Petőfi Népe, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-01 / 102. szám
% 4 * PETŐFI NÉPE • 1986 május I. HOZZÁTARTOZÓK A MÁRTÍRRÓL — HOGY ÉLNEK A ROKONOK? KONGRESSZUSI KÜLDÖTT ,, Drága P, ne hagyj itt!” Olyan emberek között lakott, mint most unokahúga, Kiss Ernöné, a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat nyugdíjasa. Ö keresett a szerkesztőségben a jó hírrel: élnek még Faragó-rokonok. Mivel nem talált, meghagyta címét: Kékestető utca 16. A régi elnevezést is megadta: Voelkerfalu, 8-as utca. Szerencsére. Tanácstalanul nézett rám a hatvan éve kecskeméti, amikor közöltem a címet. „Sokáig reménykedtünk” A szűk. hepehupás utcákon bukdácsolva hiába kérdeztünk öreget és fiatalt a hangzatos nevű utca felől. Aligha járt valaha ezen a környéken,, aki a körülményeket •szinte csúfolva a magasságot, a tágasságot, gyönyörű tájat idéző nevet adta a nyúlfarknyi utcának. Érteném a szándékot, ha valamilyen szoros nevét olvashatnánk a házak falán, olyan keskeny az úttest. Leszázalékolt munkásnő lányának családjával él együtt Faragó Pál unokahúga. Az apró lakó- konyhában kanna és kis Iádányi szén jelzi: ide még nem ért a vízvezeték, a földgáz. Ha minden jól megy, össze tudnak hozni mintegy 30 ezer forintot, hamarosan papucsban is megtölthetik a vizeskancsót. Kisebb áldozattal összekuporgathatnák a hozzájárulást. a belső szerelési költségeket, ha rendelkezések nem írnák elő, hogy a szomszéd telkétől legalábo három méterre építhető disznóól. A békesség kedvéért még baromfit sem tartanak. A már elhunyt Faragó Erzsébet lánya csak homályos emlékeket őriz nagybátyjáról. — Kislány voltam, amikor elpusztították Francia Ki«s Mihá- fyék. Eltűnése után sókáig reménykedtünk. Hátha él valahol, hátha tévesek a szállongó hírek. Édesapja egv Romániában kiadott magyar nyelvű újságból tudta meg a szörnyű bizonyosságot. Már azt gondoltam: sohase ír róla az újság, pedig nagyon derék ember volt Pali bácsi. Még a börtönben sem alázkodott meg. de erről többet tud mártírunk húga. Varga Sándorné született Faragó Magdolna. Keresse meg, a Vacsi- köz 51-ben lakik. Ő is őriz egy fényképet róla, de talán egy árnyalattal jobb, amire mi vigyázunk. Szívesen kölcsönadjuk. A testvér: született Faragó Magdolna Mintha más világban járnék . . A távolból ideköszönnek a szürke sziéchenyivárosi magasházak, épül a közeli Kodály város. Takaros, gondozott előkertes családi háznál csengetek. Idős néni ballag lassan-lassan a kapuhoz. A szívével betegeskedő, gyengén látó Vargáné. A lakókonyhának berendezett kisebb épületbe tessékel, hogy ne kelljen lépcsőt járni. Tisztaság, rend. Melegvizes, beépített mosogató, rádió, tévé, étkészlet a konyhaszekrényben, befőttek sora jelzi, hogy anyagi gondok nélkül, ápolt környezetben éldegél Faragó Pál húga. Közös gyermekkorukról kérdezem. — A Miiklovicsfalu 3. utca 9 számú földes házban gyerekes - kedtem drága testvéreimmel. Mezőgazdasági munkás apám értett a szalámikötözéshez. Minden őszszel útrakelt, hegy fenntarthassa családját Budapesti, aradi, meg talán ausztriai húsüzemekben dolgozott szőlőnyitásig. Én két évig jártam a Mátyás téri iskolába, azt hiszem, ott tanult Pali bátyám is. Kilencévesen ültem utoljára iskolapadban. Dolgoztam, mikor unit lehetett. Reggel négykor már a táblában álltunk, amikor kettőző (marokszedő) votam.* Este tízkor mint a hulla, vágódtam az egyik istálló oldalán fölbintett. szalmába. Másféle—két mázsa életet adtak e cudar nehéz munkáért. Huszonhárom évesen mentem férjhez. Uramon kívül sem előtte, sem utána engem férfi meg nem kapott, pedig próbálkoztak, mert ilyenek a férfiak. A szemit is kikapartam volna az erőszaíkos- kodónak. Ilyen fajták voltunk. Később a Platter-gyárban kerestem a kenyerem, főként hagyma- pucolással. meg szilvabontássak Testvéréről kérdezem. „Most már nem veszek el egyenruhában” — Tizenkét éves kislány voltam, amikor a háború bekopogott - a szülői házba. „Hála isten, most már nem veszek el egyenruhában." örültünk neki nagy szegénységünkben. Rangos ember volt. kapott kitüntetéseket, de már elege volt a katonáskodásból, mert mint sorkatonát vitték ki a frontra még 1914-ben. Ügy emlékszem. hogy visszatért a szakmájába: a hentes- és mnészáros- mesterséget tanulta ki még a háború előtt. Ritkán láttam mert a mostani Jókai utca végén vett ki egy albérleti szobát. Ott élt szerelmével. Ilonkával, akit feleségül is akart venni. A politika nem érdekelt, de azért tudtam, hogy a diktatúrában a vezetők közé került. — Mit tud elhurcolásáról? — Amikor jöttek, a románok. Volt-e Faragó Pálnak testvére, szerelme, barátja*? — kérdeztem! a 28 éves korában meggyilkolt kecskeméti mártírra emlékező cikkemben a közelmúltban. Most már tudjuk: testvérek, szülők gyászolták korai halálát, megsiratta szép mátkája. meg a Horthyék, érezte a veszélyt. Menekülni akart, de Ilonka, a szerelme nyakába borult: „Drága Palikám, ne hagyj itt!” Néhány nap múlva egy oiviLruhás férfi kereste. Kérte, menjen vele a törvényszékre. „Torkolta Francia Kiss Mihályt” — Látták-e még azután,? — Ilonka hordta be mindennap az ebédet, ö nálunk mindig elmondta, hegy Pali mit csinál, mit remél. Bíztunk abban, hogy- nem lesz nagyobb haj. November 20-án azután sírva állított be hozzánk Ilonka a Miklovicsfalu- ba „..Nem engedtek be a törvényszékre, azt mondják, már nincs benn Pali." — Később hallottak-e valamit utolsó napjairól: óráiról? — Egv ékszerésszel volt összezárva, ő mondta el apánknak: Faragó Pál már délután sej tette közelgő végét. Amikor Francia Kiss Mihály belépett a cellába, természetesen nem köszönt neki. Mire az a vadember pofon vágta. Pali meg rávetette imagát, elkezdte torkolni, bizony megfojtja, ha be nem mennek a f egy őrök. Azóta csak a nevét olvashatjuk a temetői emléktáblán. Szinte semmi sem maradit a holmijaiból. Néhány fényképét édesanyja elvitte kereteztetni valakihez, de ott is maradtak, mert netm volt pénze a számla kifizetésére. Nincs több mondandója özvegy Varga Sándóménak. A föllépett sebek, a régi fájdalmak meg- körayyeztetik, sírva búcsúzik. — Egyedül maradtam. Pali öcs- csét a tüdőbaj vitte el, a (temetőben pihennek lánytest véreim, kedves uram is Kihagyott. Az vigasztal csak, hogy jó családja, jó állása van két lányomnak. Heltai Nándor 95 Tömegbázisra van szükségünk 95 A tataházi Galicz Zoltánt a KISZ Bács-Kiskun megyei küldöttértekezlete közvetlenül választotta meg kongresszusi küldöttnek. A fiatalember azok közé tartozik, akiknek nem megelőlegezték a bizalmat — mint sok tizenéves küldött-társának —, több éves mozgalmi munkája elismeréséül érte ez a nagy felelősséggel párosuló megtiszteltetés. — Középiskolás koromban kapcsolódtam be a mozgalomba, a kalocsai kertészeti szakközép- iskolába jártam. Először osztálybizalmi voltam, majd beválasztottak a kollégiumi diáktanácsba, s én szerkesztettem az iskolaújsá- gunkat is. így kezdődött. Később tagja lettem a megyei KISZ- bizottság mellett működő dolgozói munkabizottságnak, a bajai, majd a bácsalmási KlSZ-bizott- ságnak, bekapcsolódtam a Fiatal Agrárszakemberek Tanácsának munkájába. Ma a tataházi községi KISZ-bizottság titkára, a megyei KISZ-bizottság tagja, az élelmiszer-gazdaságban dolgozó fiatalok rétegtanácsának elnöke vagyok. — Szép pályaív. És „civilben" mivel foglalkozol? — A tataházi Petőfi Tsz-ben — első munkahelyemen — dolgozom ma is, kerületvezetőként. — Mit csinál egy kerületveze- tö? — Másfél éve, az ágazati rendszer megszüntetése után két kerületre osztották nálunk a növénytermesztési területet. Az egyik — körülbelül 2300 hektár — tartozik most hozzám. Főleg alaptevékenységekkel — búza, kukorica, lucerna, napraforgó termesztésével — foglalkozunk. Ennek a munkának az irányítása, az új technológiák adaptálása, illetve bevezetése, végrehajtása az én feladatom. No, és ugyancsak „civilben” részt veszek a helyi MHSZ munkájában, tagja vagyak a Hazafias Népfront községi bizottságának is. — Mozgalmi tevékenységedben mit tartasz most — a KISZ reformtörekvései Idején — a legfontosabbnak? — A rétegmunkát. Szerintem csak ennek javításával oldható fel az az ellentmondás, hogy a KISZ-nek ma tizennégy meg harmincnégy éves, betanított munkás és többdiplomás tagjai is vannak. — Saját réteged — Bács-Kis- kunban legmagasabb szintű — képviselőjeként milyen megoldásra váró gondokkal találkoztál? — A lakásprobléma a kisközségekben az átlagnál is súlyosabb: itt a fiataloknak csakis sajáterős építkezésre van lehetőségük. És hiába kapnak ehhez most már a korábbinál magasabb kölcsönt, sokszor nem merik kihasználni, hiszen még az unokáknak is jutna a törlesztésből. Azután: A legmesszebbmenőkig támogatom az utóbbi években nagyon megbomlott „3x8” egységének helyreállítását, de tudomásul veszem, hogy ez nem megy egyik napról a másikra. De ha már rákényszerülnek a fiatalok a túlmunkára, legalább ne romoljanak tovább annak feltételei. Ha ma egy falusi fiatal állattenyésztésbe, növénytermesztésbe akar belefogni — ami nem csak neki hozna hasznot! — már súlyos tízezrekre van szüksége az induláshoz. És ezek az árak is napról napra emelkednek. — Mi a véleményed a KISZ fiatalítási törekvéseiről? — Nem nagyon értem, miért váltott ki olyan nagy vitát a belépési korhatár tervezett meghúzása, eddig is kevés 26 éven felüli kérte felvételét. Bennmaradni meg — az új elképzelés szerint is — bármeddig lehet, a tagság fenntartásának a jövőben sem lesz felső korhatára. De ha tényleg fiatalítani akarunk, előbb ki kell nevelni az utánpótlást, a jelenlegi tisztségek többségét ugyanis harminc körüliek töltik be a KISZ-ben. A lemondó idősebbek számára is meg kellene teremteni a közéleti munka ,új lehetőségeit. Ezek hiányában már csak azért is maradunk mi, „veteránok" a KISZ-ben, mert mégiscsak hasznosabbnak véljük, ha itt tevékenykedhetünk, mint ha semmit nem csinálnánk. Az is biztos, ha új, „felnőtt” megbízatásokat kapnánk, továbbra is az ifjúság érdekeit képviselnénk, hiszen egy harminc-harmincöt éves ember ma még fiatalnak számít. — Hogyan látod megvalósíthatónak a KISZ politikai jellegének erősítését? — Megint csak azt mondhatom: jobb rétegmunkával, érdekvédelmi tevékenységünk javításával. Nagyon fontos, hogy tömegek álljanak mögöttünk — az ifjúsági szövetségben csak azok maradjanak, akik ténylegesen dolgoznak! —. s támogassanak bennünket céljaink _ elérésében. Hiszen a KISZ továbbra is az egész magyar ifjúság érdekeit képviseli. Tömegbázisra van szükségünk ahhoz, hogy mindenféle fórumon komolyan vegyék a szavunkat! — Voltál már KlSZ-kongresz- szuson? — Nem, ezért is nézek elé nagy várakozással. Lemondtam miatta egy ausztriai szakmai utat is: erre adódhat máskor is lehetőségem. De KlSZ-kongresz- szusra — már csak a korom miatt is —, talán soha többet nem jutnék el .. . Szabó Klára-;:nni lógóinál * Hogyan lenne a legcélszerűbb? — töprengés a litvániai Klaipé- da egyik tervezőintézetében. Hétköznapok itthon és barátainknál Többségünk pihenéssel tiölti május elsejét, a munka ünnepét, összeállításunkban néhány alkotó-dolgos kép segítségével szeretnénk felvillantani olyain pillanatokat, amelyek valamely módon érzékeltetik az ember és a MUNKA közötti — nemegyszer — bensőséges kapcsolatot. • Gyermeklábbelik készülnek Lengyelországban. 0 Minden részletet aprólékosan meg kell vitatni — munkamegbeszélés a parlament ülésszakán. Kánikulában kétszeresen is melegük van az útépítőknek. — Aszfaltozok Budapesten. • |A szorgos munka meghozta gyümölcsét — egy fóliakertészet termékeit rakják autóra Péking elővárosában. • Nem lehet elég korán kezdeni — ifjú „épí- tómunkások" egy NDK-beli óvodában.
