Petőfi Népe, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-29 / 125. szám

1986. május 29. PETŐFI NÉPE 6 2 A kereskedelem befolyásolja a lakosság közérzetét A napirendi pont megtárgya­lása előtt kötelességem, hogy mindazok nevében, akik megyénk kereskedelmében munkálkod­nak, köszönetét mondják a meg­tisztelő figyelemért, amely a tes­tületi ülések kapcsán is fokozot­tan ráirányítja közvéleményünk érdeklődését a nem éppen gon­dok nélkül dolgozó ágazatra. A kereskedelem kifejezetten az a területe népgazdaságunk­nak, amely a lakosság közérzetét közvetlenül befolyásolja, amely­ről a vele való napi érintkezé­sek során mindenkinek van vé­leménye, és mindenki ért hoz­zá. Számunkra, a tanácsi keres­kedelmi szakigazgatásban dol­gozók számára ez a lakossági ér­dekeket tükröző nézőpont a leg­fontosabb. Ugyanakkor a keres­kedelmi ellátás színvonalát sok­féle tényező kölcsönhatása hatá­rozza meg. Ezért is olyan jelen­tősek és fontosak a testületi ér­tékelésék és feladatmeghatáro­zások, mert ezek a lehető leg­teljesebb képet rajzolják az áru­ellátásról, az ágazati munka szín­vonaláról, irányrputatást adva a célok meghatározásához és eléré­séhez, él ets zí n vona 1 -pol i tiká n k megvalósításához. Ütemes fejlődés Megyénk tanácsa a mai alkal­mat megelőzően 12 esztendővel ezelőtt tárgyalt külön napirendi pont keretében a kereskedelem­ről. Az akkor megfogalmazott el­vek és feladatok alapvetően he­lyesnek bizonyultak. Ezt állapí­tották meg különböző magas szin­tű értékelések, így legutóbb az országgyűlés kereskedelmi bi­zottsága is, amely áprilisban Kecskeméten ülésezett. Fejlődésünket jól érzékelteti, hogy az egy lakosra jutó keres­kedelmi forgalom Bács-Kiskun megyében 1960-ban még majd­nem a legalacsonyabb volt az or- szágbán: utolsó előttiek voltunk. Ma az országos rangsorban a ne­gyedik helyre kerültünk, ezen belül az egy lakosra jutó vegyes- iparcikk-íprgalcm alapján me­gyénk a második az országban. Hasonló dinamizmus tapasz­talható a kereskedelmi hálózat alapterületének növekedésében is. Míg az ezer lakosra jutó kiske­reskedelmi hálózati alapterüiet megyei mutatója két évtizede 28,5 százalékkal alatta maradt az országosnak, addig a VI. ötéves terv végére csaknem 3 százalék­kal haladta meg azt. Mindez csak úgy válhatott va­lóra, hogy gyorsított ütemben nö­veltük a kereskedelmi egységek alapterületét, fejlesztettük a ke­reskedelmi technikát, biztosítot­tuk a vásárlóerő lekötéséhez szükséges árualapokat, korsze­rűsítettük a szervezeti rendszert. Vagyis ebből a szempontból egy különösen jól sikerült VI. ötéves tervet, mondhatunk magunkénak. A vállalatok és szövetkezetek vegyes profilú vállalkozás irá­nyába való nyitása a vállalati gazdálkodás és a lakossági ellá­tás szempontjából egyaránt he­lyesnek bizonyult. Korszerűsítettük a megye ál­lami vendéglátását, a Dunavidé- ki Vendéglátó Vállalat terüle­tünkön működő hálózata tanácsi irányítás alá került, majd a me­gyei tanács a méreteiben meg­növekedett egészmegyés válla­latból két, piacérzékenyebb, ru­galmasabban irányítható, és szak­mailag megújított vállalatot ala­pított. A tanácsi kiskereskedel­mi vállalatok mindegyike zökke­nőmentesen áttért a vállalati ta­nácsra alapozott új vezetési for­mára. Tanyák, külterületek A vezető testületeink — leg­utóbb a megyei tanács végrehaj­tó bizottsága — az elismeréssel értékelt fejlődés eredőjét a ke­reskedelemben dolgozók döntő P. Kovács István vitaindítója többségének becsületes munká­jában, hivatástudatában és áldo­zatos feladatvállalásában is lát­ják. Amikor pedig a közvélemé­nyünkben a kritika hangja az erősebb egyes bolti dolgozókkal vagy felszolgálókkal szemben, sajnos az is igaz. A szakma er­kölcsét herdálok egy-egy tette a közvélemény előtt erősen el­halványítja a becsületes keres­kedelmi és vendéglátóipari dol­gozók munkáját, helytállását. A kereskedelmi munka elis­merést érdemlő értékeinek szám­bavétele mellett józan mérsék­lettel szembe kell néznünk a la­kosság ellátását terhelő feszült­ségekkel is. Ezek forrása alap­vetően az, hogy a kereskedelmi ágazat fejlődési üteme még így is, a felsoroltak ellenére is elma­radt a termelő ágazatok dinamiz­musa mögött, lépéshátrányban van a növekvő lakossági igények­kel szemben. Mindezek alapve­tően és sajátosan határozzák meg megyénk fogyasztási szerkezetét. Az ezzel járó gondok sajátosan jelentkeznek kereskedelmünk­ben, nevezetesen a kistelepülé­sek, a külterületek és a tanyák ellátása, amely szinte egyedül­állóan a megye huszonhárom áfészének feladata. A külterületeken, tanyákon élők alapellátása is többet jelent ma már, mint a sóval, cukorral, paprikával, kenyérrel való ke­reskedés. Az itt élők számára biztosítani kell a háztartásveze­téshez szükséges élelmiszereken felül az élvezeti cikkek, napi fel­használású iparcikkek vásárlá- , si lehetőségét is. A 160 bolti, 48 vendéglátóipari egység és 7 áfész- mozgóbolt látja el ezekkel a cik­kekkel a tanyai lakosságot, több­nyire elismeréssel. A külterüle­ti és tanyai boltok 1 négyzetmé­ter alapterületére, jutó éves forga­lom 28 ezer forint,- szemben az áfész-szintű 58 ezer forinttal. Az egy dolgozóra jutó árbevétel, pe­dig 26' százalékkal alacsonyabb a szövetkezeti átlagnál. A tanyai és mozgóboltok veszteségesek. Ezeket a gondokat alapvetően — mint ahogy az országgyűlés kereskedelmi bizottsága is ipeg- íogalmaztá — kormányzati in­tézkedésekkel lehet rendezni. Ugyanakkor a történelem által is igazolt igazság és e vidék la­kosságának megszenvedett ta­pasztalata, hogy a külterülete­ken, a tanya közelségében össze­fogás nélkül előrejutni nem le­het. Ezért a tanácsok felelőssége az összefogás kezdeményezésé­ben, szervezésében az eddigiek­nél nagyobb. A területen lévő valamennyi gazdálkodó szervezet pedig ágazati és szek-torális ho­vatartozástól függetlenül ismer­je fel érdekeltségét a népesség helybentartásában. Nyereség, munkaerő, kereslet A kereskedelmi ellátás másik neuralgikus területe a gazdálko­dási helyzetében holtpontra ju­tott bolti élelmiszer-kereskede-' lem. Tevékenységének teljesít­ményre orientált szabályozott­sága nincs összhangban korláto­zott cselekvési lehetőségével. Az alig 1 százalékos árbevétel-ará­nyos nyereség már nem biztosít fedezetet sem a bátrabb üzletpo­litika folytatásához, sem a jöve­delmezőbb tevékenység feltéte­leinek megteremtéséhez. A megyei tanács a VII. ötéves gazdasági és településfejlesztési tervében 23 millió forint támo­gatást biztosított a kistelepülé­sek, a tanyák és a városok kül­területi él el mis zer- kér es kedel mi alapellátásának • javításához. A támogatás felhasználása a helyi erőforrásokat mozgósító pályá­zati rendszerben a végrehajtó bi­zottság ellenőrzésével történik. A pályázat feltételeinek kidolgo­zása folyamatban van. Szólnom kell még.a kereske­delem ^munkaerő- és szakember­ellátottságának helyzetéről. Me­gyénk kereskedelmében majd­nem 24 ezer ember dolgozik. Ezen belül a hálózati dolgozók ará­nya 82 százalék. 1980—85 között a foglalkoztatottak száma 2 szá­zalékkal csökkent. A kereskedel­mi vállalatok, szövetkezeteit szakember-ellátottsága nem kielé­gítő, kevés a felsőfokú végzett­ségű. Ugyancsak kedvezőtlen jelenség, hogy a vendéglátásban az összlétszám több mint há­romnegyede nem rendelkezik kö­zépfokú végzettséggel. Ilyen mű­veltségi háttér mellett sajnos gyakran előfordul, hogy még a társas emberi érintkezés alapsza­bályai (köszönés, beszédmodor stb.) sem ismertek a pult mögött állók, a vendéggel foglalkozók előtt. A kereskedelemben foglalkoz­tatottak átlagkeresete szinte ki­vétel nélkül a legalacsonyabb az anyagi ágakban' dolgozók átlag­keresetéhez viszonyítva, az or­szág valamennyi megyéjében. Az t országos rangsorban megyénk ’ kereskedelmi dolgozóinak átlag- keresete az 1984. évi összehason­lítást alapul véve a 13. helyen, az utolsó harmadban helyezke-. dik el. Ennek hatására a bolti élelmiszer-kereskedelemben, ahol naponta egy dolgozónak átlago­san 10—15 mázsa árut kell át­rakodnia, megmozdult az eddig stabilnak tudott munkavállalói gárda is. Elodázhatatlan tehát a szakma jövőjét is érintő anyagi ösztönzés helyes arányainak ki­alakítása az ágazaton belül és az ágazatok között egyaránt; Fellendülő vendéglátás A vendéglátó szakma helyzeté­nek megítéléséhez is szükséges néhány kiegészítő mondatot el­mondanom. A megújulás jelei az 80-as évek­től mutatkoznak. A megye mező- gazdasági nagyüzemei és más ágazaton kívüli gazdálkodó szer­vezetek, újabban a tanácsi ven­déglátás és az áfészek, vala­mint a felkarolt magánvállalko­zás jóvoltából a helyi lakosság és az idegenforgalom igényeit' egy­aránt szolgáló hangulatos ven­déglátó egységek egész sora épült. Az elmúlt 5 év alatt szám sze­rint 17 korszerű fogadó, panzió, és további 51 korszerű üzlet lé­tesült. Mindemellett a szakma hálózat­szerkezetében sajnos még nem általánosak az ilyen stílusú üzle­tek. Nem ritka — különösen a megye déli térségeiben, illetve a községekben — csupán a higiénés feltételek minimum-értékét is alig kielégítő egység. A vendég­látás elé tűzött célok: mindent a vendégért, jó ételek, elfogadható árak, kulturált, higiénikus kör­nyezet, ne csak szólamok legye­nek. Reméljük, egyszer ide is eljutunk, ebben segíthet az új üzemelési formák térhódítása. Sokat várunk e tekintetben is a két újonnan alapított tanácsi vendéglátó vállalattól, ezért fo­kozott figyelemmel és segítőkész­séggel ügyelünk tevékenységük­re. A .termelési és ellátási bizott­ság és u végrehajtó bizottság tagjai közül többen felvetették, hogy bizalmi válságban szenved a kereskedelem ármunkája. Gyakran nem megfelelő az ártá­jékoztatás, nincs ár vagy több ár is szerepel egyidőben a ter­méken, a vásárló nem tud bizo­nyosságot szerezni az alkalma­zott vételár helyességéről. Ezt a fogyasztói közérzetet sajnos el­lenőrzési tapasztalataink alátá­masztják. Árellenőrzés, nyitvatartás A kereskedelmi munka fontos része a nyitvatartási rend, amely egyik fokmérője az ágazat szol­gáltatási kultúrájának. Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan lénye­ges hangsúlyozni, hogy annak a legteljesebb mértékig igazodni kell a helyi tényleges igényekhez: a fogyasztó igénye legyen a meg­határozó. Fel kell figyelnünk ar­ra, hogy mind több helyen köve­telik meg a munkaidő teljes ki­használását, ezért a vásárlások időben eltolódhatnak, amivel már most számolni kell a keres­kedelem Tiyitvatartásának. A nyitvatartás megállapítása­A SZAKMA KIVÁLÓ BRIGÁDJA Bár mesterségük címere a képen látható autó, a Bács-Kiskun Megyei Kommunális Szolgáltató Vállalat kiskunhalasi üzemének Kardos Pál szocia­lista brigádja nemcsak az ülepítőaknák tartalmá­nak fuvarozásával foglalkozik, hanem ezenkívül számos egyéb szolgáltatással is megrendelőik ren­delkezésére áll. Felvételünkön az épülő kiskunha­lasi felüljáró töltésének tömörítőlocsolására ké­szülnek, de az olajipari fúróiszap, vagy a kábel­gyári emulzió szállítása ugyanígy tevékenységi kö­rükbe tartozik. Részt vesznek az autószervizekben veszélyes hulladékként jelentkező olajos iszap kí­sérleti hasznosításában, ezt ugyanis a Közúti Épí­tő Vállalat bitumenbe keveri be. Munkájuk elis­meréséül a közelmúltban az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium, valamint a Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezetének kö­zös kitüntetését, a Szakma Kiváló Brigádja címet nyerték el. lehetőségeken belül valóban a legoptimálisabban szolgálják az igényeket. A béke iparága kor különös figyelmet kell for­dítani a hétvégi, ünnepnapi nyit­vatartás meghatározására is. Ez elsődlegesen az idegenforgalmi területeinket látogatók szükség­letét hivatott kielégíteni, emel­lett a helyi lakosság számára is egyértelmű előnyöket jelenthet. Gondosan kell azonban kiválasz­tani a nyitva tartó boltokat, te­kintettel azok típusára, nagysá­gára. hogy a rendelkezésre álló Szeretnék még említést tenni megyénk idegenforgalmáról, ami napjainkban több szempontból felértékelődött, hiszen életmó­dunkban is mind rangosabb hely­re kerül és egyre többet említjük a nemzetgazdasági szerepét. Ha­zánk idegenforgalmi koncepció­jába jól illik megyénk kínálata, a részben feltárt, részben feltá­randó adottságainkkal. A jó propaganda és a turisták változó kereslete mindinkább rátereli a figyelmet megyénk sajátos.érté­keire, ami tájaink egyedi han­gulatával és romantikájával je* lenik meg, mint a hajósi és a Sol­ti pincerendszerek, népművésze­tünk, zenekultúránk, sportolási, gyógyulási, üdülési lehetősége­ink, hagyományos emlékeink és figyelemre méltó jelenünk. Azt szokták mondani, hogy az idegenforgalom a béke iparága. Nekünk ezért is fontos az idelá­togató turisták előzékeny és jó kiszolgálása, a munkálkodás a béke ilyen értelmű erősítésében is. A napirend vitája A hálózati egységek árellenőí- zési feladatait jellemzően a helyi tanácsok látják el, míg a keres­kedelmi központok ármunkájá­nak Vizsgálatát — az esetenkén­ti hálózati ellenőrzésekkel együtt — megyei árhatósági szinten vé­gezzük. Ha figyelembe vesszük, hogy a magánszektor .vállalko­zásaival ’ együtt megyénkben majdnem 5500 az ellenőrizendő egységek száma, sajnos azt kell mondanunk, hogy a hatósági ár- ellenőrzések preventivitását ma­gába foglaló feladat és az ellá­táshoz rendelkezésre álló felté­telek nincsenek összhangban. Évente erőnkből körülbelül 1500 , vizsgálatra futja, így — figye­lembe véve a visszatérő ellenőr­zések szükségességét is — gya­korlatilag nincs lehetőség arra, hogy minden egység ármunkáját megvizsgáljuk háromévenként. 1985-ben 1548 ellenőrzést tar­tott a megye árellenőrző szerve­zete, amelyből 512 esetben kel­lett valamilyen szankciót alkal­mazni. Ennek során 1,7 millió forint bevételelvonásra került sor és 5 esetben kezdeményeztünk büntető eljárást. Az ellenőrzési és szankcionálási munka szigo­rának fokozása mellett a hálóza­ti áralkalmazási munka javítá­sában a vállalatok és szövetkeze­tek belső ellenőrzési tevékenysé­gének erősödése kozhat további javulást. A kereskedelemről szóló napi­rendi pont vitájában először Du­dás Ferenc (megyei tanácstag) kért szót. A kereskedelem szak­ember-ellátottságáról, az után­pótlás szükségességéről és gond­jairól beszélt, majd a kistelepü­léseken működő boltok egyre romló állagáról, a kistermelők áruinak felvásárlásáról, az árak csökkenéséről szólva felhívta a figyelmet arra, hogy e kedvezőt­len jelenségek az áruellátás szín­vonalát is veszélyeztetik. Lörincz István (megyei tanács­tagi az alapellátás tárgyi, tech­nikai színvonaláról szólva an­nak a véleményének adott han­got, hogy az utóbbi években ezen a téren .javúlás tapasztalható, de az ái'u nem több és nem jobb minőségű. Pedig erre éppen úgy, mint a választék bővítésére a kis­településeken is szükség van. mint a megtartó erő fontos té­nyezőjére. Erdélyi Ignác (megyei tanács­tag), a MÉSZÖV elnöke a keres­kedelmi munka jövedelmezősé­géről beszélve kiemelte, hogy különösen az élelmiszer-kereske­delemben kritikusan alacsony az árrés és ez már-már az ellá­tás rovására megy. Felszólalásá­ban foglalkozott az áfészek sze­repével, a kistelepülések és a ta­nyák lakóinak ellátása érdeké­ben kifejtett munkájukkal. El­mondta, hogy az utóbbi öt évben az áfészeknél megvalósult beru­házások nyolcvan százaléka az említett helyeken javította a kö­rülményeket, az ellátás minősé­gét, színvonalát. szerepe van annak, hogy a me­gye párt- és tanácsi, vezetése fi­gyelemmel kíséri és következete­sen törődik ezzel a fontos terü­lettel. Az ellátás körülményei és összességében az élelmiszer-ellátás nem egy vonatkozásban jobb, mint az Országos átlag — hang­súlyozta a miniszterhelyettes, majd a továbbiakban az ipar­cikk-, a ruházati kereskedelem múlt évi országos tapasztalatait elemezte. Szólt az ajapellátás ja­vításának, kiegyenlítettségének szükségességéről, az élelmiszer­kereskedelem gondjairól, s a megoldásukra irányuló közpon­ti törekvésekről. A kereskedelmi fejlesztésekre rátérve Spilák Fe­renc a megye ilyen törekvéseit reálisnak, megalapozottnak és jól átgondoltnak minősítette. Vé­gül a kereskedelem néhány alap­vető és országos érvényű tapasz­talatáról, az azokkal összefüggő rugalmas intézkedésekről szólva utalt a felszólalásokban elhang­zott kérdésekre, s elmondta, hogy azok közül nem egy olyan érvé­nyű, amellyel minisztériumi szin­ten is érdemes és szükséges lesz foglalkozni. Bessenyi István, a Konzum vállalat igazgatója azt hangsú­lyozta, hogy az élelmiszer-keres­kedelem nem egyszerűen ellátá­si, hanem egyúttal politikai kér­dés is. Szólt a vállalat által meg­valósított és tervezett fejleszté­sekről, az ehhez szükséges együtt­működés során szerzett jó tapasz­talatokról, a szerződéses üzletek­ről, s arról, hogy az élelmiszer- kereskedelemnek nagyfokú és drága a gépigénye, s megterhe­lő az ott dolgozók igénybevétele. Szarka Balázs, a kecskeméti Univer Áfész elnöke a szövetke­zetnek a lakosság ellátásában be­töltött szerepét vázolta, ugyanak­kor beszélt az ezzel összefüggő gondokról is. Elmondta, hogy kü­lönös figyelmet 'fordítanak, a kül­területeken, a tanyákon lakó em­berek ellátására. Érintette a nyitvatartással kapcsolatos igé­nyeket, hozzátéve, hogy ezek megvalósítása létszámgondokat vet fel. Horváth József, a Bácska Ke­reskedelmi Vállalat igazgatója a ruházati kereskedelemről szólva arról beszélt, hogy miként tud­ják megteremteni a kielégítő vá­lasztékot, amely nemegyszer külföldi szakemberek elismeré­sét is kiváltja. Ehhez nagyban hozzájárul a vállalatnak az a tö­rekvése, hogy új és jobb áru, a vásárlói igényeknek megfelelő cikkek kerüljenek az üzletekbe, szem előtt» tartva az elfogadható árakat is. Következetes törődés Ezután Spilák. Ferenc minisz­terhelyettes kért szót. Elmondta azt a véleményét, hogy Bács-Kis- kunban a kereskedelem megfe­lel . rendeltetésének, s ebben nagy A vitában elhangzottakra P. Kovács István válaszolt. A be­számolót és az írásban kiküldött határozati javaslatokat a megyei tanács elfogadta. Irta: Gál Sándor, fényképezte: Tóth Sándor A BÁCS-KISKUN MEGYEI MUNKAÜGYI SZOLGÁLAT új szolgáltatása! Gyors iratmásolás közületek és magánszemélyek részére A 4 formátum 4,— Ft Várjuk jelentkezésüket, megrendelésüket! Címűnk: Kecskemét, Horváth Döme u. 2. Telefon: 20-097. Telex: 26-752. Hétfőtől péntekig 8—18 óráig. Szombaton: 9—12 óráig 430 ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom