Petőfi Népe, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-30 / 101. szám

2 © PETŐFI NÉPE • 1986. április 30. Kádár János Angyalföldön Az MSZMP főtitkárának beszéde S£ ‘,'írt,“‘l (Folytatás az 1. oldalról.) Elöljáróban köszönetét mondott a fogadtatásért, majd arr61 szólt, hogy készülünk a munkásosztály hagyományos, nagy szolidaritási ünnepére, amely hazánkban mindannyiunk, az egész nép ün­nepévé vált. — Az önök kollektívája jó ér­zésekkel nézhet az ünnep elé — folytatta —, hiszen, ahogy a tájé­koztatókból, az itteni felszólalá­sokból is kitűnt, az öt alkalom­mal egymás után elnyert Kiváló Vállalat cím, s a hatodik, amely­re méltán számítanák, bizonyít­ja munkájuk sikerét. Mai tetteikben közrejátszik, hogy ennek a gyárnak nagyok és sok évtizedre visszanyúlóak a munkásmozgalmi hagyományai. A kapitalista rendszerben is itt mindig volt támasza a magyar forradalmi munkásmozgalom­nak. Ez a mai napig érezteti a hatását, például. abban, hogy a párttagok, vagy a törzsgárda ará­nya jóval meghaladja az orszá­gos ipari átlagot. Ez és a szocia­lista brigádmozgalom ereje min­den bizonnyal a sikerek fontos összetevője. Mondhatjuk vágy is: amit elértek, az mindenek­előtt a cselekvési egységnek, az üzemben uralkodó jó politikai légkörnek, rendnek és fegyelem­nek köszönhető. Öntudat., felelősség, érdele Kádár János ezután a vállalat munkájának olyan vonásaira hívta fel a figyelmet, amelyek összefüggenek a népgazdaság egé­szének kulcsfontosságú feladatai­val. Mint mondotta, ez a gyár a könnyűipari üzemek sorában az elsők között, s igen korán, már a hetvenes években végrehaj­totta a világpiac által igényelt termékváltást. — Helyes volt a hagyományo­kat a vállalat nevében is meg­őrizni, kiegészítve a műanyagok­ra utaló új megnevezéssel, de ha körülnézünk, ma már sem jutá-' val, sem kenderrel nem dolgoz­nak a gépsorokon. Olyan termé­keket állítanak - elő, amelyeket az egész magyar ipartól igény­lünk: korszerű, valamennyi pia­con versenyképes cikkeket. Tu­dom, nem volt könnyű az átál­lás — másutt sem az —, gyak­ran a pihenőnapok feláldozását is megkívánta a kollektívától. De kulcskérdés, hogy ebbe az irány­ba előrelépjünk. Mint ahogyan az is elengedhetetlen az előreha­ladáshoz, hogy az emberek ön­tudatára, társadalmi felelőssé­gére és az egyéni érdekeltségre egyaránt építsünk. Ez volt az 1968-ban bevezetett új gazdaság- irányítási rendszer, és sok, azó­ta tett lépésünk lényege. Ügy tűnik, önöknél sikerül a társada­lom, az üzemi kollektíva és az egyes ember érdekei közötti összhangot újra meg újra meg­teremteni. Erre kell törekedni mind szélesebb körben, a nép­gazdaság minden területén. A fiatalok ügye az egész társadalom ügye A párt főtitkára ezután az el­hangzott felszólalások néhány gondolatára reagált. Évről évre egyre többet és jobban kell dol­gozni — ismételte meg az egyik hozzászóló szavait, hozzáfűzve: érvényes ez mindannyiunkra, az élet minden területén. A maga­sabb színvonalú munka minden­kor érvényes követelmény — mondotta. A munkaerőgondokkal kap­csolatos megjegyzésekre utalva a munkásgárda utánpótlását jö­vőnk egyik nagy kérdésének ne­vezte. Az egész társadalom ügye ez — hangsúlyozta —, és nem intézhetjük el csak azzal, hogy elmarasztaljuk a fiatalokat, mert érdeklődésük gyakran a könnye­debb életforma felé fordul. — Sok összetevője van ennek. Most csak egyet említek: a szü­lők felelősségét. Az a szemlélet, hogy „kapjon meg mindent a gyerek, amiben nekünk nem le­hetett részünk”, oda vezethet, hogy a fiatal életviteléből hiány­zik a felelősségérzet. Enélkül pe­dig nagyon nehéz megbirkózni az önálló élet kezdésének nehéz­ségeivel. A háromműszakos munka­renddel összefüggésben hangsú­lyozta: a jövő útja a folyamatos termelés bevezetése minden olyan munkahelyen, ahol a körülmények ezt lehetővé teszik. Nem enged­hetjük meg magunknak, hogy korszerű technológiát hozzunk létre, nagy értékű, termelékeny gépeket üzemeltessünk, de csak felében-harmadában használjuk ki azokat. Egyetértéssel reagált az adózás korszerűsítését, az igazságosabb adózási rendszer megteremtését szorgalmazó véleményre, hozzá­fűzve, hogy napirenden van a jelenlegi rendszer felülvizsgá­lata és a társadalmi szükségle­tekhez igazítása. Ez a kérdés ösz- szefügg azzal a törekvésünkkel — folytatta —, hogy az emberek jövedelme egyre inkább megfe­leljen a valóságos teljesítmé­nyüknek. S ennek a kívánalom­nak tulajdonképpen a másik ol­dala az, hogy a társadalmi igaz­ságosság szempontjait is szem előtt tartsuk, vagyis akiknek ma­gas a jövedelmük, azok nagyobb mértékben járuljanak hozzá köz­kiadásaink fedezéséhez. A továbbiakban arról szólt Ká­dár János, hogy napjainkban a közéletben — a sajtóban, a kü­lönböző társadalmi és szakmai fórumokon egyaránt — sok szó esik a gondjainkról. — Ez per­sze nem b=g — mondotta —, mert a hélyzetünk reális meg­ítéléséhez, a gondok megoldásá­hoz tudni és beszélni kell azok­ról. De éppen a valós helyzetfel­tárás érdekében szükséges az is, hogy tudatában legyünk az ered­ményeinknek. Mert ha ezekről nem esik szó, ha elfededkezünk róluk, akkor a munkánk, min­dennapos küzdelmünk veszíthe­ti értelmét. — Vannak eredményeink, kor­szakosak a változások, csak gyak­ran nem vesszük észre azokat. Évtizedek óta beszélünk példáiul — joggal — a lakáshelyzetről, mint a legfeszítőbb társadalmi kérdésről. De eközben szerte az országban új otthonok százezrei épültek fel. Ma Budapesten 800 ezernél több az önálló lakások száma; ez nagyjából megfelel a,z itt élő családok számának. .—r Én 1931-ben jártam először a Kender-Jutában, akkor egy kommunista röpgyűlést szervez­— üimieKszem a rosszul ui tű­zött, falvakból bejáró munkás­asszonyokra, sokuk arca 30 éve­sen már egy-két évtizeddel töb­bet mutatott a valóságos koruk­nál. Nézzünk körül ma az ország­ban: egyre inkább ennek a for­dítottja igaz! Ilyenkor, a május elsejei ünnepen el-elnézegetem á szüleik oldalán felvonuló gyere­keket. Az ő gondtalan vidámsá­gukat látva csak arra gondolha­tok: ha semmi másért, de értük érdemes volt küzdeni. Életkörül­ményeink változásában benne vannak a szocialista rendszer eredményei, értelmet, tartalmat adnak dolgozó népünk erőfeszíté­seinek. Vívmányaink megbecsülésének fontosságáról szólva Kádár János emlékeztetett arra: a szocializ­mus kezdeti időszakában először az igényeket, a vívmányokat, a jogokat hirdettük meg, és csak azután fogtunk hozzá az ehhez szükséges anyagi feltételek meg­teremtéséhez. S ez a gyakorlat az­óta is vissza-visszatér. Bevezettük például az ötnapos munkahetet, és ma már sokan azt is értetlenkedve fogadják, hogy megpróbáljuk elkerülni a három- vagy négynapos munka­szüneteket. Én azokkal értek egyet, akik látják ennek a hát­rányait, mert a három nap igen nagy kiesést jelent az ország egészének teljesítményét tekint­ve, és különösen káros, hogy ez gyakorlatilag legalább további kétszer fél nap kiesést jelent. Teljesítmény szerinti bérek A teljesítményfedezet szük­ségessége elsődleges a bérezés­ben is. Ebben az üzemben is je­lentősen növekedtek a keresetek, de úgy, hogy megteremtették en­nek feltételeit a vállalati ipaun­kában. Csak ezen az úton lehet járni. Hiszen előrejutni csak úgy tudunk, ha a szavakat tettek kö­vetik. A magyar nép történelmi útja a szocializmus, ebben az or­szágban munkával, a szocializ­mus erejével boldogulhatunk. A párt főtitkára végezetül ar­ról szólt, hogy feladatainkat bo­nyolult nemzetközi körülmények közepette kell elvégezni. A kül­politikai kérdéseket érintve rá­mutatott: a Szovjetunió, a Varsói Szedődv^kesavas- latai igazságosaik, mindkét fel érdekeinek megfelelnek. A tö­megpusztító fegyverektől mentes világ megteremtésére vonatkozó program, az egyenlő biztonság koncepciója, a kölcsönös ellenőr­zés mellett megvalósuló leszere­lés indítványa, rrtind-mind egy békésebb világ megteremtésére ad lehetőséget. Biztató válasz azon­ban a másik oldalról még nem érkezett: ellenkezőleg, újabb fe­szültséget keltő lépésekről érkez­nek hírek. Pedig nincs más út az emberiség előtt, mint a béke, s ezt fel kell ismernie mindenki­nek, függetlenül attól, hogy mi­lyen a világnézete. Két társadal­mi rendszer van, s ha élni aka­runk, akkor meg kell tanulnunk egymás mellett, békében élni. Bí­zom abban, hogy ezt minden ér­dekelt fél megérti, s a józanság kerekedik felül — mondotta Ká­dár János, majd további sikere­ket kívánva búcsúzott el ven­déglátóitól. Megsérült egy atomreaktor Az ukrajnai* Csernobilban levő atomerőműben hétfőn megsérült egy reaktor, többen megsebesül­tek, az áldozatok számáról és a károk mértékéről részletek nem ismeretesek. A sugárveszély elhá­rítása azonnal megkezdődött. Tegnap reggel a hírügynökségék azt jelentették, hogy Skandinávia fölött az átlagosnál nagyabb radio­aktivitást észleltek. Dr, Fehér István, a Központi Fizikai Kutató Intézet sugárvédel­mi főosztályának vezetőije szerint csekély a valószínűségé annak, hogy Magyarország fölé érkezzen egy radioaktív felhő. Intézetükben éjjel nappal két­féle mérést végeznek. Az egyik a gammasugárzással kapcsolatos, eddig műszereik erről semmiféle változást nem mutattak ki. A má­sik mérésük a radioaktív jód- és VIETNAM egyéb izotópok megjelenését vizs­gálja. Ezek is igen nagy távolság­ra képesek „utazni”. Elvileg el­képzelhető, hogy ebből juthat Magyarország légterébe, de a va­lóságban ennek igen kicsi a va­lószínűsége. * * * A Magyar Távirati Iroda érte­sülése szerint az Országos Mete­orológiai Intézet és az Országos Polgári Védelem Meteorológiai Szakszolgálata folyamatosan mű­szeres légköri vizsgálatokat vé­gez. A mérések hazánk légrétegei­ben a csernobili atomreaktorban keletkezett sérülést követően sem mutatnak változást. Az intéze­tek szakértőinek megállapítása szerint a reaktor sérüléseiből adódó következmények a későb­biekben sem veszélyeztetik la­kosságunkat és környezetünket. BELGIUM: Erősödő bányászsztrájk A belgiumi Limburg szénme­dencéjének 20 ezer bányásza hét­főn folytatta egy hete megkez­dett sztrájkját és elhatározta: követelései kiharcolásáig nem hagyja azt abba. A sztrájkolok a kormány ama terve ellen tilta­koznak, hogy az állami költség- vetés nagy hiányának csökken­tésére veszteséges bányaüzeme­ket akar bezárni és a munkáso­kat elbocsátani. A sztrájkotokat felháborította, hogy* Martens mi­niszterelnök válasz nélkül hagy­ta levelüket, amelyben küldötte­ik meghallgatását kérték. A sztrájkoló bányászok hétfőn haragjukban már pályaudvaro­kat foglaltak el és főútvonalakat, csomópontokat torlaszoltak el. r Áprilisi győzelem Tizenegy éve, éppen a nemzetközi munkásosz­tály legnagyobb ünnepének előestéjén Saigon (ma HoSi Minh-város) felett, az elnöki palotán már a Dél-vietnami Köztársaság Ideiglenes Forradalmi Kormányának zászlaja lengett. A vietnami nép a legszebb május 1-jei ajándéknak örvendezhetett: egész Dél-Vietnam felszabadult! Évtizedekig tartott a küzdelem a japán, a fran­cia, majd az amerikai elnyomók, a régi és az új gyarmatosítók ellen. A- győzelemben oroszlánrésze volt annak az összefogásnak, amely Dél-Vietnam hazafias erői és északi testvéreik között valósult meg, s amelynek során hatékonyan kapcsolták ösz­sze a katonai, politikai és diplomáciai erőfeszíté­seket. Ennek is köszönhető, hogy a véres küzde­lem befejező szakasza nem kívánt fölösleges áldo­zatokat és nem adott módot az imperializmus szél­sőséges katonai köreinek a beavatkozásra. Most, e győzelem évfordulóján ha számvetést akarunk készíteni, elmondhatjuk: a Dél-Vietnam felszabadítása után hamarosan ismét egységes Vietnam népe a munka frontján is szép sikereket ért el azóta, s remélhetőleg mihamarabb már tel­jes figyelmét és energiáját csak a békés ország­építésnek szentelheti. Javaslat kecskeméti főiskolára Harmincöt éves a Kodály iskola (Folytatás az 1. oldalról.) méti. Az emberformálás, az ér­zelmi nevelés különösen fontos az érzelmeket kevésbé becsülő korunkban, amikor különböző okokból csökken a kultúra haté­konysága. A továbbiakban arról szólt, hogy tapasztalatai szerint Kodály szülővárosában jó úton haladnak. Bízik abban, hogy a gimnáziummal, majd szakkö­zépiskolával bővült énekes isko­lán kívül zenei főiskolája is lesz a hírős városnak. A jó hangulatú, színvonalas hangversenyen fellépett a kicsi­nyek kórusa (vezényelt: Ubrizsy- né Érsek Éva), az általános is­kola kórusa (karnagy: Sipos Er­zsébet), a gimnáziumi vegyeskar (vezényelt: Smuta Attila), a kö­zépiskolai leánykar (P. Párdányi Judit irányításával) és a zene- művészeti szakközépiskola kórusa (karnagy: Kiss Katalin). Noha a megyei művelődési központ színháztermének a hang­vető fal használhatatlansága miatt a szokottnál is rosszabb az akusztikája (a szólamok nem hallották egymást), valamennyi kórus jó, az iskola hírnevéhez és az alkalomhoz niéltó teljesít­ménnyel segítette az est sikerét. A közönség különösen Kodály Angyalok és pásztorok című, az általános iskolások által előadott művét, valamint Bartók Falun című remekét — ezt a középis­kolai leánykar szólaltatta meg, Kemenes András zongorakísére­tével — jutalmazta hosszú taps­sal. A hangszeroktatás magas s?ín- vonalát Liptai Gabriella (gor­donka) Gellén Christa és Sze- lecz Nikolett fuvolakettőse (Völ- gyesi Zsuzsa zongorakíséretével), Szűcs Zoltán, Klenyán Csaba, Szabó Bálint és Papesch László klarinétnégyese, valamint Ru­binstein—Liszt: Az Acra című művét zongorán megszólaltató Erdei Márta tanúsította. Horváth Hajnalka és Kovács Miklós zon­gorakettősét is tetszéssel fogad­ták. A népi hagyományok ápolása fontos része az iskolai nevelés­nek, ezért került az első osztá­lyosok népi játéka (tanár: Nagy Béláné), valamint a Gergely-já- rás a műsorba. Ez utóbbinál köz­reműködött az általános iskola kórusa Sárosiné Szabó Márta ve­zetésével, Rajz Istvánná Kiss Ka­talin tanár és több ötödik osztá­lyos diák. A szép hangverseny — amelyen megjelent Romány Pál, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Gajdócsi István, a megyei tanács elnöke, valamint a megyeszékhely kulturális éle­tének számos vezetője — Händel Herkules választása című műve zárókórusával fejeződött be. A zeneművészeti szakközépiskola kórusát, zenekarát Kiss Katalin vezényelte. Méltán ünnepelte a közönség valamennyiüket. Azzal a megnyugtató tudattal távoztak a megjelent szülők, ér­deklődők, hogy a Nemesszeghy Lajosné kezdeményezésére 35 éve megteremtett új énekes isko­la — hála. az utódok ügyszerete­tének — további gazdag termés­sel biztat. H. N. (Folytatás az 1. oldalról.) képző és óvónőképző intézetet egy szervezetbe kell integrálni. 1986. szeptembertől pedig egye­bek között a Budapesti Műszaki Egyetemen természet- és társada­lomtudományi kar, a Miskolci Nehézipari Egyetemen pedig társadalomtudományi kar létesül,, amelyek alapvető feladatta a mér­nök- és műszaki pedagóguskép­zés, valamint a mérnökök közgaz­dasági képzése. Az integráció során lehetővé válik az is, hogy az in­tézetek karai nagyobb önállósá­got kapjanak. A vitában több képviselő ki­fejtette: a társadalmi-gazdasági igények rugalmas kielégítésé­hez alapvetően fontos az integ­ráció, s a többlépcsős képzés mi­séges szűrővizsgálatok elvégzé­se. Ennek az alaprendeltetésnek kiválóan megféleltek, emellett repülőorvosi tapasztalataikat jól kamatoztatták a polgári egész­ségügyi ellátásban is. A BHSE sportolóinak, az ifjú­sági törnászválogatott lányainak, több hegymászó expedíció tag­jainak, valamint a válogatott sakkozók speciális vizsgálatára is jutott idejük. Részt vettek a Balatonfüredi Honvéd Szanató­rium és az Állami Szívkórház re­habilitációs programjában, va­lamint a Cavin tan-programban. A Chinoin Gyógyszergyárral és a Hollós József kórház belgyógyá­szati osztályával a depogén gyógyszereket próbálták ki. A tudományos kutatásuk jelen­tős lépésekkel haladt előre: a balatonfüredi kardiológiai na­pokon, a drezdai repülőorvosi és az Interkozmosz-kongresszuson elhangzott előadásaik széles visszhangot váltottak ki. Több sárnak ez csak egyik oldala. Mind­ez az alkotó ember nélkül csak az eredmények töredékét hozná. A szövetkezet szorgos tagsága nemcsak a közös földeken, a gaz­daság. tehenészetében tevékeny­kedik, hanem a háztáji kisgaz- dlaságokban. is. így a Munka Vö­rös Zászló Érdemrend, amit Kál­lai Gyula adott át dr. Berta "Je­nőnek, mindannyiuk munkájá­előbbi megvalósítása. Dr. Gajdó­csi István (Bács-Kiskun m.) szólt azokról a társadalmi erőfeszíté­sekről és kezdeményezésékről, amelyek a nevelés-oktatás felté­teleit javítják. A felsőoktatással kapcsolatban meggyőzően bizo­nyította: szükséges, hogy tanító­képző főiskolává alakuljon át a Kecskeméti Óvónőképző Inté­zet. Támogatta a Művelődési Mi­nisztériumnak' azt az elképzelé­sét, amely a szervezeti változást tartalmazza. A gyakorlatban már évek óta készítenek fel óvónőket és tanítókat itt a hivatásukra. A kecskeméti főiskola feladatai kö­zé tartozna majd — a helyi ének­és zenei intézményekkel együtt­működve — az ének- és zenepe­dagógusok képzése is. tudományos intézettel, kórházzal van szoros szakmai, tudományos kapcsolatuk, s rendszeresen to­vábbképzik az intézetben a szak- és a csapatorvosokat. Jelentős az anyagi eszközök­kel való ésszerű takarékoskodás eredménye. A karbantartás, ja­vítás jó megszervezésével 400 ezer, kilenc újítással több mint másfél millió, az import fogyó­eszközökkel való ésszerű bánás­móddal 318 ezer, az egyéb anya­gokkal való jó gazdálkodással pedig több mint 60 ezer forint megtakarítást sikerült elérniük. A Szocialista Munka Intézete oklevelet Bartha István alezre­des, a Magyar Néphadsereg Had- tápfőnöksége pártbizottságának titkára nyújtotta át dr. Kovács Jenő orvos ezredesnek, a ROV- KI parancsnokának. Dr. Hideg János orvos vezérőrnagy, a Ma­gyar Néphadsereg Egészségügyi Szolgálatának főnöke egyéni ki­tüntetéseket adott ót. nak elisimerése. Hárman a Ter- fhélőszövetkezétélí 1 OíÜzáÜ&s' "ta­nácsának Kiváló Termelőszö­vetkezeti Munkáért járó kitün­tetését, hatan pedig miniszteri dicséretet vehettek át. Az ünnepség után a termelő- szövetkezet székházában fel­avatták Nagy Kristóf fafaragó agrártermelést megörökítő dom- borművét. Cz. P. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT ® Intézkedések az atomerőmű sérülése után Minit szovjet részről korábbam már közölték, a Kijievtől 130 kilomé­terre északra fekvő csernobili atomerőműben szerencsétlenség történt. Az előzetes felmérésék szerint a szerencsétlenség az atomerőmű négyes számú energ i a blokk j á n ak egyik helyiségében történt, összeomlott a reaktor épületszerkezetének egy része, megsérült a reaktor és bizonyos mennyiségű radioaktív anyag szivárgott ki. Az erőmű tová.bbi három eniergiablokkját leállították. Ezek sértetlenek és jelenleg tartalék ál­lapotban vannak. A szerencsétlenség következtében két ember meg­halt. Megtették a iegsürgősébb intézkedéseket a szerencsétlenség kö­vetkezményeinek elhárítása érdekében. Az atomerőműhöz tartozó la­kótelepről, és közelben fekvő három további lakott településről a la­kosságot elszállították. A Szocialista Munka Intézete (Folytatás az 1. oldalról.) Szovjet küldöttség Bács-Kiskunban A Hazafias Népfront munkájával ismerkedtek Tegnap Bács-Kiskun megyébe látogatott a Szovjet Baráti Tár­saságok Szövetségének küldött­sége, amely a Hazafias Népfront Országos Tanácsának meghívá­sára tartózkodik hazánkban. A delegáció vezetője Jevgenyij Iva­nov, az SZBTSZ elnökségének első elnökhelyettese, tagjai Ju­lija Rjabkova, az SZBTSZ elnök­ségi tagja és Viktor Jeszakov, az SZBTSZ titkára. Kíséretükben volt Ivan Bagyul, a budapesti szovjet nagykövetség tanácsosa és Ribánszki Róbert, a HNF OT tit­kára. A vendégeket Kecskeméten Farkas József megyei népfront- titkár köszöntötte, majd beszélt Bács-Kiskun megyéről, a népfront szervezeti felépítéséről, s a 187 HNF-bizottság munkájáról. Kü­lönösen ez utóbbira volt kíván­csi a szovjet -delegáció. A küldöttséget fogadta Romány Pál, a megyei pártbizottság első titkára, s tájékoztatást adott a megye nemzetközi kapcsolatai­ról, értékelve a múlt héten lezaj­lott krími napok eseménysoroza­tát; szólt a pártélet időszerű kér­déseiről is. A vendégek ezután Kecskemét nevezetességeivel ismerkedtek, majd felkeresték a Helvéciái Ál­lami Gazdaságot. A delegáció az esti órákban visszautazott Buda­pestre. V. T. A fajszi Kék Duna Tsz kitüntetése • ' •-■W. -,rt Í.--rí A tfU trrOiOXOyi í'YíátU (Folytatás az 1. oldalról.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom