Petőfi Népe, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-22 / 119. szám

* e PETŐFI NÉPE Q 1986. május 22. MAGYARTANÁROK A BÁNYAI JÚLIA GIMNÁZIUMBAN Kazinczy-díjas munkaközösség Nem kedvelik a közszereplést a kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium és Egészségügyi Szak- középiskola pedagógusai. Erre a következte­tésre jutottam, amikor a magyartanárok mun­kaközösségéről akartam írni. Tulajdonképpen igazuk van: minek is a szócséplés, ha a diá­kok sikerei ékesen bizonyítják a pedagógusok munkálkodásának eredményességét. Legutóbb éppen azzal, hogy a tanulók jóvoltából Győr­ben átvehették a munkaközösségnek adomá­nyozott Kazinczy-díjat. — Gondolom, nem előzmények nélkül való ez a kitüntetés — kérdezem Dankó Gézától, aki vonakod­va bár, de végül is rááll a beszélgetésre, mivel ő a kilenctagú munkaközösség ve­zetője. — A szabály szerint — legyen szó akár pedagógusról, akár munkaközösségről —, akinek a diákjai háromszor hoznak Ka- zinczy-érmet az országos döntőről, maguk is elnyerik a díjat. Tőlünk 1973-ban Ko- váts Andrea, 1984-ben Tapasztó Beáta, az idén pedig Gőg Tímea érte el ezt a kiváló eredményt. — A készülés tekintélyes pluszmunkát köve­tel tanártól, diáktól. .. — Minden évben selejtezőkön, válogat tokon keressük a legtehetségesebbeket. A siker nem mindig áll arányban a belefek­tetem felkészítő munkával és a diákok szorgalmával Előfordul, hogy időközben beszédhibára derül fény; vagy nem a leg­megfelelőbb szöveget választjuk. Vagyis: sok múlik a szerencsén. A versenyre való készülés nem kevés idejét veszi igénybe a tanár—diák párosnak, rengeteget kell gyakorolni Rendszerint innen.-on.nan el­csent félórákról van szó, hiszen nem le­het valakit órákig beszéltetni. A legalkal­masabb szövegek kiválogatásából, gyűjté­séből természetesen a munkaközösség va­lamennyi tagja kiveszi részét. Mostani Ka- zinczy-érmesünket Beke Józsefné készítette fék A kislány másodikos, nagyon sok szív és lélek lakozik benne, érzelmekben gaz­dag, ugyanakkor értelmével is átlátja a mondanivalót. A versenyen egyébként nemcsak szépen, kifejezően kell olvasni, hanem írásbeli feladatot is kapnak a diá­kok: néhány mondaton hangsúlyt kell je­lölniük. —‘ Az eddigi győztesek között van-e, aki a szép magyar beszéddel kapcsolatos hivatást vá­lasztott, vagy ilyen pályára készül? * — Kováts Andrea pedagógus lett, s gyakran szoktam hallani a hangját a pé­csi rádióban. — A Szép magyar beszéd csak egyike ti szám­talan versenyzést alkalomnak, amelyből a bá- nyais tanulók — tudomásom szerint — .kiveszik részüket. — A munkaközösség minden alkalmat megragad, hegy a tehetséges gyerekek bi­zonyíthassanak. Hadd említsem például a Kazinczvhoz hasonló rangú Édes anya­nyelvűnk szép kiejtési versenyt, ahol — a legutóbbi öt évet szem'élve — két ta­nuló is szerepelt az országos döntőiben. A kétévenkénti országos diáknapokról. a vers- és prózamondás kategóriáiéban, •rendszeresen arany-, ezüst- és bronzdiplo­mát hozóik diákjaink. A hagyományos já­noshalmi Radnóti M'klcs szava'óversenyen mindig „dobogós" helyen végeznek, tavaly például Szente Krisztina a harmadik, az idén pedig az első díjat kapta. S. hogy ki ne maradion valami: a Petőfi Néoe be­széd művelő pályázatán az. ifjúsági kate­góriában tanulóink lettek az első és a harmadik helyezettek. — Szép eredményeket könyvelhettek el a Katona József városi irodalmi pályázaton is ... — A Katona József Társasáig évenként ir ki pályatételeiket, részben Katona Jó­zsef munkásságához, részben pedig a mai magyar irodalomhoz kapcsolódóan. A leg­utóbbin például Gáli István Ménesgazdá­jának és Budai Ferenc Tanya-hazám cí­mű versének az elemzése, illetve a Bánk bán egyik lemezkiadásának vizsgálata kö­zül lehetett választani. Iskolánkból tizen­hatan indultak, legtöbben a Buda-vers mellett döntöttek. Mindig azon vagyunk, hogy az érdeklődő tanulókat megnyerjük a pályázatnak. A megyei könyvtár sokait segít a kevésbé hozzáférhető anyagok be­szerzésében, a bibliográfiák összeállításá­ban, mi pedig útmutatással támogatjuk a készülő dolgozatokat, persze úgy, hogy a tanulók önállóságát ne csorbítsuk. — Milyen eredmények születtek az Idei iro­dalmi pályázaton? — A gimnazisták közül Kiss Edit első, Bíró Mária, Csőke Éva második, Mátrai Katalin pedig harmadik helyezést ért el. A szakközépiskolásoknál Nagy Györgyi, Kovács Judit és Balogh Edina végzett az első, második, illetve a harmadik helyen. — Míg az irodalmi pályázat, hogy úgy mond­jam, városi hatáskörű, a Katona József anya­nyelvi verseny megmozgatja az egész megye diákságát. — Igen, ráadásul olyannyira népszerű, hogy most is körülbelül félezren vették részt benne. A Katona József megyei anyanyelvi pályázatot egyébként Beke Jó­zsef igazgatóhelyettesünk kezdeményezte, aki vezetőségi tagja a társaságnak. Ta­valy decemberben tanítványaink közül többen értek el helyezést, az első, má­sodik osztályos gimnazisták korosztályá­ban Oroszi Márta végzett az élen. — Eddig a különféle versenyekről, pályáza­tokról beszéltünk. Ezek, s persze a tanítás mellett még milyen feladatok hárulnak a ma­gyar-munkaközösség tagjaira? — Az iskolai munka.terv alapján állít­juk össze évi teendőink listáját. Általá­ban mi készítjük elő az iskolai ünnepé­lyeket, s ehhez jönnek a versenyek. Az iskolai könyvtárat is magyar szakos mu­tatja be az elsősöknek, Bajtai Mária sze­mélyében. Az' idén először indítottuk könyvtáros-előkészítő szakkörünket, aho] a gyerekek a nyitvatartás alatt segédkez­nek a kölcsönzésben, katalogizálásban. Jóllehet, az Irka című diáklapunknak sa­ját szerkesztősége van, mégis ellkél a ta­nári tanácsadás. Ezt Jankay Éva vállalta magára. — Végezetül hadd érdeklődjem a tervekről. — Korábban volt már irodalmi szak­körünk Beke Józsefné vezetésével, most egy olyan szakköri formát szeretnénk ki­alakítani, ahol meghívott művészék. köl­tők, írók jelenlétében olvashatnák föl diákjaink saját alkotásaikat. Vannak, akik­nek ismerjük ilyesfajta ambícióit, de fel­tételezzük: mások is előrukkolnának szer­zeményeikkel. Szervezünk egy Kritika-kört is, már járt nálunk a folyóirat főszerkesz­tője. Nagyon örültünk, hogy a gyerekek merészek voltak, okosan kérdeztek. Peda­gógiai munkánkban rendkívül fontosnak tartjuk a tehetséggondozást. Kormos Emese FŐSZEREPLŐ: A KERÁMIA — KIÁLLÍTÁS SZEPTEMBERIG Fiatal fazekas Kalocsán Megyénk múzeumaiban ezen a tavaszon a kerá­mia lett a főszereplő. Ami a kiállításokat illeti: Kecskeméten, a Katona József Múzeumban április végén nyílt meg az új, időszaki bemutató, amely a kerámiaművesség Duna—Tisza közi emlékeiről ad képet; Kiskunhalason, a Thorma János Múze­umban a kunok emlékeiből szép számmal akadnak régészeti ásatás során előkerült edények, tárgyak, s Kalocsán, a Viski Károly Múzeumban ugyancsak az elmúlt hónaptól látható az a kiállítás, amelyen Kovács László népi iparművész mesterremekei láthatók. A Duna menti városban hagyományai vannak a fazekasmesterségnek. Szép formájú, mélyvörös szí­nű, máztalan és fényezett felületű edények marad­tak az utódokra, melyek a múzeum tulajdonában is szép számmal vannak. A kalocsai fazekasok céhe 1817-iben alakult, s az sem volt ritka, hogy százöt­ven mester szorgoskodott az érsekek városában. A leleményes emberek még Ausztriából is szállítot­tak a Dunán tűzálló anyagot, mert helyben igen kevés megfelelő agyagra leltek. Korsók, tálak, edé­nyek, butellák — mind-mind egyedi darabok, kü­lönös ízlésvilágról, alkotókedvről, s nem utolsó­sorban tehetségről tanúskodnak. Van-e követőjük ma a hajdani mestereknek? Már- már attól tartottak Kalocsán, hogy kihal a fazekas­mesterség. Három esztendővel ezelőtt azonban a városba költözött Kovács László, aki igyekszik fel­éleszteni az egykori kalocsai „céhkirályok” hagyo­mányait. A harmincéves mester jól ismeri a faze­kasság csínját-bínját, hiszen nem kisebb nevű ta­nítója volt, mint Kántor Sándor. Karcagi műhe­lyében segédkezett, miután a fővárosban elvégez­te a zenei konzervatóriumot. A kerámiaművesség alapvető fogásait Sz. Nagy Istvántól sajátította el, az újabb munkamódszereket pedig ifjabb Szabó Mihály népművész osztotta meg vele. Több mint félszáz zsűrizett edénye van már, s jó kezekbe ke­rült 1983-ban az ifjú népművész, majd a népi ipar­művész cím is. A kalocsai Viski Károly Múzeumban közszemlére tárt kerámiái sokakat von­zanak. Akik pedig ezután szeretnék kö­zelebbről meg­ismerni a fia­tal alkotó .mű­veit, még meg­tehetik: szep­tember végéig tart nyitva ki­állítása. B. T. • Mázazott tál a ki* állított kerámiák közül. (Kiss Béla felvételei) • Kovács László korongozás közben. NORMAN MAILER (í) Született 1926. június 1~ én, reggel 9 óra 30 perc­kor: könnyű szülés volt, anyja három gyermeke közül ő jött a legkönnyebben a világra. Egyéb­ként, mint tudja már az egész világ, házasságon kívül. Marilyn első, James Doughertyvel kötött házasságakor a házassági enge­délyt Norma Jean Baker névre töltötték ki (édesanyja első fér­jé hívták Bakernek). Joe DiMag- gióval kötött második házassága­kor már Mortenson volt a veze­tékneve, mégpedig az anya má­sodik férje után. Fölösleges, hogy a nevek váltogatása mögött va­lami különös célt vagy szándé­kot keressünk. Monroe nemcsak műveletlen volt és iskolázatlan (szép szőkék oly ismerős pana­sza). hanem kultúrálatlan is — képes volt kijelenteni, hogy a rokokó háromszáz évvel meg­előzte a reneszánszot, és meges­küdni rá, hogy Napóleon moszk­vai visszavonulása meghiúsult, mivel a nagy hidegben nem jár­taik a vonatok. A történelem üres lap volt a számára, de azért nagyon is ér­zékeny lény volt — legalább olyan érzékeny, mint amilyen tu­datlan — és normális állapotá­ban. ha nem volt benne túl sok nyugtató, sokak beszámolója sze~ (N. Maller: Marilyn — Coronet Kiadó, 1974; — magyar fordítása I98f>-ban Jelenik meg a Corvina Kiadónál. Ebhói közlünk részle­teket.) rint szinte vibrálóan éber volt, s csak úgy szívott magába min­den újdonságot. Az ébrenlét e felfokozott pillanataiban mintha már a pszichedelikus érzékelés ösvényeit járta volna. Könnyen lehet tehát, hogy valami rek­lámemberrel beszélgetve ott, s abban a pillanatban egyszerű­en magától értetődőnek érezte, hogy Baker legyen a vezetékne­ve — de az is lehet, hogy pillan­tása az illető orrára esett és et­től támadt az a benyomása, hogy a „Baker” valahogy jobban hang­zik. Egy más alkalommal vi­szont a pasas petyhüdt hasizmá­nak laza lötyögése arra inspirál­ta, hogy „Mortenson”-t mond­jon. Minthogy végtére is csak reklámról volt szó, soha senki sem ellenőrizte, hogy igaz-e, amit állít. Egyébként az igazi apa, legalábbis Fred Guilles szerint, C. Stanley Gifford volt, a Con­solidated Film Industries nevű vállalat alkalmazottja. Itt dolgo­zott Gladys Baker is. Gifford jó­képű férfi volt, Marilyn, akinek édesanyja még valamikor gyer­mekkorában egyszer megmutatta a férfi fényképét, így írta le: „le­hajtott karimájú kalapot viselt a képen, hetykén félrecsapva. Olyan kis bajuszkája is volt, és mosolygott. Olyan volt kicsit, mint Clark Gable, tudja, olyan erős és férfias.” Tinédzserkorában Clark Gable képét tartotta a szobája falára kitűzve és az osztálytársainak azt hazudta, hogy Clark Gable az igazi apja, de ez persze titok. Minthogy nem sokkal azelőtt szabadulhatott ki az árvaházból, ahol huszonegy hónapot töltött, miután kitapasztalt jó egynéhány nevelőszülőt is, érthető, hogy szeretett volna kitűnni a többi­ek közül, s szert tenni egy kis önbizalomra, de ha úgy tetszik, kereshetünk valami extravagán­sabb magyarázatot is: az élet­rajzírónak végtére is az a dolga, hogy megmagyarázza, miért volt Marilyn olyan kivételes. Vagyis meglehet, hogy bakfis-lelkének abban a csücskében, ahol a kép­zelet a valóság partjait mossa, s ahol az egyéniség születik, meg­lehet tehát, hogy (akárcsak a ka­maszodó Richard Nixon) már ak­kor is a ki-ha-nem-én uralkodói öntudatának csíráit nevelpette. Ha százszor is törvénytelen gye­rek, mégis nagy dolgokra szemel­te ki a sors — Clark Gable a valódi apja. Tudta-e, hogy eljön még az ideje, amikor csakugyan megis­merkedik Clark Gable-lel, a Kal­lódó emberek forgatásakor (már élete vége felé, a lélek pokoli Szaharájában, ahol az álmatlan­ság kénkövét meg az altatókat főzik, amikor Millerrel kötött há­zassága is semmivé lett, s ami­kor mindig-mindenhonnan-el- késése már kóros volt, s nem egyszerűen hűdéses bénaság, ha­nem valóságos elmebaj); s vajon mit érezhetett, amikor valahá- ra együtt játszhatott titkos szü­lőapjával, méghozzá szerelmi je­leneteket, és micsoda kakofón üvöltözés tölthette be koponyája néma üregeit, amikor a forgatás befejezése után, a tizenegyedik napon Gable holtan feküdt ki­terítve. De hát az előjelek mindig is úgy vették körül egész életében, mint sohasem volt rokonai az asztalt családi vacsorákon. Nem- csakhogy talpa épp beleillett Valentino lábanyomába, de első esküvője napján valaki véletle­nül leöntötte a vőlegény fehér szmokingját egy nagy tál para­dicsommártással, és mikor Joe DiMaggióval indúlt egybekelni, eltévedt a San Franciscó-i vá­rosházán, és egy olyan folyosón találta magát, amely sehová sem vezetett, mivel zsákutca volt — ami persze mind csak aprópénz. amiből sok se megy sokra, sem­miképpen sem annyira, hogy az életrajzíró kezdhessen vele vala­mit; de azért talán eszébe jutott ez az eset is, amikor megtudta, hogy Millerrel kötött esküvője napján egy újságírónő, aki sport­kocsiján a nyomukba eredt, ka­rambolozott és meghalt. (Mari- lynnek pedig épp aznap jött meg a menstruációja.) Micsoda véres látomás! — egy halott nő ron­csolt teteme az úton ugyanaz­nap, amelyben egybekel azzal az egyetlen férfivel, akiről talán teljes meggyőződéssel hiszi, hogy csakugyan szereti. Nem épp idegnyugtató egy olyan fiatal nőnek, aki eleve nem bizonyos lelke épsége felől: az egyik ágon gyökerek gyanánt csak a törvénytelen származás tudata, a másikon viszont egy olyan családfa, amelynek minden ágán elmebaj, virágzott. Monroe nagyapja (aki természetesen azt állította magáról, hogy Monroe elnök leszármazottja), öregségét egy állami zárt intézetben töltöt­te. Az öreg Monroe feleségét, Ma­rilyn nagyanyját, Della Monroe Graingert, aki gyönyörű, vörös ■ hajú és zöld szemű asszony volt, már fiatal korában is az őrjöngé­sig fokozódó dührohamok gyö­törték a Los Angeles melletti csendes kis előváros, Hawthorne félig polgári, félig nyomortelepi utcáin, és az élete végén szintén elmegyógyintézetbe került. Amint­hogy Marilyn anyja is a bolon­dokházának lakója volt Marilyn életének nagyobbik részében. Anyjának öccse pedig öngyilkos lett, Nos, ha valakihez ilyen közel verdesnek a téboly szárnyai, az ember nem hagyhat figyelmen kl" vül egyetlen szállongó tollpihét sem. A legközönségesebb vélet­len egybeesés is óhatatlanul a lenti mélységből küldött intő jeí_ nek tűnik. Biztos tehát, hogy olyan érzés lehetett Marilynnek. mintha egy titkos szobába nyitna (mely ráadásul pontosan olyan­nak bizonyul, mint amilyennek elképzelte), amikor megtudta, hogy a Ne is kopogtass! rendező­jét, melyben első főszerepét kap­ta (egy őrült lányt alakított ben­ne), épp Bakernak hívják. (Folytatjuk.) (Bart István fordítása) AZ ÉGBOLT KÓBOR LOVAGJAI: Az üstökösök — Felhőnek néztem a Te jutáit! Délen, ahol a Halley-t vártuk. .. . Na, ma sem lesz észlelés! . . . Még a dián. ás, amit a. kezem­be nyomnak, valósággal kápráz­tatnak a csillagok. Átsütnek a fák koronáján és a fehéres falit a lankák peremén, csakugyan, felhő is lehetne, ilyennek nem látható minálunk a Tejút soha­sem, századunkban 'Legalábbis, amióta bevezették a közvilágítást. — Épp ezért mentünk Krétára — mondja Üjvárossy Antal, a kecskeméti planetárium vezetője. — A sziget déli szélén ütöttünk tábort. Előttünk csak egy domb- vonulat, és sok száz kilométer tenger. Mentünk volna messzebb is. de ahhoz már nem vollt pénz, Magyarországtól 1300 kilomé­terre — és 12 fokkal délebbre — tíz napig figyelték és fényképez­ték a Halley-üstökost a kecske­métiék. összesen negyven magyar járt Kréta szigetén, három cso­portban. Az első csapat a mienk vollt, Éppeini két hónapja, március 10-itől 20-ig. Fényképeik százai, rajzok, feljegyzések tömegé az eredmény. Még nem .végeztek a feldolgozással, de kezd kialakulni az összkép. — Augusztus közepén pillan­tották meg Magyarországról a Halley nt — mondja Üjvárossy Antal. — Október 13-án készült róla az első hazai amatőr fénykép. Akkor ént a Föddpálya közelébe és kezdett felhevülni, megjelent a csóva. A következő hetekben folyton nőtt, de egyre rövidebb ideig látszott alkonyat után, Át­került a déli féltekére. Március elején jelent meg újra, akkor mór napkelte előtt... , Nem egészen olyan lett. mint várták, mint ahogyan előre szá­mították. A, fényessége nagyobb. 4 magnitúdó helyett 3, a csóva még mindig elég hosszú, 7-8 fok, azaz úgy 15 Holid-átúlérőnyi, ami több tucat millió kilométert tesz ki. De mindent összevetve: 1910 óta, amikor legutóbb itt járt, veszített bájából a Halley, öreg már, és senki sem jósolhatja meg. mikor hullik darabjaira, hogy utána már csak mint meteorra] kísértsen 76 évenként, Pedig mennyi vihart kavart a történe­lem során! Már a kínaiak retteg­ték, háborút, világvégét jósolt minden visszatértekor, s bízvást tehette, mindig bevált, mert az emberek mindig háborúztak és sokan feláldozták volna alkalom­adtán akár az egéáz világot. De térjünk vissza a tudomány­hoz. A tudományos világ készült erre a mostani találkozásra. Csil­lagászok serege utazott a déli féltekére, űrszondákat küldtek a Halley után (a képeket mindanv- myian láttuk a televízióban). Mi tennivaló maradt akkor az ama­tőröknek? — Az amatőrök jelenlegi tech­nikai lehetőségei nagyjából meg­felelnek a tudomány 1910-beli színvonalának — mondja Üjvá- rossv Antal. — Így a mi nagy­számú homogén adatsorunk jól egyeztethető az akkori meg­figyelésekkel. Továbbá: a szon­• Ilyennek látszott szabad- szemmel a Halley. (Alap- objektívvel készült.) dák ugyan közel jutottak a Haliey-hez és felbecsülhe­tetlen információkkal szolgáltak, de a módszer természeténél fog­va rövid ideig dolgoztak. Ami például a pályaadatok és más finom méréseik rögzítésére nem elég. Ezért az amatőrök ezreinek töméntelen adata- hasznos segít­ségére lesz most is a tudomány­nak. Üjvárossy Antalnak fontos sze­repe van ebben. A hazai és a környező szocialista országok a maiőrme “figyeléseit ő fogia öissze, hegy továbbítsa az ameri­kai központba. Kevesen érik meg a Halley kétszeri látogatását. De jár-e er­refelé máskor is üstökös? — Évente 10—15. Közülük 2—3 ■Lencsés távcsővel is látható. Na­gyobb, szabad szemmel észlelhető pedig átlag tízévenként akad. Legutóbb 1976-ban a West (két­szer nagyobb volt a csóvája, mint a Hálley-iniek). Hamarosan jöhet tehát megint egy. Csakhogy eze­két nemigen tudják azonosítani. Mai elképzeléseink szerint a Naprendszer perifériája! tele van üstökösökkel. De amelyik tízezer, százezer évenként Itér .vissza, an­nak gyakorlatilag nem számítha­tó ki a pályája. Az ellipszis és a nagyon elnyújtott parabola vagy hiperbola napközeli csúcsa között ugyanis alig mérhető a különb­ség. De csak az ellipszis vezet vissza! Más pályán az égitest a galaxis vándora lesz, nem a Nap­rendszeré. Egyszeri látogató. A kecskeméti csoportnak Üjvá­rossy Antalon kívül Berente Béla amatőr csillagász volt ai tagja és vendégként Szoboszlai Zoltán Hajdúnánásról, továbbá a kecs­keméti városi televízió két mun­katársai: Karáth Imre és Antal- falvi János, segítőjük pedig Má- csay Endre, az MHSZ könnyűbú- várklubjának titkára, A televíziósok próbálkoztak a videokamerával. Á Holdról rop­pant részletgazdag felvételeket készítettek. Mondták is a csilla­gászok: ezután nem kell fotózni, a videó jobb! Ám a Halley-t hiába videózták. Nyoma sem lát­szott. Ehhez már kevés a fénye. Végezetül annyit, hogy május 17-én volt hároméves a kecske­méti planetárium. De van olyan általános iskolás, aki még nem látta!,.. Azt is jó volna tudni, hogv miikor pillanthatják meg az eget a planetárium 15 centiméte­res Zeiss meniszkusz távcsövével a látogatók. A bolygókon kívül a fényesebb gömbhatmazek és a galaxisok is megfigyelhetők lesz­nek vele. Ha majd elkészül a helye és felállítják. Reméljük, neki nem kell negyedszázadig ládában lapulnia kihasználatla­nul. mint annak idején a plane­tárium kényes műszerének kel­lett. Azok kedvéért pedig, akik be­hatóbban is érdeklődnek a Hal­ley-expedícióról: a szakszerű be­számolót a Meteorban, az amatőr csillagászok lapjában, valamint a Föld és Égben olvashatják. Mester László O Fáradtan az éjszakai megfigyelés után. Üjvárossy Antal és Szobosz­lai Zoltán.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom