Petőfi Népe, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-15 / 113. szám

2 • PETŐFI NÉPE « 1986. május 15. Mihail Gorbacsov a csernobili szerencsétlenségről (Folytatás az 1. oldalról.) zük a lakosságot, hatékony se­gítséget nyújtsunk a sérültek­nek. Pár óra alatt kitelepítették az erőmű melletti település lakóit, s később, amikor világossá vált, hogy potenciálisan veszély fenye­geti az emberek egészségét a kör­nyező övezetben, ezeket az em­bereket ugyancsak biztonságos körzetekbe szállítottuk. Ez az összetett munka rendkívüli gyor­saságot, szervezettséget és pon­tosságot követelt meg. S mégis, a megtett intézkedések több embert nem tudtak megóv­ni. A szerencsétlenség pillanatá­ban két ember halt meg: Vla­gyimir Nyikolajevics Sasénak, az automatikus rendszerek beál- litója, és VaiHerij Ivanovics Ho- gyemcsuk, az atomerőmű operá­tora. A mai napig 299 embert szállítottak kórházba különböző súlyossági fokozatú sugárbetegsé­gek diagnózisával. Heten közü­lük meghaltak. A többiek min­den lehetséges orvosi segítséget megkapnak. Az ország legjobb tudományos és egészségügyi erőit, Moszkva és más városok szako­sított klinikáit vontuk be a mun­kába. Az orvostudomány leg­korszerűbb eszközei állnak ren­delkezésükre. Az SZKP KB és a szovjet kor­mány nevében mély részvétemet fejezem ki az elhunytak családjai­nak, hozzátartozóinak, a dolgo­zók kollektíváinak, mindazok­nak, akiket érintett ez a szeren­csétlenség, akiknek személyes veszteséget okozott. A szovjet kormány gondoskodni fog az el­hunytak családjairól és a káro­sultakról. A legnagyobb elismerést érdem­lik azoknak a körzeteknek a lakosai, ahol szívélyesen befo­gadták a kitelepítetteket. A szom­szédok baját sajátjukként fog­ták fel, s népünk legjobb hagyo­mányainak megfelelően tapintat­ról, együttérzésről és figyelmes­ségről tettek tanúbizonyságot. Az SZKP KB és a szovjet kor­mány levelek, táviratok ezreit kapja szovjet emberektől ás kül­földi állampolgároktól is, akik együttérzésükről és támog itásuk- ról biztosítják a károsultakat. Sok szovjet család kész arra, hogy gyerekeket fogadjon be a nyári hónapokra, sokan anyagi segítséget ajánlanak fel. Olyanok is szép számmal vannak, akik azt kérik, hogy a baleset térsé­gébe küldjék őket dolgozni. Megismétlem, az embereknek történő segítségnyújtás marad továbbra is első számú felada­tunk. i . , összehangolt munka a következmények felszámolásáért Ezzel egyidőben magának az erőműnek a területén és a kör­nyező térségben energikus mun­ka folyik azért, hogy a katasztró­fa mértéke minél kisebb legyen. Rendkívül nehéz körülmények között sikerült eloltani a tüzet, megakadályozni átterjedését más energiablokkokra. Az erőmű sze­mélyzete biztosította a másik há­rom reaktor leállítását és lehető­vé tette, hogy azokat biztonságos állapotba hozzák. A reaktorok ál­landó ellenőrzés alatt állnak. Ebben a bonyolult helyzetben sok függött attól, hogy helyes tu­dományos értékelését adják a történteknek, mivel enélkül nem lehetett volna kidolgozni és al­kalmazni a balesettel és követ­kezményeivel folytatott harc ha­tékony intézkedéseit. Ezzel a feladattal sikeresen birkóznak meg a tudományos akadémia ki­emelkedő tudósai, az országos mi­nisztériumok és főhatóságok, Uk­rajna és Belorusszia vezető szak­emberei. Az emberek — mást nem lehet mondani — hősiesen, önfeláldozóan cselekedtek és to­vábbra is ezt teszik. Azt hiszem lesz még alkalmunk arra, hogy ezeknek az önfeláldozó emberek­nek a nevét is ismertessük és hős­tettüket méltó módon értékeljük. Teljes megalapozottsággal mondhatom, hogy a következmé­nyek minden súlyát figyelembe véve, a kár korlátozott mértékű maradt, s ez döntő mértékben a szovjet emberek bátorságának és szakértelmének, áldozatos köte­lességteljesítésének volt köszön­hető, annak, hogy összehangoltan cselekszik mindenki, aki részt vesz a baleset következményei­nek felszámolásában. A meghozott hatékony intéz­kedéseknek köszönhetően ma már elmondható, hogy a legrosz- szaibbon túljutottunk. A leg­komolyabb következményeket sikerült elhárítani. Természe­tesen korai .lenne megvonni a történtek végső mérlegét. Még nagy, hosszan tartó munka áll előttünk. A sugárzás szintje az erőmű területén és közvetlen tér­ségében még mindig veszélyes az emberi egészségre. Éppen ezért a mai nap legfon­tosabb feladata a baleset követ­kezményeinek felszámolása. Szé­les körű programot dolgoztak ki és hajtanak végre az erő­mű és az erőműhöz tarto­zó lakótelep, az épületek és be­rendezések sugármentesítésére. Erre a feladatra összpontosítot­tuk a szükséges emberi és anya­gi-műszaki forrásokat. Annak érdekében, hogy a vízgyűjtő me­dencét ne érje sugárszennyező­dés, intézkedéseket tesznek mind az erőmű területén, mind pedig a környező térségben. A meteorológiai állomások ál­landóan figyelik a sugárzási hely­zetet a földben, a vízben és a légkörben. Rendelkeznek a szük­séges technikai eszközökkel, speciálisan felszerelt repülőgé­peket, helikoptereket és földi ellenőrző állomásokat használ­nak. Teljesen világos: mindez a munka sok időt vesz igényibe, nagy erőfeszítéseket követel. A földet olyan állapotba kell hoz­ni, hogy teljesen veszélytelen legyen az egészségre, és lehető legyen rajta az emberek normális élete. Rosszindulat a nyugati reagálásban A kérdésnek még egy vonat­kozásáról kell beszélnem. A cser­nobili események külföldi vissz­hangjára gondolok. A világ egé­szében — s ezt hangsúlyozni kell — megértéssel viszonyult a min­ket ért bajhoz, és a bonyolult helyzetben tett lépéseinkhez. Mélységesen hálásak vagyunk a szocialista országokbeli ba­rátainknak. akik kifejezték szo­lidaritásukat a nehéz pillanatban a szovjet néppel. Elismerésünket fejezzük ki más országok politi­kusainak, közéleti személyisé­geinek az őszinte együttérzésért és támogatásért. Köszönetünket fejezzük ki a külföldi tudásoknak és szak­embereknek, akik együttműkö­dési készségüket nyilvánították. Szeretnék említést tenni Gale és Taraszaki amerikai orvosok részvételéről a betegek gyó­gyításában. és köszönetét monda­ni azon országok üzleti köreinek, amelyek gyorsan reagáltak bizo­nyos műszaki eszközök, anyagok és gyógyszerek vásárlására vo­natkozó kérésünkre. Kellőképpen értékeljük azt az objektív magatartást, amelyet a Nemzetközi Atomenergia Ügy­nökség és vezérigazgatója, Hans Blix tanúsított a csernobili atom­erőműben történtekkel kapcso­latban. Nem hagyhatjuk azonban fi­gyelmen kívül és politikai érté­kelés nélkül azt sem, hogyan fo­gadták a csernobili eseményeket egyes NATO-országok — különö­sen az Egyesült Államok — kor­mányai, politikusai és tömegtá­jékoztatási eszközei. Ezek féktelen szovjetellenes kampányba kezdtek. Mi minden­ről nem beszéltek, írtak ezekben a napokban — „az áldozatok ez­reiről”, az „elpusztultak tömeg­sírjairól”, „a kihalt Kijevről” és arról, hogy „egész Ukrajna föld­je elfertőződött” stb., stb. Egészében véve a lelkiismeret­len és rosszindulatú hazugságok garmadával találtuk szentben magunkat. Bár kellemetlen mind­erről beszélni, de szükséges. Szük­ség van rá azért, hogy a nem­zetközi közvélemény tudja, mi­vel kellett megküzdenünk. Szük­séges azért is, hogy választ ad­junk a kérdésre: valójában mi is váltotta ki ezt a legmesszeme­nőbben erkölcstelen kampányt? Szervezőit természetesen nem érdekelte sem a balesettel kap­csolatos hiteles tájékoztatás, sem az emberek sorsa Csernobili­ben, Ukrajnában, Belorussziá­ban, bárhol másutt, bármely más országban. Nekik csupán ürügy­re volt szükségük, hogy megkí­séreljék befeketíteni a Szovjet­uniót, annak külpolitikáját, hogy gyengítsék a nukleáris kísérle­tek betiltására, a nukleáris fegy­verek felszámolására irányuló szovjet kezdeményezések hatá­sát, és egyben enyhítsék az Egye­sült Államokkal, és annak mili­tarista politikájával szemben világszerte megnyilvánuló bí­rálatot. őszintén szólva, egyes nyugati politikusoknak teljesen hatá­rozott céljai voltak: felszámol­ni a nemzeközi kapcsolatók ki­egyensúlyozottabbá válásának lehetőségét, elhinteni a szocialista országokkal szembeni bizalmat­lanság, gyanakvás új magvait. Mindez világosan megmutat­kozott a „hetek” vezetőinek a közelmúltban lezajlott tokiói ta­lálkozóján is. Milyen veszélyek­re figyelmeztették az emberisé­get? Líbiáról beszéltek, amelyet alaptalanul terrorizmussal vá­doltak, és még arról, hogy a Szovjetunió — úgymond — „nem adott elegendő tájékoztatást” a csernobili balesetről. Egy szót sem szóltak a legfontosabbról: arról, hogyan szüntethetnénk meg a fegyverkezési hajszát, hogyan szabadíthatnánk meg a világot a nukleáris fenyegetéstől. Egyet­len szóval sem válaszoltak a szovjet kezdeményezésekre, konk­rét javaslatainkra, amelyek a nukleáris kísérletek beszünteté­sét, az emberiségnek az atom- és a vegyifegyverektől való meg­szabadítását és a hagyományos fegyverzet csökkentését céloz­zák. A tájékoztatás hitele Hogyan értelmezzük mindezt? Olyan benyomás alakul ki, hogy a tőkés nagyhatalmak Tokióban összejött vezetői ürügyként akar­ták felhasználni Csernobilt ar­ra, hogy elvonják a világ köz­véleményének figyelmét ezekről a valós és fontos problémákról. A csernobili erőműbaleset, az arra való reagálás a politikai er­kölcs egyfajta mércéjévé vált. Ismételten két eltérő hozzáállás, két különböző magatartás tárult föl. Az Egyesült Államok uralko­dó körei és legbuzgóbb szövetsé­geseik — ezek közül mindenek­előtt az NSZK-t emelném ki — a történtekben újabb lehetőséget láttak arra, hogy további akadá­lyokat állítsanak az amúgy is nehézkesen haladó kelet—nyuga­ti párbeszéd fejlesztésének, el­mélyítésének útján, hogy igazol­ják a nukleáris fegyverkezési haj­szát. Mi több, még azt is megpró­bálták bebizonyítani a világnak, hogy a Szovjetunióval nem le­hetségesek tárgyalások, még ke­vésbé megállapodások, és ezzel „zöld utat” akartak biztosítani további katonai készülődésük­höz. Mi egészen másként fogtuk fel ezt a tragédiát. Üjabb riasztó jelzésként, újabb fenyegető in­tésként értelmezzük, amely arra figyelmeztet, hogy az atomkor­szak újfajta politikai gondolko­dást és újfajta politikát követel. Ez méginkább megerősített bennünket abban a meggyőződé­sünkben, hogy a XXVII. kong­resszuson kidolgozott külpoliti­kai irányvonal helyes, hogy az atomfegyver teljes felszámolá­sát, a nukleáris robbantások be­szüntetését, egy átfogó nemzet­közi biztonsági rendszer megte­remtését célzó javaslataink meg­felelnek azoknak a kérlelhetetle­nül szigorú követelményeknek, amelyeket az atomkorszak tá­maszt valamennyi ország politi­kai vezetésével szemben. Ami pedig a „hiányos tájékoz­tatást” illeti — ennek kapcsán külön kampányt, méghozzá poli­tikai tartalmú és jellegű kam­pányt indítottak —, erről szólva kijelenthetjük: az adott esetben mondvacsinált kérdésről van szó. Ezt igazolja a következő tény is: mint emlékezetes, az amerikai hatóságoknak 1979-ben 10 napra volt szükségük ahhoz, hogy in­formálják saját kongresszusu­kat és hónapokra, hogy tájékoz­tassák a világot a Thcee Miles Island-i atomerőműben bekö­vetkezett tragédiáról. Arról, hogy mi hogyan jártunk el, már beszéltem. ■Mindez lehetőséget ad annak megítélésére, ki hogyan viszonyul saját népe és a külföld tájékozta­tásához. De a dolog lényege más. Ügy véljük, hogy a csernobili atom­erőműben történt szerencsét­lenség — akárcsak az amerikai, az angol és más atomerőművek­ben bekövetkezett balesetek — valamennyi állam szempontjá­ból rendkívül komoly kérdéseket vet fel, amelyek felelősségteljes hozzáállást követelnek. Jelenleg a világ különböző or­szágaiban több mint 370 atom­reaktor működik. Ezek a realitá­sok. A világgazdaság jövőjét ne­héz elképzelni a nukleáris ener­getika fejlődése nélkül. Orszá­gunkban jelenleg 40 reaktor üze­mel több mint 28 millió kilowatt összteljesítménnyel. Mint isme­retes, a békés atom nem kevés hasznot hajt az emberiségnek. Számunkra Csernobil múlha­tatlan tanulsága az, hogy a tu­dományos-technikai forradalom további kibontakozásának kö­rülményei között a technika meg­bízhatóságának, biztonságossá­gának kérdései, a fegyelem, a rend és a szervezettség kérdései elsődleges jelentőséget kapnak. A legszigorúbb követelményeket kell támasztanunk mindenütt és mindenben. Az együttműködés elmélyítéséért Továbbá szükségesnek ítél­jük, hogy síkraszálljunk az együttműködés komoly elmélyí­téséért a Nemzetközi Atomener­gia Ügynökség (NAÜ) keretein belül. Miről is kellene elgondol­kodnunk? ELŐSZÖR. Létre kell hozni a nukleáris energetika biztonságos fejlődésének nemzetközi rend­jét, minden atomenergetikával foglalkozó állam szoros együtt­működése alapján. Egy ilyen rend keretein belül meg kell te­remteni a gyors tájékoztatás és információszolgáltatás rendsze­rét az atomerőművi szerencsét­lenségek és balesetek esetére, kü­lönösen, amikor ezt radioaktív ki­csapódás kíséri. Ugyancsak ki kell alakítani — mind kétoldalú, mind pedig többoldalú alapokon — annak nemzetközi mechaniz­musát, hogy a leggyorsabb köl­csönös segítséget nyújthassanak egymásnak veszélyhelyzetek ki­alakulása esetén. MÁSODSZOR. E kérdéskör megtárgyalása érdekében indo­kolt lenne, hogy a NAÜ égisze alatt nagy tekintélyű nemzetközi kűlönértekezletet hívjunk össze Bécsben. HARMADSZOR. Figyelembe véve, hogy a NAÜ-t még 1957- ben alakították meg, s anyagi és személyi feltételei nem felelnek meg a korszerű nukleáris ener­getika fejlettségi szintjének, cél­szerű lenne növelni e különleges nemzetközi szervezet szerepét, és lehetőségeit. A Szovjetunió kész erre. NEGYEDSZER. Meggyőződé­sünk szerint a békés célú nuk­leáris tevékenység veszélytelen fejlesztését biztosító intézkedé­sekhez arra van szükség, hogy aktívabban bevonjuk ezekbe az ENSZ-et és olyan szakosított in­tézményeit, mint az Egészségügyi Világszervezet, (WHO) és az ENSZ Környezetvédelmi Prog­ramja (UNEP). Mindemellett nem szabad el­felejtenünk, hogy egymástól köl­csönösen függő világunkban a békés célú atom problémái mel­lett létezik a katonai felhaszná­lású atom problémája is. Ez ma a legfontosabb. A csernobili sze­rencsétlenség ismételten rávilá­gított, hogy milyen beláthatat­lan következményekkel járna, ha az emberiségre nukleáris hábo­rú szakadna. Hiszen a felhalmo­zott nukleáris készletek a cser­nobilinél szörnyűbb katasztró­fák ezreit és ezreit hordozzák ma­gukban. Abban a helyzetben, amikor a nukleáris kérdések iránt fokozó­dott a figyelem, a szovjet kor­mány, mérlegelve saját népe és az egész emberiség biztonságá­val összefüggő minden körül­ményt, úgy döntött, hogy meg­hosszabbítja a nukleáris kísér­letek egyoldalúan meghirdetett moratóriumát ez év augusztus 6-ig, azaz addig a napig, amikor — immár több mint negyven éve — Hirosimára ledobták az első atombombát, amely emberek százezreinek pusztulását okozta. Ismételten felszólítjuk az Egye­sült Államokat arra, hogy teljes felelősséggel mérlegelje az em­beriség felett lebegő veszély nagy­ságát, és hallgasson a világkö­zösség szavára. Bizonyítsák tény­legesen is az Egyesült Államok vezetői, hogy aggódnak az em­berek életéért és egészségéért. Megismétlem Reagan amerikai elnöknek azt a javaslatomat, hogy haladéktalanul tartsunk találko­zót bármely európai ország fő­városában, amely kész fogadni minket, vagy mondjuk, akár Hirosimában is, és állapodjunk meg a nukleáris kísérletek betil­tásáról. A nukleáris korszak — a pusz­tító fegyverkezési hajsza megfé­kezése és a nemzetközi politikai légkör gyökeres megjavítása ér­dekében — parancsolóan új hoz­záállást követel a nemzetközi kapcsolatokhoz, a különböző tár­sadalmi rendszerű államok erő­feszítéseinek egyesítését követe­li. Ebben az esetben széles táv­latok nyílnak valamennyi ország és nép gyümölcsöző együttműkö­dése előtt. Ebből minden ember nyerni fog Földünkön! Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke szerdán a Parlamentben fogadta Albert herceget, belga trónörököst, aki a belga gazdasági és műszaki na­pok rendezvénysorozatán tartóz­kodik hazánkban. A megbeszélé­seken részt vett Herman de Croo, belga közlekedési és külkereske­delmi miniszter, valamint Ve­ress Péter külkereskedelmi mi­niszter. Jelen volt Willy Tilemans, A Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsa szerdán Szabó István elnökletével ülést tartott. Értékelte a termelőszövetkezetek decemberre tervezett V. kong­resszusának előkészületeit, meg­vitatta, majd elfogadta a kong­resszusi irányelveket. A testület elé terjesztett jelen­tés megállapította, hogy a szö­vetkezetek a mezőgazdasági ter­melésből mintegy 70 százalékkal részesednek, s termelésük értéke 1985-ben meghaladta a 220 mil­liárd forintot. A VII. ötéves terv időszakára 7—10 százalékkal több termény előállítását irá­nyozták elő, mint amennyit az előző tervidőszakban megtermel­tek. Előrelépni azonban csak úgy’ tudnak, ha javítanak a jövedel­mezőségen, csökkentik a terme­lési veszteségeket, mérséklik a termékegységre fordított ener­giát, és mindezekhez megterem­tik a tagok és az alkalmazottak anyagi érdekeltségét. A jelentés kitér arra, hogy — mivel a gé­pek és az eszközök nagy hánya­da elhasználódott — a termelés bővítéséhez elengedhetetlen a beruházások növelése a termelő­szövetkezet ekbc'n. A tanápskozáson felszólalók — az irányelveket megerősítve — szorgalmazták a szövetkezeti de­mokrácia erősítését, ,a munkahe­A június elsején életbe lépő új vasúti menetrendről, vala­mint a MÁV gazdálkodásának egyes kérdéseiről tájékoztatta az újságírókat szerdán Bajusz Re­zső, a MÁV vezérigazgatója. Elmondta: a menetrend szer­kezetét úgy alakították ki, hogy az a lehető legjobban alkalmaz­kodjék a mostanában egyre gyak­rabban változó utazási igények­hez, ugyanakkor elősegítse a járműpark gazdaságos, hatékony üzemeltetését. A fontosabb vál­tozások elhatározásakor figye­lembe vették az elmúlt időszak tapasztalatait, valamint az uta­sok közérdekű — és megvalósít­ható — javaslatait is. A nem­zetközi vonatforgalom újdonságai közé tartozik, hogy — egyelőre három útvonalon — elindítják az Interexpressz vonatokat. A Hungária Budapest és Prága, a Metropol Budapest és Berlin, a Warsowia pedig Budapest és Var­só között közlekedik. E vonatok közös jellemzője, hogy a határál­lomásokon a megszokott 40 perc helyett csak 15—20 percet állnak, a hatósági vizsgálatokat menet­közben végzik. Rövidítik az út- közbeni megállások idejét is, ez­zel rövidül az utazás ideje. Mind­egyik Interexpressz vonaton az egész útvonalon közlekedik ét­kező- vagy bisztrókocsi, s kötele­ző a helybiztosítás. A későbbiek­ben egységes típusú, komforto­sabb kocsikból állítják össze eze­ket a szerelvényeket, és bővítik a rajtuk igénybe vehető szolgál­tatások körét. Számos más változás is lesz a nemzetközi forgalomban, így például Nesebar néven naponta új gyorsvonat közlekedik Bur­gas zba és Várnába. Az új nyári A szakszervezetek és a SZOT 1985. évi gazdálkodásáról tájékoztatta az újságírókan teg­nap Pintér György, a SZOT pénzügyi és gaizdasá&L osztályá­nak vezetője. Elmondta, hogy tagdijat az el­múlt esztendőben a tagság 97 százaléka fizetett rendszeresen. A szakszervezetek bevétele 2,3 milliárd forint volt, ennek 86 százalékát a tagdíjak tették ki. A rendelkezésre álló összeg 60 százaléka a vállalati, intézmé­nyi aliapszervezetéknél maradt, s ezt szociális, kulturális és sportcélokra, valamint segélye­zésre fordították. Ez utóbbi cél­ra felhasznált összeg tavaly 360 millió forint volt, hat százalék­kal több, mint a megelőző év­a Belga Királyság budapesti nagykövete. * » * Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke szerdán a Parlament­ben fogadta Robin Leigh-Pem- berton-t, az Angol Bank kor­mányzóját. A megbeszélésen jelen volt Tí­már Mátyás, a Magyar Nemzeti Bank elnöke és Peter William Unwin Nagy-Britannia és Észak­írország Egyesült Királyság bu­dapesti nagykövete is. lyi közösségek szerepét és a szakszervezeti munka fokozását is. A tanácskozáson célul tűzték ki az idős, nyugdíjas tagok na­gyobb anyagi támogatását, aszo­ciális alap emelését. Foglalkoztak a kedvezőtlien kö­rülmények között gazdálkodó termelőszövetkezeteik munkájá­nak javításával. Megállapították, hogy a szövetkezetek kölcsönös támogatási alapjának rendszere bevált, az alap vagyona ma mái­éiért az ötmilliárd forintot. A testület indokoltnak látja, hogy hamarosan létrejöjjön a mező- gazd as ági tér m el ős zöve t kezetek szakosított pénzintézete. Szóltak az országos tanács tag­jai a termőtalajok javításának, a meliorációs munkálatok folyta­tásának szükségességéről is. Má­sok szorgalmazták az egymáshoz közel gazdálkodó nagyüzemek együttműködését például a szol­gáltatásokban és az élelmiszer- termelésben, mivel a szállítási és anyagmozgatási költségeknek egy jelentős részét így megtaka­ríthatják. Szükségesnek ítélték a kutatás úiabb eredményeinek hasznosítását, s azt. hogy a tsz- eknek már a műszaki fejlesztés során a biotechnikai kutatások gyakorlati bevezetésre éreti úiabb módszereit is gyorsan át kell venniük a fe!i'esztő intéz­ményektől. menetrend szerint javul a Ma­gyarországra beutazó NDK-beli és csehszlovák turisták utazási lehetősége is. A Lipcse és Fonyód között közlekedő Favorit három órával hamarabb ér el a Bala­tonhoz, mint korábban. Az új me­netrendeket május 15-től árusít­ják a MÁV közönségszolgálati irodájában, valamint a pályaud­varokon. A tájékoztatón szó volt a ked­vezményekről is. A MÁV-nak nincs lehetősége ebben az évben új állandó utaskedvezmények bevezetésére, azt azonban beje­lentették, hogy a nyugdíjasok hétfőtől péntekig szóló kedvezmé­nyes utazási lehetőségét egész hétre kiterjesztették. Az idén is több rendezvényre biztosít a vas­út viszonylag magas alkalmi ked­vezményt. ötvenszázalékos ked­vezménnyel utazhatnak majd a látogatók a szegedi ipari vásár­ra és az őszi BNV-re. A horto­bágyi lovasnapok és a tavaszi BNV látogatói 33 százalékos ked­vezménnyel utazhatnak. A nyu­gatra utazó, s 26 évesnél fiata­labbak részére ajánlja a MÁV az lnter-rail igazolvány megvá­sárlását, amely a magyar vonal- szakaszokon 50 százalékos ked­vezményt biztosít, a nyugat-euró­pai vasútvonalakon pedig továb­bi díjfizetés nélküli utazásra jo­gosít. Az egy hónapig érvényes igazolvány ára jelenleg körülbe­lül 8200 forint. A nyugatra uta­zó 60 évesnél idősebb nők és 65 évesnél idősebb férfiak részére az RES-kedvezmény igénybevé­telét javasolják. A 300 forintért megvásárolható igazolvány alap­ján a vasutak 30, illetve 50 szá­zalékos kedvezményt nyújtanak. ben. A SZOT elnöksége "úgy íté­li meg, hogy a segélyek szétosz­tásában még nem kallóén érvé­nyesül a differenciálás elve, vagyis, hogy nagyobb összgeket kapjanak azok. akik jobban rá­szorulnak. Helyes volt viszont a segélyezési gyakorlatban, hogy a nagycsaládosokat, illetve a nyug­díjasokat részesítették előnyben. Tavaly 260 ezer nagycsaládos szakszervezeti tag és 160 ezer nyugdíjas kapott segélyt. Mivel tavaly a 2,3 milliárd forintos bevétellel 2,4 milliárd forintos kiadás állt szemben, az ágazati szakszervezetek jó része kénytelen volt jelentős összege­ket felhasználni tartalékalapjá- ból is. Az előbbrejutás feltételei a termelőszövetkezetekben SEGÉLY 260 EZER NAGYCSALÁDOSNAK Szakszervezeti gazdálkodás Június 1-től új vasúti menetrend Fogadások a Parlamentben

Next

/
Oldalképek
Tartalom