Petőfi Népe, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-30 / 101. szám
4 »> PETŐFI NÉPE 198G. április 90. A KERÁMIÁMVV ESSÉG EMLÉKEI A DUNA—TISZA KÖZÉN Mesélő agyag A kecskeméti Katona József Múzeumban A kerámiaművesség emlékei a Duna—Tisza közén címmel ma délután új időszaki kiállítás nyílik. Az agyagművességet több ezer éven át kísérhetjük figyelemmel, egyúttal a kor technikai színvonaláról, gazdasági fejlettségéről, mindennapi életétől, hitvilágáról is képet kapunk. A helyi gyűjtemény anyagát Kiskunfélegyházáról, Kiskunhalasról, Bajáról, Kalocsáról, Nyíregyházáról, Szegedről és Budapestről kölcsönzött darabok egészítik ki. A jelentős kiállítás rendezőivel, Biczó Piroskával és Kulcsár Valériával beszélgettünk. Biczó Piroska: — Tárlatunk az önellátó és házi- ipárj keretek között termelő kerámiaművesség emlékeit mutatja be, s három részre oszlik. Az első teremben a kerámialeletek múzeumi sorsát ismertetjük meg. A régészeti ásatásak során sokan, megkérdezik tőlünk: mi lesz az előkerült darabok sor- sa? A választ ezúttal is. megadjuk, a kiállításon a régészeti feldolgozás (restaurálás, nyilvántartás, tudományos munka) fázisait mutatjuk be. Az is kiderül. miért érdekesek a leletek, s miért érdemes velük foglalkozni. Kulcsár Valéria: — A második teremben képet nyerhetünk a kerámia különböző korokban betöltött funkciójáról, s az agyag megmunkálásának folyamatairól. A harmadik egység időrendi sorrendben mutatja be az egyes korszakok agyagműves- ségét. a reolitikumtól napjainkig. — Kétféle kerámiát különböztetünk meg: a régészeti ásatás során felszínre kerülte!, s e néprajzi gyűjtés darabjait. B. p-: — Igen. ezt jelezzük is, amikor a feltárás módjairól esik szó. Arra szintén utalunk, milyen körülmények között találtunk egy-egy darabra. A sírokból előkerült edények mellett ásatási rajzokat, dokumentumokat helyeztünk el. K. V.: — Kiállításunkon nem egyforma mértékben szerepelnek az egyes korok, miután más-más volt a települtség mértéke, s az a kerámiaműves- ségben is tükröződik, hogy milyen sűrűn lakott volt a terület. A neolitikumból kevés anyagunk van, ezért Szegedről kértünk kölcsön. Ez az időszak fehér folt Kiskunság régészeti térképén, — Mikortól beszélhetünk virágzó agyagmü- vességről? K. V.: — A bronzkorból gazdag leletanyagurk van. a szarmata és a középkorból is számos értékes darabot őrzünk. A bronzkorból például a legegyszerűbb funkciójú edényektől a díszes tárgyakig szinte mindenféle lelet előkerült. Következtethetünk arra, hegy széles körben használták a kerámiát. A formák jellegéből, funkciójából sok mindennek ki kell derülnie. Ahol földműveléssel foglalkoztak, több term nvtároló ed:nvt találtunk, ez rém jellemző a npmadizáló életmódra berendezkedett népeknél. Vagy a tejgaz.dálkcdók: munkájuk könnyítése érdekében készítettek edényeket, eszközöket. A funk-' oióról persze keveset lehet kideríteni. Inkább csak találgatni, következtetni tudunk. Hasonló a helyzet a hitvilág vonatkozásában, a már ismert temetkezési rítusok alapján rekonstruálhatók a hajdani szokások. A bronzkorban gyakori volt a ihamvasztásos temetkezés, nagyméretű urnákra leltünk e korszak temetőiben, de más kisebb kerámiatárgyak is napvilágra kerültek. Az úgynevezett csontvázas temetkezésre az volt a jellemző, hogy a ‘újvilági élethez szükséges ételféléket edényekben helyezték el a halott mellett. Az elhunyt rangjára, gazdagságára tv, is utal. A háztartási eszköz, formájából, anyagából gyakran kideríthető, hogy mire használták. Cssk tárolásra, vagy folyadékot is tartottak benne, s főzésnél alkalmazták. A néprajzi kerámiákat jobban ismerjük: melyiknek mi volt a célja. A régészeti leletek esetében a kísérletezések vezetnének eredményhez. — A kor technika'! fejlettségéről vannak-e ismereteik? B. P.: — A korong megjelenése fontos változásokat hozott, kialakult a kézművesipar. Hazánk területén a vaskorban kezdik használni, az i. e. VI— V. században. Ez egyben új anyagok, új formák elterjedését jelenti. A fejlődés nem volt töretlen, a népvándorlás hullámai érezhető .nyomot hagytak a kézművességben is. Az edények formája kevésbe fejlett korongíajták használatát árulja el. a kézzel formált edények is sűrűn előfordultak. K. V.: — Az. agyagot ismerték, tudták, hogyan dolgozzák fel. Sok helyen jó kemencék birtokában voltak, de kezünkbe akadtak foltos kiégetésű koMától: új időszaki kiállítás a Katona József Múzeumban • Cchkincso. Felirata': A Mél Kúti Kováts és töbi mesterük Czeh Korsója Készült Kalocsán 1831. ^ Négyezer éves rézkori tál. (Kiss Béla reprodukciói) rámiatöredékek. tehát nem egyenletes tűzön égették. vagy a kemence azon részén helyezték el. ahol nem tudott átégni az agyag. A vaskorban már fejlettebb edényégetö kemencét használtak, amelyet a kelták terjesztettek el hazánk területén. — Hol alakultak ki újkori fazekasközpontok a Duna—Tisza közén? B. P.: — Nagykörösein. jCeg^en,. Baján., .. Kalocsán. Kecskeméten és ázégeden, volt jelentősebb fazekasipar. A legtöbb1 városban nem helyi agyagból dolgoztak, kivéve Baját és Kalocsát. Hódmezővásárhelyről, Mezőtúrról. Csákvárról hozták portékájukat a fazekasok, s ahol nem volt konkurencia, vagy hagyománya a kerámiaművességnek. Jé i.s telepedtek. A mezővárosi fazekasipar egyszerűbb arculatú, bár egy-egy tehetségesebb mester munkássága itt sem lebecsülendő. A kalocsai fazekasság virágkorában 150 mester is dolgozott egyszerre a városban. Baján a hatvanas években derítették fel az ottani fazekasok munkásságát. Mindkét múzeum gyűjteményében találhatók mesterremekek. — Mára' letűnt a fazekasok csillaga? K. V.: — Mondhatnána így is. Napjaink kerámiája szintén képviselteti magát a kiállításon, a Nemzetközi Kerámia Kísérleti Stúdió gyűjteményéből mutatunk be egy edénykészletet. Egyébként- a fazekas művesség a harmincas években lezárult, elhalt a népi kerámia ipar forma- és díszítéskultúrájával együtt. . . Borzák Tibor Megjegyzés: A kerámiaművesség emlékei a Duna—Tisza közén című időszaki kiállítás 1981 júliusáig tekinthető meg a kecskeméti Katona József Múzeumban. Egy-eg.v korszak értékes darabját, rövid ismertetőjét lapunkban sorozatban közöljük a jövőben. Havonta egy alkalommal jelentkezünk a „hónap műtárgyával". Célunk, hogy olvasóink megismerkedjenek szőkébb pátriánk figyelemre méltó kerámiakincscivel. TENG ERC SEP PÉK írói noteszlapok • 1 bekcgalamb a: olajággal rendkívül szep, megragadó szimbólum, de az egyszerűsítésre mindig hajlamos közgondolkodást mintha félrevezetné. A galambokat illetően is. a béke eszméjét illetően is. Mert harcban állnak bizony a galambok is párjukért, a fészkükért, az élelmükért, a fennmaradásukért. Nem öldöklő harc ez, nem pusztítják el egymást, még a náluk gyengébb madarakat sem, de azért — amint Brehm írja róluk —: ....... bármil yennek inkább nevezhetők, mint szelídeknek. Hires szelídségük csupán egyike az oly gyakori hamis természetleírásoknak”. 4 béke eszméjét is mintha ugyanígy túlegyszerűsitené a közgondolkozás: kéz a kézben, egy szólamra dalolva menetelni szélcsendes rózsakerteken át a kizárólag ragyogó emberi jövő felé ... Holott valószínű, a békére is áll az, amit Brehm a galambokról mond: bármilyennek inkább nevezhető, mint szelídnek. Az ölelkező, nyugalmas, szélcsendes béke — hamis olajnyomat. Koreszmének, korparancsnak azzal válik igazzá, ha nem a küzdelmes harcok. csupán az öldöklő, a megsemmisítő, a fegyveres harcok kiiktatását ígéri az emberi történelemből. * * * Figyelmet érdemel, hogy a közvéleménybe háborút programozni, az agysejtekbe a kannibalizmust betáplálni, ma is, a legkorszerűbb propagandaapparátusnak is csak a történelmileg kialakult, hagyományos módon lehetséges. Tízezer év óta mitsem változtak a kódolás alapelvei. Aki a folyón túl lakik, megölöm: akinek más színű a bőre, megölöm; aki más nyelven szólítja az anyját, megölöm. És van ez még tovább is: aki nem engedelmeskedik, megölöm; akire a gazdám rámutat, megölöm; aki utamba kerül, megölöm. A kód jelrendszere ugyanaz, de vigyázat, változnak az idők! Hajdan nyíltabban s őszintébben történt a fiatal nemzedékek megdolgozása; korunk e vonatkozásban is hozott újat. A hóhérképzés kényelmetlen őszintesége ma sem sérti a tisztes polgári közszemérmet; ma lehet milliókat békeszólamokkal traktálni — a modern tömeggyilkos fegyverek élő tartozékai akár zárt táborokban is kiképezhetők. A mennyiségről itt is a minő* ségre tolódott át a hangsúly: a mennyiségi hóhérról a minőségire. * * * A békés együttélés lehetőségeit még alig ízlelgeti a sokféleképpen megosztott emberiség, és ime, máris fölrajzolódik a közeli jövő térképén a felparcellázhatatlan emberi köztulajdon, mely a közös létérdek kényszerével mar nem is csupán békét, de azon túl szövetséget, együttműködést parancsol a népeknek: egyetemes közvagyonunk a levegő, az éltető víz — sőt a talaj, .a szabad természet rombolása sem csupán bel- ügy. * * * Lám csak. Nem elég szabadulni cselédsorstól, proletársorstól, nyomortól, nélkülözéstől, kizsákmányolástól. Méltó értékek, célok, tartalmas élet híján a szolgasorból felszabadult emberből lehet akár rabszolga is: az unalom, az életundor, az alkohol, a züllés rabszolgája. Szociális kultúra, és a benne gyökerező erkölcsi tarifás nélkül nemcsak elérhetetlen — végképp és örökre elérhetetlen — a szabadság. Meg sem közelíthető. * * * A kiszolgáltatottság a legszívósabb emberi tenyészet az emberi társadalmakban. Mint az áttételes rák. hiába operálgatják. újra és újra továbbterjed a legváratlanabb — politikai, gazdasági, társadalmi —, igen változatos formákban. És mire a tünetek jelentkeznek, már \elhatalmasodott. Végképp szabadulni tőle? Elérhetetlen Sarkcsillagom. Fekete Gyula FILMJEGYZET Nincs kettő 4 nélkül Ha elfogadjuk, hogy „nincs mozi kommersz inélkül”, folytathatjuk — a rendes évi filmmegjelenést figyelembe véve — úgy i.s, hogy nincs kommersz Búd Spencer és Terence Hill nélkül. A lassan se szeri, se száma Búd Spencer-történetekben szinte egészen mindegy, hogy mi a sztori magja, a körítés apró .módosításokkal ugyanaz marad. A jellegzetes. saját és kétes értékű — sablonokból építkező két sztár ezúttal a mozipénztárak előtt sorban álló rajongóik örömére sze- mélyenként két példányban jelentkezik a vásznon. Bud Spencer és Terence Hill ezúttal két gazdag brazíliai fivért játszik, akiknek életét egy óriási üzlet megkötése előtt orgyilkos merénylet fenyegeti. Helyettesítésükre boldogan vállalkozik (természetesen személyükben) — nem kis summa reményében — két észak-amerikai; egy sárkányrepülő-kaszkadőr, i és egy dzsessz- szaxofonos. Vállalniuk kell a semmittevés „keserveit". A némafilmek óta életben tartott szerep- cserés konstrukció, úgy tűnik, e szereposztásban különlegesen alkalmas arra. hogy — ha nem is nagy poénok, de legalább nagy pofonok csattanjanak. .Közben megtudjuk azt is, hogy míg az elkényeztetett brazil milliomosok hangversenyekre és fogadásokra járnak, addig alteregóik szívesebben látogatják a kikötő kocsmáit. 100 plusz 1 éves a magyar plakát Nagyszabású kiállításnak ad otthont — 100 plusz 1 éves a magyar plakát címmel — május 22-től szeptember 14-ig a Műcsarnok. A vállalkozás száz- egy év plakátművészetét tárja a látogatók elé, mintegy 950 kiemelkedő alkotás bemutatásával. A plakáttörténet .látványos áttekintése egyúttal politika- és kultúrtörténet is. A falragaszok fontos kordokumentumok, amelyek az adott korszak ízléséről, gondolkozásmódjáról, szokásairól, eseményeiről vallanak. A bemutatott műveket azonban az elengedhetetlen magas művészi minőség szem előtt tartásával válogatták ki a rendezők. A kiállítás a plakátot elsősorban művészettörténeti szempontból, grafikai alkotásként mutatja be, érzékeltetve, hogy hazánkban a grand art mellett, azzal szoros kölcsönhatásban európai színvonalú alkalmazott grafika teremtődött meg a múlt század végétől. A tárlat három egységből áll, követve az egyes történeti és művészettörténeti periódusokat. A nyitvatartás idejére a Műcsarnok és a Magyar Hirdető eredeti méretű, újranyomott plakátokat és a kiállított művekről készült reprodukciós képeslapokat hoz forgalomba, amelyek a helyszínen megvásárolhatók. ahol yasöklüket kiválóan használhatják, például a titokzatos ellenfél megbízásából működő banditák ellen. Kiderül az is, hogy még a brazilok óvatosan és megfontoltan, addig helyetteseik meglehetős mohósággal közelednek a nőkhöz. Bud Spencer és Terence Hill erősen „testre szabott" szerepükben ezúttal is jóval több fizikai. mint lelki megrázkódtatást produkálnak. Vaskos tréfa A Vaskos tréfa című olasz film az előzőnél olaszabb humorral próbálja nézőit megnyerni — ugyancsak erősen a főszereplő: Alberto Sordi színészi lehetőséAligha ismertem volna föl a tömeggyiikost, ha számomra ismeretlen emberek közül kellett volna kiválasztanom. .Nincs benne semmi rendkívüli, nincsenek arcára írva a gonoszság jegyei, a beteges szád izmus torzulásai. Századunk egyik legszörnyűbb kórja fertőzte meg, feledtette vele orvosi esküjét. Nincs szörnyűbb és veszélyesebb a gyilkos elméleteknél, az emberek ezreit, millióit bármilyen okbó) jogaiktól, jogaik egy részétől megfosztó, mások önkényének kiszolgáltató teóriáknál. Az ilyen elvakult emberek legszörnyűbb cselekedeteiket is igazolva látják az ügy érdekeivel. „Magasabb érdekekkel" hallgattatják el esetleg háborgó lelkiismeretüket. „Különben" rendes, közönséges emberek. Mint Mengele doktor, aki olyan egykedvűséggel kísérletezett gyerekek ezreivel, mint más kutatók a fehér egerekkel. A Mengele doktor énekel a magvar dokumentum-televíziózás egyik remekműve. A rendező-riporter Bokor Péter most különösen óvakodott attól, hogy elragadja az indulat. Nincs szó, amely hívebben minősítené a halál1 angyalának bűneit, mint egy gyermekeit vesztett anya tekintete. Nincs átok. amely a túlélők szenvedéseinél szenvedélyesebben követelne százszoros halált a bűnös fejére. Éppen — ha úgy tetszik — szenvtelen tárgyszerűsége növesztette a gonosz víziójává a századunkat szennyező Mengelét. geire komponáltam Az 1810-ben játszódó, mindenféle világi és egyházi kalanddal fűszerezett történet főhőse Grillo márki, aki a pápai tanács tagjaként, a pápára és a koldusra egyaránt veszélyes vaskos tréfák mestere. Természetesen a humor tetőzésének szánva ö is rátalál egy becsületes .szénhordóban hasonmására, így semmi akadálya, hogy Sordi kettős szerepkörben „tündököljön". De ez a fogás, miként az előző filmben, itt sem hozza meg a várt eredményt. Nem tudjuk egv pillanatra sem elfelejteni, hogy egy adalékaiban sem mindig fogyasztható, de összeállítás után semmiképp nem élvezhető vegyesvágottal traktálnak bennünket. Károlyi Júlia* A bújtató bemutatása igazi riporteri bravúr. Utólagosan, visszamenőlegesen is érzékelteti a szinte érthetetlent: becsületes emberek ' miért nézték tehetetlenül a gyilkosságokat. miért nem vetette ki magából a magát tisztességesnek, egészségesnek valló társadalom az ilyen fekélyeket. A világért se szeretnék elhamarkodottan ítélkezni a sajnos magyar bújtató felett. Igazi kispolgárként húzódott haciendájába. Mit számít, mi történik kint a világban, csak őt hagyják békében. Mit számít az igazság, százezrek szenvedése, csak az ő nyugalmát ne zavarja senki. Miért pont tőle várták Mengele leleplezését? Ha mások „nem tartották olyan nagy gazembernek", miért ö vállalja a feljelentés kockázatát? Sajnos — talán —, örökké tanulságos. figyelmeztető oknyomozást láttunk vasárnap délután. * * * Sok a felületes információ, tévedés a televízió sporttudósításaiban. A héten például először bukaresti mérkőzésként jelezték a Románia—Szovjetunió válogatott mérkőzést. Vasárnap este azt tudatták a Debrecen egyenlítő gólja után: „ezzel a góllal biztosította bentmaradását a tiszántúli csapat". Ránézett a táblázatra a riporter? Még akkor sem esett volna ki a debreceni együttes a legmagasabb osztályból, ha egy tucat gólt kap ... Hettai Nándor KÖNYVESPOLC Kós Kár oly-képeskönyv „Hinni akarom, hogy nem leszek mégsem pusztába kiáltott szó csupán” — írja..Kos Károly, az 1977-ben elhunyt építész-író, aki Tamási Áron, Balog Edgár és társaik mellett az. erdélyi magyar szellemiség kiemelkedő alakja volt. A kisebbségben élő népek számára a legnagyobb megtartó erő a közös múlthoz, közös kultúrához való. végsőkig kitartó ragaszkodás és a •múltat-jövőt dajkáló anyanyelv őrzése, ápolása. Az építőművészet és a szépirodalom területén egyaránt maradandót alkotó Kós Károly egész életével gyönyörű példáját adta e gondolat ébrentartásának. A természettel szoros kapcsolatban élő ember éleslátásával isimerte fel a természetből született, önmagán messze túlmutató népművészet fontosságát: „Van a mi szegény magyar népünknek művészete, amely csak az övé. amelyet ő alakított, formált... Az alap megvan, csak építeni kell tudni reá. És az alap ép. egészséges, .megbírja nemzeti művészetünknek még oly hatalmasra építendő épületét." A tájba illő, emberi léptékű alkotásai, sajnos, elég későn váltak a felnövekvő építészgenerációk számára követendő példává. Kós Károly életét, munkásságát nem lehet és nem is szabad szakaszokra, területekre szabdalni. Csak együtt szemlélhető, mint építész, író. néptanító, közéleti személyiség. Napjainkban egyre ritkább az ilyenfajta emberi teljesség, ezért meg kell ragadnunk azokat a ritka alkalmakat, mikor tetten érhetjük ezt a csodát. „Életemben a legkülönbözőbb munkaterületeken dolgoztam. Mindig ott, ahol érzésem szerint akkor reám és munkámra szükség volt. és minden munkát szeretettel végeztem — jól-rosszul. Azt mondják, hogy néhány jó és szép épületet építettem és néhány jó és szép történetet is írtam, és néhány embernek szemét kinyitottam a látásra és fülét a hallásra. Jól tudom, hogy ez nem sök és nem túl értékes munka. Mégis hinni akarom, hogy életműnkéin nem volt hiábavaló. És ezzel meg kell elégednie az egyszerű, .szegény erdélyi embernek." A Múzsák Közművelődési Kiadó gondozásában a közelmúltban megjelent Kós Károly-képes- könyv megkésett, de méltó tisztelgés a kilenc éve halott mester emlékének. Fotók, dokumentumok, reprodukciók, vallomásrészletek segítségével híven követhetjük nyomon életét a temesvári bölcsőtől a házsongárdi temetőig. „ .. . Az én. lábaimnyomomat pedig eltemetheti a hó. de síromon sohasem lesz korhadt a fejfa. de a fölém hajoló domb virágos lesz mindig, tudom. És emlegetni fognak engem is, apáimat is az én véreim ..." — Nemcsak Kós Károly végakaratának, hanem saját magunk — néha talán csak szólamban kimerülő — magyarságának is adózunk, ha kézbe vesszük ezt a képeskönyvet. Lakatos István KÉPERNYŐ Mengele doktor énekel
