Petőfi Népe, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-24 / 96. szám

DÍSZKAPU, TÍZ FA, EGY RAKOMÁNY HOMOK Derűlátó történetek ÖSSZEÁLLÍTÁS KECSKEMÉTRŐL - NEM CSAK KECSKEMÉTIEKNEK — 1986. ÁPRILIS LAKÁSSZÖVETKEZETI KÜLDÖTTGYŰLÉS A VÁROSKÖZPONTBAN A tények önmagukban szépek „Küldöttgyűlést tart a Városközponti Lakásfenntartó Szö­vetkezet. Ha eljön a Kecskemét, Petőfi Sándor utca 5. szám 9. emeleti klubtermébe, finoman szólva is érdekeseket fog hallani” — ennyi volt az üzenet, amit kaptam. Több mint 1100 lakásról, összesen tehát mintegy 4500 ember ügyeiről van szó. Tiringer Ferenc kecskeméti díszkovács-mester élete egyik fő­művének szánta a fürdőházhoz rendelt kétszárnyú kaput. Hete­kig dolgozott a népművészeti mo­tívumokon, késő estig formálta az izzó vasakat híres műhelyé­ben. Munkájával elégedett volt fiatal és idősebb, évtizedekig csodálták a Korona utcai Fürdő­kért ékességét. Szerencsére a nagy építkezések elején bontot­ták le, mert akkor még figyel­mesebben óvtak az értékeket. A tanács külön jutalmat ígért a hajdani fürdőházat bontó kis­iparosnak, ha épségben átadja a díszes kaput. Az iparművészeti mestermű Rosszé ideig eltűnt a járókelők szeme elől. Aggódva érdeklődött 1975-ben Kovács Sándor olva­sónk: mi lett a sorsa? Jókor tu­dakozódott, mert akkoriban egy raktár saras udvarán a rozsda marta. Minden jó, ha a vége jó: a napokban többen is lelkesen közölték: újra gyönyörködteti a helybelieket, a turistákat a dí­szes kapu. A Kecskeméti Barom­fifeldolgozó Vállalat vendégházá­nak főbejáratánál bárki megnéz­heti május elején! az építkezés befejezésekor. Köszönet a már- már elveszettnek hitt érték okos hasznosításáért. Megmenekült tíz fa a Batthyány utcában. A járdák áthelyezése miatt nem maradhattak régebbi helyükön. A városi tanács böl­csen mérlegelt. A fák áttelepíté­se bizony nem két fillér, de min­denképpen kevesebb annál, mint amit forintban nehezen kifejez­hető hiányuk jelentene. Gyorsan intézkedtek. Azóta locsolóautóból minden reggel friss vizet kap­nak. Köszönik a gondoskodást; ezernyi levegőtisztító levéllel, nyári hőségben finom árnyék­kal meghálálják a figyelmet. Rosszul kezdődött a harmadik történet is. Hiába kérte több la­kó, egy újságcikk tavaly, hogy a friss homokot a homokozóba tölt­sék. Idén is a kőperemen kívül vádolta a silány munkát a rako­mány egy része. Gyerekek örö­méből bosszúság lett. A szállítók trehányságánál job­ban bántott az érdekelt szülők közönye. Órkáig cigarettáztak a közeli padokon, életerős férfiak üldögéltek a karfának dőlve, míg gyermekeik az elkoszolódott, ku­tyáiktól sűrűn megtisztelt homo­kozóban múlatták az időt. Több kiskerttulajdonos pincéjében la­pátok, ásók unatkoztak, vágytak a friss levegőre ezalatt. Egy reg­gelre azután valaki kiigazította a megbomlott rendet. Gyönyörű­en el gereblyézett, friss homok várta az apróságokat. Szószaporítás volna hosszan indokolni, hogy miért kötöttem csokorba a három történetet. Csak annyit: jobb a közérzetünk, ha rendben mennek a dolgok, ha a hivatalból illetékesek és a lakos­ság közül egyre többen érzik szívbéli kötelezettségüknek meg­levő értékek védelmét, közérde­kű felhasználását. H. N. A klubteremben gyülekeznek az embereik, ismerősre lelek Tré­fás Antal személyében. Odave­zet dr. Madarász Gyula elnök­höz, bemutatkozom, az elnök íezzenetlenül olvas egy kézzel írt papírlapot, inkább nem is zavaróm. A 6 órára hirdetett gyűlés — fél 7 után 2 perccel — végre megkezdődik. A 76 küldött kö­zül 62 jött el. Az elnök beje­lenti, hogy a meghívóban, úgy­mond, tévesen jeleztek napiren­deket. Töprengéseimből a fel­ügyelő bizottság elnökének tájé­koztatója zökkent ki, utal ugyan­is arra1, hogy „a tagértekezletek nem pairlamentárisan folytaik” (hogy mit is lehet ezen érteni, azt nem részletezi), majd hoz­záteszi, hogy az előző, 1984. évi 923 ezer forintos hiány után 1985-öt 782 ezer forinteb több­lettel zárták, s összesen 2 mil­lió 300 ezer forint értékben nyer­tek pereket. Mindkét elnök nyo­matékosan kéri, hogy senki se foglalkozzék már a múlttal — egyelőre nem tudom mire vélni ezt, de jelentőséget nem is tulaj­donítok a megjegyzésnek. Pa­píron, táblázatokba szedve olyan eredményeket látok, amelyek ön­magukért beszélnek — lehet itt egyáltalán gond? A Damjanich utcai Fodoraé szólal föl elsőnek, s ettől kezd­ve a hangulat a tellifüstölt te­remben megváltozik, szinte ta­pintható a feszültség. A küldött okosan érvelve intéz kérdése­ket az Igazgatósághoz (pl. 1984- est 110,8 ezer forintos hiánnyal zárták, ezért a küldöttgyűlés — ellenükre — 35-ről 49 Ft-ra emelte a lakásnégyzetméteren- kénti közös költséget, amit ők túlzottan magasnak találtak, so­kan el sem fogadták. A tetemes emelés ellenére 103,9 ezres ma­radt a hiányuk, ezért ő nem ér­ti, hogyan lehetett célprémiu­mot, jutalmat fizetni; ilyen gaz­dálkodással soha nem futnak nullára). Maigony Imre a Zal­ka Máté utcaiak képviseletében a leninivárosi környezetet neve­zi a névadóhoz méltatlannak, s megkérdezi, a Mészöv segített-e éi dákképp iseleti ügyekben a szövetkezetnek. f Balkosmé a Reile utcából elő­ször arra a megjegyzésre utal vissza, kel'l-e foglalkozni a ré­gi dolgokkal. A sorozatban nyert perek tanúsága szerint igen — érvel —. maijd azt tanácsolja, a hiányosságokért felelősöket időben vonják kérdőre. Náluk például 3 hét alatt több ezer köbméter víz folyt el, 20—30 ezer forint értékben, mert — a sorozatos bejelentés ellenére — senki sem intézkedett a javítás­ról'. Ki ezért a felelős? A mű­szaki vezető megtisztelt össze­get. 8000 forintot kap havonta, őe a lakók nemigen érzékelik munkájának eredményeit. 119 lakás gazdái hatodik éve hiába kérnek a szövetkezettől porolót. Ami az esetleges kiválásukat il­leti: 1984-ben részközgyűlésen ezt ck már eldöntötték, ezt a döntésüket ajánlott levélben el­küldték a szövetkezetnek, ahon­nan az a válasz érkezett: végle­ges döntést a küldöttértekezlet hozhat — ám a fórum azóta sem fűzte napirendre kérésüket. Vé­gezetül két kívánságot így ösz- szegez: szorosabb gazdálkodást, gyorsabb intézkedést. Pálinkásné a Damjanich ut­cából csatlakozik küldött-társai­hoz. Mivel a megemelt Közös költséget méltánytalanul ma­gasnak tartották, írásban beje­lentették, hogy nem hajlandók megfizetni, ugyanekkor javasla­tot tettek reális összegre — vá­laszt a mai napig nem kap­tak Fodor Menyhért a Reile Gé­za utca 8-ból szintén választ várnia bejelentéseire? és a Pe­tőfi Sándor utcai Hegedűs csat­lakozik hozzá. „Sok apró hibát közöltek veieín a lakók, ezeket én telefonon bejelentettem az illetékeseknek, ő azt kérte, írás­ban is rögzítsem. 1985. március 25-én írtam meg a levelet, ami­re azóta sem kaptam választ.” Bárdi Zoltán (Zalka Máté utca) szerint itt lenne a helye a vá­rosi tanács képviselőjének is, hiszen több ezer ember ügye ikerül szóba. A következő hozzá­szóló, dr. Tiborcz Csaba kifeje­zi egyetértését az igazgatóság beszámolójával majd javasolja, hozzanak létre előkészítő fcizott- ftágot a kiválási szándékok meg­vizsgálására. Szabó István (Pe­tőfi Sándor utca) a régi szalag­ház felújítási elképzeléseire tett hivatalos költségvetés másfél milliós összegét, sokallja;, „Más módszerrel 180—200 ezer forin­tért meg iehet csináltatni a .szükséges tatarozást, javaslato­mat ezennel írásban átadom” Gódor Gyuiáné szerint helyte­len, hegy a közös helyiségek bérleti szerződését a házmester köti (az elnök közbeszól: „ez még akkor lehetett, amikor a régi vezetőség működött”). Hor­váth Ernő a Horváth Döme ut­cából szükségesnek tartaná a la­kok alapos tájékoztatását a szö­vetkezet dolgairól. A küldöttgyűlés csaknem há­rom órája tart. Az elnök szót kér, hogy — mint mondja — „a legfontosabb kérdésekre” vála­szoljon. A szövetkezet — mond­ja — a jogszabályokban enge­délyezett maximumot kéri he­lyiségei bérleti díjául, emelés egyelőre nem lehetséges. Ami a tagok tájékoztatását illeti: bár­mit tesznek ki a lépcsőházi fa­liújságra, azonnal letépik, meg­semmisítik. A szétválásról: ezt évekkel korábban már szorgal­mazta a Petőfi Sándor utca 1—7. ház közössége, de a felsőbb szervek nem engedélyezték. Po­roló: az igényről a közös kép­viselőnek nincs tudomása. Szabó Gyuiáné ügyvezetőé a szó: „ha többen ott lettek volna a koráb­bi megbeszéléseken, most bizo­nyos kérdésiek nem vetődnének fel” — kezdi, de nem tér ki ar­ra, mely kérdések fölöslegesek. Egy ekkora szövetkezet ügyeit különben sem lehet egy küldött- gyűlésen megvitatni — teszi hozzá. Ez a legmagasabb fórum, mi­vel itt döntenek, miért ne le­hetne megvitatni mindent várom, hogy ezt mondja valaki, kiigazításul, de nem szól senki. A negyedik órájába lépett ta­nácskozás a Mészöv képviselő­jének felszólalásával folytatódik. Támogatnák olyan bizottság lét­rehozását, amely a , szétválást segítené — jelenti be —, majd arról szól: a szövetkezeti tagság köz- vagy küldöttgyűlésen dönt­het saját dolgairól. (Közgyűlés: minden tag részvételével, kül­döttgyűlés: a tagok delegáltjai­nak részvételével. Ha megen­gedhető a minősítés: előbbi a közvetlen, utóbbi a közvetett demokrácia fóruma — természe­tesen mindkettő egyformán tör­vényes). Ök, a Mészövnél, min­denesetre azt a törekvést erősí­tik, hogy a döntést ott és azok hozzák, ahol és akiket érint. Be­jelenti továbbá, hogy a küldöt­teknek módjukban áll a Mé­szöv revizori Irodájának segít­ségét kérni annak eldöntésére, hogy a szövetkezeti pénzekkel az erre illetékesek hogyan gaz­dálkodtak. (A lakásszövetkezet második legjelentősebb kiadása a bér­költség. Nyolcszor annyit fizet­nek bérre és társadalombizto­sítási járulékra, mint áramszám­lára, hatszor annyit, mint vízre. Ha jól számolok, a szövetkezeti tagok által üzemelési költségek­re fizetett minden harmadik fo­rint az alkalmazottak fizetésére kell. Vannak, akik sokallják is az alkalmazottak némelyikének 8000 forintos havi fizetését). Mindeközben a létszám a te­remben egyre csappan. Kide­rül, hogy a minősített többség már nincs is meg (az alapsza­bályt tehát nem módosíthatják, és igazgatóisági tagot sem pótol­hatnak). Akik még maradtak, egyre szenvedélyesebben mondják a magukét. Egy férfi a Reile utcá­ból : „két éve 22 ezer lett volna a lépcsőházfestés, de — miért, miért nem — nem engedték elvégezni. Most ugyanezt a mun­kát 320 ezerért tervezték be. Ki téríti meg a különbséget? Lesz-e felélősségrevonós?” Szabó And­rás (Reile utca): „Ha olyan jól működött a felügyelő bizottság, ahogyan elhangzott, miért nem vette észre a számlákból, hogy indokolatlanul fizettünk ki 20 ezer forintot az elfolyt 10 ezer köbméter vízért? Látom — foly­tatja —, hogy 10 százalékos bér­emelést terveznek. Ennyit a ki­ugró teljsítményt nyújtó válla­latok sem fizetnek. Itt is elég lenne 5 százalék”. Ellenzi to­vábbá az iroda felújítására elé­rt rá nyzott 150 ezer forint elköl­tését is. És következnek a töb­biek. ismét Fodor Menyhért, majd Szabó Albert — kevés már a hely, hogy részletezzem, mit mondanak. Fülledt a levegő, marja a füst a szemeket, mindenki igyekezne haza: már jócskán elmúlt tíz óra. A küldöttek közül már csak negyvenhét van jelen, szavazni kell. E helyzetben huszonnégy ember szavazata már a többsé­get jelenti. A zárszámadásról 44 igen, és 2 nem a vélemény, a iköl lségvetési előirányzatokról negyvenhat igen. Külön téma az iroda, (ahol az. elnök indoklása szerint embertelenek a munka­kör ülmény ek) felúj itása. Fölösleges a tatarozás'— áll föl egy asszony —, ha úgyis szétválnak. Az elnök bizottság létrehozását javasolja (erről ne­kem mindig Parkinson profesz- v,zor örökbecsű törvényei jutnak eszembe, nevezetesen, ha el akarsz, napolni egy ügyet, hozz létre bizottságot), ezzel 15 szava­zó ért egyet. És a többi? Az el­nök a „szétválástól függően” formulát javasolja, de mivel a 'kérdés fölött nem szavaznak, nincs módomban beszámolni az, egyetértés mértékéről. A követ­kezekben Bakosné kap megbí­zást a nevezetes vízfolyás kö­rülményeinek bizottságban tör­ténő teljes körű kivizsgálására, majd az igazgatóság szóbeli be­számolója fölötti szavazás során 46 helyeslő voksot számlálnak össze. A szavazás további menetéi nem részletezem, a jegyzőkönyv bizonyára velem azonosan rög­zítette. hogy az igenlők, az el­lenzék és a tartózkodók „összege” hol 42, hol 38. hol pedig 39, amiiől az elnöknek az volt a vé­leménye. hogy „nem kötelező mindenkinek szavazni”. A voksolásnak vége, s az ülés­nek is. A legtöbben ezt már alig várják, pár perc alatt ki­ürül a terem. A sötét folyosón távozom (egy régi lakó szerint — állítólag takarékossági .okok­ból — itt soha nem is volt vi­lágítás). Mérleget készítek. Ha pusz­tán a szimpla tényt nézem, ak­kor a Városközponti Lakásfenn­tartó Szövetkezet küldöttgyűlése minden beterjesztett határozati javaslatot elfogadott, amiben dönthetett. A papírra is rögzí­tett törvények ellen senki sem vétett. Minden olyan sza­bályosan zajlott, ahogy csak lehetett. Mégis az az érzésem: az egyszerű küldöttnek itt annyi esélye volt lakótársait képvisel­ve dönteni, mint a trójai faló­nak az epsiomi derbin — már bocsánat a kiszólásért. Mert az Is igaz, és az is fény, hogy a küldültfek teljesen hiába mond­ták el panaszaikat, hiába emel­tek szót saját — esetenként évek óta húzódó — ügyes-bajos dol­gaikban. Kérdéseik többségére semmilyen választ nem kaptak — ami miatt a maratoni ülés végén amolyan minden mindegy hangulat uralkodott, ahol fel­nőtt emberek üvöltöztek egy­mással. Ha ezt nevezik „demok­ráciának”, aikkor én ezt nem na­gyon kedvelem. A tények —önmagukban — semmit sem mondanak a lényeges körülményekről. Mert, hiszen a tények — ön­magukban — azt mutatják, hogy a Városközponti Lakás- fenntartó Szövetkezet jó eredményekkel, demokrati­kusan működik. E jegyző­könyvszerű írás alapján — igyekeztem tartalmi csonkí­tás nélkül elvégezni a terje­delmi okok miatt szükséges rövidítéseket — mindenki sa­ját maga állapíthatja meg, hogy milyen jól, mennyire demokratikusan. Bennem vannak kérdőjelek. B. J. LAPSZÉL MA: TANÁCSÜLÉS Ma délután 1 órakor a díszteremben ülést tart a városi tanács. Először a VI. ötéves terv és 1985 zár­számadásáról hallgat és tár­gyal meg beszámolót a tes­tület, majd a nem lakás cél­jára szolgáló építmények adójáról alkotnak tanácsren­deletet. A következőkben a lakásügyi jogszabályok helyi végrehajtásáról szóló rende­let módosítása szerepel napi­renden, és elhangzik előter­jesztés az 1985. évi társadal­mi munka elismerésére. Az ülés bejelentésekkel és inter­pellációkkal zárul. A tanács­kozáson minden érdeklődő részt vehet. ÜJ TELEFONKÖNYV Számváltozásokat, címmódosí­tásokat, új készülékek számait gyűjtik, rendezik ezekben a he­tekben a posta illetékesei, hogy összeállítsák Kecskemét — és a megye — új telefonkönyvét. A nagyiformátumú, legfrissebb ada­tokat tartalmazó könyv megjelen­tetését az esztendő végére ter­vezik. fUrdOjAratok _____________ K ecskemét lakóinak esztendők óta legkedveltebb fürdőjárata a Siófokra induló. Az idén június 14-étől augusztus 31-ig naponta közlekedik — reggel fél hét óra­kor indul a távolsági autóbusz­pályaudvarról, — majd délután 5 órakor Siófokról hozza vissza a Kecskemétre induló utasokat. Cserkeszőlőre a szarvasi, békés­csabai és orosházi járatok viszik a fürdeni vágyókat, míg Kerek­dombot a Tiszakécskére induló autóbuszok érintik. széchenyi-fAk ápolói Kiss István szép Széchenyi- szobrának környezettervezője, Kerényi József, nem véletlenül ültettetett éppen 69 fát a liget­be: ennyi évet élt meg a „legna­gyobb magyar”, akire ily módon a fák is emlékeztetnek. A napok­ban arról kaptunk hírt, hogy Hallók Dénes és családja vállal­ta: gondozza a 69 fát. Dicséretes­nek tartjuk a kezdeményezést. Helyeselnénk, ha minél többen viselnék szívükön környezetük rendjét. NYELVTANFOLYAMOK Kecskeméten, a TIT nyelvtan- folyamain jelenleg összesen más­félezren tanulnak idegen nyelvet, hatvanhárom nyelvtanár irányí­tásával. Az érdeklődés egyre in­kább a félintenzív — péntek dél­utáni — és az intenzív — pénte­ken és szombaton tanuló — cso­portok iránt nyilvánul meg. Ezekből jelenleg 19 csoport fog­lalkozik főként az angol nyelv­vel. örvendetesen növekszik az üzemekben és intézményekben szervezett nyelvtanfolyamok szá­ma: a SZIM-ben németül, a TE- SZÖV-nél angolul, a múzeumban németül tanulnak az ott dolgo­zók. Jól sikerültek a februárban tartott nyelvvizsgák is: tizenha­tan kaptak minősítést. KEPCSARNOK-TERVEK________ Ugocsai Antal festőművész nagysikerű tárlata után a jövő hónapban Zejacz Tamás iparmű­vész és Stefániái Edit képzőmű­vész bemutatását tervezik. Ze­jacz Tamás bőrből készült hasz-. nálati és dísztárgyaival, a mű­vésznő pedig zománcképekkel és kerámiatárgyakkal szerepel a tárlaton. Kora ősszel Pataki Fe­renc festőművész, Mihályfi Má­ria képzőművész, valamint Do­monkos Béla szobrászművész al­kotásaival ismerkedhetnek meg az érdeklődők. HATEZER TONNA BÉBIÉTEL A Kecskeméti Konzervgyár hat esztendővel ezelőtt kezdte meg a bébiétel- és bébiitalgyártást. A csecsemőknek szánt konzervek- ből évente már hatezer tonnányit készítenek, amit kizárólag belföl­dön forgalmaznak. A kínálat is bővült: a harminckilenc étel és tíz bébiital között az idén négy újdonság került forgalomba: az almás-mézes-gesztenyés, illetve az almás-gesztenyés-csirkehúsos étel, az italok között pedig az alma-meggy, az őszibarack, az alma-sárgabarack, valamint az alma-őszibarack-teakeverék vál­tozatok. Az újdonságok osztatlan sikert arattak a legifjabb fogyat­ták körében, különösen a geszte- nyepürés ételek nyerték meg tet­szésüket. Szerkeszti: Ballal József FEKETE SAROK ' : :í­■ Is' & .ki %' :■ őri Tibor olvasónk a 120 nemrég átadott Batthyány utcai lakás tulajdonosainak nevében tette fel a kérdési e fotója mellékleteként: vajon mikor jutunk el odáig hogy a költözések idejére a környezetrendezéssel is vé­gezzenek? Kecskemét mostani ötéves terve ad erre választ, az s koncepció, amelyet az „összkomfortosítás tervének” is nevezhetnénk. Inkább egy-kettővel kevesebb otthor készüljön el, de ne hiányozzanak a járdák, a játszóte­rek — fogalmazza; meg a koncepció. E Batthyány utca; képét afféle emlékeztetőként adjuk közre: jó lenne, hí ezek a lakások lettek volna az utolsók, ahol a kulcsát­adások után fejezik csak be a járdaépítést — az egye­bekről nem is beszélve ... — if. ||§ | rjN at■r-f • ÜJ hegyén • A* átte­lepített cel- llsek. (Stra- szer András felvételei)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom