a bírálóbizottság? — Nemcsak azért tetszett a „Nem vagyok csil­lag, csak rőzsetűz” című kargalai dokumentum- film, mert Bács-Kiskun megyei vonatkozású. A kö­zösségalakítás szép példájáról tudósította a néző­ket. Sajnálom, hogy A mag nem kapott szakmai elismerést. Külön is említem nagyszerű zenéjét. Igen tetszett a pécsi stúdió Mennyezetig érő fa című, egy tizenhét-gyerekes juhászcsaládot bemu­tató filmje. Gyönyörűen fényképezték, talán az operatőr is díjat kaphatott volna. — A bírálóbizottság és személy szerint an­nak elnöke milyennek látta az idei fesztivált? — Láttunk az egyén, a család, a nemzet fenn­maradásához létfontosságú munkáról — enélkül nincs se kultúra, se gazdaság, se fejlődés — né­hány nagyszerű filmkölteményt, megfogalmazást. A történelmi ismeretterjesztés eddig is a televízió erősségei közé tartozott. A, történelmet szinte „le­fényképező” produkciók /hozzásegítenek nemzeti önismeretünkhöz, múltunk megismeréséhez, hatá­sosan, széleskörűen szolgálják az össznépi törté­nelemtanítást, akárcsak a sikeres memoáriroda­lom mellé felzárkózó tévés memoárok sorozata. — Tudom, hogy beszélgetésünk előtt a bírálóbizottság találkozott a társadalmi zsű- - rik képviselőivel. Észrevételeik megerősítét- ték, netán megkérdőjelezték a 15 tagú bírá­lóbizottságban kialakult véleményeket? — A televízió illetékesei nyilván feldolgozzák a nagyszámú közönségtalálkozón és a társadalmi, a lakosság minden rétegét képviselő zsűrik tanács­kozásain elhangzott észrevételeket, javaslatokat. Nyilván nem mindegyik megalapozott, nem mind­egyik teljesíthető, de jó néhány megszívlelendőt is feljegyeztek. Számomra nagyon örvendetes; a né­zők több ismeretterjesztő, mai életünkkel foglal­kozó műsort szeretnének látni, hallani. Ez annak bizonysága, hogy lakosságunk többet szeretne tud­ni, szükségét érzi a távlatosabb gondolkodásnak. Említettem, a versenyprogram nem tükrözi, tükröz­heti pontosan a televíziós stúdiók kétéves termé­sét. Be sem neveztek olyan alkotásokat, amelye­két itt hiányolt a közönség, a zsűri. A válogatás során is kimaradtak az összképbe feltétlenül bele­ülő művek. Elsősorban mezőgazdasági témákra gondolok. Szorgalmaznám másokkal együtt az alkotó emberek, az iparunkat, mezőgazdaságun­kat, tudományunkat újítók következetesebb be­mutatását, népszerűsítését. Üj évezred felé hala­dunk, nemcsak az időszámításnak fontos állomá­sához, a mindennapok tényei is bizonyítják a tu­domány, az ipar, az agrárgazdaság fejlődésének felgyorsulását. Mindig is tiszteltem az irodalom emberformáló szerepét, de azért azt is tudnunk kell, hogy hazánk múlt századvégi, századfordulói fejlődése nem a kedvelt és tisztelt Jókai Mórnak, hanem Ganz Ábrahámnak és társainak köszönhető elsősorban. — Magam is részt vettem több fórumon, közönségtalálkozón és minden alkalommal kifogásolták a televízió főváros-központúsá­gát. — Gondolkodni kellene a változtatás lehetősége­in, az arányok módosításán. Ausztriában például a nézők kétfajta híradót láthatnak, egy központit, amely a különféle hivatalos, országos események­kel foglalkozik röviden és a Hazánk képekben vagy valami hasonló című összeállítást, amely a tarto­mányok életéről ad színes, friss híradást. A vidék szellemi életének színvonala azonban nemcsak a televízió magatartásától, milyenségétől függ. Min­den településről viszonylag könnyen megközelíthe­tő városhálózat alakult ki honunkban. Ezeket a vidéki — nem szívesen használom ezt a kifejezést — szellemi központokat kellene folyamatosan erő­síteni. Több a lehetőség a klubmozgalomban is, mint amennyit hasznosítunk. És itt a televízió (aminek ugyan egyelőre még nem lehet visszaszól­ni, de hamarosan eljön az az idő is). Sokat tehet a tájékoztatásért és azért, hogy a szellemi élet je- tenidejűségét vigye el az otthonokba. Föltéve, ha korrekt munkát végez és tételezzük fel, hogy va­lóban tisztességgel, hozzáértéssel dolgozik. — Befejezésként — és egyúttal megköszön­ve a tájékoztatást, a véleményformálást — azt kérdezem: jut-e elegendő ideje a tévéné­zésre? — Kevesebb, mint szeretném. Néha lelkesít, né­ha bosszant. Ritkán marad időm arra, hogy egy- egy műsorra összpontosítsam figyelmem. Olvasga­tok, csinálom a dolgomat és a számomra érdeke­sebbnek ígérkező részeknél leteszem a könyvet, az újságot, abbahagyom a munkát. Most jobbnak ér­zem az itt másodszor látott alkotásokat. Rejtett ér­tékeket fedeztem fel jó néhányban, örülnék végül, ha nem maradna ki az interjúból a műsorcsinálók, a tévések és a zsűritagok egybehangzó véleménye, amely szerint: végül is az a sokmillió néző a leg­fontosabb bíráló, minősítő, aki naponta minősíti ennek a közérzetet is befolyásoló intézménynek a munkáját. Heltai Nándor KÜLDÖTT LESZ A KISZ-KONGRESSZUSON A megyében állomásozó egyik tüzéregység KlSZ-bizatt- ságának titkára Ladányi István főhadnagy. A 27 éves fia­talember folytatta a családi ha­gyományt, édesapja ugyanitt kezdte hivatásos tiszti pályafutá­sát, ő is tüzér volt. A gimnázi­umi érettségi után — az iskolá­ban ismerkedett meg az ifjúsági szervezettel, sőt, titkárrá is vá­lasztották —, 1977-ben felvették a Kossuth Lajos Katonai Főisko­la tábori tüzér tanszakára. — A főiskolán folytattam a mozgalmi tevékenységet. Máso­dik évfolyamos voltam, amikor alapszervezeti KISZ-titkárrá vá­lasztottak. Két év múlva mun­kám elismeréseképpen felvettek a pártba. Minden negyedéves hallgató fél évet csapatnál tölt, ahol megismerkedik az alakulat életével, parancsnoki karával, tájékozódik. Ide kerültem, meg­szerettem a környezetet, a tisz­tikart, s miután nős voltam, la­kást is ígértek. Idehúzott a szí­vem. Szakasz-, majd ütegparancs- noki beosztásban szolgáltam. Két évvel ezelőtt a KISZ-(bizott- ság titkárává választottak, amit a nemrégiben megtartott küldött­értekezleten ismét megerősítet­tek. Az alakulat ifjúsági szervezete a KISZ X. kongresszusa óta — egy év kivételével — minden év­ben elnyerte a KISZ Központi Bizottsága Vörös Vándorzászla­ját. Ez önmagában is elég bizo­nyíték arra, hogy itt valóban jó a politikai, a mozgalmiba kultu­rális munka. S hogy odafigyel­nek a parancsnokok, a politikai szervek, azt mutatja, hogy a küldöttértekezleten részt vett Györgyi Béla vezérőrnagy, a Ma­gyar Néphadsereg pártbizottsá­gának titkára. Olyan felvetések hangzottak el, amelyek az egész A tüzér titkár ifjúsági munkára, illetve a nép­hadseregben működő és az egy­ségnél dolgozó KlSZ-szerveze- tekre is vonatkoznak. Mit mond­tak a fiatalok? A sok vélemény közül csupán néhányat: „A KISZ csak azt vállalja magára, amit meg is tud valósítani”. „A kom­munista szót alá kell húzni, s úgy szervezni a munkát, hogy az a mindennapok tevékenysé­gében érződjön.” „A néphadsereg­ben sokkal fiatalosabban, a pa­rancsnokokkal együtt kell a KISZ-szervezeteknek megolda­niuk a feladatokat.” S az alaku­latnál: „Kézzelfoghatóbb, poli- tizálóbb légkört teremteni, von­zóbbá, tartalmasabbá tenni a fiatalok számára ezt az elfoglalt­ságot.” Ladányi Istvánt küldöttnek választották a KlSZ-kongresszus- ra. Mit mondana el legszíveseb­ben, ha szót kapna a nagy je­lentőségű tanácskozáson ? — Tájékoztatnám a résztvevő­ket a Magyar Néphadseregben folyó KISZ-munkáról, azokról a feladatokról, amelyeket mara­déktalanul végre kell hajtanunk. Ezt három pontban lehet össze­foglalni: a Varsói Szerződés ke­retében a béke fenntartása, a szocializmus megvédése. A haza védelme, a népgazdasági munka segítése, s harmadikként, de nem utolsósorban az ifjúság hazafias, honvédelmi, politikai nevelése. Nálunk a KISZ-szervezeteknek feladatuk a kiképzés, a harcké­szültség segítése, emellett a tar­talmas szabadidős program ki­alakítása. Nem szeretnénk bezár­kózni, részt veszünk a helyi út­törők és az Ifjú Gárda patronálá- sában. Nálunk is van érdekvéde­lem, amit csak a parancsnokok­kal és a pártszervezetekkel kö­zösen lehet megvalósítani. S ta­lán még egyet szeretnék hangsú­lyozni: nem mindenki egyfor­mán ítéli meg a 18 hónapos ka­tonai szolgálatot. Nálunk sokat erősödnek fizikailag, szellemileg a fiatalok, de azt nem kívánhat­ja senki sem, hogy amit 20 év alatt elrontottak egy fiatal életé­ben, azt mi 18 hónap alatt rend­behozzuk. A nevelést korábban kell kezdeni. A fiatal főhadnagy jól érti, ér­zi a tennivalókat: — Két gyermekem van, sze­retném békében felnevelni őket. Ezért kell a polgári életben és a hadseregben is keményen, becsü­letesen dolgozni... Gémes Gábor Többen készülhetnek pedagógusnak Egyetemi, főiskolai . felvételizők , i ff i • A Kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolán már tegnap bizonyíthattak, akik nem fizikából, hanem szakmai tárgyból próbálják gyűjteni a pontokat, vagy korábban érettségiztek. Ebben az évben megnőtt az érdeklődés e műszaki intézmény iránt, ugyanis a felvehető százötven helyre kétszer annyian jelentkeztek, mint tavaly. A Művelődési Minisztérium tá­jékoztatása szerint az idén mint­egy 42 ezren jelentkeztek a fel­sőoktatási intézmények nappali tagozatára; ezeken az új tanév­ben összesen 16 700 első éves hall­gatónak jut hely. Az 1986 87-es tanévben, mint­egy 2900-zal többen kívánnak to­vábbtanulni, mint azt megelő­zően — a növekedés aránya megegyezik az érettségizők szá­mának 7,5 százalékos emelkedé­sével. A felvételi keretszám bő­vítése elsősorban a pedagógus- képző intézményeket érinti: ezekbe egyébként örvendetesen megnőtt a jelentkezők száma is. A tanárképző főiskolákon 10,6 százalékkal, az óvónő- és tanító­képzőkben 7 százalékkal többen kívánnak továbbtanulni, mint ta­valy. A korábbi évekhez hasonlóan magas a tudományegyetemekre — leginkább a bölcsész és jogi karokra — pályázók száma: az ELTE bölcsészettudományi karán például négyszeres, a szegedi József Attila és a debreceni Kos­suth Lajos Tudományegyetem bölcsészkarán két és félszeres a túljelentkezés. Nőtt az érdeklő­dés a közgazdasági és gazdasági jellegű egyetemek és főiskolák iránt is, így például a Marx Ká­roly Közgazdaságtudományi Egyetemre 15 százalékkal emel­kedett a jelentkezők száma, ide jelenleg háromszoros a túljelent­kezés. Érdekes, hogy az orvostudo­mányi egyetemeken belül az idén az eddigieknél többen váZ lasztották a fogorvosi kart, az agrártudományi, egyetemek kö­zül pedig a tavalyihoz viszonyít­va jóval többen jelentkeztek a gödöllői egyetemre, a soproni Er­dészeti és Faipari Egyetemre, va­lamint a Budapesti Kertészeti Egyetemre. Megnőtt az érdeklő­dés a mezőgazdasági főiskolák iránt is. Az idén a műszaki egyetemek­re és főiskolákra átlagosan 4, il­letve 5 százalékkal többen je­lentkeztek, elsősorban ezúttal is az építészeti, valamint a villa­mos karok és szakok vonzottak sok diákot, ám egyes karok — így például a kohászati szakterü­let — iránt továbbra is kisebb az érdeklődés. A legnagyobb ará­nyú a jelentkezés immár hagyo­mányosan a Színház és Filmmű­vészeti Főiskolára: ide huszonöt­ször többen szeretnének bejutni, mint amennyi a felvehetők szá­ma. A múlt évihez hasonlóan min­den felvételiző összesen 120 pon­tot érhet el úgy, hogy a középis­kolai eredmények alapján maxi­mum 60 pontot vihet magával, s a felvételi vizsgáival további hat- vanat szerezhet. A matematikából, fizikából, biológiából és kémiából felvételi­zők az idén május 19-én és 20­án írják meg a közös érettségi- felvételi dolgozatukat, a többiek június 23-án és 24-én írásbeliz­nek a felsőfokú intézményekben. A szóbeli vizsgák június 23. és július 7. között lesznek. Az egyetemek és főiskolák jú­lius 15-ig döntenek a felvételek­ről, illetve továbbítják a jelent­kezők átirányítási kérelmét. Az érintetteket írásban értesítik, az elutasítottakkal közük a felvé­teli vizsgán elért pontszámot, a döntés okát, valamint a felleb­bezési lehetőséget. A fellebbezé­seket, illetve a továbbtanulással kapcsolatos esetleges kérelmeket a felsőoktatási intézményekhez legkésőbb július 31-ig kell eljut­tatni. Az idei felvételi rendszerben nincs változás, az oktatási tör­vénynek a felvételi eljárással kapcsolatos új jogszabályait el­sőként az 1987-es felvételiknél alkalmazzák majd. BEFEJEZÉS ELŐTT A NAPRAFORGÓ-FELDOLGOZÁS Az idén a tavalyinál 4—5 szá­zalékkal több étolajat állítanak elő a hazai fogyasztók számára a Növényolajipari és Mosószergyár­tó Vállalatnál. Azt ígérik, hogy ezen a nyáron folyamatos lesz az ellátás a napraforgó-étolajból, s repceolajból is előállítják a ke­reskedelem által igényelt meny- nyiséget. A növényolajipar hat gyárá­nak kapacitása jelenleg arra elég, hogy étolajból a megnövekedett hazai szükségleteknek megfele­lő mennyiséget előállítsák, nap­raforgó-étolajat nem exportál­nak. Külföldre — a többéves gya­korlatnak megfelelően — csak az itthon feleslegesnek bizonyuló, finomítás előtt álló nyers növé­nyi olaj került. Kollár Lajos, a vállalat keres­kedelmi igazgatója elmondotta, hogy gyáraik rövidesen befejezik a tavaly felvásárolt 600 ezer ton­Több étolaj mhhhihihhhhhhhhhhhhhhhhhhmhi na napraforgó feldolgozását. Az idén több termény átvételére ké­szülnek fel. Megfelelő termés esetén 640 ezer tonna napraforgót és 110 ezer tonna repcét, szóját, és lenmagot vesznek meg a nagy.- üzemektől. A nagyobb mennyiség raktá­rozását segíti, hogy győri, kőbá­nyai, martfűi és rákospalotai gyá­rukban együttvéve 32 ezer ton­na terménynek építenek tároló­teret a betakarítás kezdetéig. Az idén palackos napraforgó- étolaj’ból 46 ezer tonnát gyárta­nak. Mivel a finomító- és töltő- kapacitás bővítése csak ez év vé­gére fejeződik be, a termelés fo­kozását a szabad szombatok je­lentős részének igénybevételé­vel, a gépek jobb kihasználásá­val érik el. A vállalat eddig is gondoskodott a palackok gyártá­sáról, ami általában kevésnek bizonyult, ezért most rákospalo­tai és győri gyárukban új palack­fúvó gépeket állítanak üzembe. Az év végétől az étolaj töltésé­hez a jelenleginél 10 százalékkal több flakon áll rendelkezésükre. Az exportra szánt nyers növé­nyi olajból a tavaly értékesített mintegy 150 ezer tonnánál töb­bet szándékoznak eladni a kon­vertibilis piacokon. Annak elle­nére, hogy az étolaj világpiaci ára csökkent, a vállalat a gaz­daságok számára fenntartja a tavaly bevezetett anyagi ösztön­zőket. ÁFÉSZ-STÍLUS Az áfészek boltjai hozzátartoznak a községek, a falvak, a tanyák lakóinak mindennapi életéhez. A megyében például a bolti kiskereskedelem, a ven­déglátó-hálózat bővítése az elmúlt öt év alatt mint­egy 80 százalékban a falvakban valósult meg. A SZÖVOSZ elnöksége 1984 áprilisában határozatot hozott a kistelepüléseken lévő kereskedelmi egysé­gek rekonstrukciójának támogatásáról. A tervezett korszerűsítést a kongresszusig befejezik az áfészek. Minden eddiginél eredményesebb ötéves tervet zártak a megye takarékszövetkezetei, 111 település 90 százaléka tartozik hozzájuk. Az elmúlt években Kecskeméten mintegy 50 ezer személyt érintő vá­rosrészeket kapcsolt be működési körzetébe a ke­rekegyház! és az orgoványi takarékszövetkezet. A lakásszövetkezetek is sokat fejlődtek. A megye, Bu­dapest után, a legtöbb családi otthont építette szö­vetkezeti keretben. A három ágazat országosan több mint 3 milliós tagsága a Budapesten tartandó X. kongresszusára készül, amelyre november 14—15-én kerül sor. A küldöttgyűlések mindenütt befejeződtek. Ezekben a napokban a megyei tisztújító közgyűléseket tart­ják. Bács-Kiskun áfészei pénteken választják meg az új vezetőket és a küldötteket a X. kongresszus­ra. Egyúttal megvonják a mérleget az elmúlt öt esztendő munkájáról, és megvitatják a további ten­nivalókat. A kongresszuson — a kor követelményei­nek megfelelően — szó lesz a demokratizmus to­vábbi fejlesztéséről, arról, hogy a tagság mint tu­lajdonos, — hiszen részjegyekkel és célrészjegyek­kel kötődik a szövetkezethez — az eddiginél job­ban beleszólhat a mozgalom fejlődésébe. A szövet­kezethez való kötődést sokféleképpen lehet erősí­teni. Erre vonatkozóan bizonyára történnek intéz­kedések. amelyek megteremtik a megújulás lehe­tőségeit. A gazdasági szabályozók a továbbiakban is új munkastílust igényelnek. Az érdekképviseleti tevé­kenység iránti igény növekvő mértékben jelentke­zik és kiterjed a három szövetkezeti forma minden lényeges területére. Az egyre erősödő nyereségérde­keltség a korábbi gyakorlatot módosító magatar­tást kíván. A kongresszusi előkészületeket ismertető sajtó- tájékoztatón Szlameniczky István, a SZÖVOSZ elnöke úgy határozta meg, hogy a novemberi kong­resszus más lesz, mint az eddigiek, friss vérkerin­gést hoz a fogyasztási szövetkezetek életébe. Kereskedő Sándor V Ladányi István: — Nálunk is van érdekvédelem.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom