Petőfi Népe, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-01 / 76. szám

1986. április 1. • PETŐFI NÉPE • 3 AKIT A MUNKÁSOTTHON NEVELT „Tíz Népszavát a hónom alá csaptam...” # Gyulai Ferenc csaknem hetven éve járt utoljára a Bercsényi utcai 16-ban, a volt munkásotthonban. „Az ablakokat kicserélték, a kapu a régi. Itt volt a nagyterem.” (Straszer András felvétele) A legkegyetlenebb csapások sem törhetik meg az egész éledében ifjú­kori eszményeiért küzdő embert. Igazam van, kedves Gyulai Ferenc elvtárs, kedves Gyulai bácsi? Ezernyi tisztelője helyeslőén bólint, bizonyára e sorok olvasásakor. Személyesen ismeri őt a nagymúl­tú munkásegyesület, a KTE minden hajdanvolt és élő sportolója, szurko­lója. Számontartják a Magyar Labdarú­gók Szövetségében, mint az országos ifjúsági bizottság egykori elnökét, aki különösen sokat tett e diadalmas já­ték hazai elterjesztéséért, népszerűsí­téséért. Méltán ült az ötszázadik vá­logatott mérkőzésen a díszvendégek között. A pályadíjnyertes inas Ma már nagymamakorú, volt gyönyörűséges lányok em­lékeznek fiatalságukra gondol­va a kis Gyulai Ferencre, a mun­kásotthon táncestjeinek fárad- i hatatlan pénztárosára. László Károly utcai — hála az eltartási szerződéssel vele közös háztartásban élő Bendééknek — gondozott, otthonos lakásában kérdem a 94 évesen elégedett, de­rűs embertől. — Miből éltek szülei? — Szegényparaszt apám szüle­tésem előtt meghalt. Én voltam a legkisebb gyermek, a tizedik. Tős­gyökeres máriavárosi vagyak. — Édesanyja? — Hétéves sem voltam, amikor elvitte a tüdővész. — Ki nevelte? — A bátyám. Én is az asztalos­ságot tanultam ki. mint ő. Min­dig színjeles tanuló voltam, az ipari iskolában 25 koronás pályá­zatot is nyertem egy dolgozatom­mal. Arról írtam, hogy az inas, a segéd töltse el ésszerűen szabad idejét. Sajnos, középiskolára nem is gondolhattam. Proletársors: háború, tüdővész — Ne haragudjon; kedves, doh gos asszonnyal talán könnyebb lett volna az élete. — Sokáig udvaroltam egy lány­nak, várt is rám. amíg négy évig a fronton voltam. Én átvészeltem az orosz és az olasz front borzal­mait, őt idehaza a tuberkulózis sörvaiitőtfé.? 'Nerft0sokkal h‘áv/até­résem után halt meg.'NagVon .sze­retteiin;' ia * " "" "h — Testvérei? — Hárman a fronton pusztul­tak. Egy orosz fogságba esett, kint maradt, megnősült. A két világ­háború között a honvágy haza­hozta volna Kazahsztánból. Irt, elküldte felesége és gyereke fény­képét is. Két ajánló kellett volna hazatéréséhez, de senki sem vál­lalta a felelősséget. Attól féltek, hogy kommunista, és akkor baj­ba kerülhetnek ... Bementem a rendőrségre, mit csináljak, de még a bátyám fényképét is elvet­ték. Egyik testvérem fiatalon halt meg tüdővészben. — Baj, baj hátán. — A Tanácsköztársaság után 12 napra becsuktak. A városi ta- nácsház fogdájában kushadtam. Azzal vádoltak, hogy bevittem a fiatalokat a munkásotthonba, meg ülnök voltam a proletárdik­tatúra alatt. Sohasem tagadtam, hogy akit lehetett, hívtam közénk. Pesti szónokok is — hiány' helyiségből' állt a Bér- 1 csényi utcai munkásotthon? fiatból vágy hétből. A1 leg­több szakegyletnek külön szolbá­ja volt, és egy nagyobb helyiség­ben olvashattuk az újságokat, a könyveket, ott tartották az elő­adásokat. Berényi Pál volt a gondnok. Általában munka után, délután nyitották ki a/ helyisége­ket, de naipközben is intézte va­laki az ügyeket. — Mivel töltötték az időt? — Nagyszerű előadásokat hall­gattunk. A szép szál Benedek Jó­zsef lakatosmester,'a jól öltözött Lőwy doktor, Kovács Pál jogaika- dómia-tanár, az egészen fiatal Tóth László szívesen jött közénk. Nagyszerű pesti szónokok is lel­kesítettek bennünket, világosí­tották elménket. Garbai Sándor­ra emlékezem, az építőmunkások­hoz tartozott. — Ital? — Hová gondol! A részeg em­bert azonnal kizavarták. Sökan sakkoztak, kártyáztak, meg olvas­tak. A szakszervezet mindent megadott a dolgozóknak. A Lőwy Ödön. meg a Horváth Ambrus — ivott kicsit, de a tüdőbaj vitte el — az ifjúság leikébe belerakták a könyv szereletét. Volt egy nagy­szerű dalárdánk. „ ... hogy a vörös is benne legyen” — Meg egy sportegyesületük, amelynek a háborús megszakítást leszámítva — 72 évig aktív veze­tőségi tagja, mindenese, lelke volt Gyulai Ferenc. — Sokáig csak szervezett mun­kások szerepelhettek nálunk. A Horváth Ambrus azért mondott le, mert később átmenetileg egye­sültünk — egy esernyőjavító rá­beszélésére — a kereskedő ifjak egyesületével. Eltűnt nevünkből a munkás szó — addig azt kiabál­ták szurkolóink, hogy hajrá KMTE — és a piros szín. (Azért válasz­tottuk a piros-zöldet először, hogy a vörös benne legyen.) A Népsza­va csúnyán megbírált bennün­ket. — Látom, most is szakszerve­zeti lapot olvas. — 1909-től szakszervezeti tag vagyok. Nemcsak olvastam, ter­jesztettem is újságunkat. Minden vasárnap tíz Népszavát a hónom alá csaptam, és árusítottam. Leg­többször gyorsan elkelt. — És ha nem? — Kifizettem saját pénzemből, így csinált a Berényi Pali is, né­ha-néha, ha szükség volt rá. <3 hordta, ki az előfizetőkhöz az új­ságot. Nagyon rendes ember volt. „Boldog vagyok” — Elégedett az életével. — Boldog vagyok, szeretném megérni csapatom fennállásá­nak hetvenötödik évfordulóját. A tanács vezetői többször is levél­ben köszöntöttek születésnapo­mon. Legutóbb Fischer elvtárstól gyönyörű emléket is kaptam. Egy fényképet mutat, a fotón néhány hónapos csecsemő. — Nézze, ekkora volt az a nagy kislány, aki most a másik szobá­ban zongorázik, zeneiskolai hang­versenyre készük Papának szólít, akárcsak a szülei. Boldog vagyok velük. Nem a pénzért csináltam, tisztességes nyugdíjam van, csak egyedül éltem. Gyulai Ferenc bácsi sorsán tű­nődve Németh László szép sza­vai jutottak eszembe. A másokat melengető élet a legszebb embe­ri teljesítmény. Mint a munkás- otthonban nevelődött kitűnő asz­talosé. Helt.ai Nándor KECSKEMÉTI TAVASZI NAPOK Mérleg Évente mintegy három­ezer fesztivált rendeznek szer­te a világban. Közülük talán a budapesti tekint vissza a legrövidebb múltra, mégis ma már a legnépszerűbb, leg­ismertebb kulturális sereg­szemlék között tartják szá­mon kontinensünkön. Az idén először Kecskemét is csatla­kozott a Budapesti Tavaszi Napok rendezvénysorozathoz, s tíz napon át sokszínű, gaz­dag zenei, képzőművészeti, folklór- és egyéb programot kínáltak a Bács-Kiskunban élő, illetve az ide látogató embereknek. A tavaszi fesztivált, ma már úgy emlegetik, mint az ide­genforgalom és a kultúra nagyszabású randevúját. A négy fesztiválvárosban — Bu­dapesten, Kecskeméten, Sop­ronban és Szentendrén — ösz- szesen több mint 800 ezer közvetlen látogatója volt a különböző programoknak (ebből 35 ezer külföldi). Csak a nyugati országokból mint­egy száz újságíró érkezett ha­zánkba ez alkalommal, hogy hírt adjon a magyar zene-, tánc-, színház- és képzőmű­vészet legújabb produkciói­ról, nemzeti kultúránk érté­keiről, s közben meggyőződ­hettek arról, milyen hatal­mas fejlődésen ment át or­szágunk az utóbbi 41 évben, s hogy már régen nem a csi­kósok, gulyások országa ... Az idei tavaszi fesztivál ösz- szesen 50 millió forintba ke­rült. A mérhető bevétel 175 millió (csak az eladott jegyek több mint 15 milliót „hoztak a konyhára”). A számok ön­magukért beszélnek... A Kecskeméti Tavaszi Na­pok alkalmából tíz hangver­senyt rendeztek a városban. Lehotka Gábor orgonamű­vész, Perényi Miklós gordon­kaművész vagy a Benkó Di­xieland Band koncertjére már hetekkel korábban minden jegy elkelt. A Kodály-iskola kórusának, a bajai Liszt Fe­renc Kórusnak, illetve a kecs­keméti Pedagógus Énekkar­nak a bemutatóján, zsúfolá­sig telt a hangversenyterem. Virizlay Mihály gordonka­estje ugyancsak nagy sikerrel zárult. A világhírű zongora- művész, Cziffra György kon­certjére 1600 zenebarát volt kíváncsi.... — És így tovább, a nagy érdeklődéssel kísért eseményeket hosszan sorol­hatnánk. A hangversenyeknek, kiál­lításoknak, folklórműsorok­nak, ifjúsági és gyermekprog- ramoknak, szakmai találko­zóknak, gasztronómiai ren­dezvényeknek összesen mint­egy 20 ezer látogatójuk volt. Az eladott jegyekből 340 ezer forintot inkasszálhattak a rendezők. A tavaszi napok alkalmából, március 16-án va­sárnap kinyitott jó néhány üzlet Kecskeméten, s mint­egy két és fél millió forintot forgalmaztak. A vendéglátó- ipari egységek bevétele a szo­kásosnál 15—20 százalékkal volt több naponta e rendez­vénysorozat idején. Három nyelven jelent meg a tavaszi napok programjait propagá­ló műsorfüzet, mely a rendez­vények részletes ismertetése mellett igen sok információt közölt Kecskemét művészeit, művészeti műhelyeit, kultu­rális intézményeit népszerű­sítve országhatárainkon kí­vül is. Pontos mérleget készíteni persze lehetetlen, egy ilyen nagyszabású seregszemléről. Az azonban, hogy milyen je­lentős — és- milyen jelentős lehet évről évre — Bács-Kis- kun idegenforgalmának, kul­turális életének fellendítése szempontjából ez a rendez­vénysorozat, külön méltatást érdemel, s a megye és a város vezetőinek előrelátó bölcses­ségét, kezdeményezőkedvét dicséri. Vagyis kétségtelen: a Kecskeméti Tavaszi Napok jelentékenyen hozzájárulnak a jövőben ahhoz, hogy — Vincze Imre belkereskedel­mi miniszterhelyettes szavait idézve: — „a hírős város még híresebb legyen itthon és kül­földön egyaránt”. Koloh Elek NAPI JEGYZET Paradicsom és árszabályozás Az országhoz hasonlóan me­gyénkben is élénk visszhangot: sokakban helyeslést, míg má­sokban berzenkedést keltett 14 megyei és 6 keciskeméti Zöl- délrt-boíllt külföldről hozott pa- radiicsamjíánalk olcsóhb ára. Valóban, szenzáció erejével hat, hogy márciusban — Bács- Kisikunban, a Skála ugyancsak figyelmet érdemlő primőrár- szabályozását egy héttel meg­előzve — jóval kevesebb pén­zért vehetünk paradicsomot az erre kijelölt boltokban. — Kilencvenöt forint kilo­grammja! Ki látott már ilyet? — ujjongott pénteken egy vá­sárló a kecskeméti Nagykőrö­si .utciaii zöldséigüzletben a re­keszekből és fóliás tálcával árusított paradicsomot néze­getve. Amikor pedig azt hal­lotta, hogy az eladott napi 150 kilogramm árut folyamatosan pótolják, s a puhább iparaid!- osomént kevesebbet, 50 forin­tot kérnek, nemcsak a húsvét közeledte növelte az illető ió hangulatát. Ugyanilyen kedve­ző benyomást szerzett a piac- csaimolkii Zöldént-bottban is. Természetesen nem kísé-i mindenütt ekkora rokonszenv a fogyasztókat kétségkívü' kedvezően érintő alacsony árat. A megyeszékhely piacán néhán” ez idő tájt sokkal ma­gasabb eladási árhoz szokott kiskereskedőt láthatóan letör­te a változás. A Zöldérténél jóval kisebb paradicsomjuk 200 forintos fogyasztód ára mellett kitartanak. Az egyelőre ve- télyitárssá erősödött zűldségfor- galmazó vállalat olcsóbb kíná­lata mellett aiz egyik árus attól reméli apróbb, de drágább páráid icsomjának értékesítését, hogy a kisgyermekes szülők — állítólag — úgyis ilyet keres­nek. Dehogy avatkozunk mi a vá­sárlói szokásokba! Az ellen sem ágálunk, hogy termelő vagy kereskedő tisztes — az anyagi beféfctetéssel és a for­galmazás költségével arányos — haszonra tegyen szert mun­kája gyümölcséből. Azonban az árak indokolatlan és fék­telen emelését hovatovább bűn lenne tétlenül szemlélni. Ebben szegődött partnerül a Skála mellett a megyei Zöldért Vállalat. Az a forgalmazó, amelyet korábban sok szem­rehányás ért lassúsága, nehéz­kessége miatt, immár rugalma­san él nemcsak a hazai, de a külpiac nyújtotta lehetőségek­kel ,is. Ennek iskolapéldája az olcsó paradicsom és az ehhez fűződő — olvasóink által nem lismert, a vállalat érdekével összhangban álló — üzlet. Miről van szó tulajdonkép­pen? A Zöldért nem akar árakat letörni. Nem ez a fő törekvé­se. Ez ellentétes is volna gaz­dálkodási tevékenységével. Azonban kedvező alkalma kí­nálkozott rá, hogy az év első negyedében különben eladha­tatlan — ezúttal viszont érté­kesíthető — szárított zöldség­félékért cserében paradicsomot vásároljon külföldről. A szá- rítmány ment — ellentételezé­sül pedig jött a paradicsom. Eddig hat tonna. S pénteken reggel már itt az újabb, ka- mdonos szállítmány. Irány az üzletek! A lánckereskedők, azaz a fogyasztók vámszedői, persze, most fanyalognak. Egyik-másik majdhogynem könnyeket hullat a termetekért. Holott nem azokat sajnálják. Sokkal inkább a meg nem érdemelt hasznot, amitől elesnek. Kohl Antal LEHETETLENSÉG, VAGY... CB-rádión mentőket örvendetesen halad a megyei tanács egészségügyi osztályának három éve elkezdett CB-prog- ramja: eddig csaknem nyolcvan készüléket helyeztek el a falusi körzeti orvosok rendelőiben, gép­kocsijaiban, kibővítve ezzel a távközlés, információtovábbítás Bács-Kiskunban sajnos, megle­hetősen szűkös csatornáit. A fel­tételek változatlanok: a CB-rá- dió megvételével, beszerelésével járó költségek felét a községek tanácsai fizetik, másik felét ki­zárólag erre tartalékolt megyei pénzből juttatják. A falvak szí­vesen élnek a kedvező lehetőség­gel, e pillanatban is mintegy harminc település „áll sorban” a várakozási listán. Néhány éven belül valamennyi igénylő meg­kapja a — gyakran a szó szoros értelmében: életet rrientö — ké­szüléket. Hogy pontosan mikor, az a megyei pénzügyi helyzet alakulásán múlik, ugyanis a ta­pasztalatok szerint a helyi ta­nácsok „jobban vannak elereszt­ve” e téren. Legalábbis, ahol egyetértenek a OB-telepítési programmal, hamar megtalálják az ehhez szükséges pénzforráso­kat is. Hosszú távon nem pótolja a telefont A CB-hálózat persze, nem he­lyettesítheti hosszú távon a te­lefont vagy a zárt URH-láincoit De olyan lehetőség, amellyel — főleg az utóbbiak teljes hiánya mellett — bűn nem élni. Szét­szórtan fekvő kistelepüléseink egy részében a helyi posta be­zárta után a falu orvosának te­lefonja is megnémul, kiépített távvezeték híján nem lehet be­kapcsolni vonalát a legközelebbi, éjszakai ügyeletet is ellátó tele­fonközpontba. Amíg ennek fel­tételei nem teremtődnek meg — marad a GB. Annál is inkább, mivel más körökben is hihetet­lenül gyorsan, terjed: ma már minden magára valamit adó, több telephelyű vidéki gazdálko­dó-egység is rendelkezik ilyen készülékkel. (Jómagam jártam már olyan téeszben, amelyik külterületi majorjába azért te­lepített CB-t, hogy azzal állan­dó összeköttetést teremtsen a környékbeli tanyákon élők és a falu központjában lakó körzeti orvos között. Nem kell bizony­gatni, hogy sürgős esetekben ez milyen jó szolgálatot .tesz.) De — például — a magánfuvarozók is munkaeszköznek tekintik már a CB-rádiót. Érvek és ellenérvek Ám a rendszer az egészségügy­ben csak félkarú óriás, amíg nem biztosított, hogy a doktor is elérje CB-n azt, akit akar, s akivel más módon adott hely­zetben nem tud .érintkezésbelép­ni. Hiszen a beteg ellátása nem­csak azon múlik, hogy a helybe­li orvos milyen gyorsan ér ki a riasztás után a helyszínre, ha­nem azon is: az esetleg szüksé­ges további kezelésre mikor ke­rül sor. Amikor minden perc számít, az orvos már a kocsijá­ból értesíti a kórházat, hogyan készüljenek fel a beteg fogadá­sára. Megteheti, hiszen minden kórházunkban van már CB-rá- dió. Egyvalakit nem tud csak elérni: a mentőket. Azt a segít­séget, amelynek gyorsaságán minden eldőlhet. Ennek a felemás, érthetetlen és mindenképpen tarthatatlan helyzetnek több oka van. Az egyik az, hogy a mentőszolgálat önálló szervezet, működése a me­gyei egészségügyi irányítástól, intézményektől teljesen függet­len. A CB-program így rá nem terjed ki. Létrehozhatná viszont — ugyancsak kedvező anyagi feltételek mellett — saját CB- hálóZatát. S itt jön a másik ok: ettől az Országos Mentőszolgá­lat vezetősége, különböző kifo­gásokkal elzárkózik. Ezek egy része pénzügyi vonatkozású: drá­ga a készülék (?), a rádió figye­lésére külön személyt kellene foglalkoztatni, amire nincs bér­keret stb„ amit el lehet hinni, de nem lehet elfogadni. Főleg azok ismeretében nem, hogy mennyivel többe kerül egy-egy elkésett orvosi beavatkozás. Hogy az más „kalapból” megy? A be­tegeket és hozzátartozókat ez érdekli legkevésbé, s ezt is ér­tik a legkevésbé, hiszen tud- tukkal egy egészségpolitikánk van, akárhány szervezet vagy intézmény valósítja meg. A jó szándék kevés A másik kifogás: nincs ás szük­ség CB-re, hiszen a körzeti or­/ vos felhívhatja a kórházakat, tűzoltókat (!) rádióján,, ahonnan aztán továbbítják a mentőknek az információt. Gondolom, sen­kinek nem kell magyarázni, hogy — a legjobb szándék ellenére — a többszörös áttételen keresz­tül mennyit ferdül az az infor­máció. Ki ne' játszotta volna gyermekkorában azt a játékot, hogy valaki kitalál egy monda­tat, a szomszédja fülébe súgja, az a hallottakat továbbadja, s a végén attól tör ki a nevetés: mi lett az eredeti -mondatból. Csak­hogy ez egyáltalán nem itréfado- log. Végzetes félreértésekre ad­hat okot a legapróbb, tévesen ér­tett részlet is. Arról nem is be­szélve: minden egyes közbeikta­tott láncszem Lassítja a sürgős hírt. Írásunkkal nem állóvizet bor­zolunk: az illetékesek között fo­lyik a párbeszéd'. Nem ellenfelek vitatkoznak, hiszen céljuk kö­zös, csupán a célba érés módo­zatairól vannak más vélemé­nyen.. Ezennel mi is letettük vok- sunkat.-Szabó Klára Fegyverek, egyenruhák, kitüntetések Felszabadulásunk évforduló­jának tiszteletére április 2-án, délelőtt 10 órakor ' kiállítás nyí­lik Kecskeméten a Fegyveres Erők Klubjában. Egyedülállónak számít ez a bemutató, amelyen kizárólag kecskeméti magán­gyűjtők — Bertalan Ferenc, Ge- dő István, Kenyeres Dénes, Fo­dor László, Gál József, Görög László és Szőke László — állít­ják ki a tulajdonukban levő fegy­vereket, katonai egyenruhákat, valamint kitüntetéseiket. Külön vitrinben kapnak helyet a fel­szabadító szovjet hadsereg fegy­verei, egyenruhái és kitünteté­sei. Nagy látványossága lesz még a kiállításnak, hogy az eredeti­ekkel azonos, mozgó makettek, mutatják be a különböző harci járműveket. A kiállítás, amely két hétig tart nyitva, szívesen látják a város és a megye ta­nulóifjúságát, részükre tárlatve­zetést is szerveznek. Egészségház Orgoványon Orgoványon, a Kossuth Lajos utcában a szabadszállási Lenin Tsz építi a képen látható, érdekes külsejű házat. Két körzeti orvosi ren­delő, kisebb laboratórium, anya- és csecsemővédelmi tanácsadó, vala­mint három szolgálati lakás kap helyet az épületben, amely mintegy 7 millió forintba kerül. A község lakói vállalták, hogy társadalmi munkában rendbe teszik az új intézmény környezetét, amely egyéb­ként május elsejére készül el. Tévedés ne essék, az épületen nem áll a munka, a felvételt hétvégi munkaszüneti napon készítette fotóripor­terünk, Pásztor Zoltán.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom