Petőfi Népe, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-24 / 96. szám

4 ** PETŐFI NÉPE • 1986. április 24. iSSsmisSs •- < " «*»#5 '?■&,s. ' SaraÜ > ■ íllsl-í ' v4^?á$ •£■<' §§S«tfsl»Pei' §§<? lsl«S AZ ÉLELMISZEREXPORTBAN IS Kifogástalan minőség — nagyobb jövedelem Csökkenő árak Ez egyetlen népgazdasági ágazatban sem könnyen telje­síthető feladat, az agrárgazda­ság pedig különösen szorított helyzetben van az export fo­kozását illetően. Eddig is so­kan fogalmaztak úgy, hogy az agrárágazat a VI. ötéves kül­gazdasági terv teljesítésében kiemelkedő szerepet kapott, s évről évre jelentős külkeres­kedelmi aktívumot kellett ad­nia termékeivel, konvertibi­lis elszámolású kivitelével. A népgazdasági exportból az élelmiszergazdaság 23—26 szá­zalékkal részesedett a VI. ötéves tervidőszakban, a konvertibilis elszámolású ki­vitelből pedig 33—37 száza­lékkal. öt esztendő alatt 37 százalékkal bővült az agrár- gazdaság exportja: 1981-ben 72 milliárd forint értékű hazai terméket szállítottak a külpiac­ra, 1985-ben pedig már 93 mil­liárd forint értékben. Mindezt úgy kellett elér­niük, hogy közben számotte­vően csökkent a világpiacon az élelmiszeripari termékek ára. 1980-ban egy tonna vágó­marhát 1347 dollárért lehetett eladni, öt év múlva csak 720 dollárért, a vágósertés ára ugyanebben az időben 1186 dollárról 640-re csökkent. Va­lamelyest kisebb az árveszte­ség a gabonafélékben: a búza világpiaci ára az 1980. évi 209 dollárról csak 140-re csökkent 1985-ben. de így is a veszte­ségeket növelte. A végered­mény: az értékesítési árak csökkenése miatt az árveszte­ség öt év alatt megközelíti az egymilliárd dollárt. Közben pedig növekedett az export ár­bevétele. vagyis egyre na­gyobb mennyiségű árut kellett a külpiacra szállítani. A veszteség okai Különösen nagy volt az ár­veszteség az élő állatok és a húsipari temrékek piacán. Ez pedig minket érzékenyen érin­tett, hiszen az agrártermékek kivitelének mintegy a felét ezek a termékek adják. 1975- ben ezen árúk aránya 42 szá­zalék volt a hazai élelmiszer­Az iparpolitikai ta­nács közelmúltban tar­tott ülésén is elhangzott egyebek között: a VII. ötéves tervidőszakra szóló gazdaságpolitikai prioritások között át­menetileg elsőbbséget élveznek a külgazdasá­gi egyensúly helyzetét erősítő, valamint az életszínvonalat megóvó intézkedések. S mindez már következmény: közismert ugyanis, hogy a múlt évben nem sike­rült teljesíteni a kül­gazdasági tervet, rom­lott az egyensúly; s az idei esztendő első ne­gyedében sem rajzolód­tak ki a változások je­lei. A külgazdasági egyensúly helyzetét erősítendő, feltétlenül szükség van az export fokozására. gazdasági export szerkezeté­ben, 1980-ban már 51 százalék. A legutóbbi években újra 50 százalék alá csőikként az arány, főként az árbevételek veszte­ségei miatt. Tény, hogy az egész élelmiszergazdasági ex­port árveszteségének nagyabb hányada a húsipari termékek értékesítéséből származik. Az elemzések szerint sok­féle oka van ennek, s egy ré­szük független a hazai terme­lőktől és exportőröktől, A vi­lág élelmiszertermelésének növekedési üteme ugyanis meghaladja a fizetőképes ke­reslet emelkedését, a kínálat ezért a vásárlóiképes országok­ba irányul, amelyek pedig élelmiszerfeleslegekkel ren­delkeznek, így a konkuren­cia az árak mérséklésére hat. Ugyanez a következménye an­nak is. hogy egyes termékek­nél a szocialista országok is versenytársai egymásnak a fejlett és a fejlődő országok piacain: s a dollár erősödése is ebbe az irányba terelte az árakat. A hazai exportot azonban nemcsak a világpiaci árak csökkenése sújtotta. Itthon is emelkedtek a termelés költsé­gei, s mivel a drágábban elő­állított termékeket csökkenő árakon lehetett csak eladni, fokozatosan romlott az export gazdaságossága. A megújulás jelei A kedvezőtlen tapasztalatok tehát évről évre gyülekeztek az agrárgazdasági export kö­rül, ám mindezek ellenére sem lehet lemondani az élel­miszergazdasági kivitelről. Ez egyrészt következik tekinté­lyes arányából, másrészt a népgazdaság jelenlegi helyze­tében azonnal más forrást kel­lene találni az így keletkező kiesés helyébe. Erre pedig — éppen a tavalyi tapasztalatok szerint — aligha bukkanha­tunk, ezért továbbra is ösztö­nözni kell az agrárágazat ex­portját. Az előrejelzések szerint szá­mottevő változásra nem szá­míthatunk a konvertibilis el­számolású piacokon, s ha lé­nyeges árváltozás nem lesz, csak a termékek nagyobb mennyiségének szállításával lehet elérni az árbevétel-nö­vekedést. Ennek viszont egy­re inkább feltétele a termé­kek jó minősége. Ez természe­tes is, hiszen, ha nagy az áru­bőség, akkor nyilvánvalóan erős a verseny, és csak a leg­jobb termék talál gazdára. A minőség javítását szá­mos, közelmúltban közzétett intézkedés elősegíti. Növeke­dett a vágóállatok felvásárlá­si ára, ám a többletet főként a hasznosabb állatok értéke­sítésével érhetik el a terme­lők; javulnak a takarmányo­zás feltételei; a húsipar akciót kezdeményezett a kistermelői portákon tartott állatok te- nyészértékének a javítására. Ugyancsak a termékek minő­ségének jobbítását szolgálja a húsipari rekonstrukció, ame­lyet részben világbanki hite­lekből fedeznek. Az élelmiszer- ipari termelés és export meg­újulásának első jelei már fel­fedezhetők. V. Farkas József Tanulságos tapasztalatok ÉPÍTŐIPARI MUNKAFEGYELEM III. Tartalék mindenütt van Kecskeméten, az /Izsáki úti kórház átalakításán és bővítésén a Bácsépszer dolgozik. [Április [elseje kedd, ja munkaidő kezdete reggel hét óra. Az első dolgozó fél hét után egy perccel érkezik, a többség 6 óra 45 körül. Ekkor fékezett a műveseállomásnál piros robogójá­val (Pincés Zoltán /művezető [is. Beszélget \az emberekkel, majd fiiét óra után jegyiperccel ,— .miközben la dolgozók még reggeliznek —, odalépek. (Szívélyesen fogad, Ikész [minden kérdésemre válaszolni. Ar­ra vagyok (kíváncsi, [hogy (idejében megjött-e [mindenki, s hogy Imivel kezdik a napot. Kiderül, hogy az óranyilvántartó könyv április hónapra |még nincs Imegnyitva. /A területen dolgozók több építésve­zetőségtől ' jöttek .össze, Is íPincés Zoltánnak, mint generálművezető­nek az építőmesteri (kőműves, ,ács) munkát végző szakemberek tar­toznak a közvetlen ^hatáskörébe, [a többiek tevékenységéért pedig — közvetve ugyan, de — szintén (felelős. Ami példás Lemegyünk egy lépcsőn, az irodába. A művezető megnyitja a létszámnyilvántartást, de csak a közvetlen beosztottaira. Szóban közli, hogy a területen hány egyéb szakiparosnak, például öt központifűtés-szerelőnek kell még dolgoznia. Újból a felszínen sétálgatva látjuk, hogy az em­berek nagy része elkezdte a napi tennivalókat. Túl vannak a reg­gelin, ami feltétlenül példás do­log, nem a munkaidőt kell ebből a célból megrövidíteni. Műveze­tőik távolléte ellenére a szakipa­rosok zöme is becsülettel hozzá­látott a dologhoz. Két „szaki” az infúziós labor falát festi, az épü­letben a lakatosok az álmennye­zet felszerelésével foglalatoskod­nak. Ami lehetne jobb A kazánházban találkozunk két csőszerelővel, a művezető bemu­tat nekik. — Hányán vannak? — kérde­zem a brigádvezetőt. — Hárman — feleli. — Hányán kellene, hogy le­gyenek? — Hatan — hangzik a válasz. A művezető ötről tudott. A hiányzásokat szabadsággal, táp­pénzzel magyarázzák. Továbbme­gyünk. A kőművesek kazánalap betonozását készítik elő. Brigád- vezetőjük bosszúsan járja be az egész területet. „14-es pallót” ke­resve. Fél gyólc mújí hat perc­cel, káromkodik. — Hol a ...-ban vannak azok a 14-es pallók, amiket pénteken zsaluztunk ki? Nyugtázom a rendetlenségről nyert benyomásaim helyességét. Kora reggel ugyanis feltűnt, hogy deszkák, létrák, hegesztődinamók szanaszét hevernek, s minden­féle egyéb lim-lom is akadályoz­ni látszik a munkát. A szakipa­ri művezetők beosztottjai közül voltak hatan-nyolcan, akik fél nyolc után még zsebredugott kéz­zel beszélgettek, vagy láthatóan tanácstalanul csellengtek. Meg­jegyeztem ezt Pincés Zoltánnak, aki egyetértőén bólintott: — Ezeket majd még „helyre fo­gom tenni” — mondta. Mi a véleménye a tapasztaltak­ról dr. Gátay Ferencnek, a vál­lalat igazgatójának? Megbízunk az emberekben — Örülök, hogy a saját szemé­vel láthatta: Munkásszállításun­kat úgy szerveztük meg, hogy a dolgozók időben megérkezzenek, s jusson idő az eligazításra és a reggelire is. Ha zárt területen dolgozunk, mint például a kór­ház. nem szükséges mindent el­pakolni, hiszen senki sem tudná a felszerelésünket ellopni. Jó vol­na persze elérni, hogy minden­nap az utolsó félórát takarítás­sal és a következő nap előkészí­tésével töltsék a dolgozók. A ta­pasztalt rendetlenség nagy ré­szének az az oka, hogy a kórház is ezen a területen tárolja az épí­tési anyagait, valamint az elhasz­nált bútorokat és kazánokat. Nem tartjuk szükségesnek, hogy a művezető reggelenként a lét­számot adminisztrálja. Inkább a zavartalan munkakezdéssel tö­rődjön, majd valamikor a délelőtt •folyamán féljepyzi a hiányzókat. Az alkalmazotti létszám felduz­zasztását el akarjuk kerülni, ezért nincs minden munkahelyen min­den szakmára külön művezető. Megbízunk a brigádvezetőkben, az ő dolguk, hogy számontartsák a jelenlevőket, s elejét vegyék a lógásnak. — És a csellengők? Az igazgató szigorú vezető hí­rében áll, de emellett megértő a dolgozókkal szemben. — Nézze, az emberek különbö­zőek. Van, aki rögtön a közepé­be vág. van, aki megvárja, míg a másik elkezdi, nehogy ő rosz- szul csinálja a dolgokat. Azután a munka legtöbbször megbeszé­léssel. morfondírozással kezdő­dik. Amit maga ácsorgásnak, vagy csellengésnek látott. .. — Fél nyolc után? A tapasz­talt Pincés Zoltán egyetértő meg­jegyzéséből úgy vélem, benyomá­saim helyesek. Megegyezünk, hogy a Bácsép- szernél is vannak még tartalé­kok a munkafegyelem javításá­ban, — Mint ahogyan mindenütt — teszi még hozzá az igazgató, s el­mondja a véleményét a munka- fegyelemről, úgy általában is. A neveléssel kezdődik — Való igaz. hogy amikor a demokráciát az elvtelen libera­lizmussal tévesztettük össze, ki­alakultak olyan lazaságok, amiket úgyszólván mindenki természe­tesnek vesz. Az építőiparban emellett a kivitelezők iránti túl- kereslet, általában pedig az, hogy nem teljes, hanem túlfoglalkozta­tásról beszélhetünk, tovább ron­totta a helyzetet. Ettől függet­lenül szerintem nincs külön „épí­tőipari munkafegyelem”. Mi job­ban szem előtt vagyunk, rólunk többet beszélnek, mert az iro­dákba és az egyéb üzemcsarno­kokba nem lát be senki. A természetesnek vagy jogos­nak vélt lazaságokat nehéz meg­szüntetni. Mindenekelőtt jó szak­emberekre volna szükség, akik szakmai tekintélyükkel és sze­mélyes példamutatásukkal te­remtik meg a munkafegyelmet. Sajnos, nem bővelkedünk ilye- * nekben, de a hiány okainak elem­zése már az oktatás, nevelés és az iskolarendszer hiányosságaihoz ’'^viítólaton beiülV” eszközökkel "étet "tehetjük, h'ógy-'báfrarr diffe­renciálunk, s megbízunk a dol­gozókban, akik helyeslik az igaz­ságos szigort. Bálái F. István A SZÍNVONAL CSAKIS EMELKEDHET I ÉTELÍZESÍTŐK, KOZMETIKAI KÉSZÍTMÉNYEK • Nemes János kunfehértói tenyésztő a napi tojástermést gyűjti be. (Méhes! Éva felvétele) A háziasított fürj a va­donélő madárnak tovább­tenyésztett változata, ezért a mesterséges körülmé­nyek közötti tartásban sem vesztette el eredeti tulaj­donságait. Az apróvadak közé tartozó fürj egyike legértékesebb szárnya­sainknak. Húsa a legízle- tesebb az összes vadak kö­zül. Tojását a világon szin­te már mindenütt sokféle­képpen hasznosítják koz­metikai és élelmezési cé­lokra. Jelentősége az újabb laboratóriumi vizsgálatok alapján tovább nő. A fürjtojás sárgája különösen lecitintartalma miatt jelentős. Felhasználják hidegkonyhai ké­szítményekhez, mártásokhoz. Egyébként általános kondíció- javító alapanyag, amely különö­sen a szív működésére igen ked­vező. A fürjecskék igen gyorsan fej­lődnek, két és fél hetes korukban, már ivarérettek és öthetes kor­ban már megindul a tojásterme- lés is. A madarak vitalitása, a betegséggel szembeni ellenálló- képességük igen jó, megfelelő táptakarmánnyal elérik, hogy egy madár csaknem egv évig tojik. Az országban 1800-an foglal­koznak fürjtenyésztéssel. Közü­lük csupán 156 család tenyészti a vadmadarat jövedelemkiegészí­tés szempontjából. Ök szerződé­ses alapon szállítják a fürjtojá- soikat 8 partnerüzemnek. A töb­biek saját szükségletre használ­ják fel. Felkerestem Nemes Jánost Kunfeh értón. A Kiskunhalasi Állami Gazdaság rendésze, aki szintén szerződést kötött tojás­eladásra, elmondja, hogy a tojó­kat hathetes korukban, kapják a fürj tenyésztő egyesülettől. Egy fürj átlag 200—250 tojást termel, egy év után lecserélik az állo­mányt. A környéken rajta kívül is hozzáfogtak néhányan a fürj- tenyésztéshez. Az eddigi tapasz­talatok alapján megtalálják szá­mításukat. Csak éppen betekintünk a ket­recekben nevelt jószágokhoz, mert igen érzékenyek. Idegein hangra, fényre és minden külső változásra élénken reagálnak, megijednek és ez hat a tojásho­zamra. — A tenyésztésihez a Casanova tojáslikőr adta az ötletet — ma­gyarázza Nemes János. — Ez a gazdaság szabadalma. Célszerű volt az üzem körzetébe telepíte­ni a tojóállományt. Ezzel csök­kentik a szállítási költségeket. Ma már az állami gazdaság dol­gozói megteremtik az alapanyagot a gyártáshoz. Igaz, a külföldi pia­ci érdeklődés hullámzik, de re­méljük, hogy találnak megoldást a gazdaság vezetői. Többféle, fürjtojást tartalmazó készítmény van forgatómban. A kecskeméti Un.iver Áfész tavaly 700 ezer tubus petrezselymes ma­jonézt dúsított ezzel a hasznos termékkel. A közeljövőben forga­lomba hoznak fürjtojásos majo­nézt is egyéb adalék nélkül. Ke­resett a Thetis fürjtojás-alapanya- gú kozmetikai terméksorozat is, amelyet az Interkémia Vegyipari Közös Vállalat készít. Kereskedő Sándor Kisipari szolgáltatók falun és városon • A kecske­méti Tor­mási László és Tormási Attila — képünk bal oldalán — műhelyé­kapott szol­gáltatá­sokkal elé­gedettek a megrende­lők. (Tóth Sándor fel­vétele) Ezekben a hetekben tartják a Kisiparosok Országos Szervezete megyei alapszervezeteinek veze­tőség- és ktildöttválasztó taggyű­léseit. A vezető testületek meg­választása mellett értékelik az utóbbi öt évben végzett munkát, s foglalkoznak az árutermelő és szolgáltató kisiparosok hétezer- ötszázhét fős közösségiét érintő kérdésekkel is. Az eddigi tapasz­talatok szerint a KlOSZ-tagok élénk érdeklődést mutatnak a szakmai és érdekvédelmi szerve­zet eseményei iránt. Ez annál in­kább Így van, mivel a közösség­hez tartozva az idén először vá­lasztanak titkosan vezetőséget, másrészt bőven van megvKatni- való. — Miről esik szó legin­kább? — fordulok Rehák Lászlóhoz, a KIOSZ megyei titkárához. — Helyzetünkről. Arról, hogy milyen változásokat látunk Bács- Kiskun kisiparában. Tagságunk az 1984. évi hétezer-hatszázhar- mimcegynél a múlt év végén 124- gyel kevesebb volt. A munkaerő cserélődése 30,7-ről 35 százalék­ra nőtt. Kevesebb lett a főfoglal­kozású kisiparos, több a munka- viszony vagy nyugdíj mellett dol­gozó. Míg egyfelől örvendetes, hogy a csökkenő létszám ellenére emelkedett, tavaly már 1,8 mil­liárd forintot tett ki a megyei kisiparban termelt áruk értéke, másfelől kedvezőtlen, hogy szá­mos szolgáltatás hanyatlik. — Például? — Kecskeméten százhúszezer emberre tizennyolc férfiszafoó kisiparos jut — s egy részük már nyugdíjas. A bádogos, cserépkály­hás és asztalos szakmában vál­tozatlanul kevesen dolgoznak. A kőműveseknél és a férfifodrá­szoknál mérséklődött a létszám- csökkenés, de továbbra is gond a megnövekedett anyag- és műkö­dési költség. — A falusi szolgáltatók? — Helyzetük hátrányosabb a a városiakénál. Kevésbé éri meg, hogy egy-egy mesterséget főfoglal­kozásban műveljenek, mivel kis­településeken csupán a kisipar­ból nem lehet megélni. Olyan szabályozókra van szükség, ame­lyek az árutermelésen kívül na­gyobb kedvet ébresztenek a ha­gyományos szolgáltatásokra a fal­vakban is. — Ennek érdekében már történt egy és más. — A januári adószabályozás az átalányrendszerrel jó. előremu­tató,, abban az irányiban, hat, hogy a kisiparosok becsületesen be­vallják bevételeiket. Ettől az adómentes műszaki fejlesztéstől és más intézkedésektől a kisipar helyzete erősödik, bár nem olyan mértékben, ahogyan szeretnénk. Ahhoz, hogy előbbre juthassunk, egyéb változásra is szükség van. — Mire gondol? — Például néhány zavaró el­lentmondás feloldására. Az he­lyes, hogy a helyi tanácsok elő­nyös feltételekkel segítik egy- egv szolgáltató szakember letele­pedését. Csakhogy a január 1-től adható kedvezményt, hogy tudni­illik 120 ezer forintig csökkenthe­tik egy-egy kisiparos évi adó­alapját, saját zsebükből adják, vagyis a lakosságot érintő költ­ségvetésből vonják le. A tagság és a lakosok érdekeivel megegye­ző támogatás azonban nem min­den esetben a pénzen múlik ... — Hanem? — A nagyobb erkölcsi megbe­csülésen, Bátorítást ad számunk­ra. hogy kevesebb a tagsággal kapcsolatos panasz a megrende­lők részéről. A szolgáltatók te­vékenységével elégedettebbek. Ezért is furcsállom, hogy az idei adózási jogszabály — sok jó vo­nása ellenére — nem teszi érde­keltté a kisiparosokat abban, hogy a megrendelők kérésére, például fürdőszoba berendezésére, meg­vásárolják a szükséges anyago­kat. Ehelyett abban érdekeltek, hogy vásárolt és elkönyvelt anya­gok áraival ne növeljék a bevé­telüket, illetve a bruttó forgalmu­kat. Megoldást kíván, az a prob­léma is, hogy kisiparos csak 7 napi betegség (keresőképtelenség) után kaphat táppénzt. — Hasonló nyíltsággal kö­zelednek a szolgáltatók a maguk által megoldható gondok iránt is? — A nemrégiben tartott kecs­keméti vezetőség- és küldöttvá­lasztó taggyűlésen felszólalók ész­revételeiből az derült ki, hogy igen. Az egyik teherfuvarozó kér­te, hogy — társadalmi munkában — igazolvánnyal feljogosítva, kapjanak lehetőséget a kontár szállítók leleplezésére. Mások a megrendelők fokozottabb megbe­csülésére hívták fel a figyelmet, arra, hogy a 20—40 forint értékű kisebb munkákat is el kell vé­gezni. A színvonal semmiképpen sem eshet, csakis emelkedhet. A javuló kiszolgálással erősödhet a kisipar helyzete — mondta vé­gezetül Rehák László. Kohl Antal I A többhasznú fürjtojás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom