Petőfi Népe, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-15 / 113. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1986 május 15. AZ ELEMITŐL AZ EGYETEMIG Komputer az iskolában Interjú dr. Párizs Györggyel, a Tudományszervezési és Informatikai Intézet igazgatójával A számítógép az életünket átformáló tech nika szimbólumává vált. Szerepéről mar hosszabb ideje, és nemcsak a termelési szférában folyik vita. Irodalmárok, szociológu­sok. jövőkutatók állítanak fel szélsőségesen optimista, vagy éppen elszomorítóan pesszi­mista elméleteket, hogy milyen lesz a viszo nyunk tíz, húsz, vagy ötven év múlva a számítógéphez, és általában az elektronikához. Széppé, kényelmesebbé, biztonságosak bá teszi-e életünket, vagy elcmbertelenít, eltávolít egymástól, magányossá tesz, és végül uralkodik felettünk. A számítógépes technika felhasználása meghatározza jövőnket. Erre pedig fel kell készíteni a ma iskolapadban ülőket. Igen fontos szerepe van ebben a munkában a Tu­dományszervezési és Informatikai Intézetnek, amely egyik irányítója a számítógépes kultúra, a számítógépes oktatás létrehozásának. Dr. Párizs Györgytől, az intézet igaz­gatójától kértünk választ a sokait vitatott kérdésre: — Hol tartunk ml, é§ milyen as esélyünk ar­ra, hogy eredményes résztvevői legyünk ennek a világméretekben folyó versenynek? — Különítsük el a kereskedelem, vagy a háztartások jelenlegi számítógép-ellá­tottságát a számítógépes oktatás helyzeté­től, bár ezek összefüggése nem vitatható. Magyarország számos vonatkozásban út­törő szerepet vállalt, és nemcsak a szocia­lista országok között, a számítógépes ok­tatás központi intézményes megteremtésé­ben, fejlesztésében. A kormányzat idejé­ben felismerve a kérdés fontosságát, a VII. ötéves tervre átfogó programot foga­dott el a számítógépes oktatás fejleszté­sére, és a kedvezőtlen gazdasági feltételek ellenére módosított az eredeti előterveken, növelve az erre fordítható erőket. A VII. ötéves terv során tehát mintegy megháromszorozódik a program végrehaj­tására fordítható keret, és ez már valóban jelentős előrelépés alapjául szolgál. Az, hogy a számítógép ma már viszonylag reá­lis áron megvásárolható, szintén nem el­hanyagolható tényező. Hangsúlyoznom kell azonban, a gép önmagában semmi, buta jószág, amely eszközként való fel­használásának csak a lehetőségét hordoz­za magában. A gépet célszerűen használ­ni tudó ember nélkül nem ér semmit. Ezért a legfontosabb feladat, hogy a szá­mítástechnikai oktatás az alsó, a közép- és felső szinten megfelelő teret kapjon — a képzési sajátosságoknak megfelelően —. de ez egyet jelent azzal, hogy minden szinten egyidőben kell előrelépni, hiszen nemcsak a legfiatalabb korosztályt kell megbarátkoztatni a számítógéppel, hanem a pedagógusokat is. — Mi az oktatás végső célja? — Gyakori félreértés, hogy a számítás­technikai oktatás azonos egy vagy több programnyelv elsajátításával, a kezelői te­vékenység készségszintre fejlesztésével. Va­lójában lényegesen többről van szó. A szá­mítógép felhasználását, hasznosítását, cél­szerű alkalmazását kell megtanulni. Gon­dolkodásunkba be kell épülnie annak a ma még .nem teljesen felmért lehetőségrend­szernek, amit a számítógép alkalmazása rejt magában. Nemcsak a számítógépet kell megtanítani a maga szűkös határai között céljainknak megfelelően működni, feladatokat megoldani, nekünk magunk­nak is meg kell tanulni együtt gondolkod­ni a géppel, egyesíteni az ember kreativi­• Ebben a tanévben Bács-Kiskunhan is újabb iskolák jutottak számítógépekhez. Képünkön —, amely októberben készült — tiszaulpári gyerekek ismerkednek a helyi üzemektől kapott gépekkel. tását a gép fegyelmezettségével. Csakis ebben az esetben tudjuk kihasználni a technikai fejlődés lehetőségeit. Természe­tesen ezt sem intézetünk, sem a teljes oktatási rendszer nőm képes önmaga meg oldani. Itt a legkülönbözőbb alkalmazók­tól kezdve, a tudományos ismeretterjesz­tőkig, mindenkinek az, együttműködésere szükség van — Alit jelent mindez az oktatás tényleges gya­korlatában- napjainkban, éa az elkövetkező években? — Az általános és a középiskolák 1985 végén már összesen 5488 számítógéppel rendelkeztek, amelyből 2723 jutott az álta­lános iskoláknak, és 2765 a középfokú in­tézményeknek. 2723-hoz a program kere­tében, központi forrásból jutottak. Ez már lehetővé tette, hogy az 1985—-86-os tanév­ben majd minden tizedik általános isko­lában több géppel kísérleti oktatás indul­jon. Lényeges része volt az elképzelésnek a számítógépes szakköri foglalkozás meg­indítása. Az 1983—84-es tanévben például már 1537 kezdő, és 318 haladó szakkör működött mintegy 28 ezer résztvevővel, és az érdeklődés évről évre nő. Sajátos­sága ennek a formának, hogy a tanulók és az oktatók egyaránt részt vesznek a tananyag fejlesztésében, tehát a tanulók a korábbinál lényegesen aktívabb részt­vevőivé válnak az oktatási folyamatnak. — Miként alakul a számítástechnikai oktatás a középfokú iskolákban? — A szakközépiskolákban a számítás- technikai műszerészek, programozók, fo­lyamatszervezők, a gimnáziumokban a számítástechnikai gépkezelők (operátorok) képzésével, valamint a számítástechnikai fakultációs oktatással kezdődött a prog­ram. Később kiterjedt — elsősorban szak­köri munka keretében — (az egészségügyi és gépíróiskolák, valamint, az esti és le­velező tagozatos felnőttoktatás kivételé­vel) valamennyi középfokú iskolatípusra. Elektronikai, informatikai, számítástech­nikai és szervezési jellegű képzés jelenleg 50 szakközépiskolában, 8 szakmában fo­lyik, középfokú számítástechnikai alkal­mazói képzést ad valamennyi számviteli­gazdálkodási és pénzügyi ágazató közgaz­dasági szakközépiskola, valamint az új rendszer szerint oktató műszáki szakkö­zépiskolák. — A szakmunkásképzőben is folyik a kép­zés? — Jelenleg 50 szakmunkásképző isko­lában 7 szakmában folyik ilyen oktatás, s tegyük hozzá, igen jó eredménnyel. Kü­lönösen kedvező a fogadtatása e tantár­gyaknak azokban a szakmunkásképző in­tézményekben (elsősorban gépipari, elekt­ronikai, vegyipari), ahol nemcsak az ér­deklődéssel. hanem a tényleges szakmai gyakorlattal, a majdani munkakörre! is szoros kapcsolatba kerül a számítógépes technika. Érthető, hogy azok a fiatalok, akiket ma az automata nagyberendezések vezérlésére, a korszerű, bonyolult gépek használatára készítünk fel, életközelinek és szakmájuk részének érzik a számítógép kezelésének, felhasználásának elsajátítá­sát. Végeredményben elmondhatom, hogy a számítástechnikai oktatás mind az alsó-, mind a középfokú intézményekben szín­vonalas. Ennek ellenére még egyszer hangsúlyozom: alapvető feladatunk nem az, hogy a fiatalokból programtervezőket csináljunk ANtorszerű technikai kultúra elterjesztésével, a gondolkodási kultúra fejlesztésével az újító, alkotó képességek kibontakoztatását akarjuk elősegíteni. Ez alapvetően befolyásolhatja életünk minő­ségét. S. Zs. Közművelődési szerepet vállalva • Tavaly nyáron készült felvét«! a Holdról Halasi ——i —a——— ummm—— amatőr csillagász •.. - . p*-—— -rí-« 9 Balogh Ist­ván. a csiiiag- daaiapító. Balogh István csaknem két évtizeddel ez­előtt kezdte el szenvedélyesen csillagászati tevékenységét. Megszervezte a helyi amatőr szakmai klubot, melyndk kezdettől a veze­tője. Egyik szorgalmazója es lebonyolítója lett a halasi csillagászati napoknak, a ma­gyar amatőr csillagászok országos találkozó­jának. Önerőből és tisztes társadalmi Össze­fogással létrehozta néhány évvel ezelőtt a kiskunhalasi csillagvizsgálót, mely azóta or­szágosan és nemzetközi viszonylatban is je­lentős objektummá lett, a jóval több mint háromméteres kupolájával és a csaknem félméteres tükrös teleszkópjával, automatikus vezérlésével. Nemrégiben így jellemezték: ő az az ,,A" kategóriás amatőr csillagász, akinek tevékenysége nagyban hozzájárul e napjainkban egyre népszerűbbé váló tudo­mányág megismertetéséhez. Munkája elisme­réseként jogosan kapta meg 1984-ben a Ze- ninváry-érmet, a napokban pedig a megyei tanács álltai adományozott Tudományért érmet. Amikor Balogh István annak idején belekez­dett hosszú távú isme­retterjesztő és tudomá­nyos munkájába, még -nem gondolta, hogy fia­talok egész kis „hadse­rege” áll majd mellé az égbolt titkainak fel­fedezése közben. Kis- és nagy diákok egyaránt otthon érzik magukat Halas e különös szelle­mi műhelyében, a peda­gógusok és a szülők nem kis örömére. Sokak szerint felbecsülhetetlen a jelenít ős égé annak, hogy a tudomány ilyen módon és mértékben kerül közel a fiatalok­hoz. Egyre Köbben van­nak olyanok, akik vágynak arra, hogy a világegyetem titkai kö­zül minél többet megis­merjenek. E memes tö­rekvéseket nagyban se­gíti a kitűnő amatőr csillagász közvetlensége, soha nem szűnő lelkese­dése. A csillagda alapítója, létrehozója jelenleg ■ hi­vatalosan a Gőzön Ist­ván Művelődési Köz­pont munkatársa. Ö ve­zeti a helybeli csillagá­szok: baráti körét és fá­radhatatlanul szervezi a bemutató jellegű, isme­retterjesztő kiállításokat, vetítéseket, előadássoro­zatokat. Méltán kapta meg jó egy évitizeddel ezelőtt a Szocialista Kultúráért kitüntetést. Hozzájárult ehhez a magas elismeréshez az is. hogy nemegyszer bentlakásos csillagászati tanfolyamokat szerve­zett. — Igaz ugyan, hogy magánerőből készült az egész, ám a nagymére­tű társadalmi összefogás nélkül nem lehetne olyan, amilyen. S na­gyon fontos, hogy a! vá­ros vezetői ugyancsak szívügyüknek tartják a csillagvizsgálót ■— mondja. — Egv ilyen sajátos intézménynek jócskán van közműve­lődési szerepe Is. Ezt igazolja, hogy hazai és külföldi látogatók egyetlen év alatt mint­egy nyolcezren, keresik lei a csillagdát, Újabban az érdeklődők részére diafilmvetítéseket is szervezünk. Egyre nö­vekszik Kiskunhalason a csillagászatot kedvelők tábora, s ez számomra mindennél többet jelent. V. M. Balog Józsi bácsit szinte egyik percről a másikra ütötte le a baj a lábáról. Délelőtt még met- szegette a szőlőt a tanya körül, ebéd utánra azonban már kiver­te a verejték, meg szorította va­lami a szíve táján. — Pedig már csak kél sor volt hátra — mondta a menyé­nek, aki lefektette, és odaült melléje, hogy törölgesse a hom­lokát. Perus, az öreg unokája mo­torra ült, és elrobogott a szö­vetkezet központjába, hogy or­vosért telefonáljon. fjött is a sárga terepjáró alig egy óra múlva. Amikor az orvos meglátta a beteget, azonnal tudta, hogy baj van. Adott neki egy injekciót, és a terepjáróban levő rádió­adóval hívta a mentőket. Ifjabb Balogné az udvaron megkérdezte az orvostól. — Súlyos? — A szive. — Túléli? , _ Hat... Hány éves a bácsi? __ Nyolcvankettő. Am ikor visszamentek a házba, a doktor a beteghez fordult. _ Hívtam a mentőket. Beme­gyünk a kórházba. iBalog Józsi bácsi legyintett. Az utolsó kívánság — Nem kellett vóna. — De itt a tanyán nem tudok segíteni. — Nekem már nem kell se­gítség. — Hogy mondhat ilyent? Az öreg egy darabig hallgatott, aztán szemrehányóan az orvos­ra nézett. — Magra a doktor, mégis én mondjam ki. hogy vége? — Majd én is a rnentőkocsi- ba ülök maga mellé — terelte másra a szót válasz helyett az orvos. Nemsokára jött a mentőkocsi. A két mentős óvatosan hord­ágyra tette az öreget, és az autó­hoz vive. becsúsztatták a sínen. Aztán elindultak. Lassan haladtak a hepehupás áíílőúton. Itt-ott elhagytak egy- egy tanyát, elmentek a borókás mellett. A nyárfásban özek kap­ták fel a fejüket, de nem fu­tottak el. csak néztek az autó után. — Doktor úr — szólalt meg Balog Józsi bácsi. — Ne tessék beszélni! — Nekem lenne egy kívánsá­gom. — Kívánság? — Az ember utolsó kérését, ugye, nem szokták visszautasí­tani? Az orvos nem felelt. — Szóval... itt a nyárfás vé­gén, ahol a dűlöút betorkollik a kövesútba, álljunk meg egy pillanatra! — Álljunk meg? — Igen. Azt kérem, hogy en­gem egy percre tegyenek ki az autóból. — Az lehetetlen, Minél előbb a kórházba kell érnünk. Az óreg szinte könyörgótt. — Doktor úr! Itt ér véget a nyárfásnál a Bokros, ahol nyolc­vankét évet éltem le. Szeret­nék . .. szeretnék elbúcsúzni tő­le . . . Nem kell más, csak úgy hordágyastul tegyenek le egy percre a fűre. Megnézem még egyszer a nyárfákat, aztán me­hetünk tovább. — De értse meg ... — Az utolsó kívánságom ez! A doktor először várt, aztán átszólt a vezetőhöz. )—• Amint kiérünk a nyárfás- búl, álljon meg! Amikor megálltak, a vezető megkérdezte. — Baj van? — Kitesszük egy percre áz öreget. — Kitesszük? — Igen, a fűre. Ez az, .. v tolsó kívánsága. A két mentős nagy óvatosan a fűre tette a hordágyat. Balog Józsi bácsi arcán nem volt semmi félelem. Sőt mintha megnyugodott volna. Előbb a fák tetejére nézett fel, amelyek most valahogy elérhetetlen ma­gasságban voltak tőle, aztán le­hunyta a szemét. Az orvosnak az futott végig az agyán, vajon át lehet élni egyetlen perc alatt még egyszer egy hosszú életet? Az öreg szemei ismét felnyíl­tak. s alig hallhatóan ezt re- begte: — Isten veletek! Az orvos intett a mentősök­nek. azok visszatették az autóba az öreget, s indultak tovább. Mire beértek a kórházba, Ba­log Józsi bácsi már halott volt. Tóth Tibor SZÉPEN MAGYARUL — SZÉPEN EMBERÜL Beszédgyakorlat tánclépésben A diszkó divatjának harsogó energiaforrásai lassan kimerül­nek. A lemezlovasok — hogy nyeregben maradjanak — szelí­díteni próbálják a közös szót, a beszélgetést eltaposó zenét. Ezért csalogatnak az utcákon a pol- diszkó és az irodalmi diszkó pla­kátjai. Az eddig egyeduralkodó gépi hangok közé igyekeznek be­csempészni a társalgást és a vi­tát politikáról, irodalomról. De kiderült, hogy azok a tizenévesek, akik evek óta a fül- és nyelvbé- rn'tó zene rabjai voltak, és köz­ben egy szót sern szóltak-szól- hattak. most alig tudnak. alig mernek megszólalni ugyanab­ban a közösségben. Eddig csak a szűkös kifejezésű mozgással „kommunikáltak”, elszoktak ezekben a klubokban a közössé­gi nyelvhasználattól. Az egyik középiskolában — megoldást 'keresve — tánctanfo­lyamot szerveztek. A „diszkói ö- työgésben” nevelkedett kama­szoknak nemcsak a lábuk botla­dozott, hanem a nyelvük is. Ugyanis szokatlan helyzetbe ke­rültek: tánc közben társalogni il­lik a partnerrel, lehetőleg színe­sen, szellemesen. Kétségbeesve néztek a tánctanárra, hogy ne csak azt vezényelje: jobb sasszé, egy-két-há. hanem azt is: mit mond-jak, hogy szó!-jak. Az alaplépésekkel kezdjék a fiatalok — a táncot is, a társal­gást is, a klubvezetők és a peda­gógusok tanítsák meg őket arra, hogyan lehet szóval kellemes hangulatot és kapcsolatot terem­teni. Ma már egyre több iskolá­ban, klubban járják a „nosztal­giatáncot” a fiatalok, s közben társalognak. S a tangó kitűnő al­kalom a beszélgetésre is. Költői Adám Pastorale Heroica Ismét egy lilm a háború­ról — gon dől - hallja az első hosszú, ágyú­dörgéstől, gépfegyverropotgásitól hangos percekben az elhamarko­dottan ítélő néző, ugyanis! a film nyitó képsora az egyetlen igazi harci jelenet a filmben. A len­gyel földön 1945 tavaszán dúló harc. a lengyel katonák támadá­sától rázkódó föld látványa csak meghatározó bevezetésiként szol­gál. A harci zaj ellenpontjaként hamarosan égy férfi aggódással, szeretettel telt hangját halijuk, levelet fogalmaz évek óta nem látott feleségen ék. Epy különös véletlen úgy hoz- za, hogy egy hét szabadságot kaphat. így hát hamarosan Jozef Lopuchhai hagyhatjuk el a tűz­vonalát, hogy a látszólag oly bé­kés hátország felé Induljunk. Út­közben megismerjük az elmúlt nehéz esztendők történetének legfontosabb eseményeit. Mai- ötödik éve harcol a legkülönbö­zőbb helyeken, s úgy hiszi, ed­digi sebezhetetienségét különle­ges adottságának köszönheti. Ö az a ..katonaköpenybe bújtatott parasztember, akiben megvannak a. falusi férfi jó adottságai, szol­gálatát kifogástalanul látja el, de gondolata a föld, az otthon, az otthagyott asszony körül kerin­genek. olyan nagy kedve ’lenne már dolgozni." Jellemzése egyre alaposabb, egyre több részlettel bővül, aho­gyan közeledünk szülőfalujához. Naivitását, kérkedését, fecsegését jóindulatú humorral, sz'nte erényként, nyíltszívűsége meg­nyilvánulásaként hozza a rende­ző tudomásunkra. Nem véletle­nül kap útitársaitól ajándékot; egy kanna üzemanyagot, amikor pedig csak egy kis benzint kér az öngyújtójába A film legfon­tosabb s leghitelesebb részletei a faluba történő megérkezésének jelenetsarai; a séta az ismerős utcán, a találkozás a szomszédok­kal, a frissítő az első vödör víz­ből házának udvarán. S annyi év után az első szavak feleségé­hez... Lassacskán válik ielfog- hatóvá a bizonyosság: felesége, mivel azt hitte hogy ö meghalt, férjhez ment egy másik férfihoz, akinek gyereket is szült. De ha­sonlóképpen érintik a szülőíal i- jában forrongó indulatok is; a parasztok földreformot akarnak végrehajtani, s amikor a föld­alatti reakció banditái megjelen­nek, hogy bosszúit álljanak a helyi vezetőn, a feleség mostani férjén, Jozef egészen váratlanul és rendkívüli leikierövel illeszti helyre a tragikus véletlenjei folytán kizökkent dolgokat. Ügy oldja meg nehéz választásának problémáját, hogy mindenki lel­ki ismeretét megnyugtassa. Jozef Lopuch szerepét Wirgili- usz Gryn játssza, aki ezért 1983- ban a moszkvai filmfesztiválon megkapta a legjobb férfial okítá­sért járó díjat. Érdékes adalék, hogy Gryn személyes élményei­ben is kötődik ehhez a korszak­hoz. „Én, aki átéltem ezt a hábo­rút — mondja Gryn — különö­sen közelállónak és kedveinek tartom ezt a filmet. Tizennégy éves voltam, amikor a fasiszták Németországba hajtottak dolgoz­ni. A koncentrációs táborban sok velem egykorú orosz, ukrán és bjelorusz sráccal ismerkedtem meg. Meséltek nekem a hazájuk­ról. A felszabadulás után a népi hatalom ellenségei ellen harcol­tam. Ezek az aljas gyilkosok ölik meg a filmben a hősömet." Károlyi Júlia Május 21—24-ig bútor ki állítás és -vásár lesz \ DUNAVECSEI MŰVELŐDÉSI HÁZBAN. Szekrénysorok, kárpitozott garnitúrák, gyermek-, konyha- és kiegészítő bútorok kaphatók. Egyes bútorok 20° „ árengedménnyel. Tehertaxi-szolgálat. OTP-ügyintézés. Nyitva: de. 10—12 óráig, du. 13—18 óráig, szombaton 9—14 óráig. VAKJUK KEDVES VÁSÁRLÓINKAT!

Next

/
Oldalképek
Tartalom